A szerkesztőtől

A Szexológiai Szemle ettől a számtól kezdve már nem füzet alakú folyóiratként, hanem csak az interneten érhető el, mindenki számára díjmentesen. Míg eddig a tartalomjegyzéken kívül minden számból csak egyetlen cikk volt olvasható, mostantól a Szemle minden cikke megtalálható és le is tölthető erről a honlapról.

Ennek magyarázata egyrészt az, hogy szeretnénk minél több érdeklődőhöz eljuttatni a szexualitással, párkapcsolatokkal foglalkozó tudományok megállapításait. Másrészt így mentesülünk a nyomdai előállítás gondjaitól, amelyek kis példányszám esetén nem rentábilisak. Az időt és energiát másra fordítjuk.

Távlatilag szeretnénk olyan website-tá fejleszteni honlapunkat, hogy az a szexológiai képzés/ önképzés követelményeinek is megfeleljen, hiszen a jól ismert nyugati minták nyomán erre előbb-utóbb nálunk is szükség lesz. Ebből a szempontból elsősorban E. J. Haeberle professzor, az Európai Szexológusok Szövetségének főtitkára által szerkesztett szexológiai weblapot tekintjük irányadónak.

Szerencsére a füzet alakú Szexológiai Szemlék négy évfolyamából – a honlapokon megjelent tartalomjegyzékek alapján – bárki rendelhet, méghozzá kedvezményes áron, évfolyamonként alig ezer Ft-ért.

Új szolgáltatás, hogy a szerkesztő nemcsak, hogy válaszol az e-mailen, vagy telefonon, ill. levélben feltett kérdésekre, hanem 25 éves szexuálterápiai és szexuálpedagógiai praxisának alapján személyes tanácsadással is rendelkezésére áll a szakembereknek és a laikusoknak egyaránt. Az említett e-mail és egyéb címek a következők:

A szerkesztő (dr. Szilágyi Vilmos) címe: 1032 Budapest, Kiscelli u. 8.

A szerkesztő telefonszáma: (36—1) 3889-600

E-mail címe: szilvil@axelero.hu

* * *

Buda Béla:

Szexuális viselkedés – és a drogprobléma

A szexuális úton terjedő betegségek megelőzésének elvben megvolna a lehetősége. A “safe sex” előírásaiban központi helye van a kondomhasználatnak, de ezen túlmenően is ajánlatos elkerülni bizonyos szexuális ingerlési módszereket és az alkalmi partnereket. A szerzett immunhiányos betegség (AIDS) megjelenése után egyes országokban és egyes veszélyeztetett csoportokban sikerült lecsökkenteni a fertőzések gyakoriságát. Ám a “safe sex” lényegében még a civilizált országokban sem valósult meg.

A megelőzésben ma a hangsúly az egészségnevelésen van. A fertőzés szempontjából veszélyeztető szexuális viselkedés azonban rendszerint impulziv, mondhatni felelőtlen. Ez sajnos, nem csupán egyes lakosságrétegeket illetően van így, hanem szinte az ifjuság egészére áll. Szinte sehol sem alakult ki korszerű szexuális nevelés; az ehhez szükséges szintereken, pl. az iskolákban még mindig valamiféle álszemérem uralkodik. Igy a fiatalok éppen a leglényegesebb kérdésekben nem kapnak segitséget. Az igy létrejött problémák természetesen gátolják a fiatalok pszichoszexuális fejlődését. Sőt, a felnőtt korra is átnyúlnak: teret adnak a prostitúciónak és a szexuális igénytelenségnek. Ezekből következik a sodródás a kockázatos, alkalmi partnerekhez, a személytelen szexuális kielégülésekhez.

Éppen ezért a szexuális úton terjedő fertőzések megelőzését nagyobb mértékben kellene olyan tudományágakra alapozva kutatni és programozni, mint a szexológia, a pszichodinamikus fejlődéslélektan, a serdülés és az ifjukori párkapcsolatok szociálpszichológiája, ill. a tágan értelmezett lelki egészségpromóció, amit nálunk mentálhigiénének neveznek.

Az alkohol és a tiltott drogok

Ezt a drogok megjelenése különösen szembetűnővé teszi. Már a civilizált társadalmak legitim kábítószere, az alkohol is mutatja ezt. A társas szórakozás különféle alkalmain az alkohol jelentős mértékben járul hozzá a szexuális önkontroll és önvédelem feladásához, könnyen megzavarva az amúgy is elégtelenül működő pszichés folyamatokat. Az alkohol gátlásoldó, szorongáscsökkentő hatását a szexuális viselkedéssel kapcsolatosan a kortárscsoportok légköre nemcsak megengedi, hanem mintegy propagálja is. Ennek folytán az alkohol szerepét látjuk a nem kívánatos terhességekben is, de mind az ifjúkori, mind pedig a felnőttkori nemi fertőzések hátterében is.

A tiltott drogok még markánsabban kapcsolódnak a szexuális viselkedéssel. A tudati kontroll ezeknél még gyorsabban, erőteljesebben csökken, mint az alkohol fogyasztásánál. A különböző szerek különböző lelki mechanizmusokat aktiválnak. Vannak szerek, dózisok és használati módok, amelyek a gátlásokat csökkentik, mások direkt afrodiziákus hatásúak. A marihuana, kokain, LSD és sok más szer ide vonatkozó hatásmódjairól nagyon sok adat gyűlt össze, sok a klinikai tapasztalat is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a drogok hatásai a csoportlégkör folytán jelentősen módosulhatnak.

Figyelemre méltóak a szintetikus drogokkal szerzett tapasztalatok. Ezek az un. party-drogok a társas szórakozás zenei és más ingereffektusaival együtt erotizáló és gátláscsökkentő hatásúak, és gyakoribbá teszik az alkalmi szexuális kapcsolatokat, lecsökkentve az egészségvédő reflexiót, az önkontrollt. Ismerve a “puha”, ill. “könnyű” drogok nagy mértékű elterjedését és elfogadottságát a fiatalok körében, ezeket a nemi úton szerzett fertőzések szempontjából veszélyes rizikófaktorként kell értelmeznünk.

A modern idők minden vélt szabadossága, “szexuális forradalma” ellenére a gátlások még nagyon erősek a szexuális viselkedésben. Ezek fejlődéspszichológiai feldolgozása nagyon fontos lenne, mert a szexuális kapcsolat érzelmi kommunikáció, kölcsönösség, magas fokú intimitási élmény lehet.. Ha ez nem fejlődik ki, pl. a drogok és droghasználó társas szituációk miatt, a férfiak gyakran megrekednek autoerotikus szinten, a nőkben pedig “instrumentálissá” válik a szex, s ezzel létre jöhet a veszélyes szexuális viselkedés.

A felnőtté válás megrekedése

A gátlások ereje és debilizáló hatása gyakran található meg a súlyos addiktiv állapotok hátterében. Mint sok adat és tapasztalat mutatja, a felnőtté válás feladatai közül a drogfüggők számára ez az egyik legnehezebb feladat. Emiatt a tartós droghasználat egyik fő effektusa az un. deszexualizálódás. A gátlások mögött olyan elhárító stratégiák és tüneti mechanizmusok vannak, amelyek már pszichiátriai kórképre utalnak. Innen a komorbiditás, a kettős diagnózis, ill. az önmedikáció ma divatos pszichopatológiai modelljeinek eredete. A súlyos addikciókban tehát ilyen negativ, forditott módon játszik szerepet a szexualitás. Azon kívül veszélyeztető körülmény a prostituálódás, ill. a szerhasználat néhány ritusa, pl. a közös tű- és fecskendőhasználat, ami a tű- és fecskendőcsere lehetőségei ellenére is megmarad, mint a regressziv közösségélmény eszköze.

Néhány konklúzió ezek alapján:

A drog minden változata és minden használati módja növeli a veszélyeztetettséget a nemi úton terjedő fertőzések szempontjából, mivel károsítják az önkontrollt és zavarják az érett szexuális működést. A drogprevenció és a nemi fertőzések megelőzése tehát egymásra utalt, egymással szorosan összefüggő feladat. Ezért a megelőzésnek új és hatékonyabb módozatait kell megtalálnunk. Ebből a szempontból nagy jelentőségű lehet a most induló Nemzeti Drogstratégia. De érdemes tudatosítani, hogy a megelőzés ezen túlmenően igényli a szexuális nevelés fejlesztését és általában a mentálhigiénés programhátteret.

Drogstratégia – szexológus szemmel

Nemrég könyv alakban is megjelent a magyar drogstratégia, pontosabban a “Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében” (ISM, 2001). Ezt a stratégiát a kormány és az országgyűlés elfogadta, így már meg is kezdődött annak megvalósítása. Sajnálatos ugyan, hogy szexológiával foglalkozó szakemberek nem vettek részt a drogstratégia kidolgozásában, de “jobb későn, mint soha” alapon talán nem felesleges a stratégia alapelveit értelmezni és kiegészíteni.

A “Bevezetés” helyesen állapítja meg, hogy az ország komoly problémájává vált illegális drogfogyasztás és drogfüggőség “összefügg egyéni és közösségi, lelki és szociális problémákkal”, amelyek a drogprobléma gyökerét képezik. Ezeket a problémákat azonban inkább csak utalásszerűen érinti, nem térképezi fel részletesebben. Kétségtelen, hogy a drogfogyasztás oka és következménye is lehet az említett, egyéni és közösségi problémáknak (ahogyan a Bevezetés hangsúlyozza), de a megelőzés szempontjából elsősorban mégis a kiváltó okokat kell felmérni és lehetőség szerint megszűntetni. A Bevezetés is célként jelöli meg többek közt, hogy “esélyt kell teremteni arra, hogy a fiatalok képessé válhassanak egy pozitiv életstílus kialakítására és a drogok visszautasítására” – s így csökkenjen az irántuk megnyilvánuló kereslet.

A jelenség értelmezési kereteit tárgyalva a könyv hatféle modellt vázol fel néhány sorban, s ezek közül a multidiszciplináris modellt tekinti legjobbnak, amely “számol a probléma összetettségével és annak kezelésére hivatott szakmák sokszínűségével.” (39. Old.) Ennek megfelelően pedig a “kereslet- és kínálatcsökkentés egyensúlyára építő megközelítést fogadja el.”

Tény, hogy amíg van kereslet, addig kínálat is létezik. Ebből adódóan elsősorban a keresletet kellene csökkenteni. (Amit az is alátámaszt, hogy a kínalat csökkentése eddig nem sikerült.) A keresletcsökkentés elsődlegessége azonban nem derül ki a stratégiai programból. A “megelőzés szemléleti kerete” ugyan utal az egészségnevelés, ill. egészségfejlesztés fontos szerepére, idézi a WHO Ottawa Kartáját, amely szerint a teljes egészség érdekében “az egyénnek vagy csoportnak képesnek kell lennie arra, hogy feltárja és megvalósítsa vágyait, kielégítse szükségleteit” (mármint az egészséges vágyakat és szükségleteket). De hogy melyek ezek egy-egy adott korosztályban, az nem derül ki a programból. Az általános utalás az “életminőség javítására” és az életstílus fejlesztésére helyes ugyan, de konkretizálásra szorul. Ugyanez mondható a kockázati tényezők szerepének csökkentésére és a védő tényezők felerősítésére, amelyeket a program igen vázlatosan tárgyal.

Tény, hogy vannak pszichológiai, pszichoszociális, családi és egyéb kockázati faktorok, s ugyanúgy protektiv tényezők is. A prevenció módszerei között szintén igen vázlatosan említenek öt lehetséges megközelítést, köztük az érzelmi nevelést, ami valóban hatékonyabb lehetne, mint a negativ információkkal történő elrettentés. Azonban az érzelmi nevelést a program a döntéshozatali és érdekérvényesítő képesség fejlesztésére szűkíti le. Holott az érzelmi nevelés feltételezi a személyiség egészséges fejlődését, s ezen belül főleg az egészséges pszichoszexuális fejlődést, amiről azonban egyetlen szó sem esik ebben a drogstratégiában.

Pedig a WHO meghatározása szerint az egészségfejlesztés folyamatában döntő fontosságú az életkornak megfelelő vágyak és szükségletek kielégítése. Ebből nem kellene kihagynunk a tizemévesek olyan érzelmi és szexuális szükségleteit, mint a szülőkről való érzelmi leválás, a szexuális és párkapcsolati készségek fejlesztése és az intimkapcsolatok gyakorlása. Köztudott, hogy a szerelemnek, a szerelmi és szexuális kapcsolatoknak milyen jelentős személyiségfejlesztő hatásuk lehet, ha a fiatalok megfelelő felkészítés alapján lehetőséget (és bíztatást is) kapnak ilyen kapcsolatok létesítésére.

Ezt azonban egyedül a korszerű és átfogó szexuális nevelés intézményes bevezetésével lehetne biztosítani. Meggyőződésem, hogy épp ezzel lehetne a drogproblémát leggyorsabban és leghatékonyabban megoldani. Csatlakozom tehát ahhoz, amit Buda Béla dr. is kifejtett előadásában. S hozzáfűzöm, hogy már létezik egy Vezérfonal az intézményes szexuális neveléshez, amelynek segítségével a nevelők felkészülhetnének erre a feladatra.

Szilágyi Vilmos dr.

Ki lehet szexológus

az USA-ban?

Az Amerikai Egyesült Államokban szigorú követelményeket állítanak azok elé, akik élethivatásként, profi szakemberként akarnak szexológusként működni. A szexológia amerikai vezető testülete (American Board of Sexology) csak azokat igazolja szakemberként, akik megfelelnek az alábbi követelményeknek:

  1. Minden jelölttől elvárható az egyetemi végzettség a pedagógiához vagy pszichológiához közel eső szakokban.

  2. El kell végezniük egy 120 órás tanfolyamot a szexológia alábbi témaköreiből:

    1. A nemi szervek anatómiája és fiziológiája

    2. Nemi identitás és nemi szerep a különböző kapcsolatokban

    3. A szexuális funkciók orvosi vonatkozásai

    4. A szexuális zavarok diagnosztikája

    5. A szexuális zavarok kezelése

    6. A szexuális erőszak és visszaélések diagnózisa és kezelése

    7. Az öregedés okozta változások a nemi kapcsolatokban

    8. A parafiliák

    9. A nemi úton terjedő betegségek, és azok megelőzése

    10. A szexológia etikai és jogi vonatkozásai.

  1. Legalább egy év óta kell működniük a szexológia valamely területén, s teljesíteniük kell 50 óra szuperviziót a Tanácsadó Testület által igazolt szupervizornál.

  2. Rendelkeznie kell két ajánlóval a Testület által már elfogadottak közül. (Ezek egyike lehet az is, aki őt majd vizsgáztatja.)

  3. Minden jelentkezőnek sikeres vizsgát kell tennie a Testület által kijelölt vizsgáztató előtt. A vizsga tananyaga a Testület által kiadott szexológiai tankönyv. (An Outline of Sexology: a core curriculum)

A vizsgakötelezettség alól felmenthetők azok, akik minden egyéb követelménynek megfelelnek és/vagy akiket egy szexológiai szervezet már igazolt.

Ezen túlmenően: ahhoz, hogy valakit szexuálterapeutaként, szexuálpedagógusként vagy szexológus kutatóként igazoljanak, további három év szakmai gyakorlatot kell igazolni az adott szakterületen.

A Testület honlapjáról (www.sexologist.org/certification/certific.htm) letölthető az igazoláshoz szükséges jelentkezési lap.

Mindehhez kiegészítésül csak annyit fűznék, hogy hazánkból eddig csak dr. Buda Béla szerepel a Testület által igazolt szexológusok névsorában.

Könyvszemle

Peter Lauster:

A társkapcsolat krízisei

2001, Magyar Könyvklub. 287 old.

Az eredeti, német kiadás (1997, Lübbe V.) címe: Erősnek lenni a kapcsolati krízisekben. Erre rezonál a magyar kiadás alcíme: “Nem kell feltétlenül vesztesnek lenni”. A szerzőnek ez már a negyedik, magyar kiadásban megjelent könyve A Kiadó bevezetőként közli a szerzőről, hogy 1971 óta tanácsadó és pszichoterapeuta tevékenységet folytat Kölnben. Szakkönyvei 4 millió feletti példányszámot értek el német nyelvterületen és 20 nyelvre fordították le őket.

A magyar kiadásban elsőként megjelent könyvéről (A szerelemről, a szeretetről) A Magyar Szexológiai Szemle 2000/ 1 számában “kiemelt könyvismertetés” olvasható. S minthogy a szerző szemlélete változatlanul továbbél ebben az új könyvében , az előző recenzió gondolatai is változatlanul érvényesek. Igy például az a megállapítás, hogy a szerző a”szerelem prófétája” és monomániásan szerelem-centrikus, aki nem egy adott partnerhez, hanem a szerelemhez és a pillanatnyi érzésekhez való hűséget tartja fontosnak. Alapelve, hogy jobb, ha nem várunk semmit a partnertől, hiszen, ha nincsenek elvárások, nem következhet be a csalódás sem.

Új könyve hat fejezetből és egy Függelékből áll, amelyben egy levelező klub létrehozását jelenti be, s az olvasókat csatlakozásra invitálja. Az első fejezet (Az ideális szerelem és kapcsolat) mindjárt egy eset ismertetésével kezdődik; szó szerint közli a tanácskérővel folytatott beszélgetés szövegét. Hangsúlyozza, hogy “más a szerelem és megint más a kapcsolat… amellyel gyakorlatilag megszületnek a hétköznapok gyötrelmei”, s hogy a szerelemről, házasságról kialakított eszményképek gyakran illuzórikusak, tévesek. Figyelemre méltó gondolata, hogy “a jó szexuális kapcsolat nem jelent automatikusan szerelmet, de a szerelem sem jár feltétlenül jól működő szexuális együttléttel.” (20. Old.)

Más esetek ismertetéséből arra következtet, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs, voltaképpen mi a szerelem. Sokan – főleg a férfiak – összetévesztik azt a szexuális vágyódással, megkívánással, mások pedig a védettség- és biztonságigény kielégítésével stb. Lauster ugyan nem ad meghatározást a ““sodának”” ““isztikus élménynek” tartott szerelemre, de állítja, hogy “az ember anélkül is szerethet valakit, hogy szexuális vágy ébredne benne iránta.” (39. Old.) Gondolatainak fordításában problémát jelent, hogy a német nyelv közös szóval (Liebe) jelöli a szerelmet és szeretetet, holott a kettő között lényeges különbség van. Lauster szerint szerelmes is lehet valaki szexuális vágy nélkül. Ami kétségtelenül lehetséges, csak éppen éretlen, vagy “deviáns” formája a szerelemnek, bár Lauster magasabb rendű, “meditativ” formának tartja.

Egy harmadik beszélgetés szószerinti ismertetésében hangsúlyozza ugyan, hogy tőle a tanácskérő “semmiféle tanácsot nem kap”, csak a helyzet tisztázásában segít neki; de aztán mégis konkrét tanácsokat ad. (58. Old.) Tanácsainak lényege többnyire az átgondolás, megfigyelés, tudatosítás, vagyis az önelemző és helyzetelemző képesség fejlesztése. Ez teszi ugyanis lehetővé a belső szabadságot és autonómiát, minden függőség elkerülését. Ami aztán megszűntet minden szorongást és magányérzést, anélkül, hogy tartoznánk valakihez. Sajátos logikája szerint “míg a magány fájdalmas, az egyedüllét gyönyörű, különösen, ha szerelmes”.(66. Old.) “Szeretni annyit jelent, mint egyedül lenni… csend, béke, nyugalom vesz körül.” (68. Old.) Az egyedüllét szerinte “az önállóság és függetlenség belső rendje.” (69. Old.) Az igazi szeretet és szerelem ugyanis nem akar birtokolni.

Itt érkeztünk el Lauster legfontosabb gondolatához. Amivel a magam részéről teljesen egyetértek, bár többféleképpen értelmezhető, s Lauster értelmezése ellentmondásos. Korszerűen és realisztikusan hangsúlyozza ugyan, hogy a szerelmi vagy szexuális partner önálló és szabad ember, akit nincs jogunk kisajátítani, kényszeríteni vagy korlátozni. Ebből következően a féltékenység is teljesen alaptalan és patologikus jelenség. Tehát meg kell hagyni a partner szabadságát, el kell őt engedni, mert “az elengedés mindkettőnknek szabadságot ad.” (266. Old.) S a szerelem “csakl szabadságban bontakozhat ki… ez a boldogság kulcsa.” (275. Old.)

Lauster szerint tehát meg kell szabadulnunk minden kötöttségtől; saját, sürgető vágyainktól éppúgy, mint partnerünk elvárásaitól és a hozzá való alkalmazkodástól. “Amit a másik önként nyújt nekem, maximálisan kiélvezem, s aztán elengedem. Nem szabad becsvágyóan arra törekedni, hogy megkössem és birtokomban tartsam. Ez a szabadon engedés bölcsességet és békét jelent.” (276. Old.) Ha az elengedett magától visszajön – jó. De ha nem? Az sem baj, hiszen nem függünk egymástól. A szabad ember “teljes elengedettséggel a pillanatnak él… a meditáció lelki gyümölcseiből táplálkozik” (276. Old.), s számára nem a kötődés, birtoklás, vagy a szexuális kielégülés a fontos. Az ilyen ember persze “nehezen talál megértésre ebben a társadalomban. A többség ellene fordul és elítéli.” (279. Old.)

Lauster sajátos önellentmondása, hogy egyrészt nagyon realista tud lenni, felismer és átlép sok illúziót, másrészt viszont misztifikálja a szerelmet és utopisztikus célokat hirdet . Könyvének fő érdeme, hogy rendkívül gondolatébresztő, s fejleszti az önismeretet – ezért olvasása és megvitatása mindenkinek ajánlott.

Szilágyi Vilmos dr.

Ayala M. Pines:

A SZERELEM BŰVÖLETE

Miért éppen ő?

2001 Budapest, Fiesta—Saxum K. 371 old. 1980 Ft

A szerző, akit már egy másik, magyarul is megjelent könyvéből (“A féltékenység” -- lásd M. Szexológiai Szemle 2000/ 4 szám) ismerünk, az izraeli Ben Gurion Egyetem professzora, klinikai pszichológusnő, főleg párterápiát folytat és már tíz könyvet írt. Ez a műve 1999-ben jelent meg angolul. A magyar kiadáshoz dr. Hajduska Marianna írt Előszót, amelyben megállapítja, hogy a sikeres szerelem biztonságot, feltöltekezést, önbizalmat ad. Kialakulásában több szakasz különböztethető meg, pl. a válogatás, szűrés, aztán a stimulus, a megérintődés, majd az értékek egyeztetése és a szerepek összehangolása.

A könyv 12 fejezete három nagyobb részre tagolódik. Az első a tudatos választás tényezőit elemzi, a második a tudat alatti hatását a párválasztásra, a harmadik címe pedig “Szerelem az életre szóló kapcsolatokban”. Ez utóbbi csak egy fejezetből áll, s arról szól, hogyan érhető el, hogy a kapcsolati konfliktusok a személyiség gazdagodásának forrásává váljanak. (Ami akár egy másik könyv témája is lehetne.)

Az eredeti, angol kiadásban található, több mint 400 könyvcímből álló irodalomjegyzéket a magyar kiadás “terjedelmi okokból” elhagyta, de megmaradtak a fejezetek végén közölt jegyzetek, jónéhány szakirodalmi hivatkozással. A szerző minden fejezetet idézetekkel kezd; először frappáns szépirodalmi idézetekkel, aztán néhány páciensének szavait idézi, a téma illusztrációjaként.

A Bevezetésben felteszi a kérdést: Mitől pattan ki a szikra? A szerelem lángra-lobbanását érzelmileg legintenzívebb élménynek, “misztériumnak”, “isteni tébolynak” nevezi, s utal Cupido, ill. Erosz szeszélyének görög—római mítoszára. Ám arra a kérdésre, hogy “valóban vak-e a szerelem? – tagadólag válaszol. Szerinte nem a véletlenen múlik, hanem a tudatos és tudattalan választáson. Mint pszichológus – írja --, két lovon ül: az egyik a szociálpszichológiai kutatás, a másik a pszichoterápia (aami nála elsősorban pszichoanalízist jelent). Az előbbi megmondja, “mit kell tenni, hogy valaki megtalálja azt a személyt, akibe szerelmes lehet.” (11. Old.) Az utóbbi megmagyarázza, miért az adott személybe/ típusba lesz szerelmes. A könyv első, nagyobbik része az előbbit, a 2. És 3. Rész az utóbbit mutatja be.

Az első rész fejezetei azt vizsgálják, milyen szerepe van a térbeli közelségnek és gyakori találkozásnak, a testi és lelki tulajdonságoknak, a hasonlóságnak és a szexuális vágynak stb. A második rész a belső, pszichodinamikai tényezőket elemzi, különös tekintettel Freud elméletére, amit a szerző igen fontosnak tart. Hangsúlyozza azonban, hogy könyvében csak a romantikus szerelem megszületésével foglalkozik, aminek “hatalmas jelentőséget” tulajdonít, mert szerinte az emberek a “azt keresik a szerelemben, amit elődeik a vallástól kaptak, hogy életüknek jeléentést, célt adjon.” (22. Old.) Ezért minden fejezet végén tanácsokat is ad az olvasónak.

Kicsit ugyan túlzott általánosításnak tűnik, hogy “az emberek” életük célját és értelmét kjeresik a szerelemben (hiszen sokan lebecsülik, elhanyagolják, vagy nem is képesek rá), de tény, hogy a személyiségfejlődésben döntő szerepe lehet, s ezért a pszichológiai kutatásban is nagyobb figyelmet érdemel. (Egyébként érdemes összevetni Pines megállapításait a P. Lauster könyvében olvasottakkal.) Nekem mindenesetre a könyv első részében kifejtett szociálpszichológiai megállapítások tetszettek jobban, amelyekből akár a szerelem komplex elmélete is összeállítható lenne, beleillesztve a második rész bizonyos megállapításait.

Kitűnő gondolat például, hogy “az önmagukat megvalósító embereket boldogabbá teszi a szerelem, de kevésbé van rá szükségük, mint a kibontakozni nem tudóknak.” (84. Old.) Nagyon igaz, hogy a külső és belső hasonlóság pozitiv, kapcsolaterősítő tényező. Vagy hogy az emocionális érettség (a leválás a szülőkről, az autonómia) a jó párválasztás egyik fő kritériuma. R. Winch már 1958-ban megállapította, hogy a szerelem funkciója: a partnerek fontos igényeinek kölcsönös kielégítése. Vagyis a csereelmélet a szerelmi kapcsolatra is érvényes.

A 7. Fejezetben a szerző bemutat 15 társkereső hirdetést, majd ezeket különböző elméletek (evolucionista, szociálpszichológiai, pszichoanalitikus és konstruktivizmus) segítségével elemzi. Végül arra következtet, hogy mindegyik elméletben sok igazság van, ezért integrálni kell azokat. Könyve második részében azonban mégis a pszichoanalitikus elképzelésekre helyezi a hangsúlyt. Jellemző a 9. Fejezet címe, amely szerint a fiú az “anyába”, a lány az “apába” szerelmes. (Persze csak szimbólikusan.) Értékeléseit főleg K. Horney-ra és a továbbfejlesztett, dinamikus mélylélektanra alapozza.

Mindenképpen érdekes és tanulságos olvasmány; megfelelő kritikával fogadva elősegítheti az olvasó párválasztási érettségének kialakulását.

Szilágyi Vilmos dr.

Hadas Miklós:

Szex és forradalom

Tiz monológ

2001 Replika könyvek 9.

A kötetben megjelent, monológokká átalakított interjúk már olvashatóak voltak a Replika című folyóirat elmult évekbeli számaiban. Új viszont a “Bevezetés a tíz monológhoz” amelyben a szerző bemutatja a lehetséges “olvasatokat”. Ám előtte még – egyenként 6—7 sorral – ismerteti mindegyik narrátorát. Amiből kiviláglik, hogy – mint írja – valamennyi monológ érdekes, megrázó sorsokat állít elénk, deviáns életeket, amelyeket sokféleképpen lehet értelmezni.

A kérdés csak az, hogy miért “Szex és forradalom” a kötet címe, vagyis mi köze van a bemutatott életútaknak a szexuális forradalomhoz, amire a cím utal. Az ugyan nyilvánvaló, hogy a szexhez mindegyiknek köze van, hiszen minden emberi életnek fontos tényezője a nemi élet alakulása, a szexuális párkapcsolat minősége és/vagy hiánya.

Forradalomról viszont csak akkor beszélhetünk, ha lényeges, mondhatnám minőségi változás történik az emberi kapcsolatok, az életmód és a hatalmi viszonyok terén. A forradalom társadalmi jelenség, amely minimum kisebb-nagyobb csoportokat, vagy egész társadalmakat érint. Legfeljebb szimbólikusan érthető, hogy egy adott egyén ““orradalmasítja”” a saját életét (egy vagy több vonatkozásban).

Vitatható, hogy a Hadas könyvéből megismert, deviáns személyiségekre jellemző-e (s ha igen, mennyiben) a nemi élet és a szexuális kapcsolatok “forradalmasítása”. Elméletileg megalapozott, tudatos szándékot ezzel kapcsolatban egyik narrátornál sem tudtam fölfedezni. Más kérdés, hogy legtöbbjük különösebb megfontolás nélkül fölrúgta, többé-kevésbé figyelmen kívül hagyta a szexuális viselkedésnek az adott társadalomban elfogadott normáit. Leginkább jellemző ez a “Szexeljünk rendesen!” címmel bemutatott “klasszikus kurtizánra” és az utolsóként bemutatott, magyar emigráns férfire, aki a 60-as évek “szexuális forradalmáról” és annak következményeiről is elmélkedik.

De vajon csakugyan szexuális forradalom zajlott-e a 60-as években (mármint a nyugati világban)? Vagyis már évtizedek óta túl is lennénk rajta?

Ez az – egyes értelmiségi körökben divatosnak tekinthető – álláspont abból indul ki, hogy éppen akkoriban kezdett elterjedni az “antibébi tabletta”, ami a nők számára lehetővé tette a biztonságos fogamzásgátlást, s igy a nem kívánt terhesség veszélyének kiküszöbölését. Ezáltal a nők elvileg sokkal szabadabban és bátrabban létesíthettek szexuális kapcsolatot bármely, nekik tetsző férfipartnerrel. Ráadásul egészen a 80-as évekig (az AIDS megjelenéséig) a nemi úton terjedő betegségektől sem kellett nagyon félniük, mert azokat sikeresen lehetett kezelni az antibiotikumokkal vagy más gyógyszerekkel. Azonkívül többnyire a művi abortusz is hozzáférhetőbb volt.

Kétségtelen, hogy ez is egyik tényezője, ill. feltétele lehetett a nők szexuális esélyegyenlősége megteremtésének. De csak egyik feltétele, ami önmagában nem biztosítja az említett esélyegyenlőséget. A nemek közötti esélyegyenlőségnek ugyanis több más feltétele is van, s ez a szexuális esélyegyenlőségre is vonatkozik. Hiába tud védekezni a nő a testét érintő veszélyek ellen, ha a szociális helyzete továbbra is alárendelt, vagy épp kiszolgáltatott marad. Hiába söpörte el az utóbbi évtizedek szexhulláma a hagyományos szexuáltabut; a szexizmus és az előítéletek ettől még nem szűntek meg, sőt, “felvirágzott” a prostitúció és a nőkereskedelem.

A játszma tehát még korántsincs lejátszva. A szexuális forradalom, vagyis a nemek helyzetének, társadalmi viszonyának átrendezése, a patriarchalizmus megszűntetése jóval hosszabb történelmi folyamat, méghozzá a jelek szerint visszaesésekkel tarkított folyamat. Amit sokféleképpen (szemléletformálással, gazdasági és jogi aktusokkal stb.) lehetne ugyan gyorsítani egy-egy társadalomban, de a világ globalizálódása ambivalensen hat erre a folyamatra: részben elősegíti (néha túlzottan is) a nemi erkölcs liberalizálódását, részben viszont a társadalmak nyitottabbá válása és a nagytőke uralma számos kedvezőtlen hatást hagy érvényesülni.

Wilhelm Reich már a mult század harmincas éveiben meghirdette a szexuális forradalmat és elindította a “szexpol” mozgalmat, de aztán menekülnie kellett és börtönben végezte pályafutását. A 68-as diáklázadások (“Make love, not war!”) sem hoztak nagy eredményt Végeredményben valószínűleg csak remélhetjük, hogy a most kezdődő évszázadban a szociális reformok és a technikai haladás folytatódó sorozata elvezet a folyamatban levő szexuális forradalom végleges győzelméhez. (Amiben a jelek szerint továbbra is a nőmotzgalom játszik döntő szerepet.)

Ettől függetlenül Hadas Miklós könyve nagyon érdekes és tanulságos olvasmány

Szilágyi Vilmos dr.

Guy Bodenmann:

Stress und Coping bei Paaren

2000, Göttingen, Hogrefe Verlag. 364 old.

A szerző a svájci, Fribourg-i Egyetemen tanít, másfél évtizede foglalkozik stresszkutatással. Elsősorban a megküzdési (coping) mechanizmusokat kutatja, főleg a párok vonatkozásában. Szerinte a problémamegoldás és a stresszek feldolgozása a párkapcsolat egyik fontos funkciója: ha az egyéni megküzdési lehetőségek kimerülnek, akkor előtérbe kerül a pár közös védekezése és kölcsönös támogatása. Ha ez sem sikerül, akkor válik szükségessé a szaksegítség.

Ezt az összefüggést Bodenmann kaszkádmodellként írja le. Ugyanis a párkapcsolat funkcionális állapotát mutatja, hogy mennyire képes a partner segítséget adni a stresszekkel szemben. A jó kapcsolat maga is stresszvédelmet jelent, amennyiben legalább a párkapcsolatból nem származik stresszterhelés. A rossz párkapcsolat viszont komoly stresszforrás. A szerző nagy mértékben támaszkodik T.M. Gottman: A boldog házasság hét titka című, magyarul is kiadott könyvében olvasható elméletre.

A könyv igazi német alapossággal készült, az 50 oldalnyi irodalomjegyzék szinte maradéktalanul áttekinti a stressz és coping irodalmát. Az első rész fogalmilag rendezi az irodalmat. Különös részletességgel elemzi az interaktiv, ill. tranzaktiv megküzdési formákat , a kommunikációs folyamatokat. Kb. ezer páron végzett vizsgálat alapján a diádikus megküzdés koncepciójának és módszertanának kidolgozásához jutott el. Ezt mutatja be a könyv harmadik, legterjedelmesebb része. A vizsgálati csoportokat a szerző standard skálákkaal és kérdőívekkel vizsgálta, s az eredményeket matematikailag elemezve a viselkedéselméleti megközelítés keretében jár el.

A kötet érdekessége, hogy nem csupán elemzi a párok stresszterhelését és megküzdési stratégiáit, hanem egy hatmodulos tanuláselméleti programot is bemutat, amelynek segítségével a pár mintegy gyakorlatot szerezhet a közös stresszfeldolgozásban. Ennek a módszernek is elvégezte a hatékonysági ellenőrzését. Mivel a diádikus stresszfeldolgozás szerinte sokkal erőteljesebb, mint az egyéni, nyomatékosan ajánlja a páros megküzdési módszerek és készségek fejlesztését. Ennek fő feltétele a jó kommunikáció, hiszen a pár ennek során tisztázza az emocionális helyzetet.

A szerző osztályozza, tipologizálja a stresszhatásokat is, figyelembe veszi az apró, mindennapi stresszek felhalmozódását, s rámutat a hibás, agressziv tartalmú partnerreakciókra is. Érdekes vizsgálatának az a része, amelyben a stresszterhelés és a válás közötti korrelációt elemzi.

Az esetek egy részében a párkapcsolat valamelyik tagja különböző pszichés zavarokban (depresszió, szorongás, szexuális funkciózavar stb.) szenved, s ezek megküzdési módjai összehasonlíthatók. A szerző mindezeket táblázatokban mutatja be. Rendkívül alapos, jól megszerkesztett a kötet. Lenyűgöző a problémakör történeti kibontásában követni, milyen sok erőfeszítés történt a stressz és a megküzdés fogalmi elemeinek tisztázására és empirikus megragadására, s hogy a különböző elméletek és kutatások mennyire hatottak egymásra.

A kötet kutatóknak elengedhetetlen, de valószínűleg az oktatáshoz és a témában való tájékozódáshoz is nagyon hasznos. Megtalálható a Károli Református Egyetem BTK Pszichológiai Tanszékének könyvtárában.

Buda Béla dr.

Német szexuálpedagógiai könyvek

Az Universität Koblenz—Landau Szexuálpedagógiai Központja Norbert Kluge professzor vezetésével kb. másfél évtizede ad ki különböző szexológiai témájú könyveket Egyik sorozatuk (Beiträge zur Sexualwissenschaft und Sexualpädagogik) 1988 óta 8 könyvet tartalmaz. Ezek témái a következők:

  1. Segédanyagok az AIDS témájának oktatásához
  2. Szexizmus az óvodában? Óvónők beszélgetése kisfiúkkal és kislányokkal
  1. Mit várnak a fiatalok az iskolai szexuális neveléstől?
  2. A szexualitás, mint veszély. Nemi erőszak, gyermekpornográfia és AIDS
  3. Az ifjukori nem kívánt terhességek keletkezésének körülményei
  4. A fiatalok szexuális beszédstílusa – társadalmi provokáció
  5. Ifjúkori könnyelműség. Egy törvény-paragrafus értelmezése
  6. A németek szexuális beszédstílusa, tekintettel a keleti és nyugati szokásokra.

Egy másik könyvsorozat (Studien zur Sexualpädagogik) amit szintén Kluge professzor szerkesztett, már 14 kötetből áll. Ezek témái (magyarul) a következők:

  1. Felvilágosítás helyett szexuális nevelést! Biologizálás helyett integrativ szemléletet.

  2. Szexuális nevelés Japán iskoláiban

  3. Nemiszerep-sztereotipiák a gyermekkönyvekben. Az anya- és apaszerep bemutatása

  4. Iskolai szexuális nevelés a török bevándorlók gyermekeinél.

  5. Maszturbáció és szexuális nevelés a multban és a jelenben

  6. A fiatalok szexuális problémái, olvasói levelek tükrében

  7. A HIV-fertőzöttek iránti ellenszenv leküzdésének iskolai programja

  8. Testi fejlődés a kamaszkorban

  9. HIV/AIDS-megelőzés az USA iskoláiban

  10. Szexuális visszaélések megelőzése az óvodában

  11. Az ifjúkori maszturbáció elleni harc a 18. Században

  12. Ködösítések helyett valódi tájékoztatást!

  13. A testi szépség, mint szociális eszménykép.Egy reprezentativ felmérés

  14. A németek testképe. Az új testkultusz hatása a viselkedésre

Az említett két sorozaton kívül Kluge professzor még további könyveket írt, vagy szerkesztett. Ezek egyike egy tévé-, ill. videifilmsorozat alapját képezte “A szerelem nyomában” címmel. Egy másik, fontos könyvtéma: “Mikor válnak gyermekeink szexuálisan éretté?” De talán a legfontosabb (1998-ban megjelent) könyve egy felmérés eredményeit közli a mai fiatalok szexuális viselkedéséről (Sexualverhalten Jugendlicher heute).

Jó lenne, ha valamelyik magyar könyvkiadó kiadna ezek közül egyet-kettőt.

Folyóiratok

Szenvedélybetegségek

A folyóirat tavalyi utolsó (2001/ 6 ) száma szexológiai szempontból is több, fontos cikket tartalmaz. Legjelentősebb köztük az, amely egy felmérést ismertet “HIV/ AIDS kockázatos viselkedés budapesti homo-, vagy biszexuális férfiaknál” címmel, amelynek hat szerzője van (többek közt dr. Forrai Judit, a S.E. Közegészségtani Intézetéből és Mocsonaki László, a Háttér Baráti Társaság a Melegekért vezetőségéből).

A tanulmány összefoglalása szerint a HIV-fertőzöttek legnagyobb része Magyarországon is homoszexuális vagy biszexuális férfi. A vizsgálat során 469 ilyen férfi HIV/ AIDS-szel kapcsolatos tudását, attitűdjét és magatartását mérték fel az általuk látogatott szórakozóhelyeken, önkitöltős kérdőívek segítségével. A kockázatos magatartásra utaló adatok közül kiemelik, hogy a válaszolók több, mint fele a kérdőív kitöltését megelőző 3 hónapban nem használt óvszert az anális közösülések során. A válaszolók negyedének több szexuális partnere is volt az említett, 3 hónapos időszakban.

A férfiak 17%-a fogadott el, vagy adott pénzt szexuális szolgáltatásért. A válaszolók 26%-a számolt be arról, hogy nőpartnere is volt a megelőző egy év során, de csak a vaginális közösüléseknél használtak óvszert. Igazolható volt, hogy kockázatos magatartást prognosztizál a kondom hozzáférhetőségének hiánya, a kockázat csökkentésére irányuló szándék erőtlensége, a biztonságos szexuális gyakorlattal kapcsolatos, negativ attitűd, a tartós párkapcsolat hiánya éás a biszexuális orientáció. A felmérés eredményei alapján kijelentik, hogy sürgető feladat HIV-prevenciós programok szervezése a fokozott kockázatnak kitett csoportokban.

Egy másik tanumány szerzője Dienes-Oehm Dávid, aki “A szexuális fetisizmus antropológiai megközelítése” címmel többéves kutató- és gyüjtőmunka eredményeit adta közre –elsősorban azt az elméleti részt, amellyel kiindulópontot kíván szolgáltatni a későbbi kutatások megalapozásához. A bevezető gondolatok a fétis szó eredetét és a hozzá kapcsolódó tudomány-történeti hátteret taglalják, majd sor kerül a szexuális fetisizmus jellemzőinek bemutatására. Ezt követi több, alapvető, a szexuális fetisizmust besoroló kategóriarendszer felvázolása (orvosi, pszichológiai és antropológiai).

A tanulmány következő része a téma társadalmi, kulturális kontextusát boncolgatja, bevezetve a “másodlagos fetisizmus” fogalmát. Végül a szexuális viselkedést kutató, jelentős antropológusokkal és ezek kutatásainak mikéntjével foglalkozó fejtegetés zárja az írást, tükrözve azokat a nehézségeket és problémákat, amelyek önmagából a kérdéskör kényes, intim és interdiszciplináris jellegéből fakadnak.

Nem szexológiai vonatkozású ugyan, de e téren is rendkívül jelentős a szemléleti megalapozás számára az a tanulmány, amelyet dr. Buda Béla írt “Test és lélek. Egy (ál)probléma (kultúr- és tudomány)története és relevanciája a mai pszichiátria szempontjából” címmel. Ugyanis nemcsak a pszichiátria fejlődése tolódott egyértelműen a test, a biologikum felé, hanem ugyanezt mondhatjuk a mai szexuálterápiára is, amelyben – különösen az olyan újabb gyógyszerek, mint a Viagra és hasonlók megjelenése óta -- erősen háttérbe szorul a pszichoszomatikus szemlélet.

Ugyanebben a számban szerepel többek közt annak a német nyelvű könyvnek az ismertetése, amely bemutatja a párkapcsolatok jelentőségét a stresszfeldolgozás és a megküzdési stratégiák ( coping) szempontjából. (Lásd Könyvszemle rovatunkat.)

DGG Informationen

Az egyik német szexuálpedagógiai társaság (Deutsche Gesellschaft für Geschlechtserziehung) információs füzetének 2001/3—4 számában két érdekes és fontos cikk ragadta meg a figyelmemet. Az egyiket Gerhard Glück professzor írta “Überforderung und Zumutung” (Túlterhelés és vágyálom) címmel arról, hogy a 13—17 éves tanulók szexuális nevelésének tantárgyakba épített módszere nem sikerülhet!

Ezt a professzor azzal indokolja, hogy szerinte az iskolai osztály, mint “kényszercsoport” nem alkalmas a tanulók magánéletét mélyen érintő kérdések megtárgyalására, különösen, ha a témák feldolgozását olyan pedagógus vezeti, akitől tanulmányi téren is függő helyzetben vannak. Ráadásul a tanárokat erre nem is képezték ki, s idejük sincs ezzel foglalkozni. Igy érthető, hogy a “családi és szexuális nevelésről” szóló felsőbb utasításokat nem veszik komolyan ( de eddig általában nem is kérte tőlük számon senki).

Mindez nagyon hasonlít a hazai helyzetre, hiába van a németeknek három szexuálpedagógiai társaságuk, törvényesen jóváhagyott szexuális nevelési tantervük, tananyaguk éskönyvtárnyi régi és újabb szakirodalmuk.

Glück professzor azonban kipróbált egy jól működő alternatívát, s erről is beszámol tanulmányában. Javaslata szerint néhány tucat képzett szexuálpedagógus segítségével az iskolákban önkéntes alapon működő, szexuálpedagógiai munkacsoportokat lehet szervezni a tizenéveseknek. Ezekben a kis létszámú (10—15 fős), s lehetőleg koedukált csoportokban tanórán kívül, tehát a szabadidőben tartanának 5—6 alkalommal 2—3 órás (vagy egy hétvégét kitöltő) foglalkozásokat, de nem az iskolában, sőt, az iskolai pedagógusok tudatos kihagyásával.

Az önkéntes munkacsoportokban (= workshopokban) nem az olyan, a kötelező tananyagban szereplő témákkal foglalkoznának, mint a nemiséggel kapcsolatos biológiai alapismeretek (serdülőkori testi változások, fogamzás, nemi betegségek stb.), hanem a tizenéveseket leginkább érdeklő, “kényes” kérdésekkel, mint az önkielégítés, a petting, az orgazmus, aztán a pornográfia, a prostitúció, a szexuális visszaélések és a homoszexualitás stb. Egy ilyen, az iskolától független kis csoportban a fiúk és lányok őszintébben reagálnak, mernek kérdezni és vitatkozni.

A munkacsoportok meghirdetésekor természetesen a szülők hozzájárulását is ki kell kérni, ugyanakkor biztosítva, hogy a tanulók szabadon választhassanak több munkacsoport közül. A 13—7 éveseknek minden tanévben kellene ilyen 10—12 órás munkacsoportokat szervezni, jól felkészült szexuálpedagógusok vezetésével. Ez sokkal hatékonyabb lenne, mint az iskolai órákba erőltetett ““elvilágosítás”” s ugyanakkor mentesítené az iskolai tanerőket a számukra nehezen vállalható feladat elől.

Számomra igen meggyőző a Glück professzor által vázolt alternatíva, amely néhány éven belül nálunk is megvalósítható lenne. Ám érdekes módon az illetékesek közül még Németországban is ellenzik ezt a szexuálpedagógiai projektet. Szerintük ugyanis így sok fiatal nem jelentkezne önként a munkacsoportba, s az iskolában sem kapná meg a szükséges felvilágosítást. A csoportokat vezető szexuálpedagógusok kiképzése és alkalmazása pedig túl sokba kerülne. S különben is, most fontosabb az AIDS- és a drogprevenció. Hivatkoznak az “osztrák modellre” is, aminek lényege, hogy néhány szülő és szakember bevonásával a tanárok az iskolában, egy-két tanóra keretében beszélgetnek a tizenévesekkel ezekről a kényes kérdésekről.

Mindezekről jó lenne vitákat rendezni. S persze érdemes lenne többféle módszert kipróbálni, így pl. különböző cikkek, könyvek, filmek, video-jelenetek és CD-ROM-ok megvitatását is. Nálunk néhány éve leginkább Bácskai Júlia pszichológus kolléganőm próbált ilyen csoportokat szervezni, bár nem kifejezetten a szexuális nevelés céljából.

A másik, figyelemre méltó cikket Karla Etschenberg professzorasszony írta a mesterséges megtermékenyítés új lehetőségeinek szexuálpedagógiai konzekvenciáiról.

Első pillantásra meglepetést kelt ez a feltételezett összefüggés. Mert igaz ugyan, hogy ma már nemcsak a születendő gyermek nemét lehet meghatározni, hanem genetikai alkata is befolyásolható, s így az örökölhető betegségek és hajlamok kiküszöbölhetőek -- de mi köze ennek a szexuális neveléshez?

De gondoljuk csak meg: ha én dönthetem el – vagy valaki más? -- , hogy milyen nemű és milyen típusú gyermeket vállalok, ez igen nagy felelősséggel jár! S minthogy a gyermeket (legalább) ketten “készítik” és vállalják (vagy nem vállalják), nekik előre meg kell tudni egyezni ebben! A családtervezés szerepe és jelentősége tehát növekszik, s a születendő bébik “megtervezésére” fel kell készíteni a fiatalokat, hiszen alapvető társadalmi érdek, hogy a nemek aránya kiegyenlített legyen, s egészséges utódok szülessenek.

ESÉLY

A társadalom- és szociálpolitikai folyóirat 2001/ 5 számában szexológiai szempontból a legérdekesebb írás “Európai Szociálpolitikai Menetrend” címmel az Európai Tanács 2000-ben kidolgozott programjának szociálpolitikai részét ismerteti.

A program célja az európai szociális modell korszerűsítése, az egyének védelme, az egyenlőtlenségek mérséklése és a szociális kohézió megvalósítása (beleértve a diszkrimináció minden formája elleni küzdelmet). Az irányvonalak 5. Pontja a nemek közötti egyenlőség elősegítése érdekében előírja többek közt a nők döntéshozatalban való részvételének növelését, a nemek egyenlő elbírálását a munkahelyen és a közéletben éppúgy, mint a magánéletben.

Fontosnak tartja szakértők hálózatának kiépítését és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó Európai Intézet megalapítását, továbbá “a munka és a családi élet jobb összeegyeztetését, különös tekintettel a minőség ösztönzésére a gyermekgondozásban…”

Minthogy néhány éven belül tagjai leszünk az Európai Uniónak, ideje, hogy ezen a téren is előbbre lépjünk a felkészülésben. A kérdés csak az: hogyan? Kinek mit kell tennie ennek érdekében? Minden bizonnyal jó lenne ezt számos helyen megvitatni, s aztán civil szervezetek javaslataként az országgyűlés elé vinni.

replika. Társadalomtudományi folyóirat

A Replika Kör kiadásában megjelenő folyóirat 2001/3—4 –es összevont , tematikus száma a “férfikutatások” címet viseli, s a nőkutatások (women’s studies) mintájára az utóbbi 20 évben megjelenő új kutatási irányzatot mutat be. Tulajdonképpen mindkét kutatási ágazat a szexológia, s azon belül főleg a szexuálszociológia hatáskörébe tartozik (amelynek művelése nálunk még úgyszólván gyermekcipőben sem jár).

A folyóiratnak ez a vastag, 280 oldalas kötete öt részből áll. Az első rész egy Replika-monológ, amely egy drogdependens férfi eddigi életútját mutatja be, s megtalálható Hadas Miklós: Szex és forradalom című könyvében is (amelyről a Könyvszemle rovatban esett szó). A második rész öt tanulmányt közöl a férfikutatásokról. Köztük az első és legfontosabb Hadas Miklós: Hímnem, többes szám című tanulmánya a férfikutatások első hullámáról. A folyóirat harmadik és negyedik részének tanulmányai csak lazán kapcsolódnak a férfikutatások témaköréhez, s az ötödik rész is csupán egy rokon témával, a virtuális nemiséggel, vagyis az interneten kötődő kapcsolatokkal foglalkozik.

Visszatérve Hadas Miklós tanulmányához, a szerző a férfikutatás (men’s studies) fogalmát Harry Brod amerikai szociológus erről szóló írásából kiindulva, lényegében az un. hegemón maszkulinitás bírálataként és a hagyományos férfi szerep újraértékeléseként határozza meg. Hivatkozik Michael S. Kimmel-re is, akinek egy tanulmánya a maszkulinitás jelenkori válságáról szintén szerepel a kötetben, s aki a nemi szerepek történelmi és viszonylagos voltát hangsúlyozza -- tehát nem biológiailag meghatározottak!

Hadas kitér saját, másik tanulmányára is, amelynek meglepő címe: Lovak a csolnakban. Adalékok a modern férfiasság kialakulásának vizsgálatához. Elgondolásának lényege, hogy “a 19. század első felében a férfiszenvedély /mármint a férfiak vadásszenvedélye/ új irányokba kanalizálódik”-- előbb lóverseny-szenvedély lesz belőle, később pedig az evezés jön divatba, mint olyan versenysport, amelynek művelői “strukturális értelemben a lóversenybeli lovak és hajtók pozíciójába kerülnek.” (35.old.)

Havasra – mint írja -- nagy hatással volt Pierre Bourdieu: Férfiuralom című könyve, bár polemizál is vele: cáfolja álláspontját a férfiszerep változatlanságával kapcsolatban. Szemléletére hatással volt Norbert Eliasnak és követőinek civilizációs paradigmája, ill. sportszociológiája, de vitatkozik is velük, illetve továbbfejleszti nézeteiket. Azt vizsgálja készülő könyvében is, hogyan civilizálódnak az archaikus, páros harcformák (a bajvívás, a lovagi torna, vagy a párbaj).

Minthogy a szexuálszociológia fontos feladatának tartja a nemi szerepek történelmi konstrukcióinak, változásainak vizsgálatát, érdeklődéssel várjuk Hadas Miklós új könyvét.

Párkapcsolat -

konfliktuskezelő magazin

2002/ 1—2

A “Különút -- válási kalauz” folytatásaként és továbbfejlesztéseként, a Makadám Művelődési Egyesület és a Kapcsolat Alapítvány kiadásában, a Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint egy szegedi közalapítvány támogatásával megjelent a fenti című, igen jelentős folyóiratnak az első, összevont száma. A nagy alakú, száz oldalas folyóirat ötezer példányban jelent meg, rendkívül gazdag tartalommal. Szerkesztő bizottságának elnöke dr. Kardos Ferenc, aki országos “kapcsolat- ügyelet” hálózatot szervezett, hogy az elvált szülők és gyermekeik érdekeit képviselje.

Beköszöntőjében a főszerkesztő, Rózsa Imre András így foglalja össze a folyóirat alkotógárdájának célját: “Menni vagy maradni? Együtt, vagy külön? A Párkapcsolat megfontolt tanácsadóként kíván segíteni e fontos döntésükben.” Aminek jelentőségét az adja, hogy ma hazánkban minden második házasság felbomlik, nem is szólva a különélésekről, vagy a látszólag együttmaradó, de kihűlt kapcsolatokról. Nagy szükség volt tehát egy ilyen hiánypótló lapra a válságba jutott házasságok és együttélések megmentése érdekében.

Nagy kérdés persze, hogy lehet-e segíteni a problematikus párkapcsolatokon olvasmányok segítségével. Ha nem is tudjuk pontosan, de nyilván több tizezer ilyen kapcsolat van ma hazánkban, s ezek résztvevőihez aligha jut el ez az ötezer példányban kiadott folyóirat, amiről legtöbben tudomást sem szereznek. Természetesen reklámozni kellene a rádióban., a tévében és a napilapokban , de erre már aligha lesz pénz. Az interneten is nehéz rátalálni, hiába olvasható ott is az egész folyóirat, de ma még kevesen jutnak hozzá nálunk, s még kevesebbeknek jut eszükbe, hogy kapcsolati problémáik megoldását ott is kereshetik. Maga a folyóirat pedig meglepően olcsó: a nagy alakú, 100 oldalas füzet alig 199.- Ft, s bízvást mondhatjuk, hogy “nagyon megéri az árát”.

Mindjárt a lap elején egy Buda Béla doktorral készült interjút és az ő tanulmányát olvashatjuk a házasságok mai problémáiról. Ehhez kapcsolódóan a szerkesztőség vitára invitálja az olvasókat, honoráriumot is ajánlva annak, aki írásban beküldi véleményét és javaslatait a párkapcsolatok és családok válságának okairól és megoldásáról. Jó lenne, ha tényleg kibontakozna egy vita, hiszen egyénileg és társadalmilag egyaránt “életbevágó” problémákról van szó. Egy ilyen vitára aztán a média is fölfigyelne, így az egész kérdéskomplexum a közfigyelem előterébe kerülhetne, s ez kilendítené a megoldási próbálkozásokat a zsákutcából.

Fórum

Cikkek a napi sajtóból

Módosítanák a prostitúciós törvényt

A fővárosi és a kerületi önkormányzatok egyetértenek abban, hogy a türelmi zónák kialakításáról szóló jogszabály nem alkalmazható. Ezért Budapest kezdeményezi a törvény módosítását. A főpolgármester által összehívott tanácskozáson elhatározták, hogy ez ügyben előterjesztés készül (egy koordinációs bizottság által), amelyet megkapnak a kerületek is, hogy állást foglalhassanak róla.

A rendőrségi szakértői anyagok szerint a fővárosi prostitúció szerkezete jelentősen megváltozott a szervezett bűnözés elleni törvény hatályba lépésével. A budapesti védett zónákból eltűntek az örömlányok, ám többszörösére nőtt az olyan, lakásokban működő bordélyházak száma, amelyekben 3—4 prostituált kínálja hirdetések útján szolgálatait. A prostituáltak megjelentek azokon a helyeken, amelyek nem minősülnek védett zónának. Növekszik a külföldre utazó, vagy utaztatott örömlányok száma is. A hatósági statisztika szerint 2000-ben összesen 422 prostituáltat értek tetten a rendőrök, s közülük 249-et elzárásra ítéltek. 2001-ben hasonló adatokra lehet számítani.

Belga stop a meleg-esküvőknek

A homoszexuálisok házasságkötését engedélyező törvénytervezetet a belga államtanács elvetette. A testület szerint a házasságkötés megkülönböztetetten fontos célja a gyermek(ek) nemzése és nevelése, vagyis a fajfenntartás. Ilyenformán a házasság intézménye csakis egy férfi és egy nő kapcsolatára terjedhet ki. Az azonos neműek számára polgári jogi szempontból elegendő az együttélés jogi elismerése – érvel az államtanács.

A törvénytervezet előkészítői szerint ez a jogértelmezés alapvetően téves. Ennek alapján ugyanis nem köthetnének házasságot azon párok sem, amelyek életkoruk, fizikai állapotuk miatt, vagy bármely más okból nem akarnak vagy nem tudnak gyermeket vállalni.

A várhatóan hosszú vita tétje nemcsak a homoszexuálisok egyenjogúsítása, hanem annak eldöntése is, hogy az azonos nemű párok fogadhatnak-e örökbe gyermeket. Ezt a házasságkötést megengedő törvénytervezet sem engedélyezte volna, de megnyitotta volna a jogi vita lehetőségét. A belga közvélemény meglehetősen toleráns a homoszexualitás iránt, ám a megkérdezettek többsége furcsának találná az egynemű párok hivatalos esküvőjét. Az örökbefogadás ügyében pedig még a szakértők véleménye is megoszlik.

Kevesebb pénz az AIDS-megelőzésre

A magyar költségvetésben radikálisan csökkent az AIDS/HIV megelőzésre fordított pénz, a kormányzati szinten is a veszély elbagatellizálása folyik – mondta a Háttér Baráti Társaság a Melegekért elnevezésű szervezet elnöke. Tavaly összesen 40 millió forintot, az idén pedig 30 milliót különített el az állam prevenciós célra. 2001-ben megszüntették a Nemzeti AIDS-Bizottságot, amely többek között a költségvetési támogatások szétosztásáért is felelt. A megelőzéssel foglalkozó szervezetek működése ma elégtelen hazánkban; van, amelyik pénz hiányában kénytelen szüneteltetni tevékenységét. Más információs szolgálatok csökkentett ügyeleti időben dolgoznak.

A prevenciós programok szükségességét támasztja alá az a felmérés is, amelyet a Háttér 2000 nyarán végzett 500 homoszexuális körében. Kiderült, hogy tájékozottságuk ugyan kb. 75%-os, ez a tudás azonban nem jelenik meg a magatartásukban. Óvszert például csak az érintettek 50%-a használ. Olyan programokra lenne szükség, amelyek a szexuális viselkedésben is elősegítik a változást. A Háttér egy amerikai egyetem segítségével indít megelőző akciót.

A korábbi évekhez képest kevésbé tartanak a fiatalok a HIV fertőzéstől, veszélyérzetük csökkent – vélekedik Gálné Szendi Katalin prevenciós szakértő. A legutóbbi felmérésből kiderül: a diákok fele nem tudja megkülönböztetni a HIV fertőzést az AIDS betegségtől. 20%-uk szerint a kórt csak a homoszexuálisok kaphatják meg, s csak egytizedük említi az intravénás droghasználat útján történő fertőzést. Ugyancsak egytizedük azt hiszi, hogy tablettável megelőzhető a megbetegedés, s csak ugyanennyien tartják fontosnak a monogám párkapcsolatot.

Egy óvszergyártó cég felmérése szerint hazánkban a nemi életet élők mindössze 12%-a használ óvszert alkalmi partnerrel, s alig 5% kérdezi meg partnerét annak szexuális előéletéről.

Akárhogy is,, az AIDS legyőzésére indított harc még nincs lejátszva. Több, mint 40 millió HIV-fertőzött va a világon, évente 6 millióan kapják meg a kórt.

Népszámlálás és szexológia

A 2001. évi népszámlálás adataiból többek közt az derül ki, hogy hazánk népessége folyamatosan csökken. Egyre kevesebb gyermek születik (a ritka és átmeneti emelkedések ellenére), ugyanakkor pedig egyre nő az idős emberek aránya. 2000-ben a tíz év előttihez képest kb. 25%-kal kevesebb (alig 97,5 ezer) élveszületés történt. Hasonló arányban csökkent a házasságkötések száma, ami alig 48 ezer volt, szemben a válások kb. 30 ezerével és a halálozások túl magas (136 ezer!) számával.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a gyermekek kb. 30 %-a házasságon kívül születik, vagyis lányanyáktól, elvált vagy “illegális” kapcsolatban élő nőktől. A családok száma tíz év alatt 11 ezerrel csökkent. A népesség 11%-a élettársi kapcsolatban él; az egyszülős családok aránya 16%.

Különböző számítások és előrejelzések szerint hazánk magyar lakossága néhány évtizeden belül milliókkal lesz kevesebb, mert egyre kevesebben vállalnak gyermeket. Ez a gazdasági okokon (elsősorban a pénzhajhászáson) kívül főleg a hiányzó korszerű és átfogó) szexuális neveléssel, s az ebből következő párválasztási éretlenséggel magyarázható. Egy diszharmónikus, konfliktusokkal és feszültségekkel teli, könnyen felbomló párkapcsolatból ugyanis érthetően hiányzik a gyermekvállalási kedv. S ha véletlenül mégis megszületik a nem kívánt gyermek, abból nincs sok köszönet, mert valószínűleg egyszülős, vagy feszült légkörű családban nő fel, személyiségfejlődését veszélyeztető környezetben.

Legfőbb ideje tehát komolyan számonkérni az illetékesektől a korszerű és átgogó szexuális nevelés hiányát, a szülők és nevelők ilyen irányú képzését.

Haeberle professzor –

és archívuma

A Szexológiai Szemle olvasói már gyakran találkozhattak Erwin J. Haeberle professzor nevével, aki korábban (mult év tavaszáig) a berlini Robert Koch Intézetben hozta létre és fejlesztette a világviszonylatban is majdnem egyedülálló Szexológiai Archívumot, vagyis dokumentumgyüjteményt, amit aztán átvett a berlini Humboldt Egyetem. Mai neve: a szexológia Magnus Hirschfeld Archívuma. Internetcíme: www.sexology.cjb.net

Az internetes archívum anyagai mostmár 3 nyelven érhetők el: angolul, németül és spanyolul. A hatalmas anyag a következő főbb részekből áll:

Információk magáról az archívumról

Különböző szexológiai tanfolyamok teljes tananyagai

A szexológia más weblapjainak ismertetése

Az egész világot átfogó adatok a szexuális viselkedésről

Az archívum online könyvtárának ismertetése

Dokumentumok a szexológia történetéről

A világ szexológiai szervezeteinek és intézményeinek ismertetése

A szexológia “kritikai szótára”

Az Egészségügyi Világszervezet jelentései a szexuális egészségről

Vendégköny

Haeberle professzor egyébként a Szexológusok Európai Szövetségének főtitkára és az egyik német szexológiai társaság (a szexuálszociológiai társaság) elnöke. 30 éves korában doktorált az amerikai irodalomból Heidelbergben, majd az amerikai Yale Egyetemen dolgozott. 41 éves korától a szexológia professzora volt San Franciscoban, majd a Bloomington-i Kinsey Intézetben. 52 éves korában tért vissza Berlinbe, ahol előbb az AIDS-Központot vezette, majd megalapította a szexológiai archívumot.

Közben természetesen számos könyvet és tanulmányt, cikket publikált. Könyvei közül legfontosabb : The Sex Atlas (New York, 1978), amit nem sokkal később hollandul, németül, sőt, törökül is kiadtak. Négy saját könyvén kívül hat könyvnek volt társszerzője, vagy szerkesztője; ezek közül többet már ismertettünk a Szexológiai Szemlében. Jelenleg gyógyulófélben van egy súlyos betegségből, s már újra Kínába készül, mint az ottani szexológiai társaság tudományos tanácsadója (aki részt vett az első, nagyobb szexológiai adatgyüjtés megszervezésében és feldolgozásában).

A szexológiai archívumot olyan kitűnő munkatársak segítségével vezeti, mint Thomas Haase és Jakob M. Pastötter, akinek fő kutatási témája a pornográfia.

Európai Szexológusok Szövetségének 6. kongresszusa

(Ciprus, 2002 jun. 16—20)

A genfi Willi Pasini professzor által 1992-ben alapított Európai Szexológusok Szövetsége, amelyhez már 55 tagszervezet tartozik, kétévenként megrendezett kongresszusát az idén Limassolban (Ciprus) tartja, éspedig az izraeli Szexuálterápiai Társaság szervezésében

A kongresszus jelszava: “Szexualitás a reális és a virtuális környezetben”. Ezzel mindenekelőtt az Internet egyre növekvő szerepére utalnak (amit egyébként Haeberle professzor az elsők között ismert fel). Nem véletlen, hogy a kongresszus 31 kijelölt témaköre között az első három kifejezetten erre utal: 1. Virtuális szexualitás, 2. Visszaélések a “cyberszexszel” és 3. Szexuális tanácsadás és nevelés az interneten.

Természetesen még sok fontos témakör szerepel, pl. a férfi és női szexuális funkciózavarokon kívül a szexuális addikciók, a “pótpartneres” (surrogate) terápia, a parafiliák, a vallás és a szex, a sport és a szex, a fogyatékosok szexualitása, a nemi úton terjedő betegségek, az öregedés, vagy a krónikus betegségek hatása a szexre – és a különböző szexuális nevelési programok.

A szervezők már az ősz folyamán kiküldték az első felhívásokat a kongresszusi részvételt illetően. A második értesítés a tél folyamán várható. A jelentkezési lap az internetről is letölthető. A kongresszus weblapjának címe: www.ortra.com/sexology De van e-mailjük is:

Sexology@ortra.co.il

Aki előadás kíván tartani ott valamelyik témából, annak legkésőbb 2002 márc. 31.-ig el kell küldenie az előadás egy oldalas kivonatát (abstractját) a szervező bizottságnak, illetve a kongresszus titkárságának (Címe: ORTRA Ltd. 1 Nirim Street, PO Box 9352 Tel Aviv 61092 Israel)

A szervezőbizottság két nagy gyógyszergyártó vállalatnak (Pfizer és Llilly) mond köszönetet a kongresszus megrendezésének anyagi támogatásáért. Egyelőre nem lehet tudni, kik és hányan vesznek részt hazánkból ezen a kongresszuson, de mindenképpen igyekszem tájékoztatni olvasóinkat a rendezvényről.

Szilágyi dr.



Vissza a főoldalra