Ez év nyarán (2000. jún. 29--júl. 2.) kettős, összevont nemzetközi szexológiai kongresszus volt Berlinben, egyrészt az EFS (Európai Szexológusok Szövetsége), másrészt a DGSS, vagyis a Német Szexuálszociológiai Társaság szervezésében.

Az előbbinek főtitkára, az utóbbinak pedig elnöke E. J. Haeberle professzor úr, aki egyúttal a berlini Robert Koch Intézet Szexológiai Archívumának is vezetője. Ő régóta figyelemmel kíséri a magyar szexológia alakulását és Szemlénket is számos írásával gazdagította már. Így abban a szerencsében lehetett részünk, hogy szerkesztőbizottságunk mindhárom tagját meghívta és kedvezményekben részesítette. Ezáltal előadóként is részt vehettünk a kongresszuson.

A kongresszus hivatalos nyelve az angol volt, így a 31 országból érkező küldöttek csak ezen a nyelven tarthattak és hallgathattak előadásokat (szinkrontolmácsolás nélkül).

Az európai országok szexológiai szervezeteit tömörítő EFS (European Federation of Sexology) 1992-ben alakult, s azóta kétévenként tartott kongresszusokat. A tagszervezetei közötti együttműködést azáltal is igyekszik elősegíteni, hogy kétnyelvű, időszakos kiadványait 18 európai ország szexológiai szervezeteinek és intézményeinek küldi meg. A kongresszusi programfüzet felsorolja az EFS tagszervezeteit; ebből kiderül, hogy az olaszoknál 11, a spanyoloknál 8, a franciáknál pedig 7 szexológiai szervezet és/vagy intézet működik. A Magyar Szexológiai Társaság viszont nem szerepel a tagok sorában, s tagjai nem is vettek részt az ilyen nemzetközi kongresszusokon.

A DGSS (Deutsche Gesellschaft für Sozialwissenschaftliche Sexualforschung) a második legrégibb, német nyelvű szexológiai társaság, amelyet Rolf Gindorf alapított 1971-ben, s amely ezuttal már a 14. kongresszusát tartotta. A többi német szexológiai társaságtól főleg az különbözteti meg, hogy az emberi szexualitás vizsgálatában döntően a humán tudományokra támaszkodnak.

Büszkék arra, hogy Berlin volt a szexológia "szülőföldje", ahol az első szexológiai folyóiratot már 1908 ban kiadták, s itt működtek e tudomány úttörői, pl. Iwan Bloch, Magnus Hirschfeld, Albert Moll és a többiek.

A kongresszus mottója: "A szexuális egészség évezredéért!" Helyszíne pedig a "Világ Kultúráinak Háza", a német Reichstag, vagyis a Parlament közelében, a Spree folyó partján, ahol egykor a világ első szexológiai intézete állt. A megnyitón többek között a Német Szövetségi Köztársaság egészségügyi miniszterasszonya köszöntötte a kongresszus résztvevőit.

Az első napnak két fő témája volt: történelmi visszapillantás a szexológia első évtizedeire -- és a Magnus Hirschfeld emlékérem átadása két kiváló, mai szexológusnak: Milton Diamond a szexológiai kutatásban elért eredményeiért, Oswalt Kolle pedig széleskörű felvilágosító munkájáért részesült ebben az elismerésben (amelyet néhány éve kedves kollégánk, dr. Aszódi Imre is megkapott).

A második naptól kezdve 3--4 teremben folytak az előadások és viták. A gazdag anyagból itt csak mutatóban tudunk említeni néhány témakört. A szimpóziumok közül pl. a szexuális jogokkal és az un. interszexualitással, vagy a transszexualitással, továbbá a szexológiai adatgyüjtések módszertani problémáival foglalkozók már a második nap sorra kerültek. De ugyanakkor a másik teremben szimpóziumokban tárgyalták a szexológia beépülését az egyetemi képzésekbe -- amiben a skandináv országok járnak az élen. A harmadik terem előadásainak fő témája "a szexuálterápia, mint interdiszciplináris feladat" volt. Ezen belül hangzott el Buda Béla dr. előadása is: "Szexuális tanácsadás és terápia a Viagra korában" címmel. (Ennek ismertetésére később visszatérünk.)

Külön szimpózium tárgyalta a "HIV és más, nemi úton terjedő betegségek" kérdését. Itt olvasta fel előadását többek közt a korábban magyarul is megjelent könyveiből jól ismert orosz szexológus, Igor Sz. Kon. (Ezt később szintén ismertetjük, mert számunkra is tanulságos.) A negyedik teremben a szexuális diszfunkciók problémakörét orvosi és szociokultúrális szempontból járták körül az előadók.

Itt találkoztunk Gyöngyi Viktória Saundersonnal, egy magyar pszichológusnővel, aki jelenleg Málta egyetlen szexuálterapeutája, s akivel a továbbiakban is igyekszünk tartani a kapcsolatot.

A következő nap szimpóziumai közül kiemelkedik "A prostitúció jövője Európában -- Svédország vagy Hollandia?" című, amelyben a szakemberek mellett egy svéd és egy holland prostituált is vitatkozott egymással a prostitúció korlátozásának vagy liberalizálásának helyességéről. (A holland hivatalos álláspontot később ismertetjük.) A nap további programjai közül néhány: "A forenzikus szexológia", "A női szexualitás medikalizálása", "A szexuális orientációk" és a "Gyermekkori szexualitás", amiről dr. Aszódi Imre is felolvasta véleményét.(L. később)

A kongresszus utolsó napján került sor egy szexuálpolitikai szimpóziumra, amelyben a homoszexualitásukat nyiltan vállaló német, holland és svéd képviselők is bemutatkoztak; valamint a szexuális kultúra különbözőségeit bemutató előadásokra, amelyek a magyar, az izraeli és a kínai viszonyokról szóltak.

A résztvevők a kongresszus egész ideje alatt megtekinthettek régi és újabb videofilmeket, pl. Magnus Hirschfeldről, vagy Eugen Steinach osztrák hormon kutatóról, továbbá a transszexualizmusról és a homoszexualitásról. Ezenkívül sokféle szakkönyv és dokumentum között válogathattak (amelyek egy része ingyen elvihető volt).

A szünetekben és a közös ebédeken, valamint a nyitó fogadáson, a másnapi gyertyafényes hajókázáson és a szombat esti "gálavacsorán" bőségesen volt lehetőség személyes eszmecserékre ezen a számunkra is nagyon tanulságos és élménydús kongresszuson.

Amelynek anyagát Szemlénk további számaiban igyekszünk feldolgozni, de néhány dokumentumot szívesen meg is mutatunk az érdeklődő kollégáknak.