Szexológus-képzés
(Szilágyi Vilmos javaslata)
A címben jelölt feladat elvileg ugyan szükségesnek, de a jelen körülmények között kissé irreálisnak tűnik. Szexológusnak az nevezhető, aki átfogóan tájékozott a nemiségtudományok terén, s műveli is annak egy vagy több ágazatát. Ez hasonlít a „med. univ.” képzéshez, vagyis az orvosegyetem hallgatóinak képzéséhez, amit aztán szakosodás követ. A kutatásban és a terápiában is szakorvosok képzése a végső cél, s ehhez kell az ezt előkészítő, általános képzés (ami nélkül persze szakorvosokat sem lehet képezni).
Hasonló a helyzet a szexológus-képzéssel is, vagyis a szexológiai szakképzés általános, bevezető részével (ami a med.univ. képzésnél 1-2 évvel rövidebb lehet). Célja, hogy áttekintést adjon a nemiségtudományokról, azok történetéről és szociális jelentőségéről a patriarchális szegregációtól a nemek (és a főbb nemi orientációk) egyenrangúságának elérése érdekében. Vagyis a képzésnek három fő kategóriája lehet. Közülük az első viszonylag gyorsan áttekinthető. A szexológia fejlődéstörténetére már jóval több idő kell. De legfontosabb az elért eredmények tudományos és szociális jelentőségének alapos ismertetése.
Mindezekhez bőven lehet tananyagot találni a nemzetközi szakirodalomban. Magyarul viszont jóval kevesebb van; a két legfontosabb könyv E,J. Haeberle: Atlasz. Szexualitás (2006, Atheneum) és Buda Béla: A szexualitás modern elmélete (amely 1972 óta több kiadásban megjelent). A szexológia fejlődéséről vázlatos képet ad a „Nemiségtudomány – és a magyar valóság” (2012) c. könyvem első része; de Haeberle weblapján bővebben is olvasható. A nemi egészség promóciójáról, annak tudományos vizsgálatáról és univerzális jogairól egyrészt Haeberle hat e-learning kurzusa és annak különböző kiegészítő publikációi, másrészt a WAS (World Association for Sexxual Health) szexuális jogainkról hozott és a WHO által elismert határozatai adnak képet.
Más kérdés, hogyan lehet ezt a sokrétű ismeretanyagot oktatási szempontból strukturálni és tantervi keretbe foglalni. Méghozzá lehetőleg úgy, hogy beleférjen a helyi viszonyokhoz igazodó, maximum két éves, négy szemeszteres „továbbképző” kurzusba. Eddig ugyanis inkább csak szexológiai szakképzéseket végeztek egy adott szaktudományhoz (pszichológiához, szociológiához stb.) kapcsolódva. A „sexol. univ.”, vagyis a szélesebb értelemben vett szexológus-képzés elvégzésére tulajdonképpen a „szak-szexológusoknak is szükségük lenne (ugyanúgy, mint a szakorvosoknak a med.univ. képzésre. Sőt, az ilyen képzés főbb elemeit az általános műveltség terjesztésébe, tehát a közoktatásba és köznevelésbe is szükséges lenne beépíteni.)
A szexológus-képzés egyik fő célja az egyének és a társadalom nemi egészségének (vagyis az emberi faj nemi egészségének (túlélésének és fejlődésének) biztosítása; ezt tehát maximálisan figyelembe kell venni. Ám nem merülhet ki ebben, hiszen a nemiség az élet számtalan egyéb területét is átszövi, a reprodukción, a nevelésen és a terápián túlmenően. Mindezekhez ugyan szorosan kapcsolódik a nemi szerepviselkedés magánéleti és közéleti formáinak és az erotikus viselkedés változásainak voszonylag önálló területe. A képzésben tehát indokolt ezekkel is elmélyülten foglalkozni.
Mindezek alapján, a fellelhető szexológiai képzések áttekintésének mellőzésével a szexológus-képzés tantervi struktúrájának vázlatára a következőket javasolom:
Bevezető studium lehetne a főbb szexológiai fogalmak meghatározása, a köztudatban előforduló téves értelmezések, előítéletek és mítoszok eloszlatása. Itt ki lehet térni a szakkifejezések és fogalmak keletkezésére és változására, tudományos vagy ideologikus jellegére, pontatlan (elavult) és pontos definiciók variációira. Bár száznál több szexológiai fogalom pontos definiálása szükséges, bevezetésül elegendő lehet a kb. két tucat alapfogalom tisztázása. Ezzel a nemiség alapjelenségei és fő területei és a természet- és társadalomtudományi megközelítések (szakágak) is tisztázódnak.
A tanterv törzsanyaga az emberi nemi viselkedés történelmi alakulásának és mai jelenségeinek kutatása, a kutatás tévútjainak és tudományos eredményeinek bemutatása
A történelmi alakulás első nagy csomópontja a magántulajdon, s vele együtt a kereskedelem és a patriarchátus kialakulásának hatása a nemi viselkedésre: nemi egyenlőtlenség, kizsákmányolás, prostitúció; s mindezek ideológiai pillérei, a vallások és az egyházak. Az első nemi problémák felmerülése a gyermeknemzéssel, terhességgel, szüléssel és az utódok létszámával kapcsolatos. Az ókorban, s később is, egészen az újkorig inkább csak az orvosok vizsgálták ezeket és próbáltak segíteni (Hyppocrates és mások). Ebből a hagyományból nőtt ki aztán az újkorban az orvosi szexológia, annak eredményeivel és hibáival (pl. a maszturbáció („onánia”) káros voltának dogmaszerű bizonygatásával, vagy a hüvelyi közösüléstől eltérő erotikus viselkedések elmebajkénti kezelésével).
De már a 19. században voltak orvosok, akik a nemiséget nemcsak orvosi, biológiai, hanem egyéb, pl. szociális szempontból vizsgálták az egészséges átlagnépesség körében. Mellettük más tudományok képviselői is egyre többen feltűntek, s a szociális nemi viszonyok mellett a szexuális kisebbségeket is kezdték vizsgálni (nők helyzete, prostitúció, homoszexualitás stb.). A 19. sz. második felében egyre szaporodtak a nemiséggel kapcsolatos kutatások és publikációk, így fokozatosan kialakult a nemiség átfogó tudománya, a szexológia, amelynek interdiszciplináris jellege a századforduló körül vált nyilvánvalóvá, ahogyan azt I. Bloch „Korunk nemi élete” (1907) c. könyvében kifejtette.
A 20. sz. első három évtizede az európai szexológiai tudományok fellendülésének korszaka volt, s ez a szexológus-képzésben is részletes ismertetést igényel. A náci hatalom-átvétel ezt a folyamatot erősen visszavetette, így az elsősorban az USA-ban folytatódott, ahol A.C. Kinsey már az 1930-as években elkezdte munkatársaival az akkor legnagyobb jelentőségű szexológiai adatgyűjtést, amelynek eredményei 1948 és 1953-ban jelentek meg, és újabb kutatásokat motiváltak, sőt, egy újabb szemléletet honosítottak meg. Így jött létre pl. a J. Gagnon és W. Simon által kidolgozott „szkript-elmélet”; W, Masters és V. Johnson újszerű szexuálterápiája, vagy a „G-zóna” szerepének felfedezése stb.
Mindezekkel párhuzamosan kiépűltek a szexológia helyi, regionális és világszervezetei, kutatási és oktatási intézményei, amelyek szakkönyveket és szaklapokat adnak ki, konferenciákat és kongresszusokat tartanak (jelenleg már a 25. Világkongresszust készítik elő).
A nemiségtudomány fejlődéstörténetének keretébe könnyen beépíthetők a nemi viselkedés változásai, amelyek így egyben értékelést is kapnak (pl. a LAT, a HIV-járvány, a prostitúció és a pornográfia, a cybersex stb.). A szexuális ontogenezis a szexuálpszichológia, ezen belül a pszichoszexuális fejlődés-tudomány eredményeinek bemutatása során körvonalazható, de a szexológus-képzésben ennél többre nincs is szükség.
A tanmenet utolsó részeként a nemiségtudomány hazai helyzetét, problémáit és feladatait javaslom ismertetni, főként az erről szóló, említett könyvem alapján. Az egész képzési folyamatban a résztvevők aktivan, kérdésekkel, referátumokkal és vitázva vehetnek részt.
E vázlatos, irányelv-szerű tanterv remélhetőleg viszonylag könnyen lehetővé teszi a két tanévre és négy szemeszterre tervezett szexológus-képzés óraszámokra és kreditpontokra bontását, valamint vizsga-anyagának összeállítását (amiben szintén szívesen közreműködöm).
„Szexuálpszichológia”
szakirányú továbbképzési szak
Dr. Szilágyi Vilmos javaslata
1. A szakirányú továbbképzés megnevezése: Szexuálpszichológia
2. A szakképzettség oklevélben szereplő megnevezése: Szexuálpszichológus
3. A szakirányú továbbképzés képzési területe: ELTE PPK
4 A képzés típusa: pszichológiai kégzettségre épülő, szakirányú továbbképzés
5 A szakirányú továbbképzésre történő felvétel feltételei:
Az ELTE PPK pszichológia szakán szerzett, MA szintű (vagy BA + egészségpszich.) diploma, s megfelelő motiváció.
6. A képzési idő: 4 félév
7. A szakképzettség megszerzéséhez összegyüjtendő kreditek száma: 120
8. Ellenőrzési, értékelési módszerek:
A jelentkezők a tanulmányok megkezdése előtt tudásszint-felmérő, attitüd- és motivációmérő tesztet töltenek ki, majd ezek módosított változatát a 2, és 4. félév végén is.
Az ellenőrzés és értékelés módja tantárgyanként meghatározva kollokvium vagy gyakorlati jegy lehet. A képzés teljesítésének feltétele a tantervben előírt tantárgyak abszolválása, a szakdolgozat elkészítése és a záróvizsga letétele.
A szakdolgozat olyan írásbeli dolgozat, amely a szexuálpszichológia valamely elméleti vagy gyakorlati témáját dolgozza fel; a tanult ismeretek, készségek és attitűdök önálló, kreativ alkalmazása a releváns szakirodalom feldolgozásával.
A záróvizsgára bocsátás feltétele a tantervben előírt, valamennyi tanulmányi és vizsgakötelezettség teljesítése és a bírálattal elfogadott szakdolgozat. A záróvizsga része a szakdolgozat-védés és a képzés témaköreit átfogó, komplex záróvizsga-tételekből tett szóbeli vizsga. Érdemjegye ötfokozatú jegy, amely a szakdolgozat védése alapján kapott érdemjegy és a szóbeli vizsgán nyújtott teljesítmény átlaga.
9. Tevékenységek, amelyek végzésére feljogosít a végzettség:
- A nemi egészségnevelés szükségességének és igényének felmérése, beleértve a közösség és/vagy egyének nemi neveltségi szintjének mérését.
- A szükséges nevelési programok és eljárások megtervezése, megszervezése.
- A pedagógusok nemi alapattitűdjeinek és ismeretszintjüknek vizsgálata és ilyen irányú továbbképzésük elősegítése a „szexuálpszichológiai minimum” elérése érdekében.
- Az iskola és más intézmények, szervezetek bevonásával felmérheti a nemi kultúra családon belüli tényezőit, különös tekintettel a szülők nemiséggel kapcsolatos attitűdjeire és nevelési stílusára.
- Szükség esetén szexuálpszichológiai tanácsadást szervezhet, egyéni vagy csoport-módszerek alkalmazásával („szülők iskolája”), a kettős nevelés kiküszöbölése és a kooperáció fejlesztése érdekében.
- A különböző intézmények és szervezetek (egészségügyi, ifjúsági és tömegszervezetek) valamint a média nemi nevelési hatásainak és lehetőségeinek felmérése és befolyásuk pozitiv irányú fejlesztése.
10. A képzés során elsajátítandó kompetenciák:
(tudományos ismeretek, a szexuális kulturáltság pozitiv attitűdjei, a szakképzettség alkalmazásának készségei az adott környezetben és tevékenységrendszerben)
1. Szociális és emocionális intelligencia (empátia, együttműködés, szakmai önismeret)
2. A „szexuálpszichológia minimumának” alapos ismerete
3. A nemi működéseket veszélyeztető vagy károsító organikus, szociális és pszichés tényezők (testi betegségek; erőszak, visszaélések; gátlások, elfojtások stb.) ismerete
4. A szexuális és pszichoszexuális fejlődés korszerű elméletének ismerete.
5. A szexuális viselkedés történelmi változásainak ismerete, az emberré válástól napjainkig.
6. A nemiségtudomány és a szexuális reform-mozgalmak történetének vázlatos ismerete.
7. A szexuális kisebbségek és devianciák tudományosan megalapozott értékelése.
8. A pornográfia és a prostitúció története és értékelése.
9. A nemiséggel kapcsolatos emberi jogok ismerete.
10. A nemi szerepek korszerű értelmezése.
11. A közösségek és egyének nemi neveltségi szintjének objektiv felmérése.
12. Az adott esetben szükséges nemi nevelési program megtervezése, megszervezése.
.Az előadásokhoz 2:1 arányban gyakorlatok kapcsolódnak (szakirodalom feldolgozás, esetmegbeszélés).
11. A szakképzettség szempontjából alapvető ismeretkörök:
10. Szexuális identitás, gender, transzgender, a nemi. kisebbségek értékelése
11. A nemi alap-orientációk és fokozataik (hetero-, homo-, biszexualitás)
12. Pszichoszexuális fejlődés az első évtizedben; a gyermeki szexualitás
13. Serdülőkori pszichoszexuális fejlődés. Akceleráció, maszturbáció, a nemek eltérő fejlődése
14. A szerelmi képesség eredete és fejlődése; a rajongástól a párválasztási érettségig
15. Gyermekvállalás, családtervezés, fogamzásgátlás, abortuszok. Szülés utáni szexuális problémák
16. A nemi úton terjedő fertőzések tipusai, megelőzésük és kezelésük lehetőségei
17. Szexuális funkciózavarok formái, okai és megelőzése nők és férfiak esetében
18. Pszichoszexuális fejlődés a felnőttkorban; partnerideál, házassági elvárások és konfliktusok
19. Premaritális és extramarutális kapcsolatok értékelése. A válási trauma feldolgozása
20. Az idősebbé válás szexuális problémái. A „kapuzárási pánik”.és a magányosság
Ezt a szexuálpszichológiai tematikát könnyen lehet négy félévre bontani, a kreditpontok megosztásával együtt.
A képzés célja és szociális indoklása:
A szexuálpszichológiának, mint a pszichológia egyik fontos ágának fő feladata a nemi egészség védelme és erősítése, amelyet a WHO határozott meg, utalással a szexuális jogokra. Sajnos, az emberi jogok közül éppen a szexuális jogok még kevéssé ismertek. Egyrészt, mert a Szexológiai Világszövetség csak 2000 körül határozta meg azokat pontosabban, másrészt pedig még szinte sehol sem tartották fontosnak az állami és civil szervezetek, hogy széles körben ismertessék és figyelembe vegyék azokat. Ez nyilván összefügg a hagyományos „szexuáltabu” szemléletének részbeni továbbélésével és a korszerű, átfogó szexuális kultúra tanításának mellőzésével.
Holott a szexuális egészséget sokféle veszély fenyegeti. Ilyen például a házasság és a család mai világválsága, amely a válások számának folyamatos növekedésében, a házasságkötés és a gyermekvállalás kerülésében nyilvánul meg. Köztudott, hogy hazánkban is évtizedek óta jóval kevesebb gyermek születik, mint ahány ember meghal, így nemzetünk létszáma évről-évre fogy. Az utóbbi években hazánkban évente kb- 90 ezer gyermek született, közülük 6-7 ezer fiatalkorú anyáktól (évente 100-120-an 14 éven aluli lányoktól). Azonkívül évente 40-50 ezer művi abortuszra került sor; ezek közül évi 6-7 ezer a 15-19 éveseknél, évi kb. 150 pedig 13-14 éves lányoknál. Vagyis hazánkban a művi abortuszok kb- 10%-a fiatalkorúaknál történik (míg a nyugateurópai országokban alig 1%). Minthogy pedig a művi abortuszok gyakran meddőséghez és szexuális zavarokhoz vezetnek, nyilvánvaló, hogy ez is veszélyezteti a szexuális egészséget.
Egy másik, súlyosan veszélyeztető tényező a nemi erőszak, és a felnőttek visszaélése a gyermekek kiszolgáltatott helyzetével, ami egész életre kiható traumát eredményezhet, s gyakori következménye a prostituálódás. Hazánkban több tizezer nő és több ezer férfi él „szexuális szolgáltatásokból”, s ezzel súlyosan károsítja önmaga és kliense testi-lelki egészségét. A veszélyeztető tényezők további csoportjai a nemi úton terjedő betegségek és a ma már népbetegségnek tekinthető szexuális funkciózavarok, amelyek az újabb felmérések szerint a felnőtt népesség közel felét érintik.
A fiatalok körében végzett felmérések jelentős szexuális tájékozatlanságról tanuskodnak. A tudományosan megalapozott, átfogó és intézményes nemi nevelés terén több évtizedes lemaradást kell behoznunk. A WHO 2000-ben publikált Ajánlásai a nemi egészség védelmére hangsúlyozottan szükségesnek tartják az egészségügyiek és a pszichológusok, pedagógusok szexológiai képzését és az átfogó szexuális nevelés intézményesítését. A WHO szerint „az iskola ideális környezet a szexuális nevelés számára, ezért ezt a kormányoknak el kellene rendelniük… különösen a felnőttnevelés (pl. a tanárképzés) intézményei segíthetik elő a szexuális egészséget, amennyiben a szexológiát oktatják.” Hangsúlyozzák azt is, hogy „az értelmi és testi fogyatékosok ugyanúgy jogosultak az átfogó szexuális nevelésre, mint bárki más.”
Minthogy hazánkban sem a szülők, sem a közneveléssel és közvélemény-formálással foglalkozó szakemberek nem kaptak eddig érdemleges felkészítést a szexuális-párkapcsolati problémák megelőzésére és megoldásuk elősegítésére, első lépésként szükség van minél több, kompetens szakemberre, akik felkészültségük alapján segíteni tudnak a fiatalok és felnőttek nemi kultúrájának fejlesztésében, az átfogó, preventiv nemi nevelés intézményesítésében. Ezt a munkát igyekszik fejleszteni a beinduló szakmai továbbképzés.
Alkalmazási területek
(E téren egyetértek a Pedagogikum által elfogadott továbbképzési tervvel)