A neves amerikai szexológus szerint a maszturbáció (és általában az autoerotika) sokak számára még mindig problematikus, kényes kérdés, amelynek megítélése nem mentes a leegyszerűsítő túlzásoktól. Egyrészt a szexológusok körében elfogadott, hogy teljesen normális dolog, fontos megnyilvánulása az egészséges pszichoszexuális fejlődésnek. Másrészt azonban az adatgyüjtések során gyakran előfordul, hogy nemcsak a kérdezettek, hanem a kérdezők is zavarba jönnek, ha az önkielégítés témája fölmerül. Ezért inkább csak a névtelenül kitöltendő kérdőívek tesznek fel ilyen kérdéseket.

Ugyanakkor tény, hogy a szexuálterapeuták gyakran javasolják a maszturbációt, férfiaknak korai, vagy retardált magömlés, nőknek pedig anorgazmia, vagy vaginizmus esetén. Ez valóban hasznos lehet, ám korántsem mindegy, hogyan történik a maszturbáció és milyen fantáziák kapcsolódnak hozzá. Bizonyos “parafiliákban” (perverziókban) ugyanis központi szerepe lehet a maszturbációnak. S az is előfordulhat, hogy egy szexuális zavar megoldásának elősegítésére javasolt maszturbálás túlságosan kizárólagossá vált (a kapcsolat rovására).

Eddig nem nagyon vizsgálták a maszturbáció motívumait és a hozzá kapcsolódó elképzeléseket, holott ezek határozzák meg a funkcióját. Tiefer szerint a maszturbáció komplex szexuális viselkedés, aminek sokféle szerepe és hatása lehet. Hasonlóan pl. a csókhoz, ami szintén sokféle, az autoerotika is igen különböző szintű és tartalmú, a pillanatnyi lelki állapottól, a szexuális attitűdöktől és egyéb tényezőktől függően. Igy nem elég azt megtudni, hogy valaki helyesli, vagy helyteleníti a maszturbációt, hanem az is tisztázandó, hogy az milyen formáira, feltételeire, gyakoriságára – és mindkét nemre vonatkozik-e. Továbbá, hogy ő maga szokta-e gyakorolni, mostanában is, vagy csak régebben, bűntudattal, vagy anélkül stb.

Végeredményben tehát a maszturbáció kedvező vagy kedvezőtlen hatása a körülményektől, a szexuális beállítottságtól, s az egyén pszichoszexuális fejlettségi fokától függ. Ezek rendezettsége esetén az előnyös hatásai érvényesülnek. Semmiképp sem indokolt tehát az autoerotikát “éretlen” vagy “patologikus” viselkedésnek tartani, bármely életkorról, vagy nemről is van szó. A kölcsönös maszturbáció például a biztonságos szex kapcsolati formája lehet. Tiefer szerint még van tennivalónk a maszturbáció rehabilitációja terén; s az autoerotika sokféleségének vizsgálata mélyebb belátást ígér az emberi szexualitás sajátosságaiba.