Polyamory    ( nyitott poligámiák)

A Wikipedia  szócikke  alapján.

 

Start of polyamory contingent at San Francisco Pride 2004

 

A „polyamory”  magyarra fordítása problematikus. A  „többszörös szerelem”  nem a legjobb, inkább a   „szinkron  intimkapcsolatok”, vagy a "nyitott poligámiák"  lenne megfelelőbb.  A téma azért fontos,  mert  hasonlít, bár nem azonos a nyitott monogámia  (illetve párkapcsolat)  koncepciójával.  Érdemes tehát tanulmányozni a téma szakirodalmát  (habár nálunk nyilván ez is ugyanolyan ellenállásba ütközik).

            Elsőként a Wikipedián olvasható szócikk lényegét ismertetem:

 

          A  poliamorit gyakran megegyezéses, erkölcsös vagy felelősségtudó nem-monogámiának  nevezik.  A fogalom azonban szélesebb körűen  olyan szexuális vagy „romantikus” intim kapcsolatokra is utalhat, amelyek szexuálisan nem kizárólagosak.  S bár vitatott, hogy milyen szélesen lehet értelmezni, abban általában egyetértenek, hogy fő jellemzője az erkölcsösség, a becsület és az őszinteség..  A „párhuzamos viszonyok” jelenthetnek több kapcsolatot  és egy liberális  értékrendet  (attitüdöt),. Átfogó fogalomként használják a párhuzamos intimkapcsolatok sokféle formájára.

          A poliamori különbözhet a poligámiától, amely egyidejűleg több házastársat jelent.  A hagyományos poligámia rendszerint poliginia,  de egyes társadalmakban poliandriaként is előfordul.  A poliamori viszont nem korlátoz senkit arra, hogy ne lehessen több partnere.  Olyan elveken alapul, mint a nemek egyenjogúsága és önmeghatározása,  a szabad választás lehetősége, a kölcsönös bizalom és tisztelet,  a szerelem belső önértéke és az  egyenrangúság.  Az ilyen kapcsolatok számát 2009-ben az USA-ban több mint félmillióra becsülték.  A poliamorit a hagyományos, nem-monogám kapcsolatoktól megkülönbözteti  az a törekvés, hogy a partnerek viszonyát nyiltság, intenziv kommunikáció és erkölcsös viselkedés jellemezze.   Eszerint három vagy még több partner között is létrejöhet egy erős, intim kötődés.  Vagyis alapjában véve  a két partner közötti szerelem kiterjesztése, egy-két további partner bevonásával.  Ezért elvetik azt a véleményt, hogy a szexuális és érzelmi kizárólagosság nélkülözhetetlen  a mély és tartós intimkapcsolatokhoz.  Akár szingliként, vagy monogám kapcsolatban is élhetnek, de többnyire legalább három személyt érintő, tartósan párhuzamos kapcsolatokban. 

           A párhuzamos intimkapcsolatok többnyire igen sokfélék és egyéniek.  Jó esetben a  bizalom, a lojalitás, a megegyezés és egyenrangúság értékein alapulnak, s kizárják a féltékenységet,  a kisajátítást és a korlátozó, szociokulturális előírásokat.  Az ilyen kapcsolatok többnyire rugalmasabbak, mint a hagyományos házasságmodellek, Mellőzik ugyan a kapcsolat időtartamát  (véglegességét)  illető szabályokat, de évekig vagy akár évtizedekig is tartanak.  Az erotika nem feltétlenül elsődleges jelentőségű az ilyen kapcsolatokban  Hanem csupán egyik, lehetséges szempontja a kapcsolat tartalmának.

 

       Contents   (A címszó tartalma a Wikipediában)

 

            A  polyamory  különböző  formái

 

·                    Az egyik az ún.  “polifidelitás”, vagyis több irányú intim, szerelmi  kapcsolat, amelyben az erotika csak egy-két kiválasztott partnerre korlátozódik, s nem feltétlenül terjed ki a csoport minden tagjára.  (mint pl. a csoportházasságban)

·                    Hierarchikus kapcsolatok, amelyekben megkülönböztetik az “elsődleges és másodlagos”  kapcsolatokat  (mint pl. a legtöbb nyitott házasságban).  H.G. Wells  a  Days of the Comet”  (1906)  c. utopikus regényében védelmébe vette a políamory-nak ezt a fajtáját.

·                    Ide tartozik a három személyből álló intimkapcsolat, a “triád”, amit általában párok kezdeményeznek egy harmadik személy bevonásával  ( de ennek több változata is lehetséges).

·                    Két pár  (házaspár)  közötti, négyszemélyes intimkapcsolat.

·                    Poligámia  (amely lehet poligynia  vagy poliandria),  amelyben  egy nő vagy egy férfi több partnerrel él együtt, intim életközösségben.  Ezeket pl. R.A Henlein,  R. Rimmer  regényei  és Starhawk vagy V.N. McIntyre művei is népszerűsítették..

·                    Csoportházasságok,, amelyekben minden résztvevő elköteleződik az intim kapcsolatra

·                    Az intim lapcsolatok olyan  hálózatai,  amelyekben egy személy eltérő mélységű és jelentőségű  kapcsolatokat ápol több személlyel.

·                    Félig monogám, félig poligám kapcsolatok, amelyekben a parnerek egyike monogám, de elfogadja, hogy társának külső, intim kapcsolatai legyenek.

·                    Végül a felsoroltak különböző változatai és kombinációi.

  A  polyamory  peremvidéke és  rokonjelenségei

    A  nyitott kapcsolat   kifejezés  olyan kapcsolatot jelent, amelyben a résztvevőknek külső szexuális kapcsolataik is lehetnek.  Ha  pl. egy házaspár ebben megegyezik, akkor nyitott házasságnak nevezhető.  Vannak olyan nyitott kapcsolatok, amelyek csak erotikusan nyitottak, de érzelmileg kizárólagosak.   Mindenesetre elég nagy átfedés van a nyitott kapcsolatok és a  polyamory  között.

      A polifidelitás  tulajdonképpen nem teljesen nyitott, mert az ilyen kapcsolat résztvevői arra köteleződnek el, hogy kizárólag egymáshoz lesznek érzelmileg és erotikusan hűségesek.

      A  többszörös intimkapcsolatok  (polyamory)  résztvevői számára lehetségessé válnak  a véletlenül adódó, erotikus kalandok épp úgy, mint a ma már hagyományos  szvingerség és egyéb kapcsolatformák is.  Az ilyenekre igényt tartók azonban ezeket a kalandokat nem keverik össze, nem tartják egyenrangúnak az állandó intimpartnereik iránti érzelmi kötödéssel.  A  többszereplős intimkapcsolatokat meg szokták különböztetni a szvinger csoportoktól, mert az előbbiben az érzelmi kötődések hangsúlyosak, míg az utóbbiban az erotikus élményeké a fő szerep.  A hűtlenkedést és titkos viszonyokat a többszörös intimkapcsolatokban majdnem ugyanúgy elítélik, mint a monogámiákban.

           Értékek a polyamory-ban

·                    Hűség és lojalitás:  A hűséget ők többnyire nem szexuális kizárólagosságként, hanem a kapcsolatban tett igéretekhez és megállapodásokhoz ragaszkodásként határozzák meg.  A titokban létesített szexuális kapcsolatokat a hűség megszegésének tekintik.  Az  elköteleződés  lényegét nem a szexuális kizárólagosságban látják, hanem  az őszinteségben és kölcsönös bizalomban, vagy az  “együtt öregedésben”.

·                    Rendszeres megbeszélések és  egyezkedések:  Minthogy a párhuzamos kapcsolatoknak nincs “sztenderd modeljük”, s így  nem lehet általánosan érvényes elvárásokra támaszkodni, az érintettek gyakran szükségesnek tartják a nyilt vitákat minden résztvevő bevonásával, kapcsolatuk feltételeinek tisztázása érdekében.  Ennek rendszeresen, a kölcsönös tisztelet és őszinteség légkörében kell történnie.  Általában kapcsolatuk reális megközelítésére törekszenek, elfogadják, hogy bárki követhet el hibákat, de épp ezért fontos ezek őszinte megbeszélése és a továbbiak megelőzése.

·                    Bizalom, őszinteség, méltóság és tisztelet:  Ezeket a nyitott kapcsolatok minden résztvevője fontosnak tartja.  Eszményük, hogy partnereik esetleges partnereit nemcsak eltűrik, hanem az ő életének részeként fogadják el, de nem tartják jónak a megtévesztésen és titkolózáson alapuló kapcsolatokat.  . 

·                    Korlátok  és  egyezségek:  A párhuzamos intim-kapcsolatokban gyakran jönnek létre olyan egyezségek, amelyek “alapszabályokat” vagy speciális korlátokat állítanak fel.  Ezek sokfélék lehetnek és idővel megválzozhatnak.  Vonatkozhatnak pl. az új kapcsolatok megbeszélésére, mindenkire érvényes szabályokra, az erotikus vonzalom kimutatásának korlátozására idegenek előtt, vagy éppen egy további partnerre elkölthető pénz mennyiségének korlátozására..

·                    A  nemek egyenlősége:  A nyitott kapcsolatok hívei nem fogadják el a a nemek különbségére hivatkozó, eltérő kapcsolati “szabályokat”. Ez ellentétben áll a vallásos nem-monogámia bizonyos formáival, amelyek patriarchális jellegűek.  Persze amikor egy pár először nyitja meg monogám kapcsolatát, előfordulhat, hogy még  nem tudnak elszakadni a nemekre jellemző korlátoktól, amíg hozzá nem szoknak az új helyzethez.  Pl. ha egy asszony a férje kérésére nem létesít szexuális kapcsolatot egy másik férfivel, ugyanakkor létesíthet ilyen kapcsolatot  nőkkel.  Hasonló, átmeneti korlátozások közös megegyezéssel előfordulhatnak.

·                    Kisajátítás-mentesség:  A párhuzamos intimkapcsolatok képviselői  elutasítják a résztvevők további kapcsolatainak korlátozását, minthogy az ilyen tilalmak a kölcsönös bizalom helyett kisajátítást és kontrollt eredményeznek.  Ehelyett arra törekszenek, hogy a partnereik által megtalált “másik jelentős személyt” ne kapcsolatuk veszélyeztetőjének, hanem partnerük élete gazdagodásának tekintsék.  Épp  ezért a féltékenységet és kisajátítási igényt  nemcsak kerülendőnek tartják, hanem olyan reagálásnak, amit elemeznie, megértenie és megoldania kell mindenkinek, az egyenrangúság érdekében.

      A háztartási terhek megosztása

     A többpartneres intimkapcsolat előnyei a következők:

·                    Az a tény, hogy a résztvevők mindent megbeszélhetnek egymással,  lehetővé teszi a kapcsolat stabilizálását és a nézőpontok polarizálódásának elkerülését.   

·                    A család elkötelezett, felnőtt tagjai szükség esetén érzelmi és gyakorlati támogatást, segítséget nyújthatnak az arra rászorólónak. .

·                    Több résztvevő  a tapasztalatok, készségek, lehetőségek és perspektivák szélesebb körét hozza magával az intim együttélésbe.

·                    Megoszthatóvá válik a mindennapi házimunka és a gyermekfelügyelet;  így anélkül csökkenthető a szülők háztartási és gyermekgondozási munkája, hogy fizetett gondozót kellene igénybe venni.

·                    Erősen csökkenthetőek az egy főre jutó kiadások.

·                    Erősödik az együttélők pénzügyi stabilizása, hiszen az egyik résztvevő bevételének kiesése nem jelenti a teljes bevétel kiesését (mint amikor párkapcsolatban csak az egyik fél dolgozott),  vagy a bevétel felének kiesését  (mint amikor két szülő közül csak az egyik vált munkanélkülivé)..

     A többpartneres kapcsolatokat érintő, különleges ügyek

 A többpartneres intimkapcsolatokban élők életformájuk komoly akadályozójának tartják a féltékenységi hajlamot és a kisajátítási törekvést, s olyan egyéni korlátozottságnak is, amit le kell küzdeni.

       A birtoklási vágy nagy akadály lehet, s gyakran megnehezíti a sikeres, többpartneres intimkapcsolatok kialakítását.  Ha valakit tulajdonnak tekintenek, akkor értékes és megőrzendő árucikké válik.  Ahogyan legtöbben igyezenek ragaszkodni a kevés pénzükhöz, épp úgy nem akarnak “osztozkodni" azon, akit szeretnek. Hiszen mi lenne, ha a kedvesük találna valaki mást, aki vonzóbb, intelligensebb, sikeresebb stb., és az új szerető kedvéért ott hagyná őket?  Az ilyen csökkentértékűségi komplexusokat valahogyan meg kell oldani, különben a  többpartneres kapcsolat nem lehet sikeres.

         A  “polyamoryonline.org” nevű weblap 2006-ban szerkesztőségi cikkben hívta fel a figyelmet a következőkre:

·         Az ilyen kapcsolatokban segíteni kell a gyermekeket “másságuk”  elfogadásában.

·         A többpartneres életforma nyilt vállalása és megmagyarázása a gyermekeknek.

·         A résztvevők szülőkénti együttműködése.

·         A többpartneres kapcsolat társas beillesztése  (a gyermekekkel együtt)

·         Jogi (szülőséget illető)  ügyek.

     A szerző, aki maga is tagja egy többpartneres kapcsolatnak, ezt így kommentálta:

     A gyermekek kezdték megérteni, hogy családunkban három felnőttre kell figyelniük.  Először megpróbálták “barátjukká tenni”  az egyik felnőttet, és megkapni tőle mindazt, amire szükségük volt.  Nagyon meglepődtek, amikor ez nem sikerült, mert mi mindig együtt beszéltük meg bármelyik gyermek kívánságait és igényeit.  Miután ezt megszokták, felosztottuk egymás között, hogy melyikünk foglalkozik elsősorban az iskolai ügyekkel vagy egyéb, gyakorlati ügyekkel.  A gyermekek kezdték megérteni, hogy hárman gondoskodunk róluk, ha betegek,  hárman bíráljuk, vagy ölelgetjük és tápláljuk őket, s így mindhármunkban megbízhatnak.  A kölcsönös bozalom megteremtése után egyre többet kérdeztek: “Miért kell együtt élnünk?”, “Miért nincs saját szobám?”, “Miért szeretitek egymást?”, “Miért kell rá (a nem igazi szülőmre)  hallgatnom?” Válaszoltunk nekik, életkorukhoz képest a legőszintébben.  Úgy tűnik, számomra jóval nehezebb volt eldönteni, hogyan közeledjek egy új gyermekhez és szülőjéhez, mint a gyermekek számára..

    Filozófiai szempontok 

Sok más, nem hagyományos életstílushoz hasonlóan a többpartneres intimkapcsolatok világnézeti értékeléséről is élénk viták folynak.

Bertrand Russell, a Nobel-díjas filozófus már 1929-ben, a “Marriage and Morals” című könyvében határozott előrejelzést adott a többpartneres életforma filozófiájához, amennyiben megkérdőjelezte a viktoriámus korszak álszent nemi erkölcsét.

Az utóbbi években  Echlin-nek a The Guardien-ben megjelent cikke a többpartneres intimkapcsolatok választását hatféle tényező következményének tartotta:  1.  a  feminizmus  mozgalma megnövelte a nők egyenlőséggre és függetlenségre törekvését,  2.  sokan kiábrándultak a monogámiából,  3.  egyre többen igénylik a közösséget,  4.  őszinteséget és realizmust igényelnek az emberi kapcsolatokban, 5.  rájöttek, hogy az ember igényli a változatosságot,  6.  sokan nem fogadják el a hagyományos monogám sztereotipiákat.

Jim Fleckenstein, a 21. századi kapcsolatok intézetének igazgatója szerint a többpartneres mozgalom hajtóereje nemcsak a science fiction, hanem a feminizmus is.  “A nők növekvő pénzügyi föggetlensége  azt eredményezi, hogy tetszésük szerint létesíthetnek kapcsolatokat.”   A monogámiából azért ábrándultak ki, mert túl sok a megcsalás és a válás.  A közösség igénye szorosan összefügg a hálózat révén kialakítható, komplex és mély kapcsolati gazdagság  vágyával, mert csak ez pótolhatja a magcsaládok által fölváltott és szétbomlott, többgenerációs nagy-családokat.  A poligám beállítottságuak elismerik, hogy vannak monogám természetű  emberek;  de nem mindenki ilyen, s egyre többen elutasítják a monogámia korlátait.

Sokan sürgetik a nem-monogámia  “becsületes, felelősségtudó és szociálisan elfogadható”  változatának létrehozását, mivel egyre többen vannak a nem monogám életstílust folytatók.  Más szerzők szerint a monogámia kudarcának következtében a párok gyakran egyetértenek egy külső kapcsolat elfogadhatóságában.

        .Kritikai szempontok

       A szeretetmegosztás következménye

Easton, D.  és Hardy, J.  “The Ethical Slut”  c. könyvükben azzal érvelnek a többpartneres életforma ellen, hogy a több partner között megosztott szeretet mindíg csökken.  Ezt az érvet “kimerülő gazdálkodásnak” nevezik,mert a szeretetet úgy kezeli, mint korlátozott mennyiségű örömforrást  (hasonlóan az ételhez és más javakhoz), amiből csak úgy adhatunk valakinek, ha mástól elvesszük. Egyesek ezt “malthuziánis érvnek”  nevezik, utalva Malthus  véges erőforrásokról szóló tanulmányára. (Egyébként  Freud “véges libido”-tanára is emlékeztet.)

            A többpartneres életforma hivei viszont  ezt teljesen alaptalan feltételezésnek tartják.  Utalnak pl. arra a közismert érvre, hogy egy többgyermekes szülő minden gyermekét egyformán szereti.  Heinlein, R. szerint “Minél többet szeretsz, annál jobban tudsz szeretni. Nincs semmilyen korlátja annak, hogy hányat szerethetsz.  Akinek elég ideje van, képes lehet szeretni a legtöbb, neki tetsző egyént.”

        

       A feltételezett kudarcok aránya

A többpartneres kapcsolatokat gyaran amiatt bírálják, hogy azok “nem tartósak”.  Pl. S. Kurtz  axiomaként mondja ki, hogy  “ a legálisan elismert, többpartneres kapcsolatok ingatagok lennének”.

            Gondosan elvégzett tudományos vizsgálatok hiányában azonban lehetetlen megítélni a többpartneres kapcsolatok stabilitását.  Az ilyen kapcsolatok bonyolultsága eléggé megnehezítené a kutatást.  Ugyanis az érintettek a várható negativ következmények miatt nem szívesen tárnák fel kapcsolataikat;  a kutatók pedig aligha tudnának mit kezdeni a többpartneres viselkedés széles skálájával, s nem a legjobb kérdéseket tennék fel, így félrevezető eredményeket kapnának.

            Egy holland tanulmány megállapítása szerint  a többpartneres kapcsolatok és a monogám kapcsolatok stabilitása között nincs lényeges különbség.