|
Őstörténeti
barlangfestmény, Afrika
|
|
|
|
|
|
|
Voltak bolygónkon olyan népek, akik
egyáltalán nem tudták, hogy a terhesség oka a szexuális kapcsolat. Azt hitték, egy szellem lép be a nő
testébe, s aztán gyermeki testet
ölt. Nyilvánvaló, hogy ez a hiedelem a
miénktől nagyon különböző nemi erkölcsöt eredményezett. Az a férfi, aki
sohasem hallott a szex és a nemzés kapcsolatáról, érthetően szabadon élvezte a
közösüléseket.
Attitüdje csak akkor változhatott, amikor megértette
az összefüggést. Tudáshiányának megszünése így
erkölcsi felfogását is átértékelte. Sőt, ez a folyamat végül társadalmunk
szexuális normáinak elfogadásával végződhetett. Másrészt, ha egy idő után
észrevette, hogy terméketlen, feleslegesnek érezhette az újabban elfogadott
moralitást, s visszatért a korábbi értékrendszerhez. Ugyanis rájött, hogy az
ő esetében nincs kapcsolat a szex és a reprodukció között.
Reprodukció és
moralitás 3
|
Az említett elméleti példa
nem olyan túlzó, mint első pillantásra tűnik. Tény, hogy elég jól
illusztrálhat egy gyakori problémát. Hiszen minden társadalomban vannak
olyan férfiak és nők, akiknek közösülései nem vezethetnek fogamzáshoz, mert
túl fiatalok, vagy túl idősek, esetleg meddőek
illetve terméketlenek, vagy szexuális partnerként a saját nemüket
részesítik előnyben.. Ilyenkor valamennyien
ugyanazzal a feladattal szembesülnek: olyan nemi erkölcsre van szükségük,
amely független a nemzéstől. A múltban viszonylag kevesen találkoztak ilyen
helyzettel. A többség számára a szex és a reprodukció szorosan
összefüggött, akár tetszett ez nekik, akár nem. Az utóbbi évtizedekben
azonban a hatékony fogamzásgátlók megjelenése a nem-reprodultiv
szexet mindenki számára könnyen elérhetővé tette. Másrészt a párok ma arra
is képesek, hogy a nemzést a reproduktiv technológia segítségével, vagyis
bármilyen közvetlen szexuális kapcsolat nélkül oldják meg. E változások
következtében a
szex és a reprodukció egyszer s mindenkorra szétvált egymástól, s ez
különböző erkölcsi problémákat vetett fel.
|
Szexuális nevelés és
szülőségre nevelés
|
|
|
„A
virágok, a madarak és a méhek” Példák a rossz szexuális nevelésre
|
|
|
Köznevelésünk csak most
kezdi figyelembe venni a szex és a reprodukció szétválasztását. Erre jó
példa a szexuális ismeretek hivatalos kezelése. A hagyományos szexuális nevelés többnyire
pusztán a reprodukcióval kapcsolatos információ volt. Amikor a pedagógusok az „élet
dolgairól” beszéltek a diákoknak, ritkán beszéltek a kisbabák születésén
túlmenően például arról: hogyan kerülhető el a fogamzás. Legtöbben
egyszerűen feltételezték, hogy az ilyen ismeretek erkölcstelen viselkedést
eredményeznének. Napjainkban azonban egyre inkább felismerik, hogy az lenne
erkölcstelen, ha megfosztanák a fiatalokat az ilyen ismeretektől. Sőt, a
túlnépesedés veszélye a világ különböző részein sok kormányt arra
késztetett, hogy erkölcsi álláspontjukat módosítva a szex és a nemzés
szétválasztását javasolják állampolgáraiknak. Ma már a legtöbb országban
állami és magán ügynökségek népszerűsítik a fogamzásgátlást könyvekkel,
filmekkel, hirdetésekkel és egyéni tanácsadással. Ugyanakkor egyre több
férfi és nő tart igényt gyermeknemző funkciójának teljes kontrolljára,
mindenféle társadalmi beavatkozástól mentesen.
|
|
Szexuális forradalom
és reproduktiv forradalom
|
|
|
A 20. század szexuális
forradalma a nők és a melegek
felszabadítását, a büntetőjog és polgári jog reformját, a diag-
nosztikus kézikönyvek revizió-
ját és sok egyebet is magába foglal.
|
|
|
A szex és a
reprodukció szétválasztása kétségtelenül forradalmasítani fogja egész
életünket. Ha a
közösülések többé már nem vezetnek nem kívánt terhességhez, a gyermekvállalás pedig tudatos döntés kérdése, akkor a
szexuális partnerek egymáshoz való viszonya megváltozik. Valószínűleg javul
a nemek közötti, kölcsönös megértés és együttműködés. Sok pár máris közösen
tervezi családját, s megosztják egymással a terhesség és a szülés élményét
is. A modern kórházak elősegítik az apa jelenlétét a szülésnél, smindkét szülőt felvilágosítják a gyermekgondozás
módjáról. Az érdekek és felelősség megosztása
gyorsan elavulttá teheti a hagyományos férfi és női szerepeket, s a
történelemben először eredményezi a nemek teljes
|
|
|
Fogamzás
|
|
A gyermeket váró (terhes)
nőről szokták mondani, hogy „megfogamzott” testében egy új élet. Ezt a
megfogalmazást ma már sokan kissé szentimentálisnak, melodramatikusnak
találják. A tudósok azonban még ma is magától értetődően használják a
„fogamzás” kifejezést, amikor egy „új élet kezdetére” vagy „egy új egyén
megszületésére” utalnak.
Ám ezek a látszólag egyszerű meghatározások egy olyan bonyolult jelenséget
takarnak, amelyet még ma sem értünk egészen. Ráadásul nem minden tudós használja a
„fogamzás” kifejezést ugyanabban az értelemben.
|
|
Történet
|
|
|
Középkori rajz a méhben levő
magzatról.
|
|
|
A petesejt és a
spermiumok felfedezése előtt az emberi reprodukciót nem lehetett egészen
megérteni. Igy
a 19. század elejéig az orvosi szaktekintélyek különböző, kitalált
elméletek alapján értekeztek a fogamzásról és terhességről, amelyeknek nem
sok közük volt a valósághoz. Csak a mikroszkóp feltalálása és
tökéletesítése tette képessé a tudósokat a tények megállapítására; ez a
folyamat csaknem 150 évig tartott.
|
|
1. Az emberi
csirasejtek felfedezése
|
|
|
A. van Leeuvenhoek
(1632 - 1723)
|
|
|
|
Antonius van Leeuvenhoek holland üzletember lencsecsiszoló szakemberré és amatör tudóssá vált. Maga-szerkesztette
mikroszkóppal vizsgálta a különböző folyadékokat, szöveteket és ásványokat,
s felfedezéseiről beszámolt kora elismert tudósainak. 1677-ben saját
ondóját vizsgálva elsőként látott emberi csirasejteket. Ámde azt hitte,
hogy minden csirasejt „preformált” állapotban
eleve tartalmazza az egész, potenciális emberi lényt. Ugyanezt hitte sokáig
számos tudós, ahogyan a 17. és 18. században készült, különböző orvosi
illusztrációk mutatják.
|
|
2. Az emberi petesejt
felfedezése
|
|
|
Karl Ernst von Baer
(1792-1876)
|
|
|
Karl Ernst
von Baer Észtországban született és ott is halt meg, de tudósként
Németországban és Oroszországban tűnt fel. A Königsberg-i
(ma Kalinyingrád) német egyetem zoológia és
anatómia professzoraként az emlősök embrionális fejlődését tanulmányozta.
Ennek során fedezte fel 1826-ban az emlős és emberi petesejtet, s
felfedezését egy évvel később publikálta. Tudóstársai azonban nem egészen
értették meg ennek jelentőségét, s így egyes nagyratörőbb
terveit nem tudta megvalósítani. Később kinevezték a szentpétervári
tudományos akadémia zoológus és anatómus kutatójának; itt az antropológiai
és ökológiai kutatások új tudományterületét is ő alapozta meg.
Nemzetközileg elismert tudósként halt meg szülőföldjén.
|
|
|
|
Mikor kezdődik az
emberi élet?
|
|
A nő terhességét több biológiai
folyamat összekapcsolódása eredményezi.
Ezek között szerepelnek:
|
|
- A nő és a férfi nemi sejtjeinek
egyesülése, amely a zigotának nevezett, új sejtet
eredményezi. Ezt a folyamatot nevezzük megtermékenyítésnek.
- A zigota
sejtosztódással növekszik, s üreges sejtcsomót képez, ez a blasztocita.
A folyamat neve: osztódás.
- A blasztocita
megtapadása a méh falán. Ez a folyamat a beágyazódás.
|
|
Ha e folyamatok közül bármelyik
sikertelen, akkor nem kerülhet sor terhességre. Mégis, bizonyos tudományos
megfontolások miatt sok biológus szeret fogamzásról beszélni, ha a
megtermékenyítés már bekövetkezett. Másrészt a reprodukcióval foglalkozó,
egyes fiziológusok saját, tudományos megfontolásaik alapján azt állítják,
hogy új élet csak a beágyazódás folyamatával kezdődik. Szerintük fogamzás
csak akkor történik, ha a megtermékenyítés terhességet is eredményez.
|
|
Nincs végleges
válasz
|
|
A probléma eltérő
tudományos megközelítései gyakran megzavarják a laikusokat, akik szeretnék
megtudni, mikor kezdődik az emberi élet. Ám jól emlékezhetünk arra, hogy a
modern tudomány a halál bekövetkeztének időpontjával kapcsolatosan is
számos hagyományos feltételezést megkérdőjelezett. Tudományos ismereteink fejlődésével
egyre nehezebbé válik az élet kezdetének és végének megállapítása. Így ma igen nehéz kimutatni
bármelyiknek pontos időpontját. Úgy tűnik, még jóval többet kell tudnunk
(és pontosabb terminológiát kell kidolgoznunk), mielőtt reálisan
megválaszolhatjuk ezeket a nehéz kérdéseket.
|
|
Petesejt és spermium
|
|
Emberi élet nemi
kapcsolat révén teremthető, vagyis két különböző nemű egyén, egy férfi és egy
nő együttes cselekvése révén. Ennek érdekében mind a férfinek, mind a nőnek
nemileg érettnek kell lennie; tehát testi fejlettségük révén nemi sejtek (gaméták) termelésére képesek legyenek. Mégpedig
általában havonta egy petesejtet, a férfi pedig
naponta több millió csirasejtet termeljen.
|
|
|
|
|
|
|
|
Petesejt és spermiumok. Egymáshoz viszonyított méretüket mutató,
sematikus rajz
|
Koitusz (közösülés)
|
|
Fogamzásra csak a nő testében
kerülhet sor. Itt kell találkoznia a petesejtnek a spermiummal. Ezt a
találkozást rendszerint a koitusz hozza létre. Ez a latin kifejezés (szó
szerint: együttjárás) olyan közösülésre utal, amelyben a péniszt bevezetik
a vaginába. Ezt kopulációnak vagy hüvelyi
közösülésnek is nevezik.
A férfi és női nemi szervek szoros kapcsolata a koitusz során mindkét
partnernek nagy élvezetet adhat. A gyönyör fokozódik, ahogy testük mozog a
kölcsönös ingerlés növelése érdekében. Az élvezet és izgalom végül eléri csúcspontját.
Ezt a csúcspontot (climax), amely megnyugvást és
mély kielégülést eredményez, orgazmusnak nevezik, s a férfi ilyenkor
ondóját nemi szervéből a nő hüvelyébe lövelli. Az ondó tartalmazza a
spermiumokat. A férfi orgazmusa tehát nagyon fontos az emberi
reprodukcióhoz, mert csak az orgazmus során jönnek létre nemi szervében
azok az izom-összehúzódások, amelyek kilökik az ondót. Ezt a kilövellést
hívják ejakulációnak. Ejakuláció nélkül a
csirasejtek a férfi testében maradnak. Ám van néhány kivétel e szabály
alól. Nem lehetetlen, hogy a férfi már az orgazmus előtt kiengedjen némi
ondót és spermiumokat, sőt, még akkor is, ha nem kerül sor orgazmusra.
Egy nő persze igen könnyen teherbe eshet orgazmus nélkül is. Meg kell
említenünk azt is, hogy a modern orvosi technika lehetővé tette a spermium
és petesejt találkozását mesterséges megtermékenyítés révén, vagyis koitusz
nélkül is.
|
Megtermékenyítés
|
|
|
Megtermékenyítés
A petesejt külső rétegén csak egyetlen
spermium hatolhat át. A spermium feje és a petesejt magja egyesülnek; így
jön létre a zigota.
|
|
Az egyik petefészekből
kibocsátott petesejt csaknem azonnal belép a petevezeték nyílásába. Ahogy
halad a méh felé, éretté válik a spermiummal való egyesülésre. Ezt az érettséget
a pete néhány órán belül eléri, miközben még a petevezeték felső harmadában
tart. Ebben az időpontban kell odaérnie a spermiumnak, hogy a
megtermékenyítés megtörténhessen. Az egész periódus, amelyben a petesejt és
a spermium egyesülhet, kevesebb, mint 24 óra. Ha ilyen egyesülés nem
történik, a petesejt elhal és szétesik. Ám a petevezetékben mozogva a pete
találkozhat olyan, élő spermiumokkal, amelyek egy néhány nappal korábbi
koitusz során érkeztek oda. (A spermiumok öt napig is életben maradhatnak a
petevezetékben.)
|
|
Ondó
Az ejakuláció után
a spermiumok az
ondónak nevezett sűrű, matt-fehér folyadékban úszkálnak.
A koituszt követően az ondó a méh bejáratánál helyezkedik el. Az egyszer kilövellt
ondó mennyisége kevesebb, mint egy teáskanálnyi, de 150—500 millió
spermiumot tartalmaz, amelyek megpróbálnak bejutni a méhbe, s azon
keresztül a petevezetékbe. Ám, ha egy petesejt nem szabadult ki ekkortájt
az egyik petefészekből, akkor a méhszájat egy áthatolhatatlan nyákcsap
zárja el. Csak az ovuláció alatt válik ez a nyák áthatolhatóvá a
spermiumok számára. Ez még akkor is csak kb. 1%-uknak sikerül. A többiek
néhány órán belül elhalnak a vagina enyhén savas, s így ellenséges
környezetében. A méhbe bejutó spermiumok viszont enyhén alkalikus, s így
barátságos környezetben találják magukat. Azonkívül
a méh és a petevezeték izommozgásai is segítik útjukat.
Közülük mindazonáltal csak néhány száz, vagy néhány ezer éri el a
petevezeték felső részét, ahol megtörténhet a pete és a spermium
egyesülése. (A spermiumok persze mindkét petevezetéket felkeresik,
függetlenül attól, hogy melyikben van a petesejt.)
|
Az ondó összetétele (egy
átlagos magömlésben)
|
Összmennyiség
|
4ml (1/8 fl.oz.)
|
Epididimydák
|
kb.
10% (beleértve 3 - 5% spermiumot)
|
Prosztataváladék
|
15%
- 30%
|
Ondóhólyagból
|
60
- 70%
|
Spermiumok
száma
|
kb.
200 millió
|
Szín
|
matt-fehér,
sárgás
|
Állag
|
nyúlós
és ragacsos, 15—30 perc alatt elfolyósodik
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Zigota
Rendszerint egyidejűleg több
spermium éri el a petesejtet. Ám közülük csak egy hatol be rajta, mert rögtön
utána a petesejt külső rétegének kémiai változása minden további behatolást megakadályoz.
Ahogy a spermium belép a petesejtbe, elveszti farokszerű
uszályát. A tömör spermium megduzzad és egy kis magot
képez, amely aztán egyesül a pete hasonlóan kis magjával. Ezt az egész
folyamatot megtermékenyítésnek hívják, amely akkor teljes, ha a spermium
magjának 23 kromoszómája egyesül a petesejt magjának 23 kromoszómájával. Így
egy új sejt keletkezik, amelynek 46 kromoszómája van. Ez mind a férfi, mind a
nő örökletes tulajdonságait egyesíti. A megtermékenyítés eredményeként létrejött új sejtet zigotának nevezik.
Osztódás
|
|
Osztódás:
A zigota sejtosztódás révén morulává, aztán pedig blastocistává
nő
|
|
|
|
Miután a spermium magja
egyesült a petesejt magjával, vagyis a megtermékenyítés után órákon belül
megkezdődik a zigota belső osztódásának
folyamata. Először két sejtre osztódik, aztán négyre, nyolcra, tizenhatra –
és így tovább, minden osztódással megkettőzve a sejtek számát. A zigotában végbemenő sejtosztódásnak vagy hasadásnak ezt
a folyamatát osztódásnak nevezik. A zigotát
ez a morulának nevezett sejtcsomóvá alakítja,
amely mikroszkóppal nézve egy szederre hasonlít. A morula
a petevezetékben lassan a méh felé mozog, ahová kb. három nap mulva érkezik meg. Ekkorra már üreges sejtcsomóvá
fejlődik, amelyet blastocistának hívnak.
|
|
Beágyazódás (implantáció)
|
|
|
Beágyazódás:
A
blastocista beágyazódik
A méh falába
|
|
Miután megérkezett a méhbe,
a blastocista 3-4 napig tovább fejlődik, aztán
hozzá tapad a méh falához. Ez kb. egy héttel a petesejt megtermékenyítése után kezdődik, s további egy héten belül a blasticista teljesen beássa magát a méh belső
felszínének tápláló szövetébe (az endometriumba).
A blastocista méhfalba merülésének ezt az egész
folyamatát beágyazódásnak (implantáció) nevezik, s ez hozza létre a
terhességet.
A beágyazódás csak
bizonyos feltételek esetén történhet meg. Ha például a zigóta még blastocistává fejlődése előtt ér a méhbe, akkor nem tud
beágyazódni, s így terhesség sem következhet be. Hasonló a helyzet, ha a
méhfal nem készült fel a blastocista fogadására.
A sejtcsomó mindkét esetben elhal és szétesik.
Néhány ritka esetben a blastocista nem a
méhfalhoz tapad, hanem a petevezetékhez vagy máshová a méhen kívül, a
hasüregbe. Az ilyen, un. ectopikus terhességből
nem születhet élő gyermek, s a nőre nézve is veszélyes. Ezért az ectopikus (görögül ec=kívül;
topos=hely), vagyis méhen kívüli
terhességeket műtétileg meg kell szakítani.
|
|
|
|
Illusztráció: az
ovulációtól a beágyazódásig
|
|
|
|
Az ábra különböző
részeinek méretei és arányai az illusztáció
kedvéért eltúlzottak.
1 Ovuláció, 2 - 4 Megtermékenyítés, 5 - 8 Osztódás, 9 - 10 Beágyazódás.
A = petefészek, B= méh, C= endometrium
|
|
|
Ikerterhességek
|
|
|
A zigota
néha két, különálló sejtre hasad szét, s aztán ez a két, új sejt egymástól
függetlenül fejlődik és osztódik. Előfordulhat, hogy mindkettő eljut a méhbe,
ahol külön-külön ágyazódnak be. Az eredmény: ikerterhesség. S minthogy
mindkettő ugyanattól a petétől és spermiumtól származik, az ikrek egyformák
lesznek, vagyis azonos neműek és egyéb vonatkozásban is egyformák Az ikrek
keletkezése nem feltétlenül a petevezetékben kezdődik, hanem a fogamzás
utáni második naptól a tizennegyedik napig bármikor megtörténhet. Így a blastocista még a beágyazódás során is széthasadhat és
két külön embrióvá nőhet.
|
|
|
|
Az
ikerterhesség két példája
A. Az egypetéjű ikrek főtuszai
azonos neműek és egyetlen méhlepényen osztoznak. Egyetlen külső membrán
veszi körül mindkét magzatburkot.
B. A testvérikrek főtuszai
különböző neműek lehetnek. Két méhlepény és két külön magzatburok van,
mindkettő külön membránnal rendelkezik.
|
|
|
Igen ritkán többszörös ovuláció
is előfordul, vagyis több petesejt egyidejű kibocsátása. Ha ezek a peték
megtermékenyülnek, akkor ikerterhességekre is sor kerülhet. Az ilyen
terhességből született ikreket testvérikreknek nevezik. Ha három ilyen
gyermek születik, azok hármas ikrek, ha ennél is több, akkor négyes ikrek,
ötös ikrek – és így tovább. Minthogy mindegyikük különböző spermiumok által
megtermékenyített, különböző petesejtekből származik, különböző neműek
lehetnek, s nem hasonlítanak jobban egymásra, mint általában a testvérek.
|
|
|
Terhesség
|
|
|
Mielőtt a nő megszűlné egészséges gyermekét, a növekedés bámulatos
és rendkívül bonyolult folyamata megy végbe testében. Még ma sem értjük
egészen e folyamat pontos mechanizmusát. Fő szakaszai azonban leírhatók. Az
alábbi szekciók összegzik, hogyan fejlődik a megtermékenyített petesejt
fokozatosan életképes és önálló emberi lénnyé, s hogyan éli át ezt a
fejlődést a terhes nő.
|
|
|
A terhesség kezdete
|
|
|
A nő terhessége a blasztociszta (vagyis a megtermékenyített és érett
petesejt) méhbe való beágyazódásával kezdődik, s normális körülmények
esetén kb. kilenc hónap mulva egy csecsemő születésével végződik. Azonban bizonyos orvosí célú számítások miatt a terhesség kezdetét nem a
beágyazódástól, hanem az utolsó menstruáció első napjától számítják. (Ennek
oka, hogy a nő nem tudja a beágyazódás idejét, de általában emlékszik az
utolsó menzesze időpontjára.) Ennek megfelelően a szülés 280 nap (40 hét)
múlva történik. Ugyanezen számítások alapján a szülés időpontját úgy is
prognosztizálhatjuk, hogy „hónapok: mínusz 3; napok: plusz 7”
|
|
|
Hogyan
számítsuk ki a szülés napját: „Hónap – 3, nap + 7”
Példa:
|
|
|
|
Az
utolsó menzesz első napja:
Dec. 10, vagy 12.hó, 10.nap
A szülés hónapja:
|
12
|
-
|
3
|
=
|
9
|
A szülés napja:
|
10
|
+
|
7
|
=
|
17
|
|
Vagyis
a szülés dátuma:
szept. 17.
|
|
|
|
Az embrio és a főtusz (magzat)
fejlődése
|
|
|
A megtermékenyített
petesejt fejlődése a szülésig három fő szakaszban történik: 1. a zigota fejlődése (a beágyazódás előtt), 2.
az embrio fejlődése (a terhesség kezdetén) és
3. a fötusz fejlődése (a terhesség későbbi szakaszában). Minthogy az első
ilyen szakaszt a „fogamzás” kapcsán már láttuk, most annak leírása
következik, hogyan nő az új organizmus a méhben.
|
|
|
|
|
|
Az embrio
Az embrio szó (görögül: belülről duzzadó) a növekvő
organizmust jelenti, életének második hetétől a nyolcadik hétig. Ezalatt egy apró sejtcsomóból egy hüvelyknyire (2,54 cm)
fejlődik. Ennek során a placenta (méhlepény), egy sajátos szerv kezd
kialakulni az embrio és a méhfal között. Az embrio a köldökzsinór révén kapcsolódik a placentához.
(A köldökzsinór még a szülés után is kapcsolódik a placentához, amelyet
aztán eltávolítanak a méhből. Ezért ezt utószülésnek is hívják.) A placenta szűrőként és gátként működik. Lehetővé teszi,
hogy az embrio ( és
később a fötusz) táplálékot és oxigént vegyen fel
a nő véréből, s eltávolítja a széndioxidot és más hulladékot a magzat
véréből. Ugyanakkor azonban a két vérkeringés teljesen különálló marad.
Életének első hónapjában az emberi embrio
hasonlít más, olyan emlősállatok embrióihoz, mint a kutya, a macska vagy a
sertés. A második hónap során aztán lassanként emberi vonásai alakulnak ki:
felismerhetően emberi arc, kezek, lábak, kézujjak és lábujjak. Lábai között
a nemiszerv kezdetleges formái tűnnek fel, bár
még nem különböznek (vagyis fiúnál és lánynál egyformák). Amikor aztán az
egész, fejlődő organizmus egyértelműen emberivé válik, az embrio átlép a fötális
fejlődés szakaszába.
|
|
|
|
|
|
A fötusz (magzat)
A fötusz szó
(latinul: utód) a fejlődő organizmust jelöli életének harmadik hónapjától egészen
a megszületéséig. Ennek során alig egy hüvelykes és néhány grammot
csomócskából kb. húsz hüvelykes (kb. 54 cm) és kb. három kilogrammos emberkévé fejlődik. E fejlődés első heteiben a férfi—női
nemi differenciálódás is megtörténik a belső nemi szervekben. Nem sokkal
később a külső nemiszervek is kialakulnak. Az
ötödik hónap körül a fötusz mozgása elég erőssé
válik ahhoz, hogy azt a várandós nő is érezze. Régebben azt hitték, hogy ez
a „fészkelődés” jelenti egy új élet kezdetét.
Növekedése során a fötuszt minden sérüléstől
biztonságosan védi, hogy szinte súlytalanul lebeg a magzatvízzel töltött
magzatburokban. A hatodik hónap végén a fötusz
kb. hat hüvelyk hosszú és másfél font (680 gram)
súlyú. Ekkor kezdenek működni azok az agyközpontok, amelyek a légzést
szabályozzák. Nem lehetetlen (bár elég valószínűtlen), hogy egy ilyen fötusz már túlélné a koraszülést. Viszont nagy lenne az
elégtelen légzés miatt bekövetkező agyi károsodás lehetősége. A fötális fejlődés utolsó hónapjai olyan, további
előnyökkel járnak, mint az agy hőmérséklet-szabályoózó
mechanizmusa és egy védő zsirréteg megjelenése a
bőr alatt.
Hím főtusz esetén a herék leszállnak a
herezacskóba. Ha ez nem történik meg, a hibát a szülés után ki kell
javítani, mert könnyen meddőséget eredményez.
A szülés előtti hetekben a fötusz nemcsak gyorsan
nő, hanem a súlya is erősen növekszik. Ha a fötusz
5 fontnál (kb. 1420 gramm) kisebb súlyú, akkor koraszülésről beszélhetünk
|
|
|
Illusztráció: az embrio fejlődése
|
|
|
|
|
|
|
|
4 hetes
|
5 hetes
|
6 hetes
|
7 hetes
|
8 hetes
|
|
|
|
A terhes nő
|
|
A nő teste a terhesség során jelentős változásokon megy át. Ezek egy része
külsőleg is láthatóvá válik. Bizonyos esetekben a terhesség problémákkal és
komplikációkkal is járhat.
A terhesség folyamatának tisztázása érdekében a továbbiakban megismerhetjük
a terhessék különböző jeleit és szakaszait, végül pedig néhány lehetséges komplikációját.
|
|
A terhesség jelei
Minden nő és
partnere számára érthetően fontos, hogy minél előbb megtudják, hogy terhes
lett-e a nő, tehát, hogy felismerjék a terhesség jeleit.
A terhesség különböző jelei háromféleképpen csoportosíthatók, mint
|
|
- esetleges
jelek
- valószínű jelek
- megbízható jelek
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A terhesség esetleges jelei
Az embrio
beágyazódása következtében kialakuló placenta egy hormont, a chorionicus (magzatburokkal kapcsolatos) gonadotropint kezdi termelni. Ez a hormon a petefészkekre
hat, serkenti az ösztrogén és progeszteron
hormonok további termelését; ennek következtében megszűnik az újabb peteérés és nem történik több menstruáció, mivel a méh
bélése nem romlik, hanem a terhesség végéig megmarad.
Ennek folytán a már nemi életet élő nő rendszerint terhességre gyanakszik, ha
elmarad a szabályos
menstruációja. Ez a jel azonban
nem bizonyító erejű, mert a menstruáció más okok miatt is elmaradhat (néha
hónapokig is). A terhesség valószínűsége növekszik, ha a mellek is megnőnek, a mellbimbók udvara sötétedik,
hányinger (reggeli rosszullét) és gyakoribb vizelési inger jelentkezik. De mindezek az ún. esetleges jelek
még nem bizonyítják a terhesség bekövetkeztét.
A terhesség valószínű jelei
A terhesség bekövetkezését jobban alátámasztják
annak ún. valószínű jelei; mint pl. a méh megnagyobbodása, a méhszáj puhábbá válása és az
alhas megnagyobbodása a harmadik hónap táján. Három héttel a beágyazódás után (vagy kb. hat héttel az utolsó menzesz után) a chorionicus
gonadotropin nevű placenta-hormon kimutatható a nő
vizeletében Ez az egyszerű terhesség-teszt
percek alatt elvégezhető.
Azonban, bár a pozitiv teszteredmény (a hormon kimutatása) csaknem mindig
korrekt, a negativ eredmény nem feltétlenül megbízható.
A terhesség megbízható jelei
A terhességnek három, valóban megbízható jele van:
1. a fötusz szívverése, amit az orvos
sztetoszkópjával hallhat kb. az ötödik hónap kezdetétől. 2. A fötusz aktiv mozgása, ami kb. ugyanabban az időben
érezhető és 3. a fötusz láthatóvá válik a képernyőn
egy ultrahangos vizsgálat során.
(Van egy negyedik megbízható jel is: a fötusz
csontváza megjelenhet a röntgen képernyőjén; ám orvosi meggondolásból ezt
általában kerülik.)
Terhesség-teszt
Ilyet valamilyen
formában már az ókorban és a középkorban is ismertek. Ezeket általában az érintett
nő vizeletének vizsgálatára alapozták. Más kérdés, hogy mit értek ezek a
tesztek. Egy ősi, egyiptomi módszer a vizeletet magvakra öntötte, hogy
kiderüljön: nőnek-e tőle, vagy nem (mert ha nem, akkor nincs terhesség). Úgy
tűnik, ez bizonyos mértékig bevált. Ám a terhesség megállapításának az a
középkori módszere, amely a vizelet színéből, vagy borral keveréséből próbált
következtetni, teljesen megbízhatatlannak bizonyult.
Mindazonáltal ma tudjuk, hogy az ókori és középkori tesztelők valahogy jó
nyomon haladtak. A terhes nő vizelete valóban tartalmaz egy olyan anyagot,
ami nem található más nők vizeletében. Ez a „humán chorionicus
gonadotropin” (HCG), amelyet a placenta
termel a terhesség során és a modern terhességtesztek pontosan
ki tudják mutatni.
Ezt a hormont és annak szerepét orvostudományi kutatók fedezték fel a 20.
században és így vált lehetővé az első tudományos terhesség-teszt. Végül,
1976-ban az Egyesült Államokban kidolgozták az első, otthon alkalmazható
terhesség-tesztet. Ez gyorsan és széleskörűen hozzáférhetővé vált, s anőket képessé tette saját vizeletük tesztelésére
magánéletük védettségében. Azóta a tesztet tovább finomították, s van már egy
digitális otthoni teszt is, amely a „terhes” vagy „nem terhes” eredményt
képernyőjére írja.
A terhesség-teszt
alkalmazása
Ma már többféle
otthoni terhesség-teszt található az üzletekben, s érzékenységük különböző
mértékű. A legérzékenyebb tesztek a terhességet röviddel a blasztociszta beágyazódása után kimutatják. Ez kb. 10
nappal az ovuláció után szokott megtörténni. Általános szabály, hogy a
teszt az elmaradt menstruáció utáni napokban válik használhatóvá.
|
|
A tesztet gyógyszertárakban,
drogériákban, vagy az internet útján lehet
beszerezni. Használatát megkönnyíti a csatolt használati utasítás. A
pozitiv vagy negativ eredményeket a képernyőn színes vonal, vagy „plusz”
jel mutatja.
|
A
teszteredmények leolvasása
|
Eredmény
Kontroll
|
|
Eredmény
Kontroll Eredmény Kontroll
|
|
|
|
Negativ
eredmény
|
|
Pozitiv
eredmény
|
|
|
A vázolt példában a teszt kék
vonallal jelzi a terhességet. Ha nincs vonal, nincs terhesség.
|
A terhesség három szakasza
Az emberi terhesség 9 hónapig
tart, s ennek jobb megértése érdekében hagyományosan három egyforma hosszú szakaszra
(trimeszterekre) osztják, amelyek mindegyike 3 hónapig tart.
Az első trimeszter
Az első trimeszter során (amely az
utolsó menstruáció első napjával kezdődik) a nő a terhesség első jeleit
észleli. Igy a menstruáció hiánya és a reggeli
rosszullétek elegendő okot jelentenek a terhességi teszt elvégzésére. Ahogy
már említettük, az egyszerű, hormonális terhesség-tesztek már tíz nappal az
utolsó, kimaradt menzesz után megbízható eredményeket adnak. Ha a terhesség bebizonyosodik,
konzultálni kell egy nőgyógyásszal vagy szülészorvossal. Az orvosi felügyeletnek és gondozásnak aztán
egészen a szülésig folytatódnia kell. Fel kell venni a nő orvosi anamnézisét,
s egy alapos vizsgálattal kell eldönteni, várhatóak-e problémák és
komplikációk. Ezen kívül néhány tesztet is el kell végezni. Például
vérvizsgálattal kell eldönteni, hogy a nő Rh-pozitiv
vagy Rh-negativ, s nincs-e szifiliszes fertőzése
stb. Mindez elősegítheti a normális terhességet és egy egészséges gyermek
megszületését.
A második trimeszter
A negyedik hónap kezdetétől a hatodik hónap végéig
tartó időszak rendszerint a terhesség legkellemesebb időszaka. A korábbi,
reggeli rosszullétek eltűnnek, s a még apró fötusz
nem okoz semmilyen kellemetlenséget. Ám néha az ötödik hónap körül már
érezhetők a fütusz mozgásai, s a magzait szívverését műszer nélkül is lehet hallani. A nő
láthatóan egyre súlyosabb lesz. Ahogy a fötusz
növekszik, az alhas láthatóan kiszélesedik, s a második trimeszter vége felé
a terhesség egészen nyilvánvaló lesz.
|
A terhesség havonkénti
alakulása és az alhas méretének megfelelő változásai.
|
|
(9 hónap
után a méh lefelé mozog)
|
|
|
|
A harmadik trimeszter
A terhesség utolsó három hónapja során
jó, hs s nő gyakrabban látogatja orvosát, mert az
esetleges komplikációk legvalószínűbben ekkor merülnek fel. A fötusz növekedése még nyilvánvalóbbá válik, amikor a nő
alhasának duzzadása túllépi a köldök vonalát. A terhesség harmincegyedik
hetében a fötusz elérte maximális méretét és már
akár a megszületésre is készen áll.
A terhesség kezdetétől a befejeződéséig eltelő időszak mértéke még
ugyanazon nőnél is különböző lehet. Az élénk testgyakorlatokat végző nők
rendszerint hamarabb szülnek; a lányok gyakran egy kicsit hamarabb
születnek, mint a fiúk, s néhány igen ritka esetben a terhesség több mint
280 napig is
|
Lehetséges problémák
és komplikációk
A terhesség során a női test sokféleképpen
változik. Néhány ilyen változás nyugtalanítónak és
kellemetlennek tűnhet. Például a hányinger, az emésztési zavar, a szorulás, a
derékfájás, görcsök, visszértágulások gyakran előfordulnak. Ám ezek a
panaszok önmagukban nem jelentenek komoly problémát, hozzá tartoznak a
normális terhességhez. Vannak azonban olyan komplikációk, amelyek szakorvosi
figyelmet igényelnek. A nő ezeket megelőzheti, megkönnyítheti
vagy legalábbis felkészülhet a legtöbb ilyen zavarra, ha rendszeresen
látogatja orvosát a terhesség során.
Prenatális tesztek
Az orvosi gondozás és
felügyelet minden terhes nő számára fontos. A terhesség során különböző rutinvizsgálatokat
és ún. prenatális (vagyis szülés előtti) teszteket kell elvégezni. Az adott
esettől függően ezek között lehet néhány különlegesebb és szélesebb körű
teszt is.Általában megállapítható, hogy a csecsemők
96%-a minden szempontból egészségesen születik, s a maradék 4%-nak is kb. a
fele csak kisebb eltéréseket mutat, például egy
extra lábujj stb. Ez még nem jelent komoly problémát ifjúkori vagy
felnőttkori életükben. Ám, ha aterhesség alatt
felmerül annak gyanúja, hogy a fejlődő magzatnál komoly egészségügyi
problémák merültek fel, akkor szükség lehet bizonyos speciális vizsgálatokra.
Ezek közé tartozhat a chorionic villus sampling
(CVS), az ultrahangos
vizsgálat (fötális szonográfia) és az amniocentesis
Chorionic villus sampling (CVS)
Ez az eljárás sejteket
vesz ki a chorionic villus-ból,
vagyis a placenta apró, ujjszerű képződményeiből. Ezt általában a terhesség
10. és 12. hete között szokták elvégezni, ha bizonyos genetikus zavarok
veszélye merül fel. Előnye, hogy korai diagnózist tesz lehetővé.A minta kivétele egy tűvel történik, amelyet
ultrahang vezet. A tűt az alhason keresztül vezetik be, vagy – a terhesség
kezdeti szakaszában – a vaginán keresztül. . Az eredmények vizsgálata kb. egy
hónapot vesz igénybe. A mintavétel nem egészen
veszélytelen a terhes nő számára, mert megnövelheti a vetélés veszélyét.
Ezért a nők gyakran nem fogadják el ezt a tesztet
Ultrahangos vizsgálat
Az igen magas frekvenciájú
hanghullámok használata, az ultrahangos vizsgálata egy képernyőn „élő” képet
mutat a fötuszról. A hanghullámok a méhre
irányulnak, amelyben körüljárják a fötusz testét, s
mozgó elektronikus képet hoznak létre. Ennek érdekében egy „átvezetőt” (transducer) helyeznek a nő alhasára, ahol az körben mozgatható, hogy különböző szögből láthatóvá
tegye a magzatot. (A terhesség korai szakaszában a transzducert
a hüvelybe helyezik.) Az ultrahangos vizsgálat egyszerű és fájdalommentes
eljárás. Az anya általában egy kinyomtatott képet is kaphat saját magzatáról.
Gyermekének első „baba-képe” a szonogram. A
vizsgálóeszköz újabban továbbfejlesztett változata már háromdimenziós képeket
is képes alkotni, ám ez a 3D technológia még nem
mindenütt hozzáférhető. Az ultrahangos vizsgálat révén megállapítható a fötusz nagysága, az esetleges ikerterhesség, a placenta
helyzete és a magzatvíz mennyisége. De megállapítható a méhen kívüli
terhesség és néhány más probléma is. Például valószínűsítheti bizonyos
szülési hibák előfordulását, de önmagában nem képes minden abnormalitást azonosítani. Ha felmerül az ilyen hibák
reális veszélye, akkor további tesztek és genetikai konzultáció válik szükségessé.Az ultrahangos
vizsgálat lehetővé teszi a magzat nemének megállapítását is, általában a
terhesség 15. hete után, de néha még korábban is. Ez a lehetőség
visszaélésekre ad alkalmat néhány országban, ahol sok nő lány helyett inkább
fiút szeretne szülni. Igy a női fötuszokat
abortálják, hogy aztán egy új terhességben az ultrahangos vizsgálat révén
kimutatható legyen a hímnemű magzat. Az utóbbi években ez néhány országban a
nemek arányának eltorzulásához vezetett, vagyis a fiúgyermekek számának
aggasztó túlsúlyához, akik felnőve nehezen találnak maguknak női partnert az
otthoni környezetükben.
Amniocentesis
Az amniocentesis olyan eljárás, amelyben egy hosszú, vékony
tűt vezetnek az alhason keresztül a magzatvízbe, amelyben a főtusz úszkál. Ezt általában a terhesség 16.-18. hetében
végzik, a fötusz komolyabb abnormalitásainak
megállapítása céljából.
Az eredmények feldolgozása általában 3- 4 hetet vesz igénybe ( bizonyos problémák ennél hamarabb is kiderülhetnek).
Minthogy ez a vizsgálat a vetélés enyhe veszélyével jár, a nőnek és orvosának
mérlegelnie kell ezt a veszélyt és annak előnyét, hogy jóval a szülés előtt
megismerjék a magzat esetleges genetikai zavarait. Ha ilyen zavart találnak,
akkor újabb döntést kell hozni. Esetleg az abortuszra is gondolni kell a
terhességnek ebben a nem túl korai szakaszában?
Ectopic (rendhagyó) terhesség
Igen ritka esetben a
megtermékenyített petesejt (blasztociszta)
beágyazódása a méhen kívül történik, s így ektopikus
terhesség jön létre. (Szó szerint ez helyén kívüli terhességet jelent.) Az
ilyen terhesség lehetetlenné teszi a magzat megszületését, s veszélyes a
terhes anyára nézve. Ezért műtét útján kell megszűntetni.Néhány nő ilyenkor semmilyen tünetet nem érez,
vagy csak a normális terhességi tüneteket érzi. Mások úgy érzik, hogy
valami nincs rendben, mert hüvelyi vérzéseket, alhasi görcsöket vagy
fájdalmakat és/vagy derékfájást tapasztalnak. Ilyen esetekben a terhesség
alatti, rendszeres orvosi vizsgálatok tisztázhatják a terhesség esetleges
rendhagyó jellegét. A vérvizsgálat és a vaginális
ultrahag vizsgálat ezt megerősítheti. Méhen
kívüli terhességek az alhas különböző részein előfordulhatnak, de
legtöbbször az egyik petevezetékben.
|
|
Az ektopikus beágyazódás néhány
lehetséges helye
|
Spontán abortusz
A terhességek közel
25%-a a fötusz halálával
végződik az első két trimeszter során, vagyis spontán abortusszal illetve
vetéléssel. Ennek oka rendszerint
magzat abnormális fejlődése a hibás petesejt vagy spermium miatt, vagy a
beágyazódás valamilyen hibája miatt. Más lehetséges okai
pedig a nő anatómiai vagy funkcionális zavaraiban találhatók. De az elégtelen táplálkozás, egy betegség vagy akár
pszichológiai problémák is okként szerepelhetnek. Az erős testmozgásnak
önmagában nincs károsító hatása. A néphiedelemmel ellentétben az ugrásnak,
esésnek vagy az alhasat érő ütésnek nincs vetélést okozó következménye.
|
A terhes nő: lehetséges problémák és
komplikációk
|
|
koraszülött
az inkubátorban
|
|
|
Koraszülés
Az utolsó trimeszterben
előforduló vetélést halvaszületésnek nevezik. Ám minél közelebb
történik ez a szülés normális időpontjához, annál nagyobb a magzat
megmentésének esélye. Előfordulhat (bár elég ritkán), hogy a hatodik
hónap vége felé született fötusz életben maradhat.
Hét hónap után az életben maradás esélye egészen jó, s tovább növekszik
a nyolcadik hónapban. A koraszülött bébiket különlegesen megtervezett
inkubátorokba helyezik, amelyek segítik normális fejlődésüket.
Természetesen az ilyen esetekben fontos a szakemberek segítsége
. A koraszülések okai nem mindig világosak.
Sokan úgy vélik, hogy ezért az anya bizonyos betegségei vagy egyéb
zavarai tehetők felelőssé. Valóban, elég nyilvánvaló, hogy a terhes
anya erős dohányzása a koraszülést elősegítő tényező lehet. Az Egyesült
Államokban a koraszülések aránya az utóbbi években 10 és 12 százalék
körül ingadozott. Egy jobb gondozás ezt a számot a jövőben akár 8
százalék alá is szoríthatná.
|
|
|
Az Rh Factor
Az Rh
faktor (ez a Rhesus faktor rövidítése) egy antigént
jelent, amely a legtöbb ember vérében megtalálható. Őket ezért Rh pozitivnak nevezik. A
probléma abból adódik, ha egy Rh negativ nő egy Rh pozitiv férfitől válik terhessé. Ebben az esetben
ugyanis a fötusz szintén Rh
pozitiv lehet. A női test erre antitestek termelésével reagálhat, amelyek
árthatnak a magzatnak. Az első terhesség esetén ez rendszerint nem jelent
különösebb problémát, azonban a későbbi terhességeket veszélyeztetheti. Az
ilyen feltételek azonban a modern orvosi eszközökkel ellenőrizhetőek.
Toxemia
A toxemia a terhesség
egyik lehetséges zavara, amely olyan tünetekkel jelentkezik, mint a magas
vérnyomás, a hirtelen súlygyarapodás, megduzzadt bokák és fehérjevizelés.
Ellenőrzés hiányában a toxémia veszélyes, eklampsziás görcsökhöz vezethet, vagy a placenta korai leválásához. A
betegség okait illetően nincs teljes egyetértés a szakemberek között. Azonban
úgy tűnik, hogy egy megfelelő diéta sokat segíthet a megelőzésében.
Ál-terhesség
Néhány igen ritka esetben egy nem
terhes nőnél olyan tünetek jelentkeznek, mintha terhes lenne. Hónapokig
kimaradhatnak a menstruációi, reggeli rosszullétek és súlygyarapodás lépnek
fel, alhasa megduzzad, sőt, szülési fájdalmakat érezhet, holott nincs
magzata, amelyet megszülhetne. Mindez könnyen megítélhető azáltal, hogy
hiányoznak a terhesség megbízható jelei (a magzat mozgása, szívverése és
alakja az ultrahangos készüléken).
Közösülés a terhesség során
A terhesség során a
nők egy része több, míg mások kevesebb közösülést igényelnek. Általában úgy
tűnik, hogy a terhesség második trimeszterében sok nő erősebben igényli a
szexet. A harmadik trimeszter során aztán jelentősen csökkenhet az ilyen
igényük.
A terhesség bármely szakaszában előforduló közösülések természetesen
legnagyobbrészt a nő saját érzelmeitől és igényeitől függnek. Tisztán
orvosi szempontból nézve semmi sem indokolja a közösülések mellőzését,
kivéve, ha ezt a szakorvos kifejezetten javasolja.
Rendszerint csak a következő körülmények indokolják a tartózkodást:
|
|
1. Ha a közösülés
hüvelyi vagy alhasi fájdalmakat okoz,
2. ha vér szivárog a méhből,
3. ha a hártyák elszakadtak (részletekért lásd „szülés”), és
4. ha a vetélés vagy koraszülés veszélye áll fenn, az orgazmus során bekövetkező
összehúzódások következtében. (ez esetben nincs jelentősége annak,
hogy az orgazmus mitől következett be. Vagyis a maszturbációt is el
kell kerülni)
|
|
|
|
|
Arra is felhívták a figyelmet,
hogy a terhesség során a hüvelybe kerülő levegő komoly károkat okozhat a
magzatnak és a nőnek. Ezért az orális ingerlés bizonyos fajtája (a kunnilingváció)
szintén nem ajánlható ebben az időszakban. Ilyen esetekben az orvosi
tanácsadásnak mindig az egyéni helyzet ismeretén kell alapulnia és a
partnerek mindegyikének meg kell magyarázni.A terhesség előrehaladtával
a nő növekvő pocakja a szexuális közösülést bizonyos testhelyzetekben
kényelmetlenné vagy csaknem lehetetlenné teszi. Az olyan közösülést,
amelyben a férfi ráfekszik a nőre, ajánlatos ilyenkor mellőzni. A partnerek
oldalt fekvő helyzete és a hátulról történő közösülés, vagy amikor a nő ül
a hanyatt fekvő férfin, sokkal megfelelőbbek és kellemesebbek lehetnek.
Hasznos lehet azt is figyelembe venni, hogy a közösülés csak egyike a
szeretkezés lehetséges formáinak, amelyet a szeretkezés más formái
legalábbis átmenetileg, elegendőképpen pótolhatnak.
|
Szülés
|
|
|
A szülés igen komoly testi-lelki
és szociális változásokat hoz a nő életében. Ha tudatosan vállalta az
anyaságot, akkor várta is ezeket a változásokat. Igy
mindenképpen jobban uralja saját sorsát, mint legtöbb elődje.
|
|
A
szülés kórházi igazolása
|
|
Történelmi példák
|
|
|
|
Szülési
szék. Régen ilyen, kivájt ülőkéjű hintaszékeket használtak
Európában. A nők így ülve szülhettek.
|
|
|
A szülésnek ma már
számos, modern módszere van, ám a cél mindig ugyanaz: dermesztő, passziv élményből tudatos teljesítménnyé alakítani át.
A férfiak is egyre inkább igénylik a részvételt ebben a teljesítményben,
segítséget nyújtanak asszonyaiknak, s a kórházak gyakran arra bátorítják a
leendő apákat, hogy vegyenek részt az egész folyamatban. Sok orvos, kórház
és gyógyító-nevelő intézmény szülésre előkészítő
tanfolyamokat indít nemcsak a nőknek, hanem a férfiaknak is. Ez a közös,
szülőségre előkészítő tanfolyam gyakran közelebb hozza a partnereket
egymáshoz és a kívánt, felelősségteljes szülői szerephez.
Ez nem mindig volt így.
Sőt, amint az alábbi történelmi jegyzetek mutatják, a modern szülés egy sor
olyan orvosi fejlesztés eredménye, amelyeket nem volt könnyű létrehozni.
|
|
|
Szülés a modern
orvostudomány sikerei előtt
A nőket még az újkor kezdetén is
szándékosan tudatlanságban tartották a testi funkcióikat illetően.. A
fajfenntartás egész témaköre tabu volt. A nemi szerveket csúnya dolognak
tartották, úgyannyira, hogy nem illett meztelenül rájuk pillantani sem. A
fogamzás, a terhesség és szülés sötét és fenyegető misztériumok voltak.
Ennek következtében sok nő félt az anyaságtól; úgyszólván nem ismerték a
saját testüket.
Akkoriban a szülés igen nyomasztó, megalázó és veszélyes élmény lehetett a
nők számára. Legtöbben például azt hitték, hogy a nőnek fájdalmak közt kell
megszülnie gyermekét, s hogy ez a fájdalom hasznos, mert növeli az anyai
érzelmeket. Elvárták tőle, hogy teljesen passzívan viselkedjen. Minthogy
nem ismerte a szülés folyamatát, alig értette, hogy mi történik vele.
Továbbá az egészségtelen otthoni és kórházi körülmények komoly
fertőzéseknek tették ki az anyákat és az újszülötteket. Igy
sok nő halt meg gyermekágyi lázban, és sok újszülött nem élte túl az első
heteket.
|
|
|
|
|
A
szülés történelmi ábrázolása. Balra: Császármetszés a késő
középkorban.
Jobbra: Szülésznő segíti a szülést; 18. század.
|
|
|
|
|
|
|
A szülés első
forradalma
A 19. században még sok nő halt meg a
gyermekágyban, vagy nem sokkal utána. A fiatal anyák mortalitása még a
kórházakban, az orvosi kezelések során is igen magas volt. Egészen addig,
amíg egy osztrák-magyar orvos, Semmelweis Ignác (1818- 1865) fel nem fedezte, hogy a félelmetes „gyermekágyi
láz” oka a tisztaság hiánya a szülészeti osztályokon, ahol az orvosok
előzetes kézmosás és fertőtlenítés nélkül vizsgálták az anyákat. Ezért
utasította tanítványait, hogy pácienseik megérintése előtt mindig mossanak
kezet; s ezáltal osztályán csökkenteni tudta a
szülő nők halálának arányát.
Ugyanakkor azt is tapasztalta, hogy kevesen hisznek neki. Tanítványai és
kollégái gyorsan elfelejtették tanácsait, sőt, egyetemi állásából is
kitették. Ezt követően a budapesti egyetemen dolgozott, nem sok
elismeréssel. Elmegyógyintézetben halt meg, 47 éves korában. Hosszabb távon
azonban felismerése megerősítést nyert és általánosan elfogadták. Igy lett ez az uttörő orvos
az „anyák megmentője”.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A modern szülés úttörői
A modern szülést úttörő orvosok tették lehetővé.
Közülük néhányan az alábbiak:
Grantley Dick-Read (1890-1959), angol szülész, aki rájött, hogy a szülés
során jelentkező fájdalom nagyrészt a szükségtelen izomfeszülések eredménye.
Módszere, a „természetes
szülés” a relaxáció elérését
célozta, a megfelelő testi és lelki attitűdök gyakorlása révén.
Fernand Lamaze (1890-1957) francia szülész kidolgozta a „megtanult szülés” módszerét, amelyet aztán sokan átvettek. Módszere
annak felismerésén alapul, hogy a szülés : stresszhelyzet, amelyet leginkább a nő aktiv
részvételével lehet megoldani.
Robert Bradley (1917-1998) amerikai szülész kidolgozta a „férjjel szülés” módszerét. A módszer lényege egy hosszas tréning
kurzus, amelyben a leendő anya férje segítségével megtanul relaxálni. A kurzus jóval hosszabb, mint a Lamaze által alkalmazott módszer, de sok szülő lelkesen
fogadta. Célja az anya és apa újszerű, testi és lelki közelsége és a
gyógyszerek nélküli szülés. (Kétségtelen, hogy szerencsésebb lett volna ezt a
módszert „apás szülésnek” nevezni, hiszen nem minden apa férj, és nem minden
anya feleség.)
Frédéric Leboyer (1921-1986) francia szülész az „erőszak-mentes
szülés” nevű új módszert
vezette be. Ez a módszer a gyermekre fókuszál, célja annak a természetes
folyamatnak a fenntartása, amelyet a fötusz az
anyaméhben megszokott: a sötétséget, a csendet és a kapcsolatot az anyával.
Ezért a szülőszobát gyengén világítják, meleg fürdőt készítenek elő, és a
személyzet nyugodtan viselkedik. Ilyen környezetben a csecsemő nyugodtan,
nyitott szemmel születik, s boldogan gőgicsél. Rögtön rá is rakják az anyja
gyomrára. A köldökzsinórt sem vágják el addig, amíg a gyermek légzése jól be
nem indult. Az anya egy ideig gyengéden masszírozza gyermekét, akit aztán
meleg vízben megfürdetnek. Az egész eljárás célja a „születési trauma”
csökkentése, ezért számol azzal, hogy az újszülött igen érzékeny.
Modern szülés
|
Az orvostudomány haladása
erőteljesen csökkentette a csecsemőhalálozást, s ma a leendő anya
biztonságosabb helyzetben van a szülőszobában, mint a sztrádán, a kórházba
menet. Hasonló fejlődés mutatkozik az oktatás területén. A modern nő aktivan felkészülhet a szülésre, s azt életének egyik
legszebb élményévé teheti.
Kórházi szülés
Ma a legtöbb nő
előnyben részesíti a kórházban szülést, a szükség esetén rendelkezésre álló
közvetlen segítség miatt. A modern szülészeti osztályok nagyon különböznek
a régi kórházi környezettől. Hiszen végül is a terhesség és szülés nem
betegség, hanem a női test normális funkciója, s így az orvosok és ápolónők
önmagukat olyan támogató team-nek tekintik, amely
egy természetes folyamat lezajlását segíti.
Otthoni szülés
Időközben az otthoni
szülések száma is megnövekedett, mert sok nő nem akar elszakadni
otthonától, gyermekeitől, s élményét szeretné megosztani az egész
családdal. Azonkívül ma már vannak kísérleti
szülőotthonok, függetlenül a kórházaktól, s igyekeznek elkerülni a kórházi
légkört. Mindezeket a fejleményeket üdvözölhetjük, amennyiben szakmai
felügyelet alatt állnak, s a sürgős orvosi segítség könnyen hozzáférhető.
|
Tágulás és szülés
|
Az orvosok a szülés
folyamatát három szakaszra osztják:
|
|
1. a méhnyak
fokozatos kitágulása,
2. az újszülött világra-hozatala és
3. a placenta (méhlepény) kilökése; utószülés.
|
|
Ezt az orvosi felosztást
követve most külön megnézzük mindegyik szakaszt.
|
A szülés első szakasza
Ez a szakasz tart
a leghosszabb ideig. (Általában az először szülő nőknél kb. 16 óra, a további
szüléseknél kb. 8 óra hosszan.)
Ennek során kezdődnek a fájások, amelyek egyre gyakoribbak és intenzivebbek lesznek. E megismétlődő fájásokat a méh
ritmikus izomösszehúzódásai váltják ki, s utánuk
teljes ellazulás következik.
Az összehúzódások eleinte kb. 30 másodpercig
tartanak, s 15-20 percenként követik egymást. Ahogy a szülés folytatódik, a
nyugalmi periódusok 3-4 percre csökkennek, az összehúzódások
pedig legalább 60 másodpercig tartanak. Az a nő, aki megfelelő gyakorlatokkal
felkészült a szülésre, nagyon megkönnyítheti a testi erőfeszítést, ha olyan
módon lazít és lélegzik, ami nem akadályozza, hanem elősegíti a testében
zajló folyamatot.
A folyamat célja a
méhnyak kitágítása annyira, hogy az újszülött feje átjusson rajta a vaginába.
Ennek megtörténtével a szülés első
szakasza befejeződött, s kezdődhet a tulajdonképpeni szülés.
Ha a fájások csaknem egy percig tartanak, s kb. öt
percenként ismétlődnek, akkor ideje szülőszobára menni. A szülés
kezdetének másik jele a méhnyak nyákos dugójának kilökődése, mert ennek
folytán megszűnik a gát a méh és a hüvely között. (Ezt némi vér is
színezheti.) További jel a magzatvíz elfolyása a magzatburok elszakadása
következtében. A hüvelyből ilyenkor víztiszta folyadék folyik.
Illusztráció: a
méhnyak kitágulása
|
A méhnyak kitágulása (tényleges
méret)
|
|
Balra: A szülés kezdetén
Jobbra: A tágulás első szakaszának végén
|
|
|
A szülés második szakasza
Ez a szakasz jóval rövidebb, mint az első. (Az
először szülő nők számára kb. két óra, a további szüléseknél kb. egy óra.) Ennek
során az újszülött feje a méhből a hüvelyen keresztül a külvilágba kerül. Az anya nagyban elősegítheti ezt a folyamatot
alhasi izmainak összehúzásával és erőteljes leszorításával, az újszülött
kinyomásával. Ha a bébi feje kiemelkedett a hüvelyből, testének többi része
már könnyen kicsúszik.
Az újszülött még kötődik a méhben levő méhlepényhez a köldökzsinór révén. Ám
most már nincs szükség a tápláléknak és oxigénnek erre a forrására. A
hőmérséklet és a környezeti nyomás hirtelen változása (nomeg
néha egy kis paskolás) az első lélegzetvételre készteti az újszülöttet.
Mihelyt a légzés rendszeressé vált, a köldökzsinórt elvágják, az alhastól
néhány centire. (Ez nem fáj, mert a köldökzsinór nem tartalmaz
idegvégződéseket.) A megmaradó csonk egy idő mulva elszárad és magától leesik.
Illusztráció: a
szülés hat szakasza
|
|
1. A szülésre kész fötusz
|
2. A méhnyak tágulása
|
3. A kitágult méhnyak
|
|
4. A fej megjelenik
|
5. A váll megjelenik
|
6. A placenta elválik a méhtől
|
|
|
|
|
|
|
|
A szülés harmadik szakasza
A szülés harmadik és utolsó
szakaszában a placenta és a köldökzsinór kilökődik a méhből, a bébi
megszületése után kb. 15 perccel. Ez az ún. utószülés mindössze néhány percig tart, s utána a
méh visszahúzódik eredeti alakjára és méretére.
|
|
Lehetséges komplikációk
A szülés a női test normális funkciója. A szüléssel
kapcsolatosnak tartott legtöbb veszély és komplikáció ma már nem aktuális.
Ezeket rendszerint nem maga a szülés idézte elő, hanem annak kezdetleges és
egészségtelen körülményei. A modern nőnek, aki a terhesség során rendszeresen
konzultált orvosával, s akinek szülését szakorvos vezeti, annak nem kell
komolyabb problémáktól tartania. Az esetleges problémákat ma gyorsan és
hatékonyan lehet kezelni.
Episiotomia: A megjelenő fötusz
nyomása gyakran beszakadással fenyegeti a hüvelynyílást. Ebben az esetben az
orvos egy kis vágást eszközöl, hogy megelőzze a
szakadást. Ez a bevágás néhány öltéssel könnyen összevarrható és gyorsan
meggyógyul.
A hátsó rész jelentkezése:
Legtöbbször ugyan a bébi feje jelenik meg először, de előfordulhat, hogy helyette
a feneke vagy a lába. Ez elnyújthatja a szülés folyamatát
és veszélyes lehet az újszülöttre.
Gonorrhea profilaxis: Minden
újszülött számára fennálló veszély a szemek gonorrheás
fertőzése. A fertőzés megelőzése érdekében az újszülöttek szemeit ezüstnitrát oldattal kezelik.
Császármetszés: Néhány ritka
esetben, ha a normális szülés valamilyen oknál fogva lehetetlenné válik,
szükség lehet a császármetszésre. Ez azt jelenti, hogy az orvos a hasfalon keresztül
megnyitja a méhet, hogy kivegye az újszülöttet. A „császármetszés” kifejezés
arra utal, hogy a legenda szerint Julius Caesar is
ilyen módon született.
A szülés utáni
periódus
|
A szülés után az anya és
a gyermek egyaránt kimerültek és pihenésre van
szükségük. Bár a legtöbb nő hamar felkel, s néhány napon belül elhagyja a
kórházat, erejük visszanyeréséhez és új szerepük megszokásához bizonyos
időre van szükségük.
|
A felépülés
A szülés utáni hetekben a méh lassan
eredeti méretére húzódik vissza. E folyamat során a méh bélése leszakad és
kiürül a hüvelyen át. A kiürülő szerves anyag eleinte sűrű és véres, később
hígabbá és sárgás-fehérré válik, s kb. három héten belül teljesen
kiürül. Hat hét mulva a
méh zsugorodása teljesen befejeződik. Megfelelő testgyakorlatokkal ez a
folyamat jelentősen megkönnyíthető. Az ilyen gyakorlatok csökkenthetnek
olyan panaszokat is, amelyeket a nők gyakran éreznek ilyenkor, pl. az
étvágytalanságot vagy a szorulásokat.
|
Szülés után a méh fokozatosan visszatér eredeti méretéhez
|
|
1. A méhlepény megszülése 2. Öt nappal a szülés után 3.
Két héttel a szülés után
|
Időszakos depresszió
Az ilyen kisebb kellemetlenségek
mellett sok nő enyhe depressziót is tapasztal („post
partum” depresszió). Ők ilyenkor igen
érzékennyé, zaklatottá válnak, s különösebb ok nélkül is sírhatnak. Ezt a
váratlan rossz kedvet nem mindig veszik olyan
komolyan, mint kellene. Sokan tréfásan „baby blues”-ról beszélnek, holott ez egyáltalán nem
vicces. A szülés testi megerőltetése és az új anyaszerep
követelményei egy időre könnyen túlterhelik a nőt, aki hirtelen úgy érezheti,
hogy felkészületlen erre a feladatra. Végül is, akár elismerik ezt, akár nem,
a szülővé válás komoly válságot jelenthet bárki számára. Ám, mint minden válság, ez is a fejlődés nagy lehetőségeit hozza magával.
Ebben a helyzetben a nőt nagy mértékben segítheti a
családja, és különösen az újszülött apja. Egyike ez azoknak az alkalmaknak,
amikor a férfi és nő kölcsönös megértése
|
Mesterséges megtermékenyítés (AI)
A „mesterséges megtermékenyítés” egy
általánosító fogalom. Arra az orvosi eljárásra vonatkozik, amelynek során a
nő fogamzóképes napjaiban spermiumot injektálnak az esettől függően a
méhnyakba, a méhbe vagy a petevezetékekbe.
A maszturbációval nyert ondó általában a nő férjétől vagy állandó partnerétől
származik ( ez a homológ inszemináció). Ám, ha ő meddőnek bizonyult, akkor
egy anonim donor ondóját lehet használni (ez a „heterolog inszemináció” vagy „donor inszemináció”). Az ilyen spermium-ddonort
az orvos választja ki és csak ő ismeri. A donor
kiválasztásában az orvos olyan férfit próbál találni, akinek testi jellemzői
hasonlítanak a férjhez vagy a partnerhez, s akinek orvosi anamnézise jó
egészséget mutat. Ám vannak magányos nők, vagy azonos nemű partnerrel
rendelkező nők, akik anyák kívánnak lenni, s ezért igénylik a mesterséges
megtermékenyítést. Ők gyakran megjelölik az anonim donor kívánatos testi
tulajdonságait.
A leggyakoribb eljárás a spermium méhbe injektálása. Ez gyorsan és
komplikációmentesen történik. Az orvos egy vékony csövet vezet a méhszájon
keresztül a méhbe, s ott elhelyezi az ondót. Ez az „intrauterin inszemináció” (IUI) lehetővé teszi, hogy a spermiumok
áthatoljanak a méhszáj gátján, s így még a csekély számú és/vagy nehezebben
mozgó spermiumoknak is esélyük van a megtermékenyítésre.
Asszisztált Reproduktiv Technologia
(ART)
Az „asszisztált reproduktiv
technológia” általános fogalma olyan eljárásokat jelent, amelyekben az érett
petesejtet megtermékenyítés céljából átmenetileg kiemelik a nő testéből. Legismertebb
közülük az „in vitro
megtermékenyítés” (IVM)
és „Inter-Citoplazmikus Spermium Injektálás” (ICSI). Mindkét esetben egy vagy több
érett petesejtet termékenyítenek meg a nő testén kívül, s aztán bizonyos
újabb orvosi technológiát alkalmazva visszainjektálják. Ezeket a technikákat
a meddőség igen nehéz eseteiben alkalmazzák, amikor az egyszerűbb eljárások
nem vezetnek eredményre.
In vitro
megtermékenyítés
|
(latinul vitrum: üveg. Szó szerint: megtermékenyítés egy
üvegben)
Az „in vitro megtermékenyítés” azt
az orvosi eljárást jelenti, amelyben a női testből nyert petesejtet és a
férfi testből nyert spermiumot, vagyis ezeket a különböző nemi sejteket (gamétákat) egy laaboratóriumi
tálkán egymás mellé rakják, s így ott nagyobb lehetőségük van az
egyesülésre és növekedésre. Ha ez megtörténik, vagyis a megtermékenyítés és
az ezt követő osztódás végbement, a növekvő sejtcsomót beültetik a méhbe,
ahol az beágyazódhat a méh bélésébe.
|
|
In Vitro Megtermékenyítés: Az érett petesejtek
a petefészekből egy tálkába kerülnek, hogy megtermékenyüljenek. Az osztódásuk.megkezdődése után a
megtermékenyített petesejtek a tálkából a méhbe kerülnek.
(Sematikus
rajz, amelyen egyes elemek mérete erősen eltúlzott a többiek arányához
képest.)
|
|
Balra: R. Edwards,
jobbra: P.C.Steptoe,
Az in vitro megtermékenyítés uttörői
|
|
|
Az első "Test Tube
Baby"
Az in vitro megtermékenyítés technikáját eredetileg azért
fejlesztették ki, hogy az eltömődött vagy hibás petevezetékkel rendelkező
nőknek segítsenek. Egyszerű, invaziv sebészeti
technika (laparoszkópia) alkalmazásával az érett
petesejteket kiemelték a petefészkekből, s aztán a testen kívül
megtermékenyített petesejteket a petevezeték mellőzésével közvetlenül a méhbe
ültették. Ezt a módszert az 1970-es években Patrick C. Steptoe (1913-88) angol szülész és Robert Edwards (1925--) biológus tökéletesítették.
Ennek eredményeként 1978-ban megszületett az első „test tube
baby”. Azóta már több ezer gyermek született
hasonlóképpen. Ám a legtöbb, gyermeket kívánó, meddő párnak olyan, egyszerűbb
technikákkal is lehet segíteni, mint a hormonterápia vagy a mesterséges
megtermékenyítés.
Problematikus új fejlemények
Az in vitro
megtermékenyítés időközben bonyolult, sőt, ellentmondásos üggyé változott,
mert használata messze túlhaladta az eredeti alkalmazás körét. Például
fiatalabb nők petesejtjeit használva sokkal idősebb nők terhességét tették
lehetővé, így azok jóval a saját menopauzájuk után,
vagy éppen „nyugdíjasként” váltak anyává. Ugyanígy egyes nőkbe más nők
megtermékenyített petesejtjeit ültették, így azok terhességük időtartamára „pót-anyákká” vagy „vendéglátó anyákká”
váltak. Ők aztán az újszülöttet átadták a „megrendelőknek”, akik fizettek
nekik a 9 hónapi „méh-bérletért”. Egyes esetekben az ilyen eljárások bírósági
pereket és egyéni tragédiákat eredményeztek. Már női „petesejt donorok” is vannak, vagyis olyan nők, akik petesejtjüket
meddő nőknek adják, hogy azok azt férjük spermiumával megtermékenyítve
beültethessék saját méhükbe. A modern reproduktiv technológia sok egyéb
lehetőségnek is útat nyitott. Például egyes
módszerekkel már előre ki lehet választani az újszülött nemét. Ez a beültetés előtti, genetikai diagnózis
(PGD)
módszereivel vált lehetővé. Bár ez elvileg elég ártalmatlannak tűnhet egy-egy
pár esetén, ám ha széles körben alkalmazzák, a társadalomra negativ
következményekkel járhat. Ám az ezekből az új és a jövőben várható
fejleményekből adódó orvosi, jogi, pszichológiai és szociális problémákat
(például a „klónozást”) e kurzus keretében nem
tudjuk elég részletesen bemutatni.
|
A: petesejtet
tartó vezeték B: petesejt C: spermiumot vezető tű
|
|
|
Inter-Cytoplazmikus Spermium Injektálás (ICSI)
Az in vitro megtermékenyítésnek egy speciális verziójában
egyetlen spermiumot injektálnak az érett petesejtbe. Ezt hívják „inter-cytoplazmikus spermium
injektálásnak”, s igen kifinomult technikák következtében vált
lehetővé. A petesejtet egy igen vékony cső tartja, miközben egy igen vékony
tű átszúrja a petesejt külső burkát, s a spermiumot a sejtmagba helyezi. A
megtermékenyített és növekvő sejtcsomót aztán a méhbe helyezik, hogy
beágyazódhasson. Az eljárást
például akkor alkalmazzák, ha a férfi spermiumainak mennyisége túl kevés,
vagy nem képes áthatolni a petesejt burkán. Azonban fennáll a veszélye annak, hogy az injektált
spermium nem teljesen egészséges, s mutációkat vagy másféle genetikai abnormalitást vihet magával. Ezenkívül
maga az eljárás is kárt okozhat. A veszély azonban nem nagy, és sok pár
számára elfogadható, de legalábbis tájékoztatni kell őket erről, mielőtt
döntenek.
Inter-Cytoplazmikus Spermium Injektálás (ICSI). Szép Új Világ?
Bár a modern
reproduktiv technológia ma nagyon is elfogadott sok meddő (és nem csak
meddő) nő számára, mégis vannak bizonyos aggasztó jelei. Továbbfejlesztése
esetén ugyanis a jövőben megteremtheti a szelektiv reprodukció „szép új
világát”. Az ideális gyermekről álmodó, leendő szülők képessé válhatnak a
„kívánatos” genetikai tulajdonságok érdekében – amelyekkel ők maguk nem
rendelkeznek -- tetszés szerint kiválasztani a donor petesejteket és donor
spermiumokat. A meddőségi klinikák ugyanis a nagyobb bevételek reményében
egyre merészebben kísérleteznek a genetikai szabályozással, hogy még tökéletesebb emberi lényt teremtsenek – ez
sokfajta visszaélés lehetőségével járhat.
|
|
A genetikai szabályozás veszélyei
Az
emberi reprodukció totális technológiai kontrollja „felsőbbrendű emberi
lények” megteremtésének kísérletéhez vezethet. Ám ki döntheti el, miben áll
a felsőbbrendű vagy alsóbbrendű az emberi életben?
|
Fogamzásgátlás
|
A terhesség elkerülésének
legegyszerűbb és legmegbízhatóbb módja a tartózkodás a közösüléstől. Ám a
történelem során férfiak és nők egyaránt keresték a fogamzásgátlás
eszközeit, vagyis az olyan módszereket, amelyek lehetővé tették volna
számukra a közösülést, a szülővé válás veszélye nélkül.
Az ilyennek tartott módszerek évezredekig primitivek
és elég hatástalanok voltak. Szerencsére a modern kor
tudósai új és jobb módszereket találtak (de tökéletesítették a régieket
is), íígy ma már az ésszerű választások egész
sora áll rendelkezésre. A nem kívánt terhességeket ma csaknem teljes biztonsággal
meg lehet előzni. Ugyanakkor folytatódik a még biztosabb, egyszerűbb és
olcsóbb fogamzásgátlók keresése.
|
Az ügy
komplexitása
|
|
|
|
|
Magas prognózis
|
|
|
Átlagos prognózis
|
|
Fejlődő
országok
|
|
|
Fejlett
országok
|
|
|
|
A világ
népességének növekedése 1750-től 2050.ig, milliárdokban számolva
Forrás:
Népesedési Hivatal, Worldwatch Institute
|
|
|
|
A fogamzásgátlás nem
csak egyéni, hanem társadalmi ügy is. Ezt jól mutatja, hogy vannak
nemzetközi szervezetek, amelyek megpróbálják a fogamzásgátlást mindenütt
elérhetővé tenni. Másrészt azonban vannak olyan férfiak és nők is, akik
nem veszik tudomásul a fogamzásgátlás forradalmának következményeit, vagy
félnek tőle. Ugyanis aggódnak, hogy a fogamzásgátlás széleskörű
elfogadása széleskörű promiszkuitáshoz és erkölcsi hanyatláshoz vezethet.
Másrészt egyre többen tartanak a túlnépesedés veszélyeitől. S valóban, a
népesség további, gáttalan növekedése kétségtelenül növekvő nyomort
teremtene a világ számos országában. Az előre jelzett népességnövekedés
többsége éppen a legszegényebb, legfejletlenebb országokban fog
bekövetkezni, s ez szociális és politikai problémáik rendkívüli
növekedésével jár majd együtt. „Globális világunkban” ezek a problémák a
fejlett országokat is érintik, s így közös jövőnk elég bizonytalanná
válhat, ha nem kerül sor azonnali
|
|
Történelmi példák
|
|
|
|
Thomas Malthus
(1766-1834)
elsőként figyelmeztetett a túlnépesedésre
|
|
|
|
|
A demográtusok
megkülönböztetik az emberi fertilitást a termékenységtől. Az előbbi itt a tényleges
születések számát, az utóbbi pedig a születések
lehetséges számát jelenti. A fertilitás nyilván sohasem haladta túl a
termékenységet, vagyis egyetlen emberi népesség sem használta ki a teljes
fajfenntartó kapacitását.Ez
általában nem csak az olyan csoportok vonatkozásában igaz, mint a törzsek
vagy nemzetek, hanem az egyes családokban is. Az emberek mindig
igyekeztek korlátozni a gyermekeik számát, különböző módszerekkel. Ezek
között találjuk például a korai házasodás tilalmát, a nemek
szétválasztását, a szűzies vagy nőtlen életstílus nagyra becsülését, a
fogamzásgátlást, az abortuszt és a csecsemőgyilkosságot. A népesedés
mértékének korlátozása tudományos vitál tárgya
lett, különösen Thomas Malthus munkássága nyomán. „Essay on the Principles of Population” (1790) c. művében kifejtette, hogy a
világ népességének növekedése nagyobb lehet, mint a világ élelmiszer
készlete, mivel az utóbbi csak aritmetikusan nőhet (1,2,3,4,5
stb.), míg a népesség geometrikusan nővekszik
(1,2,4,8,16 stb.). Ezen a téren Malthus
valószínűleg tévedett. Ám sok homályos megfigyelése egyre bonyolultabb
vitákat keltett, amelyek ma is folytatódnak. Sőt, ma őt tekintik a
gazdaságtan „komor tudománya” atyjának.
|
|
|
Történelmi példák: A
népesedés korlátozása
|
|
|
|
N. Poussin: Mózest kimentika folyóból (részlet), 1654
Ashmolean Museum, Oxford, UK
|
|
|
|
|
A történelem során
többször próbálták korlátozni
a népesedés növekedését. Az ilyen intézkedések néha politikai célokat követtek, de legtöbbször
az éhezés vagy a helyhiány következményei voltak. Az ókori görögök két
drasztikus módszere aaz újszülött megölése vagy
kirakása volt. Mindkét módszert alkalmazták az ókori Egyiptomban is.
Például, ahogyan azt a Bibliából tudjuk, a fáraó egykor elrendelte, hogy
a szülésznők öljenek meg minden zsidó újszülött fiút. Igy
az újszülött Mózest is kirakták egy kosárban a Nilusra. Anyja titokban remélte, hogy megtalálják, de
csak egy véletlen mentette meg (Exodus 1:16 és
Exodus 2:3-5). Ugyanilyen módszert alkalmaztak Kréta szigetén. Az ókori
görög filozófus, Arisztotelesz írja „Politika” c. művében (II,
10), hogy a krétai vezetők a túlnépesedést a homoszexualitás
bátorításával előzték meg.
|
|
|
Történelmi példák: a
családméret korlátozása
|
|
|
|
Anthony Comstock
(1844-1915)
a fogamzásgátlás hatalmas ellenfele
|
|
|
|
|
Egyes nők és férfiak is
próbálták korlátozni
családjuk méretét,
a coitus interruptus módszerével (mint a
bibliai Onan; Genezis 38:6-10)
vagy a különböző hüvelydugaszokkal és növényi főzetekkel kerülték a nem
kívánt terhességeket. Az abortuszt is széleskörűen alkalmazták az
ókorban. Ám mindez bizonytalan hatású és teljesen megbízhatatlan maradt,
mígnem a 19. században sikerült hatékony kondomokat készíteni, majd
feltalálták a méhszáj-sapkát és később a pesszáriumot is. A 19. század
elején már terjedt az a mozgalom, különösen Angliában, amely követelte a
fogamzásgátlás engedélyezését a szegény munkásnők számára. Ez a mozgalom
az egyházi és politikai vezetők rendkívüli ellenállásával került szembe.
Még a „munkásosztály felszabadítói”, Marx Károly és Engels Frigyes sem támogatták. Az Egyesült Államokban pedig Anthony Comstock, az önjelölt és később hivatalosan
is elismert erkölcs-csősz elérte, hogy a kongresszus törvényben tiltotta
meg a „szeméremsértő anyagok” postai terjesztését.Szerinte
a fogamzásgátlással kapcsolatos információk is ezek közé tartoztak, s
különleges hatalmánál fogva sikerült neki sok nő tönkretétele és számos
orvos bebörtönzése. Üldözte Margaret Sanger- t is, a születésszabályozás
szószólóját. A fogamzásgátlás csak a 20. század második felében vált
könnyen elérhetővé a legtöbb nő számára. Ez jónéhány
uttörő reformer és tudós kitartó munkájának
köszönhető.
|
|
|
Történelmi példa: a
kondom
|
|
|
|
Gabriele Fallopio
(1523-1562)
|
|
|
|
|
A kondom feltalálását
gyakran Gabriele Fallopio olasz anatómusnak tulajdonítják,
aki a később róla elnevezett petevezetékeket is megtalálta. Ám „A francia betegségről” (a szifiliszről) szóló,
posztumusz könyvében leírt eszköz csupán kis vászonzacskó volt, amely
csak a makkot fedte, s a fertőzés elleni védelmet szolgálta. Voltak hírek
az ókorban használt, kondomszerű eszközökről is, de ezek
ellenőrizhetetlenek. Egyes szerzők a találmányt egy legendás, 17. századi
angol orvosnak, Dr.
Condom, Condum vagy Conton- nak tulajdonítják, de ezt senki
sem tudta bizonyítani. A 18. században már előfordultak vászon kondomok, később pedig birkabélből is készítettek ilyeneket. A
19. százas második felében a gumi vulkanizálásának fejlődésével tömeges
piaca nyílt a latex kondomoknak. Terjesztésüket
azonban a különböző egyházi és politikai tényezők ellenállása
akadályozta; ugyanis a terhességek és fertőzések megelőzése növelte a
szexuális szabadságot, s így szerintük az „erkölcstelenség” is nőtt
volna. A 20. század elején már varrat nélküli kondomokat árusítottak titokban a drogériákban és fodrászatokban, ám ezek
minősége és így hatékonysága még gyenge. Ma viszont a hivatalos
minőség-ellenőrzés folytán sok országban könnyen elérhetőek a biztonságos
kondomok, gyakran automatákból is. Ezeket nemcsak fogamzásgátlásra
használják, hanem – akárcsak Fallopio korában –
főleg a nemi úton terjedő betegségek, így az AIDS megelőzésére is. Épp
ezért több kormányzat ma aktivan támogatja a
kondomok használatát, a média révén hívja fel rájuk a figyelmet.
|
|
|
Történelmi példa: Margaret Sanger – a
családtervezés apostola
|
|
|
|
Margaret Sanger
(1883-1966)
|
|
|
Margaret Sanger, mint New York szegényebb
negyedeinek védőnője, igen sok nemi nyomorúságot látott. Hamar rájött,
hogy úgy tud legjobban segíteni a szegény nőkön, ha tájékoztaatja
őket a nem kívánt terhességek elkerülésének módjáról. Ezért írni és
publikálni kezdett erről az akkor igen kényes témáról. Ennek során
megalkotta a „születésszabályozás” fogalmát. 1916-ban Sanger
és nővére Brooklynban megnyitották
születésszabályozási klinikájukat, amely az első volt az USA-ban. Ezt a
klinikát „közbűntény” ürügyén rögtön be is záratták
és a Sanger nővéreket 30 napi dologházi munkára ítélték. A továbbiakban ellenük folytatott
vádaskodások és üldözések viszont azt eredményezték, hogy munkájukat a
közvélemény egyre inkább támogatta, s 1936-ban egy bírósági határozat
engedélyezte az orvosoknak a fogamzásgátló rendelését. Sok állam azonban
továbbra is tiltotta azok árusitását, s csak az
USA Legfelsőbb Bíróságának 1965-ben és 1970-ben kelt határozata törölte
el az utolsó restrikciókat. 1927-ben Sanger
megszervezte a „Születésszabályozás amerikai lígáját”,
amely 1942 óta „Családtervezési Szövetség” néven ismeretes.1953-ban Margaret Sanger lett a „Nemzetközi Családtervezési Szövetség”
első elnöke, s hátralevő éveiben főleg Ázsia születésszabályozási
problémáival foglalkozott.
|
|
|
Történelmi példa: intrauterin eszközök (IUD)
|
|
|
|
Ernst Gräfenberg
(1881-1957)
|
|
|
|
|
Az ősi egyiptomi
tevehajcsárok már tudták, hogy a teve méhében elhelyezett kavics
megakadályozza a teve terhességét. Ez fontos ismeret volt a karavánok
számára, amelyek sokszor hetekig-hónapokig vándoroltak a sivatagban. A 20.
század elején aztán a fogamzásgátlásban érdekelt nőgyógyászok kezdtek új
eszközökkel kísérletezni, hogy azokat a női méhbe vezetve megelőzzék a
nem kívánt terhességeket. Az egyik legelső ilyen intra-uterin
eszköz volt a megcsavart ezüst drótból készült „Gräfenberg
gyűrü”, amely nevét feltalálójáról, Ernst Gräfenberg német nőgyógyászról kapta. Más
modellektől eltérően a Gräfenberg gyűrü meglepően biztonságos volt és nem okozott
medencei gyulladásokat. Mégis nagy ellenállásra talált sok orvos
részéről, s ez gátolta elterjedését. Végül az 1960-as években más intrauterin eszközökkel váltották fel, amelyek ma
sikeresebbek.
|
|
|
|
|
|
Balról: Eszköz a Gräfenberg gyűrü
bevezetéséhez. A gyűrű 3 mintája. Rtgenkép
a gyűrűről.
|
|
|
|
|
Amikor később a nácik
üldözték Gräfenberget, Margaret Sanger
segített neki az USA-ba menekülni, ahol az un. Gräfenberg-zóna
felfedezéséről is elhíresült.
|
|
Történelmi példa: a
„tabletta”
1953-ban Margaret Sanger kérésére Gregory G. Pincus amerikai biológus dolgozni kezdett
egy orális fogamzásgátló kifejlesztésén. Felhasználta Carl Djerassi és Frank Colton kémikusok hormonális kutatásait (ők
különböző gyógyszergyáraknak dolgoztak), sikerült előállítania egy
fogamzásgátló tablettát. John Rock- kal együtt, aki nőgyógyász volt
a Harvardon, az új tablettát embereken is kipróbálta, először Massachusettsben, később Puerto
Ricoban. 1960-ban a tabletta általánosan
hozzáférhetővé vált az USA-ban.
Hamarosan kiderült azonban, hogy az első tabletta hormonális adagja
túl magas volt, s így komoly mellékhatásokkal járt. Ezért később az újabb
tabletták hormon-adagját egyre csökkentették, míg a gyártók elérték a ma
használatos, biztonságos formulákat.
|
|
|
|
|
|
|
Carl Djerassi
(b. 1923)
|
Frank Colton
(b. 1923)
|
Gregory Pincus
(1906-69)
|
John Rock
(1890-1984)
|
Az ő összehangolt munkájuk vezetett
az első fogamzásgátló tabletta kifejlesztéséhez
|
|
|
|
|
A tabletta megnövelte a
nők szexuális szabadságát. Ezért – vagy ennek ellenére – rendkívül erős
ellenállásba ütközött sokféle irányból, amelyek között legprominensebb a katolikus
egyház. Ez nagyon nyomasztotta a hívő katolikus John Rock-ot,
aki nek meggyőződése szerint a tabletta, mint a
fogamzásgátlás „természetes” módja, egyáltalán nem ellentétes a vallásos
hittel.
|
|
|
Politika
Ezek az ellentmondásos
vélekedések sok országban megosztott politikát eredményeztek. Egyes
kormányok helyeselték a fogamzásgátlók használatát házaspárok esetén, ám
másoknál vagy fiataloknál már nem. Néhány országban egyre több, tizenéves
lányanya sürgeti a szexuálpolitika megváltozását. Vannak olyan
kormányzatok is, amelyek bárki számára lehetővé teszik a fogamzásgátlást,
hogy kiküszöböljék a művi abortuszok igényét, amelyet tiltanak. Mások az
abortuszt egyszerűen a népesség korlátozása egyik elfogadott eszközének tartják.
Másrészt: ahol az
abortuszt megkönnyítik, ott a fogamzásgátlás elhanyagolható; ahol a
fogamzásgátlást megnehezítik, ott az abortuszok száma növekszik.
|
|
Az
USA-ban: Szülési arányok ezreléke 17 éven aluli lányoknál
|
Forrás:: CDC, NCHS, Division of Vital Statistics.
|
|
|
|
|
|
Kína, annak érdekében, hogy
kontrollálja népesedését és elfogadható jövőt
biztosítson több mint 1,2 milliárdnyi lakosságának, intézményesítette az
„egy gyermek” politikát, vagyis azt a szabályt, amely minden házaspárnak
csupán egyetlen gyermeket engedélyezett. A fogamzásgátlás tehát itt
hivatalosan meghirdetett, állami politika lett. Sok országban viszont a
fogamzásgátlást és az abortuszt egyaránt elutasították, s legalábbis a
művi abortusz több helyen ma is illegális. Más országok vonakodtak
támogatni az általános és önkéntes fogamzásgátlást, de gátlás nélkül
elrendelik bizonyos emberek sterilizálását. A sterilizálásokat
rendszerint a súlyos genetikai hibák megelőzése céljából rendelik el. Ám
néha a kényszer-sterilizáció nemcsak az orvosi, hanem a szociális
kontrollt is szolgálja. (Igy egészséges
férfiakat és nőket meddőségre kényszerítenek, csak azért, mert szegények,
vagy egyéb okok miatt „nem kívánatosnak” tekintik őket.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Terminológia
A nyelvezet, amellyel a különböző hatalmasságok a
fogamzásgátlásról beszélnek, ideológiai álláspontjukról árulkodik. Például
ma sokan előszeretettel beszélnek „születés-szabályozásról”. Ez olyan kifejezés, amelybe a művi abortusz is beleértődik
(hiszen végülis az abortusz is elhárítja a
szülést). Holott a cél legtöbbször nem a szülés, hanem a terhesség
megelőzése, s így helyesebb a „terhesség-kontroll”,
„fogamzás-kontroll” vagy „fogamzásgátlás”
kifejezések használata. Sokan ragaszkodnak a „családtervezés” szó használatához. Ebből az következne, hogy a
fogamzásgátlás csupán a családméret meghatározásának módszere, vagyis
csupán a házasságban van szerepe. A „terhesség-tervezés” kifejezés kétségtelenül objektivebb
lenne. Egy másik kifejezés, a „felelős szülőség”
az olyan férfiak és nők erkölcsi sajátosságára
hivatkozik, akik passzívan és fatalisztikusan
fogadják az esetleges terhességet. Semlegesebb kifejezés a „szülőség-tervezés”, amelyet egy világszervezet használ, s
fogamzásgátlást ajánl minden rászorulónak, függetlenül attól, hogy házas
vagy nem házas.
A fogamzásgátlás
igénye
A fogamzásgátlók használata hosszabb
távon nem korlátozódhat bizonyos csoportokra vagy egyénekre. Valójában egyre több férfi és nő igényli
nemző képességének teljes kontrollját, mint alapvető emberi jogot. E jog elismerése újabb lépést
jelent a méltányosabb és emberibb élet felé. A párok gyermekei nem
véletlenül, hanem szabad választásuk alapján fognak születni, vagyis
akkor, amikor ők akarják és annyi, amennyit kívánnak. Sokan, akik tudják
magukról, hogy betegek, gyengék vagy nem alkalmasak a szülőségre,
szabadon dönthetnek arról, hogy ne legyen gyermekük. Mások
elhalaszthatják szülővé válásukat mindaddig, amíg emocionálisan éretté
válnak, vagy elértek bizonyos sikereket és anyagi biztonságot. A fiatalok
többé „nem kerülnek bajba” vagy „nem kényszerülnek házasodni”. Minden
gyermek kívánt gyermek lesz, s így jobb esélye lesz arra, hogy
egészségesen nőjön fel.
|
Alkalmazott fogamzásgátlás
és
ismert igények egyes
fejlődő országokban
|
Forrás:
Population Resource
Center, Washington DC, Princeton
NJ
|
Morális dilemmák
Miközben ma legtöbben az emberi szabadság
növekedését várják a fogamzásgátlás következtében, sokan vegyes érzelmekkel
gondolnak az érem másik oldalára. Hiszen növekedhet a házasságon kívüli
szexuális kapcsolatok száma, az egészen fiatalokat is beleértve. Emiatt az
iskolák, az egyházak és az ifjúsági szervezetek szexuális nevelési
rendezvényei gyakran kerülik ezt a témát. Azonkívül,
míg a legtöbb nevelőnek nem okoz nehézséget az emberi reprodukció tényeinek
ismertetése, rendszerint nehezebb számukra a különböző fogamzásgátló
módszerek ismertetése, mert akkor a szexuális aktivitás részletkérdéseit is
meg kell vitatniuk. A
teenagerek szülei is dilemmákkal küszködnek.
Hiszen ha ellátják gyermekeiket fogamzásgátlóval, akkor úgy tűnhet, mintha
bíztatnák őket a közösülésre; ha viszont nem szólnak a problémáról, akkor a
nem kívánt terhességeket segítik elő.
|
Tizenévesek
Ma már sok olyan
közösségi vagy magán szervezet van, mint a Tervezett Szülőség vagy a
diákok egészségügyi szolgálatai, amelyek fogamzásgátlási lehetőséget
biztosítanak a nem-házas fiataloknak. Úgy tűnik, hogy a tizenévesek és a
fiatal felnőttek sokkal inkább igénylik ezt a segítséget, mint az
idősebbek. Hiszen, bár nemileg érettek, többnyire évekig kell várniuk,
amíg megházasodhatnak, s képesek lesznek eltartani egy családot. Közülük
sokan még nincsenek tisztában saját érzelmeikkel, szükségleteikkel és
életcéljaikkal. Gyakran nem tudnak eleget vagy nem törődnek eléggé a
fogamzásgátlással. Egyes fiatalok szívesen kockáztatnak, remélve, hogy a
természet dönt helyettük, s hogy egy esetleges terhesség valahogy célt és
értelmet ad az életüknek. Titokban azt remélhetik, hogy saját gyermekük
bebizonyítja függetlenségüket szüleiktől, vagy segít majd „rendezni a
viszonyt” valakivel. Egyes lányok szándékosan megtévesztik partnerüket, s
azért igyekeznek teherbe esni, hogy így kényszerítsék ki a házasságot,
vagy legalábbis a kapcsolat stabilitását. A tizenéveseket fogamzásgátlási
tanácsokkal ellátó szervezetek többnyire jól ismerik ezt a problémát.
Ezért nem elégednek meg pusztán fogamzásgátló szerek nyújtásával, hanem
igyekeznek felvázolni az alternativákat és bátorítják a felelősségtudó
viselkedést. Ezért gyakran a fiúkat és lányokat együtt hívják személyes
beszélgetésre. Ez azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a fogamzásgátlás
mindig közös felelőssége mindkét szexuális partnernek. Ne feledjük:
|
|
Minden
gyermeknek kívánt gyermeknek kell lennie. A nem kívánt terhességeket a
fogamzásgátló módszerek gondos használatával lehet megelőzni. A fogamzásgátlás
mindkét partner közös felelőssége. Nem minden fogamzásgátló módszer
egyformán hatékony vagy alkalmas bárki számára. De bármelyik csak
megfelelő használat esetén működik hatékonyan
|
|
|
A fogamzásgátlás
módszerei
|
|
|
Bár az egyes
fogamzásgátló módszerek hatékonysága és fejlettsége különböző, a
fogamzásgátlás alapelve elég egyszerű. Ahogyan egy előző részben láttuk,
a fogamzás lényege a petesejt egyesülése egy spermiummal az egyik
petevezetékben, az így keletkező új sejt osztódása és a növekvő sejtcsomó
beágyazódása a méhben, vagyis a terhesség megkezdődése. Nyilvánvaló
tehát, hogy a terhesség vagy a fogamzás elkerülése e folyamat megakadályozását
jelenti, vagy az ovuláció és megtermékenyítés vagy a beágyazódás megelőzése révén. Ez különbözőképpen
történhet:
|
|
|
1. Megelőzve a
petesejt kiszabadulását a petefészekből („tabletta”, tapasz, gyűrű,
beültetés, injekciók)
2. Megelőzve a petesejt haladását a petevezetékben (vezeték-eltömés)
3. Kiküszöbölve a spermiumokat az ejakulátumból
(vasectomia)
4. A közösülés kerülésével abban az időszakban, amikor a petesejt
megtermékenyíthető (ritmusmódszer)
5. Megelőzve, hogy spermium kerüljön a hüvely belsejébe
(közösülés-megszakítás,
kondom)
6. Megakadályozva, hogy a hüvelybe került spermium átjusson a méhszájon
(spermicidek, diafragma stb.)
7. A beágyazódás megakadályozásával (IUD, poszt-koitális fogamzásgátlás)
|
|
|
|
Természetes vagy
mesterséges?
|
|
|
A vallás
és a tudomány különbözőképpen ételmezi,
mi számít természetesnek
|
|
|
|
Minden fogamzásgátló módszert
a megtermékenyítési folyamat hosszas és gondos megfigyelése alapján
fejlesztettek ki. Valamennyi tudományos ismereteket és racionális
számításokat alkalmaz, s legtöbbjüknél szükség van vegyszerekre vagy
speciális eszközökre és módszerekre, pl. naptár vagy hőmérő használatára.
Az emberi találékonyság mindegyiknél módosítja a szokásos természetes
folyamatokat. Vagyis a fogamzásgátlás mindig egy tudatos döntés
eredménye, amely bizonyos természeti törvényeket alkalmaz más hasonlók
megkerülésére.
Ezt az alapvető tényt néha elködösítik azok a szerzők, akik megpróbálják
kettéválasztani a fogamzásgátlás „természetes” és „mesterséges” módjait.
Ez a szétválasztás azonban mesterkélt és tudománytalan. Rendszerint
vallásos hiedelmek sugallják, amelyek az un. „természeti
törvények” filozófiai doktrinájának sajátos
értelmezésén alapulnak. Az ilyen értelmezések „természetesen” koronként
és országonként különböznek egymástól. Lényegében ideológiai jellegűek és
elzárkóznak a kritikai érvek elől. Tudományos szempontból bármely fogamzásgátló módszer
éppoly természetes vagy mesterséges, mint bármely másik. Ám gyakorlati szempontból érdemes
megkülönböztetni az orvosi segítséget igénylő, vagy ilyet nem igénylő
fogamzásgátló módszereket.
|
|
|
Fogamzásgátló módszerek:
orvosi segítséggel
|
|
|
Sterilizálás (vasectomia,
tubal ligation)
esetén műtétre van szükség. Orvosi recept szükséges a fogamzásgátló tabletták,
beültetése, injekciók, diafragmák és intrauterin
eszközök (IUD) esetén. Legtöbb helyen az „esemény
utáni tablettát” sem lehet beszerezni orvosi vény nélkül. Orvosi tanács
és felügyelet indokolt a „ritmus-módszer” esetén is.
Egyes fogamzásgátlók azért igénylik az orvos segítségét, mert
hatástalanok vagy veszélyesek lehetnek, ha szabálytalanul használják
azokat. Tény, hogy érdemes szaksegítséget keresni a fogamzásgátló módszer
kiválasztása előtt. Ilyen segítséget nyújtanak a Tervezett Szülőség
irodái és más családtervezési központok, de sok magánorvos is. Nem minden
módszer alkalmazható bárhol és bárkinél. A helyes egyéni választás az
első lépés a siker felé. Vallási okok és egyéni szokások néha kizárnak
egyes módszereket, s ami ma jól működött valakinél, az
másnál holnap sikertelen lehet. Ezért fontos megérteni, hogyan működnek
az egyes módszerek, s így biztosítható legyen helyes alkalmazásuk. Sok
nem kívánt terhességre azért kerül sor, mert helytelenül alkalmazzák az
egyébként hatékony módszereket
|
|
Fogamzásgátló
módszerek: orvosi segítség nélkül
|
|
|
Négy fogamzásgátlási
módszert lehet szaksegítség nélkül alkalmazni. Ezek: tartózkodás a közösüléstől, a
közösülés megszakítása (coitus abruptus), a kondom és a spermicidek használata. Néhány országban egy
ötödik módszert is alkalmaznak, a „poszt-koitális fogamzásgátlást”, amit „sürgősségi
fogamzásgátlásnak” vagy „esemény utáni tablettának” is neveznek, s recept
nélkül kapható.
Egyes szakértők a multban hangoztatták, hogy
bármely fogamzásgátló módszer jobb a semminél. Ám bizonyos módszerek
olyan hatástalanok, hogy gyakorlatilag semmit sem érnek. Ezek között
találjuk a karezzát vagy coitus reservatus-t, vagyis a közösülés olyan módját,
amelyben a férfi megkísérli elkerülni a magömlést. Bár e kísérletnek
lehetnek emocionális vagy spirituális értékei, nem mindig előzi meg a
terhességet. Egy másik bizonytalan módszer a spermicid
anyaggal átitatott vattadarab elhelyezése a hüvelyben. Ez nemcsak
hatástalan, de kényelmetlen és megzavarhatja a koituszt is. Másik ilyen
módszer a közösülés utáni hüvelyöblítés, vagyis a hüvely kimosása
bizonyos oldatokkal, a spermiumok eltávolítása érdekében. Ez az eljárás
hatástalan, mert nem történhet elég gyorsan ahhoz, hogy változást
eredményezzen. Továbbá vannak bizonyos „női higiéniai” termékek,
amelyeket úgy reklámoznak, mintha fogamzásgátló hatásuk lenne. Ezek
azonban teljesen hatástalanok ilyen szempontból, sőt, károsak is lehetnek
a hüvelyre nézve. A hüvelyöblítés vagy sprével
kezelés általában kerülendő, mert szükségtelen. A hüvely önmagát
tisztítja saját váladékával. Túl sok beavatkozás csak megzavarhatja a
hüvely ökológiáját és gyulladást vagy fertőzést
okozhat
|
|
|
Fogamzásgátló
módszerek: férfiak számára
|
|
Jelenleg csak négy
fogamzásgátló módszer létezik a férfiak számára: Absztinencia, megszakított
közösülés, kondom és sterilizáció. Néhány mással is próbálkoznak egyes országokban, s
ezek a közeljövőben szélesebb körben is
hozzáférhetők lesznek: a sterilizáció reverzibilis formái , s a hormonális és nem
hormonális injekciók. Az absztinencia és a közösülés megszakítása a magömlés
előtt kétségkívül a legrégibb módszerek. Az utóbbit az Ótestamentumi
Biblia is megemlíti. A mohó Onan a szokásnak
megfelelően közösült testvérének özvegyével, ám, minthogy nem akart új
örököst létrehozni, mindig kihúzta péniszét a hüvelyből a magömlés előtt.
(Genezis, 38, 8-10.) A ma széles körűen
alkalmazott kondomot csak az újkorban találták fel, s csak a 20. század
elején tökéletesítették
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A megszakítás
A megszakításos módszer, amelyet a latin coitus
interruptus (helyesebben: coitus abruptus)
néven is ismernek, valószínűleg a fogamzásgátlás legrégibb módszere. Ez
egyszerűen azt jelenti, hogy a közösülő férfi közvetlenül a magömlés előtt
kihúzza péniszét a hüvelyből, hogy az ondó ne kerüljön bele (ezzel
valójában nem megszakítja a közösülést, hanem befejezi azt). Ennek folytán
a spermiumok nem kerülnek a nő testébe, s így nem termékenyíthetik meg a
petesejtet.
Bár elméletileg ez meggyőzően hangzik, a gyakorlatban nem mindig működik.
Sok férfi nehezen találja el a megfelelő pillanatot a visszahúzásra. Az
ebből adódó aggályok és a szexuális reagálás állandó kontrolljának
szükséglete komoly feszültséget kelthetnek a partnerek között. Az is
lehetséges, hogy bizonyos mennyiségű spermium már a tényleges magömlés
előtt kijön a péniszből. Továbbá még azok a spermiumok is, amelyek a
hüvelyen kívülre kerültek, maguktól is bekerülhetnek, amíg nedves felületen
vannak. Ezért a megszakítás illetve kihúzás
nem megbízható módszere a fogamzásgátlásnak. Egyetlen előnye,
hogy semmilyen előkészületet nem igényel és bármikor alkalmazható. Ám
hátrányai olyan komolyak, hogy legtöbben csak szokatlan körülmények esetén
tartják megfelelőnek, amikor semmilyen más módszer nem áll rendelkezésre.
A kondom
A kondom, amit népszerűen kotonnak
vagy guminak is hívnak, egy latexből,bélből vagy plasztikból
készült, vékony tok. Olyan alakú, mint egy kesztyű ujja, s közösüléskor a
péniszre húzzák. Minthogy a magömlés után körülfogja és visszatartja az
ondót, a nő így nem eshet teherbe. Nyilvánvaló előnyei ellenére néhányan
nem kedvelik, mert zavarja őket, hogy az előjáték alatt fel kell húzni a
péniszre, vagy mert szerintük tompítja az
élvezetet. Ám a legújabb kondomok már olyan vékonyak, hogy ez a panasz
rájuk aligha érvényes. Néhányan allergiásak a latexre,
de számukra már kaphatók a nem-latex kondomok.
Mindezek alapján: a kondom még mindig az egyik legegyszerűbb,
legbiztonságosabb, s így legjobb fogamzásgátló eszköz. Azonkívül
bizonyos védelmet nyújt a nemi úton terjedő betegségek ellen. A kondomok
nem drágák, és recept nélkül kaphatók a gyógyszertárakban, drogériákban
vagy az elárusító automatákból. Hatékonyságuk kb. 95%-os, sőt, még nagyobb,
ha a nő (spermicid) habot használ.
Használati módja
A helyesen használt kondom igen
hatékony fogamzásgátló. A merev péniszre kell felhúzni a koitusz (és nem
a magömlés) előtt. A pénisz makkja előtt némi helyet kell hagyni a kiömlő
ondónak, különben a kondom esetleg szétreped. Ám előbb ki kell nyomni a
levegőt ebből a rezervoárból, hogy ne maradjon benne légbuborék, ami
kellemetlen lehet a makknak. Közvetlenül az ejakuláció után, az erekció
megszűnése előtt a férfinek ki kell húznia péniszét ,
miközben kezével átfogja a kondom tövét, hogy az ondó ne folyjon ki.
Hatékonysága még tovább növelhető, ha a péniszre húzott kondomot spermicid krémmel kenik be, vagy ha a nő használ
ugyanakkor spermicid habot.
|
|
1. A kondom kivétele
a csomagolásból. 2. A merev pénisz csúcsára helyezése.
3. A levegő kinyomása a kondom csúcsából, aztán legöngyölése a
pénisz tövéig
|
A „férfi tabletta”
FSok éve szó van a férfiak számára kifejlesztendő,
fogamzásgátló tablettáról. Egy ilyen tabletta megakadályozná a spermiumok termelődését és így őt meddővé tenné. Ám mindig kétséges
volt, hogy a férfiak egyáltalán használnának-e ilyen tablettát. Ezért a
gyógyszergyárak nem nagyon siettek ennek kifejlesztésével. Úgy tűnik,
újabban ez megváltozott. Férfi fogamzásgátlóként ma különböző implantátumokat és injekciókat próbálnak ki. Egy új, reverzibilis, nem hormonális
injekció különösen ígéretesnek
látszik. Ezt a vas deferens- be
adandó injekciót Indiában fejlesztették ki; a neve: Reversible Inhibition
of Sperm Under Guidance (RISUG). Sajnos, az alacsony ára és hosszan tartó hatása
miatt alig kezdeményezték a szükséges széleskörű kipróbálást és a
reklámozását célzó, nagyobb beruházásokat. Ezzel szemben a férfiak számára
készített hormonális
fogamzásgátlók (injekciók
formájában is) rentábilisabbnak ígérkeznek, s a közeljövőben valószínűleg
sok helyütt kaphatóak lesznek.
Fogamzásgátló
módszerek: nők számára
|
Az eddigi elvárások
szerint a fogamzásgátlásért elsősorban a nők felelősek. Ennek megfelelően
igen sokféle módszert dolgoztak ki számukra. A teljes absztinencia mellett voltak mechanikus módszerek (női kondom, pesszérium,
méhszájsapka, intrauterin eszközök), hormonális módszerek (a „tabletta”, a tapasz, a gyűrű, implantátumok, injekciók, poszt-koitális
tabletták), spermicid módszerek (zselék, krémek, habok stb.),és absztinencia a termékeny napok
alatt (ritmus
módszer).
Hogy aztán e módszerek közül a nő melyiket használja, az
sokféle tényezőtől függ. Először is, nem minden módszer felel meg minden
nőnek. Fontos szerepe van egyéni szokásainak és preferenciáinak éppúgy,
mint egészségi állapotának. Másrészt nem mindenhol érhető el minden
módszer. Egyes országokban bizonyos módszereket sokkal inkább támogatnak,
mint másokat. Kínában például az intrauterin
eszközök sokkal népszerűbbek, mint az USA-ban. Ugyanígy országonként nagy
különbségek vannak az injekciók, az implantátumok
és a méhszájsapkák használatában. Végül arról sem feledkezhetünk meg,
hogy az egyes módszereket a különböző országokban különböző márkanévvel
hirdetik, s az adagolásuk és külső megjelenésük is eltérő. A
következőkben ezért csak általános leírást olvashatunk a különböző
módszerekről, mellőzve a márkaneveket , a
kiszerelést és a hozzáférhetőséget.
|
|
A női kondom
A női kondom vagy hüvelyzacskó egy
vékony, poliuretán plasztikból készült , lubrikált
burok,
mindkét végén rugalmas gyűrűkkel. Az egyik végződés zárt. A hüvelybe
vezetve a gyűrűk egyike befedi a méhnyakat, a másik
pedig látható marad a hüvelynyílásnál, részben elfedve a kisajkakat. A
férfi kondomhoz hasonlóan, magömlés után felfogja az ondót, így megelőzi,
hogy spermiumok kerüljenek a méhbe. A női kondom ugyanakkor bizonyos
védelmet is nyújt a nemi úton terjedő fertőzések ellen.
Hatékonysága: megfelelően használva igen hatékony.
|
|
A női kondom bevezetése: 1. A zárt végén levő
gyűrű összenyomása a bevezetéshez. 2. A mutatóujj segítségével
benyomni a hüvelybe. 3. A kondom zárt vége befedi a méhnyakat, míg
nyilt vége a hüvelynyílásnál marad.
|
A „tabletta”
A fogamzásgátló tabletták
szintetikus hormonokból készülnek, vagy ösztrogénből,
vagy az
ösztrogén és progeszteron
kombinációjából. Ezek ugyanolyan hormonok, mint amilyeneket a női
petefészkek termelnek. A tabletta hatása folytán nem jelenik meg érett
petesejt a petefészkekből, s megváltozhat a méhszáj váladékának minősége
is. Ez megneheziti a spermiumok átjutását a
méhbe. Igy a nő nem válhat terhessé.
A tabletták egy hónapnál nem régebbi csomagolásban érkeznek. Naponta
egyet kell bevenni 20 vagy 21 napig, a menstruáció ötödik napjától kezdve.
Ha a csomag kiürült, a nő nem szed be többet az új menzesze ötödik napjáig.
(Egyes csomagok 28 tablettát tartalmaznak, ám az utolsó 7 db-ot gyógyszer
nélkül.)
A tabletta csak szabályos szedés
esetén hat. Ezért
ajánlatos naponta ugyanabban az időben (pl. reggeli fogmosáskor, ebédkor,
vacsorakor vagy lefekvéskor) szedni. Az ilyen napi rutin megelőzi, hogy a
nő elfeledkezzen a tablettáról. Ha mégis elfelejti, másnap két tablettát
vehet be a szokott időben. Ám ha egymás után két tablettát hagy ki, akkor
egy másik fogamzásgátló módszert is alkalmazzon a ciklus hátralevő
részében.
Fogamzásgátló
tabletták csak receptre kaphatók, mivel vannak nők, akiknek nem ajánlatos
szedni. Például
azoknak, akik dohányoznak, s ezt nem tudják feladni. De a negyven év
feletti nők számára is veszélyes lehet. Mindenesetre egy orvosi vizsgálat
mindig szükséges a recept kiadása előtt. A nők csak az orvosukkal együtt
dönthetik el, hogy a tabletta szedése alkalmazható-e az ő esetükben.
Néhány fogamzásgátló tablettát szedő nő eleinte a terhességhez
hasonló tüneteket észlel, például testsúly növekedést,
enyhe hányingert, gyengeséget és a mellek megnagyobbodását. Az ilyen
mellékhatások rendszerint néhány hónapon belül eltűnnek. Ám, ha mégsem,
akkor ajánlatos másfajta tablettára áttérni.
Hatékonysága: csaknem 100%-os.
Fogamzásgátló tapasz
A fogamzásgátló tapasz hasonlít a
sebtapaszhoz: kb. 5 cm-es, négyzet alakú tapasz, amelyet a vállra, az
alhasra vagy a felsőtestre (a mellek kivételével) helyeznek, hogy a benne
levő ösztrogén és progeszteron
a bőrön át a vérkeringésbe kerüljön. Minthogy elkerüli az emésztő
rendszert, ezt a módszert különösen a gyomor-problémákkal küszködő nők
kedvelik. A tapasz egy hétig hatékony, majd kétszer meg kell ismételni,
hogy három hétig hasson. Ez után egy tapaszmentes hét következik, hogy
teret adjon a nő menstruációs periódusának. Ezt követően három hétig újabb
tapaszok következnek – és így tovább. A heti egyszeri tapaszváltás sok
szempontból praktikusabb, mint naponta bevenni a tablettát. A tapasz
esetleges mellékhatásai ugyanolyanok, mint a tablettáé, s nem minden nő
fogadja el bármelyiket. Az orvos tanácsa és felügyelete fontos.
Hatékonyság: igen hatékony.
Hüvelygyűrű
A hüvelygyűrű egy kb. 5 cm-es
átmérőjű és 0,3 cm vastag , rugalmas, plasztik gyűrű, amely a hüvelyben
elhelyezve három hétig hatékony, és havonta egy újjal kell kicserélni. A
tablettához és a tapaszhoz hasonlóan a gyűrű is ösztrogént
és progeszteront tartalmaz. A hüvelyfalak
felszívják ezeket a hormonokat. Közösülés közben a gyűrű nem eshet ki és
nem is zavarja azt. Minthogy ennek is lehetnek
mellékhatásai, itt is fontos az orvosi tanács és felügyelet.
Hatékonyság: igen hatékony.
|
|
A hüvelygyűrű bevezetése
A rugalmas gyűrű összenyomása (balra),
aztán mélyen a hüvelybe nyomása (jobbra)
Beültetés
Fogamzásgátló implantátumok sok országban kaphatóak, különböző
márkaneveken. A terméktől függően egy vagy több apró, gyufaszál méretű
rudacskából állnak, amelyeket helyi érzéstelenítés mellett a felkarba
ültetnek. Folyamatosan ugyanolyan hormonokat bocsátanak ki, mint a
fogamzásgátló tabletták, így megelőzik az esetleges fogamzást., s akár évekig a helyükön maradhatnak. Ez nagy
előnyük azon nők számára, akik nem tudják biztosítani a tabletták napi
bevételét. Másrészt azonban az ilyen implantátumok
nem valók minden nőnek, s néhány verziójuk kellemetlen mellékhatásokat
okoz. Vagyis e módszernél is lényeges az orvos tanácsa és felügyelete.
Hatékonyság: igen hatékony a 70 kg-nál könnyebb nők számára; a
súlyosabbaknál már kevésbé.
|
|
|