Segítségkérések emailben

2003 és 2013 között

Összesen mintegy 300  tájékoztatás- és segítségkérő email érkezett címemre az említett tíz év során. Ezeket az alábbi kategóriákba szortíroztam:  1.  Szakmai megkeresések  (34 levél),  2.  Hallgatók kérdései a szexuál-pszichológiai képzésről  37 levél),  3.  Hallgatók vegyes témájú kérdései  (36 levél),   4.  Információ-kérések nemi problémákról  (32 levél),   5.  Házasok és együttélők nemi problémái  (36 levél).   6. Ifjúkori szexuális problémák  (20 levél),   7. Válság,  szakítás, magányosség  (12 levél),  8.  Érdekesebb, bonyolultabb esetek  16 levél),   9.  Külföldi magyarok segítségkérései  (17 levél),   10.  Anorgazmia problémák  (13 levél),   11.  Korai orgazmus  (11 levél),   12.  Erekciózavarok  (6 levél),   13.  Dependenciák  ( pornó stb.), (5 levél),   14.  Problematikus viselkedés („perverzió”),  (7 levél),   15.  Könyvrendelések  (10 levél).

Mindezek alapos elemzést igényelnének, hogy világosabbá váljon:  a nemiséggel kapcsolatban milyen problémák merültek fel leggyakrabban az adott évtizedben a segítségkeresők részéről.  Ez team-munkát igényelne, hiszen a levelek többsége nem egy, hanem több problémát körvonalaz legalább utalásszerűen. Így itt csak szemelvények bemutatására tudok vállalkozni az említett kategóriákból. 

  Szakmai megkeresések

Ezek részben pszichológus kollégáktól érkeztek, akik a szexuálpszichológiai továbbképzésről érdeklődtek, vagy egy-egy bonyolultabb terápiás esetükre kértek tanácsot, esetleg egy cikkükről kértek véleményt.  A nem-kollégák közt volt olyan is, aki bizonyos szexológiai fogalmak meghatározását kérte, vagy előadásra hívott, újságcikket kért  stb.  De volt olyan is, aki egy szexológusról szóló filmhez, vagy egy politikai kampány-filmhez kért „szakmai véleményt”  Egy levél írója pedig ezt közölte:  „Alapítani szeretnénk egy kommunát itt Budapesten és mozgalmat indítunk… a nemi kizárólagosság téveszméjének lerombolása érdekében…. A közösséget részvény-társaságként képzeljük el. s gazdálkodni is fogunk…. Mindenképpen szükségünk lesz néhány szexológus és lélekgyógyász segítségére.”   E kezdeményezés sorsát nem ismerem. (Válaszomra ugyanis nem reagált.) 

     Egyetemi hallgatók kérdései

 Tőlük érkezett a legtöbb levél, s ezeket két kategóriába soroltam.  A szexuálpszichológia tanulásának lehetőségéről  37 hallgató érdeklődött;  ez a „jéghegy csúcsának” mondható, mert több forrásból tudom, hogy sokkal többen tanulnának és szereznének diplomát ebből a tárgyból. Sajnos, egészen 2015-ig nem volt erre lehetőség hazánkban, s azóta is csak az egyetemet végzett pszichológusok kaphatnak kiegészítő „továbbképzést”, amely azonban szexuálterápiára nem képesít.

Egy a sok levél közül (2005-ből):  „Az ELTE harmadéves, részben pszichológia szakos hallgatója vagyok.  Az M.P.T weblapján találtam rá (véletlenül)  a „Magánéleti kultúra…” Alapítvány szexuálpszichológiai szakképzésének hirdetésére.  Kérem, értesítsen róla: mikor, milyen feltételekkel (óraszám, tematika, szakirodalom, akkreditáció)  indítják a szakképzést.  Érdeklődő évfolyamtársaim nevében is várom válaszát.”

Válaszomban a tervezett képzésről (az akkor épp megjelent „Szexuálpszichológia”  c. tankönyvem alapján)  biztató választ adtam; a képzés akkreditálása azonban nem sikerült. 

    Talán még kedvezőtlenebb a helyzet a hallgatók és a fiatalok  nemi nevelésével  kapcsolatos kérdéseikkel.  Ugyanis erről a korszerű neveléshez elengedhetetlen feladatról és szaktudományról még a pedagógia szakos hallgatók sem kapnak érdemleges képzést: ez egyszerűen hiányzik a kurzusaik közül.  A szexuáltabu sajátos módon éppen a pedagógusképzésben tűnik a legerősebbnek.  Ami óriási lemaradást eredményez a fejlett, nyugati országoktól, ahol a szexuálpedagógia kötelező része a pedagógusképzésnek.

   Sok hallgató választja szakdolgozati témaként a szexuális nevelést.  A Református Tanítóképző egyik IV-éves hallgatója  pl. 2003-ban ezt írta erről:  „…Úgy látom, hogy sem a szülők, sem a tanárok nem tudnak vagy nem mernek beszélni a nemiségről.  Kérdés, hogy ez a hallgatás hogyan hat a gyermekekre; hiszen a médiából ömlik a mezítelenség és a pornográfia. Ami viszont nem a valóságot tükrözi, így hamis kép maradhat meg a gyermekekben. Ezzel kapcsolatban rengeteg kérdés merül fel; ezekre szeretném megkeresni a választ a nemiségtudomány segítségével…” 

 A hallgatók vegyes témájú kérdései 

Ez az egyik legnagyobb  számú kérdéscsoport, amely több alcsoportra bontható.  Ilyenek pl. a szakdolgozattal kapcsolatos információ-igény vagy véleményezés, különböző kérdőívekkel kapcsolatos kérdések,  továbbá témaválasztási és egyéb problémák.  Gyakori eset, hogy a hallgató szexuálpszichológiai témát választana, de a tanár mást javasol. 

      A már készülő szakdolgozat esetén vagy szakirodalmat kértek, vagy kérdőívet és tesztet, illetve a kapott válaszok értékelésének módjait nem ismerték (s a vezető tanár sem tudott segíteni). Ilyen volt pl.  Spanier „Kapcsolati elégedettség skálája” (Dyadic Adjustment Scale), vagy a saját „Vélemények a szexualitásról” című kérdőívem, illetve a „Párválasztási Érettség Teszt”. Többen elküldték szakdolgozatuk részletes vázlatát vagy az épp elkészült dolgozatot, értékelés vagy továbbfejlesztés céljából.  De olyanok is voltak, akik a transszexualitásról, vagy a párkapcsolati hűség fogalmáról, esetleg a szocioszexuális orientációról, vagy a szadizmusról és mazochizmusról  kértek szakirodalmi javaslatokat.

  Egy példa 2009-ből: pszichológus hallgató  „Személyiség és párkapcsolati minőség”  címmel ír  szakdolgozatot.  Megtalálta és elkérte volna a Magyar Szexológiai Szemle 1998/1. számában megjelent cikket A. Offit:  A személyiségvonások szerepe a szexben c. könyvéről.   Válaszomban megírtam, hogy a kért cikk csak nyomtatásban létezik, így nem tudom elküldeni.  „Az eredeti cikk az angol „Sexual and Marital Therapy”  1997/4. számában jelent meg. Fő mondanivalója, hogy a különböző személyiségvonások (pl. narcisztikus, kompulziv, passziv, agressziv, paranoid stb.)  hogyan függenek össze a pszichoszexuális fejlődés zavaraival.  Ezt követőem pedig a szexuálterápia lehetőségeit mutatják be, különös tekintettel az „új impotenciára”, vagyis a férfiak egyre gyakoribb erekciózavaraira, amelyek a szexualitás társadalmi szerepének változásaival és a nők  emancipációjával függnek össze.   A.K. Offit  1995-ben egy könyvet szerkesztett erről a témáról, több szerző bevonásával.” – írtam válaszként.

Információ-kérések nemi problémákról  

A levelek egy kisebb részében a szexuális tanácsadás és terápia feltételeiről  (mikor és hol vehető igénybe, meddig tart, mibe kerül  stb.)  érdeklődtek. A többség azonban már javaslatokat is kért a néhány szóban vázolt probléma megoldásához. Ezt azzal indokolták, hogy pl. vidéken laknak, s nem tudnak feljárni kezelésre a fővárosba (idő- és pénzhiány), vagy képtelenek személyesen beszélni a „kínos” helyzetről.  Többen egy hozzájuk közelebb lakó szexuálpszichológus címét kérték, s csalódottan vették tudomásul, hogy ilyeneket nem képeznek hazánkban.

Néha elég meglepő kérdéseket tettek fel.  Egy 36 éves férfi pl. ezt kérdezte: „Ön szerint is elfogadható, hogy a számomra kevésbé nőies (mert nem elég nagy mellű) nők esetén a merevedésem nem olyan méretű, mint a nagy mellű nők mellett?”  Egy másik férfi kérdése:  „… az ejakulátum mennyiségét hogyan lehetne növelni?  A barátnőm szerint is elég kevés, és ez zavar.  Úgy hallottam, gyógyszerek is vannak erre a célra.”  Más férfit meg az zavart, hogy az ondója „erősen kocsonyás jellegű”, s milyen vitaminnal vagy táplálék-kiegészítővel javíthatna az állagán.  Ezek persze szakorvosi konzultációt igénylő kérdések, tehát andrológus rendelőjébe irányítottam őket.  Egy 24 éves nő megírta, hogy 17 éves kora óta 14 férfivel közösült, s ha a partner „méretesebb péniszű, akkor néhány nappal az aktus után gyakori vizelési ingerrel”  küszködik. Ilyenkor áfonyakapszulákat és rengeteg vizet fogyaszt, ami többnyire hatásos.  Orvosi leletei negativak.  Itt a kidörzsölés és enyhe hüvelygyulladás, mint ok esetén felmerülhet, hogy van-e ilyenkor elég hüvelyváladéka, s el tudja-e lazítani a hüvelyizmokat  stb.

Igen gyakori, hogy a férfiak csak a hüvelyi közösülésben történő orgazmust tartják elérendőnek vagy „igazinak”, s ezt a nőtől is elvárják (még a gyakran túl gyors saját orgazmusuk ellenére is).  Egy férfi (2010-ben)) arról panaszkodott, hogy barátnője nem tudja élvezni a közösülést, főleg a gyors mozgások esetén (amelyek aztán gyors magömléshez vezetnek).  Bár kézzel ingerlés esetén partnere kielégül, ezt kevésnek érzi.  Egy másik, fiatal férfi a női maszturbációról kért felvilágosítást.  Mint írja, egy alapítványnál dolgozik, amelynek „szex projektje” keretében tanácsokat kell adnia. A férfiak önkielégítését már ismeri. „De a nőknél ez hogyan történik?  Erről keveset, szinte semmit sem tudok; ezért legyen szíves tájékoztatni.”

Szintén a fiatal férfiaknál gyakori probléma az ügyetlen kondomhasználat. Egy levélíró szerint: „… ha az ővszeres védekezésre kerül sor, teljesen befuccsol minden.  Lehet, hogy nem lazulok el eléggé?”  Mások viszont öndiagnózisuk megerősítését várják a pszichológustól.  Egy férfi „bizonyos testi elváltozásokat” vett ésre önmagán, s ezt az interneten történő tájékozódás alapján „HPV virus-fertőzésnek”  tulajdonítja, bár a tüneteiről semmit sem közöl. Szerencsére ígérte, hogy felkeres egy szakrendelőt.  Egy másik férfi pedig annak ellenére folytatná a közösüléseket, hogy kiderült partnerének Crohn-betegsége, ami minden erotikus vágyat megszüntetett nála.

Egy férfi arra kért 2006-ban írt levelében, hogy erősítsem meg, vagy cáfoljam barátnője állítását, aki szerint az anális közösülés rákot okoz, ezért nem hajlandó rá.  Holott a barátnő előző kapcsolataiban már többször kipróbálta az anális közösülést, mégsem lett rákos beteg.  Tájékoztattam, hogy az anális aktus ugyan önmagában nem okoz rákos daganatot, de könnyen okozhat sérüléseket, amelyek veszélyesek lehetnek, ha nem kezelik időben.   Egy asszony levelében arról számolt be, hogy bizonyos szexuális problémáik miatt férje az interneten párterápiás lehetőséget keresett, s  két olyan pszichológussal vette föl a kapcsolatot, akik ilyet is vállaltak, bár valójában egy „Szervezet- és vezetésfejlesztő Kft”-ben dolgoznak, s egy 20 tételes kérdőív kitöltetése után 60%-os esélyt láttak arra, hogy el fognak válni egymástól. A levélíró joggal kérdi: „Vajon megbízhatóak-e ezek a szakemberek?”

 Házasok és együtt-élők nemi problémái 

Sok és igen változatos, gyakran bonyolult problémákkal kerestek meg az együtt élő, felnőtt nők és férfiak.  Ezek bemutatása külön tanulmányt igényelne; különösen, ha a megoldásuk lehetőségeire és akadályaira is kitérnék.  Itt azonban inkább csak ízelitőül említek néhány példát.

2007-ben egy 28 éves férfi levelében 3 évvel fiatalabb élettársa  erotikus elhidegülésének okait találgatta.  A kapcsolat nagy szerelemként indult, de néhány hónap alatt kiderült, hogy a nő „nem igazán kívánja a szexet; figyelme az erotikus együttlétek alatt elkalandozik, s gyakran kitér a kezdeményezések elől.”  A rákérdezések során kiderült, hogy az előző szexpartnere durván bánt vele, orgazmusig sohasem juttatta, s nehezen szabadulhatott tőle.  Új kapcsolatában ugyan egy év alatt lassanként belejött az erotika élvezetébe,, de aztán „elkezdett visszafejlődni, s egyre kevésbé kívánta a szexet. A dolog megbeszélése elől mindig kitért, egyre gyakrabban veszekedtünk, s kénytelen voltam önkielégítéssel pótolni a hiányt.  Ezért elkeseredve fordulok Önhöz, mert megcsalni nem akarom…”

     Egy 18 éves lány (2007-ben) 3 sűrűm teleírt oldalon panaszolta el „nagyon nagy”  problémáját. Rövidítve idézem:  „3 és fél éve vagyunk együtt és 4 hónapja költöztünk össze, a párom 22 éves.  Már régóta szeretnénk a szexben is közel kerülni egymáshoz, de nekem nem sikerül.  Félek a férfiaktól és nem tudok bennük teljesen megbízni. Ezt azzal magyaráznám, hogy nagyon rossz gyerekkorom volt, apukám verte anyukámat, és ez bennem nagyon élénken él még.  Agresszívnek és erőszakosnak vélem az összes férfit.  A barátomban már tudok bízni, de benne sem 100%-ig.  Ehhez a bizalomhoz is 3 év kellett.  Eljutunk egy bizonyos pontig, és én ott megakadok.  Hirtelen, egyik pillanatról a másikra megszűnik a jó érzés, sírógörcsöt kapok és remegek.  Már sokat gondolkoztunk, hogy mi lehet ennek az oka.  Nem merem átélni az orgazmus érzését. Valahogy félek tőle, lelkileg nem vagyok rá még felkészülve.  Amikor épp jó lenne, úgy érzem: Állj!  Stop!  Nem engedhetem át magam az élvezetnek. Mi a véleménye a leírtakról?  Nekem a barátom az első, minden tekintetben.  Alapjában véve nem vagyok kibékülve a testi összeolvadással, undorodom és félek a férfiaktól, deréktól lefelé.

    A másik problémám az, hogy kb. másfél éve ráébredtem: nemcsak a férfiak érdekelnek, hanem a nők is!  Azóta ez egyre fokozódott bennem, egyre jobban vágytam egy nőre.  Nagyon sokat szenvedtem emiatt, mert nem tudtam elfogadni.  Többször akartam öngyilkos is lenni.  Lelkileg nagyon labilis, gyenge és depressziós is vagyok. Már jó egy éve járok pszichológushoz is, de ő ebben a kérdésben nem tud segíteni.  A nők iránti vonzalmam egyre erősebb lett.  S hogy tisztázzam:  leszbikus vagyok, vagy biszexuális, elkezdtem női partnert keresni.. Találtam egy 27 éves nőt, akivel nemrég szexuálisan is összejöttünk.  De vele is ugyanaz a probléma merült fel, mint a barátommal:  vele is elakadok azon  a bizonyos ponton.  De azért nagyon szeretem mindkettőjüket és nem akarom őket  elveszíteni.  Mit tegyek?  Segítsen, hogy sikerüljön velük az intim együttlét!” 

Nyilván komoly terápiás munkára lett volna szükség, amit fel is ajánlottam, de a körülmények folytán nem tudta igénybe venni.  Jó néhány, hasonlóan érdekes és bonyolult esetet  ismertethetnék még ebben a kategóriában; ám „ízelítőnek”  talán elég ennyi. Ugyanilyen izgalmas a következő kategória. 

     Ifjúkori szexuális problémák 

      Általános jellemzőjük a tájékozatlanság és a naiv, infantilis elképzelések. A „szeretkezés”  számukra mindig a vaginális közösülést jelenti, s a fiúk a lánytól elvárják, hogy ugyanolyan gyorsan orgazáljon, mint ők. A probléma személyes elmondására képtelenek (persze pénzük sincs rá), s inkább leírt tanácsoktól várják a megoldást.  A kondomtól idegenkednek, fölhúzásakor gyakran megszűnik az erekció, amitől persze megijednek.  A petting fogalmát és előnyeit alig ismerik. Gyakori a kispénisz-komplexus. Mindez a hiányzó szexuális nevelés és a pornófogyasztás következménye.

       Egy jellemző kérdés:  „…21 éves fiú vagyok, akinek még nem volt barátnője vagy szexuális kapcsolata. Viszont hetente egyszer nézek pornót az interneten, amitől kielégülök. A kérdésem az, hogy ez károsnak mondható-e illetve függőség-e?”   (Vagyis nem az a problémája, hogy miért nincs nemi partnere,) 

      Másik tipikus probléma:  „16 éves fiú vagyok.  Az a problémám, hogy ha lányokkal találkozom, gyorsan merevedésbe jön a nemi szervem (például egy futó öleléstől).  Ez nagyon kínos, s emiatt nem merek lányokhoz közeledni.  Mi baj lehet velem?” 

      Végül egy harmadik:  „18 éves fiú vagyok és két hete kezdtünk nemi életet a barátnőmmel, aki szintén 18.   Azóta háromszor is próbáltuk. de a barátnőm sosem jut el az orgazmusig, sőt, közel sem kerül hozzá., bár orális ingerléssel ez könnyen megy neki.  Segítségét szeretném kérni, hogy mi lehet a probléma a szeretkezéssel.”

Válság, szakítás, magányosság   

  Ez nagyon összetett kategória, Válság, vagy magányosság ugyanis nemcsak szakítás miatt következhet be a felnőttkorban sem, hanem pl. identitás- vagy orientációs zavarok miatt is.  Tipikus példája azonban az együttélés során váratlanul bekövetkező szakítás, amit éppen váratlansága miatt nehéz feldolgozni.

   Egy levélből:  „30 éves vagyok. 3 gyermekem és mély lelki válságom van.  A férjem ugyanis nemrég elköltözött tőlünk, mert rájött, hogy nem akar. családban élni és már nem szeret.  Amikor a gyermekeimet vártam, nem éltünk házaséletet, de elköltözése előtt szinte mindennap volt szex.  Kérem, adjon tanácsot, hogyan tudnám őt visszahódítani, mert nem tudok élni nélküle.”

  A másik levélíró esete még nehezebbnek tűnik:  „32 éves férfi vagyok. 2006-ban megismerkedtem egy nővel.  Alig 10 percet beszélgettünk. Láttam, hogy legalább „két kaliberrel” jobb nálam.  Nagyon megtetszett és nem zárkózott el egy újabb találkozástól.  Kb. két hónappal később többször kerestem telefonon, de azt mondta, nem ér rá és „nem akar áltatni”, keressek mást.  Sajnos, a nőkkel való kapcsolatteremtésre mindig képtelen voltam.  Az életem egy csőd, minden szinten.   A nemi életet hat évvel ezelőtt prostikkal kezdtem.  Néha próbálkoztam másokkal is, de egyikkel sem sikerült.  Mindig csak erre az új bőre tudok gondolni. 2009-ben tudtam meg, hogy gyermeket szült valakinek.  Ettől teljesen kikészültem, öngyilkosságra is gondoltam. Idén januárban megkerestem a munkahelyén (kórházban ápolónő). Nem volt hajlandó velem szóba állni, ezért feljelentettem becsületsértésért.  A főorvos, akinek közbenjárását kértem, elküldött volna egy pszichológushoz.  De ahhoz, hogy megváltozzak, valami csodára lenne szükség…” 

   Másfajta válságról is kaptam üzeneteket. Pl. „22 éves fiú vagyok és szeretném a tanácsát kérni.. A problémám az, hogy szorongok a homoszexualitástól.  Elég kövér fiú voltam, akinek nem volt sok önbizalma.  Egyetlen lány sem akart velem barátkozni.  Egy időben elkezdtem homoerotikus pornófilmeket nézni és közben maszturbálni.  Pár évvel később sikerült leadnom a túlsúlyt, így nőtt az önbizalmam.  Egy lányba ismét „beleestem”, de a szexig nem jutottunk.  Egy másikkal viszont sikerült ez is; de aztán újra homopornó videókat nézve maszturbáltam.  Közben a barátnőm elköltözött, s ettől is erősödött a szorongásom, s azon rágódok, hogy biztosan homoszexuális vagyok”  

Érdekesebb, bonyolultabb esetek

Ezek között sokféle eset található, a különleges információ-kérésektől a legbonyolultabb magánügyekig. Egy filozófia szakot végzett férfi például az orgazmus és az ejakuláció kontrolljáról akart könyvet írni, s ehhez kért megfelelő szakirodalmat.  Egy 35 éves nő arról írt, hogy – bár férjnél van -, képtelen elfogadni a szexualitást, ugyanakkor benne sokkal több a férfiasság, mint a nőiesség, s nem tud megfelelni a női szerepeknek, hiába törekszik erre.  Egy erdélyi pszichológus férfi a párválasztási stratégiák pszichológiai kutatásához várt tőlem segítséget 2008-ban; diplomamunkájában a „machiavelli benyomáskeltést” vizsgálta.

Elég tipikus eset a következő párkapcsolati probléma:  A 30 év körüli férfi „lényeges mozzanatnak” tartja, hogy 6 éves korában szülei kinevették, amikor elmondta, hogy szerelmes lett egy kislányba. Ezért azóta senkinek sem vallja be érzelmeit, s 18 éves koráig nem is mert nőkhöz közeledni.  Akkor sikerült ugyan 9sszejönnie egy hasonló korú lánnyal, aki valójában nem tetszett neki, de azért mégis 9sszeköltözött vele.  Másfél év után ugyan átlépett egy másik kapcsolatba, „ mint később kiderült, borderline-os nővel”, akitől csak 7 év után tudott szabadulni (féltékenykedése és verbális agressziója miatt).  Ez után egy újabb, zűrös, 5 éves kapcsolat következett, szintén nem az ő „zsánerét” jelentő lánnyal és kölcsönös „félrelépésekkel”.. Mindhárom kapcsolatban úgy érezte: nem azzal van, akivel szeretne, mert akik tetszettek, azokhoz nem mert közeledni.  (ilyenkor ugyanis „hideggé és távolságtartóvá”  vált.  Elkeseredésében pszichológushoz fordult, évekig járt terápiába, kipróbálta a „családállítást”, a pszichodrámát; meditált, jógázott, tantrázott  stb. „Mindent kipróbáltam és már nagyon elegem van…”, önbizalma mégsem alakult ki.

Másik, bonyolult eset:  Meghívtak egy érzékszervi és testi fogyatékos gyerekeket nevelő  iskolába, hogy a pedagógusokat tájékoztassam a szexuális nevelés lehetőségeiről.  A halmozottan sérült fiatalok serdülése, vágyai és szerelmei tudományosan is erősen vitatott problémákat jelentenek, javaslataimat is kétségekkel fogadták.

2007-ben megkeresett egy vidéki történész, aki „A szerelem elhallgatott története”  címmel a „szerelmi vendégbarátság”  általa fellelt hagyományairól készült könyvet  írni, s ehhez kérte a segítségemet. Szélsőséges nézetei miatt nem kapott tőlem segítséget, de még évekig többször megkeresett és vitatkozott velem, mert ragaszkodott a „szabad szerelem” koncepciójához.

Ugyanabban az évben egy újságírónő a szexfüggésről szóló cikkéhez próbált tőlem elvi tájékoztatást és szakirodalmat kapni. (Amit természetesen meg is kapott.).  Sorolhatnám még az eseteket.

Külföldi magyarok segítségkérései

A „külföld”  ugyan többnyire Erdélyt, vagy Szlovákiát jelentette, de volt, aki Finnországból vagy Olaszországból, Írországból, Svájcból és Angliából keresett. Az utóbbi helyről néha angolok is kerestek (vagy pl. egy arab férfi, angol nyelvű emailben).  Többnyire különböző szexuális problémák miatt kerestek, de volt, aki angolul megjelent műveim után érdeklődött – neki, sajnos, csak egy-egy könyvfejezetet tudtam ajánlani).  A külföldi magyarok szexuális problémái vagy információ-igényei többnyire nem különböztek a hazaiaktól.  S mivel személyesen nem tudtak felkeresni, emailben kértek tanácsot vagy rendeltek a könyveimből. Többekkel 3-4 levelet is váltottam (díjtalanul), de olyanok is voltak, akik 1-2 levél után személyesen is fölkerestek egyszer-kétszer. Jellemző volt, hogy külföldön (tájékozódás- vagy nyelvismeret-hiány miatt) nem találtak megfelelő szakembert, vagy nem voltak elégedettek vele.

Anorgazmia, kielégülési problémák

Viszonylag sok levél érkezett kielégületlenségi problémák miatt, pedig a weblapom hasonló ügyekkel foglalkozó oldalán is olvashatók a megoldási lehetőségek.  Természetesen főleg nők kértek segítséget, mert náluk sokkal gyakoribb az anorgazmia  de akadt köztük férfi is.  Az utóbbira jellemző példa egy 24 éves férfi, akinek már sok barátnője volt, de vaginális közösülésig csak 2 éve jutott el néhány nővel, mert addig a ferde pénisze miatt nem mert levetkőzni előttük. (Nehezen jött rá, hogy ettől nem ijednek meg.)

Szép, tipikus példa egy 20 éves nő levele:  „… szexuális együttlét során még soha nem jutottam el az orgazmusig… Felvilágosítást alig kaptam, de már az óvodában maszturbáltam. S ma is, csak kicsit rendhagyó módon. combjaimat összeszorítgatva a ruhán keresztül, hason fekve. … Elég korán, 15 évesen közösültem először, egy fiú sürgetésének engedve. Utána 3 évig hallani sem akartam a szexről.  Jelenlegi párommal is gátlásos vagyok. Nem bírom megmutatni neki, hogyan maszturbálok, inkább közösülés után, egyedül elégítem ki magam.  Ha szeretkezés közben közelednék, mindig leállítom őt, s ha mégis folytatja, pánikba esem… valami nagyon mély félelem lehet ez…”

Egy 26 éves nő megírta, hogy már tíz éve „él nemi életet” (vagyis közösül). csakhogy: „… soha sincs orgazmusom, még azt sem éreztem, hogy közel vagyok hozzá.  Pedig önkielégítéssel általában sikerül.  Sajnos, a házasságom is tönkrement emiatt, mert amikor a férjem megtudta, öt év után elhagyott… Felkerestem néhány szexológust, de senki sem tudott segíteni…”

Hasonló problémáról számolt be egy 17 éves lány, aki fél éve hiába próbál kielégülni partnerével, bár ezt nem vallja be neki, s emiatt bűntudata van.  Pedig van orgazmuskészsége, hiszen 8 éves kora óta rendszeresen maszturbál.. Attól tart, hogy épp ez a baj, mert túlságosan hozzá szokott, s „ez örökké így marad?  Kérem, segítsen, rengeteg problémám származik ebből.”

Még nehezebb egy 27 éves, vak lány esete, akinek 26 éves koráig teljesen ismeretlen volt az erotika, s a mostani első, komolynak ígérkező partnere ölelése elől is ijedten menekül.  Ez már frigiditás?

 Korai orgazmus és magömlés

A férfiaknak más jellegű problémáik vannak az orgazmussal, mint a nőknek.  Gondjaik kétfélék lehetnek: vagy túl gyorsan jön az orgazmus, s vele együtt az ejakuláció, vagy pedig az erekció hiány illetve gyors elvesztése következtében nehezen vagy egyáltalán nem következik be.  Fiatalabb korban az első változat sokkal gyakoribb, s ezért próbálnak segítséget kérni egy szakembertől.  Az említett időszakban kb. 10 levél érkezett hozzám csak emiatt, bár más témájú levelekben is gyakran előfordult.  Jellemző, hogy általában „korai magömlésről” írnak, holott a magömléseket szinte mindig az orgazmus váltja ki.

Egy átlagos példa:  „21 éves fiú vagyok és egy hónapja élek nemi életet, előtte csak egy alkalmi kapcsolatom volt.  A problémám pedig a korai magömlésem, ami azt jelenti, hogy a behatolás után 1 percen belül ejakulálok, akkor is, ha előtte nem is értem a péniszemhez. Mit tehetnék ellene?”

Másik hasonló:  „18 éves vagyok, s 5 hónapja szeretkezünk a barátnőmmel.  Sajnos, csak hétvégeken van rá lehetőségünk.  Problémám, hogy túl gyorsan elélvezek, így barátnőmet még nem tudtam eljuttatni a csúcsra. Mit kell tennem ahhoz, hogy tovább bírjam az ágyban?  Korábban rendszeresen maszturbáltam, naponta akár többször is, nem tudom, ez befolyásoló tényező-e?”

További eseteket nem érdemes bemutatni, mert alapjában véve ugyanazt írják, kiegészítve pl. azzal, hogy már "mindent kipróbáltak”, de még az urológus sem tudott  segíteni.

    Erekciózavarok

Minthogy az erekciózavarok sokfélék, az erről szóló levelekben is nagy a választék. Ugyanis keveredhet pl. a korai orgazmussal, lehet szervi oka, de legtöbbször a kudarctól való félelem és az erőltetés váltja ki.  Szemléletes példák a következők:

„32 éves vagyok, de első közösülési próbálkozásom néhány éve sikertelen volt.  Partnerem nem lévén, rendszeresen önkielégítettem magam.  Most végre megismertem egy lányt, akit szeretek.  A randevúk során többször is merevedésem van, s mintha némi ondó is távozna a péniszemből.  Viszont amikor közösülni próbáltunk, nem alakult ki merevedés.  Ő ugyan vigasztalni próbált, de félek, hogy megint így járok és ezért elveszítem őt.  Kérem, segítsen!”

„25 éves vagyok.  Első nemi kapcsolatom két éve történt, egy intoleráns hölggyel.  Az önkielégítéseknél sosem volt problémám a merevedéssel, , de vele gyakran nem állt be, mert nagyon szorongtam és pánik vett erőt rajtam.  Most, az új partneremmel még nem próbáltunk közösülni,  Ruhán keresztül ugyan többször merevedek, de görcsös félelem van bennem a közösüléstől.  Van erre gyógyszer?”

Olyan esetről viszont nem írtak,  amelynél az erekcoózavar egyértelműen vagy elsődlegesen szervi okokból eredt volna, bár kétségkívül léteznek ilyenek.

 Szexuális  dependenciák

Valószínűleg sokkal több eset fordul elő hazánkban is, mint ahányan megkerestek; de az érintettek vagy nem ismerik fel (illetve el) dependenciájukat és természetesnek tartják azt, vagy  egyszerűen nem tudnak hová fordulni segítségért és belenyugszanak. A szexuális dependenciák különböző tipusai közül csak néhány gyakoribb miatt kerestek meg.

Az egyiket egy 28 éves, „normális gondolkodású”  férfi írta:  „…az a gondom, hogy már több mint 10 éve rászoktam a rendszeres maszturbálásra, s most, hogy már 4 éve van barátnőm, egyre inkább idegesít, hogy nem tudok leszokni róla.  A szinte mindennapos önkielégítés miatt sokszor nem kívánom őt… Talán azért megy nehezen a leszokás,, mert nem kapok meg bizonyos, általam elképzelt szex-élményeket.  Ezért kicsit laposnak érzem vele a szexet.. A másik ok, hogy igencsak gátlásos voltam ifjabb koromban, s a kihagyott élményeket önkielégítéssel próbáltam pótolni.  Már többször elhatároztam, hogy ezt abbahagyom, de eddig nem sikerült, ezért kérem segítségét.”

Gyakoribb eset a következő:  „Kb. 8 hónapja egy normálisnak mondható kapcsolatom van,  élvezzük a szexet mindketten.  A gond az, hogy az elmúlt évben teljesen rákattantam az internetes ismerkedő oldalakra, s üres óráimban, de sokszor a munkahelyemen folyamatosan próbálkozom nőkkel, akikkel persze legtöbbször nem jutok sehova.  Mégis, hosszú órákat  ezzel töltök.  Korábbi kapcsolataimban is volt egy-két félrelépésem, , de ez már szinte beteges. A partnerem persze rossz néven veszi mindezt, a bizalma kezd megcsappanni.  Nem akarom őt elveszíteni, de nem látom a kiútat.” 

Végül egy még nehezebb eset:  „…komoly peoblémával küzdök már hosszabb ideje:  szex- és szerelemfüggő vagyok.  Már részt vettem egy rövid függőségi kezelésen külföldön, s egy éve járok egy 12 lépcsős önsegítő csoportba.  De állandóan visszaesek és egyre több pénzt veszítek.  Ráadásul az utóbbi időben megjelentek nagyon ijesztő kényszerképzetek… Valamilyen extra kezelést  szeretnék találni, de nem ismerek hazánkban olyan helyet, ahol szexfüggőkkel foglalkoznak.”

S akkor még nem is szóltam a net-pornó depemdenseiről, akikből egyre több van.

Problematikus  (perverz?)  esetek

Az erről beérkezett, segítségkérő levelek valójában nem volt súlyosan problematikus eset.  Inkább néhány olyan problémáról számoltak be, amely kifejlődése esetén valóban nehezen megoldható lett volna, vagy tévedésből indokolatlan aggályoskodásból adódott.  Gyakoriak a szado-mazochizmussal, a BDSM-mel kapcsolatos esetek.   Néhány példa:

Egy 37 éves, heteroszexuális férfi arról panaszkodik, hogy ifjúkora óta erős hajlama van a szado-mazochizmusra.  Amit nem tud elfogadni, de mégis egyre inkább  zavarónak érzi; ezért keres szakembert.

Egy 36 éves, elvált férfi a BDSM partnerkeresőn megismerkedett egy 32 éves, elvált nővel, s kapcsolatba kerültek. „Semmi perverzió: csak bondage,, szoft pálcázás, verbális dominancia, természetesen csak fűszerként a sima szexen felül.”  Mivel a nőt születésnapján egyedi ajándékkal akarta meglepni,, küldött neki egy doboz BDSM kelléket: nyakörvet, bokaláncot és DVD-t.  Sajnos, a csomagot a nő anyja bontotta fel, aki felháborodott és orvoshoz akarta küldeni lányát.  Hogyan bizonyíthatná, hogy ez nem betegség, nem perverzió?

Egy feleség férje sajátos fetisizmusáról írt, miután véletlenül meglátta, hogy az a fürdőszobában női harisnyában maszturbált.  Szerencsére nyugodtan megbeszélték egymás közt e szokás eredetét.

Egy 27 éves nő arról panaszkdott, hogy kb. egy éve partnerével többször kipróbálta az anális szexet, aminek ő volt a passziv résztvevője. s a fájdalmak ellenére is eltűrte.  Következményként azonban annyira kitágult az ánusz, hogy alig bírja visszatartani a székletet. s aranyere is kialakult ( sikosítót ugyanis nem használtak).  Orvosok eddig nem tudtak rajta segíteni, ezért tőlem vár tanácsot.  

Könyvrendelések

Az említett tíz évben kb. egy tucat olvasóm keresett meg azzal, hogy szeretné néhány könyvemet megvenni, mert könyvesboltban nem találja, s a weblapom szerint tőlem olcsóbban megkaphatja.  Ilyenkor gyakran levelezés is kialakult köztünk, mert többen nemcsak könyvet, hanem szaksegítséget is igényeltek volna; kűlönösen az olyan könyvek esetén, mint az „Alapismeretek a szexuálterápiáról”, az „Intimkapcsolatok kézikönyve”, vagy „A nemek viszonyának jövője”.  Többen kérték „A szexuálpszichológus válaszol”  című könyvet is., vagy a Szexuálpszichológia”  tankönyvét.  Az utóbbi három szerencsére a weblapomon is olvasható már 5-6 éve (de a „Szexuálpszichológia” kivételével könyvalakban is olvashatóak.  A könyvigénylők többnyire különböző szakok hallgatói, de volt köztük egy pszichiáternő is, aki épp gyermek- és ifjúságpszichiátriával kezdett foglalkozni.

                                                                                                                        Szilágyi Vilmos dr.