Magnus Hirschfeld  Szexológiai  Archivum

 

6.   E-learning  kurzus

Emberi  szexuális viselkedés

 

Bevezetés:  mi a szexuális viselkedés?

 

A szexuális  viselkedés fejlődése

 

A  szexuális viselkedés tárgyai és alaptípusai

 

A szexuális viselkedés változatai

 

Tiltott szexuális  viselkedés és  nemi erőszak

 

 

 

 Kiegészítő  olvasmányok

 

Ellenőrző  kérdések

 

 

Copyright 2007 Erwin J. Haeberle. All rights reserved.

 

 

 

Bevezetés: Mi a szexuális viselkedés?

Lingam és Yoni
Ez az ősi, hindu vallási szimbólum
a férfi nemi szerv (lingam) és a női nemi szerv (yoni) egyesülését mutatja. Megtalálható sok hindu templomben, amelyekben a férfi és nő egyesülését egy kimeríthetetlen kozmikus erő megnyilkvánulásaként imádják.

Egy i.e 18. századi hindu festményről.

 

A „szexuális viselkedés” modern fogalma a világnak és az emberi tevékenységeknek tudományos szemléletét tükrözi. Az ókorban és a középkorban ismeretlen volt, s még ma is ismeretlen a “pre-modern” társadalmakban. Ha ezekben olyan témákról beszéltek, amelyekkel tanfolyamunk foglalkozik,  igen különböző szavakat használtak, de vajon ugyanarra gondoltak?
 E kérdés megválaszolásához előbb saját gondolkodásmódunkat kell megvizsgálni, s csak aztán térhetünk rá a “szexuális viselkedés” tanulmányozására.

 

A kifejezés (és fogalom)  története

Az újkorig egyetlen nyelvben sem jelent meg a "szexuális viselkedés" kifejezés. Sem a Bibliában, sem a Koranban nem használják, de a klasszikus  nyugati írók sem ismerték, kezdve Homérosztól  Danteig, Shakespeareig, Cervantesig, Voltaireig, és Goetheig. Tény, hogy még maga a "szexuális" szó, amely már több száz éves, de csak fokozatosan nyerte el mai jelentésének sokféleségét. Először nem alkalmazták cselekvésekre vagy érzelmekre, csupán a férfi vagy női nemre utaltak vele.

Persze tudjuk, hogy az ókorban és a középkorban tucatjával, sőt, százával  használtak szavakat  a női és férfi nemi szervekre és a közösülés aktusára.  Tudjuk azt is, hogy beszéltek a termékenységről  és a „saját test és vér” újratermeléséről.  Pontosan tudták, hogy mit jelent a csókolózás, az ölelkezés vagy a gyengédség.  Ismerték az érzéki gyönyört, a testi ingerlést és  felizgulást.  Büszkén szóltak a szerelemről, vágyról, érzéki gyengédségről, szenvedélyről,  minne-ről és  amour-ról,  Cupidoról és Vénuszról.  Egyes férfiak és nők élvezték a „piszkos beszédet”, vagy a szemérmetlen képeket, szobrokat vagy látványokat.  Egyesek szívesen mutogatták meztelen testüket  vagy figyelték mások meztelenségét.  Mások igyekeztek elfojtani a „buja vágyaikat”, s undorral beszéltek a bujaságról,  felelőtlenségről,  élvezkedésről és az ördögi kísértésekről.  Ugyanakkor dícsérték a tisztaságot, mértékletességet, tartózkodást, ártatlanságot és a szüzességet.  Elítélték viszont a tisztátalanságot,  az ocsmányságokat, az istentelen bűnöket és a természet-ellenes vétkeket.  Vagyis távoli őseink mindezt még nem összegezték a „szexuális viselkedés” tisztán leíró, erkölcsileg semleges  szakkifejezésével.

 

A  kifejezés története, 1

John Wycliffe
(ca. 1328-1384), akit “a  Reformáció hajnalcsillagának”is neveztek  theologus volt az Oxfordi Egyetemen, s egy csoportot vezetett, amely angolra fordította a Bibliát.

  Mielőtt a „szexuális”  jelző létrejöhetett volna,  be kellett vezetni a  „szex”  szót. Az angol nyelvben ez úgy valósult meg,  hogy John Wycliffe és társai  1382-ben lefordították a latin Bibliát.  Ebben a fordításban  Noé minden állatfajból kiválasztott a bárkájához két egyedet,  „egy hímneműt és egy nőstényt”  (Genesis  6:19).  Itt a  „nem”  (angolul „sex”) egyszerűen olyasmit jelentett, mint a fajta, osztály, típus vagy jelleg.  A szót valójában még a 18. században is  gyakran ugyanúgy értették, mint a  „szektát”, vagyis  mintha a követők csoportjáról, egy felekezetről, klikkről, kasztról vagy osztályról lenne szó.

 

A  kifejezés története, 2

Carl von Linné
(1707-1778), svéd botanikus  akit „a taxonomia atyjának” neveztek, mert megteremtette az organizmusok besorolásának, osztályozásának  biologiai rendszerét. Bevezette a „bináris. nomenklaturát”, vagyis .két névvel jelölt egy növényt vagy egy állatot, az első a nemet jelölte (mint egy keresztnév), a másik a fajt (mint egy családnév). Például: Quercus rubra (a vörös tölgy), Canis lupus (a farkas), és a Homo sapiens (a ma ismert ember).

A  „szexuális”  jelzőt eredetileg  igen szűk értelemben használták,  sohasem jelentett többet  valamilyen besorolásnál.  Jelentése csak a 18. században bővült  s már kezdett utalni a reprodukció folyamatára is.  Ez részben a tudományok haladásának következménye volt.  1735-ben például  Carl von Linné  svéd botanikus  rájött az ún. methodus  sexualis-ra,  vagyis egy szexuális osztályozási módszerre vagy rendszerre, amelyben a növényeket jellegük és reproduktiv strukturájuk szerint osztályozta.  Ez a módszer (amely ma már elavult)  akkoriban nagy hatással volt a tudósokra éppúgy, mint a laikusokra.  Mutatkozott azonban egy meglehetősen sajátságos ellenvélemény is:  egyes vallási vezetők erősen támadták Linné rendszerét, mert látták, hogy  eszerint egy nőivarú bibe együtt élhet több, férfias porzószállal ugyanabban a virágban.  Ez nyilván illetlenség volt és rossz hírbe hozta Istent, aki nem teremthetett ilyen szörnyűséget.  Ezért kötelezték a biológia-tanárokat, hogy ezt ne említsék a tanulóknak.

 

Bibe                            porzó

 

 

                            

A  kifejezés története, 3

Az ellenvetések  Linné  „szexuális osztályozási módszerével”  szemben  bizonyos fokig érthetőek voltak.  Sok moralistának úgy tűnt, hogy Linné és más tudósok megpróbálták „szexualizálni”  a természetet,  vagyis egy buja szándékot tulajdonítani minden növényi növekedésnek.  Ez ugyan hamis vád volt, de egy általánosan érvényes benyomást hangsúlyozott.  A  biológiai és orvosi kutatások gyors haladása révén az élet egyre több területét vizsgálták nyiltan,  összehasonlították az anatómiát és a viselkedést  és olyan kapcsolatokat is bizonyítottak, amiket korábban senki sem vett észre.  Ha az emberek úgy kezdenek gondolkozni a rózsákról és nárciszokról, mint nemi lényekről, akkor a nemiség fogalma egészen új dimenzióba kerül.  A szexualitás egyszerre mindent áthatóvá válik, ennek megértése pedig rossz hatással lehet  a fiatalok érzékeny lelkületére.  Ám  egy idő elteltével maguk a moralisták is kihasználták  a szélesedő, új távlatokat, s az emberi fajfenntartást  „a virágok, a madarak és a méhek”  példájával magyarázták tanítványaiknak.

 

 

 

A  kifejezés története, 4

A  Linné „szexuális módszerét”  övező ellentétek jól mutatják, hogy  a korábban szűk  „szex”-fogalom szélesedni kezdett.  Most már nemcsak a férfiasságot és nőiességet jelentette, hanem  a nemzés folyamatát  és az ezzel kapcsolatos  testi és lelki reagálásokat is.  Igy a következő  150  évben  számos új és speciális kifejezés  született, s ezek gyorsan elterjedtek a legtöbb európai nyelvben.  Az angol nyelv éppúgy tükrözi  ezt az általános  trendet, mint bármely másik.  Oxford  angol Szótára például  az alábbi kifejezéseket első, nyomtatott megjelenésük időpontjával együtt sorolja fel:  „nemi közösülés” (1799), „szexuális funkció” (1803),  „nemi szervek”  (1828),  „nemi vágy”  (1836),  „nemi ösztön”  (1861),  „szexuális izgalom”  (1863),  „nemi aktus”  (1888)  és  „szexuális erkölcstelenség”  (1911).

Ám azt is érdemes megjegyezni, hogy sok ilyen új  kifejezés  jelentése hamar bővült, miután bevezették.  Például  a  „nemi szervek”  kifejezés kezdetben csak a szorosan vett férfi és női nemi szervet jelentette  (vagyis a nemek anatómiai megkülönböztetését).  Később azonban beleértették az erotikus kielégülés szerveit is  (vagyis a szexuális élvezet keltésére alkalmas szerveket). Ennek folytán hamarosan e szervek ingerlését célzó mindenfajta viselkedést  „szexuálisként”  lehetett leírni.  Igy még az is lehetővé vált, hogy azonos neműek közötti  „szexuális”  viselkedésről lehessen szó.

A több kötetes Oxford English Dictionary (OED) az angol nyelv minden szavát felsorolja és meghatározza. Szükség esetén jelzi a szavak értelmének változását is, utalva azok első előfordulására..

 

A kifejezés  története, 5

 

Julien Offray
de La Mettrie
(1709-1751), francia orvos és materialista filozófus,   legismertebb a L'Homme machine (Az ember: gép) c. műve miatt. Ebben az emberi testet gépként magyarázza. A szerző szavaival:: “Részletesen kifejtem azokat az erőket, amelyek az ember-gépet mozgatják.” Minthogy a könyv nem hagy teret egy különálló, örök léleknek, a hatóságok istengyalázásnak tekintették és nyilvánosan elégették. A szerzőnek menekülnie kellett, de menedékre lelt Berlinben, Nagy Frigyes porosz király udvarában. Valójában de la Mettrie csupán korának alakuló szemléletét fogalmazta meg, s később jelentősen befolyásolta a viselkedés tanulmányozását.

Nem vitás, hogy a „szex”  fogalmának fokozatos változásai az ember önképének változásait is tükrözték.  Végül is a középkor vége óta az európai életstilusban  átfogó és egyre gyorsabb változások következtek be.  Az átmenet a feudálisról egy kapitalista gazdaságra,  a kereskedelem növekedése és a technológiai fejlődés  új attitűdöket, szokásokat és erkölcsi értékeket teremtettek.  A megjelenő városi középosztály vagy burzsoázia  rászokott a korábban ismeretlen mértékű fegyelemre, önkontrollra és  önmegtagadásra.  Meghirdetett, új eszméik voltak a hatékonyság, a pontosság, a termelékenység és a profit.  Az emberi testet gépnek tekintették, amelynek a lehető legszabályosabban, racionális módon kellett teljesíteni.  Elvárták tőle, hogy  szexuális működése is praktikus és gazdaságos legyen.  A spontán testi vágyakat és reagálásokat, amelyek zavarták a nemi szervek  „megfelelő”  használatát,  szigorúan elfojtották.  Ugyanakkor  a test fokozódó elnyomása, leigázása  és kizsákmányolása  is egyre inkább  a „szexuális” jelenségekre terelte a figyelmet.

De La Mettrie  ellentmondásos  könyve.
Balra:: Az eredeti francia kiadás címlapja (1748)
Jobbra: Az angol fordítás (1750)

(Kb. 20 évvel később, amikor James Watt megjavította a gőzgépet,  elkezdődött a „gépek kora”,  vagyis az ipari forradalom.)                   

 

 

A  kifejezés története, 6

Paolo Mantegazza
(1831-1910), olasz orvos és antropologus megírta híres "Szerelmi trilógiáját", vagyis a "Fisiologia dell' amore" (A szerelem fiziológiája, 1872), "Igiene dell' amore" (A szerelem hygiéniája., 1877), és a "Gli amori degli uomini" (Az emberek szerelmei, 1885) köteteit. Ez utóbbinak angol kiadásában a “szerelmei” helyett “szexuális kapcsolat” olvasható..

A  19. század kezdetén a „szexualitás”  mint új  szakkifejezés  megjelent a tudományos értekezésekben.  Eleinte ez a szó  csak a férfi vagy női nemre utalt.  Ám néhány évtizeden belül  már a szexuális témák elmélyült vizsgálatára is használták, s végül  a szexuális képességeket  vagy az erotikus érzések képességét jelentette.  Igy a „szexualitás”  már jóval többet jelentett a férfi vagy női nemnél, s már nem feltétlenül vonatkozott a férfi—nő kapcsolatra  vagy a reprodukcióra.  Még a magányos maszturbálás is  „szexuális”  viselkedést  jelenthetett,  mint az egyén  „szexualitásának”  megnyilvánulása.

Ezt a fogalmi eltolódást jól illusztrálta  e korszak fontos olasz könyvének  angol fordítása.  Mantegazza  tanulmányát a külföldi szexuális szokásokról  („Gli  amori degli uomini”)  így fordították angolra: „The Sexual Relations of Mankind”  (Az emberiség szexuális kapcsolatai).  Ez a történelmi mozzanat,  amikor az „amori”- (szerelmek)  a „szexuális kapcsolatok” helyettesítette,  a modern szexológiai kutatás kezdetét jelzi.  A „szerelem”  mint misztikus és nehezen megfogható. Túl homályos, költői és érzelmi dolognak tűnt ahhoz, hogy tudományosan megközelíthető legyen.  Helyette megjelent a „szex”, mint gyakorlatibb és semleges, kevésbé zavaros téma, amelyet  tisztábban és ellenőrzött módon lehet vizsgálni.  A „szerelem” inkább a filozofálásra való,  a „szexuális kapcsolatot” lehet vizsgálni és osztályozni. 

 

 

Mantegazza "Gli amori degli uomini" könyvének amerikai kiadása

 

 

 

 

A kifejezés története, 7

 

Richard
von Krafft-Ebing
(1840-1902), osztrák pszichiáter, megírta a „Psychopathia Sexualis“ (Szexuális  elmebaj) c. könyvét 1886-ban. Ebben  a szokatlan szexuális viselkedés eseteit az elmabaj tüneteiként írta le. Néhány ilyen viselkedés a “szadizmus”,  a “masochizmus” és “erotikus pedofilia”.

A  19. század vége felé a férfi és női  „szexualitás” sokféle megnyilvánulása a tudományos kutatás tárgya lett.  Sőt, kezdték  mindenütt észrevenni a „szexet”. Azonban ugyanakkor az is kiderült, hogy szókincsük igen szegényes az érzéki vagy erotikus témák kifejezésére.  A nemi szervek, a testi funkciók és a szeretkezés középkori angol, francia, spanyol, olasz és német szavainak rendkívüli változatosságát  fokozatosan felváltotta néhány zavaros eufemizmus és néhány érthetetlen görög és latin kifejezés.  A sokféle köznyelvi megnevezést mint „vulgárisat” és  „illetlent”  betiltották.  Ekkoriban publikálta  Krafft-Ebing a „Psychopathia Sexualis”  című tanulmányát  németül, s az „elfogadható” tárgyalási mód annyira uralkodóvá vált, a közvélemény pedig annyira érzékeny lett, hogy senki sem mert nyiltan beszélni a „szexről”. Ugyanis nemcsak a könyv címét, hanem sok fontos oldalát is latinul írta,  így az átlagolvasók nem értették és nem is vitatták-

 

 

 

 

A kifejezés története, 8

Sigmund Freud
(1856-1939), a „pszicho- analízis atyja“ a szex fogalmát igen kiterjedten használta.  Egy alapvető életösztön (Eros) kifejeződését látta benne, amely harcol a vele szemben álló halálösztönnel (Thanatos)

Amikor aztán minden „csúnya”  szót betiltottak,  kellett néhány „elfogadható”  kifejezést találni ugyanazokra a fogalmakra.  Igy  pl. a „szexuális”  szó is újabb jelentésekkel gazdagodott, s  betöltötte az újonnan keletkezett  terminológiai  vákuumot.  A modern európaiaknak és amerikaiaknak többnyire nem volt más választásuk  a  „szexuális”  szó helyett, ha a korábban eltérően jelölt, különböző jelenségekről beszéltek. Ez a szóhasználat viszont  nyilvánvalóan befolyásolta a közvéleményt.  Kezdték megszokni, hogy szexuális vonatkozásokat találnak számos olyan viselkedésben, amit azelőtt  „tisztának”  vagy  szexuálisan semlegesnek tartottak.  Vagyis a férfiak és nők kezdtek egy igen érzékeny, hiperszexuális attitűdöt kialakítani egymás iránt.  A  20. század kezdetén,  a pszichoanalizis növekvő befolyása révén  a szexualitás fogalma  még  áthatóbb lett.  Már nemcsak a nemzésre és az erotikus élvezetekre vonatkozott,  hanem a  szeretet és a személyes boldogság igényére is,  vagyis magára  az  „életigenlésre”.  Freud és követői  csaknem minden emberi tevékenységben felfedezték a szexuális elemet, s ennek megfelelően úgy írták le, mint valami ősi ösztön megnyilvánulását,  egy alapvető és  erőteljes belső  „késztetés” kifejeződését.

.

 

 

A kifejezés története, 9

A  kifejezés fentiekben vázolt, rövid története segíthet bennünket egy alapigazság megértésében.  Amikor az emberi  „szexuális”  viselkedésről beszélünk,  nem egyszerűen valami objektiv, tényszerű történést írunk le.  Hanem  egy olyan, sajátos nézőpontot is választunk,  amely bizonyos  szubjektiv  (és talán rövidlátó,  szűk körű)  filozófiát fejez ki.  Sajátos, modern látásmód kell ahhoz, hogy mindenütt észrevegyük a  „szexuális”  jeleket, s a szexet  alapvető és mindent átható erőnek tekintsük.  Ez a látásmód nem feltétlenül jelent  nagyobb képességet az érzéki örömökre,  vagy az élénkebb szerelmi életre.  Sőt, akár az elkorcsosult vagy elszürkült érzékiség jele is lehet.  A  szexszel való foglalkozás kedvelése még nem jelent szexuális kielégülést.  Mindenképpen ajánlatosnak tűnik  a  téma óvatos megközelítése.

Például közismert, hogy sok, ún.  primitiv ember  nem ismeri fel a szexuális elemet bizonyos helyzetekben, amelyekben pedig ez elég nyilvánvaló  a modern, nyugati megfigyelő  számára.  Ez még azoknál is előfordulhat, akik számára fontos a szexuális kielégülés.  Ők egyszerűen nem látják annak sokféle  „civilizált”  vonását. Ugyanez elmondható azokról a gyermekekről is a mi kultúránkban;  akik  „szexuális” tevékenységet folytatnak.  Ök ugyanis sok ilyen tevékenységet egyáltalán nem tekiintenek szexuálisnak.  Sőt,  a felnőttek  nyilvánvalónak tűnő  értelmezését is csak nehezen és idegenkedve fogadják el.

Végül, a modern pszichoterapeuták is gyakran tapasztalják, hogy  a vegyes nemű „encounter”  csoportokban  sok interperszonális problémát  „szexuális”  jellegűnek  tartanak.  Ám ugyanezeket a problémákat a csak férfiakból, vagy csak nőkből álló csoportokban egészen másként ítélnek meg.  Ezekben ugyanis a  „szexuális”  szempont  nem tűnik fontosnak, s így a résztvevők inkább más magyarázatot keresnek.

 

 

Kinsey első, 1948-ban megjelent „Jelentésének”  címlapja.. Mint a cím mutatja, a könyv biologiai jellegűnek tűnik (pl. egy tipikusan biologiai tanulmánynak is hasonló jellegű címe szokott lenni).: Egy nem-biologus másféle címet választott volna, ám Kinsey jelezni kívánta eltérését a szexualitás akkoriban divatos, túlnyomórészt orvosi szemléletétől. Érdekes, hogy ő nem adott meghatározást a “szexuális viselkedésről”, csupán feltételezte, hogy az oilvasó úgyis tudja, miről van szó.

 

 

 

A kifejezés mai értelmezései

Saját korunk szakmai nyelvezetét vizsgálva azt látjuk, hogy a  „szexuális viselkedés”  kifejezésnek négy különböző jelentése lehet,  a kontextustól  és a szerzők hátterétől és tudományos érdeklődésétől függően.

A  „szexuális viselkedés” kifejezés  utalhat

1. az egyén nemi szerepét kifejező akciókra és reagálásokra (nemi szerep-viselkedés),

2. a test "szexuális reagálásával" kapcsolatos viselkedésre (erotikus viselkedés),

3  a megtermékenyítéshez szükséges akciókra és reagálásokra  (reproduktiv  viselkedés),

4. az “életösztön” minden megnyilvánulására  (életfenntartó viselkedés).

 

 

Ajánlott óvatosság

A szexuális viselkedésről szólván fontosnak tűnik ügyelni a nemi szerep-viselkedés, az erotikus viselkedés, a reproduktiv viselkedés és az életfenntartó viselkedés közötti különbségekre.  Sok szerző igen lazán használja a  „szexuális viselkedés”  kifejezést és figyelmen kívül hagyja annak különböző jelentéseit.  Ezeket felcserélhetőnek tartják,  és a vita során úgy térnek át egyik jelentéséről a másikra, hogy észre sem veszik.  Ám ez alapvető  tévedésekhez vezethet.  Például:  egyes kutatók vizsgálják a patkányok párosodását,  vagyis a reproduktiv viselkedésüket,  s aztán megállapításaikból az emberi erotikus viselkedésre következtetnek.  Holott ez nxilvánvalóan tévedés.  Abból adódik, hogy mindkét fajta viselkedést  „szexuálisnak” nevezik, s nem tesznek különbséget köztük.  Ez olyan, mintha  az „almát és a narancsot” sem különböztetnénk meg, minthogy mindkettő  „gyümölcs”.  Eltekintve attól a ténytől, hogy a patkányok nem emberek,  az ilyen azonosítás figyelmen kívül hagyja, hogy az erotikus és a reproduktiv viselkedés az embernél egészen különböző.

Vagy vegyünk egy másik példát.  A kutatók évtizedekig  tévesen tartották hasonlónak az erotikus és a nemi szerep-viselkedést.  Ennek folytán a férfi homoszexualitást a nőiességgel azonosították  és  „szexuális inverziónak”  nevezték.  Értelmezésük szerint egyes férfiakban a szexuális vágyak „invertálódtak”,  vagyis olyanná váltak, amelyek a nőkre jellemzőek.  Sőt, az ilyen  „invertáltaknak”  ezért  „férfi testben női lelkük van”.  Ezek a kutatók nem értették meg – vagy nem fogadták el --, hogy itt egészen különböző dolgokról van szó.  A  férfi nemi szerepének semmi köze az ő szexuális orientációjához.  Végül is, a nagyon feminin férfiak  ugyanúgy vonzódhatnak a nőkhöz,  mint a nagyon férfias férfiak más férfiakhoz.  Vagyis a szükséges megkülönböztetések hiánya  itt is megakadályozta a helyes felismerést. 

A következő részek e különbségeket bővebben kifejtik.

 

 

 

 

 A kifejezés mai értelmezése,1: Nemi szerep-viselkedés (Gender  Role   Behavior)

 

Férfiasság és nőiesség
A férfiaktól és a nőktől elvárják, hogy eltérően öltözködjenek és viselkedjenek, s így különböző nemi szerepeket játsszanak. Sőt, a nőies vagy férfias  pszichoszociális szerep az alapvető vagy primer szexuális viselkedés. Ezt minden más szexuális viselkedés előtt tanuljuk meg, s így jórészt meghatározza azok sajátos formáit.

A  „szexuális viselkedés” kifejezés minden olyan reagálásra és tevékenységre utalhat,  amelyek az egyén nemi szerepét fejezik ki. Ez egy általános és széleskörűen használt  meghatározás.  Egyszerűen azt az első benyomást regisztrálja,  hogy az egyén mint „nemi”  lény,  nő  vagy férfi.  A megfigyelők rögtön megállapítják, gyakran tudattalanul,  a nőiesség vagy férfiasság mértékét az egyén viselkedésében, s azt is, hogy az mennyiben felel meg a női vagy férfi nemnek.. Az egyén  legmélyebb önátélése viszont jórészt azon múlik, hogy  mennyire tud azonosulni a számára kijelölt nemi szereppel, s annak megfelelően viselkedni.  Vagyis az egyén nemi szerep-viselkedése  alakítja  minden társas kapcsolatát,  beleértve az erotikus kapcsolatokat is.

Ebben a legátfogóbb értelemben vett szexuális viselkedést,  vagyis a nőies vagy férfias szerepviselkedést  minden más szexuális viselkedés előtt tanuljuk meg.  Ez a tanulási folyamat már a születéskor megkezdődik, amikor az újszülött  női vagy férfi keresztnevet kap, rózsaszín vagy kék ruhába öltöztetik, s a nemének megfelelően kezelik és beszélnek hozzá. A növekvő gyermektől és fiataltól aztán elvárják, hogy a nőiesség vagy férfiasság „igazi”  jeleit mutassa;  ami viszont befolyásolja a szexuális viselkedés más, később kialakított  és az alábbiakban tárgyalt  formáit.

 

 

 

 

 

 

A  kifejezés mai jelentései, 2: Erotikus  viselkedés

Szexuális reagálás
Az emberek szexuális reagálása alapjában  mind a férfiaknál (kék), mind a nőknél (vörös) hasonló.: A = felizgulás, B = platófázis, C = orgazmus, D = elernyedés. A nőknél azonban lehetnek bizonyos eltérések, például a többszörös  orgazmus.

A  „szexuális  viselkedés”  kifejezés  utalhat bármely viselkedésre, ami a test  „szexuális  reagálásával”  kapcsolatos.

Ez egy modern és meglehetősen pragmatikus meghatározás.  Azt a megfigyelést tükrözi, hogy amikor az állatok párzanak, akkor bizonyos testi változásokat tapasztalnak, amelyek jellegzetes sémája a „szexuális reagálás” kifejezéssel összegezhető.  Továbbá megfigyelték, hogy ez a reagálás olyan helyzetekben is megtörténhet,  amelyekben a nemzés lehetetlen.  Igy pl. látták, hogy egyes állatok  a saját nemi szervüket ingerelték, vagy azonos nemű társakat hágtak meg, esetleg megpróbáltak más fajok  (az embert is beleértve) egyedeivel párzani.  Mindezen esetekben nyilvánvaló volt a szexuális reagálás, vagyis a szúkebb értelemben vett szexuális viselkedés.  Az emberek esetében ezt gyakran erotikus viselkedésnek is nevezik. 

A  kifejezés mai jelentései, 3: Reproduktiv viselkedés

 

Megtermékenyítés
A fajfenntartás érdekében a nőstényeknek és hímeknek bizonyos akciók sorozatát kell végrehajtaniuk. Az emlősöknél ez a sorozat a nemi szerveik egyesítésével járhat, ami a női nemi sejt (petesejt)  megtermékenyítését eredményezheti a férfi nemi sejt (spermium)  révén. A megtermékenyítés azonban önmagában sohasem elég, mert azt követnie kell egy sikeres terhességnek és szülésnek.

A „szexuális viselkedés”  kifejezés vonatkozhat  a megtermékenyítéshez szükséges akciókra és reagálásokra. Ez a legszűkebb definició.  Azt a megfigyelést tükrözi, hogy a fejlettebb állatok minden faja a nemek két csoportjából, hímekből és nőstényekből áll, s ezek nemi uton szaporodnak.  Ugyanis a hímek és a nőstények különböző, de egymást kiegészítő nemi sejteket (gamétákat) termelnek. Egy új élet akkor kezd fejlődni, amikor  egy hím nemi sejt (spermium)  egyesül egy női nemi sejttel  (petesejt) és igy megtermékenyíti azt.  E megtermékenyítés érdekében a hím és a nőstény egyednek a testmozgások és reagálások jellegzetes és igen sajátos sorozatát kell teljesíteniük.  Ezt a sorozatot  (vagy annak bármely részét)  nevezzük szexuális viselkedésnek

 

 

 

Egyszerűbb emlősök

Az egyszerűbb emlősök szexuális viselkedését erősen meghatározzák bizonyos fiziológiai folyamatok. Igy időnként, amikor a megtermékenyítés lehetővé válik, a hímek és nőstények a bennük jelentkező, bizonyos viselkedési „kulcsingerekre”  reagálnak, s úgy viselkednek, hogy a hím és nőstény ivarsejtek találkozzanak. Például a hím „megmássza”  a nőstényt, így nemi szerveik egyesülhetnek, s a hím a nőstény testébe ejakulálhat, ahol a fogamzás megtörténhet. Ám a reagálások egész sora csak akkor teljesül, ha mindkét partner minden kulcsingert megkap. A hím és nőstény szexuális viselkedésének minden szakaszban kölcsönösen meg kell erősítenie egymást.  Az állatok „programozottak” a megtermékenyítésre, de ez a program rögtön megszűnik vagy ki sem alakul  ilyen kölcsönös megerősítések nélkül.  Ez többek közt azt jelenti, hogy az állatok szexuális viselkedése nem egészen „ösztönös”, vagyis nem csak belülről irányított, hanem bizonyos ingerekre „kialakul” vagy „összejön”, ha sor kerül rá.

Fejlettebb  emlősök

Kopuláló  majmok
Reproduktiv viselkedés? Rang-demonstráló és  békítő viselkedés?
Csillapító viselkedés?
Élvezet-keltő viselkedés?

A  szexuális viselkedést sok főemlősnél nem lehet pusztán a  reprodukció  és a férfi—nő viszony  fogalmaival magyarázni.  Sőt, bizonyos esetekben az úgynevezett szexuális viselkedés sokkal jobban leírható egészen másként, pl. mint „figyelmeztető viselkedés”, „köszöntő viselkedés”, „békítő viselkedés”, „rang-jelző viselkedés” vagy más, ehhez hasonlók.  Bizonyos majmok például a területükre behatoló idegeneknek a merev péniszüket mutatják figyelmeztetésül;  csoportjuk magasabb rangú állatait  kopulációs testhelyzet felvételével üdvözlik vagy békítgetik,  illetőleg saját rangjukat az alacsonyabb ragú  meghágásával demonstrálják.  Ezért, ha az ilyen viselkedést szexuálisnak nevezzük, akkor egyszerűen  (és szelektiven)  leírjuk azt és semmit sem mondunk ezzel annak jelentéséről.  Csak annyit állítunk, hogy az adott viselkedés tartalmaz valamilyen szexuális reagálást  (bár kezdetlegeset).  Ezzel azonban nem mondtuk meg, hogy mit jelent ez a reagálás. Tény, hogy bizonyos állatoknál ennek meghatározása széles körű megfigyeléseket igényel.

Emberek

A viselkedési séma még rugalmasabbá és komplexebbé válik a legfejlettebb emlősnél – az embernél.  Az emberi lények bizonyos alapvető szexuális reagálási készséggel születnek, de nem rendelkeznek semmilyen speciális, programozott párosodási viselkedéssel.  Igy ez csaknem teljesen a megfigyeléstől és tapasztalatoktól függ.  Szexuális viselkedésük rendkívül változatos, s már nem az elsődleges funkciója a  nemzés.Helyette az egyéni kielégülés és a különböző  szociális célok sokkal fontosabbá válhatnak.  Vagyis, az embernél a szexet nem azonosíthatjuk egyszerűen a reprodukcióval.  Az emberi szexuális viselkedés jóval több, mint reprodukció, s így az említettnél sokkal szélesebb definiciót igényel.

 

 

 

 

 

 

 

A kifejezés mai jelentései,  4: Élet-fenntartó viselkedés

 

Eros, a szerelem istennője (balra),
akit Thanatos, a halál istene
visszatart.
(Ógörög vázakép után.)

.A „szexuális viselkedés” kifejezés vonatkozhat az „életösztön”  minden megnyilvánulására.

Ez az igen tág meghatározás  Sigmund Freudra és a pszichoanalitikus elméletre vezethető vissza.  Freud alakította ki a  „libido”  (latinul: kéj) fogalmát, amely nála először a szexuális vágyakkal kapcsolatos fiziológiai energiát jelentette,  később pedig minden konstruktiv emberi tevékenységet.  Végül, szerinte az egész emberi életet két, ellentétes alapösztön uralja, amelyeket két ősi, görög istenről:  Erosz-ról  (élet-ösztön) és Thanatosz-ról  (halál-ősztön)  nevezett el. Ezt a nézetet nem minden követője fogadta el,  de egy hatalmas, velünk született erotikus ösztön vagy késztetést fogalmát sokan elfogadták, s az a modern köztudat részévé vált.  Igy sokak fejében a „szexuális késztetés” minden formája az ember élvezetre, boldogságra törekvését jelenti.  Ennek megfelelően a „szex” minden életfenntartó tevékenység alapmotivuma.

..

 

 

Erosz, mint „élet-ösztön”

Eros
 “Eros” szobra Londonban (Piccadilly Circus).  1893-ban a szobrot eredetileg a „Keresztény jótékonyság angyalának”  tsrtották, ám a közvélemény hamarosan a szerelem ógörög istennőjét kezdte látni benne..
 

Ha a „szexuális viselkedést  „Erosznak, az alapvető élet-ösztönnek” megnyilvánulásaként határozzák meg, akkor ez egyenértékű a „szexuális viselkedés” kifejezéssel.  S akkor nemcsak a férfiak és nők közötti szeretkezés minden formájára utalhat, hanem az emberi tevékenység minden egyéb fajtájára is.  Sőt, alkalmazhatjuk a csecsemők mell- és ujjszopására épp úgy, mint a felnőttek evésére, ivására, táncára, énekére, festésére vagy műgyüjtésére.  Mindezekben egyedül a motiváció lehet kérdéses. Ha a viselkedést valahogyan az élvezetvágy motiválja, ha az egyén önmegvalósításának belső igénye készteti,  ha kielégíti vagy jó közérzetet biztosít,  ha életérzését erősíti,  akkor az szexuális jellegű.

Sőt, tovább is mehetünk és szexuális viselkedésről beszélhetünk az olyan egyéneknél, akik a szerelemről álmodoznak, vagy akik erotikus fantáziáikat  különös, szimbólikus módon élik ki.  Azt is mondhatjuk, hogy a  „szexuális késztetés” legátlódott, elfajult vagy meghibásodott egyes férfiakban és nőkben, s hogy ezért megtámadnak, megsértenek, megcsonkítanak vagy megölnek másokat,  hogy ilyen „perverz”  módon jussanak szexuális kielégüléshez. Persze egyes ilyen esetekben teljesen hiányozhatnak a nyilvánvalóan szexuális okok.  Ám egy pszichoanalitikus esetleg nyomára bukkanhatna ilyeneknek, s így kiderítené az „igazi” motivumokat.  (Másrészt az „igazi” motiváció is lehet teljesen negativ, vagyis  „Thanatosznak, a halál ösztönének”  megnyilvánulása.  Igy a feltételezett szexuális viselkedésről kiderülhet, hogy egyáltalán nem volt szexuális jellegű.)

E néhány példa eléggé mutatja, hogy  a szexuális viselkedés fenti meghatározása  problematikus.  Bizonyos, hogy nem leíró és semleges, mint a két korábbi definició.  Inkább értékelő és erősen spekulativ jellegű.  A tudósok számára mindenesetre nem bizonyult hasznosnak. Ám ugyanezért gyakran felkelti a moralisták és filozófusok érdeklődését.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  A “szexuális késztetés”

 

 “Késztetések”: a biologiától a pszichoanalizisig

Mint láttuk, a szex még elméleti síkon sem olyan egyszerű.  Továbbá nyilvánvaló, hogy teljesen pontatlan az a mód, ahogyan a „szexről”, a „szexuális viselkedésről” vagy a „nemi ösztönről”  általában beszélnek.  Ez nyilvánvalóan nem elegendő egy objektiv elemzéshez.  Például, ha létezik egy nemi ösztön, akkor pontosan mi az?  Nemzési ösztön?  Vagy késztetés egy sajátos feszültség sajátos levezetési módjára?  Vagy késztetés valamilyen gyönyör átélésére?  Valójában tehát mit jelent az ösztön?

Az angol  „sex drive”, „sexual drive” vagy „sexual instinct”  kifejezések német megfelelője a „Sexualtrieb”.  Ez a fogalom különösen a 20. század elején vált népszerűvé.  Az  ösztönöket vagy késztetéseket  vele-született erőnek, energiának tartották, amely az állatokat bizonyos előre látható viselkedésekre készteti.  Éspedig arra készteti az állatot, hogy kerülje az olyan kellemetlenségeket, mint az éhség vagy szomjúság, és a testi feszültséget szexuális aktivitással enyhítse.  Igy például az állat élelem-keresése egy éhség-ösztön működését mutatja, a víz-keresés a szomjúság-ösztönét,  a szexuális aktivitás keresése pedig a nemi ösztönét.

A  „késztetés”  szó eredetileg egyszerűen egy szűk, biológiai terminus volt.  Ám, mint láttuk,  Sigmund Freudnál a nemi késztetés vagy ösztön fogalma sokkal tágabb értelmezést kapott.  A „libido”, majd később  „Erosz”  nevével  része lett az ő egyre ambiciózusabb  pszichoanalitikus elméletének, amely  minden  (jórészt tudattalan)  emberi viselkedés  motivációját igyekezett megmagyarázni.  Sőt,  Freud követői napjainkban is használják a „nemi ösztön”  kifejezést a maguk speciális módján, amit ugyan nem túl sokan fogadnak el, de a különböző pszichoanalitikus feltételezések kontextusában igaznak tűnik.  Ám a pszichoanalizis mindmáig inkább hit kérdése, mintsem tudományos bizonyíték.

 

1. "Késztetések” a pszichológiában

Alapvető “késztetések” az állatvilágban
  Vajon az állatok alapjában lusták és „késztetni “ kell őket a táplálkozásra, ivásra és párzésra? Vagy egyszerűen elevenek és így néha éhesek, szomjasak, sőt, párzásra is készek?

A mai tudományos vitákban a  „késztetés’  szót már nem használják olyan gyakran, mint korábban.  Valójában sok tudós teljesen elutasítja ezt a fogalmat.  Nem látják előnyösnek az éhséget úgy leyrni, mint éhség-késztetést, s ahelyett, hogy az állatok „szomjúság-késztetésének kielégítéséről”  beszélnének,  inkább egyszerűen megállapítják, hogy az állatok isznak, mert szomjasak. Továbbá egyre inkább megkérdőjelezik azt az elgondolást, hogy az állatok alapjában tehetetlenek és „késztetni” kell őket az aktivitásra.  Mindazonáltal a  „késztetés”  fogalma hatással volt a pszichológusokra, akik le akarták írni a fiziológiai alappal rendelkező motívációkat.  Ezért a pszichológiai tankönyvekben  a „késztetés” fogalmát  úgy lehet meghatározni, mint  „olyan izgalmi állapotot, amelyben egy szervezet viselkedése a rossz közérzet vagy a fiziológiai egyensúly-hiány  elkerülésére irányul”.  Ebben az értelemben  késztetésnek nevezik például az éhséget, a szomjúságot, az alvásigényt és a tűrhető hőmérséklet igényét. A késztetést az élelem, az ital és az alvás hiánya váltja ki,  vagy az olyan hőmérséklet, amely túl meleg vagy túl hideg.  Minél nagyobb az egyensúlyhiány, annál erősebb a késztetés.  Ennek folytán,  ha van elegendő élelem, ital  és alvási lehetőség, valamint kellő hőmérséklet, akkor a késztetés  (szükséglet)  kielégült,  s csak egy újabb egyensúlyhiány  mozgósíthatja.  Végeredményben nyilvánvaló, hogy e késztetések működése fontos a szervezet számára.  Élelem, ital vagy alvás nélkül, s forróságban vagy fagyos hidegben  a szervezet el is pusztulhat.

 

 

 

A “Sex Drive”

2. Mi a helyzet a “Sex Drive”-val?

  A szeretkezés művészete

  Egyes civilizációkban és történelmi periódusokban a férfiak és nők fejlett szexuális technikával rendelkeztek, amelyek hosszas gyakorlást igényeltek és jócskán túlhaladtak a gyermeknemzésen. Ehelyett a párok a testi és lelki egészség magasabb fokának elérésére törekedtek...
(Egy i-e.a 18. századi hindu festmény alapján.)

Napjainkban a tudósok vitatják, hogy vajon a  drive (késztetés, ösztön)  fogalma  valóban magyarázatot ad-e  még az „egyszerű” esetekre is.  De  akárhogy is van, könnyen beláthatjuk, hogy  legalábbis a szex esetében, ennek a fogalomnak nem sok értelme van. Először is, a szexuális tevékenység nem nélkülözhetetlen bármely organizmus túléléséhez.  Az élelem vagy ital hiánya halálhoz vezet, ám a szex hiánya még senkit sem ölt meg.  Másrészt  a szexuális vágy ereje nem függ a szexuális nélkülözés fokától.  A szexuális absztinencia nem mindig növeli a nemi vágyat, a gyakori szexuális aktivitás pedig nem mindig csökkenti azt.  Ellenkezőleg,  azok, akik sokáig absztinensek voltak, esetleg egyáltalán nem kívánják a szexet,  míg a rendkívül aktivak továbbra is könnyen felizgulnak.  Továbbá az emberek általában nem teszik magukat szándékosan éhessé vagy szomjassá,  viszont gyakran aktivan keresik a szexuális izgalmakat.  Tehát, eltérően az éhségtől és szomjúságtól,  a szexuális izgalmat pusztán pszichológiai tényezők is kiválthatják és erősíthetik.Azonkívül az éhséget és szomjúságot kellemetlennek érezzük, a szexuális izgalom viszont  kellemes, még akkor is, ha  „kielégületlen”  marad. 

                                                                    

 

 

 

 

Az emberi szexuális viselkedés tényezői

A  modern szexológusok gyakorlatilag nem alkalmazzák a  szexuális késztetés  (vagy nemi ösztön)  fogalmát.  Ehelyett igyekeztek azt részeire bontani.  R. L. Dickinson már 1940-ben megkülönböztette a „szexuális hajlamot, képességet és késztetést”.  A.C. Kinsey  1948-ban a szexuális „kapacitást”  szembe állította az „aktuális teljesítménnyel”,  Lester A. Kirkendall pedig 1958-ban  javasolta a „szexuális kapacitás, teljesítmény és késztetés” megkülönböztetését.  („Toward a Clarification of the Concept of Male Sex Drive”,  Marriage and Family Living, 1958  nov. 20.)  Eddig ez utóbbi megközelítés tűnik a legigéretesebbnek, a ezért itt elfogadjuk Kirkendall érvelését  (mikörben nyelvezetét kissé módosítjuk).  Vagyis: az emberi szexuális viselkedést illetően indokoltnak látszik három alapvető tényező:

1. Szexuális kapacitás, vagyis amire az egyén képes.

2. Szexuális
motiváció, vagyi amit az egyén tenni  kíván.

3. Szexuális 
teljesítmény, vagyis amit az egyén  megtesz.

 

 

A három tényező, 1

A  szexuális kapacitás  (vagyis a szexuális felizgulás és az orgazmus elérésének képessége)  az egyén általános testi állapotától  és különösen az ideg- és izomrendszerének működésétől függ.  Ez a képesség egyénenként különböző. Sőt, ugyanannál az egyénnél is időről időre változik.  Például ugyanazon egyénnek is rendszerint egészen különböző a szexuális kapacitása csecsemőkorban, gyermekkorban, ifjúkorba, felnőttkorban és öregkorban.

 


A sz
exuális  motivációt  (vagyis a szexuális tevékenység igényét)  befolyásolhatják a test bizonyos hormonjainak szintjei, de leginkább pszichológiai tényezőktől függőnek tűneik. Igen fontos a társas kondicionálás és az adott heéyzet sajátos körülményei. Igy a szexuális motiváció is igen különböző lehet .egyénenként, s ugyanannál az egyénnél is, különböző időpontokban..

A szexuális  teljesítmény  (vagyis a szexuális tevékenység objektiv mértéke)  nemcsak fiziológiai és pszichológiai tényezőktől függ, hanem az alkalomtól is..  A rendkívül magas teljesítményeket nyilvánvalóan korlátozza a kapacitás.

 

 

A  három tényező, 2

A szexuális kapacitás, motiváció és teljesítmény a közvélemény szerint sem mindig esik egybe.  Végül is, ha szexre kerül sor,  igen keveseknek sikerül mindent megtenni, amit tudnának vagy szeretnének.  A szexológusok minden téren demonstrálták, hogy például a férfiak rendszerint már röviddel a serdüléd után elérik a legnagyobb fokú szexuális kapacitásukat.  Ám a különböző, szociális korlátok, lelki gátlások és az alkalomhiány miatt a tényleges szexuális teljesítményük még alacsony szintű lehet.  A csúcsot csak évekkel később érheti el, amikor  a lehetőségeik már nagyobbak, a kapacitásuk viszont már nem olyan nagy.  Vagy vegyünk egy másik példát:  kiderült, hogy a nők szexuális kapacitása gyakran jóval nagyobb, mint a szexuális motivációjuk.  Egyeseknél előfordulhat, hogy a szexuális teljesítmény magas szintje a szexuális motiváció alacsony szintje ellenére valósul meg.  A motiváció ilyenkor többnyire gazdasági  (például a prostituáltak esetében)  vagy szociális jellegű  (például egy fáradt feleségnél, aki meg akarja tartani a férjét).


A tényezők lehetséges kapcsolódása az emberi szexuáéis viselkedésben

 

A három tényező, 3

A modern kutatási adatok tükrében úgy tűnik: már nem indokolt egyszerűen az ember  „nemi ösztönéről”  beszélni.  Egy ilyen átfogó megközelités valószínűleg nem vezet messzire.  Sokkal ígéretesebb az emberi szexuális tevékenység világosan meghatározott, speciális vonásait kutatni.  Időközben sok ilyen kutatást végeztek, s ezek hasznos, sőt, időnként meglepő eredményekre vezettek.  Kinsey  statisztikái  a „kielégülések összességét” (vagyis a szexuális  teljesítmények  egységeit) számolták.  William H. Masters és Virginia E. Johnson  laboratóriumukban nemcsak a teljesítményt, hanem a  szexuális kapacitást  is mérték.  Ezek és sok más vizsgálat nagyban segített tisztázni a dolgokat.  Napjainkban a tudósok a szexuális  motiváció  területén is sok részlet-kutatást végeznek.  Mindenesetre ezek és a hasonló munkák új felismerésekhez vezethetnek a korábban homályos témában, s így remélhetjük, hogy hamarosan sokkal közelebb kerülünk az emberi szexuális viselkedés bonyolultságának megértéséhez.  

                                                                                                            

 

 

 

 

 

Saját meghatározásunk, 1 – Mi a “viselkedés”?

 

Mielőtt tovább mennénk, megfontolandó, hogy a „viselkedés”  fogalma eléggé komplex, és további tisztázást igényel. Például sok szerző megkülönbözteti a „nyilt” és a „rejtett”  viselkedést.  Vagyis

1. a “kinyilvánított” és látható (nyilt)  viselkedést és
2. a pusztán
pszichológiai reagálást, látható megnyilvánulások nélkül (rejtett).

Igy a szexuális viselkedés esetén is meg lehet különböztetni a szexuális aktusokat (nyilt) a szexuális  érzésektől (rejtett), s ugyanakkor mindkettő a „viselkedés”  fogalomkörébe tartozik.  Azonban ennek is lehetnek hátrányai, s bonyodalmai mindenképpen csak bizonyos specialistákat  érintenek.  E bevezető kurzus gyakorlati céljai számára nem szükséges minden irányban tisztáznunk a lehetséges különbségeket.  Inkább a viszonylag egyszerű, saját meghatározásunkra szorítkozunk.

 

 

Saját  meghatározásunk, 2 - Definició ebben a kurzusban

A jelen kurzusban az  „emberi szexuális viselkedés” kifejezést  annak szélesebb és szűkebb értelmében egyaránt használjuk.  Szélesebb értelemben minden olyasmit jelöl, amit az emberek mint nemi lények tesznek.  Egyebek közt utal arra a módra, ahogyan mint nők és férfiak viselkednek,  vagyis ahogyan  férfias vagy nőies nemi szerepüket betöltik, s ahogyan szexuális partnereiket megközelítik és kiválasztják.  Ez a használat ugyan homályos lehet, de széleskörűen elfogadják és mindenki megérti.  Ezért nem jelent problémát. 

Azonban mint láttuk, a kifejezést szűkebb értelemben nehezebb meghatározni.  A szexuális viselkedés valahogy kétségtelenül kapcsolódik a reprodukcióhoz, vagy legalábbis eredetileg az utódnemző viselkedésből fejlődött ki.  Ám azt is tudjuk, hogy a fejlett állatoknál és különösen az embernél sokkal többről van szó.  Végül is tudjuk, hogy Freud és követői feltételezése szerint minden emberben működik egy erős és alapvető nemi ösztön vagy késztetés.

Szerencsére szűkebb céljaink szempontjából nem kell eldönteni, hogy ez a feltételezés indokolt vagy sem.  Ehelyett  itt egy gyakorlatiasabb szempontra korlátozódhatunk. A következő szekcióban a szakkifejezést szűkebb értelemben használjuk: 

 

A „szexuális  viselkedés” minden olyan viselkedés, amely a nemi szervek ingerlésével és izgalmával jár.

 

Előzetesen nem ítéljük meg az ilyen viselkedés okait, motivumait vagy céljait..

 

 

A  szexuális viselkedés  fejlődése

 

 

 

 

 

 

Az emberi szexuális viselkedés komplexitásának és a születéstől az öregkorig tartó fejlődésének megértése érdekében  a kutatók  különböző modelleket és paradigmákat  (görögül  paradeigma = minta)  használtak.  Például folyamatát egy körhöz hasonlították, vagy emelkedő, majd hanyatló görbének tartották. Néhányan úgy is tekintették, mint bizonyos rész-ösztönök kibontakozását és egybeolvadását,  vagy mint egy átfogó ösztönkésztetés megnyilvánulását.  Újabban valaki úgy magyarázta, mint egy szkript, vagy szkriptek kombinációjának kifejeződését, amit a társadalom hoz létre, az egyén pedig elsajátítja. Az ilyen modellek hasznosak, mint intellektuális eszközök, amelyek segítenek megérteni a valóságot, bár nem azonosak a valósággal.  A modellek készítése és használata révén összehasonlításokat tehetünk, s ezek segítenek megérteni a másként érthetetlent.  Ám ugyanezért elvetjük a modelleket, ha már nem szolgálják ezt a célt.  Ha kiderül róluk, hogy nem felelnek meg, akkor jobb modellekkel helyettesítjük azokat, amelyek a megértés mélyebb szintjét eredményezik.  A tudományban ezt paradigma-váltásnak nevezik.  Ilyen váltások mindig előfordultak, s ma is jellemzik a tudomány fejlődését.

 (Részletesebben lásd Thomas S. Kuhn  „A tudományos forradalmak szerkezete” (1962)  c. könyvében.)

 Ebben a kurzusban  az emberi szexuális fejlődésnek olyan leírását adjuk, amelyről pontosan tudjuk, hogy nem lehet végleges.  A jövőben  valószínűleg továbbfejlesztik, kijavírják vagy más leírásokkal helyettesítik, az újabb és igen eltérő modellek alapján.  Itt csak azt tehetjük, hogy összegezzük a ma létező  szexológiai konszenzust.

 

 

 

 

 

 

 

 

 Bevezetés

Az előző szekcióban megkülönböztettük az emberi szexuális viselkedés  3 alapvető tényezőjét:  a kapacitást, a motivációt és a teljesítményt.

Arra is rámutattunk, hogy e tényezők nem egyformán erősek, s egyensúlyuk és jelentőségük az idők folyamán  változik  (lásd  itt)  

Sőt, az emberi szexuális viselkedés kapacitása, motivációja és teljesítménye a születéstől a halálig szüntelenül változik.  Ez a változás néha lassú és alig észrevehető  (például a gyermekkorban),  máxkor viszont gyors és drámai  (például a serdülés során).  Ám még a felnőttkorban és időskorban is vannak változások, s ezek vagy enyhék és fokozatosak, vagy gyorsak és erőteljesek lehetnek.  Vagyis az egyének szexuális kapacitása, motivációja és teljesíménye az élet különböző szakaszaiban eltérő mértékben változik.


E változásoknak kétféle oka van:

1. Természetes, biológiai okok:  a test növekedése és hanyatlása.

2. Pszichoszociális okok:  szexuális  szkriptek tanulása és felejtése.

 

A következő szekciók részletesebben tárgyalják e változásokat és okaikat.

 

Ciklus? (Körforgás?)

A születéstől a halálig tartó emberi életet gyakran  ciklusként  írták le.  Egyesek kifejezetten emberi „életciklusról”  beszéltek, amely a gyermekkortól  a növekedés, érés és hanyatlás különböző szakaszain keresztül az öregségben egy „második gyermekkorig”  terjed.  Ez a szemlélet azonban felületes és átgondolatlan.  Az öregkornak második gyermekkorkénti értelmezése például  ahhoz az előítélethez vezetett, hogy az idősebb férfiak és nők a gyermekekhez hasonlóan „aszexuálisok” és sem igényük, sem képességük nincs a szexre.  Holott az egyén számára az élet nem ciklikus, hiszen ha végetér, nem kezdődik újra.  Eme kellemetlen igazság miatt bizonyos vallási hiedelmek egy másféle életciklust feltételeznek;  a „lelkek átköltözését”, vagyis azt a lehetőséget, hogy bárki  újjá-születhet egy másik életben, mint személy vagy mint állat.  Ám az ilyen hiedelmeket a tudomány szempontjából mellőznünk kell.  Viszont egy faj életét, beleértve az emberi fajt (homo sapiens)  is,  ciklikusnak tekinthetjük.  Minden új nemzedék úgy születik, él és hal meg, mint az elődei – ez a minta újra és újra ismétlődik.  Ám a ciklikus szemlélet még ebben az értelemben sem nyújt túl sokat. Végül is korunkban minden nemzedék tapasztalatai nagyon különböznek az elődökétől.  Sőt, egyéni szinten az élmények mindig különlegesek, s végső elemzésben összehasonlíthatatlanok.  Vagyis:  minden emberi élet szépsége és méltósága annak a ténynek köszönhető, hogy egyedülálló és mulandó.  Az egyszer átéltet nem lehet újra átélni.  Ez az élet minden mozzanatára érvényes. Ha elmúltak, sohasem térnek vissza. 

 

 

Egy görbe?

Az emberi élet egyedülálló jellegét akkor is figyelembe kell vennünk, ha az emberi szexuális viselkedés fejlődését próbálják felvázolni.

Ismét szó lehet ilyenkor a kezdetről, az érésről, a hanyatlásról és befejeződésről,  ami azonban nem jelent körforgást, ciklust. Legfeljebb egy emelkedő és aztán csökkenő görbét sugallhat, ezt is csak akkor, ha a testi erőt és a szexuális kapacitást tekintjük az egyedüli kritériumnak.  Ám egy másik kritérium, például a szeretetképesség  vagy a boldogság-érzés  egészen más görbét hozhat létre, amely állandóan emelkedik, s csak az egyén halálával szakad meg hirtelen.

Mindenesetre óvakodnunk kell a felszínes összehasonlításoktól.  Az itt leírt szexuális fejlődést félreértés lenne szabálynak tartani, amely mindenkire érvényes. Ez ugyanis nem olyan séma, amelytől csak a betegek vagy a romlottak térhetnek el.  Az emberi szexuális viselkedés olyan komplex és változatos, hogy annak bármilyen leírása nem jelenthet többet egy homályos általánosításnál.  Ám még így is segíthet bennünket legalább néhány alapvető tény jobb megértésében.

 

A. Biológiai fejlődés. A görbe a születéstől az érésen és hanyatláson át a halálig tartó biológiai  fejlődést ábrázolja. A számok az élet évtizedeire utalnak. Ebben és a következő grafikonokban egy elég hosszú életet feltételeztünk. . B. Szexuális kapacitás. A görbe az átlag férfi szexuális kapacitását mutatja, a születéstől a pubertáson és felnőttkoron át az öregkorig. Figyeljük meg a fokozatos hanyatlást a felnőttkor kezdetén elért csúcs után. C. A boldogság képessége. A görbe a szeretet és boldogság képességének lehetséges alakulását ábrázolja. Figyelemre méltó a halálig tartó, állandó emelkedés.

 

 

 

Milyen görbe ?

A szárnyaló szerelem
 
Egy ősi hit szerint a szerelmi extázis kiemelheti a nőket és férfiakat az anyagi világból és lelkeiket az égbe emelheti. .
Egy falfestmény részlete Qiuci-ban, Nyugat-Kinában, a Tang dinasztia idején (i.e. 7.- 10. század )
Courtesy China Sex Museum, Tongli

 

 

Mint láttuk, az ember szexuális kapacitása az évek során csökkenhet, miközben a boldogság-képessége folyamatosan növekedhet.  Ez nem új megfigyelés, ám fölvet néhány ritkán felmerülő, érdekes kérdést.: Mi a valódi lényege az ember szexuális élményének? Örökké elválaszthatatlan a testi kapacitásunktól?  Szükségünk van-e szexuális izgalomra és orgazmusra a szexuális kielégüléshez?  Hiszen végül is a szeretet, sőt, az erotikus szerelem is kialakulhat bármilyen „szexuális”  reagálás nélkül is.  A szeretet, ha egyszer kialakult, nem feltétlenül csökken az életkor előre haladtával.  Nyilvánvaló tehát, hogy boldogságunk nem függ az ifjúságunktól és erőnktől. De mi a boldogság?  A szexuális gyönyör talán nem több, mint egy másfajta, lehetséges kielégülés előíze? Esetleg kezdete egy mélyülő intimitásnak, a lelkek találkozásának?  Kiindulópontja valamilyen egyéni átalakulásnak, egy szellemi utazásnak?

Számos kultúra hitt ilyesmiben, s ezért hangsúlyozta  a szexuális élvezet transzcendentális,  spirituális vonatkozásait.  Számukra ez a tudatosság magasabb szintjére vezető út volt.  Eszerint a nagyobb fokú érzékenység segítheti a nőket és a férfiakat a pillanat élvezetében, az élet mulandóságának elfogadásában és egymásnak, mint tökéletlen, halandó lényeknek – örömteli és fenntartás nélküli – megbecsülésében. Egyesek számára ez a felfokozott  ön-átélés jelentheti a legnagyobb boldogságot.

 Az ilyen hiedelmek persze kívül esnek a tudomány hatókörén, ezért itt nem foglalkozunk velük tovább.  A szexológusoknak arra kell korlátozódniuk, ami megfigyelhető és mérhető.  Meg kell elégedniük  az általuk megfigyelt tények megállapításával, s így csak egyszerű „kis igazságokat” nyújthatnak az ember szexuális állapotairól. Tudják ugyanis, hogy a „nagy igazság” valószínűleg örökre rejtve marad előttünk.

 

 

 

 

 

 

 

Ösztön?

 

 

Freud modellje a szexuális fejlődésről
1. - 3.
: Az orális, anális és fallikus fázis rész-ösztönei. 4. Latencia periódus. 5. Nemi érés, egy egészséges késztetés: Erosz, az életösztön uralma.

A 20. század  kezdetén Sigmund Freud  a szexuális  fejlődés olyan modelljét alakította ki, amelyet sok évig széltében elfogadtak, nemcsak pszichoanalitikus követői  és más akadémikus szakemberek, hanem egy felszínesebb módon a közvélemény is.  Freud elméletei ma már nem olyan népszerűek, mint régebben. Valójában a legtöbb  szexológus csendesen félretette azokat,  s ma eltérő modelleket használ az emberi szexuális viselkedés magyarázatára. Történeti okokból mégis hasznos lehet, ha összegezzük  Freud nézeteit legalább a gyermekkori szexualitásról.

Az ember szexuális viselkedése egy hatalmas késztetés: Erosz,  az élet-ösztön megnyilvánulása. Ez több szakaszban történik: 1. Az orális szakasz.  A csecsemő a szájával keres kielégülést  (szopás, a tárgyak szájba vétele).  2.  Az anális fázis.  A kisgyermek kellemes érzetei az anus-szal kapcsolatosak (a széklet visszatartása és kiengedése. Ez a „toalet-tréning” időszaka is).  3.  A fallikus fázis.  A gyermek érdeklődni kezd a nemi szervei iránt, s élvezetet talál bennük. Ebben a szakaszban konfliktusok keletkeznek, éspedig szerelem az egyik szülő iránt és a másik szülő elutasítása  (az úgynevezett  Ödipusz komplexus  a fiúknál és az  Elektra komplexus  a lányoknál).  Amikor ezek a konfliktusok valahogyan megoldódnak, a gyermek belép a  4. latencia  periódusba,   amelynek során minden szexuális igény elfojtódik. Ám ezek teljes erővel kiújulnak a serdülés során, amikor a fiatal végül belép  az  5.  genitális  szakaszba.  A rész-ösztönök (orális, anális és fallikus) ilyenkor egyensúlyba kerülnek. Sikeres integrációjuk eredményezi a „genitális érettséget”, vagyis a kielégítő heteroszexuális kapcsolatok képességét.  Ha viszont a korábbi szakaszok nem voltak sikeresek, akkor nem következik be a genitális érettség, s az egyén szexuális viselkedése sokféle módon elromolhat.

Ez az összefoglalás persze felületes. Freud elméletei maguk is több szakaszban, sok évig alakultak,  s bonyolultabbak annál, semhogy itt részletesen elemezhetnénk azokat. Ám, mint azt már jeleztük, a szexológusok napjainkban már nem sokat törődnek velük.. Ők már nem hisznek a “nemi ösztönben”. Ehelyett ma már előnyben részesítik a szexuális viselkedés „szkripteléses” magyarázatát.

 

 Szkript?

Az 1970-es évek elején a  Kinsey Intézetben dolgozó két, amerikai szociológus  kidolgozta az emberi szexuális fejlődés új modelljét. John Gagnon és William Simon  a szexuális viselkedést  „szkriptezett viselkedésként”  írta le,  vagyis olyan viselkedést, amely egy szkriptet, vagy inkább kapcsolódó szkripteket követ, amelyekről a társas kjörnyezet gondoskodik, az egyén pedig elsajátítja azokat.

A szociális szkript hasonlítható egy film forgatókönyvéhez,  amely előírja, hogy a színészek mit tegyenek és mondjanak a szerepük különböző helyzeteiben.  Meghatározza szerepüket,  előírja, hogyan kell öltözniük és mozogniuk, hogyan viselkedjenek a többi szereplővel.  Egészében véve a szkript érteti meg velük és a közönséggel, hogy mit jelent  az előadás.  Szociális  szkriptek az élet minden területén léteznek, bár legtöbbjüket sohasem mondják ki. A leírt és az iratlan szabályok egyaránt befolyásolják, hogyan kell viselkednünk a különböző helyzetekben – az iskolában, a munkahelyen, egy vendégségben, idegenekkel, házigazdaként, vagy hogyan telefonáljunk, hogyan vezessünk kocsit  stb.  Tehát minden társas kapcsolat valamilyen szkriptet követ, ezért  minden emberi viselkedést szkriptezett viselkedésként értelmezhetünk. A szexuális viselkedés sem jelent kivételt.  Sőt, ha szkriptezettként kezdjük látni, egészen újszerű perspektivát nyerünk.

John Gagnon (szül. 1933) és William Simon (1930-2000)
Kurzusunk csak rövid bevezetést nyújthat elméletükbe. A részletekért lásd az eredeti tanulmányt: J. Gagnon, W. Simon,"Sexual Conduct: The Social Sources of Human Sexuality", Chicago.1973
© Kinsey Institute

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Biológiai  alapok

Anya és gyermeke
(fentről)
Angliában, Franciaországban és Németországban

Hangsúlyoznunk kell, hogy minden szexuális viselkedés biológiai alapokon nyugszik, s a szkriptezés csupán alakíthatja az öröklött potenciált. 

Egyszerű hasonlattal lehet ezt mehvilágítani. A gyermekek a beszélni tudás lehetőségével születnek.  Ám, hogy melyik nyelvet tanulják meg, az a társas környezettől függ.  Angliában ez az angol lesz, Franciaországban a francia. Aztán:  a művelt, szerető szülők gyermekei, akikhez sokat beszélnek, jobban elsajátítják a nyelvet, mint azok, akiket elhanyagolnak. Végül persze azok a gyermekek, akiknek van nyelvérzékük, jobban hasznosítják, amit hallanak, mint a kevésbé tehetségesek.  Vagyis a beszélni tudás lehetősége sokféleképpen fejlődhet, de gátlódhat és frusztrálódhat is egy olyan társas környezet révén, amely nem jutalmazza a gyermek törekvését a helyes beszédre.

 Ugyanez érvényes az egyén szexuális lehetőségeire.  Ez is a társas környezet által sugalltak szerint fejlődik.  A gyermekek a szüleiktől és hozzátartozóiktól tanulják meg, mit jelent a saját nemi szerepük,  milyen viselkedés  tekinthető „szexuálisnak”, mi a megengedett és mi tilos.  Az idősebb gyermekek és fiatalok a felnőttek egyre szélesebb körétől és a barátaiktól tanulják meg,  hogyan és mikor közeledjenek egy esetleges szexuális partnerhez,  mit tehetnek vele és milyen következményekre számíthatnak.  Azt is megtanulják, hogyan alakíthatnak ki egy kölcsönösen kielégítő szexuális kapcsolatot és hogyan kerüljék el a csalódást.  Szexuális képességeik azonban kudarcot is szenvedhetnek és eltorzulhatnak a téves ismeretek és a negativ élmények révén. Vagyis növekedésük során az egyének megtanulják, hogyan alakítsák szexuális viselkedésüket  a társas környezetük által előírt szabályoknak, szkripzeknek megfelelően.  Arra törekszenek, hogy viselkedésük kielégítse saját igényeiket és ugyanakkor elfogadható legyen a környezetük számára.  Ez legtöbbjüknek sikerül, de nem mindenkinek.

 

 

 

Interaktiv  folyamat

A szexuális szkriptek befogadása  interaktiv folyamat.  amelyben az egyén és a társadalom megegyezik a kölcsönösen elfogadható megoldásban.  Ez gyakran igényel kompromisszumot vagy módosításokat.  Például:

A szociális környezet kínál egy szkriptet a megfelelő nemi szerephez;  az egyén ezt vagy elfogadja, vagy nem;  esetleg csak részben fogadja el, vagy változtat rajta, hogy jobban alkalmazkodjon a személyes szükségleteihez.  Ami persze provokál valamilyen társas reagálást, például dícséretet és támogatást, esetleg helytelenítést vagy cenzúrát.  Ez a reagálás viszont erősítheti vagy gyengítheti az egyén hajlandóságát  a szkript elfogadására, ami szintén provokál valamilyen társas reagálást – és így tovább.  Ugyanez érvényes  az erotikus  és a reproduktiv viselkedés  szociális szkriptjeire is.  E  szkriptek elfogadása vagy elutasítása hosszú és kínos folyamat lehet, sok kétséggel és fordulattal.  Sok múlik a szkriptek merevségén vagy rugalmasságán és persze a felkínálás módján is.  Egyesek igen könnyen alkalmazkodnak a társas elvárásokhoz, míg mások elutasítják azokat vagy épp lázadoznak.  Ami viszont nagyon eltérő szociális reagálásokat eredményezhet – a kegyetlen elnyomástól  a kénytelen megtűrésen át a vonakodó elfogadásig --, s az egyén válaszolhat erre valahogyan. A helyzettől függően elég sokáig tarthat az ilyen konfliktusok megoldása.

Interakciók az egyén és társas környezete között
Ez a nagyon leegyszerűsített ábra az alapvető feedback mechanizmust illusztrálja. Az egyén (kis vörös alak)  különböző szkripteket kap különböző helyekről (ábécés szelvények a nagy, szürkés nyilak végén). Az egyyén reagálásai (vörös nyilak) azonban megváltoztatják a szkriptek bizonyos részeit (a szkriptek eredetileg fekete betűit vörösre változtatva). Az esetleg elfogadott, módosított szkriptek az ilyen interakciók eredményei.

 

Versengő szkriptek

Amint azt személyen is tapasztaltuk, már a gyermekkor végén, de különösen a pubertás után nemcsak egyetlen szexuális szkripttel találkozunk,  hanem egész sor különböző,  gyakran versengő és néha egymást kölcsönösen kizáró  szkripttel.  Ez másként lehetett a statikus, pre-indusztriális társadalmakban, amelyek egyértelmű és változatlan szexuális szkriptekkel rendelkeztek, de mai világunk sokféle, eltérő értékkel szembesít bennünket.  Például különböző felnőttek igen eltérően fogalmazhatják meg, hogy mi illik a férfiaknak és a nőknek.  A szüleink szerint inkább ne legyenek szexuális kapcsolataink, a barátaink szerint viszont legyenek.  Oktatóink óvhatnak bennünket bizonyos szexuális tevékenységektől,  míg a tömegmédia ugyanezeket nagyon is kívánatosnak mutatja.   A papok elítélhetik a kondom-használatot, ugyanakkor az egészségügyiek meg ajánlják és fontosnak tartják azt  stb.

Az ilyen ellentmondások láttán többnyire választanunk kell, s olyan szkriptet kialakítanunk, amely leginkább megfelel számunkra.  Ezt úgy tehetjük, hogy különböző szkriptek kiválasztott elemeit egy új, személyes viselkedési kódban egyesítjük.  Ám ez nem mindig könnyű.  Személyes szkriptünknek ugyanis lehetővé kell tennie a szexuális kielégülést valakivel, aki a saját, a miénktől esetleg eltérő szkriptjeit követi; de figyelembe kell vennünk a társas környezetünk által kijelölt határokat is.  Időnként igen nehéz lehet  hatékony egyensúlyt találni kultúránk versengő szexuális szkriptjei között.  Ez az egyik oka annak, hogy legtöbbünk számára az ifjúkor a próbálkozások zavaros időszaka.

A szexuális  szkriptek néhány forrása
 Néhány szexuális szkript, amelyeket kultúránkban a fiataloknak kínálnak,  versenyben áll és kölcsönösen kizárja egymást. Itt csak egy-két példát mutatunk. 1. Család  2. Iskola  3. Könyvek  4  Barátok  5.  Színház
 6. Vallási vezetők   7. Mozik   8. Televizió   9. Internet   10. Rádio  11. Slágerek

 

 

A szkriptezés három aspektusa

 A szexuális szkriptezés három aspektusát  különböztethetjük meg:

1. Az intrapszichikus  folyamatot, amelyben  az egyén elfogad egy adott szkriptet, vagy  a   szkriptek kombinációját. Ez az egyén belső ügye..

 

 

2. Az interperszonális  folyamatot, amelyben  két vagy több egyén  egyezteti eltérő szkriptjeit a szexuális együttlét érdekében. Ez a személyes  interakciók feladata.

 

 

3. A kulturális  folyamatot, amelyben egy adott kultura meghatározza saját elképzeléseit arról, hogy mi a “szexuális” és milyen a jó és a rossz “szexuális” viselkedés. Ez fejezi ki az adott társadalom alapvető normáit és értékeit, amelyek eléggé meghatározzák mind az intrapszichikus, mind az  interperszonális szkriptek tartalmát..

 

 

 

 

 

 

 

A szexuális szkriptek kulturális aspektusa

Az intrapszichikus és interperszonális szkripteknél figyelembe kell vennünk, hogy beágyazódnak egy széleskörű, kulturális szkriptbe, amely általánosan elfogadott meghatározást ad arról, hogy mi számít „szexuálisnak”  és mi nem.  Ezen az alapon  értelmezi a „szexuális”  viselkedés jelentését és jelentőségét is.  Legfontosabb, hogy  a kulturális szkript meghatározza, hogy kapcsolódjon-e – és milyen szorosan – a nemi szerep, az erotikus és a reproduktiv viselkedés.  Egyes kultúrákban ez a kapcsolat elég laza;  másokban viszont nagyon szoros.  Pl. bizonyos kultúrák ragaszkodnak ahhoz, hogy a nemi szerepek egyértelműek és egymással ellentétesek legyenek;  hogy erotikus viselkedésre csak heteroszexuális közösülések formájában kerülhessen sor, s a közösülés mindig a gyermeknemzés célját szolgálja.  Más kultúrák kevésbé szigorúak:  az erotikus és a reproduktiv viselkedést egymástól függetlennek tekintik, s így azonosneműek kapcsolatait is engedélyezik.

Mindez természetesen azt jelenti, hogy a nemiség vizsgálatát, vagyis a szexologiát is – formájában és tartalmában egyaránt az a kultúra alakítja,  amelyben művelik. Sőt, maga a “szex” is kulturális  konstrukció. Nem valami reálisan létező “dolog”, hanem olyan fogalom, amely sajátos kulturális igényeket tükröz.Valójában  akár sajátos észjárású tudósok projekciójának is nevezhetnénk, s mindig valamilyen speciális szempontból látható.  A „szex” tanulmányozása ezért mindenekelőtt az adott társadalom és korszak szexuális ideológiájának tanulmányozását jelenti.

 

 

Változó kulturális szkriptek, 1

A kulturális  szkriptek meghatározzák, hogy mi a “szexuális” és mi benne a jó, vagy rossz.. Ez azt is jelenti, hogy meghatározzák a szexuális “normalitást”, vagyis a megfelelő nemi szerep,  erotikus és reproduktiv viselkedés sztenderdjeit. Ezek a defiiniciók azonban kultúránként és történelmi periodusonként változnak. Igy a szexuális normalitás  az egyik társadalomban igen szűkkre fogott lehet, egy másikban kicsit szélesebb körű, egy harmadikban pedig még szélesebb körű.:

Az emberi szexuális viselkedés  spektruma és a  normalitás szakaszának változásai, I
A különböző társadalmak (A, B, vagy C) a spektrum szűkebb vagy tágabb szakaszait fogadhatják el normális viselkedésként

 

 

Változó kulturális szkriptek.  2

A  szexuális normalitás sztenderdjei ugyanazon kultúrán belül is változhatnak az idők folyamán.  Igy egy adott társadalom ma a viselkedési spektrum elég széles szakaszát fogadhatja el normálisként.  Ám a történelmi kutatás kimutathatja, hogy a „normalitás” szakasza  100 évvel ezelőtt sokkal szűkebb volt.  Ha viszont még messzebbre visszanézünk a történelemben, láthatjuk, hogy 2000 évvel ezelőtt  ez a szakasz sokkal szélesebb volt, mint ma.  Az alábbi ábra hozzávetőleg  Nyugateurópa helyzetét mutatja.

Az emberi  szexuális viselkedés  spektruma, s benne a normalitás változó szegmense, II
Ugyanaz a társadalom (C) az idők változásával a spektrum szűkebb vagy tágabb szeleteit tekinti normális viselkedésnek

 

 

 

A  fejlődés  szakaszai

Mint már jeleztük, az első szexuális szkript, amit az embernek el kell fogadnia, a „helyes” nemi szerep-viselkedést határozza meg.  Születésükkor a lányok és fiúk különböző, nemükre jellemző nevet kapnak.  Különbözőképpen öltöztetik és kezelik őket.  Gyermekkorban különböző játékokat kapnak, s elmondják neki, hogy milyenek és hogyan viselkednek az „igazi lányok” és „igazi fiúk”. Mire elérik a pubertást, nemi szerepeik teljesen belsővé válnak, s alakítják erotikus elvárásaikat és viselkedésüket is.  Eme  szkriptek elsajátítása  természetesen megelőzi az esetleges reprodukciós viselkedést is.

Ebből következik, hogy  tévedés a női és férfi „szexuális”  viselkedés „természetes különbségeit”  kutatni.  A nemi szerep-viselkedés és az erotikus viselkedés ugyanis egyaránt  szkriptezett.  Továbbá a nemi szerep-viselkedést az erotikus viselkedés  előtt tanuljuk, s így azt kezdettől fogva  átszínezi. A később esetleg bekövetkező  reproduktiv viselkedés szkriptjét tehát a két korábbi szkript alapján fogadjuk el.  Vagyis  célszerűtlen a „természetet”  keresni abban, ami lényegében a szociális tanulás eredménye.  Az emberi szexualitás terén rendkívül nehéz, majdnem lehetetlen a biológiai  alapok  elkülönítése a kulturális „felépítménytől”.

Ugyanakkor tudjuk, hogy a szex  testi oldala, vagyis  az egyén szexuális kapacitása,  motivációja és teljesítménye  élete folyamán állandóan változik.  A szexuális szkriptek elsajátítása  többé-kevésbé teljes lehet a felnőttkorban, de  az évek során  változik annak módja is, ahogyan ezek kifejeződnek a viselkedésben.  A következőkben e változások rövid leírása olvasható, ahogyan az élet során, a születéstől az öregkorig bekövetkeznek.

 

 

 

Csecsemőkor

Albert Moll (1862-1939)
hevesen kritizálta a pszichoanalizist és annak alapítóját, Sigmund Freudot Mindazonáltal ő is elfogadta a gyermekkori szexualitás koncepcióját, s 1909-ben kiadta „A gyermek nemi élete” című, nagy hatású könyvet.

 

 

Egyes ultrahang képeken a fiú magzat péniszének erekciója volt.  Újszülött lányoknál pedig néha megfigyelhető volt a hüvely nedvesedése.  Az ilyen jelenségeket „szexuális reagálásnak”  nevezhetjük  Masters és Johnson szerint, ám ennek értelme  itt megkérdőjelezhető.  Azok a tipikus testi és lelki reagálások ugyanis, amelyeket ma a „szexuális”  izgalom jeleinek tartunk,  csak később jelentkeznek.  A csecsemőknél és kisgyermekeknél a jó közérzet és élvezet sokféle élménye még eléggé diffúz.  Épp ezért aligha indokolt általánosítva  „a gyermek nemi életéről”  beszélni,  ahogyan azt eddig sok szexológus tette.  A  gyermekkori szexualitás inkább egy modern találmány, mint  felfedezés.  Valószínűleg jobban érthető, ha ezt kulturális terméknek,  ősi, biológiai tények új értelmezésének tekintjük. Régebben ezt egész másként látták.  Pl. tudjuk, hogy sok ősi társadalomban, sőt, az európai középkorban is  a szülők, nagyszülők és dajkák rendszeresen maszturbálták a kisgyermekeket, hogy így ellazítsák és megnyugtassák őket.  Vajon a „gyermekkel való szexuális visszaélésnek”  kell-e tekintenünk ezt a gyakorlatot?  Szerény elődeink aligha fogadták volna el ezt az értelmezést.  Sőt, amikor maguk a gyermekek maszturbáltak,  a családjuk ezt ugyanolyan „természetes” védekezésnek tartotta egy kellemetlenségtől, mint a vakarózást vagy az orrfújást.  A gyermekeknek lehettek élvezetes érzéseik, sőt, akár az orgazmust is elérhették,  ám ezt sem tekintették  „szexuális”  élménynek. Csak az újkor kezdetén vált  „szexuálissá”, amikor magát a gyermekkort az emberi fejlődés különleges, védett szakaszaként kezdték elismerni. Ez egy másik, aktuális megfigyelést is eredményez.  Az a felnőtt, aki erotikusan a gyermekekhez vonzódik, jellegzetesen  „szexuális” vággyá torzítja az érzelmi szükségletét. A gyermekeket  viszont sokkolhatja, sőt, súlyosan traumatizálhatja, amikor hirtelen kiderül a felnőtt erotikus szándéka. 

Végeredményben a gyermeki szexualitás koncepciója  számos ok miatt problematikus. Ha korlátozások nélkül használják, félreértésekhez vezethet, ezért nem kell „készpénznek venni”. A „szexuális” kifejezést csecsemők és kisgyermekek vonatkozásában mindig óvatosan kell  használni.   

 

 

Gyermekkor

Jean-Jacques Rousseau
(1712-1778), Genf szülötte, híres író aki Franciaországban és Angliában is élt. A gyermekeket  szexuálisan “ártatlannak“ tartotta, s javasolta, hogy a fiatalokat  védjék meg a saját szexuális  kiváncsiságuktól.

 

 

Mielőtt konkrétan rátérnénk a gyermekkori szexuális fejlődésre, hasznos lehet felidézni a téma történelmi hátterét. Az ókorban és a középkorban a gyermekeket „miniatűr felnőtteknek”  nézték, akik a mindennapi tevékenységekben legjobb tudásuk szerint vettek részt. Csak a 18. és 19. században kezdték az európai és amerikai középosztályok a gyermekkort, mint az élet sajátos igényekkel és szabályokkal rendelkező, „ártatlan” periódusát  felfedezni.  Sőt, idők múltával az ifjúkor is ilyen speciális, „védett”  időszakká:  a gyermekkor és felnőttkor közötti, egyre hosszabbodó, dependens periódussá vált, amelyben a fiataloktól elvárták a szexuális absztinenciát.

Ebben a vonatkozásban jelentékeny változásokat elindító könyvet írt   Jean-Jacques. Rousseau, a „felvilágosodás korának”  egyik legfontosabb szerzője. Az „Emil, vagy a nevelésről” (1762)  című könyvében kifejtette, hogy a gyermekek a „teljes ártatlanság” állapotában születnek, s hogy szexuális tájékozatlanságukat saját érdekükben meg kell őrizni.  A serdülésük után is csak a kérdéseikre válaszolva kell felvilágosítást adni, de még akkor is ajánlatos  a kiváncsiságukat visszafogni, elvenni a kedvüket a témától.  Talán a legjobb, ha a nevelő hangsúlyozza, hogy a nemi szervek és funkcióik kapcsolatban állnak az undorító vizelet-ürítéssel  stb.  Másrészt arra is ügyelni kell, hogy ne keltsünk a túlzott nyiltsággal korai szenvedélyeket.  Egyetlen helytelen megjegyzés is tönkre teheti a gyermek életét.  A fiatalok „természetes”  ártatlanságát minél tovább meg kell védeni a felnőtt társadalom káros befolyásától.  Rousseau gondolatai igen nagy hatást gyakoroltak a szülők és nevelők nemzedékeire, s így erősen hozzájárultak a 19. század  szexualitást elnyomó légköréhez.

 

 

Nemi szerep-viselkedés

 

A „szexuális viselkedés” kifejezést  indokoltan alkalmazhatjuk a csecsemőknél is a nemi szerep-viselkedés értelmében;  vagyis hogy olyan viselkedés, amelyben kifejeződik a gyermek nemi jellege.

Születéskor minden gyermeket rögtön lányként vagy fiúként azonosítanak, s ennek messzemenő következményei vannak.  A baba keresztneve és ruhájának színe megalapozza nemi szerepét, az őt körülvevő felnőttek reagálásai pedig megerősítik és továbbfejlesztik azt.  (Különböző kultúrák nemenként eltérő neveket és szineket alkalmaznak s ez idők folyamán ugyanabban a kultúrában is megváltozhat. Mindenesetre nem a megkülönböztetés részletei számítanak, hanem maga a megkülönböztetés.) Az élet első éveiben az elvárt és „szuggerált”  nemi szerep-különbségek még enyhék és szelidek lehetnek, de észrevehetők és egyre kifejezettebbé válnak, ahogyan a gyermek növekszik. (A nem azonnali meghatározása a születéskor néha nehéz;  erről lásd az interszexualitás  címszót.)

Lánycsecsemő                                     Fiúcsecsemő  

 

A születéskor kijelölt nemi szerep a gyermekkor éveiben megerősödik és továbbfejlődik.  A fiúk és lányok ruhája és hajviselete egyre különbözőbb lesz, s az eltérő játékok is finoman, de egyértelműen azt sugallják, hogy a férfiaknak és nőknek különböző társadalmi szerepei vannak.  Ez még a későbbi, erotikus viselkedésükre is kiterjed.  Pl. a kislányok már korán megtanulják, hogy vigyázzanak a mellükre,  vagyis arra a területre, ahol később az emlőik fognak kifejlődni.  Bár a lányok és fiúk mellei a serdülés előtt egyformák, a kislányok rendszerint ilyenkor is olyan fürdőruhát vagy „bikinit” vesznek fel, ami fedi a mellkast, míg a fiúk egyszerű fürdőnadrágot viselnek, amely a mellkast szabadon hagyja.  Igy a női mellkas már kezd „erotizálódni”, a fiúké viszont nem. (Ez a megfigyelés ismét arra emlékeztet, hogy tévedés lenne „természetes” különbségeket keresni a nők és férfiak erotikus viselkedésében.

Ugyanakkor a felnőttek elmagyarázzák, milyen viselkedés várható egy „igazi lánytól”  vagy egy „igazi fiútól”.  A legtöbb gyermeknek nem sok gondot jelent az ajánlott nemi szerepek elfogadása és elsajátítása.  Sőt, legkésőbb 4 éves korban már kialakítják a viszonylag stabil nemi identitásukat.  A lányok nőként, a fiúk férfiként azonosítják magukat.  A nemi szerep és a nemi identitás így ugyanannak az éremnek két oldalává válnak.  A nő-lét és a nőiesség, a férfi-lét és a férfiasság  tökéletesen összeillenek.

Csakhogy egyes gyermekek részben vagy teljesen elutasítják a számukra kijelölt nemi szerepet.  A „fiús lányok”  és a „lányos fiúk”  gondot okozhatnak szüleiknek, s kivételes esetben ragaszkodhatnak is ahhoz, hogy a másik nemhez tartoznak..

 

 

“Szexuális reagálás”, 1

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Keresztelő János és Jézus
mint gyermekek
Népszerű motivum az europai reneszánsz művészetben. Itt
Jos van Cleve (1464-1540) festménye alapján.

 

 

A  csecsemők testi és lelki fejlődése drámai gyorsasággal történik.  Igen gyorsan képessé válnak alapfokú „szexuális reagálásra”, s némelyikük akár az orgazmusig is eljuthat.  Kétévesen már tudják használni a kezüket a környezetük és a saját testük felderítésére.  További néhány hónapon belül  az is elvárható, hogy kontrollálni tudják a vizeletüket és a bélmozgásukat.  Ez pedig segíti kialakítani az önállóságukat, s ha ebben nem zavarják őket, elkezdik a nemi szerveik szándékos ingerlését is.  Ez persze nem jelenti, hogy élményeik hasonlítanak a felnőttek erotikus viselkedéséhez, csupán azt, hogy ennek biológiai lehetősége igen korán megnyilvánulhat.  A csecsemők és kisgyermekek változatos testi örömeit még nem mérték fel pontosan és átfogóan.  A gyermekek csak fokozatosan tanulják meg, hogy milyen viselkedések és érzések „szexuálisak” és melyek nem.  Ezt azokból az általános kulturális szkriptekből tanulják meg, amelyeket a szüleik, rokonaik és más felnőttek közvetítenek nekik.

 

 

Egy és két éves koruk között a gyermekek elkezdik vizsgálgatni a testüket.  Amint felfedeznek különböző, kellemes érzéseket, rendszerint a nemi szervükkel is kezdenek játszani.  Egyes gyermekek már két éves korukban orgazmust élnek át, s öt éves korban már a gyermekek közel fele átélte ezt az élményt.  Arra is képesek, hogy más gyermekeket megöleljenek és megcsókoljanak. Sőt, ha tehetik, szívesen megnézik és megsímogatják a társaik nemi szervét, akár a testvéreikét is.  Általában a fiúk aktivabbak ezen a téren, mint a lányok. Ám a kölcsönös keresgélésnek ezt a módját  („doktorjáték”)  egyszerűen a test és működése iránti kiváncsiság motiválja, s egyáltalán nem erotikus jellegű.  Ez még akkor is így van, ha a gyermekek a közösülést próbálják utánozni, s felváltva gyakorolják az aktiv és passziv szerepet.  Ezek leginkább az önismeretet és mások megismerését célzó próbálkozások.  Ám ahogy a gyermekek növekednek,  mindinkább „speciális” élvezetet jelenthet számukra a nemi szervük ingerlése,  társaikkal folytatott „szexuális játékaik”  pedig egyre inkább szexuális jellegűvé válhatnak.  A nagyobb gyermekek akár „szerelmesek”  is lehetnek, s igen szoros kapcsolatokat létesíthetnek.  Az új, „különleges barátok” lehetnek azonos, vagy más neműek.  Egyik sem feltétlenül problematikus.  Fontos azonban, hogy a szülők tartsanak bizalmas kapcsolatot  gyermekeikkel és nyugodtan magyarázzák meg nekik a különböző testrészek funkcióit.  Már az öt évesek is szeretnék tudni, „honnan jönnek a kisbabák”, s őszinte válaszokat várnak sok más, „szexuális”  kérdésükre. Ugyanakkor szükségét érzik bizonyos gyakorlatias kísérleteknek is. Igy a megértő és támogató szülők segítségével a gyermekek fokozatosan „szexuális lényekké”  fejlődnek, s alkalmassá válnak a tudatos szexuális viselkedésre.    

 

 

“Szexuális  reagálás”, 2

“Szexuális nevelés ”
Ma sok szülő  igényel igényel segítséget gyermekeinek szexualis nevelésével kapcsolatban. Számos országban állami és privát intézmények és szervezetek gondoskodnak nevelési segítségről a felnpttek és gyermekek számára. Angol nyelven az amerikai  SIECUS weblapja népszerű..
(Klikkelj a logora)

 

 

A  szülők és nevelők gyakran tűnődnek azon,  hogyan kell reagálni  a gyermekeik önkielégítésére és kölcsönös testi kutakodásaira. Állítsák-e le ezeket, vagy hagyják figyelmen kívül;  esetleg bátorítsák?  Egyáltalán létezik-e „megfelelő szexuális viselkedés” a gyermekkorban?  Erre ma nics általánosan elfogadott válasz, sőt, maga a kérdés is felháborít sokakat.  „Globalizált”  világunkban azonban a gyermekeknek szánt, különböző szexuális szkriptek versengenek egymással, köztük egyesek igen szigorúak,  mások engedékenyek.  Csupán egyetlen alapelvben  ért egyet látszólag minden modern társadalom:  A gyermekeket meg kell védeni az idősebb gyermekek, fiatalok és felnőttek erotikus jellegű csábításaitól.  Az effajtta „szexuális”  érintkezéseket általában nem tolerálják;  a  felnőtt elkövetőket pedig bűnözőként kezelik.

Másrészt a gyermekkor szexuális szkriptjei rendkívül változatosak lehetnek az adott társadalomtól és szociális rétegtől függően.  A „liberális”  nyugati középosztályokban a szülők  attitűdje rendszerint pragmatikus.  Egyes „szex-játékokat”  engedélyeznek, ameddig azok privát jellegűek maradnak;  viszont egyértelmű korlátokat állítanak a más gyermekekkel vagy felnőttekkel folytatandó interakciók elé.  Az ilyen középutas vezetés ugyan nem garantálhatja az „ideális” szexuális fejlődést, de legtöbbször működő kompromisszumnak bizonyul, ami lehetővé teszi a gyermek személyiségfejlődését. Mindenesetre ma már tudjuk, hogy a gyermekek egy támogató környezetben nem élnek át semmiféle „latencia periódust”, hanem folytatják érzéki és szexuális aktivitásukat a serdülőkor előtt és alatt is.

 

 

A  fejlődés  szakaszai

Ifjúkor

A beavatás szimbolumai  (balról) 1. A törzsi beavatási szertartáson hordott mask  Afrikában.
2. Egy fiú körülmetélése az ősi Egyiptomban 3. Zsidó bar mitzvah 4. Keresztény  konfirmáció.

Az ifjúkor (lat. adolescere: = felnőni)  az életnek  a serdűlő- és felnőttkor közötti periódusa.  A legutóbbi évszázadokban ez a periódus eléggé meghosszabbodott, az emberi történelem legnagyobb részében azonban viszonylag rövid volt.  Sőt, a világ különböző részein, egyes hagyományos, pre-indusztriális kultúrákban még ma sem ismernek el egy modern értelemben vett ifjúkort. Ehelyett ugynevezett beavató szertartásokat alkalmaznak, hogy a felnőtt státust rögtön átadják gyermekeiknek, amint azok elérik a pubertást.  Néhány ilyen ősi ritus fennmaradt a moder, nyugati országokban is, bár eredeti jelentését jórészt elvesztette. A zsidó  bar micva és a keresztény konfirmáció például ma már többnyire szimbólikus szertartás, amely erősíti a hitet és jelzi annak elfogadását az áldozás által, de nincs  szociális következményük.  Az érintettek ifjak maradnak, az ezzel járó korlátozásokkal, s nélkülözniük kell a felnőttek jogait.  Sőt, még sok évig eltart, amíg „saját lábukra állhatnak”, befejezhetik tanulmányaikat, saját lakásuk lehet és pénzügyileg önellátókká válnak.  Vagyis:  A serdülés a tizenéves kor elején kezdődik, s néhány év alatt véget ér. Az ifjúkor a serdüléssel kezdődik, s napjainkban legalább egy évtizedig, vagy még tovább tarthat.  A pubertás a testi érés folyamata, amely létrehozza a másodlagos nemi jegyeket és nemzőképességet eredményez.  Ezzel szemben az ifjúkor inkább a lelki és szociális érés folyamata, amely felnőtt (állampolgári) státuszt eredményez.  A pubertás biológiai jelenség;  az ifjúkor pedig kulturális.

Ebben az elnyújtott periódusban a nemi szerep-viselkedés és az erotikus viselkedés is tovább fejlődik, s a reproduktiv viselkedés is fontossá válhat.  Az alábbi szekciók ezt részletezik.

 

 

A  fejlődés szakaszai:  ifjúkor

Nemi szerep-viselkedés

A serdülés során kialakulnak a lányok és fiúk másodlagos nemi jegyei.  Ahogyan testi különbségeik egyre láthatóbbá válnak, úgy pszichoszociális különbségeik is erősödnek.  A lányok megtanulják a felnőttektől, de különösen a kortársaiktól, hogyan tegyenek szert csábító nőiességre;  a fiúk „erőteljes”  férfiasságot tanulnak, ami elnyeri a családjuk és a barátaik tetszését.  Az elvárt nemi szerep-viselkedés szkriptjei társadalmanként eltérőek lehetnek, de mindenütt követelmény, hogy a férfiak és nők viselkedése különböző legyen.  A nők kezdenek egész másként öltözködni, különböző divatcikkeket használnak, más frizurát, szépítő-szereket stb. A férfiak rendszerint a „nyersebb”  megjelenést részesítik előnyben, igyekeznek a sportben kitűnni, vagy másként „bizonyítani  férfiasságukat”.

Ne feledjük azonban, hogy nem minden fiatal tud vagy kíván megfelelni ezeknek az elvárásoknak.  Mindig akadnak néhányan, akik eltérnek a normától.  Egyes fiatalok részben vagy egészen elvetik a nekik ajánlott nemi szerep szkripteket.  A repressziv, türelmetlen kultúrákban ez meddő konfrontációkhoz és más problémákhoz vezethet.  Például a „fiús lányokat” és a „lányos fiúkat” azzal vádolhatják vagy gyanúsíthatják, hogy „homoszex hajlamúak”, bár ez rendszerint nem igaz.  Ugyanis az emberi szexualitás egyik alapelve,  hogy a nemi szerep és a szexuális orientáció függetlenek egymástól. Ám még ha a gyanú igaznak bizonyul is, ez sem igazolhatja a diszkriminációt és üldöztetést.  Ezért a nemi szerep bármilyen problémája esetén a szülők, rokonok és oktatók türelmére és támogatására van szükség. Végül is a fiataloknak meg kell tanulniuk elfogadni önmagukat, s ez az elfogadás várható a szociális környezetüktől is.

 

 

 

Szexuális  reagálás

 

A serdülés hormonális változásai megnövelik a szexuális ingerelhetőséget, különösen a férfiaknál.  Álmukban orgazmusaik és magömléseik lehetnek, s ébrenlétük során is váratlan és kényelmetlen erekciók fordulhatnak elő.  Sőt, rendszerint néhány évvel az első magömlésük után már elérik szexuális kapacitásuk csúcspontját.  Más leheetőség hiányában elég gyakran maszturbálhatnak, néha egy vagy több társukkal együtt.  Ily módon megismerkednek saját testi reagálásukkal, amit most már egyértelműen „szexuálisnak”  tartanak. Másrészt sok nő csak akkor érez először ilyen reagálást, ha kapcsolatba kerül egy fiú-partnerrel;  de az élmény még ilyenkor is meglehetősen bizonytalan lehet.  Ebben az életkorban csak fele annyi lány maszturbál, mint amennyi fiú.  Vannak ugyan kivételek, de általában elmondható:  Míg a lányok testileg hamarabb érnek, mint a fiúk,  „szexuális”  reagálásuk jóval lassabban fejlődik.  Igy az egyidős, tizenéves fiúk és lányok szexuálisan rendszerint nem illenek össze.  A fiúk nagyobb testi intimitást igényelnek, a lányok viszont vonakodnak;  nemcsak a szociális konvenciók miatt, hanem mert nem élik át a fiúk szexuális éhségét.  Tény, hogy sok nő csak a huszas éveinek végén vagy a harmincas éveinek elején éri el szexuális kapacitásának és motivációjának csúcspontját.

 

A nők ösztrogén-szintjének átlagos görbéje a gyermekkortól  az öregkorig
(
Estrogens excreted in urine, mg per 24h)

 

A férfiak tesztoszteron-szintjének átlagos görbéje, gyermekkortól 60 éves korig
mg/l of androsterone in plasma

 

 

 

Szexuális  reagálás,  2

A férfiak korai szexuális kapacitását illusztrálja például két férfi, Mr. Z és Mr. C. szexuális naplója.  Bár különböző európai országokban éltek, a szex terén sok közös vonásuk van.  Ifjúként nem volt lehetőségük a közösülésre, s így csak maszturbációval elégülhettek ki.  A felnőttkort elérve mindketten megnősültek és gyermekeik is voltak.  Naplóikban azonban mindketten öt évtizeden keresztül feljegyezték nemi életüket.  Az ilyen naplók rendkívül ritkák, tartalmuk ezért nem tekinthető reprezentativnak. Ám az itt közölt kivonatok, amelyek életük első húsz évéről szólnak, a teljesítmény olyan szintjét mutatják, amely a felnőttkorban már nem tartható.  Ebben a tekintetben a naplók tipikus fejlődést tükröznek.  Azt is bizonyítják, hogy az egyébként átlagos férfiak tizenéves korukban szexuálisan rendkívül reagálóképesek lehetnek: kb. 900 orgazmus évente, vagyis naponta 2-3 a 15 és 17 éves koruk között!  (Egyébként Mr. Z  aktivitása már gyermekkorban, a Freud által „latencia-periódusnak”  nevezett időben kezdődött)


A maszturbáció gyakorisága évente, születéstől 20 éves korig
Zöld: Mr. Z, Narancs: Mr. C

 

 

 

Erotikus  viselkedés: történelmi bevezető

A  19. század közepén a nyugati országok középosztály-beli fiataljai egyrészt védettnek, másrészt elnyomottnak érezhették magukat mindenfelől.  Szorgalmasan felkészítették őket a „való életre”.  Elnyújtott tanulmányok és egyre hosszabb felkészülés az egyre specializáltabb felnőtt munkára, ugyanakkor semmilyen érzéki szórakozás.  Őket ugyanis „éretleneknek” tartották, még a serdülőkor után is.  Elvárták tőlük, hogy a házasságkötésig szexuálisan absztinensek maradjanak;  a házasság viszont gyakran lehetetlen volt mindaddig, amíg  a vőlegény nem keresett elég pénzt „a család ellátásához”.

Ugyanakkor azonban a művelt felnőttek pontosan ismerték a fiatalok erotikus képességeit, amiket minden nagy civilizációban leírtak és ünnepeltek.  Hiszen  a nyugati művészet és irodalom sok, híres szeretőt ábrázol, akik fiatalok voltak.  Eros  és Psyché, Pyramus és Thisbe, Troilus és Cressida, Daphnis és Chloé,  Floire és Blancheflor, Aucassin és Nicolette,  Romeo és Julia.  Fiatal lányokat és fiúkat is gyakran ábrázoltak a szenvedélyek tárgyaként.  Helena csak 12 éves volt, amikor elhagyta férjét, Menelaost és követte Parist Trójába.  Narcissus 16 éves volt, amikor „sok férfi és nő szerelme övezte”. Ganymedes még fiatalabb volt, amikor Zeusz kedvese lett.  Hyacinthus ifjú volt, amikor Apollo és Zephyrus azon vitáztak, hogy melyiküké legyen. S ugyancsak fiatal volt Hylas, amikor Hercules megszöktette őt a szüleitől.  Sok híres operában is találunk  szerelmes tinédzsereket.  A halálosan szerelmes Cherubino  Mozart „Figaro házassága” c. operájában  kb. 15 éves;  Octavianus  Richard Strauss „Rózsalovag”-jában 17 éves, s egy férjes asszony szeretője.

 Lehet, hogy a „magas kultúra” és a középosztály erkölcse közötti ellentmondás fenntartása már nehezen folytatható.  Különösen a fiatalok lázadoztak az idősebbek „hipokrízise”  ellen,  s a 20. század második felében a legtöbb nyugati ország reálisabb és engedékenyebb  attitűdre váltott a fiatalok erotikus viselkedését illetően.

 

 

Híres szerelmi történetek 19. századi illusztrációi
(balról): Eros és Psyche, Narcissus, Ganymedes, Apollo és Hyacinthus, Romeo és Julia.
Source: FCIT, http://etc.usf.edu/clipart

 

 

 

 

Erotikus  viselkedés, 2

Sok férfi és nő számára az ifjúkorban kerül sor az első szexuális érintkezésre egy partnerrel.  Ez a „szerelembe esés” és egyes testi reagálások „igazi” jelentősége felfedezésének időszaka.  A korábbi nemi szerep szkriptezés „szexuális” jelentése is ilyenkor derül ki. Azok a viselkedésbeli különbségek, amelyeket a lányok és fiúk eddig ápoltak, most új színben tűnnek fel és erősítik köztük a kölcsönös vonzalmat.  Ennek folytán képessé – és érdekeltté – válnak a szándékos, erotikus viselkedésre.

Viszont az is tény, hogy az ifjúkor a „szkriptek konfúziójának”  is  „klasszikus”  periódusa, vagyis az az időszak, amikor a fiataloknak választaniuk kell  számos, versengő szexuális szkript közül.  Ugyanakkor más problémákkal is foglalkozniuk kell:  a szülőktől való, fokozatos emancipálódással,  a párkapcsolat létesítésének hiányzó tapasztalatával, az emberi szexuális anatómia és fiziológia iránti kiváncsisággal, a nagyobb személyes szabadság vágyával és a megszorítások elleni lázongással, a minden tekintély iránti, növekvő bizalmatlansággal, azzal a vággyal, hogy „megtalálja helyét a világban”, a jövő megtervezésével, a társak általi elfogadás igényével, de közben a függetlenség megőrzésével is  stb.  Vagyis a fiataloknak új, szociális készségeket kell kialakítaniuk és sokat tanulniuk önmagukról és a világról, miközben a testük jelentős változásokon megy át.

Tehát modern világunkban az ifjúkor keresési, próbálkozási periódus, fiatalnak és isőseknek egyaránt. A szülők és más felnőttek rendszerint helytelenítenek minden korai szexuális kísérletezést, mert védeni akarják a fiatalokat, ám ők gyakran túlvédettnek, sőt, elnyomottnak érzik magukat.  Mindenesetre legtöbbjük elég gyorsan eljut az első közösüléshez, akár helyeslik ezt a felnőttek, akár nem.

 

 

 

 

Erotikus  viselkedés,  3

Az első közösüléskor az átlagos életkor ma világszerte a 17. és 18. életév között van, s egyes nyugati országokban ez még alacsonyabb.  Az adatok országonként eltérőek,  de a korábbi kezdés általánosnak mondható.  Az 1950-es években  az átlagos életkor még 21 év körül volt az első közösüléskor, de már akkor csökkenni kezdett.  A fogamzásgátló tavletták bevezetése a 60-as években, és a 70-es évek „szexuális forradalma”  csak erősítette ezt a tendenciát.  De azt se feledjük, hogy a fiúk és lányok világszerte egyre korábban jutnak a serdülőkorba, ugyanakkor a házasságkötés ideje többnyire egyre későbbre tolódik.  Ez  azt is jelenti, hogy a fiatalok egyre kevésbé várnak szexuális kapcsolat-igényükkel a házasságig. Az aktuális statisztikai adatok ezen a téren elég meglepőek:

Átlag-életkor az első közösülésnél (lányok és fiúk)
 egyes országokban
Forrás: Durex Global Sex Survey 2004

Egyes európai országokban
Source: IPPF European Network 2006

 

 

 

Erotikus  viselkedés,  4

A  fiatalok házasság előtti közösülései  problematikusak lehetnek.  Az első koitusz gyakran kiábrándító élmény, főleg a lányoknak, s ezért jó ideig nem szokták megismételni. A fiúk is elégedetlenek lehetnek az ügyetlenségük és tapasztalatlanságuk miatt.  Az ilyen kudarcok  a szeretkezések folytatásával rendszerint megszűnnek.  Komolyabb problémát jelent a jogos félelem a  nemi uton terjedő fertőzésektől és betegségektől  (STD), valamint a nem kívánt terhességtől.  Ezért fontos, hogy mindkét nem tagjai  ismerjék az ilyen  fertőzések megelőzésének és a fogamzásgátlásnak a lehetőségeit.

Sajnos, sokan nem ismerik, vagy nem alkalmazzák ezeket. Egyes fiatalok idővel elsajátítják a „biztonságos szex” különböző technikáit, például a „pettinget”,  vagyis a közösülés nélküli szeretkezést.  Az ilyen technikák gyakran évekkel megelőzik az első közösülést, de gyakorolhatják azok a párok is, akiknek hagyományőrző társadalmuk miatt vigyázniuk kell a „szüzességükre” a házasságkötés előtt. 

Ezzel kapcsolatban ma gyakran elfelejtik, hogy  az emberi történelem legnagyobb részében a fiataloknak nem kellett sokáig várniuk a házasságkötésre.  Ahogy megtörtént a serdülés, bekerültek a felnőttek közösségébe, és saját családot alapíthattak. A lányokat rögtön „férjhez adták”, amint fogamzóképessé váltak, a fiúk pedig – ha gazdasági okokból várniuk is kellett néhány évet – rendelkeztek a nemi élet más lehetőségeivel.  A múlt sok társadalmában az átmeneti homoszexuális kapcsolatokat és a prostituáltak látogatását nem vették túl szigorúan.  Vagyis a fiataloktól nem várták el, hogy hosszú ideig szexuálisan absztinensek legyenek. Természetesnek tartották, hogy a serdülőkor után mindenki igényli a szexet és joga is van hozzá.


Korai házasság
A korai életkorban kötött házasság volt a norma  a múlt sok társadalmában.  Europában ez az arisztokrácia politikai érdekeit szolgálta még az újkorban is. Képünk Marie Adelaide of Savoy (12 éves) és a Duke of Bourgogne (14 éves) házasságkötését mutatja (Versailles 1697). Jobbra XIV Lajos király, a vőlegény nagyapja látható.

 

 

Erotikus  viselkedés,  5

A nem-házas fiataloknak adott tanács, hogy halasszák el szexuális kapcsolatukat, ésszerűnek tűnhet, tekintettel a mai AIDS járványra és az esetleges, nem kívánt terhességekre,  de általában egyre kevesebben követik.  A serdülés kora világszerte csökken, a házasságkötések kora pedig emelkedik.  Ez különösen igaz a fejlődő országokra, amelyekben  a világ fiataljainak 85%-a él.  Többségük nehezen fogadja el a házasság előtti szexuális éheztetés periódusának meghosszabbítását.  Sajnos, sokan nem tudnak eleget a nemi uton terjedő betegségekről, a nemzésről és fogamzásgátlásról ahhoz, hogy felelősségtudó döntéseket hozzanak.  Sőt, gyakran hiányzik a bátorságuk és önbizalmuk is a nem kívánatos szexuális közeledések elutasításához.  A szexuális visszaéléseknek különösen a lányok esnek áldozatul.  Azonkívül sok fejlődő országban  felbomlottak a szociális kontroll hagyományos mechanizmusai.  Az ősi vallási és politikai doktrinák elvesztették befolyásukat, miközben a nyugati életstílust mohón és gyakran kritikátlanul elfogadják. Ez viszont néha egy ultra-konzervativ reagálást provokál, amely megosztja a közvéleményt és növeli a fiatalok morális bizonytalanságát.

  Észak-Amerika

  Latin Amerika és a Caribbean

  Szub-Szaharai Afrika

  Europa

  Arab államok régiója

  Ázsia és a Pacific

 

Az ifjúság aránya  régiónként,  2003-2050
A grafikon az ifjúkorúak számarányát mutatja milliókban, a különböző régiókban,  2003-ban és 2050-ben. Mint látjuk,  legnagyobb arányban ma is és ajövőben a Szahara alatti Afrikában és az Ázsia/Pacific régióban fordulnak elő. (“Ifjúkorúnak” itt a 10 és 19 év közöttiek számítanak. A legtöbb  demográfiai vizsgálatban a “fiatalok” kifejezés a 10-től  24 évesekre vonatkozik, míg az “ifjúság” a 15—24 éveseket jelenti.)
Source: UNFPA www.unfpa.org/swp/2003/english/ch1/

Erotikus  viselkedés,  6

Mint említettük, az európai klasszikus irodalomban sok példa található azonos neműek közti erotikus viselkedésre.  Különösen az ógörög és római mitológia, filozófia és költészet ábrázol szerep-modelleket azoknak a fiataloknak, akik erotikusan a saját nemükhöz vonzódnak.  Az ilyen fiatalok mindenütt kisebbségben vannak, de törekvéseik elismerést igényelnek. A társadalmak attitűdje az azonos neműek erotikus viselkedése iránt különböző, de alapjában ilyen:

·        Mellőzés.  Nem veszik „komolyan” és szándékosan mellőzik.

·        Tilalom.  Az ilyen viselkedést elítélik, megtiltják és büntetik.

·        Tolerálás.  A viselkedést vonakodva és nehezen, de eltűrik. 

·        Elfogadás.  A viselkedést teljesen elfogadják.

 

Napjainkban mind a négy attitűdre találhatunk példát világszerte, a különböző társadalmakban, s néha még ugyanazon társadalmon belül is.  A legutóbbi évtizedekben a legtöbb európai társadalom a tilalomtól a tolerálás felé mozdult, s néhány a teljes elfogadásig jutott.  Ez főleg a „meleg szabadság” mozgalmának köszönhető, és a revideált orvosi kézikönyveknek, amelyek már nem tekintik betegségnek a „homoszexualitást”.

 

A szivárvány lobogót
 Gilbert Baker tervezte 1978-ban,  San Francisco „Gay Freedom Day” ünnepségére. Azóta  szimbóluma lett a  "melegek szabadságának", amit az egész világon elismernek.

 

A jelentős haladás ellenére egyes fiataloknak még gondot okoz a szexuális orientációjuk a modern társadalmakban is.  Problémát jelenthet, hogy a kortárs csoport vagy a szülők nem fogadják el, a vallással kerül konfliktusba, elszigetelődik, depressziv lesz vagy épp öngyilkosságra gondol.

A tisztesség ezért megkívánja annak az előítéletnek az elutasítását, hogy minden fiatal mindig csak a másik nem iránt érdeklődik. El kell ismerni, hogy a szexuális érdeklődés iránya különböző lehet.  Ez azt is jelenti, hogy az oktatók ne zárják el és ne cenzúrázzák a klasszikus szövegeket, ne hamisítsák meg a történelmet, a világ egyoldalú szemléletének érdekében.  A reális valóság-ismeret szerint a fiatalok homoerotikus viselkedése sohasem volt ritkaság. Persze gyakran csak átmeneti jelenség, ám ez is indokolja a stigmatizálás mellőzését.  Másrészt a magukat már „melegnek” vagy „leszbikusnak”  tekintő tinédzserek  segítséget igényelnek az ön-elfogadáshoz.

 

 

 

Reproduktiv  viselkedés

A serdüléssel a lányok és fiúk a nemzésre, a reprodukcióra is képessé válnak.  A fejlett országokban a lányok első menzesze 8-12 éves korukban jön meg;  a fiúk első magömlése pedig 12-14 évesen történik.  Ez azt jelenti, hogy testileg igen korán szülővé válhatnak.  Rendszerint azonban pszichológiailag és szociálisan még alkalmatlanok a szülőségre.

Sajnos, sok fiatal fogamzásgátlás nélkül kezd közösülni, s nem tudja felmérni a következményeket. Az első koitusz legtöbbször nem előre tervezett, s csak „megtörténik”.  Ez különösen a nagyon fiatal párok esetén van így.  Holott a már menstruáló lány könnyen terhes lehet, mindjárt az első alkalommal.  Egyes párok sohasem védekeznek, s így könnyen bekövetkezhet náluk egy nem kívánt terhesség.  Ez még a legjobb feltételek esetén is komoly probléma, de a körülmények gyakran egyáltalán nem kedvezőek.  Különösen a lány nem kerülheti el a következményeket..Még ha egészséges és elfogadott csecsemőt szűl is, ez komoly terhet jelent a lányanyának és szüleinek.  Ám legtöbbször a művi abortuszt tekintik az egyedül elfogadható megoldásnak. Egyebektől eltekintve ez is súlyos terhet rak a lányra.

A nem kívánt terhességek problémáját csak a korán kezdett és korszerű szexuális egészség-neveléssel lehet megoldani.  Csaak a saját testük működését megértő, a fogamzásgátlást és a nemi uton terjedő metegségek megelőzését ismerő fiatalok reproduktiv viselkedése lehet racionális és felelősségtudó.

 

 


Sweden

France

Canada

Great Britain

United States

 

Teenagerek: Szülések és abortuszok  néhány országban (1990-es évek)
 1,000 nőre jutó 15-19 évesek aránya

Teenagerek: Közösülések néhány országban (990-es évek)
 20-24 éves nők %-a, akik már tizenéves korukban közösültek.

 

  Szülés

  15 évesen

 

  Abortusz

  18 évesen

 

 

   20 évesen

 

Source: Guttmacher Institute, New York, NY.

 

 

 

 

 

 

 

A  fejlődés  szakaszai

Felnőttkor

Az ember szexuális fejlődése nem fejeződik be az ifjúkorral, hanem folytatódik a felnőttkorban.  Legtöbb nő és férfi a felnőttkorban válik szülővé,  s ez önmagában megváltoztatja életüket és viselkedésüket.  Ettől függetlenül a nemi szerepük és erotikus preferenciáik is változhatnak.  A nőiesség és férfiasság különböző modelljei válhatnak divatossá,  új szexuális technikákat lehet kipróbálni és preferálni, sőt, idővel még a szexuális orientáció is módosulhat.

Mindenesetre a felnőttek szexuális kapcsolatai napjainkban sokféle formát ölthetnek. A másnemű személlyel kötött hagyományoss, élethosszig tartó házasság mellett megtalálhatjuk a „szinglik”,az illegálisan „együttélők” modern életstílusát, és a szexuális „kommunákkal”  kisérletező csoportokat. Egyes férfiak és nők „nyitott házasságban”  élnek, mások a „sorozatos monogámiát”  gyakorolják (vagyis a házasságok és válások ismétlődését).  Azonkívül néhány országban az azonos vagy másnemű párok „regisztrált partnerségét” is elismnerik, míg néhol az azonos neműek házasságot is köthetnek.

Érthető, hogy életük során sokan kipróbálják az említettek valamelyikét, s ezért nehéz  általánosítható következtetéseket levonni a mai szexuális kapcsolatokról.  Ám viszonylag biztosan állítható, hogy  a tartós és boldog kapcsolatok inkább a kölcsönös tisztelettől, bizalomtól és megértéstől függenek, mint a szexuális aktivitástól.  A „szexmek” fontos, másodlagos szerepe lehet, de gyakorisága és intenzitása szükségképpen csökken az életkor előre-haladtával.  Viszont a gyengédségben és testi közelségben kifejeződő szeretet  döntő tényezővé válik.

.

Nemi szerep-viselkedés

Az egyén nemi szerepe megalapozódik a születésnél,  megerősödik a gyermek- és ifjúkor során, de módosítható még a felnőttkorban is.  Mellőzve a komoly nemi szerep-zavarok eseteit  (amelyek egy másik kurzusba tartoznak),  azt látjuk, hogy a nőiesség és férfiasság fogalmai még  az átlagos férfiak és nők számára is változtak a legutóbbi évtizedekben, s változnak ma is.  Nehéz megjósolni, hová vezetnek bennünket ezek a változások.  Időközben azonban a választások növekvő szabadsága növekvő zavart is okozott:

Többé már nem nyilvánvaló, milyen valójában egy „igazi nő” és egy „igazi férfi”.  Ma szinte mindenki egyetért abban, hogy az engedelmes háziasszony és a parancsoló pátriárka szerepei nem korszerűek, s a „passziv” nö” és „aktiv férfi” sztereotipiái is már rég elavultak.  Az alternativ nemi szerep szkriptek azonban, amelyeket napjainkban kínálnak, túlságosan sokfélék és túl gyors változásuk nem biztosít stabilitást. Nőknek:  az érzéki csábító és divat-modell;  a „dolgozó anya”; az önzetlen gondozó;  az okos üzletasszony;  a vállalati  ügyintéző; a politikai aktivista, vagy az otthonteremtő és a család központja.  Férfiaknak:  az „otthonülő férj”;  vagy a „playboy” és „hölgyek lovagja”;  a vakmerő kalandor;  a merész vállalkozó, a nyughatatlan menedzser, a megbízható munkaerő és „erős, de csendes típus”;  vagy a megértő lelki társ, a szebvedélyes szerető;  imádnivaló férj és gondos apa, vagy a komoly szakember, aki nagyvonalúan segít feleségének a háztartásban  stb.  E változatos kínálat mögött  gyakran az a hallgatólagos feltételezés is rejlik, hogy ideális esetben mindezen sszerepeket össze lehet és kell kapcsolni.  Mindez mindkét nem számára megnehezítette egy olyan szerep megtalálását, amely nemcsak a saját, belső igényeiket elégíti ki, hanem arra is képessé teszi őket, hogy egy megfelelőnek talált partnerrel együtt éljenek. A nemi szerep-bizonytalanság aztán a pár erotikus viselkedését is befolyásolhatja.

 

Dolgozó nők
A 20. század folyamán a nők sok olyan munkában kezdtek érvényesülni, amely korábban a férfiak számára volt fenntartva. Egyebek közt ez változtatta meg a hagyományos női nemi szerepet.

 

 

 

Szexuális  reagálás

Házasság és szexuális teljesítmény
A fiatalasszonyok és férjeik szexuális teljesítménye magasabb szintű, mint  a hasonló korú, de nem házas férfiaké és nőké. Ám idővel mindkét csoport. teljesítmény-szintjei csökkennek egy minden idősebb nő számára közös, alacsonyabb szintre és egy másik, minden idősebb férfi számára közös, alacsonyabb szintre.

 

 

Fiatal férfiak számára a házasság változást hoz a szexuális teljesítményükben.  20 éves koruk előtt a nős férfiaknak átlag heti  5 orgazmusuk van, míg a nőtleneknek csak alig több, mint 3.  Ám később mindkét csoport gyakorisági görbéi hanyatlani kezdenek. 50 éves korban minden férfinek átlag heti 2-nél kevesebb orgazmusa van;  a  60-as éveikben járóknak 1-nél alig több, a 70 éveseknek pedig 1-nél is kevesebb.  Ezek  Alfred C. Kinsey  megállapításai a 20. század közepén, ám e számok pontosságát különböző okok miatt megkérdőjelezték.  Az általuk jelzett tendencia azonban még ma is érvényes.  Sőt, azóta ezt több új vizsgálat is megerősítette.

Másrészt viszont a nőknél  Kinsey és munkatársai egy elég lapos görbével illusztráltak egy sokkal alacsonyabb gyakorisági szintet, amely egész életükre jellemző.  Sem kezdeti, meredek emelkedést, sem későbbi, jelentős hanyatlást nem találtak.  A férfiakhoz hasonlóan a házasság változást hozott a fiatal nőknél is.  Eleinte átlag heti 2-3 orgazmusuk volt. Ám még 30 és 50 éves koruk között is kb. heti 2 orgazmushoz jutottak.  Másrészt a nem házas nők egész életük során alig heti 1  orgazmust jeleztek, hasonlóképpen, mint az 50 év feletti, férjes nők.

Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a számok csak átlagot jelentenek, s egyénileg rendkívül nagyok a különbségek.  Azonkívül a számok csak orgazmusokra vonatkoznak.  Semmit sem mondanak az orgazmusok eredetéről, s ami még fontosabb, figyelmen kívül hagynak minden más szexuális reagálást. Mégis, épp ez a látszólag értelmetlen redukció a „számolható” eseményekre jól mutatja, hogyan alakul az évek során a férfiak és nők szexuális reagálása. Kinsey megállapításai ezért fontosak.

 

 

Erotikus  viselkedés

A  felnőtt erotikus viselkedés, a nemi szerep-viselkedéshez hasonlóan, szintén egy szkriptet illetve szkriptek kombinációját követi.  Ez még  a házasok és nem házasok koituszának  egyszerű esetére is igaz.  A működő intrapszichikus és interperszonális szkripteket  itt színezik az általános, kulturális szkriptek arról, hogy miért fontosak a közösülések, mi a céljuk, ideális gyakoriságuk és „normális”  időtartamuk.  A szkriptek azt is megmondják, hol és mikor kerülhet vagy nem kerülhet rá sor, kinek kell kezdeményezni  stb.  Kulturális szkriptek határozzák meg, hogy a közösülés mellett a szexuális interakció milyen más formái  megengedettek vagy tilosak, és milyen feltételek esetén.  Mindez azt jelenti, hogy a szocio-kulturális környezet változásai valószínűleg az egyéni erotikus viselkedést is megváltoztatják.

Például a legutóbbi fél évszázadban az orális szeretkezés a házas és nem házas heteroszexuális pároknál egyaránt gyakoribbá vált az USA-ban.  Ez kétségtelenül a nyugati országok egyre liberálisabb szociális légkörének köszönhető.  Ez a légkör vezetett először a homoszexuális férfiaknál az anáűlis közösülés elterjedéséhez is, de az AIDS hirtelen megjelenése után  ez a gyakorlat drámaian visszaesett.  Vagyis:  az egyének interaktiv szexuális viselkedése bármely más, szociális viselkedéshez hasonlóan, többé-kevésbé tükrözi a nagyobb, szociális változásokat.

Azonban mindig az egyének ragaszkodnak a régebbi viselkedés-mintákhoz.  Erre jó példa a férfiak által a nagyobb függetlenségre törekvő nők ellen elkövetett erőszak.  Ez az erőszak jórészt kulturálisan szkriptezett,  s a patriarchális idők maradványa, amikor a férfiak dominanciája még elfogadott volt.  Egyes férfiak ma is ezt az elavult szkriptet követik, s átviszik azt az erotikus kapcsolatukba is.  Ez gyakran eredményez szexuális diszharmóniát, funkciózavarokat és végül az utak szétválását.

A pozitiv oldalon: napjainkban sok pár teremt nagyobb harmüniát, különösen későbbi éveikben, mert el mernek hagyni sok, hagyományos sztereotipiát.  Figyelmen kívül hagyva a nemi szerep-viselkedés és az erotikus viselkedés intézményes szkriptjeit, kreativabbá és egyénibbé válnak kapcsolatukban. Ennek folytán pedig nagyobb kielégülést is találnak.

Mindettől eltekintve azonban ne feledjük, hogy a felnőttkor az életnek az a szakasza, amikor a gyermekkor és ifjúkor szexuális szkriptezésének eredményei is láthatóvá válnak.  Az egyén erotikus preferenciái kibontakoznak, s ez jelentős egyéni különbségeket hoz létre.Ennek megfelelően a különböző egyének a szexuális viselkedés egy vagy több típusát gyakorolják.

 

Reproduktiv  viselkedés, 1

Egyéni szinten a nők és férfiak rendszerint a felnőttkorban akarnak szülővé válni.  A modern társadalmakban  az ifjúkori szülőség nem jellemző, s gyakran egy nem kívánt terhesség eredménye.  Ezzel szemben a legtöbb felnőtt ma tudatosan vállal gyermeket,  s azt is eldöntik, hogy mikor, hányat és milyen időközönként vállaljanak.  A  fogamzásgátlás  mai módszereit alkalmazva az erotikus és a reproduktiv viselkedés számukra teljesen szétválasztható.  Ezt a szemléletet valójában sok kormány bátorítja, az ellenőrizetlen népesség-növekedés miatt.  Jó példa erre Kína, ahol a „páronként egy gyermek”  hivatalos politikája mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy  a szex és a reprodukció  többé nem elválaszthatatlanok egymástól.

Ugyanakkor egyes vallási hagyományok még ragaszkodnak ehhez: a katolikus egyház például elvárja, hogy a közösülés mindig tegye lehetővé a fogamzást.  E doktrina szerint a fogamzásgátlás legtöbb formája „mesterkélt”  és erkölcstelen.

A fogamzásgátlók használatát napjainkban a legtöbb ország az egyén lelkiismeretére bizza. Ez arra a módra is érvényes, ahogyan a párok a meddőséget  kezelik.  Egyesek elfogadják, mint Isten akaratát, s berendezkednek a gyermektelen életre;  mások az örökbe-fogadást választják, s vannak, akik a  meddőség leküzdésének modern módszereit veszik igénybe.

 

 

Reproduktiv  viselkedés,  2

Az ember reproduktiv viselkedése nemzetközi szinten egyre több gondot okoz.  Thomas Malthus  óta, vaagyis kb. 200 éve a demográfusok aggódnak a „túlnépesedés” miatt, s megoldandó problémának tartják a születési arányok növekedését.  Bár Malthus legszörnyűbb jóslatai nem váltak be, amitől félt az többnyire még ma is aktuális.  A téma részletezése nem ide tartozik, de legalább egy dolgot meg kell említenünk.

Bizonyosnak tűnik, hogy egyes szegény országokban folytatódni fog a rendkívül magas születési arány.  Vagyis  a szegény pároknak világszerte sokkal több gyermekük lesz, mint a gazdag pároknak.  Másként fogalmazva:  A gazdag országoknak, ahol a gyermekek fejlődési lehetőségei sokkal jobbak, sokkal alacsonyabb a születési arányuk, mint a szegény országoknak, ahol a minőségi oktatás és a jól fizetett munkák sokkal ritkábbak. E trendek okait nem nehéz meglelni.  A fejlett országok női naagyobb szexuális szabadsággal rendelkeznek, könnyen hozzájutnak a fogamzásgátlókhoz, s így elkerülhetik a terhességeket, miközben saját karrierjüket építik.  A fejletlen országok női viszont gyakran képzetlenek, háziasszonyi és anya-szerepre kényszerülnek, s nehezen jutnak fogamzásgátlókhoz.

Eltekintve azoktól a gazdasági és környezeti problémáktól, amelyek ebből az egyenlőtlen népesség-növekedésből adódnak, fölmerül a kérdés, hogy egy ország meddig mehet vagy menjen népességének kontrollja terén?  Még nehezebb megválaszolni egy, a jövőben felmerülhető kérdést:  A gazdag országoknak mennyiben szabad vagy kell kontrollálniuk a szegény országok népesedését?

 

Átlagos évi népesség-növekedési  arányok, 1980-2015

 

                    Szegények       Jobb módúak         Gazdagok

 

 

  1980 - 1998
  1998 - 2015
 

 

 A grafikon százalékos arányban mutatja három ország-csoport népesség-növekedését:La szegényekét, a jobb módúakét és a gazdagokét. A növekedési ráták mindhárom csoportban csökkennek. Ám az abszolút számok várhatóan növekednek a közeljövőben, mert egy szélesebb népesedési alapról indulnak. A növekedési ráták  nyilván magasabbak lesznek a  szegény és a közepes jövedelmű országokban, mint a gazdag országokban.
Source: World Bank

       

  

Öregkor

 

Az öregkori szexuális viselkedés újabban divatos téma lett. Nemcsak a tudományos közlemények, hanem  a népszerű magazinok és könyvek is egyre nagyobb figyelmet szentelnek ennek a korábban elhanyagolt témának. 

Az  elhanyagolás egyik oka az egyéni „életciklus”  szerencsétlen  ideája, amely szerint az öregkor visszatérés a korai életszakaszba, vagyis egy „második gyermekkor”.  Az igen fiatalokról és öregekről pedig egyaránt feltételezték, hogy nincsenek szexuális igényeik.  Sőt, a „nyugdijas házakban” és az „idős-gondozókban” az öreg férfiaktól és nőktől gyakran szándékosan elzárták a meglévő, vagy új szexuális kapcsolatok lehetőségét.  Ez a helyzet csak az 1970-es években kezdett megváltozni.  A nyugati média hirtelen fölfedezte az öregeket, mint a népesség növekvő hányadát és mint a hirdetések és más, marketing stratégiák célpontját.  Kezdték megérteni, hogy ma legtöbben tovább élnek, egészségesek maradnak és több pénzük van, mint korábban bármikor.  Vagyis az öregek potenciális vevők igen sokféle termékre, a külföldi utazástól kezdve a gyógyüdülőkig, a lakókocsikig, sportfelszerelésekig, szépítő krémekig, vitamin-tablettákig, divatcikkekig és a szórakozásig.  Ennek folytán az öregeket körül-udvarolták, dícsérték és úgy ábrázolták, mint a hedonista élvezet-hajszolók új, „henyélő osztályát”, amelynek változatlanul nagy az erotikus étvágya.  

 Ám ez az új kép épp olyan hamis, mint a régi.  Az öregedés biológiai folyamata elkerülhetetlenül  a testi erő fogyásához vezet, s ez az erotikus energiát is csökkenti.  Fogy a szexuális kapacitás és teljesítmény, s a test  elárulja az életkort.  A haj megőszül  vagy elfogy, az izmok petyhüdnek, a bőr ráncosodik, romlik a hallás és a látás, s minden mozgás és testi reagálás lelassul.  Ám szerencsére mindezek nem jelentik azt, hogy vége a kielégítő szexuális kapcsolatoknak.  Anélkül, hogy letagadnák saját, testi hanyatlásukat,  az idős nők és férfiak még találhatnak erotikus kielégülést, ha figyelmen kívül hagyják az „öregkori szex” néhány hagyományos, sztereotipikus  szkriptjét. 

 

 

Gender Role  (nemi szerep)

Gyakran megfigyelt jelenség, hogy az évek múlásával az idős párok kezdenek hasonlítani egymásra.  Ez nem annyira a testi hasonlóságukat jelenti,  inkább a viselkedésüket, az attitűdjeiket, ahogyan reagálnak egymásra és a környezetükre. Külsőleg a nemi szerep-különbségeik éppoly nyilvánvalóak, mint korábban,  de a fokozatosan mélyülő, kölcsönös alkalmazkodásuk  speciális egyensúlyt teremt köztük, és felpuhít egyes, korábban feltűnő, feminin vagy maszkulin vonásokat.  Ez persze nem minden párra jellemző,  még kevésbé azokra, akik egyedül élének.  A megfigyelés mégis utal a korábban említett igazságra.  Éppen a korán megalapozott és minden társas viselkedést meghatározó  nemi szerep változhat és gyakran változik is a felnőttkorban, s ez a változási folyamat az idősebb korban is folytatódhat.  Sok szülő átrendezi egymás közt a munkamegosztást, amikor gyermekeik felnőnek és  elhagyják a családi otthont.  További tényező lehet a nyugdijba kerülés.  A saját érdeklődés követésének újonnan elnyert szabadsága  azt jelentheti, hogy az asszony önkéntes munkát vállal, vagy tovább tanul valamelyik főiskolán illetve egyetemen.  Másrészt a férj esetleg inkább otthon marad, főz, takarít és valamilyen hobbival foglalkozik.  A pár egy egészen új vállalkozásba is foghat, egyenlő esélyekkel.

 A nemi szerepek még az öregkorban is sokféleképpen változhatnak, s ezek a változások érinthetik a férfi—nő viszonyt is.  Sőt,  a korábbi viselkedési minták abbahagyásának   és a hagyományos szkriptek újraírásának képessége  döntő fontosságú lehet a felnőttkorból az öregkorba való sikeres átmenet szempontjából,  legalábbis a szexualitás  területén.  Például:  A folytatódó elégedettség egyik legnagyobb akadálya lehet az a követelmény, hogy mindig a férfi kezdeményezzen, s hogy a férfi „passzivitása”  a szeretkezés során elfogadhatatlan.  Az idős nők viszont félhetnek, hogy elvesztik nőiességüket, ha irányítanak és  erotikus variációkat kezdeményeznek.  Ilyen gátlások nélkül egy idős pár sokkal könnyebben találhat kielégülést.

 

Szexuális  reagálás

 Amint láttuk, az életkor előre-haladtával a szexuális reagálás gyengül.  Ez főleg a férfiak többségére igaz, akiknek szexuális kapacitása, motivációja és teljesítménye jelentősen csökken  50 éves koruk felett.  Nőknél a csökkenés kevésbé feltűnő,  akiknek teljesítményszintje rendszerint kezdettől alacsonyabb a férfiakénál.  Ám valójában mindkét nemnél folytatódhat a kielégítő szeretkezés, ha szakítanak az irreális elvárásokkal és  a szexszel kapcsolatos, elavult szkriptekkel.  Egy nő számára ugyanis a menopauza nem jelenti a nemi élet befejezését.  Ellenkezőleg:  sok nő ilyenkor válik aktivabbá, mert többé nem kell félniük a terhességtől és nem kell törődniük a fogamzásgátlással. 

Az idős nők fiziológiailag a hüvelyfal vékonyodását és a hüvelyváladék csökkenését tapasztalják.  Ez helyileg alkalmazott, hormonális gyógyszerekkel kezelhető.  (Egy általánosabb hormonpótlás az egyébként egészséges nőknél és férfiaknál  nem mindig ajánlatos. Egyes esetekben hasznos lehet, de máskor kontraindikált.)  Nőknél előfordulhat a hüvelyizmok gyengülése is, ami tágabbá teszi a hüvelyt.  Az ilyen „laza” hüvely hatékonyan szűkíthető a  PC  izmok  erősítésével.  Sőt, a férfiak is javíthatják szexuális reagálásukat az ilyen gyakorlatok révén.  Mindazonáltal az idős férfiak pénisze lassabban merevedik,  s nem olyan erősen, mint korábban.  Másrészt az orgazmus és magömlés elérésének igénye már nem olyan sürgető,  így hosszabb ideig képes közösülni, mint ifjabb korában.  Mindenesetre, amíg a pár viszonya intim marad és őszintén megbeszélnek mindent,  a gyengébb szexuális reagálás nem feltétlenül zavarja  erotikus kapcsolatukat. Sőt, javíthatja.

 

A pubococcygeus  izom (PC izom)
A függőágy-szerű izom elöl a szeméremcsonttól hátul a coccyx-ig nyúlik..
(Bal) Nőknél körülveszi a hüvelyt.

 

 

 

 

Erotikus  viselkedés

 Az egyedül élő idős férfiak és nők számára nagy kihívás, hogy találjanak valahol intimitást és gyengédséget.  Sajnos,  modern kultúránk a házasságon kívül alig nyújt más  szkriptet az öregek szexuális kielégüléséhez.  A  „szingli”  vagy özvegy  idősek  nem találnak szociálisan jóváhagyott modelleket az erotikus kapcsolatokra,  s így kénytelenek egyéni megoldást keresni.  Néhány idős pár  külön lakik egymástól, de gyakran látogatják egymást, vagy rendszeresen együtt nyaralnak.  Mások közös háztartásban élnek, de nem házasodnak össze (mert ez számukra anyagilag előnyösebb).  Olyanok is vannak, akik hasonló helyzetű idősekkel élnek együtt.  Újabban sok „nyugdijas-ház”  vagy idős-otthon  is kezdi eltűrni, sőt, segíteni lakóinak szexuális kapcsolatait.

Mindazonáltal ezek és a hasonló kísérletek ma még egy morális  „szürke zónában”  vannak, s nélkülözik a teljes, szociális elismerést.  Túl sok idős ember nélkülözi a testi intimitást és a szexuális gyengédséget.  Társadalmunkban jelentős feladat  olyan kulturális szkriptek  alkotása, amelyek megkönnyítik az idősek erotikus igényeinek teljesülését.  A fejlett világban egyre növekszik a sohasem házasodó  „szinglik”  és a házasság után egyedül élő nők és férfiak aránya.  Ugyanakkor az élettartam meghosszabbodik,  így ez a probléma nyilván még sürgetőbbé válik a jövőben.  Az alábbi ábra a helyzet alakulását illusztrálja az USA-ban,  1970  és 1994 között, ám az általános trend folytatódik  és sok más országban is megfigyelhető.

Az egyedül élő felnőttek százalékaránya, kor és nem szerint (balra: nők; jobbra: férfiak)  

Forrás:  U.S. Census Bureau                                                                                                                             

 

 

 

         A  szexuális viselkedés tárgyai és alap-típusai

  

Wilhelm von Humboldt
(1767 -1835), a nagy német tudós és egyetemi reformer volt az első modern szerző, aki az emberi szexuális viselkedés morálisan semleges osztályozását bevezette.

 

 

Wilhelm von Humboldt, 1826/27-ben felvázolt egy nagyobb,  szexológiai  tanulmányt, “A  függőség története az emberi fajban” címmel.. Ebben a „teremtő ösztön”  és  a  prostitúció történetét kívánta vizsgálni. A  tanulmány, sajnos, sohasem készült el, de vázlatában Humboldt  elsőként vezette az emberi szexuális viselkedés morálisan semleges osztályozását.  Eszerint annak négyféle tárgya lehetséges:

  1. Önmaga

  2. A másik nem

  3. Azonos neműek

  4. Állatok

Ez az osztályozás még ma is megfelelő, általános bevezetést  nyújt  e nagyon bonyolult témába,  ezért kurzusunk következő részeiben  ezt fogjuk alkalmazni..A mai tudományos terminológiát követve azonban beszélni fogunk a “heteroszexuális” és “homoszexuális  közösülés”  második és harmadik esetéről is (a “hetero-“ és “homo-“ görögül egyszerűen “különbözőt” és “hasonlót” jelent).

 

1. Szexuális  öningerlés

Atum, az élet megteremtője
(Egy ősi, egyyptomi festményből)
 Egy ősi, egyiptomi mítosz szerint a teremtő isten, Atum, egyedül lévén a világban, péniszét ingerelte és leszopta saját ondóját. Majd azt kiköpve, megalkotta az első nőt és az első férfit.. Egy ősi. szumer mítosz szerint  Enki isten maszturbált és magömléséből származott az Eufrates és Tigris életadó folyója.

 

 

Az ember  (és sok fejlett állat)  képes partnerek nélkül is szexuálisan felizgulni és kielégülni.  Az ilyen  öningerlés  bármely életkorban lehetséges.  Megtörténhet akaratlanul is, miközben az egyén alszik,  vagy a szándékos maszturbáció során.  Vagyis, amíg egészségesek vagyunk, a testünk mindig képes a szexuális reagálásra, függetlenül attól, hogy egyedül vagyunk, vagy társakkal.

A szexuális öningerlés a múltban és ma is az ember leggyakoribb szexuális tevékenysége.  Ezt az ősidők óta a világon mindenütt leírták és ábrázolták.  Sőt, néhány ősi teremtés-mítoszban az istenek szexuális öningerlését úgy ábrázolták, hogy az minden élet eredetének tűnt.

.

 

 

Története

A  szexuális öningerléssel kapcsolatos attitűdök igen különbözőek voltak világszerte, a történelem egymást követő  szakaszaiban.  Volt idő, amikor ajánlották az egészség érdekében,  máskor viszont az egészség  komoly veszélyeztetőjének tartották.  Egyes vallási vezetők súlyos bűnnek nevezték, mások viszont nem törődtek vele.  Még ha csak a nyugati civilizáció történetét vesszük figyelembe,  akkor is azt látjuk, hogy  a vélemények erősen változtak,  a  morális közfelfogás többször teljesen átalakult.

Antikvitás

Claudius Galenus
 (Galen)
(129-201 AD),
 az ókori Róma legnagyobb orvosa  a maszturbációt egészségesként  ajánlotta

 

 

Régen gyakran azt hitték, hogy akaratlan orgazmus akkor történik, ha  éjszaka egy angyal, egy szellem vagy démon meglátogatja az alvó embert. Ez a körülményektől függően jó vagy rossz élmény lehetett.  Az ókori görög és római orvosok szerint  a bent rekedt ondó mérgező lehet, s ezért ajánlatos azt rendszeresen kiengedni.  Partnerek hiánya esetén pedig a szexuális öningerlés lehet hasznos alternativa.  Az egyén egészségére nézve mindkét lehetőség kedvező.  Másrészt viszont  az ókori zsidók szerint az ondót mindig meg kell őrizni a gyermek-nemzéshez, s nem szabad „elvesztegetni”.  Ezért az alvás közbeni orgazmusok sajnálatosak, az önkielégítés pedig súlyos bűn.

.

 

 

Középkor

Az ondó esetleges  „elvesztésétől”  való félelem a férfi önkielégítésének általános elítéléséhez vezetett a kereszténységben.  Bár a Biblia sohasem említi a maszturbációt, később a keresztények egyszerűen átvették a hagyományosan negativ, zsidó attitűdöket.

  Ám  a maszturbáció még a középkori Európában sem tűnt komoly problémának.  Bár a különböző bűnbánati írásokban elítélték, a korabeli egyházi iratok többsége alig említi, vagy csak homályosan utal rá.  Még a 16. században megjelenő, népszerű katekizmusok sem foglalkoztak a témával.  Ez a kihagyás első pillantásra különösnek tűnhet,  de érthetővé válik, ha  tudjuk, hogy a szexualitás középkori fogalma meglehetősen szűk volt.  Sőt, maga a fogalom is ismeretlen volt.  Általában csak a felnőttek közösülését tartották kifejezetten szexuálisnak.  Ezért úgy tűnik, hogy legalábbis a nőknek és gyermekeknek nem volt különösebb bűntudatuk a maszturbáció miatt.  Inkább egyszerűen egy testi feszültség enyhítésének gondolták, hasonlóan a vakaródzáshoz.

 

Az újkor kezdete

A  16. és 17. században Európa még alig törődött a gyermeki szexualitással és öningerléssel.  Például  IV. Henrik  francia király megmutatta kisfiának azt az ágyat, amelyben őt nemzették, s aztán önmagát is megmutatta, „saját péniszét kezével ingerelte, mondván: Fogd meg, ami téged teremtett.”  Sőt, ahogyan az udvari orvos jelentette, a kis herceg, a későbbi  XIII. Lajos  péniszét a dajka és az udvarhölgyek gyakran dédelgették.  Mihelyt sétálni tudott, ő is szívesen meztelenkedett a felnőttek előtt, akik aztán játszottak vele és puszilgatták a péniszét.  A maszturbációt illetően a királyi udvar Galenusz tanításait követte. Amikor a herceg elérte a serdülőkort,  „öltöztetője”  egyszer merev pénisszel látta őt kiszállni a fürdőből. A buzgó szolga erre rögtön ingerelni kezdte kezével az ifjút, mert  „ez olyan gyógymód, amelynek alkalmazását Angliában látta”.

 

 

 

Henri IV (1553-1610)

Louis XIII (1601-1643)

IV. Henrik  és  XIII. Lajos  francia királyok szexuálisan gátlástalanok voltak, s udvari orvosaik még a „klasszikus” orvosi tanításokat követték. Ezért ők a maszturbációt természetesnek és egészségesnek tartották.

 

 

 

Korai  18. század

Angliában  1710-ben egy névtelen pamflet jelent meg ezzel a címmel:  „Onánia, az önfertőzés förtelmes bűne és annak minden szörnyű következménye mindkét nemnél. Ellátva lelki és testi tanácsokkal azoknak, akik már beszennyezték magukat ezzel az utálatos szokással.”   A szerző, akiről ma úgy tudják, hogy korábban pap volt, de kuruzsló lett, s olvasóit az ondó veszélyes „elvesztegetésének” régi teóriáival örvendeztette meg.  Ő az ilyen viselkedést  „onániának” nevezte, utalással a bibliai Onan-ra, akit az isten azért büntetett, mert nem akarta megtermékenyíteni testvérének özvegyét.  A  szokásnak megfelelően közösült ugyan vele, de a fogamzást  a közösülés megszakításával akadályozta meg.  (Genezis, 38.8-10.) Sajnos, a szerző abszurd gondolatai és félrevezető fogalmai hamarosan  széles körűen elterjedtek és elfogadásra találtak.  A pamfletet gyorsan lefordították több európai nyelvre, s több, mint nyolc kiadásban fogyott el.

Tissot és Rush

Egy tekintélyes  svácji orvos, Samuel Tissot  1760-ban még befolyásosabb könyvet publikált ezzel a címmel: „Onanizmus, avagy tanulmány a maszturbáció által okozott betegségekről”.  A  szerző szerint a maszturbáció nemcsak bűn és bűntett, hanem közvetlenül felelős számos, súlyos betegségért, mint pl. a  „tüdővész, a látás romlása, emésztési zavarok, az impotencia és az elmebaj.”  Tissot nak látványos sikere volt. Széleskörűen idézték, mint a maszturbáció témájának legnagyobb tekintélyét, s az emberiség megmentőjének nevezték.  Néhány évtizeden belül szemlélete hivatalos, orvosi doktrina lett.  A nyugati világ orvosai kezdték a maszturbációt csaknem minden testi probléma gyökerének tartani.

1812-ben, amikor  Benjamin Rush  publikálta „Orvosi kutatások és megfigyelések az elmebajokról”  című könyvét,  a maszturbáció káros hatásait  már mindenütt tényként fogadták el.  Rush  szerint az „onanizmus” nemcsak elmabajt okoz, hanem  „ondócsökkenést, impotenciát, vizelési zavarokat, tabes dorsalist, tüdő-zsugorodást, dyspepsiát, a látás beszűkülését, vertigot, epilepsziát, hypochondriasist, emlékezetvesztést, manalgiát, elhízást és halált.”

 

 

(balra) Samuel Tissot (1728-1797) befolyásos és “felvilágosult”  svájci orvos.

(jobbra) Benjamin Rush (1745-1813), amerikai orvos, egyike az 1776-os Függetlenségi Nyilatkozat aláíróinak. Később az „amerikai pszichiatria atyjaként” tisztelték..

 

 

Graham és Kellogg

A  19. századi Amerikában a maszturbáció bűne elleni küzdelem két, legnagyobb harcosa az „egészséges életmód”  radikális propagálója volt. Ők régi, pszichiátriai aggályokat a diétázás gondjaival hoztak kapcsolatba, új területeket foglaltak el és erősen befolyásolták az USA középosztályi kultúráját.  Sylvester Graham,  egy presbiteri tisztviselő, akire még ma is a ’Graham  kréker’  feltalálójaként emlékeznek, Azonkívül olyan vegetariánus diétát is ajánlott, amely állítólag csökkentette a nemi vágyakat. Ám leginkább az „önmagunkkal visszaélés” elleni népszerű előadóként és szerzőként vált ismertté.  Sikeresen ijesztette meg sok hallgatóját és olvasóját azzal, hogy szinte minden egészségügyi problémát erre a „káros szokásra” vezetett vissza.

A másik, még befolyásosabb, maszturbáció-ellenes  harcos  Dr. John H. Kellogg  orvos volt.  A fanatikus vegetariánus egy gyógyintézetet vezetett  Battle Creek-ben (Michigan), ahol pácienseit beöntésekkel és különböző magokból álló diétával kezelte  8többek közt pattogatott kukoricával).  Ő  is elítélt minden szexuális tevékenységet, mint egészségtelent. Házassága  „elhálatlan”  maradt;  a maszturbációt pedig különösen károsnak tartotta, mint „az éjszaka csendes gyilkosát”.  A maszturbálókat nem engedte be a kórházába, mert reménytelennek tartotta őket.  Minden olyan betegséget, amely a kezelésnek ellenállt,  titkos maszturbációval magyarázott.

 

 

(balra) Sylvester Graham (1795-1851)
(jobbra) John Harvey Kellogg (1852-1943)

 

 

 

 

 

 

“Maszturbációs  őrület”

Anti-maszturbációs eszközök
1
+ 2 “Szüzességi övek” az erekciók megakadályozására. (A második lehetővé teszi a vizelést)
3 + 4 Tüskés pénisz-gyűrűk az erekciók megelőzésére

 

 

A  19. század során egyre több orvos hozta kapcsolatba a maszturbációt a súlyos elmebajokkal.  Ahogyan azt 1867-ben  Henry  Maudsley, korának legnevesebb angol pszichiátere magyarázta,  a maszturbációs őrületet  „a korai szakaszban az érzelmek extrém perverziója és a gondolkozás ennek megfelelő torzulása jellemezte,  később pedig az intelligencia hiánya révén éjszakai hallucinációk, öngyilkossági és gyilkossági hajlamok”.  Vagyis a  maszturbálókat potenciális gyilkosoknak tekintették, s csak az tűnt ésszerűnek, ha  zárva tartják őket egy azilumban.

Hogy még rosszabb legyen, a „betegséget” későbbi szakaszaiban gyógyíthatatlannak tartották.  Az orvostudomány csak annyit tehetett, hogy a prevencióra koncentrál  és a betegség korai felismerésére.  A  szülőknek ezért azt javasolták, hogy éjszakára kötözzék gyermekeik kezét az ágy széléhez, vagy viseltessenek a fiúkkal  vas tüskékkel ellátott péniszgyűrűt.  Különleges kötések és „szüzességi övek”  tették a nemi szerveket hozzáférhetetlenné.  Az orvosok ügyes mechanikai érzékkel  zseniális szerkezeteket találtak ki, hogy „megvédjenek”  mindenkit, nehogy „visszaéljen önmagával”. Végül, ha mindez kevés volt,  sebészi beavatkozást ajánlottak.  Ezek legnépszerűbbje a  férfiak infibulációja  volt (vagyis fémgyűrűt helyezni a fitymába, így akadályozni az erekciót), a  nőknél  klitoridektomia  (vagyis a csikló kivágása). De a nemi szervek beidegzésének megszűntetése, sőt, néha a kasztráci is szükségesnek tűnt. 

Nyilvánvaló, hogy ezek a mechanikai eszközök és a sebészeti beavatkozások a figyelmet állandóan a nemi szervekre és azok funkcióira terelték. Igy csaknem lehetetlenné vált a „páciensek” számára,hogy akár egy pillanatra is elfelejtsék a „problémáikat”. Nem csoda, hogy sokuk számára  a maszturbáció  gondja valóságos megszállottságot eredményezett..


 
.

20.  század

Wilhelm Reich
(1897-1957)  radikális osztrák pszichoanalitikus, ismét terápiaként ajánlotta a maszturbációt

 

A  19. század vége felé, amikor a legtöbb nyugati társadalom már indusztrializálódott, s kezdte élvezni gazdasági fejlődésének gyümölcseit, lassan megindult a szexuális liberalizálódás folyamata, s a maszturbációval kapcsolatban uralkodó orvosi doktrina is megkérdőjeleződött.  Először néhány pszichiáter kezdte kétségbe vonni, hogy elmebaj okozója lehet, s egyáltalán van-e közük egymáshoz. Az „ön-visszaélés”  talán csak egy „rossz szokás”, vagy a „fejlődésbeli megrekedés”  tünete.  Ám néhány orvos makacsul állította, hogy egy fiatalember testi fejlődése az ondójának megőrzésétől függ, s testileg gyengülhet, ha túl korán elvesztegeti azt.  Ám ezt az elméletet bizonyítékok híján hamar elvetették. Igy divatossá vált csupán a „túlzásba vitt” maszturbáció veszélyeire figyelmeztetni, s ez egy ideig kényelmes visszaeső poziciónak bizonyult. Minthogy a „túlzásba vitelt”  sohasem határozták meg pontosan, semmilyen tudományos bizonyíték nem volt, így senkit sem rettentett el az önkielégítéstől.  Másrészt egyes pszichoanalitikusok, pl. Wilhelm Reich  a maszturbációt gyógyhatásúnak kezdték tartani,  legalábbis a nők számára.  Végül a modern szexológia sikeresen demonstrálta, hogy a maszturbáció önmagában semmilyen testi vagy lelki kárt nem okoz, a „túlzásba vitel”  pedig nagyon viszonylagos.  Míg egyesek sohasem maszturbálnak egész életükben, mások viszont naponta többször, évtizedeken keresztül, s egyik viselkedés épp olyan „természetes”, „normális” és „egészséges”, mint a másik.

 

 

Nők és férfiak maszturbációja gyermekkortól a középkoruakig
Azon nők összesített százalékaránya (piros) és a férfiaké (kék), akik orgazmussal masturbáltak, adott életkorban
Forrás: Kinsey et al., 1948

 

Viszont,  míg a szexuális tevékenység merevsége és rutinja kétségkívül rossz,  nincs különösebb varázsa  az örökké változó  torna-mutatványoknak sem.  Nem létezik olyasmi sem, mint a koitusz legjobb, sőt, „természetes” vagy „normális” poziciója.  Végül is a fantáziadús szexuális partnerek igényeik és vágyaik kielégítése során spontán módon, a körülményeknek megfelelően variálják  közeledéseiket, s így megtalálják a saját, újszerű koitális pozícióikat.  Az ilyen poziciók részletes leírása felesleges, sőt, káros is lehet, mert erősítheti a koitusz mechanisztikus szemléletét.

Továbbá, valószínűleg értelmetlen egyáltalán felsorolni a különböző, jól körülírt koitális poziciókat.  A koitusz mindig magába foglal egész sor olyan mozgást, amelyek folyamatos egészet alkotnak, s legtöbb partner egyik pozicióról a másikra tér át anélkül, hogy megtervezné vagy tudatosan akarná.  Pedánsnak tűnik  összeírni 10, 12, 20  vagy még több külön poziciót és mindegyiknek  valamilyen jelentést tulajdonítani.  Persze bárki megkülönböztethet néhány alapvető koitusz-technikát, bár kevés ilyen van:  a partnerek állhatnak, ülhetnek vagy fekhetnek;  szembe nézhetnek egymással, vagy a nő hátat fordíthat a férfinek, bármelyikük lehet felül, vagy fekhetnek oldalt.

 

Orgazmus  az  alvás  során

Régóta  köztudott, hogy az ember alvás közben is képes szexuális reagálások átélésére.  Egyes kultúrákban és történelmi periódusokban azonban csak a férfiakat tartották képesnek erre.  Például a Bibliából tudjuk, hogy az ókori zsidóknál annak a férfinek, akinek álmában orgazmusa volt,  rituális fürdőt kellett vennie, hogy megtisztuljon.  Akaratlan magömlését  „polluciónka”, szennyeződésnek hitték, ami őt „tisztátalanná”  tette. (Leviticus  15, Deuteronomy 23)  Nők számára nem állítottak hasonló követelményt.  Minthogy a nőknek nincs magömlésük,  senki sem törődött esetleges, spontán orgazmusaikkal.

 A középkorban azonban ez némileg megváltozott, mert újjáéledni látszott  az éjjeli démonok  ókori, babonás hite.  A  szexuális álmokat ennek megfelelően az ördög látogatásának tulajdonították, aki vagy egy férfi alatt fekvő nő  (egy ún. succubus) formájában  jelent meg, vagy egy nőn fekvő férfi  (egy incubus) formájában.  Ez az elképzelés később fontos szerepet játszott a  „boszorkányok”  ún.  „felfedezésében”  és  15.-17.  századi üldözésében, ami a tömeghisztéria  és az emberi ostobaság egyik legszomorúbb epizódja volt.

 

 

Incubus
Középkori könyv- illusztráció

 

 

 

 Szakkifejezések

 Vallási és orvosi tekintélyek ezt a jelenséget még az utóbbi évtizedekben is  „éjszakai pollúciónak”,  vagy  „éjjeli magömlésnek”  szokták nevezni.  Csak a 20. század közepe táján  tudtak Kinsey és munkatársai megbízhatóbb adatokat gyüjteni az ilyenfajta szexuális kielégülések gyakoriságáról.  Adataik szerint nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is vannak orgazmusaik az alvás során, bár náluk  ritkábban.  Ennek folytán Kinsey már nem  „éjszakai magömlésekről”  beszélt, hanem „éjszakai szexuális álmokról”.  Ez a kifejezés már  mindkét nemre alkalmazható,  ám nem elég pontos.  Hiszen szexuális álmok egy délutáni alvás közben is előfordulhatnak, s akkor  „nappali szexuális álmokról”  kellene beszélni.  Ezért  az  „alvás közbeni orgazmus”  tűnik a legegyszerűbb és legpontosabb kifejezésnek.   

 Természetes  funkciója

Szexuális álmok
Az ifjú herceg csókjával fölébresztett “alvó Szépségről” és „Hófehérkéről” szóló tündérmesék  szimbolikus formában  a lányok szexuális álmairól szólnak.

 

 

 

 Az  alvás közbeni orgazmusok csaknem mindig szexuális álmokhoz kapcsolódnak, különösen a férfiaknál.  Ha nemileg érettek,  akkor magömlésük is van, vagyis  „nedves álmaik”  vannak.  Ezek az álmok szokatlan, sőt, tiltott viselkedést is tartalmazhatnak,  például közösülést egy közeli rokonnal,, gyermekekkel vagy állatokkal,  csoportszexet,  exhibicionizmust  és sok más tevékenységet,  amit az egyén az ébrenlét során megengedhetetlennek tartana.  Az alvás során azonban normális gátlásaink és önkontrollunk sokkal kevésbé hatékonyak, s tudattalan vágyainkat így ártalmatlan, szimbolikus módon élhetjük ki.  A tudatos gátak hiánya magyarázza azt a jelenséget is, hogy sokan  (különösen a nők)  jóval gyorsabban jutnak orgazmushoz álmukban,  mint éber állapotban.

Az ilyen élményekkel kapcsolatos vallási és orvosi attitűdök ma általában nagyon elnézőek.  Sokan egyáltalán nem törődnek velük, vagy csak akkor tartják bűnnek, ha azokat tudatosan elősegítik és élvezik.  Ma széleskörűen elterjedt nézet, hogy az alvás közbeni orgazmusok  szükségesek és egészségesek, s  akár a  szexuális  absztinencia  „természetes” ellensúlyozását jelenthetik.  Ez a népszerű vélemény azonban tévesnek tűnik.  Például  Kinsey megállapításai szerint, azok a nők, akik hirtelen elvesztik a heti többszöri, szeretkezéses  orgazmus lehetőségét, nem élnek át jóval több, alvás közbeni orgazmust.  Tény viszont, hogy egyes nőknél az akaratlan orgazmusok száma csak akkor nőtt, ha az ébrenléti orgazmusaik száma is növekedett.  Vagyis  az alvás közbeni orgazmus  az emberi test normális funkciója lehet, de nem pótolja a  tudatos  szexuális tevékenységet.

 

 

Maszturbáció

 Fent: Két műpéniszt  (dildókat) maszturbációra használó nő
Lent: Maszturbáló szatir
(Ókori görög vázafestmények nyomán)

 

 

  A  „maszturbáció”  szava a  latin  masturbare  igéből származik,  amely kézzel történő  ingerlést  jelent.  (manus = kéz  +  turbare = megzavarni) A szakkifejezést csak kb. 200 éve vezették be az angol nyelvbe.  Korábban olyan, pontatlanabb utalásokat és leírásokat használtak, mint „kamaszos szenvedélyek”  vagy  „magányos  élvezkedés”.  Napjainkra azonban a  „maszturbáció”  szó a legtöbb európai nyelvben meghonosodott,  a szakkönyvekben pedig minden egyéb kifejezést helyettesített.  Ilyenformán ebben a kurzusban is ezt a  közismert  kifejezést kell alkalmaznunk.

  Mindazonáltal fontos tudnunk, hogy ez a kifejezés valójában pontatlan  és félrevezető, hiszen a férfiak és nők is képesek magukat a kéz használata nélkül szexuálisan  ingerelni. Ezért a modern szexológusok szerint  maszturbáció  „bármely szándékos, testi öningerlés,  amely  szexuális reagálást  eredményez.” 



 

 

 Korai  élmények

 Mind a nők, mind a férfiak már csecsemőkorban maguktól megtanulhatnak maszturbálni.  Miközben nemi szerveikkel játszanak, rájöhetnek, hogy ez kellemes érzés, s aztán később is igyekeznek megismételni ezt az élményt.  A tudatos és rendszeres maszturbáció azonban többnyire csak a serdülőkorban kezdődik.  A  fiúkat gyakran más fiúk tanítják maszturbálni,  vagy  beszélgetéseik során hallanak erről.  Minthogy a szexuális témákat a fiúk sokkal őszintébben szokták megvitatni, mint a lányok,  rendszerint korábban jutnak több, szexuális információhoz.  A lányok viszont többnyire egyedül és véletlenül fedezik fel a maszturbációt.  Egyesek a  „petting”  révén jönnek rá,  mások könyvekben vagy magazinokban olvasnak róla.  Egyes lányoknál még az is előfordul, hogy maszturbálnak, de csak évek múlva jönnek rá, hogy ez valójában maszturbáció.

 

  Nők

 A nők egyik vagy mindkét kezüket használják a maszturbációhoz.  Legtöbbször az egész vulvát ingerlik, vagy finoman simogatják a csikló makkját és a kisajkakat  (labia minora).  Vannak nők, akik egyidejűleg a mellbimbóikkal is játszanak;  s  előfordulhat, hogy a mellek ingerlése önmagában is  orgazmust eredményez.

A  kezek  használata helyett mind a nők, mind a férfiak nemi szervüket valamilyen tárgyhoz dörzsölhetik, például egy párnához,  törülközőhöz, lepedőhöz, vagy a matrachoz.  Egyes nők  a kerékpározás révén is orgazmushoz jutnak. Sok nő úgy is tud maszturbálni, hogy keresztbe tett, vagy egymáshoz szorított lábakkal  ritmikusan előre—hátra mozog.  Előfordul, hogy a ritmikus izomfeszítés önmagában is elegendő az orgazmus kiváltásához. 

Sok férfi azt hiszi, hogy a nők az ujjaikat vagy valamilyen hengeraléakú tárgyat vezetnek a hüvelyükbe, amikor maszturbálnak.  Ám azok a nők, akik különböző tárgyakat vezetnek be mélyen a hüvelyükbe, gyakran csak a férfiak kedvéért teszik ezt.  Az e célra használt tárgyak rendszerint egyszerű  háztartási eszközök,  pl. gyertya vagy uborka.  Ősidők óta ismertek a műpéniszek vagy  dildók. A  dildókat fából, gumiból vagy plasztikból készítik.  Ma már más  maszturbációs eszközök is vannak a piacon,  pl. pénisz alakú elektromos vibrátorok.  Vannak már olyan vibrátorok vagy masszirozó gépek is,  amelyek a külső nemi szervek ingerlését szolgálják.  Az ilyen eszközök sokkal hatékonyabb szexuális ingerlést biztosítanak,  mint a hüvelybe vezethetők.    

A  vibrátorok három tipusa

 

 Férfiak

A  szándékos szexuális öningerlés a férfiaknál is sokféle módon történhet.  Az esetek jelentős részében főleg a kezeket használják:  simogatják vagy dörzsölik a péniszüket, egészen az orgazmusig.  Ugyanakkor egyik kezükkel a test más erogén zónáit is ingerelhetik.  Szexuális izgalmuk fokozása érdekében például  megemelhetik a herezacskót, vagy az anusba vezetik egyik ujjukat.  Néha még az is előfordul, hogy  egy kemény tárggyal, pl. egy dróttal ingerlik a húgycsövüket.  (Közben persze nem tudják, hogy ez fájdalmas és veszélyes lehet.)  A piacon  többféle mechanikus és elektromos segédeszközt árusítanak a férfi maszturbációhoz (pl. vákuum pumpákat).  Ezek az eszközök  ritmikus, szívó hatást gyakorolnak a péniszre,  s valamilyen terápiás hatásuk is lehet a testileg fogyatékos vagy szexuális funkciózavartól szenvedő férfiakra.  Ám az egészséges férfiak számára semmilyen előnyt nem nyújtanak a maszturbáció „hagyományosabb”  formáihoz képest.

Szexuális  segédeszközök”

A különböző “sex shopok” ma sok országban árulnak “szex játékokat” vagy “segédeszközöket”.
(Balra) Egy átlátszó, kemény anyagból készült vákuum pumpa, az erekció megkönnyítésére.
(Jobbra) Egy elemmel hajtott, vibráló cső, puha anyagból készült, maszturbációs segédeszköz.

 

 Gyakori  tevékenység

Néhány orvosi tankönyvben a maszturbációt csaknem kizárólag ifjúkori tevékenységnek tekintik. Köztudott, hogy sok tinédzser számára valóban a leggyakoribb, sőt, egyetlen módja a szexuális kielégülésnek.  Ám ez nem jelenti, hogy csak az emberi szexuális fejlődés korai szakaszaira jellemző, s hogy csak a fiatalok számára „megfelelő”.  Egyszerűen arról van szó, hogy a fiataloknak kevés a lehetőségük a közösülésre.  Valójában azonban sok felnőtt is maszturbál, a házaspárokat is beleértve.  Önmagában az a tény, hogy egy házas egyén maszturbál,  semmit sem árul el a házastársi kapcsolatról.  Egy férj vagy feleség a rendszeres közösülések mellett is igényelheti és évezheti ezt. 

Az idősebb férfiak és nők is újra, jobban érdeklődhetnek a maszturbáció iránt, ha egyedül élnek, vagy ha a partnerük beteg, gyenge vagy más okból alkalmatlan.  Ezekben és sok más esetben a maszturbáció a közösülés pótléka lehet, ami csökkenti a feszültséget, működteti a testet, stimulálhatja a fantáziát és karban tartja a szexuális kapacitást.  Végül pedig a maszturbáció igen fontos lehet a valamilyen fogyatékossággal élők számára, akiknek nagy segítséget nyújthatnak a ma kapható mechanikus vagy elektronikus  segédeszközök.  

 A maszturbáció és a házasélet  éves gyakorisága
Mr. C., egy európai férfi, házas és két gyermek apja, feljegyezte szexuális életét, gyermekkorától 67 éves korig.
Amint azt a két görbe mutatja, a
maszturbáció (piros) volt házassága előtt az egyetlen kielégülési mód, de ez folytatódott a házasélete során is  (kék). Mr. C viselkedése nem feltétlenül tipikus. Ám a grafikon megmutatja
a férfi szexuális kapacitás tipikus kiugrását a pubertást követően …    .

 

2. Heteroszexuális  közösülés

A szexuális közösülés
korai ábrázolás
Sziklarajz, ca. 1500  I.e.
Guangxi province, Kina
Courtesy China Sex Museum, Tongli

 

 

A szótár szerint  a közösülés  szó  (latin: intercurrere= kapcsolódni) bármilyen cserére vagy kommunikációra utal két személy között.  Igy  általában beszélhetnénk  szociális közösülésről, vagy két, egymás felé forduló ember esetén vizuális közösülésről, , két beszélgető ember közötti orális közösülésről, két kezet rázó ember között pedig manuális közösülésről.  Ám ezt a kifejezést sok tankönyv jóval szűkebben értelmezi.  A közösülés ekkor csak a kommunikáció egy sajátos fajtáját jelenti:  éspedig a szexuális közösülést.  Sőt, gyakran csak ennek egy sajátos fajtáját, a vaginális közösülést, vagyis a koituszt jelenti számukra. 

Sajnos, ezt a leszűkített jelentést a közvélemény ma már széles körűen elfogadta. A népszerűsítő írások például  gyakarn különbséget tesznek a „közösülés” (koitusz) és a „petting” (a szexuális intimitás minden más formája)  között. Azt is kijelentik, hogy a „közösülés”  drámai eseményét meg kell előznie az „előjátéknak” és követnie kell az „utójátéknak”. Vagyis szerintük az igazán lényeges szexuális kapcsolat csak a pénisz és a vagina között jöhet létre.

Ez nagyon szűk látókörre vall.  Hiszen, mint ahogyan az 1. kurzusban láttuk, az emberi szexuális reagálás az egész testre kiterjed, az orgazmus pedig sokféle módon érhető el.  A koitusz valóban a szexuális kapcsolat leggyakoribb formája, de semmiképpen sem az egyetlen.  Sőt, sok nő és férfi számára még csak nem is a leginkább kedvelt.  Továbbá igen sokan fizikailag képtelenek a koituszra, bizonyos fogyatékosságok, sérülések vagy betegségek miatt. Mindazonáltal  közülük sokan képesek és gyakorolják is a közösülés egyéb formáit, s így kielégítő szexuális kapcsolatuk lehet.

 

 

Nemcsak koitusz

Koitusz.
Leonardo da Vinci
(1452 - 1519) anatómiai ábrája
Windsor, British Royal Collection

 

 

A koitusz a szexuális közösülés egyetlen olyan formája, amely nemzést eredményezhet,  s ezért kultúránkban már régóta a legfőbbnek tartják.  A zsidó és keresztény vallási hagyományok szerint a szex és a nemzés elválaszthatatlannak számított.  Minden olyan szexuális aktivitást, amely jellegénél fogva nem vezethetett terhességhez, bűnösnek és mélyen elítélendőnek tartottak.  Sőt, a legtöbb nyugati országban a vallás szerinti bűn gyakran jogilag is bűncselekménnyé vált.  A  nem közösüléses szeretkezés súlyos bűnnek szűmított,  így a büntetés is igen szigorú lehetett.  Végül a pszichiáterek a bűnt betegséggé változtatták;  mondván, hogy azok a felnőttek, akik a koituszt nem részesítik előnyben bármely más szexuális játékkal szemben, azok elmebetegek, vagy legalábbis „éretlenek”.

  A koitusz jelentőségének eltúlzása  sokak életét elrontotta. A modern szexterapeuták szerint a pénisz és vagina folytonos előtérbe helyezése a férfiak és nők más „erogén zónáit”  lassan érzéketlenné tette, s ezzel akadályozta nemi működésüket  (lásd az  5. kurzust).  Ameddig a koituszt kiáltották ki a szeretkezés egyetlen  vagy legjobb formájának, addig minden más forma egyértelműen alacsonyabb rendűnek számított.   Legjobb esetben „pótléknak” vagy a „lényeges esemény előjátékának” illetve „epilógusának”  tekintették  Vagyis a párok szinte kötelezőnek érezhették, hogy spontán erotikus próbálkozásaiknak közösüléssel kell végződniük. Szeretkezéseiket így továbbra is különböző szakaszokra kellett tagolniuk, ezért képtelenek voltak erotikus potenciáljukat szabadon alakítani.

 

Saját meghatározásunk

Ebben a kurzusban nem követjük a legtöbb szexuális vagy házassági kézikönyv szokásos megközelítését, hanem átfogóbb módon tárgyaljuk a témát. Igy, ahelyett, hogy speciális és bonyolult preferenciákkal terhelnénk az olvasót,  igen egyszerű definicióval kezdjük.

         Szexuális kapcsolat bármely olyan kommunikáció,  amely szexuális reagálást
         tartalmaz.

 

Az ilyen kommunikációnak persze sokféle formája lehet.  Szexuálisan reagálhatunk egymásra,  ha ölelkezünk és csókolózunk, de akkor is, ha csak egymás szemébe nézünk, vagy  telefonon beszélünk egymással. Vagyis nem kell megérinteni egymás nemi szervét, sőt, egyáltalán nem kell testi kapcsolatba kerülni. Mégis, amíg van valamilyen „megérintettség”  és a szexuális érzések kölcsönös tudomásul vétele, addig a szó valódi értelmében szexuális kapcsolatról beszélhetünk..

 

A szexuális  kapcsolatok alapvető típusai

 Tudományos szerzők gyakran tartják szükségesnek, hogy jellemezzék és osztályozzák mindazt, ami a szeretkezéskor történik.  Például még a közvetlen testi kapcsolat nélküli érintkezést is feloszthatják néhány al-típusra.  Igy azt az egyént, akit egy obszcén telefonhívás felizgat, s aki még bátorítja is a hívót,  „vokális és hallási közösülőnek”  tartják.  Ugyanígy beszélhetünk  „levélváltásos szexről”  vagy „internetes szexről” olyanok között, akik egymásnak szexuálisan izgató leveleket, fényképeket és e-maileket küldenek, vagy webkamerákkal figyelik egymást.

  Ám a köznapi életben ez a terminológia felesleges és könnyen pedánsnak, erőltetettnek tűnik.  Ezért praktikus okokból a legtöbb szakember néhány alapvető terminust használ, amelyek a szexuális kapcsolatoknak csak olyan formáira vonatkoznak, ahol  közvetlen testi kapcsolat jön létre legalább az egyik fél nemi szervével. Ez jelentősen leegyszerűsíti a dolgokat.  Ezért itt ezt a szokást követjük, s a szexuális kapcsolat négy alaptípusát különböztetjük meg.

Manuális  közösülésről  beszélünk (lat. manus: kéz), ha az egyik partner nemi szerve  kapcsolatba kerül a másikuk kezével.

Orális  közösülésről  beszélünk (lat. os: száj), ha az egyik partner nemi szerve kapcsolatba kerül a másikuk szájával.

Genitális  közösülésről  van szó (lat. genitalia: nemző szervek), ha az egyik partner nemi szerve kapcsolatba kerül a másikuk nemi szervével.

Anális  közösülés (lat. anus: végbélnyílás), ha az egyik partner nemi szerve kapcsolatba kerül a másikuk ánuszával.

 

 

Nem kizárólagos

Erotikus szobor egy ősi,  hindu  templomról, Khajuraho-ban, India közepén, az
i.u. 10. századból
Courtesy of Sudheer Birodkar

 

 

 A szexuális kapcsolat  4  alaptípusa nem jelent kizárólagos alternativát  vagy szeparált közeledést.  Tény, hogy egyes férfiak és nők a szexuális kapcsolatnak csupán egyetlen típusára szorítkoznak, de a legtöbb pár ma inkább váltogatja a szeretkezés különböző formáit. Igy közösülésük először manuális lehet, aztán orális és végül genitális.  A pedánsak még többféléről beszélnek, például  „vizuális közösülésről”, amikor a partnerek egymás szemlélésével erősítik szexuális reagálásukat.  De lehet szólni „femorális közösülésről”  (latin  femora:  comb) is, valamint   „mammális közösülésről” (latin  mamma:  mell),  amikor  a férfi péniszét a partnerének combjai vagy a mellei közé helyezi.  A párok órákat tölthetnek egymás karjaiban, s kipróbálhatják a szeretkezés minden variációját, mielőtt kielégülnek.  Máskor meg egyszerűen élvezik egymás kölcsönös ingerlésénét anélkül, hogy orgazmusra törekednének.  Mindezek egyike sem módosítja  definiciónkat.   Másrészt  vegyük figyelembe, hogy itt csak az ilyen interakciók szexuális jellege érdekel bennünket.  Például a manuális közösülés definiciója nem alkalmazható egy páciens nemi szervének orvos általi vizsgálatára.  Az a puszta tény, hogy valakinek a nemi szerve  kapcsolatba kerül egy másik személy kezével, szájával, nemi szervével vagy ánuszával, önmagában még nem indokolja, hogy szexuális kapcsolatnak nevezzük.  Ez a kifejezés csak akkor indokolt, ha legalább az egyikük szexuálisan reagál, s a másik  ezt észleli és elfogadja.  Ez többek közt azt is jelenti, hogy a pusztán kiváncsiságból egymás nemi szervét megérintő gyermekek esetén sem beszélhetünk szexuális kapcsolatról..

 

Nincs érvényes standard

Közösülni készülő pár.
 Ógörög váza-festmény
Staatl. Museen zu Berlin, SPK

 

 

Bár viszonylag könnyű egyetérteni a szexuális kapcsolat általános definiciójában, ésszerűtlen lenne standard leírást  adni róla. Az  emberek között a szex lényegében személyes ügy.  A szexuális érdeklődés egyénileg különböző, s így monden pár másként szeretkezik.  Vannak, akik egész életükben egyféle mintát követnek,   mások az adott alkalomnak megfelelő módokat keresnek, vagy tetszés szerint variálják szeretkezésüket.  Vannak párok, akiknek néhány perces, sőt, másodperces szeretkezés is elegendő, míg másoknál órákig tart.   Egyesek sohasem ismétlik meg az élményt vagy csak hosszabb időközönként;  mások viszont évekig naponta többször közösülnek.

Semmi baj sincs ezekkel a szokásokkal mindaddig, amíg megfelelnek az  érintetteknek; épp ezért nevetséges, ha bármely „tekintély”  mást tanácsol.   Ám a nyugati történelem hosszú periódusaiban mégis csak a koituszt, azaz a nemzést biztosító közösülést tartották „természetesnek” és elfogadhatónak.  Szerencsére időközben a legtöbb vallási, jogi és orvosi tekitály felvilágosultabb attitűdöt fogadott el.  Megértették, hogy a szexuális kapcsolatban a partnerek egész személyisége vesz részt  és hogy a szexuális érintkezés bizonyos testrészekre szűkítésének igénye  természetellenes.  A szexuális kísérletezés széleskörűen elfogadottá vált.  A következő szekciók a szexuális közösülések széles körére utalnak anélkül, hogy  a reprodukciót vagy az orgazmust hangsúlyoznák.  A szöveg nem foglal állást  a szexuális közösülés semmilyen standardja, normája vagy célja mellett,  kivéve a  kölcsönös élvezetet.

 

Manuális  közösülés

 A manuális közösülést úgy határozhatjuk meg, mint szexuális kapcsolatot az egyik személy nemi szerve és a másik személy keze(i)  között.

 A régebbi házassági kézikönyvek az ilyen kapcsolatot gyakran „pettingnek” vagy a koitusz  „előjátékának”  nevezték.  Egy nő nemi szervének intenziv kézzel ingerlését  szükségesnek tekintették  a nő teljes felizgatásához, s a férfiakat ennek rendszeres alkalmazására bíztatták, hogy így járjanak partnernőjük kedvében. Sajnos, sok férfi úgy gondolt erre az „előjátékra”,  mint egy újabb, kellemetlen férfi kötelességre.  Azonkívül, minthogy keveset tudtak a női szexuális reagálásról,  néhányan  annyira túlingerelték a klitoriszt, hogy inkább fájdalmat okoztak, mint gyönyört.  A nők viszont gyakran egyáltalán nem kedvelték a férfi nemi szerv megérintését.  Vagyis a manuális közösülést ritkán tekintették kölcsönösen élvezetes élménynek.  Ám napjainkban megvalósulni látszik a szexuális attitűdök általános változása.  Ma sok férfi és nő őszintén közli egymással, hogy mit kedvelnek a szexben, és sokkal inkább hajlandóak kísérletezni. Igy kezdik megérteni, hogy a koitusz nem az egyetel módja a szexuális kielégülésnek.  Sőt, rájöhetnek, hogy nagy élvezetet adhatnak és kaphatnak egymás testének megérintése, simogatása és masszirozása révén is.  Mi több,  a modern szexuálteraoeuták  arra is rájöttek, hogy az ilyen, kölcsönös gyengédség feloldhatja a szexuális gátlásokat, s így segíthet a szexuális funkciózavarok leküzdésében.    

 

Férfi - nő

Maria Theresia
(1717 -1780)
 Austria főhercegnője, Magyarország és Bohemia királynője, a római birodalom
császárnője.
Házassága kezdetén udvari  orvosa ezt a tanácsot adta férjének (latinul):
“Ceterum censeo vulvam Sanctissimae Majestatis ante coitum esse titillandam"
(Azt hiszem, hogy őfelsége vulváját a koitusz előtt csiklandozni kell). Őfelsége
 16 gyermeket szült..

 

 

Miközben a partnerek fokozatosan megismerik egymás erogén zónáit,  valószínűleg újra és újra visszatérnek azokoz, amelyek a legérzékenyebbek, vagyis a nemi szervekhez.  Igy természetesen manuális közösülésbe kezdenek.  Azt is felfedezik, hogy bármelyikük kezdeményezhet, vagy akár egyszerre is ingerelhetik egymást.  Ez utóbbi esetben persze kölcsönös maszturbációról beszélhetünk.  A nőt maszturbálni kívánó férfinek nyilván meg kell kérdeznie őt: hol és hogyan szereti az ingerlést.  (Aligha van két, egyformán maszturbáló nő.)  Többnyire azt a választ kapja, hogy a csikló makkja túl érzékeny a direkt ingerléshez, s hogy sokkal jobb a csikló oldalát és a kisajkakat  (labia minora)  símogatni. Továbbá, ahogy a nő szexuálisan felizgul,  hüvelya magától nedvesedni kezd, a férfi pedig ezt a váladékot ujjaival a csikló környékére viheti, hogy annak esetleges kidörzsölését elkerülje.  Arról sem szabad elfeledkeznie, hogy az izgalom növekedésével a csikló vissza-húzódik fitymája alá, s így elérhetetlenné válik.  Ám, ha követi a nő „instrukcióit” és továbbra is ingerli a vulva egészét, rendszerint orgazmushoz juttathatja a nőt.  Sőt, minthogy sok nő gyors egymásutánban több orgazmusra képes,  akár folytathatja is ezt az ingerlést, vagy átválthat az orális vagy genitális közösülésre.

.

 

Nő - férfi

Elszorítási technika.
Az orgazmusukat nehezen időzítő férfiakat segítheti a szexterapeuták által gyakran ajánlott módszer. A nő maszturbálja a férfit, s amikor az közel jut az orgazmushoz, alkalmazzon “elszorítást”.   a péniszen, az ábrán mutatott módon. Igy a nő segíthet partnerének az orgazmus késleltetésében.
(A részleteket lásd itt.)

 

 

Minthogy a hagyományos házassági kézikönyvek a nőt szexuálisan passzivnak jellemzik, ritkán ajánlják neki, hogy ingerelje férjének nemi szervét.  Ám nagyon sok férfi szereti és élvezi péniszének dédelgetését.  Valójában semmilyen más ingerlés nem eredményezi a férfi szexuális felizgulását ilyen gyorsan.  A férfit hatékonyan ingerelni kívánó nőnek persze ajánlatos megkérdeznie, hogyan szereti ő pénisze ingerlését.   

Legtöbbször azzal is fokozhatja a férfi élvezetét, ha benyálazza ujjait, vagy vizes alapú sikosítót használ.  Ha a férfi eközben orgazmust él át, általában némi időre van szüksége egy újabb erekcióhoz.  Ám még ekkor is képes kielégíteni a nőt, ha erre igénye van.  Ilyenkor alkalmazható a manuális vagy orális technika.

Egyes nők idegenkednek  a férfi péniszének kézzel ingerlésétől, mert azt hiszik, hogy ez nem nőies, inkább gyerekes vagy bűnös.  Azt is gondolhatják, hogy egy „igazi”  férfi úgysem engedné magát ilyen módon „használni”. Ám ezeket a nőket emlékeztetni lehet arra, hogy  a férfiak a történelem során  épp az ilyen szolgáltatásokért is  fizettek a prostituáltaknak, és hogy még ma is egyes masszázs-szalonok szép jövedelemre tesznek szert ebből.

Mint említettem, a modern szexterapeuták számára már rég nyilvánvaló a manuális közösülés terápiás értéke, s közülük sokan ajánlják pácienseiknek ennek gyakorlását.  E tanács oka egyszerű:  Azok a férfiak és nők, akik megtanultak egymásnak kézi ingerléssel örömet szerezni, általában a szexuális közösülés minden más formájának gyakorlásába is könnyen belejönnek.

 

Orális  közösülés

Orális  közösülés.
Kolumbusz előtti kőedény,
Mochica kultura, Peru.

 

 

Az orális közösülés lényege a szexuális kapcsolat az egyén nemi szerve és partnerének szája között.

A nemi szervek és a száj a test két, legkönnyebben ingerelhető erogén zónája, igy természetes, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljenek. Az ilyen viselkedés igen gyakori csaknem minden emlősállatnál, és biológiai szempontból semmi sem indokolná, hogy az ember, mint legfejlettebb és legszenzitívebb emlős miért lenne kivétel ez alól.

Ám egyes társadalmakban és történelmi korszakokban az orális közösülést bűnnek, törvényszegésnek vagy betegségnek tekintették és az ezt gyakorló párokat szigorúan megbüntették.  Hagyományos vallási, jogi és pszichiátriai elítélése ellenére az orális közösülést mégis mindig, széleskörűen gyakorolták kultúránkban.  Ez aligha meglepő, minthogy nagyon is kielégítő lehet mind a férfi, mind a nő számára.  Azonkívül nem vezethet gyermeknemzéshez és így nagyon megfelel azoknak a pároknak, akik aggódnak a nem kívánt terhesség miatt és nem jutnak megfelelő fogamzásgátlókhoz. A nem házas tinédzserek is élvezhetik az orális közösülés előnyeit.  Hiszen nemcsak elkerülhetővé teszi a terhességet, hanem a lány „szüzességét”  is megőrzi.  Ugyanezért a fiúk éppúgy szeretnek a lány szájába ejakulálni, mint a vaginájába.  Vagyis sok pár rátalál az orális közösülés különböző formáira, és szívesen elégül ki így.

Felláció

Felláció.
Fiatal férfit leszop egy nő.
(Ógörög váza.kép.)

 

 

 A "felláció" (lat. fellare: szopni) kifejezés  a férfi nemi szerv nyalását és szopását jelenti.

Sok férfi élvezi a pénisz szopását, és sok nő szereti partnerét ily módon kielégíteni.  A férfi külső nemi szervei rendkívül érzékenyek az érintésre, s az ajkak, a nyelv, valamint a nő szájának meleg, nedves belseje a legkellemesebb szexuális ingerlést biztosítja.  Egyébként  a nő már azzal is nagyon felizgathatja a férfit, hogy csókolgatja a combjának tövét a herezacskó mellett, vagy gyengéden nyalogatja a heréket.  A szájával ingerelheti a környék más erogén zónáit is,  így a herezacskó és az ánusz közötti teret (a perineumot), vagy magát az ánuszt.

A pénisz szopásához persze meg kell kérdezni a férfit, hogyan szereti ő ezt, s a nőnek tudnia kell, hogy némi gyakorlásra van szüksége, mielőtt sikerül így orgazmushoz juttatni a férfit.  Az ajkak és a nyelv lassú és erősödő mozgása rendszerint igen hatékony.  Ugyanakkor vigyáznia kell, hogy fogaival ne érintse a péniszt.  A férfi orgazmusának közeledtével az orális ingerlés gyorsulhat, s közben egyik vagy mindkét kezével ingerelheti a pénisz  törzsét.  De pusztán a felizgatás eszközeként is alkalmazhatja a fellációt, hogy aztán áttérjen a szeretkezés más formáira   Itt is, mint mindig, egyedül a pár egyéni ízlése a mérvadó.

Sok nő örül a magömlés folytán a szájába került ondónak, s kedveli annak sajátos ízét.  Az ondó tiszta és ártalmatlan anyag, amit káros hatások nélkül le lehet nyelni.  Ez alól viszont kivétel az olyan férfi fertőzött ondója, aki nemi úton terjedő betegséget hordoz.

 

 

“69”

 

Apró Kinai porcelán figura
Qing Dynasty, a 19. század vége.
Courtesy China Sex Museum, Tongli

 

 

A "hatvankilenc" jelű szleng kifejezés az orális közösülésnek azt a formáját jelöli, amelyben a partnerek egyidejűleg nyalogatják egymás nemi szervét.  Ebben a helyzetben a testük egymáshoz viszonyítva hasonló a 69-es szám elfordított alakjához.

Az egyidejű, kölcsönös orális közösülés nagyon élvezetes lehet mindkét partner számára, s persze orgazmust eredményezhet. De legtöbb férfi és nő inkább a felizgatás eszközeként alkalmazza, s aztán áttérnek a szeretkezés más formáira, mert ebben a szokatlan helyzetben nehéz egymáshoz alkalmazkodni. Ez az alkalmazkodás kicsit könnyebb, ha inkább az oldalukon feküsznek, mint egymáson.  De még így is  többnyire csak egyikük képes elélvezni.  Ezért jobbnak tűnik másként folytatni a közösülést.

 

Kunnilingváció

 

Kunnilingváció
Egy bordély ezüst kapudisze  a kínai Beijing-ben, a.
19. században.
Courtesy China Sex Museum, Tongli

 

 

A "kunnilingváció" (lat. cunnus: vulva és linguere: nyalni) a női nemi szerv nyalását vagy szopását jelenti.

A nő külső nemi szerve és annak környéke általában testének legérzékenyebb erogén zónája.  Épp ezért könnyen ingerelhetők gyengéd simogatással, vagy szenvedélyes csókokkal.  A férfi nagyon felizgathatja a nőt combtövének, vagy az ánusz környékének nyalogatásával és csókolgatásával.  Élvezetét tovább fokozhatja, ha ugyanezt teszi a kisajkakkal és a csiklóval.  Sőt, némi gyakorlattal  az orgazmushoz is eljuttathatja őt így.

 Ajánlatos, hogy a nemi szerv szájjal ingerlésekor a férfi kérdezze meg a nőt, milyen ingerlést élvez legjobban, s aztán kövesse az ő irányítását. Ha a férfi merevedése nem kielégítő, akkor is kielégítheti a nőt egy hosszabb, orális ingerléssel.  Másrészt  kunnilingvációt  alkalmazhat a nő felizgatására, s aztán áttérhet a szexuális közösülés más formáira.
A szexuális izgalom növekedésével  a női hüvely sikosító váladékot termel.  Egészséges nőnél ez a váladék teljesen tiszta, s így bármilyen káros hatás nélkül lenyelhető.  Ez alól nyilvánvalóan kivétel a nemi úton terjedő betegségben  szenvedő nő fertőzött hüvelyváladéka. 

 Az utóbbi években a kozmetikai ipar kezdett  bizonyos „női higiéné” spray-ket és illetos hövely-öblítőkat gyártani. Ezek a felesleges termékek megzavarhatják a hüvely  „háztartásának”  egyensúlyát,  s fertőzést és gyulladást okozhatnak.  Ezért a nő lehetőleg kerüljön minden hüvely-öblítést, s egyszerűen szappanos vízzel mossa meg nemi szervét.  A  szokatlan hüvely-váladékok és szagok biztos jelei annak, hogy valami nincs rendben.  Ilyenkor egy orvost kell felkeresni. 
 Egyes párok a női menstruáció során esztétikai okokból kerülik a  kunnilingvációt.  Ez egyéni ízlés dolga.  Ám feltétlenül indokolt, hogy  a terhesség utolsó szakaszában senki se nyalogassa a nő nemi szervét, mert a hüvelybe kerülő levegő károsíthatja a nő és a magzat egészségét.
A terhesség utolső szakaszában egyébként óvatosság ajánlatos a szexuális kapcsolatok minden formája terén. (Lásd: „terhesség”)

 

         

 

Figyelmeztetés

HIV/AIDS veszély
Az alkalmi partnerek fertőzöttek lehetnek HIV virussal, anélkül, hogy tudnának róla. Ezért az oralis közösülés a fertőzés veszélyét jelenti, különösen az ondó, a hüvelyváladék lenyelése esetén.
Courtesy BZgA, Cologne

 

 

Tekintettel a jelenlegi  HIV / AIDS  járványra és más, világszerte egyre egyre inkább, nemi úton terjedő betegségekre  (STD), férfiaknak és nőknek egyaránt tisztában kell lenniük az orális közösülés révén létre jöhető fertőzés veszélyével, különösen alkalmi, új, ismeretlen partnerek esetén.  De még ismerős partnerek is fertőzöttek lehetnek, ha alkalmi partnereik voltak.  Igy ugyanis átadhatják a virust a gyanútlan állandó partnerüknek, aki lenyeli a fertőzött ondót, hüvelyváladékot vagy menstruációs vért.  Az orális közösülés útján történő  HIV / AIDS fertőzés veszélye nem túl nagy, de létezik.

.

 

Genitális  közösülés

A koitusz spirituális  jelentősége.
Erotikus Buddha alak,
Kina, Qing Dynasty
(1644-1911 A.D.).
Courtesy China Sex Museum, Tongli

 

 

A genitális közösülés  szexuális kapcsolatot jelent két személy nemi szervei között.

A nemi szervek az emberi test legérzékenyebb erogén zónái;  ezért a férfiak és nők túlnyomó többsége számára a genitális kapcsolat a szexuális közösülések legkedveltebb formája.  Anatómiai szempontból a pénisz és a vagina könnyen  egyesülnek.  A történelem során csak a férfi és női test ilyen egyesülése  (lat.  Copulatio)  tette lehetővé a fogamzást és születést.  (Ma a fogamzás már mesterséges megtermékenyítéssel is elérhető.)

 A nyugati zsidó-keresztény kultúrában a szexet hagyományosan a nemzés céljának rendelték alá.  Ezért napjainkig a pénisz és a vagina egyesítését tartották a szexuális kapcsolatok  egyedül normális módjának.  A kézi és orális ingerlést néha megengedték, ha azt a partnerek csupán a koitusz előkészítéseként alkalmazták.  Enélkül azonban a szexuális kapcsolat bűnösnek számított.  Sőt, legtöbb nyugati országban  az ilyen bűnt ugyanúgy büntették, mint a törvényszegő bűn-cselekményeket;  a 19. száazdban pedig a pszichiáterek mindezt az elmebaj jelének tartották.  Ám az idők folyamán egyre több pszichiáter kezdte vizsgálni a szexuális viselkedés céljával kapcsolatos közvélekedést, s ennek eredményeként ma elfogadják, hogy a maszturbáció és az orális közösülés egészségesek, sőt, terápiás hatásúak lehetnek.  A szexualitás ilyen újszerű szemlélete szerint  akoitusztól eltérő szex mindaddig nem jelent problémát, amíg az érintettek azt kielégítőnek találják.  Persze okunk van feltételezni, hogy  a genitális közösülés sohasem válik népszerűtlenné.  A múltban  csaknem mindenkinek ez volt a szeretkezés legkedveltebb formája,  s ez bizonyára így marad a jövőben is.

 

 A  nemi szervek egymáshoz illesztése

Szerelmesen ölelkező pár.
Hindu templom  Khajuraho-ban, central India.

 

 

Amikor a nem-házas tinédzserek először kísérlezetnek a szexuális kapcsolattal,  gyakran kerülik a pénisz bevezetését a hüvelybe, mert félnek a nem kívánt terhességtől, bagy mert a lány meg akarja őrizni a „szüzességét”.  Ám, minthogy legalábbis a fiú közben nagyon felizgul, a lány néha megengedi neki a „heavy petting” révén történő kielégülést.  Például  az a lány, aki nem nagyon izgult fel, megengedi, hogy a fiú ruhástól ráfeküdjön és közösülő mozdulatokat végezzen.  Igy legtöbb fiú könnyen kielégül, s ezt egymás között  „száraz  megbúbolásnak”  nevezik.  Ahogy a lány fokozatosan több szabadságot engedélyez, egyre több ruhát levethetnek, s végül a pár teljesen meztelenül folytatja a szeretkezést.  A lány azonban még egy ideig félhet a fogamzástól, vagy  szüzességének elvesztésétől.  De félhet a vérzéstől és a fájdalomtól, vagy a nemi úton terjedő betegségektől is.  Ám azt esetleg megengedi, hogy a fiú péniszét a vulvához dörzsölje, amíg nem akar abba behatolni.  A férfi és női nemi szerv ilyen egymáshoz illesztését mindkét partner élvezheti, s némi gyakorlattal mindketten ki is elégülhetnek ezzel a technikával.   Végül is a pénisz direkt ingerlést kap, s ahogy a vulva bizonyos részeit súrolja,  közvetlenül ingerelheti a csiklót és a kisajkakat.   Még az általában koituszt gyakorló párok is  élvezhetik néha a szexuális közösülésnek ezt az egyszerű  formáját, ha a nő belső nemi szervei valamilyen sérülés vagy betegség miatt túl érzékennyé válnak. 

 

Koitusz

 Óegyiptomi hieroglifa,  amely összekapcsolja a férfi és női nemi szervek szimbolumait  és  koituszra utal

 

 

A "koitusz" és "koitálás" (lat. coire:  összejönni) jelenti a pénisz bevezetését a vaginába – valószínűleg ez a szexualis  közösülések leggyakoribb formája.  Csak ez a forma vezethet  gyermek-nemzéshez is. 

Voltak olyan emberi társadalmak, ahol a férfiak és nők szexuális kapcsolatát a koituszra korlátozták, vagyis a vaginális közösülésre, mellőzve minden előjátékot, variációkat és improvizálást.  Az ilyen társadalmak rendszerint erősen hangsúlyozták a szex nemző funkcióját  és elítéltek minden szexuális élvezetet, különösen a nők esetében.  De még a mi kultúránkban is vannak olyan férfiak, akiket csak a pénisz és a vagina egyesítése érdekel, s számukra minden másféle szeretkezés nevetséges pepecselés.  Mi több, koitusazuk sohasem tarthat néhány másodpercnél tovább, s így – egy gyors orgazmustól eltekintve – ezek a férfiak nem sok örömet találhatnak a szexben. Partnernőik pedig többnyire teljesen kielégületlenek maradnak.  Ám vannak olyan párok is,  akik szexuális kapcsolatukat  egy lassú, kifinomult és változatos szertartássá változtatják.  A koituszban ők egymás kielégítésének csak egyik lehetőségét látják, de ha elkezdik, akkor ez akár órákig is tarthat. Az utóbbi évtizedekben a megbízható fogamzásgátlók a férfiakat és nőket megszabadították a nem kívánt terhesség veszélyétől.  Ez pedig élvezhetőbbé tette számukra a koituszt.

 Az első koitusz

A koituszt elég könnyű elkezdeni,  de mint minden más szeretkezési forma esetén, a kölcsönös és teljes kielégülés itt is csaknem mindig a gyakorlat és tapasztalat eredménye. 

Különösen a fiatalok gyakran várnak tőle rögtön túl sokat.  A legtöbb fiú és lány sokat álmodozik és beszél is az első koituszáról, bár az még meg sem történt, s reményeik, félelmeik és fantáuiáik a valódi élményt akár valamilyen  „antiklimaxszá” is torzíthatják.  Erre jó példa a lány „deflorációjának”, vagyis a szűzhártya átszakításának tulajdonított, nagy jelentőség.  Persze a szűzhártyát átszakíthatja a tamponhasználat, a maszturbáció vagy valamilyen sport-gyakorlat.  Mégis a legtöbb nőnél érintetlen marad  mindaddig, amíg a pénisz először benyomul a vaginába.  Sok fiatalembernek  szélsőséges és irreális elképzelései vannak erről, ami már évekkel korábban gondokat okoz nekik.  Igy a fiú aggódhat, hogy pénisze elég merev lesz-e a szűzhártya átszakításához,  a lány pedig előre félhet valamilyen fájdalmas testi sérüléstől.  Ám az ilyen aggályok  indokolatlanok.  Semmi szükség sincs arra, hogy a férfi kemény és brutális legyen, ugyanis a szüzhártya könnyen átszakad.  Sőt, a fokozatos, lassú és gyengéd közeledés a legjobb.  A nők ugyan érezhetnek némi kellemetlenséget és enyhe vérzést, de komolyabb fájdalomtól nem kell tartaniuk.  Csak igen ritkán bizonyul a szűzhártya túl vastagnak, ám ilyenkor egy orvos könnyen megoldja a problémát rendelőjében, egyszerű sebészeti eljárással.


A szűzhártya különböző alakjai
A  szűzhártya minden nőnél eltérő alakú.
A hüvelynyílást csaknem teljesen elzárhatja, vagy lehet néhány kis  vagy egy nagy nyílása.
Az utóbbi esetben átszakítottnak tűnhet,  bár még teljesen intakt.

 

Koitusz

Koitusz hátulról
  Agyagszobor, Várna környékén, Bulgaria, ca. 2000 B.C.

 

 

 A koitusz technikái, 1

A pároknak általában azt tanácsolják, hogy ne hirtelen és elhamarkodva kezdjenek koitálni,  hanem  lassan és tudatosan készüljenek fel rá.  Például eredményesebb lehet, ha először valamilyen manuális vagy orális közösüléssel próbálkoznak. Ily módon a nő akár több orgazmushoz is juthat a koitusz előtt.  Mindenesetre a koituszt csak akkor kell elkezdeni, ha a vagina elegendő, sikosító váladékot termel. Enélkül ugyanis a pénisz bevezetése fájdalmas lehet mindkét partner számára.  (A természetes hüvelyváladék csak az idősebb korban válik hiányossá egyes nőknél. Ez azonban hormonális terápiával megszűntethető.  Vannak azonkívül gyárilag előre sikosított kondomok is a piacon, s ezek segíthetnek ilyen esetben.  Viszont bizonyos háztartási sikosítókat, pl. a vazelint, amely a manuális ingerlésnél jól használható, nem ajánlatos a hüvelybe vinni.)

 Ha a nő hüvelye eléggé síkos, a férfi fokozatosan bevezetheti péniszét.
Nem szükséges nagyon mélyen behatolni, mert a nő – szexuális izgalma ellenére – egy ideig még némi feszültséget érezhet.  Ilyenkor a férfi azzal segíthet, hogy péniszét csak lassan mozgatja  a hüvely alsó részében.  Aztán, amikor a nő már belejött, a behatolást saját mozgásával mélyítheti.  A medencemozgások a közösülés során minden emlősnél természetesek, s tulajdonképpen már az emberi csecsemőknél is megfigyelhetők, amikor kezdik felfedezni szexuális reagálókészségüket.  Bár ez a viselkedés ösztönös lehet, a tapasztalt szeretkezők jelentősen továbbfejleszthetik.

A koitusz  technikái,  2

A szexuálisan tapasztalatlan férfiak azt hihetik, hogy  az egyforma, mély és gyors lökések a leghatékonyabbak; valójában viszont ez ritkán válik be.  Legalábbis a közösülés kezdetén a férfi több gyönyört adhat és kaphat, ha lassan mozog és nem hatol be mélyen a hüvelybe.  Nagyon tanulságos lehet számára, ha eleinte a nőre hagyja a kezdeményezést.  Ő többnyire a hosszú és óvatos mozgásokat részesíti előnyben, amikor a pénisz makkja visszahúzódik a hüvelynyílás felé , minden mélyebb behatolás előtt.  Ennek egyszerű oka van:  a szexuális izgalom fokozódásával a hüvely belső része kitágul,  míg a külső harmada beszűkül, ahogy a vérbőség növekszik.  Vagyis a hüvely külső harmada (az ún.  orgazmikus platform)  teszi lehetővé a pénisz legjobb ingerlését  (lásd: Női szexuális reagálás)  

 Nem árt tudni, hogy sok nő irányítani tudja a hüvelynyílás körüli izmokat.  Igy erősen körülfogjűk a péniszt, s ezzel tovább erősítik a kölcsönös ingerlést.  (Azok a nők, akiknek hüvelynyílása tág és ernyedt, akik  nincsenek tudatában hüvelyizmaiknak, vagy erőtleneknek találják azokat, megfelelő gyakorlatokkal sokat javíthatnak ezen a helyzeten  (lásd:  PC-izmok)

A pubococcygeus (PC)  izom

 

 

Koitusz ülő helyzetben
Ez a kis kinai porcelán figura bemutatja a hátulról (lat. a tergo) történő közösülést
Qing Dynasty, a 19. század vége.
Courtesy China Sex Museum, Tongli

 

 

A koitusz  technikái, 3

A közösülés folytatása során a férfi és nő rendszerint gyorsítja a medence-mozgásokat és törekszik mélyebben hatolni a hüvelybe. Néha csak az egyik partner végzi ezeket a mozgásokat, míg a másikuk viszonylag passziv marad;  máskor  mindketten együtt mozognak. Továbbá az általános ritmusuknak megfelelően eléggé variálhatják is lökéseiket a mély és a felszínes között, s így lehetővé válik, hogy a pénisz makkja előre—hátra mozogjon a hüvely belsejében.

 Egy-egy párt csak a gyakorlat taníthat meg arra, hogyan szerezhetik a legnagyobb élvezetet a közösülésben.  Ha érzékenyek egymás reagálásaira, akkor könnyen megtanulják,

hogyan elégíthetik ki egymást legjobban. Végeredményben  a koitusz mindenekelőtt  két egyén intim kapcsolata,  és semmilyen technikai tanácsadás nem ér annyit, mint  kettejük  közvetlen és nyilt kommunikációja.   Főleg a nő sohase féljen közölni a férfivel, hogy milyen ingerlést kedvel,  s meg kell értenie, hogy mindkettejük érdekében cselekszik, ha  saját szexuális igényeire hagyatkozik.  A  férfi törekedhet  saját orgazmusának megfelelő időzítésére,  a nőnek sohasem kell magát visszafognia.  Sőt, folytathatja orgazmusait, amíg tart a férfi erekciója.

 

Koitusz

Koitusz  álló helyzetben
A nagy japán művész, Katushika Hokusai humoros festménye (1760-1849)

 

 

 A koitusz technikái, 4

Sajnos, sok férfi és nő élvezetét csökkenti, hogy a genitális közösülésben

túlságosan törődnek az orgazmussal.  Mivel a férfiak tudják, hogy náluk az orgazmus gyorsan bekövetkezhet,  aggódhatnak, hogy ki tudják-e várni partnerük kielégülését.  Másrészt a nők is félhetnek, hogy nem jutnak elég gyorsan orgazmushoz, vagy teljesen el fog maradni az orgazmus.  Az ilyen titkolt aggályok persze jelentősen megzavarhatják a pár kommunikációját, sőt, lehetetlenné tehetik a normális funkcionálást.

  Úgy tűnik, hogy legtöbb pár több örömet találna a szexben, ha  inkább a koitusz folyamatára figyelnének, mint  az orgazmusra.  Nincs olyan szabály, amely kimondaná, hogy  minden szexuális kapcsolat  fő célja az orgazmus legyen.  Sőt, ha szeretkezésre kerül sor,  akkor csak ártalmas lehet, ha közben  bármilyen kitűzött cél megvalósítására törekednek.  A  koituszt nem annak „csúcspontja”  vagy  „sikeres”  befejezése teszi értékessé, hanem a megosztott élvezet élménye.  Ezért a tapasztalt szeretők számára  a szexuális izgalom feszültségének gondos felépítése fontosabb, mint annak végső feloldása.  Az orgazmus olyasmi, ami akaratlanul,  egyszerűen  megtörténik  a szexuális ingerlés közben;  nem pedig egy jutalom, amit fáradságosan el kell nyerni.




 

 

 

Közösülni kezdő pár.
Sziklarajz, Keleti Han Dynasty,

1. század, A.D.,
Courtesy China Sex Museum, Tongli

 

  A koitusz  technikái, 5

 Néhány régebbi házassági tanácsadó könyvben  a párokat nemcsak az orgazmus elérésére, hanem  az egyidejű orgazmus elérésére is bíztatták.  Azt ígérték, hogy így teljes extázist fognak átélni.  Valójában azonban ez a tanács többet ártott, mint használt, könnyű megérteni, hogy miért. Mindenekelőtt ez a hangsúlyt nem a folyamatra, hanem annak eredményére helyezte. Másrészt  mindkét partnert arra kényszerítette, hogy folyton egymás izgalmi fázisának fokára figyeljenek és a párhuzamosságot erőltessék.  Az ilyen attitűd aztán gyakran meggátolta, hogy egyáltalán kielégüljenek.  S végül azok a férfiak és nők, akiknek nem sikerült reagálásukat időzíteni, frusztráltnak érezhették megukat. Szerencsére  a koitusznak ez a mechanikus  szemlélete már kiment a divatból.  Időközben a legtöbb  „szex szakértő” realistább lett, s már elismerik:  Az orgazmus egyidejűsége nem bizonyítja, hogy a kapcsolat tökéletes.   Ma egyre inkább megértik, hogy  jobb egyáltalán nem aggódni az orgazmusok miatt.  Ehelyett jobb, ha a párok az intimitás minden pillanatát élvezni tudják, anélkül, hogy bármit teljesíteni vagy bizonyítani akarnának.  Paradox módon kiderült, hogy éppen ez a nem-követelő, lezser szeretkezés  nyújtja a legmélyebb kielégülést.  Gyakran segít feloldani a régi gátlásokat, s ezáltal növeli  az egyén erotikus kapacitását. Persze több orgazmushoz is vezet  (lásd: Szexuális diszfunkciók és kezelésük).

 

 

  A koitusz technikái, 6

 A múltban néhány keresztény kultúrában elvátzák, hogy a hívők csak egyetlen testhelyzetben közösüljenek:  szemtől szembe úgy, hogy a nő hanyatt felszik, a férfi pedig ráfekszik. (Afrika, Ázsia és a Csendes óceáni szigetek gátlástalanabb  „pogányai”  kinevették ezt a „misszionárius poziciót”.)  Ám a  19. században, a kultúraközi kapcsolatok szaporodásával az európaiak és amerikaiak rájöttek, hogy   szexuális attitűdjeik szükségtelenül merevek.  Kezdték vizsgálni az ógörög vázafestményeket, a római falfestményeket, a kínai és japán fafaragásokat, a hindu szerelmi kézikönyveket, hogy új és izgalmas közösülési poziciókat találjanak, s felfedezéseik nyomán azt hitték:  megtalálták az igazi szexuális kielégülés rég elvesztett titkait.

Kelet és Nyugat
Ez a 18. századi hindu festmény egy hindu nőt és egy
europai férfit ábrázol, “misszionárius pozicióban”.

Coitus

Közösülni  kezdő pár.
Egy ógörög vázafestmény nyomán,
Staatl. Museen zu Berlin, SPK

 

 

  A  koitusz  technikái, 7

 Szokás volt azt hinni, hogy bizonyos közösülési módok nagyon hatékonyak, mert  lehetővé teszik a férfi számára, hogy péniszével ingerelje a nő csiklóját.  Ugyanezért  egyes más módokat csekélyebb értékűnek tekintettek, mert  azokban a pénisz egyáltalán nem ingerelte a csiklót. 

A modern szexológia kimutatta, hogy mindkét feltételezés téves. Ugyanis a szexuális izgalom fokozódásával a csikló visszahúzódik, s így hozzáférhetetlenné válik a direkt ingerlés számára.  Indirekt módon azonban mégis ingerlést kap , részben a fitymáján keresztül, hiszen a pénisz mozgása a hüvelyben  állandóan mozgatja, lökdösi a kisajkakat és az egész vulvát.  Ez az indirekt ingerlés csaknem mindig biztosított. Nem számít, hogy a péniszt milyen irányból, vagy milyen szögben mozgatják. De van egy olyan helyzet, amit sok nő különösen kielégítőnek talál, mert csaknem teljes kontrollt biztosít nekik a közösülő mozgásokon:  szétvetett lábbal meglovagolva a passzivan hanyatt fekvő férfit. Ez a testhelyzet igen népszerű volt az ókori görögök és rómaiak közt is és teljesen  „normálisnak”  tartották. Ma ezt a szexuálterapeuták gyakran ajánlják, mert segíthet a különböző szexuális funkciózavarok  leküzdésében.   .

Coitus

Nagyobb esély a terhességre
Ez a közösülési helyzet megnöveli a terhesség esélyét, mert lehetővé teszi a méhszájhoz közeli magömlést..

 

 

  A koitusz  technikái, 8
Vannak olyan nők is, akik inkább passzívak maradnak  és hanyattfekve szívesen viselik a férfitest súlyát.  Számukra épp a „misszionárius  pozíció”  tűnik a legmegfelelőbbnek.  Továbbá, ha ebben a helyzetben behajlítják lábaikat, ezzel lehetővé teszik, hogy a pénisz mélyen hatoljon a hüvelybe;  így megnövelik a fogamzás esélyét.  (A hüvelybe kerülő ondó így egy ún. ondótartályt képez a méhnyak közelében, s a nő azzal segítheti elő a fogamzást, ha egy ideig hanyatt fekve marad a közösülés után.)  Azonkívül a mély behatolás önmagában is  szexuálisan kielégítő lehet sok nő számára, s így spontán módon fölvehetnek olyan testhelyzetet, amely ezt lehetővé teszi.  Végül az is megállapítható, hogy a kövérek vagy soványak számára kényelmesebb oldalt fekve közösülni. Ebben a helyzetben a hátulról történő behatolás  a legkevésbé stresszes  Természetesen épp ezért ajánlatos az előrehaladottan terhes nőknek is.

 

 

 

 

 

Figyelmeztetés

 

HIV/AIDS veszély
Az alkalmi partnerek HIV- fertőzöttek lehetnek,anélkül hogy tudnának róla. Ezért  velük védekezés nélkül közösülni a “fogadó” partner számára veszélyes.
Courtesy BZgA, Cologne

 

 

Tekintettel a mai  HIV / AIDS  járványra, továbbá  más, nemi úton terjedő betegségek  (STD)  világméretű szaporodására, a férfiak és nők egyaránt kell, hogy ügyeljenek a koitusz révén történő fertőzés elkerülésére, főleg alkalmi, új és ismeretlen partnerek esetén.  Még a bizalmas partnerekkel is előfordulhat, hogy tudtuk nélkül megfertőződnek, ha alkalmi partnerekkel közösültek.  A nők számára nagyobb a veszély, ha fertőzött ondó kerül a testükbe. (Ez azt jelenti többek közt, hogy a női prostituáltak fertőzési veszélye nagyobb, mint férfi ügyfeleiké.)  A férfiak kevésbé fertőződnek a hüvelyváladék vagy menstruációs vér révén, főleg, ha kondomot használnak. Tény, hogy a HIV fertőzés elsősorban koitusz útján terjed

     

 

Anális  közösülés

Ógörög vázafestmény nyomán..

 

 

A heteroszexuális  anális közösülés szexuális kapcsolatot jelent a pénisz és a női ánusz között.  A legtöbb egyén ánusza igen érzékeny az érintésre, épp ezért egyike a legfontosabb erogén zónáknak.  Igy nem meglepő, hogy sokán élvezik az anális ingerlés valamilyen formáját a szex során. Például vevezetik az ujjukat vagy valamilyen tárgyat az ánuszukba a maszturbáció közben, vagy  igényelnek némi anális manipulációt az orális vagy genitális közösülés közben.  Egyes férfiak és nők  kifejezetten kedvelik az ánusz orális ingerlését, s erre partnereik is szívesen vállalkoznak.  (Szaknyelven ezt hívják  anilinctus-nak.)  Sajnos, ez a gyakorlat a legkínosabb tisztálkodás esetén is fertőzést eredményezhet (hepatitisszel és más, nemi úton terjedő betegségekkel).

Végül megemlítendő, hogy egyes férfiak élvezik, ha péniszüket  a

nő fenekébe dughatják, s abban mozgaják egészen az orgazmusig. Ez bizonyos élvezetet a nő számára is jelenthet  (ha a sikosításról gondoskodnak).

 

 Az anális közösülés  indokai

A heteroszexuális anális közösülés, bár nem gyakori, de nem is olyan ritka, mint gondolnánk. Az érintettek  kulturális hátterétől függően, három fő indokra hivatkoznak::

 

1. A nő “szüzességének” megőrzésére,
2. a terhesség elkerülésére,
3. az erotikus változatosság biztosítására.

 

 

 Ezek az indokok, persze össze is kapcsolódhatnak.

  • Az első indok feltehetőleg  az olyan, „hagyományos” társadalmakban élő pároknak fontos, ahol elítélik a nem házas partnerek szexuális kapcsolatát. Az ilyen társadalmak előírják, hogy a házasságot kötő nők sértetlen szűzhártyával bizonyítsák, hogy  szexuálisan érintetlenek és “ártatlanok”. A nem házas párok számára ezért az anális közösülés  nyilván alternativát jelent.
     
  • A második indok valószínűleg olyan társadalmakban vagy helyzetekben jelentkezik, ahol a fogamzásgátlók hozzáférhetetlenek. Iyen esetbe a pár azért gyakorolja az  anális közösülést, mert ezzel elkerülhető a terhesség.
     
  • A harmadik indok olyan pároknál jelenik meg, akik szívesen variálják szexuális együttléteiket  és szívesen kísérleteznek a testi intimitás különböző formáival.
     

 

 At  anális  közösülés technikái

A sikosítók különbözö formában kaphatók.  Két okból jó, ha vízben oldhatók:: 1.Nem irritálnak és könnyen lemoshatók, 2. az olajos sikosítóktól eltérően, nem teszik tönkre az alkalmazott kondomot.

 

 

Egyes nők nagyon élvezik az anális közösülést.  Ám a hüvelytől eltérően  az ánusz nem termel síkosító anyagot, ezért ajánlatos  valamilyen vízben oldható sikosítót alkalmazni.  A sikosítót legcélszerűbb magára az ánuszra  kenni.  Ez egyben lehetővé teszi az anális szfinkter gyengéd masszirozását, ajár egy ujj bevezetésével is.  Az ilyen előkészítés után a pénisz könnyebben bevezethető.  Ennek lassan kell történnie, s ha megtörtént, egy ideig nem mozgatni, amíg az anális szfinkter teljesen ellazul.  Ezután az egyik vagy mindkét partner elkezdheti az óvatos medencemozgásokat.

Az ezt a gyakorlatot eddig nem alkalmazó nő először kellemetlennek vagy éppen fájdalmasnak érezheti a pénisz ánuszába vezetését. Ám néhány gyengéd  próbálkozás után elkezdheti élvezni azt, még ha nem is elégül ki általa.  Természetesen a partnere ezt az anális közösülés során manuális ingerléssel elősegítheti, s ha így orgazmushoz jut, az anális szfinkter ennek eredménykénti összehúzódásai a péniszre is további ingerlést gyakorolnak.

 

Az anális  közösülés technikái, 2

Bronz figurák, Elefántcsont part.  A két kis alak többféle módon illeszthető egymáshoz
a közösülés
különböző formáit mutatva.

 

Az anális közösülést nyilván sokféle testhelyzetben lehet gyakorolni.  Ám legtöbbször a nő egyszerűen áll vagy térdel és előre hajol, vagy hasra fekszik, miközben a férfi hátulról közelíti meg. Vagy hanyatt fekszik, s térdben behajlított lábait magasra emeli, miközben a férfi  szemtől szembe közelít hozzá.

Az anális közösülés változatosságot hozhat a szexuális kapcsolatba, ha a partnerek ezt igénylik és élvezni tudják.  Egyetlen, fontos egészségügyi szabályt kell figyelembe venniük:  A pár sohase váltson az anális közösülésről a koituszra anélkül, hogy előtte alaposan meg ne mosná a péniszt.  Máskülönben a végbél baktériumai a hüvelybe kerülhetnek és ott fertőzést okozhatnak.  Az ilyen problémák megelőzhetők, ha a végbélből való kihúzás után azonnal megmossák a péniszt vízzel és szappannal, s csak az után térnek át a közösülés más formáira. 

 

Kulturális  attitűdök

Az anális közösülést mind a zsidó, mind a keresztény hagyományok ősidők óta bűnnek és perverziónak tekintették, s ezt az attitűdöt később az iszlám is átvette.  A középkori keresztények  „természet elleni bűnnek” vagy „buziságnak” (egy bulgáriai eretnek szekta nyomán), esetleg „szodomiának” (a bibliai Szodoma városa nyomán)  nevezték.  Amint e kifejezések mutatják, ezt a viselkedést mindenekelőtt vallás elleni bűnnek tekintették.  Ám később polgári bűnné változtatták, amely súlyos büntetéssel járt.  (Néhány büntető törvénykönyv az orális közösülést is büntette.)  Idővel ugyan enyhültek ezek a kemény  „szodomia-törvények”, s ritkábban alkalmazták azokat, de néhány nyugati országban egészen a 21. századig megmaradtak.  Az ilyen törvények egyaránt vonatkoznak a hetero-  és a homoszexuális párokra.

Szodoma lerombolása
A
Biblia szerint Isten lerombolta Szodoma városát, lakóinak bűnei miatt (Genesis 19).
A középkorban ezeket a bűnöket általában “természet elleni” szexuális viselkedésnek tartották,
ide értve különösen az anális közösülést férfiak vagy vegyes párok esetében.
(12. századi  mozaik, Monreale Cathedral, Szicilia.)

 

  Figyelmeztetés

HIV/AIDS veszély
Az alkalmi partnerek HIV- fertőzöttek lehetnek anélkül, hogy tudnának róla.Ezért a védekezés nélküli anális közösülés velük igen veszélyes lehet, különösen a “fogadó” partnerre.
Courtesy BZgA, Cologne

 

 

 Tekintettel a mai HIV / AIDS járványra és a  nemi úton terjedő betegségek  (STD)  világméretű szaporodására,  a férfiaknak és nőknek egyaránt tisztában kell lenniük azzal a fertőződési veszéllyel, amit az alkalmi, új és ismeretlen partnerrel folytatott anális közösülés jelenthet.  Még egy  intim partner is akaratlanul megfertőződhet, ha alkalmi partnerrel létesít szexuális kapcsolatot.  Legnagyobb veszély a nőt fenyegeti, ha fertőzött ondó kerül a testébe.  A férfi veszélye ugyan kisebb, de mindenképpen ajánlatos kondomot használnia.  Tény, hogy a heteroszexuális, anális közösülés egyik lehetséges módja a HIV  fertőzésnek és az AIDS-nek.

Végül még egy veszélyes viselkedést kell megemlítenünk:  az ánusz  szájjal ingerlését  (anilinctus).  Ez egész sor betegség  (pl.  sigellozis, amöbiázis, lambliázis, szalmonellózis, parazita féreg-fertőzés  stb.)  veszélyét hozza magával;  továbbá az olyan „klassikus”  nemi betegségekét, mint a gonorrhea, a szifilisz, a hepatitis B   stb.

 

3. Homoszexuális  közösülés

 

Egy öreg férfi udvarol egy fiatalnak.
(Ógörög váza-festmény )

 

Az emberek, mint bármely más emlős, nemcsak azonos nemű partnerekkel képesek közösülni,  hanem másneműekkel is.  Vagyis a férfiak és a nők nemcsak heteroszexuális, hanem homoszexuális közösülésre is képesek.

Szexuális viselkedés azonos neműekkel már a gyermekkorban is gyakori, de serdülőkorban sem szokatlan.  Sőt, a pubertás előtt vagy alatt a fiúk és lányok kultúránkban inkább azonos neműekkel kerülhetnek intim kapcsolatba, mint más neműekkel.  Ezen időszak során gyakran eltanácsolják őket a heteroszexuális játékoktól, miközben homoszexuális játékaikat többnyire figyelmen kívül hagyják.  A helyzet csak később változik meg.  Tizenéves korba kerülve a fiúktól és lányoktól elvárják, hogy kizárólagosan heteroszexuális érdeklődésűek legyenek, s minden homo-szexuális próbálkozást szigorúan elítélnek.  Mégis sokan egész életükön át folytatják s homoszexuális kapcsolatokat.  Egyesek számára az ilyen kapcsolatok pusztán elszigetelt eseményei az egyébként túlnyomórészt heteroszexuális életnek.  Másoknál ezek gyakoribbá válnak, s vannak olyanok is, akiknél  ez marad a szexuális megnyilvánulások előnyben részesített, vagy kizárólagos formája.

 

 A  Kinsey  skála

Az emberi szexuális viselkedésről szóló két, hatalmas tanulmányában  Alfred C. Kinsey  és munkatársai a téma tisztázásának nagyon praktikus módszerét alkalmazták.  Hét-fokozatú skálát alkottak  (0-tól 6-ig terjedő kategóriákkal), amelyekben a hetero-  és homoszexuális tapasztalatok arányát mérték az egész lakosságban.  A skála egyik végén  (a 0 kategóriába)  helyezték el azokat, akik csak heteroszexuális tapasztalatokkal rendelkeztek, a másik végén pedig  (a 6. kategóriába)  a kizárólag homoszexuális élményekkel rendelkezőket.  E két, szélső érték közé kerültek azok, akik különböző mértékben  (1-től 5. kategória)  mind  a hetero-,  mind a homoszexuális  élményekbe belekóstoltak.  Kinsey alapvető megállapításait ez a skála összegzi.


Forrás: Kinsey et al., Sexual Behavior in the Human Male, (1948) p. 638.

 

 

 

 

 

 Fokozat  kérdése

Ezekben a kategóriákban persze nincs semmi új, vagy éppen forradalmi.  Mindig közismert volt, hogy sokan csak heteroszexuális közösülésre hajlandóak, míg mások csak homoszexuálisra. Az sem volt titok, hogy egyesek mindkét nembeliekkel közösülnek.  Ám Kinsey nagy vizsgálatai előtt  a legtöbb „szakember” azt hitte, hogy  a kizárólag heteroszexuális életűek aránya olyan nagy, a többiek aránya pedig olyan kicsimy, hogy az már szóra sem érdemes.  Vagyis  a homoszexuális aktusokat olyan ritkának tartották, mintha azok pusztán „természetellenes” kivételek lennének.

Kinsey megmutatta, hogy ez a hagyományos szemlélet teljesen téves.  Statisztikáiból kiderült például, hogy a középkorú férfiak közel 50%-ának  (és a nők kb. 20%-ának)  már volt valamilyen erotikus élménye saját nemének képviselőivel.  Ezeket a számokat később vitatták,  s más kutatók jóval alacsonyabb százalékarányokat mutattak ki.  Ám Kinsey alapvető megállapításai kiállták az idők próbáját:  a hetero-  és homoszexualitás mindössze fokozat kérdése.

Szexuális  orientáció

  • A szexuális  orientáció  nem más, mint az egyén  heteroszexualitása  vagy homoszexualitása. Ezt a szexuális partnerek előnyben részesítése alapján  lehet meghatározni.
     
  • Az egyének olyan mértékben hetero- vagy homoszexuálisok, amilyen mértékben erotikusan azonos vagy más nemű  partnerekhez vonzódnak.  A.
    legtöbben  egyértelműen a más nemű partnereket részesítik előnyben (heteroszexualitás).
     
  • Ám egy kisebbség erotikusan  mind a nőkhöz, mind a férfiakhoz vonzódik (biszexualitás),  egy még kisebb kisebbség pedig főleg azonos nemű partnerekhez vonzódik (homoszexualitás).

 

 

 

 

 

 

Az élmények  kontinuuma

Alfred C. Kinsey
(1894-1956) nem fogadta el az emberek felosztását a “homoszexuálisok” és “heteroszexuálisok” külön csoportjaira.

 

 

Kinsey megállapításainak logikus konklúzióit is levonta , így:

A férfiak nem oszthatók fel két külön csoportra, heteroszexuálisokra és homoszexuálisokra. A világot nem lehet birkákra és kecskékre osztani.  Nem minden fekete és nem minden fehér… A természet ritkán osztható különálló kategóriákra.  Csak az emberi elme talál ki kategóriákat és próbálja a tényeket külön rekeszekbe erőltetni.  Az élővilág minden szempontból egy folyamaosság. Minél előbb megtanuljuk ezt az emberi szexuális viselkedésre alkalmazni, annál előbb értjük meg a szex realitásait …Mindezekről világosabb képet kaphatnánk, ha az embereket nem kategorizálnánk heteroszexuálisként, vagy homoszexuálisként, hanem olyan egyénekként, akik rendelkezhetnek heteroszexuális és homoszexuális élményekkel egyaránt.”

Alfred C. Kinsey et al., Sexual Behavior in the Human Male (1948) p. 639

 

.Ám, mint azt tudjuk,  a mindennapi életben nem ismerik ezt a tudományos megközelítést, hanem továbbra is  „melegekről”  és „normálisakról”  beszélnek, mintha két, élesen különböző csoportról lenne szó.  Sői, különböző szociálpolitikai okok miatt sok „meleg” is így nevezi magát.  A többiek azonban el akarják ismertetni a szexuális orientációk sokkal szélesebb  spektrumát.  (Ez az egész témakör egy másik kurzus tárgya lesz.  Előzetes információk találhatók website-unk  „biszexualitás”  címszavánál.

 

 

Nem  személyek, hanem  viselkedések

Pederasztia
 
Az ókori görögök a homosze- xuális viselkedést a férfi szexualitás normális részének tartották és paiderastia-nak (szószerint fiúszeretet, a pais:   fiú, vagy fiatalember, az eran: szeretni). E szerelmi viszonyokat sohasem tartották a házasság vagy az apaság akadályának.

(Egy ógörög vázafestmény nyomán.)
Staatl. Museen zu Berlin, SPK

 

Kinsey is elismerte, hogy még ugyanazon egyén  hetero- és homoszexuális viselkedésének egyensúlya is változhat idővel.  Vannak olyan férfiak és nők, akiknek viselkedése életük egy szakaszában kizárólag heteroszexuális jellegű,  máskor meg kizárólag homoszexuális.  Néhányan egyszerre mindkét viselkedést gyakorolják, de változó intenzitással.  Mások egyforma erotikus érdeklődést mutatnak mindkét nem iránt, s csak fokozatosan erősödik az egyik vagy másik nem iránti hajlamuk.  Ez a hajlam azonban nem mindig marad állandó. Sőt, az egyén helyzete Kinsey skáláján többször változhat az évek során.

  Ha indokolatlan az egész népességet „heteroszexuálisokra”  és  „homoszexuálisokra”  osztani, akkor épp olyan indokolatlan  bármely egyént  „heteroszexuálisnak”  vagy „homoszexuálisnak”  nevezni.  Ugyanezért lehetetlen meghatározni, hogy hányan „homoszexuálisak”.  és hányan „heteroszexuálisak”.  Csak azt lehet meghatározni, hogy egy adott időpontban  hányan tartoznak a Kinsey skála valamelyik rubrikájába.  Az olyan kérdésekre, mint  „Hányan vannak a  homo-szexuálisok?”  vagy  „Homoszexuális vagyok?”, tudományos értelemben nem lehet válaszolni.  Vagyis a homoszexuális viselkedés nem korlátozódik egy „homoszexuális”  kisebbségre, hanem többé vagy kevésbé sok más egyénnél is megtalálható, akikre nem illik ez a címke. 

 Ezért a következőkben annak feltételezése nélkül írjuk le a homoszexuális közösülés alapvető formáit, hogy az csak  sajátságos egyének között fordulhat elő.    

 

 A homoszexuális  közösülés alap-típusai

Amit fentebb a heteroszexuális közösülésről olvastunk, az lényegében a homoszexuális közösülésre is érvényes.  A legtöbb szexológus itt is a közösülés néhány alap-formájára  utal, amelyek közvetlen testi kapcsolatot jelentenek legalább az egyik résztvevő nemi szerveivel.  Ez jelentősen leegyszerűsíti a kérdést.  Ezért itt ismét a szexuális közösülések négy alap-típusát különböztetjük meg:

Az egyik a manuális  közösülés  (lat. manus: kéz), amikor az egyik partner nemi szervei  kapcsolatba kerülnek a másik partner kezével.

A másik az
orális  közösülés  (lat. os: száj), amikor az egyik partner nemi szervei kapcsolatba kerülnek a másik partner szájával.

A  
genitális  közösülésnél  (lat. genitalia: nemző szervek) az egyik partner nemi szervei kapcsolatba kerülnek a másik partner nemi szerveivel.

Az 
anális  közösülés  (lat. anus: végbélnyílás) esetén az egyik partner nemi szervei kapcsolatba kerülnek a másik partner ánuszával.

 

 

 

Manuális  közösülés

A manuális közösülés  szexuális kapcsolatot jelent  egy személy nemi szervei és egy másik személy kezei között.  Mind a férfi, mind a női párok kézzel ingerelhetik egymás nemi szerveit.  Ha valaki azonos nemű partnert maszturbál, akkor saját tapasztalatából tudja, hogyan gondoskodjon a kielégülésről.  Mindenesetre a  manuális közösülés valószínűleg a legegyszerűbb és igen gyakori formája  a homosexuális  tevékenységnek. S a “biztonságos szexnek”  is  a legbiztonságosabb formája..

 

 

 Nők

Szeretkezni kezdő nők
Kínai festmény .a 20.század elejéről.
Courtesy China Sex Museum, Tongli

 

 

Nők között a manuális közösülés majdnem olyan, mint a férfiak között.  Persze a nők általában az egész testük simogatását igénylik, s  nem csak a nemi szervük ingerlését tartják fontosnak, mint a férfiak.  Mégis a nők tudják legjobban, mi okoz élvezetet egy nőnek,  s a kölcsönös maszturbációval könnyen juttatják egymást orgazmushoz.  Továbbá, minthogy a szexuális izgalom a nőknél vaginális lubrikációval jár, nincs szükségük mesterséges sikosítókra.  Sok férfi téves elképzelése ellenére a nők általában semmit sem dugnak a hüvelyükbe, amikor maszturbálnak,  hanem egyszerűen a külső nemi szerveiket ingerlik,, például a csikló törzsét  (nem a makkját),  a kisajkakat és a hüvelynyílást.  Mindezeket egy elektromos vibrátorral is igen hatékonyan tudják ingerelni.

 

 

 

 Férfiak

Szeretkezni kezdő
férfi pár.
Kinai  festmény,Qing-Dynasty.
Courtesy China Sex Museum, Tongli

 

 

A kölcsönös maszturbációt kezdő férfiak néha nyálat vagy mesterséges sikosítókat használnak, hogy elkerüljék a pénisz érzékeny régióinak sérülését.  Ezt a célt legjobban a vízben oldható sikosítók szolgálják.  Elegendő sikosító használata esetén a partnerek könnyen átválthatnak a genitális közösülésre, vagyis a nemi szervek összeillesztésére.  Néhány férfi szereti kézbe venni a saját és a partnere péniszét, s így kölcsönösen maszturbálják egymást.  De sok olyan férfi is van, aki viszonzás nélkül élvezi, ha maszturbálják.

 

 

 

 

Orális  közösülés

Ölelkező nők.

Japán fametszet, 19. század

 

 

Az orális közösülésben az egyik partner nemi szerve szexuális kapcsolatba kerül a másik partner szájával.  A nemi szerv és a száj a test két, legönnyebben ingerelhető erogén zónája,  így nem meglepő, hogy időnként közvetlenül érintkeznek.  Az ilyen viselkedés csaknem minden emlősnél gyakori, s biológiai szempontból semmi sem indokolná, hogy miért kellene az embernek, mint legfejlettebb és legérzékenyebb emlősnek ebből kimaradnia.  Azonban néhány társadalomban és történelmi periódusban az orális közösülést bűnös dolognak, bűnténynek vagy betegségnek tartották, s akikre ez rábizonyult, azokat szigorúan megbüntették.  Ám a vallási, jogi vagy orvosi elítélés ellenére a nyugati országokban az orális közösülést a hetero-  és homoszexuális párok széles körűen gíakorolják. Az alkalmazott technikák persze mindkét esetben ugyanazok

 

 

 Férfiak: felláció

A  „felláció”  kifejezést  (lat.  Fellare:  nyalni)  a férfi nemi szervek nyalásának vagy szopásának leírására használják.  Amikor két férfi szeretkezik,  nyilvánvalóan fellációt is alkalmazhatnak felváltva egymás kielégítésére.  Sőt, akár egyidejűleg is gyakorolhatják a kölcsönös, orális közösülést  (lásd alább a „69”-ezést).

A múltban egyesek megkülönböztették a fellációban résztvevő  „aktiv”  és „passziv”  partnereket, ezáltal fejükre állítva e szavak értelmét.  E fura különbségtétel szerint  a nyaló férfi, élénk mozgásai ellenére „passziv”, nőies szerepet játszott,  miközben akit nyaltak, tétlensége és mozdulatlansága ellenére  „aktiv” lett volna.  E  fordított logika bizarrságának eredményeként csak az élénken mozgó, „passziv”  partner volt homoszexuális, míg a mozdulatlan „aktiv” partner heteroszexuálisnak számított.  (Az érvelés másik verziójában a fogadó fél (vagyis aki a péniszt a szájába fogadja)  mindig női szerepet játszik,  míg a behatoló (aki péniszével behatol) szerepe mindig férfias.  Persze a „nőies szerepet” itt is homoszexuálisnak, a „férfias szerepet pedig heteroszexuálisnak tartották.)

Nem csoda, hogy sok bűntudatos, biszexuális férfi és hímnemű prostituált arra használta ezt a torz logikát, hogy racionalizálja saját, homoszexuális cselekedeteit.  Ragaszkodtak  a mozdulatlan, de mégis „aktiv”  szerepükhöz, kerültek minden mozgást, s igyekeztek minél nyugodtabbnak látszani. S aztán állították, hogy ők valójában semmi „rendelleneset” nem csináltak. Valójában az aktivitásnak és passzivitásnak semmi köze akár a biológiai nemhez, a genderhez, akár a szexuális orientációhoz.  Akit egy férfi orgazmushoz tud juttatni, az  szexuálisan reagál rá, s ezt a tényt semmiféle szofisztika nem másítja meg.

 

 

 Nők: kunnilingváció

 A  „kunnilingváció” (lat.  Cunnus:  vulva;  linguere:  nyalni)  kifejezés a női nemi szervek nyalását és szopását jelenti.  Sok nő élvezi nemi szerveinek nyalását, s ha egy másik nővel szeretkezik, szívesen viszonozza ezt a kedvességet.  Természetesen a nők is képesek az egyidejű és kölcsönös, orális közösülésre  (lásd: „69”).  A nők a kunnilingvációt vagy az ingerlés eszközeként használják, mielőtt rátérnek a szexuális kapcsolat más formáira,  vagy önmagában gyakorolják  egészen az orgazmusig.  Minthogy a nő tapasztalatból tudja, hogy számára mi nyújt élvezetet,  rendszerint könnyen biztosítja a leghatékonyabb ingerlést partnere számára.

"69"

A  „hatvankilencezés”  szleng kifejezése az orális közösülés olyan formáját jelenti,  amelyben a partnerek egyidejűleg nyalják egymás nemi szervét. Eközben az egymáshoz viszonyított testhelyzetük  hasonlít az elfordított  69-es számhoz.  Nyilvánvaló, hogy ezt a férfi és női párok egyaránt  alkalmazzák.  Az egyidejű és kölcsönös orális közösülés a felizgatás eszköze is lehet, de folytatható az orgazmusog is, különösen, ha  a partnerek kényelmes, oldalukon fekvő helyzetet vesznek fel.

 

 

 

 Figyelmeztetés

HIV/AIDS veszély
Az alkalmi partnerek HIV/AIDS fertőzöttek lehetnek anélkül, hogy tudnának róla.. Ezért az orális  közösülés velük fertőzési veszélyt jelent.
Courtesy BZgA, Cologne

 

 

Tekintettel a mai  HIV / AIDS  világjárványra  és a  nemi úton terjedő betegségek  (STD-k) világ-méretű szaporodására, mind a nőknek, mind a férfiaknak ismerniük kell az alkalmi, új és ismeretlen partnerekkel folytatott orális közösülések révén bekövetkező fertőzések veszélyét.  Még az ismerős partner is fertőzötté válhat anélkül, hogy tudna róla, ha alkalmi partnerei voltak.  Igy átadhatják a virust a mit sem sejtő, állandó partnerüknek, akik lenyelik a fertőzött ondót, hüvelyváladékot vagy menstruációs vért.  Az orális közösülés útján bekövetkező  HIV / AIDS fertőzés veszélye nem túl nagy, de létezik.

 

 

Genitális  közösülés

Két férfi erekcióval közelít egymáshoz
Sziklarajz, kb. 1500 i.e,
Guangxi tartomány, Kina
Courtesy China Sex Museum, Tongli

 

 

A genitális közösülés szexuális kapcsolatot jelent két személy nemi szervei között.  Freud és követői szerint az egyéni szexuális fejlődés célja a  „genitális érettség”;  ezért a felnőttek szexuális viselkedésének egyetlen, igazán „érett”  formája a genitális közösülés.  Végül is csak ez vezethet nemzéshez.  Ám, minthohy két férfi vagy két nő nem képes (együttesen)  nemzésre,  nemi szerveik kapcsolata semmi hasonló célt nem szolgál,  így sokkal több gyönyört találhatnak a szeretkezés más formáiban.  A férfi és női párok néha mégis rátérnek a genitális közösülésre és kielégülést találhatnak abban.  Ez könnyen érthető, hiszen  mind a férfi, mind a női nemi szervek rendkívül érzékenyek az érintéses ingerlésre.  Persze anatómiai okok miatt a genitális közösülés azonos nemű partnerek között valamelyest különbözik a férfi és nő közötti közösüléstől.  Ám ez a különbség jóval jelentéktelenebb,  mint ahogy azt egyesek elképzelik.

 

 

A nemi szervek összeillesztése

Szeretkező női pár.
Kínai porcelán tál,
Qing dynasty (19. század)
Courtesy China Sex Museum, Tongli

 

 

A férfi és női homoszexuális párok szorosan tudnak ölelkezni meztelenül, s így nemi szerveiket közvetlen kapcsolatba hozzák.  Ilyenkor a ritmikus medence-mozgással  gondoskodnak a kölcsönösen hatékony ingerlésről.

A péniszükkel ily módon érintkező férfiak gyakran sikosítókat használnak, hogy erősítsék az élvezetet és megelőzzék az érzékeny felületek horzsolódását és repedezését.  A védelmet biztosító sikosító nélkül a pénisz makkja könnyen megsérül a partner szemérem-szőrzetéhez dörzsölődve.  Sok férfi kedveli azt is, hogy kézbe veszi mindkét péniszt, s ingerli egészen az orgazmusig.  Ezt az eljárást persze manuális közösülésnek is nevezhetjük.

A nemi szervek összeillesztése két nő számára is kielégítő lehet, vagyis igy mindketten elérhetik az orgazmust.  Ahogy már rámutattunk, a nők szexuális ingerlésének legfőbb területei a heteroszexuális koitusz során is a csikló, a kisajkak és a hüvelybemenet.  Ugyanezek  kapnak ingerlést akkor is, ha  két nő egymáshoz dörzsöli azokat.  Egyes nők azonban éppen a hüvelyi behatolást élvezik legjobben.  Az ilyen nők ugyan nem idegenkednek a homoszexuális közösüléstől, de azt kevésbé élvezik, mint a koituszt.

 

 

Szimulált koitusz

Dupla jade dildo
amit két nő egyszerre használhat.
Kina, Song Dynasty,
ca. 1000 AD
Courtesy China Sex Museum, Tongli

 

 

Két nő szimulálhatja a koituszt, ha egyikük egy mesterséges péniszt vezet a hüvelyébe.  Sok férfi is élvezettel szemléli ezt a tevékenységet;  a szükséges műpéniszek pedig postai úton megrendelhetők vagy megvehetők a „szex shopokban”. Ám a gyakorlatban igen kevés nő próbálkozik ezzel. S ha mégis, akkor nem annyira a saját élvezete kedvéért, hanem egy férfi néző szórakoztatása végett.  Mint említettük, egy nő, ha szeretkezni kezd, eleinte inkább általános gyengédséget igényel.  Aztán, ha már elért bizonyos izgalmi szintet, az említett, külső nemi szervek folyamatos ingerlése az orgazmus elérésének fontos tényezője marad.

 

 

 

Anális  közösülés

Az anális közösülés  szexuális  kapcsolatot jelent az egyik partner pénisze és a másik  partner  ánusza  között.

Minthogy az ánusz a test egyik legérzékenyebb erogén zónája,  sok férfi és nő élvezi  az anális ingerlés valamilyen formáját a szeretkezések során.  Tény, hogy egyesek az ujjukat vagy valamilyen hengeres tárgyat vezetnek a végbelükbe, így biztosítva többlet-ingerlést a maszturbáció során.  Aligha meglepő, hogy a homoszexuális férfiak időnként közvetlen kapcsolatot teremtenek a pénisz és az ánusz között.    Egy férfi nagyon könnyen bevezetheti péniszét partnerének végbelébe.  Ám, minthogy az ánusz – a hüvelytől eltérően – nem termel sikosító váladékot, ajánlatos mesterséges sikosítót használni.  Ezek közül  a vízben oldódó krémek és oldatok a  legnépszerűbbek, s ezeket legjobb közvetlenül az ánuszra kenni.  Ezt követően kezdődhet a lassú behatolás.  De olyan férfiak is vannak, akik  péniszüket inkább  a partnerük combtöve közé dörzsölik.

Bár az anális közösülés kielégülést jelenthet mindkét partnernek, közel sem olyan gyakori, mint sokan képzelik.  Végül is kultúránk a legtöbb embert arra kondicionálta, hogy aaz ánuszt piszkosnak és undorítónak találják a székletürítő funkciója miatt.  (Bár kevésbé, de a nemi szerveket is  ellenszenvesnek látják sokan, a vizeléshez kapcsolódás miatt.)  Ráadásul erős vallási és szociális tabu tiltja a pénisz és az ánusz közötti kapcsolatot, amely néhány országban bűncselekménynek számít.  Igy nem meglepő, hogy  egyes homoszexuális férfiak épp oly hevesen tiltakoznak az anális közösülés ellen, mint sok  hetero- szexuális.

Végül is megállapítható, hogy a nők között – anatómiai okok miatt – nem lehet szó anális közösülésről.  Ez alól egyetlen kivétel a műpéniszt magára erősítő nő.  Ez a lehetőség azonban inkább elméleti, mint gyakorlati, minthogy a női párok rendszerint a szexuális közösülés más formáit kedvelik.

 

 

A végbélbe vezetett tárgyak

Azt is meg kell említenünk, hogy egyes férfiak szívesen vezetnek be partnerük végbelébe különböző tárgyakat. Ezek a tárgyak néha elég hosszúak és kemények.  Igen ritkán még egész kezüket is bevezetik  (ez az ún. „fisfucking”).  Csak feltételezhető, hogy a szóbanforgó férfiak nincsenek annak tudatában, hogy ez milyen veszélyes.  Mindenekelőtt fennáll a fertőzés veszélye a körmök karcolása és az alattuk meggyűlt piszok miatt. Nagy a veszélye a belső sérüléseknek is, amiket ugyan nem lehet érezni, de súlyos belső vérzésekhez, sőt, halálhoz is vezethetnek.  Továbbá, míg a végbélnyílás izmai alkalmazkodni tudnak egy lassan bevezetett, normális péniszhez, amely nem túl kemény, inkább rugalmas, egy ököl, vagy más, hasonló nagyságú tárgy valószínűleg túlfeszíti.  Vagyis, míg az anális közösülés nem okoz problémát,  az ún.  „fistfucking” komoly sérülésekhez vezethet, különösen, ha szokássá válik.  Voltak olyan esetek, amikor az ánusz teljesen működésképtelenné vált, s egy sebésznek kellett azt összevarrni, hogy aztán az alhas falán kelljen kivezető nyílást létrehozni a széklet ürítéséhez.  


Vibratorok az ánuszba vagy vaginába vezetéshez
Néhány országban a “sex shop-ok” elemmel hajtott vibrátorok különböző tipusait árulják, amelyeket  anális és/vagy vaginális bevezetésre használnak. Külső részük általában latex, s többnyire pénisz. alakúak.Egyes üzletek anális dugaszokat is árulnak. 

 

 

Kulturális  attitűdök

A 17. századi Angliában  John Atherton (1598 - 1640) püspök szigorú büntető törvényt hozott a “szodomia” vagy “buziság” (anális közösölés) ellen. Végül azonban őt magát és „bűntársát”, John Childe-ot is elítélték  és felakasztották.
(Anonym pamphlet 1641)

 

Az anális közösülést – főleg férfiak között – a zsidó és keresztény tradició igen régóta bűnösnek és perverznek tekintette, s ezt az attitűdöt később az iszlám is átvette.  A keresztény középkorban ezt „természet elleni bűnnek”, „buziságnak” vagy „szodomiának”  tartották  és súlyosan büntették.  Sőt, az ilyen „szodomia-törvények”  néhány nyugati országban egészen a 20. század második feléig érvényben maradtak, míg végül eltörölték azokat.

E történelmi törvénykezés folytatódó pszichés hatásától függetlenül is sokan tekintik az ánuszt piszkosnak és ellenszenvesnek, székletürítő funkciója miatt.  (Kevésbé ugyan, de sokan a nemi szerveket is gusztustalannak találják,  vizeletürítő funkciója miatt.)  Az ilyen egyéni attitűdök gyakran mélyen gyökereznek és tiszteletben tartandók.  Végül is, bárki számára arrogánsnak és sértőnek tűnhet , ha olyan szexuális tevékenységre szólítják fel, amit nem kedvel.  Ám a tudósok, akik a kérdést pártatlanul, történelmi és globális perspektivában vizsgálják, rájönnek, hogy az anális közösülés elítélése sehol és soha nem volt univerzális.



 

 

Figyelmeztetés

HIV/AIDS veszély
Az alkalmi partnerek HIV fertőzöttek lehetnek anélkül, hogy tudnának róla.  Ezért a védekezés nélküli anális közösülés velük a fertőzés veszélyével jár, különösen a „fogadó” partner számára.
Courtesy BZgA, Cologne

 

 

Tekintettel a jelenlegi  HIV / AIDS világjárványra  és a  nemi úton terjedő betegségek (STD-k)  világméretű szaporodására, a férfiaknak ismerniük kell az alkalmi, új és ismeretlen partnerekkel történő anális közösülés  fertőzési veszélyét.  Még a bizalmas partnerek is megfertőződhetnek, ha alkalmi partnerekkel közösülnek. A veszély annál a partnernél a legnagyobb, akibe behatolnak, s igy esetleg fertőzött ondót kap.  A behatoló partner veszélye kisebb, de ajánlatos kondomot használnia.  A homoszexuális anális közösülés a  HIV fertőzés egyik fő lehetősége.

Végül még egy veszélyes viselkedést  kell megemlítenünk: az ánusz nyalását  (anilingváció).  Ez egész sor komoly, belgyógyászati betegség  (sigellózis, amőbiázis, lambliázis, szalmonellózis, parazita féreg-fertőzés stb.) veszélyét hozza magával,  továbbá az olyan, „klasszikus”, nemi úton terjedő betegségeket, mint a gonorrhea, szifilisz, hepatitisz B  és hasonlók.

 

 

 

4. Szexuális  kapcsolat  állatokkal

 

Vallási nézetek
Fent:  Zeusz, a görögök legfőbb istene hattyú alakjában elcsábította  Ledát, Sparta királynőjét.
(Ókori görög szobor nyomán)
Lent: Néhány ősi hindu templom szobrai minden szexuális aktivitást bemutatnak..
(Példa a Lakshmana Templomból, Khajuraho, Central India)

 

Számos kultúra mítoszai és népmeséi tartalmaznak utalásokat az emberi lények és más állatfajok, például medvék, farkasok, lovak, kígyók és krokodilok közötti szexuális közösülésre.  Az ezzel kapcsolatos attitűdök nem mindig voltak negativak.  Az olyan vallások például, amelyek hittek a „lélekvándorlásban”, vagyis abban, hogy bárki újjászülethet akár állatként is,  egész más attitűddel rendelkeztek, mint azok, amelyek az embert kivételesnek és az állatvilággal semmiféle spirituális kapcsolatban nem állónak látják.   

A legtöbb ősi mesében az állatok az ember gyorsan támadt szenvedélyének tárgyai.  Ám az ógörög és római szerzők olyan eseteket is leírtak, amelyeben egy állat kezdeményezte a kapcsolatot.  Aelian (Claudius Aelianus,  i.u. 2. század)  történetében például  egy delfin szerelmes lett egy fiúba, udvarolt neki és barátja lett.   Amikor aztán a fiú egy balesetben meghalt, a sztomorú delfin elvesztette az életkedvét. A görögök abban is hittek, hogy  Zeusz, a legfőbb isten időnként állatformát ölt, hogy elnyerje egy másként elérhetetlen nő kegyeit.  Europát például bikaként közelítette meg, Lédát  pedig hattyúként.  A görög mitológiában olvashatjuk továbbá, hogy Kréta királynője,  Pasiphae  közösült egy bikával, s aztán megszűlte  Minotaurust,  egy bikafejű emberi szörnyeteget.  Hasonló meséket alkottak Ázsia, Afrika és Amerika különböző,történelem előtti népcsoportjai. Egy bizonyos eszkimó törzs tagjai például hittek abban, hogy a „fehér”  emberi faj egy nő és egy kutya közösülésének eredménye.

 

 

 Története,1

Művészi szempontok
Az ember szexuális kapcsolatát állatokkal  minden ősi kultúrában leírták és ábrázolták.A képen egy férfi közösül egy szamárral.Sziklarajz,
Val Camonica, Italy,
ca. 3000 i.e.

 

A zsidó-keresztény társadalmakban az emberek és állatok közötti szexuális kapcsolat igen sokáig büntetendő cselekmény volt.  Ahogyan a Biblia írja, az ókori zsidók az ilyen viselkedést halállal büntették  (Leviticus 20).  A Talmud még azt sem engedte meg, hogy egy özvegy ölebet tartson, mert esetleg szexuális célokra használhatta (Abodah Zarah 22b; Baba Metziah 7.1.a)  E negativ zsidó attitűdöket később  a keresztény egyházak is átvették, s befolyásolták a polgári törvénykezést is a legtöbb nyugati országban. Ezt a bűnt „szodomiának”  hívták, a bibliai Szodoma városa nyomán, amelyet  Isten elpusztított a „természetellenes” szexuális viselkedések miatt (Genesis 19).  A középkori gondolkodás szerint ez a nem-koitális szexuális viselkedés minden formáját jelentette, különösen a homoszexuális aktusokat, de az állatokkal való szexuális kapcsolatot is. (Bár a Biblia nem írja, hogy Szodoma lakói állatokkal is közösültek volna.)  A történelem ironikus fordulata folytán a szodomia-törvényeket végül éppen a zsidók ellen alkalmazták.  Egyes középkori teológusok szerint egy keresztény szexuális kapcsolata egy zsidóval, vagy egy mohamedánnal, az épp olyan „természetellenes”, mint ha állattal közösül,  „ugyanis az ilyen személy a törvény és hitünk szerint nem különbözik a vad-állatoktól”.  A vétket nagyon súlyosnak tartották.  Az ilyen férfiakat és nőket évszázadokon át, s még az újkor kezdetén is élve elégették, máglyahalálra ítélték vagy felakasztották az állatokkal való szexuális kapcsolatuk miatt.  Néha az állatokat is kivégezték velük együtt.

Ezek a vallási vagy jogi hagyományok a nyugati orvosi gondolkodásban is tükröződtek.  Igy a papok és törvényhozók szerint bűnnek és bűncselekménynek tűnő viselkedést a pszichiáterek gyakran betegségnek  deklarálták. Számukra  az állatokkal közösülés egy „rendellenesség”, egy „aberráció”, „abnormalitás” vagy „perverzió”  tünete.  Amit az egyház és az állam  „szodomiának”  és  „természetellenes bűncselekménynek”  nevezettazt a pszichiátria  „zoofiliaként” vagy  „bestialitásként”  ítélte el.  Az ilyen viselkedést tanusítókat elmebetegnek tartották.  A pszichiáterek csak a 20. században váltak önkritikusabbá, s kezdték kerülni az ilyen pontatlan és sommás ítéleteket.

 

 Történet, 2

 

 

Nagy Frigyes  (1712-1786), porosz király, figyelmen kívül hagyta az ember és állat szexuális kapcsolatát szigorúan büntető vallásos tradiciót..

Auguste Forel
(1848-1931) követelte a szodomia-ellenes törvények eltörlését.

 

 

A  18. században, a „felvilágosodás korában”  az ember  és valamely állat szexuális kapcsolatának vallási elítélése és büntetőjogi üldözése legtöbb nyugati országban enyhébbé vált.  Például a porosz  Nagy Frigyes,  aki  felvilágosult uralkodónak tekintette magát, s nem érezte kötelezőnek a vallási dogmákat, dzexuális kérdésekben egyszerűen pragmatikus volt.  Amikor egyik lovas-katonájáról kiderült, hogy közösült a kancájával, a király egyszerű büntetést szabott ki: „Tegyék át a gyalogsághoz!”  A 19. században a vallási befolyás fokozatosan csökkent az európai polgári és büntetőjogi törvénykezésben, s végül a 20. század elején  a kiváló, svájci pszichiáter,  Auguste Forel  erőteljesen követelte minden „szodomia”-törvény eltörlését:  „Amikor egy szegény imbecilis… kopulál egy tehénnel, az utóbbi nem sérül, de a tulajdonosa sem… Ám a bíró még akkor is bünteti a szodomiát, ha a vádlott birtokolja az állatot.  Milyen alapon büntet a jog egy olyan aktust, amely nem árt senkinek?  Ez nyilvánvalóan a vallásos miszticizmus maradványa, hasonlóan  a Szentlélek elleni vétek büntetéséhez. (1)  A következő évtizedekben aztán  sok nyugati országban elkezdődött a büntető törvénykönyvek kritikai felülvizsgálata, s végül eltörölték  az állatokkal való szexuális kapcsolatot büntető törvényeket.  Napjainkban ilyen törvények már csak igen kevés helyen léteznek.

 
(1) Forel, A. Die sexuelle Frage (1905), engl ed: New York 1926., p. 400

 

 

 

 Gyakorisága

 

Ritka  viselkedés
Az ember szexuális kapcsolata  állatokkal mindig ritka volt. Rendszerint csak paraszti és állattenyésztő környezetben fordult elő.
(Hindu festmény nyomán, i.e. 19. század)

A múlt nomád társadalmaiban a magányos pásztor és állatai közötti szexuális kapcsolat gyakoribb lehetett, de modern világunkban az ilyen kapcsolat egészen ritka.  Persze ezen a téren nehéz pontos adatokat beszerezni, ám  A. C. Kinsey megállapításai ma is helytállónak tűnnek.  Eszerint az emberikai férfiak kb. 8%-a, a nőknek pedig 4%-a  rendelkezett ilyen tapasztalattal, s többnyire ezek is epizódikusak voltak.  Ha egyáltalán előfordul szexuális kapcsolat az ember és állat között, ez ma inkább csak falusi tájakon történik meg.  Például a farmokon felnövő fiúk megfigyelhetik az állatok párzását, s így hajlamossá válhatnak szexuális próbálkozásra velük.  Koitálni próbálhatnak például tehenekkel, pónilovakkal, birkákkal, kutyákkal, sőt, kacsákkal vagy tyúkokkal is.  Ilyesmivel legfeljebb néhányszor próbálkoznak,  bár néhány kivételes esetben egy fiú tartósabb kapcsolatba kerülhet egy kiválasztott állattal..  Persze nem a koitusz a szexuális kapcsolat egyetlen, lehetséges formája. Néhány fiú egyszerűen maszturbálja az állatot  (ahogyan a mesterséges megtermékenyítés érdekében ondót szereznek a farmerek), vagy pedig az állattal nyalatják péniszüket vagy ánuszukat. Hasonló technikát nők is használnak, bár ez még ritkábban fordul elő, mint férfiaknál. 

Ha a szexuális közösülés ember és állat között viszonylag ritka is, egyáltalán nem szokatlan különböző fajú  állatok között.  Egyes esetekben (pl. lovak és szamarak, oroszlán és tigris között) az ilyen párzásból még utód is születhet  (öszvér  stb.)  Az  ember-állatnak persze nincs közeli rokona az emlősök között, s ez elég ok lehet arra, hogy korlátozza velük a szexuális kapcsolatot.  Az ilyen kapcsolat egyébként sem vezethet emberi vagy állati terhességhez.

 

 

 

 Egy ritka  viselkedés

 

Ember és állat szexuális kapcsolata.
 
Sziklarajz  Kinából, Guangxi province, ca. 1500 i.e.
(Courtesy China Sex Museum, Tongli, China)

 

Ma, amikor már elegendő adat áll rendelkezésre az emberek és állatok szexuális kapcsolatának ritkaságáról, meglehetősen furcsának tűnik, hogy kiváló vallási, jogi és pszichiátriai tekintélyek egyáltalán figyelmet fordítanak erre.  Ma már tudjuk, hogy  az ilyen szexuális viselkedés valójában nagyon ritka.  Egészen ritka a férfiak között, de még ritkább a nők között.  Vagyis,  szociális szempontból elég jelentéktelen.  Ezért feltételezzük, hogy ennek erős, szociális elítélése eredetileg csak bizonyos vallási célokat szolgált.

 

Valószínű, hogy a jövőben társadalmunk jogi és orvosi tekintélyei sokkal kevésbé foglalkoznak majd az emberek és állatok szexuális kapcsolatával.  Végül is,  amíg az állatot nem bántják vagy kínozzák, addig nincs szüksége szociális beavatkozásra.  Indokolatlan az is, hogy pszichiátriai címkéket ragasszanak az ilyen érintkezések elszigetelt kísérleteire.  Csak az állatokat mindig előnyben részesítő férfiak és nőj tekinthetők  szexuálisan problematikusnak.  Ilyen esetben épp úgy, mint a szexuális viselkedés minden olyan esetében, amit az egyén betegesnek vagy kezelhetetlennek talál,  a szaksegítség nagyon is ajánlható.  


 

 

A szexuális viselkedés  változatai

Mint láttuk, a szexuális viselkedés különböző irányokba fejlődhet szakaszosan.  Velünk született, biológiai potenciálon alapul, s olyan kulturális hatások alakítják, amelyek koronként és területenként különböznek.

Ne feledjük, hogy még a veleszületett tulajdonságok is különböznek mindenkinél, s még ugyanazon kultúrán belül is különbségek vannak:  például a falusiak  és a városiak  szexuális értékrendje és lehetőségei között,

a gazdagok és szegények, az öregek és fiatalok, a képzettek és képzetlenek, a hívők és hitetlenek között, de még a hasonló szociális háttérrel rendelkező családok között is. Továbbá, ma sok országban különböző etnikai csoportok vannak, vagy bevándorlók, akik őrzik saját hagyományaikat;  így a helyzet még bonyolultabbá válik.  Mindenesetre egyéni fejlődése során mindenki rengeteg szexuális szkripttel találkozik, amelyek közül ki kell választania a neki megfelelőt . A végleges választás  egy interaktiv folyamat eredménye, amely az adott körülményektől függ, s ahogy ezek a körülmények egyénenként különböznek, éppúgy eltér az eredményük is.  

Épp ezért nem meglepő, hogy  az emberi szexuális viselkedés igen különböző lehet, s a szexuális igények egyénileg nagyon különbözhetnek. Sőt, ezek az igények néha olyan szokatlanok, hogy problematikussá válhatnak. Igaz ugyan, hogy minden társadalom tolerálja a szexuális viselkedés változatainak bizonyos fajtáit, s „normálisként”  fogadja el a széles viselkedési színkép egy-egy szeletét.  Ám a  normális  szexualitásnak nincs általánosan elfogadott meghatározása.  A  szociális körülményektől függően  a szexuális viselkedés eltérő változatait tekinthetik divatosnak, érdekesnek vagy elfogadhatónak  illetve rossznak és utálatosnak.  Az utóbbiak akár büntetendők is lehetnek. Mindez a helytől és időtől függ.

  Ebben a kurzusban lehetetlen az emberi szexuális viselkedés végtelen sok változatát vagy azok legtöbbjét ismertetni. Az ezekre adott, sokféle múltbeli vagy mai szociális reagálást sem tudjuk bemutatni. Bemutatunk viszont egy újabb trendet:  Az utóbbi évtizedekben növekvő igény mutatkozott az egyetemes szexuális jogok iránt, s ennek eredményeként sok ország ma toleránsabban kezeli a szexuális változatokat. Ennek rövid dokumentálása és egy történelmi bevezetés után bemutatjuk a nem tipikus szexuális viselkedés   legalább néhány ismertebb mintáját.     

 

 

Szexuális  jogok

 Napjainkban sokan igénylik a szexuális jogokat, mint emberi jogaik tartozékát.  Ez az igény viszonylag új az emberi történelemben. De hát maga az emberi jogok igénye is új.  Bár vannak előzményei néhány régebbi civilizációban, az egyetemes emberi jogok mozgalma csak a 18. században vált nemzetközi tényezővé.  Legbátrabb úttörői a „Felvilágosodás korának” európai és amerikai szerzői voltak. Közös céljuk volt egy olyan társadalom megalapozása, amelyben  mindenki egyenlő jogokat élvez.  Az 1776-os amerikai „Függetlenségi Nyilatkozat”  először szögezte le, hogy mindenki rendelkezhet  „az élet, a szabadság és a boldogulás elidegeníthetetlen jogaival”.  Az 1789-es francia forradalom deklarálta  a Férfiak és polgárok jogainak Nyilatkozatát, amely más országokban is szociális mozgalmakat inspirált, s végül 1948-ban oda vezetett, hogy az Egyesült Nemzetek deklarálta az egyetemes emberi jogokat.

 (Ennek részletesebb történetéért klikkelj  ide.)

Az amerikai  Függetlenségi  Nyilatkozat (1776)
E dokumentumot  “a boldogulás elidegeníthetetlen joga” miatt egyes jogvédők a szexuális jogok igényének első megfogalmazásaként és igazolásaként említik, amely többek közt a testi élvezet jogára is utal.
(Illusztrációnk az eredeti címet és a szöveg első sorait mutatja.)

 

Szexuális  jogok, 2

 Azonban már annakidején kiderült, hogy az amerikai Nyilatkozat ellenére a déli államokban folytatódott a rabszolgaság;  a francia nyilatkozat hallgatott a nők jogairól, akik elnyomottak maradtak. De az Egyesült Nemzetek nyilatkozata is mellőzte a szexuális jogokat, amelyek pedig már évtizedekkel korábban fontos szociális kérdéssé váltak.  Az  Emberi  szexuális jogok Magna Chartáját  már 1930-ban  közzétették, ám a fasizmus növekvő veszélye és a második világháború miatt egyszerűen feledésbe merült.  Amikor aztán az U.N. végül deklarálta az emberi jogokaat,  René Guyon  rögtön bírálta a szexuális jogok kihagyását, s az erről szóló pamfletet  elküldte minden, általa ismert szexológusnak.

 

Az UN Nyilatkozat és bírálata
A jobboldali ábra Guyon  “Emberi jogok és a szexuális szabadság tagadása” (1951) című pamfletjének címoldalát mutatja.

 

Végül különböző kisebb és nagyobb társadalmi csopoirtok adták ki az Emberi szexuális és reproduktiv jogok deklarációját. Ezek közül a legfontosabb  a Szexológiai Világszövetség által 1999-ben elfogadott. Nyilatkozat a szexuális jogokról,  amelynek szövege a következő:

 

Nyilatkozat a szexuális jogokról

 A szexualitás  minden ember személyiségének integráns része. Teljes kibontakozása az olyan emberi alapszükségletek kielégítésétől függ, mint az érintés, az intimitás, érzelemnyilvánítás, élvezet, gyengédség és szeretet szükséglete. A  szexualitás az egyén és a társadalom interakciójában  szerveződik. Teljes kibontakozása az egyéni, az interperszonális és a társadalmi jóllét szempontjából egyaránt fontos. A szexuális  jogok univerzális emberi jogok, amelyek minden ember veleszületett szabadságán, méltóságán és egyenlőségén alapulnak. Ahogyan az egészség alapvető emberi jog, ugyanilyen a szexuális egészség is. Az emberek és társadalmaik egészséges szexualitásának biztosítása érdekében az alábbi szexuális jogokat minden társadalomnak el kell ismernie, támogatnia és védelmeznie kell. A szexuális egészség olyan környezetben jöhet létre, amely a szexuális jogokat elismeri és tiszteletben tartja.

1. A szexuális  szabadság joga.  Ez lehetővé teszi az egyén teljes szexuális potenciáljának kifejeződését, azonban mindig és minden helyzetben kizárja a  szexuális kényszer, kihasználás és visszaélés  minden  formáját.

2. A  szexuális autonómia  és a nemi szervek sértetlenségének és védelmének joga. Ez megadja a saját nemi élettel kapcsolatos, autonóm döntések lehetőségét, összhangban a személyes és szociális, etikai értékekkel. Jelenti egyben a saját test kontrollját és élvezetét bármiféle kínzás, csonkítás vagy erőszak nélkül.

3. A  szexuális magánélet  joga. Ez jogot biztosít a személyes döntésekre és viselkedésre az intimitás vonatkozásában mindaddig, amíg nem sérti mások szexuális jogait.

4. A  szexuális egyenlőség joga. Ez mentességet biztosít mindenfajta diszkriminációtól, amely a nemi hovatartozás, a szexuális orientáció, az életkor, a fajta, a szociális osztály, a vallás, vagy a testi és értelmi fogyatékosság miatt történne.

5. A  szexuális élvezet  joga. A szexuális élvezet, az önkielégítést is beleértve, a  testi, lelki és szellemi jó közérzet egyik forrása.

6. Az érzelmek szexuális  kifejezésének joga. A szexuális megnyilvánulás több, mint erotikus élvezet vagy nemi aktus. Az egyénnek joga van  szexualitását kommunikáció, érintés, érzelmi megnyilvánulás és szerelem útján kifejezni.

7. A  szabad  szexuális kapcsolatok  joga. Ez annak lehetőségét jelenti, hogy az egyén  - ha akar – házasságot köthet, de el is válhat, vagy másfajta, felelősségteljes szexuális kapcsolatot létesíthet.

8. A  szabad és felelős döntés joga a gyermeknemzést illetően. Bárki eldöntheti, hogy akar-e gyermeket vagy nem, hogy hány gyermeket akar és mikor, továbbá joga van a születésszabályozás eszközeinek használatához.

9. A tudományosan megalapozott szexuális információkhoz való jog. Ez azt jelenti, hogy a szexuális ismereteket tudományos kutatások révén kell biztosítani és a társadalom minden szintjén akadálytalanul kell terjeszteni.

10. Az átfogó  szexuális neveléshez való jog. Ez egy egész életen át tartó folyamat biztosítását jelenti, amelyben minden társadalmi intézménynek részt kell vennie.

11. A  szexuális egészség védelmének és ápolásának joga. A szexuális egészség-gondozásnak minden szexuális probléma és betegség megelőzése és kezelése érdekében rendelkezésre kell állnia.

Elfogadva  Hong Kong-ban, a 14.szexologiai világkongresszuson, August 26, 1999
 

Történelmi háttér: a bűntől a betegségig

Konstantin I
(ca. 280-337), aki halálos ágyán lett keresztény, volt az első keresztény római császár. Birodalmának keleti részén “új Rómát” teremtett: a fővárost  Byzantiumba hozta, amit Konstantinápolynak (az ő városának) nevezett. Követői a kereszténységet állam-vallássá tették, s az emberi szexualitás vallásos szemléletét egész Európára kiterjesztették.

 

 

Az i.u. 4. században  I. Konstantin  („a Nagy”)  lett az első keresztény római császár, s utódainak korában a kereszténység államvallássá vált. Ennek eredményeként  Európa fokozatosan elfogadta az emberi szexualitás keresztény szemléletét.  Egy régebbi, zsidó hagyomány és egyes aszketikus ókori filozófiák által is támogatottan ez a szemlélet a római császárság bukása után is fennmaradt, s egészen a modern korig uralkodott a nyugati világban. A  keresztény doktrina szerint a szexuális tevékenységet csak a nemzés célja igazolhatja.  A szex minden olyan formája bűnös, amely nem ezt a célt szolgálja.  Sőt, bűncselekményként évszázadokig szigorúan büntették az orális és anális közösülést, az állatokkal vagy azonos neműekkel való szexuális érintkezést. Csak  kb. 200 éve kezdte néhány európai ország megszüntetni büntető törvénykönyvében a vallási befolyást és nem büntetni a szexuális „förtelmeket”. Igy, ha senki sem károsodott, a jog egyszerűen figyelmen kívül hagyta a viselkedést.

  Ám, ahol a jog visszalépett, ott belépett az orvoslás. A kialakuló pszichiátria a régi bűnt elmebajjá változtatta, s így a „förtelmek” mint „szexuális  pszichopátiák” születtek újjá.  A pszichiáterek még az olyan teológiai megjelöléseket is használták, mint a „perverzió”, az „aberráció” és a „deviáció”, hogy jellemezzék e betegségeket.  A középkorban ezeket a szavakat az eretnekekre alkalmazták, vagyis a „téves” vallási hiedelmekre;  ma viszont a „téves” szexuális viselkedésre.  Igy a korábbi eretnekek  és bűnözők az orvosok pácienseivé váltak, akiket nem büntetni kell, hanem gyógyítani.  Csak a 20. azázad vége felé kezdték végül az orvosok követni a jogászokat, s eltávolítani a teológiai fogalmakat a diagnosztikus kézikönyvekből.  Az újonnan „felvilágosult”  orvosok  rájöttek, hogy a vallásos  eszmék és kifejezések kritikátlan átvétele  moralizáló  és tudománytalan volt.  Ezért megpróbáltak objektiv kritériumokat találni a szexuális viselkedés megítélésére.  Nem kívántak többé „perverziókról” stb.  beszélni, hanem új,  tisztán leíró és morálisan semleges kifejezéseket kerestek.

 

 Történelmi háttér, 2: „Parafilia“

Friedrich S. Krauss

(1859 -1938)  osztrák ethnologus, alkotta a  „parafilia“ kifejezést. Ő a Balkánon erotikus folklort gyüjtött, kiadta az  “Anthropophyteia” (1904-1913) c. lapot és társkiadója volt az első szexológiai lapnak (Zeitschrift für Sexualwissenschaft), amelyet Magnus Hirschfeld alapított 1908-ban.

 

 

Amikor az orvosi szakma belefáradt abba, hogy tudományos, vagyis tisztán leíró, morálisan semleges kifejezéseket találjon az elítélő  „perverzió”, „aberráció” és „deviáció”  helyett, akkor végül az ún. „parafilia”  terminusát alkalmazta  (görög  para:  mellett,  filia: szeretet) A logika szempontjából azonban ez nem nevezhető jobbnak. A parafilia a meghatározása szerint  másodrangú szeretet.  A szó még feltételezi egy „igazi”, „reális”, „naturális”  és „helyes”  szeretet létezését, amelynek mellett , mögött vagy alatt kisebb testvérei állnak, éppúgy, mint az „igazi”  orvos mellett vagy mögött  áll a paramedikális  személyzet. Tudományos szempontból ez egy megalapozatlan feltételezés.  Akik ezt a kifejezést használják, azok azt hiszik, hogy ők ismerik a szexuális viselkedés „igazi” célját és jelentését, s illetékesek mindannak kijavítására,  ami nem felel meg az ő elképzelésüknek. Ők legfeljebb ideológusok, bár nem tudnak róla.  Valójában a „parafilia” különböző meghatározásainak egyike sem felel meg az objektivitás legalapvetőbb elveinek. Ugyanis vagy moralizálók és naivak, menthetetlenül homályosak, sőt, tautologikusak.  Példáué:  sok szerző beszél „atipikus és extrém szexuális viselkedésről”,  mások „szexuális objektumok vagy helyzetek keltette izgalomról, amely  zavarja a kölcsönösen élvezetes szexuális tevékenységet”.  Egyesek pedig megállapítják, hogy „a parafiliák a szexuális késztetés zavarai, amelyeket deviánsnak tekinthető viselkedés jellemez”, vagy pedig kategórikusan kijelentik: „a parafiliák pszichiátriai zavarok, amelyek deviáns szexuális viselkedésben nyilvánulnak meg.” Az utóbbi két meghatározás tautologikus és teljesen értelmetlen  („a parafiliák zavarok és ezért deviánsak”). Ez olyan, mintha azt mondaná: „egy házasságon kívüli viszony házasságtörésként nyilvánul meg”, vagy „a szegénység a pénz hiányának következménye”. Az ilyen üres formulák semmit sem érnek  atudományos vitákban, mert semmit sem magyaráznak meg, s nyitottak mindenféle mesterkélt értelmezés számára.  Ám a többi meghatározás sem sokkal jobb.  Sok emberi viselkedés „atipikus” anélkül, hogy  lelki zavarra utalna;  pl. magas hegycsúcsok megmászása,  világ körüli kerékpárút,  kolostorba vonulás és némasági fogadalom,  porcelán gyűszűk gyüjtése és hasonlók. Az  „extrém”  szó viszonylagos;  konkrét jelentése a beszélőtől és kontextustól függően változó.  A „kölcsönösen élvezetes szexuális tevékenység”  a nyugati középosztály kulturális ideálja, s korántsem egyetemes, sem történelmileg, sem földrajzilag.  Másrészt  sok ugynevezett parafilikus aktivitás lehet kölcsönös és élvezetes.  Vagyis a „parafilia”  kifejezés éppolyan ideologikus és tudománytalan, mint azok, amelyeket helyesbíteni próbál.

 

Történelmi háttér, 3: Szexologia

Iwan Bloch
(1872-1922) német dermatologus, ő alakította ki a szexologiának, mint önálló tudománynak a fogalmát. 1913-ban  ő alapította meg Berlinben az első szexologiai társaságot  Magnus Hirschfeld-del  és néhány  más kollégájával.

 

 

 A  19. században, amikor a pszichiáterek elkezdték vizsgálni az emberi szexualitást, feltételezték, hogy az legtöbbször  „normális”, s hogy a néhány „perverzió” többé-kevésbé azonos az egyház által régóta elítélt bűnökkel és bűncselekményekkel.  Ám amikor a közelebbi vizsgálat a szexuális érdeklődések meglepő változatosságát derítette fel, az orvosok  rögtön elkezdték ezeket megnevezni, felsorolni és osztályozni.  Az új eset-tanulmányok áradata a „szexuális patológiák”  egyre hosszabbodó listáját eredményezte, új, furcsán hangzó görög és latin nevekkel – az „algolagniától”  (a fájdalom erotikus élvezete)  a „zoofiliáig” (az állatok erotikus kedvelése).  Ugyanakkor az is kiderült, hogy ez aa végtelen diagnosztikus lista valójában nagyon különöböző elemek keveréke, amelyek egyikére sem volt standard kezelés.  Helyette  az egyéni esettől függően ugyanarra a diagnozisra is különböző terápiát kellett alakalmazni.  S ami a legrosszabb, a legtöbb ilyen terápia sikertelennek bizonyult.

Ebben a helyzetben újszerű megközelítésre volt szükség, s erről a szexualitás speciális, új tudománya, a szexológia gondoskodott, amely összekapcsolta a természet- és társadalomtudományok módszereit.  Ahogyan megalapítója,  Iwan Bloch  írta:

“A.szex kettős természete,  biologiai és kculturális  aspektusai szükségessé teszik egy új tudománynak, a szexológiának, mint önálló tudománynak  a megalapozását, amelyet nem kell bármely más tudomány tartozékának tekinteni. …Ahova ez vezetne,azt láttuk azok pusztán orvosi megközelítésén, akik azt hitték, hogy gazdagítják a tudományt, amikor csupán új, idegen hangzású kifejezéseket találtak… A szexualitás pusztán orvosi (pszichiátriai)  szemlélete… nem elegendő a szex és az emberi élet minden más területe sokféle kapcsolatának megértéséhez. Ezek a kapcsolatok teljes egészükben a szexológia témái.” (1)

 

(1)  Iwan Bloch, Die Prostitution, vol. I, Berlin: Louis Marcus 1912, pp. vii-viii

 

Történelmi  háttér, 4

A  20. század folyamán a szexológusok széleskörű biológiai, fiziológiai, pszichológiai, szociológiai, etnológiai és történelmi kutatésokat folytattak, s megállapításaik végül több önkritikára késztették a pszichiátereket.  Ennek eredményeként többször felülvizsgálták a diagnosztikai kézikönyveiket.  A nemi és gender identitás zavarainak  pszichiátriai felsorolása például ma már nem tartalmazza  a „homoszexualitást” és a „zoofiliát”, s néhány más „parafilia” eltávolításáról is vita folyik.  Sőt, egyes terapeuták  az egész kategória eltávolítását  tartják szükségesnek.  Jelen kurzusunk szempontjából azonban  e vita részletei nem lényegesek.  Fontosak viszont az alapját képező kérdések:  Elmebajként vagy mentális zavarként kell-e osztályoznunk az emberi szexuális viselkedés bizonyos változatait?  Ha igen, melyeket?  S mi legyen a kritériuma egy ilyen osztályozásnak?  Milyen következményekkel jár ez az egyénre és a társadalomra nézve?  S milyenekkel az orvostudományra nézve?  Vajon az orvosi modell nyújtja a legjobb magyarázatot az erotikus különlegességekre?  Vagy vannak más, esetleg jobb modellek is? 

 

 

 

 

 Diagnosztikus és statisztikai kézikönyve (DSM)
az Amerikai Pszichiatriai Társaságnak.
        Az utóbbi évtizedekben a kézikönyvet többször módosították, s további revizió  is várható.  Balra: III. kiadás -  átdolgozva 1987-ben. Jobbra: IV. kiadás - felülvizsgálva 1994-ben.

 

  Történelmi háttér, 5. A  „parafiliák” részleges listája

Az alábbi hosszú lista korántsem teljes.  Az évek során sok  „szakember” hobbi-szerűen talált ki  „tudományos”  hangzású, új szakszavakat  minden új, szexuális  változatra, amire felfigyelt.  Végül a  „parafiliák” hosszú listája keletkezett,  új szavak összefüggéstelen gyüjteménye, amelyben nagyon problematikus és következetlen változatok keveredtek egymással.

Itt csak azért közlünk egy ilyen listát, mert szójegyzékként segíthet megérteni bizonyos orvosi szövegeket,  amelyek ilyen szavakat tartalmaznak..

Parafíliák

A szexuális vonzalmat vagy izgalmat okozza:

Akrotomofília

Partner csonkítása, testrészeinek amputálása

Adoleszcentizmus

Kamasz szerepviselkedés felvétele

Algolagnia, Algofília

Fájdalom

Amputáció fetisiszta

Partner csonkítása, testrészeinek amputálása

Androgünofília

Biszexuális orientáció

Andromimezis

Férfi szerepviselkedés

Andromimetofíilia

Partner, aki férfi szerepviselkedést vesz fel vagy FTM (nőből férfivá váló) transzszexuális

Apodizofília

Exhibicionizmus

Apotemnofília

Fantáziálás arról, hogy a személy testrészeit amputálják

Aquafília

Víz

Aszfixofília

Erotikus önfojtogatás

Autoagonisztofília

Megfigyelés tárgyának lenni vagy színpadon vagy filmen szerepelni szexuális aktivitás közben

Autoasszinatofília

Saját mazochisztikus halál színrevitele, eljátszása

Autoerotikus halál

Halálközeli élmény vagy elképzelt halál (melyeket tényleges halál követhet a személy téves számítása következtében)

Autoflagelláció

Önkorbácsolás

Automazochizmus

Önmaga által előidézett fájdalom

Autonekrofília

Önmaga tetemnek képzelése

Autonepiofília

Gyermek szerepviselkedés felvétele vagy csecsemőként való kezeltség (úgy is mint infantilizmus)

Autopedofília

Gyermek szerepviselkedés vagy mások által gyermekként való kezeltség

Autofília

Önmaga szexuális szeretete, önmaga iránti szerelem

Autoszkopofília

Saját test vagy genitáliák látványa

Bestialitás

Állatokkal való szex

Biasztofília

Idegenek megijesztése vagy erőszakos megtámadása

„Bondage & discipline” (B/D ~”Szolgaság és fenyítés”)

Szadomazochisztikus gyakorlatok és fantáziák

Krematizofília

A szexuális szolgáltatásokért való fizetés, vagy fizetésre való kényszerítettség

Koprográfia

Ürüléket ábrázoló falfirka készítése

Koprolagnia

Az ürülékre gondolás, az ürülék látványa, szaglása, érintése

Koprofágia

Ürülék fogyasztása

Koprofília

Az ürülék szaga vagy íze vagy mások defekációjának látványa

Diaperizmus

A személy bepelenkázása

Ekutőrizmus

Hányás

Emetofília

Állatok oríficumokban (nyílásokban)

Endoszomatofília

Szexuális együttlétekről való beszámoló vagy azok megfigyelése

Eonizmus

Férfi cross-dressing (a másik nem adott társadalomban jellemző ruháinak viselése)

Ephebofília

Posztpubertás, fiatal kamasz partner

Erotikus pirománia

Gyújtogatás

Erotikus fojtogatás

Erotikus önfojtogatás

Erotolália

Obszcén beszéd

Erotománia

A szexszel, szexuális vonatkozásokkal való preokkupáció, azok beteges felfokozása

Exhibicionizmus

Saját nemi szervek nyilvános mutogatása, felfedése

Etetési fetisizmus

Szexuális partnerek etetése abból a célból, hogy túlsúlyossá váljanak

Fetisizmus

Élettelen tárgy vagy nemszexuális testrész (pl. lábfej)

Formikofília

Apró állatok, hangyák, rovarok vagy csigák csúszása-mászása a genitáliákon

Frottőrizmus

Idegen személynek dörgölőzés nyilvános helyen

Gerontofília

Magánál sokkal idősebb szexuális partner preferenciája

Golden shower (szó szerint: „Arany zuhany”)

Partnerre vizelés

Ginemimézis

Női szerepviselkedés felvétele

Ginemimetofília

Transzvesztita vagy MTF (férfiból nővé váló) transzszexuális szexuális partner preferálása

Homicidofília

Kéjgyilkosság

Homofília

Azonos nemű partner

Hibrisztofília

Bűnöző személy mint szexuális partner preferálása

Hifefília

Emberi vagy állati bőr, szőr, szőrme, haj vagy szövet fogdosása, érintése

Hipoxifília

Erotikus önfojtogatás

Infantilizmus

Gyerek szerepviselkedés felvétele vagy csecsemőként való kezeltség; még: autonepiofília

Juvenilizmus

Fiatal személy szerepviselkedésének felvétele és a szexuális partner által ekként való kezeltség

Kleptománia, Kleptofília

Megszállott lopás

Klizmofília

Ha a személynek beöntést adnak

Mazochizmus

Büntetés, fenyítés, megalázás elszenvedése; rabszolgaságra való kényszerítettség

Mixoszkópia

Mások megfigyelése azok szexuális közösülése közben

Bestiális Mixoszkópia

Mások megfigyelése azok állatokkal való szexuális közösülése közben

Monopediománia

Egylábú partner

Morphofília

Olyan partner preferálása, akinek testi karakterisztikumai feltűnően különböznek vagy kimagaslanak a saját testéhez képest

Multifília

Ismétlődő rövidtávú romantikus fellángolások, szerelembeesések

Mizofília

Valami mocskos, szennyes (pl. alsónemű, egészségügyi betét)

Narratofília

„malac” vagy obszcén szavak használata vagy hallása vagy ertoikus történet olvasása vagy hallása a szexuális partner jelenlétében

Nekrománia

Tetemek és halál

Nekrofília

Szexuális érintkezés tetemekkel

Nepiofília

Gyermekek; pedofíliás vonzalom gyermekek iránt

Olfaktofília

Különböző (főleg szexuális) testtájakból, áradó szagok és illatok

Ozmolagnia

Különböző (főleg szexuális) testtájakból, áradó szagok és illatok

Pederasztia

Kamaszfiúk

Pedománia

Kislányok és kisfiúk a pubertás kezdeti szakaszai előtt

Pedofília

Kislányok és kisfiúk a pubertás kezdeti szakaszai előtt

Peeping Tom (szó szerint: kukucskáló tamás)

Voyeur: olyan személy, aki szeret másokat nézni azok vetkőzése vagy szexuális aktivitása közben

Peodeiktofília

Exhibicionizmus: Meglepetés vagy sokk kiváltása a pénisz megmutatása által

Piktofília

Erotikus képek, filmek, stb. nézése

Podofília

Lábfej

Polyiterofília

Ugyanazon aktivitás sokszoros ismétlése számos partnerrel

Pornografománia

Szexuálisan obszcén anyag írása, ilyen graffitik készítése 

Pornolagnia

Prostituáltak

Rape

Kényszerített szexuális közösülés

Rapizmus, Raptofília

A szexuális támadás nem beleegyező áldozatának ellenállása

Reniflőrizmus

Bizonyos szagok

Retifizmus

Női cipők

Szadizmus

Mások megalázása, büntetése, kínzása, fájdalom okozása

Szadomazochizmus

Szadista és mazochista kölcsönös interakciója

Szalirománia

Szenny, csúnyaság, deformitás

Szkatofília

Szexuális vagy obszcén dolgokról való beszéd ismeretlen személynek

Szkoptofília, passzív

Mások a személy nemi szerveit nézik

Szkoptofília, aktív

Mások szexuális aktusainak vagy nemi szerveinek nézése

Szomnofília

Alvó idegenhez való behatolás, belopakodás és az ő simogatása

Stigmatofília

Tetovált vagy sebhelyes partner, vagy saját tetoválások készíttetése főleg a nemi szervekre

Szimforofília

Egy katasztrófa megtervezése és megvalósulásának irányítása, majd bekövetkeztének megfigyelése

Telefonos szkatofília

Szexuális vagy obszcén dolgokról való beszéd ismeretlen személynek telefonon keresztül; ennek újabb változata a számítógépes szkatofília

Tusőrizmus

Egy idegen erotikus testrészének lopott megérintése, fogdosása (pl. mellek vagy nemi szervek)

Transzvesztitizmus

Cross-dressing (a másik nem adott társadalomban jellemző ruháinak viselése)

Transzvesztofília

Fetisiszta cross-dressing (a másik nem adott társadalomban jellemző ruháinak viselése)

Troilizmus

A szexuális partner másokkal való szexuális együttlétének megfigyelése

Undinizmus

Vizelet és vizelés

Urolagnia

A vizelet szaga és íze

Urofília

Ha a személyt mások levizelik vagy a vizelet lenyelése

Voyeurizmus

Mások titokban való megfigyelése azok vetkőzése vagy szexuális aktivitása közben

Wetlook parafília

Nedves ruhában megjelenés

Zoolagnia

Az állatokkal való szexuális kontaktus preferálása vagy állatok szaga

Zoofília

Állatokkal való szex

Zooszadizmus

Állatkínzás, fájdalom okozása állatoknak

 

Történelmi háttér 6: Egy gyakorlati megkülönböztetés

A „parafíliák” egyre bővülő listája végül a pszichiáterek szemében is elégtelennek bizonyult, ezét megkezdték annak lerövidítését és átdolgozását. Ezek az átdolgozások valószínűleg a jövőben is folytatódnak majd. Addig is megszületett egy általános konszenzus arról, hogy az erotikus változatok két fajtája között különbséget kell tenni:

 

  1. Olyan erotikus [viselkedési] változatok, melyek nem ártanak másoknak és egyszerűen furák vagy ritkák: Ezeket legjobb esetben ignorálja vagy tolerálja a társadalom, amíg azok a személy magánszférájában maradnak és nem hívják fel magukra túlzott mértékben a közfigyelmet. Amennyiben mégis, akkor a megfelelő szociális reakció a körülményektől függ. Egyéni párok számára létezik egy egyszerű szabály: ha egy ilyen változat stabilizálja vagy legalábbis nem rontja a kapcsolatot, nincsen probléma. Azonban amennyiben egyet nem értést és diszharmóniát okoz, akkor a párnak talán jobb megoldás a szétválás és alkalmasabb partnerek keresése.

  2. Olyan erotikus változatok, melyek valamilyen konkrét ártalommal járnak a másik személy számára vagy zavaróak/ nyugtalanítóak a szóbanforgó egyén számára (pl. mert kényszeres jellegűek): Az egyéni esettől függően a professzionális segítség hasznos vagy egyenesen szükséges lehet. Ez lehet valamilyen pszichiátriai vagy másfajta orvosi kezelés, de lehet a nem orvosi jellegű, pszichológiai tanácsadás egy formája is. Ha törvényszegés történt, a jogi szankciók egy formájára is sor kerülhet: letartóztatás és bírósági tárgyalás, esetleg büntetés. Egyes esetekben a büntetés megnövelt idejű ,vagy nyomonkövetéses terápia lehet. Nagyon ritka esetben a támadó sok évre vagy akár élete végéig pszichiátriai intézmény gondozásába kerül. Máskor előfordulhat, hogy nem találják felelősnek a bűntettben és büntetés nélkül, szabadon távozhat.

 

A problematika összetettsége nem teszi lehetővé a téma alapos tárgyalását ezen a kurzuson. Mindazonáltal az alábbi rövid bekezdésekben legalábbis néhány példát bemutatunk mindkét fajta erotikus viselkedési változatból.

 

Két példa

A következő bekezdések rövid leírást adnak a szexuális viselkedés két legismertebb alternatív változatáról: a fetisizmusról és a szadomazochizmusról. Mindkettő különböző további variációkban lehet jelen, ezért nehéz feladat szabatos összefoglalást írni róluk. Azonban mintegy bevezetésképpen a következő vázlatos, előzetes definíciók segítségünkre lehetnek:

 

- A fetisizmus testrészekhez, élettelen tárgyakhoz vagy speciális aktivitásokhoz köthető erotikus megszállottsággal jellemezhető.

- A szadomazochizmus azt a vágyat fejezi ki, hogy a szexuális együttlétben a személy domináns vagy alárendelt szerepet kíván játszani..

 

 Ahogyan az majd leírásainkból kiderül, a valóság ennél egy kissé komplikáltabb: itt valójában sok tényezős, sok- dimenziós viselkedésekkel van dolgunk, és ezekkel kapcsolatban sok minden továbbra is ismeretlen számunkra.

Nincs egyetértés például ennek és a legtöbb más változatnak okait illetően. Valószínű, hogy egyesek bizonyos erotikus furcsaságokra hajlamosító diszpozíciókkal születnek, de a döntő hatás kétségkívül a szociális környezetnek tulajdonítható. Az a sajátos mód, ahogyan ezek az egyének a sajátos környezetükkel interakcióba lépnek, határozza meg az egymástól eltérő, specifikus kimeneteleket. Csak egy dolog bizonyos: senki sem választja szándékosan erotikus érdeklődéseit.

A pszichoanalitikusok és különböző tanuláselméleti szakemberek a korai vagy késői gyermekkorban, a serdülőkorban, vagy akár a felnőttkorban létrejövő kondicionálási hatásokban gondolkodnak. Általános értelemben e magyarázatok kétségkívül megállják a helyüket. Azonban, ha az általános helyett inkább az egyedi specifikumokra tekintünk, a bizonyítékok nem kielégítők.

Ugyanez érvényes ama különböző metódusokra, melyeket a problematikus fetisiszta és szadomazochisztikus tendenciák „korrigálására” fejlesztettek ki. Pszichoanalízist, hipnózist, kognitív és viselkedéses terápiákat alkalmaztak eddig, vegyes eredményekkel. A szexuális rögeszmék és kényszerek súlyos eseteinél gyógyszeres kezelések segítettek csökkenteni a szexuális késztetéseket és az elme  megszállottságát nem kívánt erotikus fantáziákkal..

Szerencsére a fetisizmus és a szadomazochizmus leggyakrabban szociálisan ártalmatlan, nem fenyegető formákban jelenik meg. Valójában az elmúlt néhány évtizedben új szubkultúrák kialakulásának alapját képezték: szervezetek, klubok, újságok, hírlevelek, weboldalak, egyes specializálódott shopok stb. informálják az érintetteket és kínálnak lehetőséget arra, hogy a hasonló gondolkodású emberek találkozhassanak. Ily módon mintegy szexuális kisebbségekké fejlődtek, ami magával hozza azt az igényt, hogy hagyják őket békén. .

 

 Két példa: 1. Fetisizmus

Alfred Binet
(1857- 1911) francia orvos és pszichologus, az intelligencia tesztek (IQ Teszt) uttörője. Ő vezette be az „erogén zónák“ és az “erotikus fetisizmus” fogalmát is. „Le fétichisme dans l’amour” (Fetisizmus a szerelemben”) c. dolgozata 1882-ben jelent meg..

 

 

 A “fétis” szó (portug.: feitico, lat.: factitius= artefakt)  eredetileg  egy tiszteletre méltó tárgyat, egy bálványt, varázserejű vallásis  dolgot jelent.  Sok primitiv társadalomban imádták, sőt, imádják az ilyen fétiseket.

 Az emberi szexuális viselkedés vonatkozásában a fogalom bármire utalhat – egy tárgyra, testrészre vagy tevékenységre  -  ha szexuálisan izgatólag hat valakire.  Ám jegyezzük meg:  ezt az izgalmat nem a személy egésze, hanem annak egy része, vagy egy hozzá tartozó tárgy, bármilyen tárgy, vagy egy olyan tevékenység váltja ki, amelynek erotikus jelentősége van a “fetisiszta”  számára. Vagyis:  a “szexuális fetisizmus”  fogalma  testrészek, tárgyak vagy  sajátos tevékenységek iránti erotikus elbűvöltségre utal, ellentétben a szexuális partner egész személyiségével.

 Valamilyen korlátolt fetisizmus azonban  nagyon elterjedt. Időnként szinte mindenki megőriz és fontosnak tart egy szerelmes leveket, egy fényképet, zsebkendőt, virágot, hajtincset, egy ruhadarabot  és hasonlókat, amelyek felidézik az egykori kedves emlékét.  Sőt, néha az ilyen tárgyak akár szexuálisan izgatóak is lehetnek.  Ám az ilyen kis epizódok jelentéktelenek, ha “komoly” fetisizmusról van szó.  Komollyá akkor válik, ha a fetisiszta viselkedés kizárólagos és kényszeres jellegű lesz, s megzavarja vagy tönkreteszi a  kedvező, kölcsönösen kielégítő kapcsolatot egy szexuális partnerrel.  Ám még ilyenkor is a körülményekről függ, hogy egy terapeuta vagy bárki más megpróbálja megváltoztatni azt  (pl. lásd  itt )

 Vagyis,  amikor szexuális fetisizmusról beszélünk,  mindig szociális kontextusokról és fokozatokról van szó.   Hiszen  minden partner másként reagál a különböző szexuális kényszerekre és egyeseket akár könnyen tolerálhat is, különösen, ha azok valahogy találkoznak a saját kedvteléseivel.  Ezért nyilvánvaló, hogy még a “komoly” szexuális fetisizmus sem mindig problematikus.  Ameddig egy párnak ez nem okoz problémát, addig alig indokolt, hogy egy kívülálló elítélje viselkedésüket.  Még az is megkérdőjelezhető, hogy hasznos-e az ilyen eseteket “fetisizmusnak”  tartani.

 

 

A fetisizmusok részleges listája

 

Az emberi test bármely része a fejbúbtól a kislábujjakig válhat az erotikus fetisizmus tárgyává – a haj, a fülek, a szemek, az orr, a nyak, a vállak, a karok, a kezek és az ujjak, a mellek, a has, a nemi szervek, a fenék, a lábak, a lábfej és a test más kisebb vagy nagyobb része. Néhány esetben még a fizikai deformitások mint például a túlsúlyosság is képezheti az esszenciális stimulánst. Alkalmasint fetisiszta érdeklődésre tarthatnak számot torz vagy akár hiányzó testrészek – egy púp, a golyva vagy egy amputáció. Messzemenően lehetséges, hogy egy fetisiszta számára olyan kiváltképpen privát emberi tevékenységek, mint a vizelés vagy székelés válnak erotikusan izgatóvá. Ugyanez igaz lehet a nedves ruhákra, maszkokra, egyenruhákra, pelenkákra ill. arra, hogy a személy csecsemőként viselkedik. Végül pedig az élettelen tárgyakra térve, a lehetőségek gyakorlatilag kimeríthetetlenek. Bármi a fetisizmus fókuszába kerülhet – ruhadarabok, mint pl kalap, kesztyű, cipő, fehérneműk; vagy anyagok mint pl. szőr, bőr, latex, selyem; vagy eszközök mint pl nyereg, bot, korbács, bilincs, és még rengeteg minden. A számtalan tényleges és potenciális fetisizmus összeírása egyesek számára szórakoztató időtöltés lehet, ám végül is nevetséges vállalkozás. Mindezen megkötések mellett a következő rövid és erősen hiányos listát kínáljuk pusztán a lecke illusztrálása céljából: az ember esetében a szexuális viselkedés nem uniformis és nem is lehet az. Erotikus potenciáljukat annyi különböző pszichoszociális tényező alakítja, hogy mindenképpen hatalmas varianciával tud csak kifejeződni. Ahogyan itt is láthatjuk, egyetlen „parafília” mint pl a fetisizmus maga is számos, eltérő fontosságú alkategóriára ágazik szét.

 

Néhány fetisizmus (abc-rendben)

Amputáció fetisizmus
Vakság fetisizmus
Bondage & discipline
(B&D)
Mell fetisizmus
Csizma fetisizmus
Fenék fetisizmus
Fog fetisizmus
Fogszabályozó fetisizmus
Szőrtelenítés fetisizmus
Pelenka fetisizmus
Baba fetisizmus
Fül fetisizmus
Szemgolyó fetisizmus
Szellentés fetisizmus
Fekális fetisizmus
Etetés fetisizmus
Fityma fetisizmus
Lábfej fetisizmus

Szeplő fetisizmus
Szőr fetisizmus
Kesztyű fetisizmus
Haj fetisizmus
Kéz fetisizmus
Infantilizmus
(gyermek imitálása)
Latex fetisizmus
Bőr fetisizmus
Maszk fetisizmus
Medikális fetisizmus
Tej fetisizmus
Anyajegy fetisizmus
Izom fetisizmus
Köldök fetisizmus
Nyak fetisizmus
Orr fetisizmus
Harisnya fetisizmus
Piercing fetisizmus

Terhesség fetisizmus
Gumi fetisizmus
Ondó fetisizmus
Cipő fetisizmus
Selyem fetisizmus
Zokni fetisizmus
Nyál fetisizmus
Szobor fetisizmus
Kancsalság fetisizmus
Vetkőzés fetisizmus
Tetoválás fetisizmus
Transzvesztita fetisizmus
  
(transzvesztofília)
Vizelet fetisizmus
Alsónemű fetisizmus
Egyenruha fetisizmus
Wetlook fetisizmus
Birkózás fetisizmus

 

 

 Történelmi példa – Lábelkötés

Kínai erotikus  szobrocska
A jade szobrokon a 15.századtól kezdve

világosan láthatók a kis, hegyes lábfejek,

 a lábelkötés gyakorlatának eredményei.
Courtesy China Sex Museum, Tongli

 

Idevágó példaként írható le a női lábfej elkötésének egykor népszerű, ma már elhagyott kínai szokása: a korai gyermekkortól kezdve a lány lábfejét nagyon szoros kötésbe tekerték, mely megakadályozta azok normális növekedését. Ezt a fájdalmas eljárást éveken keresztül folytatták, míg végül elérték a felnőtt kínai nő lábfejének tipikusan deformált állapotát és nagyon kis méretét.

Már létező szokásként először a Song dinasztia idejében (960-1279) dokumentálták, mely a felső osztályoktól eredt, és évszázadok alatt elterjedt a közép- és alsó osztályokban is. Tehát egy viszonylag ritka jelenségből nőtte ki magát egy közel univerzális, gyakorlatilag Kína minden fiatal lányát érintő szokássá. A Qing dinasztia ideje alatt (1636-1911) a lábelkötés olyannyira elterjedtté vált és olyan szigorúan kivitelezték, hogy a legtöbb kínai nő rokkanttá vált és alig tudott járni. 1000 év elteltével, a monarchia végével és az első köztársasági kormány működésének kezdetével, 1911-ben mint barbár gyakorlatot a lábelkötést betiltották. A lábelkötés okait az alábbiakban foglalhatjuk össze

A természetellenesen kis lábak..

 

  1. mint státuszszimbólumok

Az arisztokrata nők megnyomorított lábai társadalmi rangjukat és azt a tényt demonstrálták, hogy nem kell dolgozniuk.

2.   mint az elnyomás jelei

A megnyomorított lábú nők nem tudnak gyorsan mozogni és ezzel megelőzhető volt „szökésük”. A háztartáshoz voltak kötve és annak területére korlátozva. Ez biztosította férfjüknek való engedelmességüket is.

 

  1. mint a szexuális vágy tárgyai

A megnyomorított női láb erotikusan vonzónak számított és növelte egy lány házasodási esélyeit. Sok lányt adtak el feleségnek vagy ágyasnak gazdag férfiaknak, akik jelentős összegeket fizettek a szülőknek.

 

Az utolsó pont érdekes a szexuálpszichológusok számára, mert kulturálisan intézményesített, széleskörű férfi lábfetisizmusra utal.

 

 Történelmi példa – lábelkötés, 2

 A kis lábfejekkel kapcsolatos erotikus megszállottság évszázadokon át a kínai kultúra integráns részét alkotta. Természetesen ma már nem lehetséges felbecsülni, hogy ténylegesen hány férfi osztozott ebben a megszállottságban. Valószínűleg csak egy kisebbség tette ezt, a többiek számára pedig mindez vagy nem volt túl fontos, vagy teljesen irreleváns volt. Azt azonban tudjuk, hogy a lábak kis mérete jelentette a valódi vonzerőt. A férfiak többnyire nem magát a lábfejet nézték, hanem az apró „lótuszcipőket”, azok különleges színei és díszítései nyűgözték le őket. A cipők mint a női szexuális kívánatosság biztosítékai ennélfogva fetisis- jelleget öltöttek. Egyesek ezt talán „közvetett fetisizmusnak” hívnák, minthogy a rögeszme tárgya a kívánatos testrészre irányul. Vagyis az egész személy helyettesítőjének [lábfej] a helyettesítője [cipő] adja a megszállottság tárgyát. Az emögött működő szövevényes motivációk felfejtése nem kis feladat.

Bárhogy legyen is, a lábfej- és cipő-fetisizmus számos formája a nyugati világban is ismert. Nem csak a lábfejek, de a talpak és a lábujjak képezték és képezik férfiak szexuális fétiseit. Ez érvényes a lábbelikre is, különösen olyankor, amikor a nagyon magas sarkak vagy szép kidolgozású csizmák éppen divatosak. Más férfiak erotikusan vonzódnak a harisnyákhoz, harisnytartókhoz és zoknikhoz. Felesleges is mondani, hogy mindezek homoszexuális kontextusban is megtalálhatók: egyes férfiakat izgalomba hoz más férfiak lábfeje, csizmája vagy zoknija. Mégegyszer fontos megjegyezni, hogy a fetisizmus kulcsfontosságú aspektusa a mértéke, és  hogy problémává válik-e, az nagymértékben a kontextustól függ. A kínai birodalom idejében egyetlen lábfej-fetisisztát sem tekintettek volna abnormálisnak, mivel azt az egész szociális környezet természetesnek vette és kiszolgálta. Eképpen a kínai lábelkötés egy korábbi leckét igazol: a szexuális normalitás és abnormalitás nem abszolútumok, hanem a különböző kultúrák által eltérőn definiáltak.

 

“Lotusz cipők”

A kínai erotikus ideál a 7-8 cm (3 hüvelyk) hosszú „arany lotusz láb” volt. Az ennél kissé hosszabb lábakat nevezték „ezüst lotusz”-nak (10 cm vagy 4 hüvelyk) és „vas lotusz”-nak azokat, amik ennél is hosszabbak voltak.  Fetisiszta elragadtatás övezte mindezeket. Balról jobbra: 1. porcelán, 8,5 cm hosszú, Quing dinasztia. 2. és 3. Ezüst lotusz cipők. 4. Fénykép egy kínai nő megnyomorított lábáról.

 

 

 

 Két példa: 2. Szadomazochizmus

 

 

 

 


Két híres  író

Richard von Krafft-Ebing osztrák pszichiáter eseteket gyűjtött az általa „szexuális pszichopatológiá”-knak nevezett jelenségekhez. Két híres író nevét hazsnálta fel kettő  karakterizálásához: Szadizmus és Mazochizmus.

(Balra) Donatien Alphonse Francois Sade (1740-1814), azaz De Sade márki, a francia arisztokrata, szándékosan írt botrányos regényeket, amelyekben az erényt büntették, a gonoszságot jutalmazták. A cselekmény obszcenitása és a karakterek kegyetlensége révén igyekezte megcáfolni kortársainak azon „megvilágosodott” nézetét, miszerint az emberi lények „természetüknél fogva jók”.

(Jobbra) Leopold von Sacher-Masoch (1836-1895) osztrák író néhány írásában feltárta domináns nők iránt érzett rajongását, például a „Venus im Pelz”-ben  (Bundás Vénusz, 1870). Krafft-Ebing címkézése nem mulattatta.

 

 

A „szadomazochizmus” kollektív fogalma a szexuális szadizmus és mazochizmus egymásban tükröződő jelenségére utal. A szadizmus lényege a szexuális partner uralma, a mazochizmusé a szexuális partnernek való alávetettség. A múltban nem mindig értették meg, hogy e jelenségek ugyanannak két oldalát képezik, s hogy a szadista és a mazochista közti kapcsolat nem mindig az, aminek első pillantásra tűnik. Paradox dologról van szó. Alkalmasint a szadomazochista pár akár szerepet is cserélhet: egyazon személy bizonyos szexuális együttlétekkor a szadistát, azaz a domináns szerepet, más együttlétekkor a mazochistát, azaz a szubmisszív szerepet játszhatja.

Mielőtt belemennénk az igen összetett jelenség részleteibe, hasznos lehet a következő történelmi