Magnus Hirschfeld  Szexológiai  Archivum 6. E-learning  kurzus
Emberi  szexuális viselkedés
	Bevezetés: mi a szexuális viselkedés?
	A szexuális viselkedés fejlődése
	A szexuális viselkedés tárgyai és alaptípusai
	A szexuális viselkedés változatai
	Tiltott szexuális viselkedés és nemi erőszak
	Kiegészítő olvasmányok
	Ellenőrző kérdések
Copyright 2007 Erwin J. Haeberle. All rights reserved.

Bevezetés: Mi a szexuális viselkedés?

Lingam és Yoni Ez az ősi, hindu vallási szimbólum a férfi nemi szerv (lingam) és a női nemi szerv (yoni) egyesülését mutatja. Megtalálható sok hindu templomben, amelyekben a férfi és nő egyesülését egy kimeríthetetlen kozmikus erő megnyilkvánulásaként imádják. Egy i.e 18. századi hindu festményről.

A „szexuális viselkedés” modern fogalma a világnak és az emberi tevékenységeknek tudományos szemléletét tükrözi. Az ókorban és a középkorban ismeretlen volt, s még ma is ismeretlen a “pre-modern” társadalmakban. Ha ezekben olyan témákról beszéltek, amelyekkel tanfolyamunk foglalkozik, igen különböző szavakat használtak, de vajon ugyanarra gondoltak? E kérdés megválaszolásához előbb saját gondolkodásmódunkat kell megvizsgálni, s csak aztán térhetünk rá a “szexuális viselkedés” tanulmányozására.

A kifejezés (és fogalom) története

Az újkorig egyetlen nyelvben sem jelent meg a "szexuális viselkedés" kifejezés. Sem a Bibliában, sem a Koranban nem használják, de a klasszikus nyugati írók sem ismerték, kezdve Homérosztól Danteig, Shakespeareig, Cervantesig, Voltaireig, és Goetheig. Tény, hogy még maga a "szexuális" szó, amely már több száz éves, de csak fokozatosan nyerte el mai jelentésének sokféleségét. Először nem alkalmazták cselekvésekre vagy érzelmekre, csupán a férfi vagy női nemre utaltak vele.

Persze tudjuk, hogy az ókorban és a középkorban tucatjával, sőt, százával használtak szavakat a női és férfi nemi szervekre és a közösülés aktusára. Tudjuk azt is, hogy beszéltek a termékenységről és a „saját test és vér” újratermeléséről. Pontosan tudták, hogy mit jelent a csókolózás, az ölelkezés vagy a gyengédség. Ismerték az érzéki gyönyört, a testi ingerlést és felizgulást. Büszkén szóltak a szerelemről, vágyról, érzéki gyengédségről, szenvedélyről, minne-ről és amour-ról, Cupidoról és Vénuszról. Egyes férfiak és nők élvezték a „piszkos beszédet”, vagy a szemérmetlen képeket, szobrokat vagy látványokat. Egyesek szívesen mutogatták meztelen testüket vagy figyelték mások meztelenségét. Mások igyekeztek elfojtani a „buja vágyaikat”, s undorral beszéltek a bujaságról, felelőtlenségről, élvezkedésről és az ördögi kísértésekről. Ugyanakkor dícsérték a tisztaságot, mértékletességet, tartózkodást, ártatlanságot és a szüzességet. Elítélték viszont a tisztátalanságot, az ocsmányságokat, az istentelen bűnöket és a természet-ellenes vétkeket. Vagyis távoli őseink mindezt még nem összegezték a „szexuális viselkedés” tisztán leíró, erkölcsileg semleges szakkifejezésével.

A kifejezés története, 1

John Wycliffe
(ca. 1328-1384), akit “a Reformáció hajnalcsillagának”is neveztek theologus volt az Oxfordi Egyetemen, s egy csoportot vezetett, amely angolra fordította a Bibliát.

Mielőtt a „szexuális” jelző létrejöhetett volna, be kellett vezetni a „szex” szót. Az angol nyelvben ez úgy valósult meg, hogy John Wycliffe és társai 1382-ben lefordították a latin Bibliát. Ebben a fordításban Noé minden állatfajból kiválasztott a bárkájához két egyedet, „egy hímneműt és egy nőstényt” (Genesis 6:19). Itt a „nem” (angolul „sex”) egyszerűen olyasmit jelentett, mint a fajta, osztály, típus vagy jelleg. A szót valójában még a 18. században is gyakran ugyanúgy értették, mint a „szektát”, vagyis mintha a követők csoportjáról, egy felekezetről, klikkről, kasztról vagy osztályról lenne szó.

A kifejezés története, 2

Carl von Linné
(1707-1778), svéd botanikus akit „a taxonomia atyjának” neveztek, mert megteremtette az organizmusok besorolásának, osztályozásának biologiai rendszerét. Bevezette a „bináris. nomenklaturát”, vagyis .két névvel jelölt egy növényt vagy egy állatot, az első a nemet jelölte (mint egy keresztnév), a másik a fajt (mint egy családnév). Például: Quercus rubra (a vörös tölgy), Canis lupus (a farkas), és a Homo sapiens (a ma ismert ember).

A „szexuális” jelzőt eredetileg igen szűk értelemben használták, sohasem jelentett többet valamilyen besorolásnál. Jelentése csak a 18. században bővült s már kezdett utalni a reprodukció folyamatára is. Ez részben a tudományok haladásának következménye volt. 1735-ben például Carl von Linné svéd botanikus rájött az ún. methodus sexualis-ra, vagyis egy szexuális osztályozási módszerre vagy rendszerre, amelyben a növényeket jellegük és reproduktiv strukturájuk szerint osztályozta. Ez a módszer (amely ma már elavult) akkoriban nagy hatással volt a tudósokra éppúgy, mint a laikusokra. Mutatkozott azonban egy meglehetősen sajátságos ellenvélemény is: egyes vallási vezetők erősen támadták Linné rendszerét, mert látták, hogy eszerint egy nőivarú bibe együtt élhet több, férfias porzószállal ugyanabban a virágban. Ez nyilván illetlenség volt és rossz hírbe hozta Istent, aki nem teremthetett ilyen szörnyűséget. Ezért kötelezték a biológia-tanárokat, hogy ezt ne említsék a tanulóknak.

Bibe porzó

A kifejezés története, 3

Az ellenvetések Linné „szexuális osztályozási módszerével” szemben bizonyos fokig érthetőek voltak. Sok moralistának úgy tűnt, hogy Linné és más tudósok megpróbálták „szexualizálni” a természetet, vagyis egy buja szándékot tulajdonítani minden növényi növekedésnek. Ez ugyan hamis vád volt, de egy általánosan érvényes benyomást hangsúlyozott. A biológiai és orvosi kutatások gyors haladása révén az élet egyre több területét vizsgálták nyiltan, összehasonlították az anatómiát és a viselkedést és olyan kapcsolatokat is bizonyítottak, amiket korábban senki sem vett észre. Ha az emberek úgy kezdenek gondolkozni a rózsákról és nárciszokról, mint nemi lényekről, akkor a nemiség fogalma egészen új dimenzióba kerül. A szexualitás egyszerre mindent áthatóvá válik, ennek megértése pedig rossz hatással lehet a fiatalok érzékeny lelkületére. Ám egy idő elteltével maguk a moralisták is kihasználták a szélesedő, új távlatokat, s az emberi fajfenntartást „a virágok, a madarak és a méhek” példájával magyarázták tanítványaiknak.

A kifejezés története, 4

A Linné „szexuális módszerét” övező ellentétek jól mutatják, hogy a korábban szűk „szex”-fogalom szélesedni kezdett. Most már nemcsak a férfiasságot és nőiességet jelentette, hanem a nemzés folyamatát és az ezzel kapcsolatos testi és lelki reagálásokat is. Igy a következő 150 évben számos új és speciális kifejezés született, s ezek gyorsan elterjedtek a legtöbb európai nyelvben. Az angol nyelv éppúgy tükrözi ezt az általános trendet, mint bármely másik. Oxford angol Szótára például az alábbi kifejezéseket első, nyomtatott megjelenésük időpontjával együtt sorolja fel: „nemi közösülés” (1799), „szexuális funkció” (1803), „nemi szervek” (1828), „nemi vágy” (1836), „nemi ösztön” (1861), „szexuális izgalom” (1863), „nemi aktus” (1888) és „szexuális erkölcstelenség” (1911).

Ám azt is érdemes megjegyezni, hogy sok ilyen új kifejezés jelentése hamar bővült, miután bevezették. Például a „nemi szervek” kifejezés kezdetben csak a szorosan vett férfi és női nemi szervet jelentette (vagyis a nemek anatómiai megkülönböztetését). Később azonban beleértették az erotikus kielégülés szerveit is (vagyis a szexuális élvezet keltésére alkalmas szerveket). Ennek folytán hamarosan e szervek ingerlését célzó mindenfajta viselkedést „szexuálisként” lehetett leírni. Igy még az is lehetővé vált, hogy azonos neműek közötti „szexuális” viselkedésről lehessen szó.

A több kötetes Oxford English Dictionary (OED) az angol nyelv minden szavát felsorolja és meghatározza. Szükség esetén jelzi a szavak értelmének változását is, utalva azok első előfordulására..

A kifejezés története, 5

Julien Offray
de La Mettrie
(1709-1751), francia orvos és materialista filozófus, legismertebb a L'Homme machine (Az ember: gép) c. műve miatt. Ebben az emberi testet gépként magyarázza. A szerző szavaival:: “Részletesen kifejtem azokat az erőket, amelyek az ember-gépet mozgatják.” Minthogy a könyv nem hagy teret egy különálló, örök léleknek, a hatóságok istengyalázásnak tekintették és nyilvánosan elégették. A szerzőnek menekülnie kellett, de menedékre lelt Berlinben, Nagy Frigyes porosz király udvarában. Valójában de la Mettrie csupán korának alakuló szemléletét fogalmazta meg, s később jelentősen befolyásolta a viselkedés tanulmányozását.

Nem vitás, hogy a „szex” fogalmának fokozatos változásai az ember önképének változásait is tükrözték. Végül is a középkor vége óta az európai életstilusban átfogó és egyre gyorsabb változások következtek be. Az átmenet a feudálisról egy kapitalista gazdaságra, a kereskedelem növekedése és a technológiai fejlődés új attitűdöket, szokásokat és erkölcsi értékeket teremtettek. A megjelenő városi középosztály vagy burzsoázia rászokott a korábban ismeretlen mértékű fegyelemre, önkontrollra és önmegtagadásra. Meghirdetett, új eszméik voltak a hatékonyság, a pontosság, a termelékenység és a profit. Az emberi testet gépnek tekintették, amelynek a lehető legszabályosabban, racionális módon kellett teljesíteni. Elvárták tőle, hogy szexuális működése is praktikus és gazdaságos legyen. A spontán testi vágyakat és reagálásokat, amelyek zavarták a nemi szervek „megfelelő” használatát, szigorúan elfojtották. Ugyanakkor a test fokozódó elnyomása, leigázása és kizsákmányolása is egyre inkább a „szexuális” jelenségekre terelte a figyelmet.

De La Mettrie ellentmondásos könyve.
Balra:: Az eredeti francia kiadás címlapja (1748)
Jobbra: Az angol fordítás (1750)

(Kb. 20 évvel később, amikor James Watt megjavította a gőzgépet, elkezdődött a „gépek kora”, vagyis az ipari forradalom.)

A kifejezés története, 6

Paolo Mantegazza (1831-1910), olasz orvos és antropologus megírta híres "Szerelmi trilógiáját", vagyis a "Fisiologia dell' amore" (A szerelem fiziológiája, 1872), "Igiene dell' amore" (A szerelem hygiéniája., 1877), és a "Gli amori degli uomini" (Az emberek szerelmei, 1885) köteteit. Ez utóbbinak angol kiadásában a “szerelmei” helyett “szexuális kapcsolat” olvasható..

A  19. század kezdetén a „szexualitás”  mint új  szakkifejezés  megjelent a tudományos értekezésekben.  Eleinte ez a szó  csak a férfi vagy női nemre utalt.  Ám néhány évtizeden belül  már a szexuális témák elmélyült vizsgálatára is használták, s végül  a szexuális képességeket  vagy az erotikus érzések képességét jelentette.  Igy a „szexualitás”  már jóval többet jelentett a férfi vagy női nemnél, s már nem feltétlenül vonatkozott a férfi—nő kapcsolatra  vagy a reprodukcióra.  Még a magányos maszturbálás is  „szexuális”  viselkedést  jelenthetett,  mint az egyén  „szexualitásának”  megnyilvánulása. Ezt a fogalmi eltolódást jól illusztrálta e korszak fontos olasz könyvének angol fordítása. Mantegazza tanulmányát a külföldi szexuális szokásokról („Gli amori degli uomini”) így fordították angolra: „The Sexual Relations of Mankind” (Az emberiség szexuális kapcsolatai). Ez a történelmi mozzanat, amikor az „amori”- (szerelmek) a „szexuális kapcsolatok” helyettesítette, a modern szexológiai kutatás kezdetét jelzi. A „szerelem” mint misztikus és nehezen megfogható. Túl homályos, költői és érzelmi dolognak tűnt ahhoz, hogy tudományosan megközelíthető legyen. Helyette megjelent a „szex”, mint gyakorlatibb és semleges, kevésbé zavaros téma, amelyet tisztábban és ellenőrzött módon lehet vizsgálni. A „szerelem” inkább a filozofálásra való, a „szexuális kapcsolatot” lehet vizsgálni és osztályozni. Mantegazza "Gli amori degli uomini" könyvének amerikai kiadása

A kifejezés története, 7

Richard
von Krafft-Ebing
(1840-1902), osztrák pszichiáter, megírta a „Psychopathia Sexualis“ (Szexuális elmebaj) c. könyvét 1886-ban. Ebben a szokatlan szexuális viselkedés eseteit az elmabaj tüneteiként írta le. Néhány ilyen viselkedés a “szadizmus”, a “masochizmus” és “erotikus pedofilia”.

A  19. század vége felé a férfi és női  „szexualitás” sokféle megnyilvánulása a tudományos kutatás tárgya lett.  Sőt, kezdték  mindenütt észrevenni a „szexet”. Azonban ugyanakkor az is kiderült, hogy szókincsük igen szegényes az érzéki vagy erotikus témák kifejezésére.  A nemi szervek, a testi funkciók és a szeretkezés középkori angol, francia, spanyol, olasz és német szavainak rendkívüli változatosságát  fokozatosan felváltotta néhány zavaros eufemizmus és néhány érthetetlen görög és latin kifejezés.  A sokféle köznyelvi megnevezést mint „vulgárisat” és  „illetlent”  betiltották.  Ekkoriban publikálta  Krafft-Ebing a „Psychopathia Sexualis”  című tanulmányát  németül, s az „elfogadható” tárgyalási mód annyira uralkodóvá vált, a közvélemény pedig annyira érzékeny lett, hogy senki sem mert nyiltan beszélni a „szexről”. Ugyanis nemcsak a könyv címét, hanem sok fontos oldalát is latinul írta,  így az átlagolvasók nem értették és nem is vitatták-

A kifejezés története, 8

Sigmund Freud (1856-1939), a „pszicho- analízis atyja“ a szex fogalmát igen kiterjedten használta. Egy alapvető életösztön (Eros) kifejeződését látta benne, amely harcol a vele szemben álló halálösztönnel (Thanatos)

Amikor aztán minden „csúnya” szót betiltottak, kellett néhány „elfogadható” kifejezést találni ugyanazokra a fogalmakra. Igy pl. a „szexuális” szó is újabb jelentésekkel gazdagodott, s betöltötte az újonnan keletkezett terminológiai vákuumot. A modern európaiaknak és amerikaiaknak többnyire nem volt más választásuk a „szexuális” szó helyett, ha a korábban eltérően jelölt, különböző jelenségekről beszéltek. Ez a szóhasználat viszont nyilvánvalóan befolyásolta a közvéleményt. Kezdték megszokni, hogy szexuális vonatkozásokat találnak számos olyan viselkedésben, amit azelőtt „tisztának” vagy szexuálisan semlegesnek tartottak. Vagyis a férfiak és nők kezdtek egy igen érzékeny, hiperszexuális attitűdöt kialakítani egymás iránt. A 20. század kezdetén, a pszichoanalizis növekvő befolyása révén a szexualitás fogalma még áthatóbb lett. Már nemcsak a nemzésre és az erotikus élvezetekre vonatkozott, hanem a szeretet és a személyes boldogság igényére is, vagyis magára az „életigenlésre”. Freud és követői csaknem minden emberi tevékenységben felfedezték a szexuális elemet, s ennek megfelelően úgy írták le, mint valami ősi ösztön megnyilvánulását, egy alapvető és erőteljes belső „késztetés” kifejeződését. .

A kifejezés története, 9

A kifejezés fentiekben vázolt, rövid története segíthet bennünket egy alapigazság megértésében. Amikor az emberi „szexuális” viselkedésről beszélünk, nem egyszerűen valami objektiv, tényszerű történést írunk le. Hanem egy olyan, sajátos nézőpontot is választunk, amely bizonyos szubjektiv (és talán rövidlátó, szűk körű) filozófiát fejez ki. Sajátos, modern látásmód kell ahhoz, hogy mindenütt észrevegyük a „szexuális” jeleket, s a szexet alapvető és mindent átható erőnek tekintsük. Ez a látásmód nem feltétlenül jelent nagyobb képességet az érzéki örömökre, vagy az élénkebb szerelmi életre. Sőt, akár az elkorcsosult vagy elszürkült érzékiség jele is lehet. A szexszel való foglalkozás kedvelése még nem jelent szexuális kielégülést. Mindenképpen ajánlatosnak tűnik a téma óvatos megközelítése.

Például közismert, hogy sok, ún. primitiv ember nem ismeri fel a szexuális elemet bizonyos helyzetekben, amelyekben pedig ez elég nyilvánvaló a modern, nyugati megfigyelő számára. Ez még azoknál is előfordulhat, akik számára fontos a szexuális kielégülés. Ők egyszerűen nem látják annak sokféle „civilizált” vonását. Ugyanez elmondható azokról a gyermekekről is a mi kultúránkban; akik „szexuális” tevékenységet folytatnak. Ök ugyanis sok ilyen tevékenységet egyáltalán nem tekiintenek szexuálisnak. Sőt, a felnőttek nyilvánvalónak tűnő értelmezését is csak nehezen és idegenkedve fogadják el.

Végül, a modern pszichoterapeuták is gyakran tapasztalják, hogy  a vegyes nemű „encounter”  csoportokban  sok interperszonális problémát  „szexuális”  jellegűnek  tartanak.  Ám ugyanezeket a problémákat a csak férfiakból, vagy csak nőkből álló csoportokban egészen másként ítélnek meg.  Ezekben ugyanis a  „szexuális”  szempont  nem tűnik fontosnak, s így a résztvevők inkább más magyarázatot keresnek.

Kinsey első, 1948-ban megjelent „Jelentésének” címlapja.. Mint a cím mutatja, a könyv biologiai jellegűnek tűnik (pl. egy tipikusan biologiai tanulmánynak is hasonló jellegű címe szokott lenni).: Egy nem-biologus másféle címet választott volna, ám Kinsey jelezni kívánta eltérését a szexualitás akkoriban divatos, túlnyomórészt orvosi szemléletétől. Érdekes, hogy ő nem adott meghatározást a “szexuális viselkedésről”, csupán feltételezte, hogy az oilvasó úgyis tudja, miről van szó.

A kifejezés mai értelmezései

Saját korunk szakmai nyelvezetét vizsgálva azt látjuk, hogy a  „szexuális viselkedés”  kifejezésnek négy különböző jelentése lehet,  a kontextustól  és a szerzők hátterétől és tudományos érdeklődésétől függően.

A „szexuális viselkedés” kifejezés utalhat

1. az egyén nemi szerepét kifejező akciókra és reagálásokra (nemi szerep-viselkedés),

2. a test "szexuális reagálásával" kapcsolatos viselkedésre (erotikus viselkedés),

3  a megtermékenyítéshez szükséges akciókra és reagálásokra  (reproduktiv  viselkedés),

4. az “életösztön” minden megnyilvánulására  (életfenntartó viselkedés).

Ajánlott óvatosság

A szexuális viselkedésről szólván fontosnak tűnik ügyelni a nemi szerep-viselkedés, az erotikus viselkedés, a reproduktiv viselkedés és az életfenntartó viselkedés közötti különbségekre.  Sok szerző igen lazán használja a  „szexuális viselkedés”  kifejezést és figyelmen kívül hagyja annak különböző jelentéseit.  Ezeket felcserélhetőnek tartják,  és a vita során úgy térnek át egyik jelentéséről a másikra, hogy észre sem veszik.  Ám ez alapvető  tévedésekhez vezethet.  Például:  egyes kutatók vizsgálják a patkányok párosodását,  vagyis a reproduktiv viselkedésüket,  s aztán megállapításaikból az emberi erotikus viselkedésre következtetnek.  Holott ez nxilvánvalóan tévedés.  Abból adódik, hogy mindkét fajta viselkedést  „szexuálisnak” nevezik, s nem tesznek különbséget köztük.  Ez olyan, mintha  az „almát és a narancsot” sem különböztetnénk meg, minthogy mindkettő  „gyümölcs”.  Eltekintve attól a ténytől, hogy a patkányok nem emberek,  az ilyen azonosítás figyelmen kívül hagyja, hogy az erotikus és a reproduktiv viselkedés az embernél egészen különböző.

Vagy vegyünk egy másik példát.  A kutatók évtizedekig  tévesen tartották hasonlónak az erotikus és a nemi szerep-viselkedést.  Ennek folytán a férfi homoszexualitást a nőiességgel azonosították  és  „szexuális inverziónak”  nevezték.  Értelmezésük szerint egyes férfiakban a szexuális vágyak „invertálódtak”,  vagyis olyanná váltak, amelyek a nőkre jellemzőek.  Sőt, az ilyen  „invertáltaknak”  ezért  „férfi testben női lelkük van”.  Ezek a kutatók nem értették meg – vagy nem fogadták el --, hogy itt egészen különböző dolgokról van szó.  A  férfi nemi szerepének semmi köze az ő szexuális orientációjához.  Végül is, a nagyon feminin férfiak  ugyanúgy vonzódhatnak a nőkhöz,  mint a nagyon férfias férfiak más férfiakhoz.  Vagyis a szükséges megkülönböztetések hiánya  itt is megakadályozta a helyes felismerést. 

A következő részek e különbségeket bővebben kifejtik.

A kifejezés mai értelmezése,1: Nemi szerep-viselkedés (Gender  Role Behavior)
Férfiasság és nőiesség A férfiaktól és a nőktől elvárják, hogy eltérően öltözködjenek és viselkedjenek, s így különböző nemi szerepeket játsszanak. Sőt, a nőies vagy férfias pszichoszociális szerep az alapvető vagy primer szexuális viselkedés. Ezt minden más szexuális viselkedés előtt tanuljuk meg, s így jórészt meghatározza azok sajátos formáit.	A  „szexuális viselkedés” kifejezés minden olyan reagálásra és tevékenységre utalhat,  amelyek az egyén nemi szerepét fejezik ki. Ez egy általános és széleskörűen használt  meghatározás.  Egyszerűen azt az első benyomást regisztrálja,  hogy az egyén mint „nemi”  lény,  nő  vagy férfi.  A megfigyelők rögtön megállapítják, gyakran tudattalanul,  a nőiesség vagy férfiasság mértékét az egyén viselkedésében, s azt is, hogy az mennyiben felel meg a női vagy férfi nemnek.. Az egyén  legmélyebb önátélése viszont jórészt azon múlik, hogy  mennyire tud azonosulni a számára kijelölt nemi szereppel, s annak megfelelően viselkedni.  Vagyis az egyén nemi szerep-viselkedése  alakítja  minden társas kapcsolatát,  beleértve az erotikus kapcsolatokat is. Ebben a legátfogóbb értelemben vett szexuális viselkedést,  vagyis a nőies vagy férfias szerepviselkedést  minden más szexuális viselkedés előtt tanuljuk meg.  Ez a tanulási folyamat már a születéskor megkezdődik, amikor az újszülött  női vagy férfi keresztnevet kap, rózsaszín vagy kék ruhába öltöztetik, s a nemének megfelelően kezelik és beszélnek hozzá. A növekvő gyermektől és fiataltól aztán elvárják, hogy a nőiesség vagy férfiasság „igazi”  jeleit mutassa;  ami viszont befolyásolja a szexuális viselkedés más, később kialakított  és az alábbiakban tárgyalt  formáit.
A kifejezés mai jelentései, 2: Erotikus viselkedés
Szexuális reagálás Az emberek szexuális reagálása alapjában mind a férfiaknál (kék), mind a nőknél (vörös) hasonló.: A = felizgulás, B = platófázis, C = orgazmus, D = elernyedés. A nőknél azonban lehetnek bizonyos eltérések, például a többszörös orgazmus.		A „szexuális viselkedés” kifejezés utalhat bármely viselkedésre, ami a test „szexuális reagálásával” kapcsolatos. Ez egy modern és meglehetősen pragmatikus meghatározás. Azt a megfigyelést tükrözi, hogy amikor az állatok párzanak, akkor bizonyos testi változásokat tapasztalnak, amelyek jellegzetes sémája a „szexuális reagálás” kifejezéssel összegezhető. Továbbá megfigyelték, hogy ez a reagálás olyan helyzetekben is megtörténhet, amelyekben a nemzés lehetetlen. Igy pl. látták, hogy egyes állatok a saját nemi szervüket ingerelték, vagy azonos nemű társakat hágtak meg, esetleg megpróbáltak más fajok (az embert is beleértve) egyedeivel párzani. Mindezen esetekben nyilvánvaló volt a szexuális reagálás, vagyis a szúkebb értelemben vett szexuális viselkedés. Az emberek esetében ezt gyakran erotikus viselkedésnek is nevezik.

A kifejezés mai jelentései, 3: Reproduktiv viselkedés

Megtermékenyítés
A fajfenntartás érdekében a nőstényeknek és hímeknek bizonyos akciók sorozatát kell végrehajtaniuk. Az emlősöknél ez a sorozat a nemi szerveik egyesítésével járhat, ami a női nemi sejt (petesejt) megtermékenyítését eredményezheti a férfi nemi sejt (spermium) révén. A megtermékenyítés azonban önmagában sohasem elég, mert azt követnie kell egy sikeres terhességnek és szülésnek.

A „szexuális viselkedés” kifejezés vonatkozhat a megtermékenyítéshez szükséges akciókra és reagálásokra. Ez a legszűkebb definició. Azt a megfigyelést tükrözi, hogy a fejlettebb állatok minden faja a nemek két csoportjából, hímekből és nőstényekből áll, s ezek nemi uton szaporodnak. Ugyanis a hímek és a nőstények különböző, de egymást kiegészítő nemi sejteket (gamétákat) termelnek. Egy új élet akkor kezd fejlődni, amikor egy hím nemi sejt (spermium) egyesül egy női nemi sejttel (petesejt) és igy megtermékenyíti azt. E megtermékenyítés érdekében a hím és a nőstény egyednek a testmozgások és reagálások jellegzetes és igen sajátos sorozatát kell teljesíteniük. Ezt a sorozatot (vagy annak bármely részét) nevezzük szexuális viselkedésnek

Egyszerűbb emlősök Az egyszerűbb emlősök szexuális viselkedését erősen meghatározzák bizonyos fiziológiai folyamatok. Igy időnként, amikor a megtermékenyítés lehetővé válik, a hímek és nőstények a bennük jelentkező, bizonyos viselkedési „kulcsingerekre”  reagálnak, s úgy viselkednek, hogy a hím és nőstény ivarsejtek találkozzanak. Például a hím „megmássza”  a nőstényt, így nemi szerveik egyesülhetnek, s a hím a nőstény testébe ejakulálhat, ahol a fogamzás megtörténhet. Ám a reagálások egész sora csak akkor teljesül, ha mindkét partner minden kulcsingert megkap. A hím és nőstény szexuális viselkedésének minden szakaszban kölcsönösen meg kell erősítenie egymást.  Az állatok „programozottak” a megtermékenyítésre, de ez a program rögtön megszűnik vagy ki sem alakul  ilyen kölcsönös megerősítések nélkül.  Ez többek közt azt jelenti, hogy az állatok szexuális viselkedése nem egészen „ösztönös”, vagyis nem csak belülről irányított, hanem bizonyos ingerekre „kialakul” vagy „összejön”, ha sor kerül rá.
Fejlettebb  emlősök
Kopuláló majmok Reproduktiv viselkedés? Rang-demonstráló és békítő viselkedés? Csillapító viselkedés? Élvezet-keltő viselkedés?	A szexuális viselkedést sok főemlősnél nem lehet pusztán a reprodukció és a férfi—nő viszony fogalmaival magyarázni. Sőt, bizonyos esetekben az úgynevezett szexuális viselkedés sokkal jobban leírható egészen másként, pl. mint „figyelmeztető viselkedés”, „köszöntő viselkedés”, „békítő viselkedés”, „rang-jelző viselkedés” vagy más, ehhez hasonlók. Bizonyos majmok például a területükre behatoló idegeneknek a merev péniszüket mutatják figyelmeztetésül; csoportjuk magasabb rangú állatait kopulációs testhelyzet felvételével üdvözlik vagy békítgetik, illetőleg saját rangjukat az alacsonyabb ragú meghágásával demonstrálják. Ezért, ha az ilyen viselkedést szexuálisnak nevezzük, akkor egyszerűen (és szelektiven) leírjuk azt és semmit sem mondunk ezzel annak jelentéséről. Csak annyit állítunk, hogy az adott viselkedés tartalmaz valamilyen szexuális reagálást (bár kezdetlegeset). Ezzel azonban nem mondtuk meg, hogy mit jelent ez a reagálás. Tény, hogy bizonyos állatoknál ennek meghatározása széles körű megfigyeléseket igényel.

Emberek

A viselkedési séma még rugalmasabbá és komplexebbé válik a legfejlettebb emlősnél – az embernél. Az emberi lények bizonyos alapvető szexuális reagálási készséggel születnek, de nem rendelkeznek semmilyen speciális, programozott párosodási viselkedéssel. Igy ez csaknem teljesen a megfigyeléstől és tapasztalatoktól függ. Szexuális viselkedésük rendkívül változatos, s már nem az elsődleges funkciója a nemzés.Helyette az egyéni kielégülés és a különböző szociális célok sokkal fontosabbá válhatnak. Vagyis, az embernél a szexet nem azonosíthatjuk egyszerűen a reprodukcióval. Az emberi szexuális viselkedés jóval több, mint reprodukció, s így az említettnél sokkal szélesebb definiciót igényel.

A kifejezés mai jelentései, 4: Élet-fenntartó viselkedés

Eros, a szerelem istennője (balra),
akit Thanatos, a halál istene
visszatart.
(Ógörög vázakép után.)

.A „szexuális viselkedés” kifejezés vonatkozhat az „életösztön” minden megnyilvánulására.

Ez az igen tág meghatározás Sigmund Freudra és a pszichoanalitikus elméletre vezethető vissza. Freud alakította ki a „libido” (latinul: kéj) fogalmát, amely nála először a szexuális vágyakkal kapcsolatos fiziológiai energiát jelentette, később pedig minden konstruktiv emberi tevékenységet. Végül, szerinte az egész emberi életet két, ellentétes alapösztön uralja, amelyeket két ősi, görög istenről: Erosz-ról (élet-ösztön) és Thanatosz-ról (halál-ősztön) nevezett el. Ezt a nézetet nem minden követője fogadta el, de egy hatalmas, velünk született erotikus ösztön vagy késztetést fogalmát sokan elfogadták, s az a modern köztudat részévé vált. Igy sokak fejében a „szexuális késztetés” minden formája az ember élvezetre, boldogságra törekvését jelenti. Ennek megfelelően a „szex” minden életfenntartó tevékenység alapmotivuma.

..

Erosz, mint „élet-ösztön”

Eros “Eros” szobra Londonban (Piccadilly Circus). 1893-ban a szobrot eredetileg a „Keresztény jótékonyság angyalának” tsrtották, ám a közvélemény hamarosan a szerelem ógörög istennőjét kezdte látni benne..

Ha a „szexuális viselkedést „Erosznak, az alapvető élet-ösztönnek” megnyilvánulásaként határozzák meg, akkor ez egyenértékű a „szexuális viselkedés” kifejezéssel. S akkor nemcsak a férfiak és nők közötti szeretkezés minden formájára utalhat, hanem az emberi tevékenység minden egyéb fajtájára is. Sőt, alkalmazhatjuk a csecsemők mell- és ujjszopására épp úgy, mint a felnőttek evésére, ivására, táncára, énekére, festésére vagy műgyüjtésére. Mindezekben egyedül a motiváció lehet kérdéses. Ha a viselkedést valahogyan az élvezetvágy motiválja, ha az egyén önmegvalósításának belső igénye készteti, ha kielégíti vagy jó közérzetet biztosít, ha életérzését erősíti, akkor az szexuális jellegű. Sőt, tovább is mehetünk és szexuális viselkedésről beszélhetünk az olyan egyéneknél, akik a szerelemről álmodoznak, vagy akik erotikus fantáziáikat különös, szimbólikus módon élik ki. Azt is mondhatjuk, hogy a „szexuális késztetés” legátlódott, elfajult vagy meghibásodott egyes férfiakban és nőkben, s hogy ezért megtámadnak, megsértenek, megcsonkítanak vagy megölnek másokat, hogy ilyen „perverz” módon jussanak szexuális kielégüléshez. Persze egyes ilyen esetekben teljesen hiányozhatnak a nyilvánvalóan szexuális okok. Ám egy pszichoanalitikus esetleg nyomára bukkanhatna ilyeneknek, s így kiderítené az „igazi” motivumokat. (Másrészt az „igazi” motiváció is lehet teljesen negativ, vagyis „Thanatosznak, a halál ösztönének” megnyilvánulása. Igy a feltételezett szexuális viselkedésről kiderülhet, hogy egyáltalán nem volt szexuális jellegű.) E néhány példa eléggé mutatja, hogy a szexuális viselkedés fenti meghatározása problematikus. Bizonyos, hogy nem leíró és semleges, mint a két korábbi definició. Inkább értékelő és erősen spekulativ jellegű. A tudósok számára mindenesetre nem bizonyult hasznosnak. Ám ugyanezért gyakran felkelti a moralisták és filozófusok érdeklődését.

A “szexuális késztetés”

“Késztetések”: a biologiától a pszichoanalizisig

Mint láttuk, a szex még elméleti síkon sem olyan egyszerű. Továbbá nyilvánvaló, hogy teljesen pontatlan az a mód, ahogyan a „szexről”, a „szexuális viselkedésről” vagy a „nemi ösztönről” általában beszélnek. Ez nyilvánvalóan nem elegendő egy objektiv elemzéshez. Például, ha létezik egy nemi ösztön, akkor pontosan mi az? Nemzési ösztön? Vagy késztetés egy sajátos feszültség sajátos levezetési módjára? Vagy késztetés valamilyen gyönyör átélésére? Valójában tehát mit jelent az ösztön?

Az angol „sex drive”, „sexual drive” vagy „sexual instinct” kifejezések német megfelelője a „Sexualtrieb”. Ez a fogalom különösen a 20. század elején vált népszerűvé. Az ösztönöket vagy késztetéseket vele-született erőnek, energiának tartották, amely az állatokat bizonyos előre látható viselkedésekre készteti. Éspedig arra készteti az állatot, hogy kerülje az olyan kellemetlenségeket, mint az éhség vagy szomjúság, és a testi feszültséget szexuális aktivitással enyhítse. Igy például az állat élelem-keresése egy éhség-ösztön működését mutatja, a víz-keresés a szomjúság-ösztönét, a szexuális aktivitás keresése pedig a nemi ösztönét.

A „késztetés” szó eredetileg egyszerűen egy szűk, biológiai terminus volt. Ám, mint láttuk, Sigmund Freudnál a nemi késztetés vagy ösztön fogalma sokkal tágabb értelmezést kapott. A „libido”, majd később „Erosz” nevével része lett az ő egyre ambiciózusabb pszichoanalitikus elméletének, amely minden (jórészt tudattalan) emberi viselkedés motivációját igyekezett megmagyarázni. Sőt, Freud követői napjainkban is használják a „nemi ösztön” kifejezést a maguk speciális módján, amit ugyan nem túl sokan fogadnak el, de a különböző pszichoanalitikus feltételezések kontextusában igaznak tűnik. Ám a pszichoanalizis mindmáig inkább hit kérdése, mintsem tudományos bizonyíték.

1. "Késztetések” a pszichológiában

Alapvető “késztetések” az állatvilágban
Vajon az állatok alapjában lusták és „késztetni “ kell őket a táplálkozásra, ivásra és párzésra? Vagy egyszerűen elevenek és így néha éhesek, szomjasak, sőt, párzásra is készek?

A mai tudományos vitákban a „késztetés’ szót már nem használják olyan gyakran, mint korábban. Valójában sok tudós teljesen elutasítja ezt a fogalmat. Nem látják előnyösnek az éhséget úgy leyrni, mint éhség-késztetést, s ahelyett, hogy az állatok „szomjúság-késztetésének kielégítéséről” beszélnének, inkább egyszerűen megállapítják, hogy az állatok isznak, mert szomjasak. Továbbá egyre inkább megkérdőjelezik azt az elgondolást, hogy az állatok alapjában tehetetlenek és „késztetni” kell őket az aktivitásra. Mindazonáltal a „késztetés” fogalma hatással volt a pszichológusokra, akik le akarták írni a fiziológiai alappal rendelkező motívációkat. Ezért a pszichológiai tankönyvekben a „késztetés” fogalmát úgy lehet meghatározni, mint „olyan izgalmi állapotot, amelyben egy szervezet viselkedése a rossz közérzet vagy a fiziológiai egyensúly-hiány elkerülésére irányul”. Ebben az értelemben késztetésnek nevezik például az éhséget, a szomjúságot, az alvásigényt és a tűrhető hőmérséklet igényét. A késztetést az élelem, az ital és az alvás hiánya váltja ki, vagy az olyan hőmérséklet, amely túl meleg vagy túl hideg. Minél nagyobb az egyensúlyhiány, annál erősebb a késztetés. Ennek folytán, ha van elegendő élelem, ital és alvási lehetőség, valamint kellő hőmérséklet, akkor a késztetés (szükséglet) kielégült, s csak egy újabb egyensúlyhiány mozgósíthatja. Végeredményben nyilvánvaló, hogy e késztetések működése fontos a szervezet számára. Élelem, ital vagy alvás nélkül, s forróságban vagy fagyos hidegben a szervezet el is pusztulhat.

A “Sex Drive”
2. Mi a helyzet a “Sex Drive”-val?
A szeretkezés művészete Egyes civilizációkban és történelmi periódusokban a férfiak és nők fejlett szexuális technikával rendelkeztek, amelyek hosszas gyakorlást igényeltek és jócskán túlhaladtak a gyermeknemzésen. Ehelyett a párok a testi és lelki egészség magasabb fokának elérésére törekedtek... (Egy i-e.a 18. századi hindu festmény alapján.)	Napjainkban a tudósok vitatják, hogy vajon a drive (késztetés, ösztön) fogalma valóban magyarázatot ad-e még az „egyszerű” esetekre is. De akárhogy is van, könnyen beláthatjuk, hogy legalábbis a szex esetében, ennek a fogalomnak nem sok értelme van. Először is, a szexuális tevékenység nem nélkülözhetetlen bármely organizmus túléléséhez. Az élelem vagy ital hiánya halálhoz vezet, ám a szex hiánya még senkit sem ölt meg. Másrészt a szexuális vágy ereje nem függ a szexuális nélkülözés fokától. A szexuális absztinencia nem mindig növeli a nemi vágyat, a gyakori szexuális aktivitás pedig nem mindig csökkenti azt. Ellenkezőleg, azok, akik sokáig absztinensek voltak, esetleg egyáltalán nem kívánják a szexet, míg a rendkívül aktivak továbbra is könnyen felizgulnak. Továbbá az emberek általában nem teszik magukat szándékosan éhessé vagy szomjassá, viszont gyakran aktivan keresik a szexuális izgalmakat. Tehát, eltérően az éhségtől és szomjúságtól, a szexuális izgalmat pusztán pszichológiai tényezők is kiválthatják és erősíthetik.Azonkívül az éhséget és szomjúságot kellemetlennek érezzük, a szexuális izgalom viszont kellemes, még akkor is, ha „kielégületlen” marad.

Az emberi szexuális viselkedés tényezői

A modern szexológusok gyakorlatilag nem alkalmazzák a szexuális késztetés (vagy nemi ösztön) fogalmát. Ehelyett igyekeztek azt részeire bontani. R. L. Dickinson már 1940-ben megkülönböztette a „szexuális hajlamot, képességet és késztetést”. A.C. Kinsey 1948-ban a szexuális „kapacitást” szembe állította az „aktuális teljesítménnyel”, Lester A. Kirkendall pedig 1958-ban javasolta a „szexuális kapacitás, teljesítmény és késztetés” megkülönböztetését. („Toward a Clarification of the Concept of Male Sex Drive”, Marriage and Family Living, 1958 nov. 20.) Eddig ez utóbbi megközelítés tűnik a legigéretesebbnek, a ezért itt elfogadjuk Kirkendall érvelését (mikörben nyelvezetét kissé módosítjuk). Vagyis: az emberi szexuális viselkedést illetően indokoltnak látszik három alapvető tényező:

1. Szexuális kapacitás, vagyis amire az egyén képes.

2. Szexuális motiváció, vagyi amit az egyén tenni kíván.

3. Szexuális teljesítmény, vagyis amit az egyén megtesz.

A három tényező, 1

A szexuális kapacitás (vagyis a szexuális felizgulás és az orgazmus elérésének képessége) az egyén általános testi állapotától és különösen az ideg- és izomrendszerének működésétől függ. Ez a képesség egyénenként különböző. Sőt, ugyanannál az egyénnél is időről időre változik. Például ugyanazon egyénnek is rendszerint egészen különböző a szexuális kapacitása csecsemőkorban, gyermekkorban, ifjúkorba, felnőttkorban és öregkorban.

A szexuális motivációt (vagyis a szexuális tevékenység igényét) befolyásolhatják a test bizonyos hormonjainak szintjei, de leginkább pszichológiai tényezőktől függőnek tűneik. Igen fontos a társas kondicionálás és az adott heéyzet sajátos körülményei. Igy a szexuális motiváció is igen különböző lehet .egyénenként, s ugyanannál az egyénnél is, különböző időpontokban..

A szexuális teljesítmény (vagyis a szexuális tevékenység objektiv mértéke) nemcsak fiziológiai és pszichológiai tényezőktől függ, hanem az alkalomtól is.. A rendkívül magas teljesítményeket nyilvánvalóan korlátozza a kapacitás.

A három tényező, 2

A szexuális kapacitás, motiváció és teljesítmény a közvélemény szerint sem mindig esik egybe. Végül is, ha szexre kerül sor, igen keveseknek sikerül mindent megtenni, amit tudnának vagy szeretnének. A szexológusok minden téren demonstrálták, hogy például a férfiak rendszerint már röviddel a serdüléd után elérik a legnagyobb fokú szexuális kapacitásukat. Ám a különböző, szociális korlátok, lelki gátlások és az alkalomhiány miatt a tényleges szexuális teljesítményük még alacsony szintű lehet. A csúcsot csak évekkel később érheti el, amikor a lehetőségeik már nagyobbak, a kapacitásuk viszont már nem olyan nagy. Vagy vegyünk egy másik példát: kiderült, hogy a nők szexuális kapacitása gyakran jóval nagyobb, mint a szexuális motivációjuk. Egyeseknél előfordulhat, hogy a szexuális teljesítmény magas szintje a szexuális motiváció alacsony szintje ellenére valósul meg. A motiváció ilyenkor többnyire gazdasági (például a prostituáltak esetében) vagy szociális jellegű (például egy fáradt feleségnél, aki meg akarja tartani a férjét).

A tényezők lehetséges kapcsolódása az emberi szexuáéis viselkedésben

A három tényező, 3

A modern kutatási adatok tükrében úgy tűnik: már nem indokolt egyszerűen az ember „nemi ösztönéről” beszélni. Egy ilyen átfogó megközelités valószínűleg nem vezet messzire. Sokkal ígéretesebb az emberi szexuális tevékenység világosan meghatározott, speciális vonásait kutatni. Időközben sok ilyen kutatást végeztek, s ezek hasznos, sőt, időnként meglepő eredményekre vezettek. Kinsey statisztikái a „kielégülések összességét” (vagyis a szexuális teljesítmények egységeit) számolták. William H. Masters és Virginia E. Johnson laboratóriumukban nemcsak a teljesítményt, hanem a szexuális kapacitást is mérték. Ezek és sok más vizsgálat nagyban segített tisztázni a dolgokat. Napjainkban a tudósok a szexuális motiváció területén is sok részlet-kutatást végeznek. Mindenesetre ezek és a hasonló munkák új felismerésekhez vezethetnek a korábban homályos témában, s így remélhetjük, hogy hamarosan sokkal közelebb kerülünk az emberi szexuális viselkedés bonyolultságának megértéséhez.

Saját meghatározásunk, 1 – Mi a “viselkedés”?

Mielőtt tovább mennénk, megfontolandó, hogy a „viselkedés” fogalma eléggé komplex, és további tisztázást igényel. Például sok szerző megkülönbözteti a „nyilt” és a „rejtett” viselkedést. Vagyis

1. a “kinyilvánított” és látható (nyilt) viselkedést és
2. a pusztán pszichológiai reagálást, látható megnyilvánulások nélkül (rejtett).

Igy a szexuális viselkedés esetén is meg lehet különböztetni a szexuális aktusokat (nyilt) a szexuális érzésektől (rejtett), s ugyanakkor mindkettő a „viselkedés” fogalomkörébe tartozik. Azonban ennek is lehetnek hátrányai, s bonyodalmai mindenképpen csak bizonyos specialistákat érintenek. E bevezető kurzus gyakorlati céljai számára nem szükséges minden irányban tisztáznunk a lehetséges különbségeket. Inkább a viszonylag egyszerű, saját meghatározásunkra szorítkozunk.

Saját meghatározásunk, 2 - Definició ebben a kurzusban

A jelen kurzusban az „emberi szexuális viselkedés” kifejezést annak szélesebb és szűkebb értelmében egyaránt használjuk. Szélesebb értelemben minden olyasmit jelöl, amit az emberek mint nemi lények tesznek. Egyebek közt utal arra a módra, ahogyan mint nők és férfiak viselkednek, vagyis ahogyan férfias vagy nőies nemi szerepüket betöltik, s ahogyan szexuális partnereiket megközelítik és kiválasztják. Ez a használat ugyan homályos lehet, de széleskörűen elfogadják és mindenki megérti. Ezért nem jelent problémát.

Azonban mint láttuk, a kifejezést szűkebb értelemben nehezebb meghatározni. A szexuális viselkedés valahogy kétségtelenül kapcsolódik a reprodukcióhoz, vagy legalábbis eredetileg az utódnemző viselkedésből fejlődött ki. Ám azt is tudjuk, hogy a fejlett állatoknál és különösen az embernél sokkal többről van szó. Végül is tudjuk, hogy Freud és követői feltételezése szerint minden emberben működik egy erős és alapvető nemi ösztön vagy késztetés.

Szerencsére szűkebb céljaink szempontjából nem kell eldönteni, hogy ez a feltételezés indokolt vagy sem. Ehelyett itt egy gyakorlatiasabb szempontra korlátozódhatunk. A következő szekcióban a szakkifejezést szűkebb értelemben használjuk:

A „szexuális viselkedés” minden olyan viselkedés, amely a nemi szervek ingerlésével és izgalmával jár.

Előzetesen nem ítéljük meg az ilyen viselkedés okait, motivumait vagy céljait..

A  szexuális viselkedés  fejlődése

Az emberi szexuális viselkedés komplexitásának és a születéstől az öregkorig tartó fejlődésének megértése érdekében  a kutatók  különböző modelleket és paradigmákat  (görögül  paradeigma = minta)  használtak.  Például folyamatát egy körhöz hasonlították, vagy emelkedő, majd hanyatló görbének tartották. Néhányan úgy is tekintették, mint bizonyos rész-ösztönök kibontakozását és egybeolvadását,  vagy mint egy átfogó ösztönkésztetés megnyilvánulását.  Újabban valaki úgy magyarázta, mint egy szkript, vagy szkriptek kombinációjának kifejeződését, amit a társadalom hoz létre, az egyén pedig elsajátítja. Az ilyen modellek hasznosak, mint intellektuális eszközök, amelyek segítenek megérteni a valóságot, bár nem azonosak a valósággal.  A modellek készítése és használata révén összehasonlításokat tehetünk, s ezek segítenek megérteni a másként érthetetlent.  Ám ugyanezért elvetjük a modelleket, ha már nem szolgálják ezt a célt.  Ha kiderül róluk, hogy nem felelnek meg, akkor jobb modellekkel helyettesítjük azokat, amelyek a megértés mélyebb szintjét eredményezik.  A tudományban ezt paradigma-váltásnak nevezik.  Ilyen váltások mindig előfordultak, s ma is jellemzik a tudomány fejlődését.  (Részletesebben lásd Thomas S. Kuhn  „A tudományos forradalmak szerkezete” (1962)  c. könyvében.) Ebben a kurzusban  az emberi szexuális fejlődésnek olyan leírását adjuk, amelyről pontosan tudjuk, hogy nem lehet végleges.  A jövőben  valószínűleg továbbfejlesztik, kijavírják vagy más leírásokkal helyettesítik, az újabb és igen eltérő modellek alapján.  Itt csak azt tehetjük, hogy összegezzük a ma létező  szexológiai konszenzust.

 Bevezetés

Az előző szekcióban megkülönböztettük az emberi szexuális viselkedés  3 alapvető tényezőjét:  a kapacitást, a motivációt és a teljesítményt.

Arra is rámutattunk, hogy e tényezők nem egyformán erősek, s egyensúlyuk és jelentőségük az idők folyamán  változik  (lásd  itt)  

Sőt, az emberi szexuális viselkedés kapacitása, motivációja és teljesítménye a születéstől a halálig szüntelenül változik.  Ez a változás néha lassú és alig észrevehető  (például a gyermekkorban),  máxkor viszont gyors és drámai  (például a serdülés során).  Ám még a felnőttkorban és időskorban is vannak változások, s ezek vagy enyhék és fokozatosak, vagy gyorsak és erőteljesek lehetnek.  Vagyis az egyének szexuális kapacitása, motivációja és teljesíménye az élet különböző szakaszaiban eltérő mértékben változik.

E változásoknak kétféle oka van:

1. Természetes, biológiai okok:  a test növekedése és hanyatlása.

2. Pszichoszociális okok:  szexuális  szkriptek tanulása és felejtése.

A következő szekciók részletesebben tárgyalják e változásokat és okaikat.

Ciklus? (Körforgás?)

A születéstől a halálig tartó emberi életet gyakran  ciklusként  írták le.  Egyesek kifejezetten emberi „életciklusról”  beszéltek, amely a gyermekkortól  a növekedés, érés és hanyatlás különböző szakaszain keresztül az öregségben egy „második gyermekkorig”  terjed.  Ez a szemlélet azonban felületes és átgondolatlan.  Az öregkornak második gyermekkorkénti értelmezése például  ahhoz az előítélethez vezetett, hogy az idősebb férfiak és nők a gyermekekhez hasonlóan „aszexuálisok” és sem igényük, sem képességük nincs a szexre.  Holott az egyén számára az élet nem ciklikus, hiszen ha végetér, nem kezdődik újra.  Eme kellemetlen igazság miatt bizonyos vallási hiedelmek egy másféle életciklust feltételeznek;  a „lelkek átköltözését”, vagyis azt a lehetőséget, hogy bárki  újjá-születhet egy másik életben, mint személy vagy mint állat.  Ám az ilyen hiedelmeket a tudomány szempontjából mellőznünk kell.  Viszont egy faj életét, beleértve az emberi fajt (homo sapiens)  is,  ciklikusnak tekinthetjük.  Minden új nemzedék úgy születik, él és hal meg, mint az elődei – ez a minta újra és újra ismétlődik.  Ám a ciklikus szemlélet még ebben az értelemben sem nyújt túl sokat. Végül is korunkban minden nemzedék tapasztalatai nagyon különböznek az elődökétől.  Sőt, egyéni szinten az élmények mindig különlegesek, s végső elemzésben összehasonlíthatatlanok.  Vagyis:  minden emberi élet szépsége és méltósága annak a ténynek köszönhető, hogy egyedülálló és mulandó.  Az egyszer átéltet nem lehet újra átélni.  Ez az élet minden mozzanatára érvényes. Ha elmúltak, sohasem térnek vissza. 

Egy görbe?

Az emberi élet egyedülálló jellegét akkor is figyelembe kell vennünk, ha az emberi szexuális viselkedés fejlődését próbálják felvázolni.

Ismét szó lehet ilyenkor a kezdetről, az érésről, a hanyatlásról és befejeződésről,  ami azonban nem jelent körforgást, ciklust. Legfeljebb egy emelkedő és aztán csökkenő görbét sugallhat, ezt is csak akkor, ha a testi erőt és a szexuális kapacitást tekintjük az egyedüli kritériumnak.  Ám egy másik kritérium, például a szeretetképesség  vagy a boldogság-érzés  egészen más görbét hozhat létre, amely állandóan emelkedik, s csak az egyén halálával szakad meg hirtelen.

Mindenesetre óvakodnunk kell a felszínes összehasonlításoktól.  Az itt leírt szexuális fejlődést félreértés lenne szabálynak tartani, amely mindenkire érvényes. Ez ugyanis nem olyan séma, amelytől csak a betegek vagy a romlottak térhetnek el.  Az emberi szexuális viselkedés olyan komplex és változatos, hogy annak bármilyen leírása nem jelenthet többet egy homályos általánosításnál.  Ám még így is segíthet bennünket legalább néhány alapvető tény jobb megértésében.

A. Biológiai fejlődés. A görbe a születéstől az érésen és hanyatláson át a halálig tartó biológiai  fejlődést ábrázolja. A számok az élet évtizedeire utalnak. Ebben és a következő grafikonokban egy elég hosszú életet feltételeztünk. . B. Szexuális kapacitás. A görbe az átlag férfi szexuális kapacitását mutatja, a születéstől a pubertáson és felnőttkoron át az öregkorig. Figyeljük meg a fokozatos hanyatlást a felnőttkor kezdetén elért csúcs után. C. A boldogság képessége. A görbe a szeretet és boldogság képességének lehetséges alakulását ábrázolja. Figyelemre méltó a halálig tartó, állandó emelkedés.

Milyen görbe ?

A szárnyaló szerelem Egy ősi hit szerint a szerelmi extázis kiemelheti a nőket és férfiakat az anyagi világból és lelkeiket az égbe emelheti. . Egy falfestmény részlete Qiuci-ban, Nyugat-Kinában, a Tang dinasztia idején (i.e. 7.- 10. század ) Courtesy China Sex Museum, Tongli

Mint láttuk, az ember szexuális kapacitása az évek során csökkenhet, miközben a boldogság-képessége folyamatosan növekedhet.  Ez nem új megfigyelés, ám fölvet néhány ritkán felmerülő, érdekes kérdést.: Mi a valódi lényege az ember szexuális élményének? Örökké elválaszthatatlan a testi kapacitásunktól?  Szükségünk van-e szexuális izgalomra és orgazmusra a szexuális kielégüléshez?  Hiszen végül is a szeretet, sőt, az erotikus szerelem is kialakulhat bármilyen „szexuális”  reagálás nélkül is.  A szeretet, ha egyszer kialakult, nem feltétlenül csökken az életkor előre haladtával.  Nyilvánvaló tehát, hogy boldogságunk nem függ az ifjúságunktól és erőnktől. De mi a boldogság?  A szexuális gyönyör talán nem több, mint egy másfajta, lehetséges kielégülés előíze? Esetleg kezdete egy mélyülő intimitásnak, a lelkek találkozásának?  Kiindulópontja valamilyen egyéni átalakulásnak, egy szellemi utazásnak? Számos kultúra hitt ilyesmiben, s ezért hangsúlyozta  a szexuális élvezet transzcendentális,  spirituális vonatkozásait.  Számukra ez a tudatosság magasabb szintjére vezető út volt.  Eszerint a nagyobb fokú érzékenység segítheti a nőket és a férfiakat a pillanat élvezetében, az élet mulandóságának elfogadásában és egymásnak, mint tökéletlen, halandó lényeknek – örömteli és fenntartás nélküli – megbecsülésében. Egyesek számára ez a felfokozott  ön-átélés jelentheti a legnagyobb boldogságot.  Az ilyen hiedelmek persze kívül esnek a tudomány hatókörén, ezért itt nem foglalkozunk velük tovább.  A szexológusoknak arra kell korlátozódniuk, ami megfigyelhető és mérhető.  Meg kell elégedniük  az általuk megfigyelt tények megállapításával, s így csak egyszerű „kis igazságokat” nyújthatnak az ember szexuális állapotairól. Tudják ugyanis, hogy a „nagy igazság” valószínűleg örökre rejtve marad előttünk.

Ösztön?

Freud modellje a szexuális fejlődésről
1. - 3.: Az orális, anális és fallikus fázis rész-ösztönei. 4. Latencia periódus. 5. Nemi érés, egy egészséges késztetés: Erosz, az életösztön uralma.

A 20. század  kezdetén Sigmund Freud  a szexuális  fejlődés olyan modelljét alakította ki, amelyet sok évig széltében elfogadtak, nemcsak pszichoanalitikus követői  és más akadémikus szakemberek, hanem egy felszínesebb módon a közvélemény is.  Freud elméletei ma már nem olyan népszerűek, mint régebben. Valójában a legtöbb  szexológus csendesen félretette azokat,  s ma eltérő modelleket használ az emberi szexuális viselkedés magyarázatára. Történeti okokból mégis hasznos lehet, ha összegezzük  Freud nézeteit legalább a gyermekkori szexualitásról.

Az ember szexuális viselkedése egy hatalmas késztetés: Erosz,  az élet-ösztön megnyilvánulása. Ez több szakaszban történik: 1. Az orális szakasz.  A csecsemő a szájával keres kielégülést  (szopás, a tárgyak szájba vétele).  2.  Az anális fázis.  A kisgyermek kellemes érzetei az anus-szal kapcsolatosak (a széklet visszatartása és kiengedése. Ez a „toalet-tréning” időszaka is).  3.  A fallikus fázis.  A gyermek érdeklődni kezd a nemi szervei iránt, s élvezetet talál bennük. Ebben a szakaszban konfliktusok keletkeznek, éspedig szerelem az egyik szülő iránt és a másik szülő elutasítása  (az úgynevezett  Ödipusz komplexus  a fiúknál és az  Elektra komplexus  a lányoknál).  Amikor ezek a konfliktusok valahogyan megoldódnak, a gyermek belép a  4. latencia  periódusba,   amelynek során minden szexuális igény elfojtódik. Ám ezek teljes erővel kiújulnak a serdülés során, amikor a fiatal végül belép  az  5.  genitális  szakaszba.  A rész-ösztönök (orális, anális és fallikus) ilyenkor egyensúlyba kerülnek. Sikeres integrációjuk eredményezi a „genitális érettséget”, vagyis a kielégítő heteroszexuális kapcsolatok képességét.  Ha viszont a korábbi szakaszok nem voltak sikeresek, akkor nem következik be a genitális érettség, s az egyén szexuális viselkedése sokféle módon elromolhat.

Ez az összefoglalás persze felületes. Freud elméletei maguk is több szakaszban, sok évig alakultak,  s bonyolultabbak annál, semhogy itt részletesen elemezhetnénk azokat. Ám, mint azt már jeleztük, a szexológusok napjainkban már nem sokat törődnek velük.. Ők már nem hisznek a “nemi ösztönben”. Ehelyett ma már előnyben részesítik a szexuális viselkedés „szkripteléses” magyarázatát.

 Szkript?

Az 1970-es évek elején a  Kinsey Intézetben dolgozó két, amerikai szociológus  kidolgozta az emberi szexuális fejlődés új modelljét. John Gagnon és William Simon  a szexuális viselkedést  „szkriptezett viselkedésként”  írta le,  vagyis olyan viselkedést, amely egy szkriptet, vagy inkább kapcsolódó szkripteket követ, amelyekről a társas kjörnyezet gondoskodik, az egyén pedig elsajátítja azokat.

A szociális szkript hasonlítható egy film forgatókönyvéhez,  amely előírja, hogy a színészek mit tegyenek és mondjanak a szerepük különböző helyzeteiben.  Meghatározza szerepüket,  előírja, hogyan kell öltözniük és mozogniuk, hogyan viselkedjenek a többi szereplővel.  Egészében véve a szkript érteti meg velük és a közönséggel, hogy mit jelent  az előadás.  Szociális  szkriptek az élet minden területén léteznek, bár legtöbbjüket sohasem mondják ki. A leírt és az iratlan szabályok egyaránt befolyásolják, hogyan kell viselkednünk a különböző helyzetekben – az iskolában, a munkahelyen, egy vendégségben, idegenekkel, házigazdaként, vagy hogyan telefonáljunk, hogyan vezessünk kocsit  stb.  Tehát minden társas kapcsolat valamilyen szkriptet követ, ezért  minden emberi viselkedést szkriptezett viselkedésként értelmezhetünk. A szexuális viselkedés sem jelent kivételt.  Sőt, ha szkriptezettként kezdjük látni, egészen újszerű perspektivát nyerünk.

John Gagnon (szül. 1933) és William Simon (1930-2000)
Kurzusunk csak rövid bevezetést nyújthat elméletükbe. A részletekért lásd az eredeti tanulmányt: J. Gagnon, W. Simon,"Sexual Conduct: The Social Sources of Human Sexuality", Chicago.1973
© Kinsey Institute

Biológiai  alapok

Anya és gyermeke (fentről) Angliában, Franciaországban és Németországban

Hangsúlyoznunk kell, hogy minden szexuális viselkedés biológiai alapokon nyugszik, s a szkriptezés csupán alakíthatja az öröklött potenciált.  Egyszerű hasonlattal lehet ezt mehvilágítani. A gyermekek a beszélni tudás lehetőségével születnek.  Ám, hogy melyik nyelvet tanulják meg, az a társas környezettől függ.  Angliában ez az angol lesz, Franciaországban a francia. Aztán:  a művelt, szerető szülők gyermekei, akikhez sokat beszélnek, jobban elsajátítják a nyelvet, mint azok, akiket elhanyagolnak. Végül persze azok a gyermekek, akiknek van nyelvérzékük, jobban hasznosítják, amit hallanak, mint a kevésbé tehetségesek.  Vagyis a beszélni tudás lehetősége sokféleképpen fejlődhet, de gátlódhat és frusztrálódhat is egy olyan társas környezet révén, amely nem jutalmazza a gyermek törekvését a helyes beszédre.  Ugyanez érvényes az egyén szexuális lehetőségeire.  Ez is a társas környezet által sugalltak szerint fejlődik.  A gyermekek a szüleiktől és hozzátartozóiktól tanulják meg, mit jelent a saját nemi szerepük,  milyen viselkedés  tekinthető „szexuálisnak”, mi a megengedett és mi tilos.  Az idősebb gyermekek és fiatalok a felnőttek egyre szélesebb körétől és a barátaiktól tanulják meg,  hogyan és mikor közeledjenek egy esetleges szexuális partnerhez,  mit tehetnek vele és milyen következményekre számíthatnak.  Azt is megtanulják, hogyan alakíthatnak ki egy kölcsönösen kielégítő szexuális kapcsolatot és hogyan kerüljék el a csalódást.  Szexuális képességeik azonban kudarcot is szenvedhetnek és eltorzulhatnak a téves ismeretek és a negativ élmények révén. Vagyis növekedésük során az egyének megtanulják, hogyan alakítsák szexuális viselkedésüket a társas környezetük által előírt szabályoknak, szkripzeknek megfelelően.  Arra törekszenek, hogy viselkedésük kielégítse saját igényeiket és ugyanakkor elfogadható legyen a környezetük számára.  Ez legtöbbjüknek sikerül, de nem mindenkinek.

Interaktiv  folyamat

A szexuális szkriptek befogadása  interaktiv folyamat.  amelyben az egyén és a társadalom megegyezik a kölcsönösen elfogadható megoldásban.  Ez gyakran igényel kompromisszumot vagy módosításokat.  Például:

A szociális környezet kínál egy szkriptet a megfelelő nemi szerephez;  az egyén ezt vagy elfogadja, vagy nem;  esetleg csak részben fogadja el, vagy változtat rajta, hogy jobban alkalmazkodjon a személyes szükségleteihez.  Ami persze provokál valamilyen társas reagálást, például dícséretet és támogatást, esetleg helytelenítést vagy cenzúrát.  Ez a reagálás viszont erősítheti vagy gyengítheti az egyén hajlandóságát  a szkript elfogadására, ami szintén provokál valamilyen társas reagálást – és így tovább.  Ugyanez érvényes  az erotikus  és a reproduktiv viselkedés  szociális szkriptjeire is.  E  szkriptek elfogadása vagy elutasítása hosszú és kínos folyamat lehet, sok kétséggel és fordulattal.  Sok múlik a szkriptek merevségén vagy rugalmasságán és persze a felkínálás módján is.  Egyesek igen könnyen alkalmazkodnak a társas elvárásokhoz, míg mások elutasítják azokat vagy épp lázadoznak.  Ami viszont nagyon eltérő szociális reagálásokat eredményezhet – a kegyetlen elnyomástól  a kénytelen megtűrésen át a vonakodó elfogadásig --, s az egyén válaszolhat erre valahogyan. A helyzettől függően elég sokáig tarthat az ilyen konfliktusok megoldása.

Interakciók az egyén és társas környezete között
Ez a nagyon leegyszerűsített ábra az alapvető feedback mechanizmust illusztrálja. Az egyén (kis vörös alak)  különböző szkripteket kap különböző helyekről (ábécés szelvények a nagy, szürkés nyilak végén). Az egyyén reagálásai (vörös nyilak) azonban megváltoztatják a szkriptek bizonyos részeit (a szkriptek eredetileg fekete betűit vörösre változtatva). Az esetleg elfogadott, módosított szkriptek az ilyen interakciók eredményei.

Versengő szkriptek

Amint azt személyen is tapasztaltuk, már a gyermekkor végén, de különösen a pubertás után nemcsak egyetlen szexuális szkripttel találkozunk,  hanem egész sor különböző,  gyakran versengő és néha egymást kölcsönösen kizáró  szkripttel.  Ez másként lehetett a statikus, pre-indusztriális társadalmakban, amelyek egyértelmű és változatlan szexuális szkriptekkel rendelkeztek, de mai világunk sokféle, eltérő értékkel szembesít bennünket.  Például különböző felnőttek igen eltérően fogalmazhatják meg, hogy mi illik a férfiaknak és a nőknek.  A szüleink szerint inkább ne legyenek szexuális kapcsolataink, a barátaink szerint viszont legyenek.  Oktatóink óvhatnak bennünket bizonyos szexuális tevékenységektől,  míg a tömegmédia ugyanezeket nagyon is kívánatosnak mutatja.   A papok elítélhetik a kondom-használatot, ugyanakkor az egészségügyiek meg ajánlják és fontosnak tartják azt  stb.

Az ilyen ellentmondások láttán többnyire választanunk kell, s olyan szkriptet kialakítanunk, amely leginkább megfelel számunkra.  Ezt úgy tehetjük, hogy különböző szkriptek kiválasztott elemeit egy új, személyes viselkedési kódban egyesítjük.  Ám ez nem mindig könnyű.  Személyes szkriptünknek ugyanis lehetővé kell tennie a szexuális kielégülést valakivel, aki a saját, a miénktől esetleg eltérő szkriptjeit követi; de figyelembe kell vennünk a társas környezetünk által kijelölt határokat is.  Időnként igen nehéz lehet  hatékony egyensúlyt találni kultúránk versengő szexuális szkriptjei között.  Ez az egyik oka annak, hogy legtöbbünk számára az ifjúkor a próbálkozások zavaros időszaka.

A szexuális  szkriptek néhány forrása
 Néhány szexuális szkript, amelyeket kultúránkban a fiataloknak kínálnak,  versenyben áll és kölcsönösen kizárja egymást. Itt csak egy-két példát mutatunk. 1. Család  2. Iskola  3. Könyvek  4  Barátok  5.  Színház
 6. Vallási vezetők   7. Mozik   8. Televizió   9. Internet   10. Rádio  11. Slágerek

A szkriptezés három aspektusa
A szexuális szkriptezés három aspektusát  különböztethetjük meg: 1. Az intrapszichikus  folyamatot, amelyben  az egyén elfogad egy adott szkriptet, vagy  a   szkriptek kombinációját. Ez az egyén belső ügye..
2. Az interperszonális  folyamatot, amelyben  két vagy több egyén  egyezteti eltérő szkriptjeit a szexuális együttlét érdekében. Ez a személyes  interakciók feladata.
3. A kulturális  folyamatot, amelyben egy adott kultura meghatározza saját elképzeléseit arról, hogy mi a “szexuális” és milyen a jó és a rossz “szexuális” viselkedés. Ez fejezi ki az adott társadalom alapvető normáit és értékeit, amelyek eléggé meghatározzák mind az intrapszichikus, mind az  interperszonális szkriptek tartalmát..

A szexuális szkriptek kulturális aspektusa

Az intrapszichikus és interperszonális szkripteknél figyelembe kell vennünk, hogy beágyazódnak egy széleskörű, kulturális szkriptbe, amely általánosan elfogadott meghatározást ad arról, hogy mi számít „szexuálisnak”  és mi nem.  Ezen az alapon  értelmezi a „szexuális”  viselkedés jelentését és jelentőségét is.  Legfontosabb, hogy  a kulturális szkript meghatározza, hogy kapcsolódjon-e – és milyen szorosan – a nemi szerep, az erotikus és a reproduktiv viselkedés.  Egyes kultúrákban ez a kapcsolat elég laza;  másokban viszont nagyon szoros.  Pl. bizonyos kultúrák ragaszkodnak ahhoz, hogy a nemi szerepek egyértelműek és egymással ellentétesek legyenek;  hogy erotikus viselkedésre csak heteroszexuális közösülések formájában kerülhessen sor, s a közösülés mindig a gyermeknemzés célját szolgálja.  Más kultúrák kevésbé szigorúak:  az erotikus és a reproduktiv viselkedést egymástól függetlennek tekintik, s így azonosneműek kapcsolatait is engedélyezik.

Mindez természetesen azt jelenti, hogy a nemiség vizsgálatát, vagyis a szexologiát is – formájában és tartalmában egyaránt az a kultúra alakítja,  amelyben művelik. Sőt, maga a “szex” is kulturális  konstrukció. Nem valami reálisan létező “dolog”, hanem olyan fogalom, amely sajátos kulturális igényeket tükröz.Valójában  akár sajátos észjárású tudósok projekciójának is nevezhetnénk, s mindig valamilyen speciális szempontból látható.  A „szex” tanulmányozása ezért mindenekelőtt az adott társadalom és korszak szexuális ideológiájának tanulmányozását jelenti.

Változó kulturális szkriptek, 1

A kulturális  szkriptek meghatározzák, hogy mi a “szexuális” és mi benne a jó, vagy rossz.. Ez azt is jelenti, hogy meghatározzák a szexuális “normalitást”, vagyis a megfelelő nemi szerep,  erotikus és reproduktiv viselkedés sztenderdjeit. Ezek a defiiniciók azonban kultúránként és történelmi periodusonként változnak. Igy a szexuális normalitás  az egyik társadalomban igen szűkkre fogott lehet, egy másikban kicsit szélesebb körű, egy harmadikban pedig még szélesebb körű.:

Az emberi szexuális viselkedés  spektruma és a  normalitás szakaszának változásai, I
A különböző társadalmak (A, B, vagy C) a spektrum szűkebb vagy tágabb szakaszait fogadhatják el normális viselkedésként

Változó kulturális szkriptek.  2

A  szexuális normalitás sztenderdjei ugyanazon kultúrán belül is változhatnak az idők folyamán.  Igy egy adott társadalom ma a viselkedési spektrum elég széles szakaszát fogadhatja el normálisként.  Ám a történelmi kutatás kimutathatja, hogy a „normalitás” szakasza  100 évvel ezelőtt sokkal szűkebb volt.  Ha viszont még messzebbre visszanézünk a történelemben, láthatjuk, hogy 2000 évvel ezelőtt  ez a szakasz sokkal szélesebb volt, mint ma.  Az alábbi ábra hozzávetőleg  Nyugateurópa helyzetét mutatja.

Az emberi  szexuális viselkedés  spektruma, s benne a normalitás változó szegmense, II
Ugyanaz a társadalom (C) az idők változásával a spektrum szűkebb vagy tágabb szeleteit tekinti normális viselkedésnek

A  fejlődés  szakaszai

Mint már jeleztük, az első szexuális szkript, amit az embernek el kell fogadnia, a „helyes” nemi szerep-viselkedést határozza meg.  Születésükkor a lányok és fiúk különböző, nemükre jellemző nevet kapnak.  Különbözőképpen öltöztetik és kezelik őket.  Gyermekkorban különböző játékokat kapnak, s elmondják neki, hogy milyenek és hogyan viselkednek az „igazi lányok” és „igazi fiúk”. Mire elérik a pubertást, nemi szerepeik teljesen belsővé válnak, s alakítják erotikus elvárásaikat és viselkedésüket is.  Eme  szkriptek elsajátítása  természetesen megelőzi az esetleges reprodukciós viselkedést is.

Ebből következik, hogy  tévedés a női és férfi „szexuális”  viselkedés „természetes különbségeit”  kutatni.  A nemi szerep-viselkedés és az erotikus viselkedés ugyanis egyaránt  szkriptezett.  Továbbá a nemi szerep-viselkedést az erotikus viselkedés  előtt tanuljuk, s így azt kezdettől fogva  átszínezi. A később esetleg bekövetkező  reproduktiv viselkedés szkriptjét tehát a két korábbi szkript alapján fogadjuk el.  Vagyis  célszerűtlen a „természetet”  keresni abban, ami lényegében a szociális tanulás eredménye.  Az emberi szexualitás terén rendkívül nehéz, majdnem lehetetlen a biológiai  alapok  elkülönítése a kulturális „felépítménytől”.

Ugyanakkor tudjuk, hogy a szex  testi oldala, vagyis  az egyén szexuális kapacitása,  motivációja és teljesítménye  élete folyamán állandóan változik.  A szexuális szkriptek elsajátítása  többé-kevésbé teljes lehet a felnőttkorban, de  az évek során  változik annak módja is, ahogyan ezek kifejeződnek a viselkedésben.  A következőkben e változások rövid leírása olvasható, ahogyan az élet során, a születéstől az öregkorig bekövetkeznek.

Csecsemőkor

Albert Moll (1862-1939) hevesen kritizálta a pszichoanalizist és annak alapítóját, Sigmund Freudot Mindazonáltal ő is elfogadta a gyermekkori szexualitás koncepcióját, s 1909-ben kiadta „A gyermek nemi élete” című, nagy hatású könyvet.

Egyes ultrahang képeken a fiú magzat péniszének erekciója volt.  Újszülött lányoknál pedig néha megfigyelhető volt a hüvely nedvesedése.  Az ilyen jelenségeket „szexuális reagálásnak”  nevezhetjük  Masters és Johnson szerint, ám ennek értelme  itt megkérdőjelezhető.  Azok a tipikus testi és lelki reagálások ugyanis, amelyeket ma a „szexuális”  izgalom jeleinek tartunk,  csak később jelentkeznek.  A csecsemőknél és kisgyermekeknél a jó közérzet és élvezet sokféle élménye még eléggé diffúz.  Épp ezért aligha indokolt általánosítva  „a gyermek nemi életéről”  beszélni,  ahogyan azt eddig sok szexológus tette.  A  gyermekkori szexualitás inkább egy modern találmány, mint  felfedezés.  Valószínűleg jobban érthető, ha ezt kulturális terméknek,  ősi, biológiai tények új értelmezésének tekintjük. Régebben ezt egész másként látták.  Pl. tudjuk, hogy sok ősi társadalomban, sőt, az európai középkorban is  a szülők, nagyszülők és dajkák rendszeresen maszturbálták a kisgyermekeket, hogy így ellazítsák és megnyugtassák őket.  Vajon a „gyermekkel való szexuális visszaélésnek”  kell-e tekintenünk ezt a gyakorlatot?  Szerény elődeink aligha fogadták volna el ezt az értelmezést.  Sőt, amikor maguk a gyermekek maszturbáltak,  a családjuk ezt ugyanolyan „természetes” védekezésnek tartotta egy kellemetlenségtől, mint a vakarózást vagy az orrfújást.  A gyermekeknek lehettek élvezetes érzéseik, sőt, akár az orgazmust is elérhették,  ám ezt sem tekintették  „szexuális”  élménynek. Csak az újkor kezdetén vált  „szexuálissá”, amikor magát a gyermekkort az emberi fejlődés különleges, védett szakaszaként kezdték elismerni. Ez egy másik, aktuális megfigyelést is eredményez.  Az a felnőtt, aki erotikusan a gyermekekhez vonzódik, jellegzetesen  „szexuális” vággyá torzítja az érzelmi szükségletét. A gyermekeket  viszont sokkolhatja, sőt, súlyosan traumatizálhatja, amikor hirtelen kiderül a felnőtt erotikus szándéka.  Végeredményben a gyermeki szexualitás koncepciója  számos ok miatt problematikus. Ha korlátozások nélkül használják, félreértésekhez vezethet, ezért nem kell „készpénznek venni”. A „szexuális” kifejezést csecsemők és kisgyermekek vonatkozásában mindig óvatosan kell  használni.

Gyermekkor

Jean-Jacques Rousseau (1712-1778), Genf szülötte, híres író aki Franciaországban és Angliában is élt. A gyermekeket  szexuálisan “ártatlannak“ tartotta, s javasolta, hogy a fiatalokat  védjék meg a saját szexuális  kiváncsiságuktól.

Mielőtt konkrétan rátérnénk a gyermekkori szexuális fejlődésre, hasznos lehet felidézni a téma történelmi hátterét. Az ókorban és a középkorban a gyermekeket „miniatűr felnőtteknek”  nézték, akik a mindennapi tevékenységekben legjobb tudásuk szerint vettek részt. Csak a 18. és 19. században kezdték az európai és amerikai középosztályok a gyermekkort, mint az élet sajátos igényekkel és szabályokkal rendelkező, „ártatlan” periódusát  felfedezni.  Sőt, idők múltával az ifjúkor is ilyen speciális, „védett”  időszakká:  a gyermekkor és felnőttkor közötti, egyre hosszabbodó, dependens periódussá vált, amelyben a fiataloktól elvárták a szexuális absztinenciát. Ebben a vonatkozásban jelentékeny változásokat elindító könyvet írt   Jean-Jacques. Rousseau, a „felvilágosodás korának”  egyik legfontosabb szerzője. Az „Emil, vagy a nevelésről” (1762)  című könyvében kifejtette, hogy a gyermekek a „teljes ártatlanság” állapotában születnek, s hogy szexuális tájékozatlanságukat saját érdekükben meg kell őrizni.  A serdülésük után is csak a kérdéseikre válaszolva kell felvilágosítást adni, de még akkor is ajánlatos  a kiváncsiságukat visszafogni, elvenni a kedvüket a témától.  Talán a legjobb, ha a nevelő hangsúlyozza, hogy a nemi szervek és funkcióik kapcsolatban állnak az undorító vizelet-ürítéssel  stb.  Másrészt arra is ügyelni kell, hogy ne keltsünk a túlzott nyiltsággal korai szenvedélyeket.  Egyetlen helytelen megjegyzés is tönkre teheti a gyermek életét.  A fiatalok „természetes”  ártatlanságát minél tovább meg kell védeni a felnőtt társadalom káros befolyásától.  Rousseau gondolatai igen nagy hatást gyakoroltak a szülők és nevelők nemzedékeire, s így erősen hozzájárultak a 19. század  szexualitást elnyomó légköréhez.

Nemi szerep-viselkedés

A „szexuális viselkedés” kifejezést  indokoltan alkalmazhatjuk a csecsemőknél is a nemi szerep-viselkedés értelmében;  vagyis hogy olyan viselkedés, amelyben kifejeződik a gyermek nemi jellege.

Születéskor minden gyermeket rögtön lányként vagy fiúként azonosítanak, s ennek messzemenő következményei vannak.  A baba keresztneve és ruhájának színe megalapozza nemi szerepét, az őt körülvevő felnőttek reagálásai pedig megerősítik és továbbfejlesztik azt.  (Különböző kultúrák nemenként eltérő neveket és szineket alkalmaznak s ez idők folyamán ugyanabban a kultúrában is megváltozhat. Mindenesetre nem a megkülönböztetés részletei számítanak, hanem maga a megkülönböztetés.) Az élet első éveiben az elvárt és „szuggerált”  nemi szerep-különbségek még enyhék és szelidek lehetnek, de észrevehetők és egyre kifejezettebbé válnak, ahogyan a gyermek növekszik. (A nem azonnali meghatározása a születéskor néha nehéz;  erről lásd az interszexualitás  címszót.)

Lánycsecsemő                                     Fiúcsecsemő  

A születéskor kijelölt nemi szerep a gyermekkor éveiben megerősödik és továbbfejlődik.  A fiúk és lányok ruhája és hajviselete egyre különbözőbb lesz, s az eltérő játékok is finoman, de egyértelműen azt sugallják, hogy a férfiaknak és nőknek különböző társadalmi szerepei vannak.  Ez még a későbbi, erotikus viselkedésükre is kiterjed.  Pl. a kislányok már korán megtanulják, hogy vigyázzanak a mellükre,  vagyis arra a területre, ahol később az emlőik fognak kifejlődni.  Bár a lányok és fiúk mellei a serdülés előtt egyformák, a kislányok rendszerint ilyenkor is olyan fürdőruhát vagy „bikinit” vesznek fel, ami fedi a mellkast, míg a fiúk egyszerű fürdőnadrágot viselnek, amely a mellkast szabadon hagyja.  Igy a női mellkas már kezd „erotizálódni”, a fiúké viszont nem. (Ez a megfigyelés ismét arra emlékeztet, hogy tévedés lenne „természetes” különbségeket keresni a nők és férfiak erotikus viselkedésében.

Ugyanakkor a felnőttek elmagyarázzák, milyen viselkedés várható egy „igazi lánytól”  vagy egy „igazi fiútól”.  A legtöbb gyermeknek nem sok gondot jelent az ajánlott nemi szerepek elfogadása és elsajátítása.  Sőt, legkésőbb 4 éves korban már kialakítják a viszonylag stabil nemi identitásukat.  A lányok nőként, a fiúk férfiként azonosítják magukat.  A nemi szerep és a nemi identitás így ugyanannak az éremnek két oldalává válnak.  A nő-lét és a nőiesség, a férfi-lét és a férfiasság  tökéletesen összeillenek.

Csakhogy egyes gyermekek részben vagy teljesen elutasítják a számukra kijelölt nemi szerepet.  A „fiús lányok”  és a „lányos fiúk”  gondot okozhatnak szüleiknek, s kivételes esetben ragaszkodhatnak is ahhoz, hogy a másik nemhez tartoznak..

“Szexuális reagálás”, 1

Keresztelő János és Jézus
mint gyermekek
Népszerű motivum az europai reneszánsz művészetben. Itt
Jos van Cleve (1464-1540) festménye alapján.

A  csecsemők testi és lelki fejlődése drámai gyorsasággal történik.  Igen gyorsan képessé válnak alapfokú „szexuális reagálásra”, s némelyikük akár az orgazmusig is eljuthat.  Kétévesen már tudják használni a kezüket a környezetük és a saját testük felderítésére.  További néhány hónapon belül  az is elvárható, hogy kontrollálni tudják a vizeletüket és a bélmozgásukat.  Ez pedig segíti kialakítani az önállóságukat, s ha ebben nem zavarják őket, elkezdik a nemi szerveik szándékos ingerlését is.  Ez persze nem jelenti, hogy élményeik hasonlítanak a felnőttek erotikus viselkedéséhez, csupán azt, hogy ennek biológiai lehetősége igen korán megnyilvánulhat.  A csecsemők és kisgyermekek változatos testi örömeit még nem mérték fel pontosan és átfogóan.  A gyermekek csak fokozatosan tanulják meg, hogy milyen viselkedések és érzések „szexuálisak” és melyek nem.  Ezt azokból az általános kulturális szkriptekből tanulják meg, amelyeket a szüleik, rokonaik és más felnőttek közvetítenek nekik.

Egy és két éves koruk között a gyermekek elkezdik vizsgálgatni a testüket.  Amint felfedeznek különböző, kellemes érzéseket, rendszerint a nemi szervükkel is kezdenek játszani.  Egyes gyermekek már két éves korukban orgazmust élnek át, s öt éves korban már a gyermekek közel fele átélte ezt az élményt.  Arra is képesek, hogy más gyermekeket megöleljenek és megcsókoljanak. Sőt, ha tehetik, szívesen megnézik és megsímogatják a társaik nemi szervét, akár a testvéreikét is.  Általában a fiúk aktivabbak ezen a téren, mint a lányok. Ám a kölcsönös keresgélésnek ezt a módját  („doktorjáték”)  egyszerűen a test és működése iránti kiváncsiság motiválja, s egyáltalán nem erotikus jellegű.  Ez még akkor is így van, ha a gyermekek a közösülést próbálják utánozni, s felváltva gyakorolják az aktiv és passziv szerepet.  Ezek leginkább az önismeretet és mások megismerését célzó próbálkozások.  Ám ahogy a gyermekek növekednek,  mindinkább „speciális” élvezetet jelenthet számukra a nemi szervük ingerlése,  társaikkal folytatott „szexuális játékaik”  pedig egyre inkább szexuális jellegűvé válhatnak.  A nagyobb gyermekek akár „szerelmesek”  is lehetnek, s igen szoros kapcsolatokat létesíthetnek.  Az új, „különleges barátok” lehetnek azonos, vagy más neműek.  Egyik sem feltétlenül problematikus.  Fontos azonban, hogy a szülők tartsanak bizalmas kapcsolatot  gyermekeikkel és nyugodtan magyarázzák meg nekik a különböző testrészek funkcióit.  Már az öt évesek is szeretnék tudni, „honnan jönnek a kisbabák”, s őszinte válaszokat várnak sok más, „szexuális”  kérdésükre. Ugyanakkor szükségét érzik bizonyos gyakorlatias kísérleteknek is. Igy a megértő és támogató szülők segítségével a gyermekek fokozatosan „szexuális lényekké”  fejlődnek, s alkalmassá válnak a tudatos szexuális viselkedésre.    

“Szexuális  reagálás”, 2

“Szexuális nevelés ” Ma sok szülő  igényel igényel segítséget gyermekeinek szexualis nevelésével kapcsolatban. Számos országban állami és privát intézmények és szervezetek gondoskodnak nevelési segítségről a felnpttek és gyermekek számára. Angol nyelven az amerikai  SIECUS weblapja népszerű.. (Klikkelj a logora)

A  szülők és nevelők gyakran tűnődnek azon,  hogyan kell reagálni  a gyermekeik önkielégítésére és kölcsönös testi kutakodásaira. Állítsák-e le ezeket, vagy hagyják figyelmen kívül;  esetleg bátorítsák?  Egyáltalán létezik-e „megfelelő szexuális viselkedés” a gyermekkorban?  Erre ma nics általánosan elfogadott válasz, sőt, maga a kérdés is felháborít sokakat.  „Globalizált”  világunkban azonban a gyermekeknek szánt, különböző szexuális szkriptek versengenek egymással, köztük egyesek igen szigorúak,  mások engedékenyek.  Csupán egyetlen alapelvben  ért egyet látszólag minden modern társadalom:  A gyermekeket meg kell védeni az idősebb gyermekek, fiatalok és felnőttek erotikus jellegű csábításaitól.  Az effajtta „szexuális”  érintkezéseket általában nem tolerálják;  a  felnőtt elkövetőket pedig bűnözőként kezelik. Másrészt a gyermekkor szexuális szkriptjei rendkívül változatosak lehetnek az adott társadalomtól és szociális rétegtől függően.  A „liberális”  nyugati középosztályokban a szülők  attitűdje rendszerint pragmatikus.  Egyes „szex-játékokat”  engedélyeznek, ameddig azok privát jellegűek maradnak;  viszont egyértelmű korlátokat állítanak a más gyermekekkel vagy felnőttekkel folytatandó interakciók elé.  Az ilyen középutas vezetés ugyan nem garantálhatja az „ideális” szexuális fejlődést, de legtöbbször működő kompromisszumnak bizonyul, ami lehetővé teszi a gyermek személyiségfejlődését. Mindenesetre ma már tudjuk, hogy a gyermekek egy támogató környezetben nem élnek át semmiféle „latencia periódust”, hanem folytatják érzéki és szexuális aktivitásukat a serdülőkor előtt és alatt is.

A  fejlődés  szakaszai

Ifjúkor

A beavatás szimbolumai  (balról) 1. A törzsi beavatási szertartáson hordott mask  Afrikában.
2. Egy fiú körülmetélése az ősi Egyiptomban 3. Zsidó bar mitzvah 4. Keresztény  konfirmáció.

Az ifjúkor (lat. adolescere: = felnőni)  az életnek  a serdűlő- és felnőttkor közötti periódusa.  A legutóbbi évszázadokban ez a periódus eléggé meghosszabbodott, az emberi történelem legnagyobb részében azonban viszonylag rövid volt.  Sőt, a világ különböző részein, egyes hagyományos, pre-indusztriális kultúrákban még ma sem ismernek el egy modern értelemben vett ifjúkort. Ehelyett ugynevezett beavató szertartásokat alkalmaznak, hogy a felnőtt státust rögtön átadják gyermekeiknek, amint azok elérik a pubertást.  Néhány ilyen ősi ritus fennmaradt a moder, nyugati országokban is, bár eredeti jelentését jórészt elvesztette. A zsidó  bar micva és a keresztény konfirmáció például ma már többnyire szimbólikus szertartás, amely erősíti a hitet és jelzi annak elfogadását az áldozás által, de nincs  szociális következményük.  Az érintettek ifjak maradnak, az ezzel járó korlátozásokkal, s nélkülözniük kell a felnőttek jogait.  Sőt, még sok évig eltart, amíg „saját lábukra állhatnak”, befejezhetik tanulmányaikat, saját lakásuk lehet és pénzügyileg önellátókká válnak.  Vagyis:  A serdülés a tizenéves kor elején kezdődik, s néhány év alatt véget ér. Az ifjúkor a serdüléssel kezdődik, s napjainkban legalább egy évtizedig, vagy még tovább tarthat.  A pubertás a testi érés folyamata, amely létrehozza a másodlagos nemi jegyeket és nemzőképességet eredményez.  Ezzel szemben az ifjúkor inkább a lelki és szociális érés folyamata, amely felnőtt (állampolgári) státuszt eredményez.  A pubertás biológiai jelenség;  az ifjúkor pedig kulturális.

Ebben az elnyújtott periódusban a nemi szerep-viselkedés és az erotikus viselkedés is tovább fejlődik, s a reproduktiv viselkedés is fontossá válhat.  Az alábbi szekciók ezt részletezik.

A  fejlődés szakaszai:  ifjúkor
Nemi szerep-viselkedés
	A serdülés során kialakulnak a lányok és fiúk másodlagos nemi jegyei.  Ahogyan testi különbségeik egyre láthatóbbá válnak, úgy pszichoszociális különbségeik is erősödnek.  A lányok megtanulják a felnőttektől, de különösen a kortársaiktól, hogyan tegyenek szert csábító nőiességre;  a fiúk „erőteljes”  férfiasságot tanulnak, ami elnyeri a családjuk és a barátaik tetszését.  Az elvárt nemi szerep-viselkedés szkriptjei társadalmanként eltérőek lehetnek, de mindenütt követelmény, hogy a férfiak és nők viselkedése különböző legyen.  A nők kezdenek egész másként öltözködni, különböző divatcikkeket használnak, más frizurát, szépítő-szereket stb. A férfiak rendszerint a „nyersebb”  megjelenést részesítik előnyben, igyekeznek a sportben kitűnni, vagy másként „bizonyítani  férfiasságukat”. Ne feledjük azonban, hogy nem minden fiatal tud vagy kíván megfelelni ezeknek az elvárásoknak.  Mindig akadnak néhányan, akik eltérnek a normától.  Egyes fiatalok részben vagy egészen elvetik a nekik ajánlott nemi szerep szkripteket.  A repressziv, türelmetlen kultúrákban ez meddő konfrontációkhoz és más problémákhoz vezethet.  Például a „fiús lányokat” és a „lányos fiúkat” azzal vádolhatják vagy gyanúsíthatják, hogy „homoszex hajlamúak”, bár ez rendszerint nem igaz.  Ugyanis az emberi szexualitás egyik alapelve,  hogy a nemi szerep és a szexuális orientáció függetlenek egymástól. Ám még ha a gyanú igaznak bizonyul is, ez sem igazolhatja a diszkriminációt és üldöztetést.  Ezért a nemi szerep bármilyen problémája esetén a szülők, rokonok és oktatók türelmére és támogatására van szükség. Végül is a fiataloknak meg kell tanulniuk elfogadni önmagukat, s ez az elfogadás várható a szociális környezetüktől is.

Szexuális  reagálás

A serdülés hormonális változásai megnövelik a szexuális ingerelhetőséget, különösen a férfiaknál.  Álmukban orgazmusaik és magömléseik lehetnek, s ébrenlétük során is váratlan és kényelmetlen erekciók fordulhatnak elő.  Sőt, rendszerint néhány évvel az első magömlésük után már elérik szexuális kapacitásuk csúcspontját.  Más leheetőség hiányában elég gyakran maszturbálhatnak, néha egy vagy több társukkal együtt.  Ily módon megismerkednek saját testi reagálásukkal, amit most már egyértelműen „szexuálisnak”  tartanak. Másrészt sok nő csak akkor érez először ilyen reagálást, ha kapcsolatba kerül egy fiú-partnerrel;  de az élmény még ilyenkor is meglehetősen bizonytalan lehet.  Ebben az életkorban csak fele annyi lány maszturbál, mint amennyi fiú.  Vannak ugyan kivételek, de általában elmondható:  Míg a lányok testileg hamarabb érnek, mint a fiúk,  „szexuális”  reagálásuk jóval lassabban fejlődik.  Igy az egyidős, tizenéves fiúk és lányok szexuálisan rendszerint nem illenek össze.  A fiúk nagyobb testi intimitást igényelnek, a lányok viszont vonakodnak;  nemcsak a szociális konvenciók miatt, hanem mert nem élik át a fiúk szexuális éhségét.  Tény, hogy sok nő csak a huszas éveinek végén vagy a harmincas éveinek elején éri el szexuális kapacitásának és motivációjának csúcspontját.

A nők ösztrogén-szintjének átlagos görbéje a gyermekkortól  az öregkorig (Estrogens excreted in urine, mg per 24h)	A férfiak tesztoszteron-szintjének átlagos görbéje, gyermekkortól 60 éves korig mg/l of androsterone in plasma

Szexuális  reagálás,  2

A férfiak korai szexuális kapacitását illusztrálja például két férfi, Mr. Z és Mr. C. szexuális naplója.  Bár különböző európai országokban éltek, a szex terén sok közös vonásuk van.  Ifjúként nem volt lehetőségük a közösülésre, s így csak maszturbációval elégülhettek ki.  A felnőttkort elérve mindketten megnősültek és gyermekeik is voltak.  Naplóikban azonban mindketten öt évtizeden keresztül feljegyezték nemi életüket.  Az ilyen naplók rendkívül ritkák, tartalmuk ezért nem tekinthető reprezentativnak. Ám az itt közölt kivonatok, amelyek életük első húsz évéről szólnak, a teljesítmény olyan szintjét mutatják, amely a felnőttkorban már nem tartható.  Ebben a tekintetben a naplók tipikus fejlődést tükröznek.  Azt is bizonyítják, hogy az egyébként átlagos férfiak tizenéves korukban szexuálisan rendkívül reagálóképesek lehetnek: kb. 900 orgazmus évente, vagyis naponta 2-3 a 15 és 17 éves koruk között!  (Egyébként Mr. Z  aktivitása már gyermekkorban, a Freud által „latencia-periódusnak”  nevezett időben kezdődött)

A maszturbáció gyakorisága évente, születéstől 20 éves korig
Zöld: Mr. Z, Narancs: Mr. C

Erotikus  viselkedés: történelmi bevezető

A  19. század közepén a nyugati országok középosztály-beli fiataljai egyrészt védettnek, másrészt elnyomottnak érezhették magukat mindenfelől.  Szorgalmasan felkészítették őket a „való életre”.  Elnyújtott tanulmányok és egyre hosszabb felkészülés az egyre specializáltabb felnőtt munkára, ugyanakkor semmilyen érzéki szórakozás.  Őket ugyanis „éretleneknek” tartották, még a serdülőkor után is.  Elvárták tőlük, hogy a házasságkötésig szexuálisan absztinensek maradjanak;  a házasság viszont gyakran lehetetlen volt mindaddig, amíg  a vőlegény nem keresett elég pénzt „a család ellátásához”.

Ugyanakkor azonban a művelt felnőttek pontosan ismerték a fiatalok erotikus képességeit, amiket minden nagy civilizációban leírtak és ünnepeltek.  Hiszen  a nyugati művészet és irodalom sok, híres szeretőt ábrázol, akik fiatalok voltak.  Eros  és Psyché, Pyramus és Thisbe, Troilus és Cressida, Daphnis és Chloé,  Floire és Blancheflor, Aucassin és Nicolette,  Romeo és Julia.  Fiatal lányokat és fiúkat is gyakran ábrázoltak a szenvedélyek tárgyaként.  Helena csak 12 éves volt, amikor elhagyta férjét, Menelaost és követte Parist Trójába.  Narcissus 16 éves volt, amikor „sok férfi és nő szerelme övezte”. Ganymedes még fiatalabb volt, amikor Zeusz kedvese lett.  Hyacinthus ifjú volt, amikor Apollo és Zephyrus azon vitáztak, hogy melyiküké legyen. S ugyancsak fiatal volt Hylas, amikor Hercules megszöktette őt a szüleitől.  Sok híres operában is találunk  szerelmes tinédzsereket.  A halálosan szerelmes Cherubino  Mozart „Figaro házassága” c. operájában  kb. 15 éves;  Octavianus  Richard Strauss „Rózsalovag”-jában 17 éves, s egy férjes asszony szeretője.

 Lehet, hogy a „magas kultúra” és a középosztály erkölcse közötti ellentmondás fenntartása már nehezen folytatható.  Különösen a fiatalok lázadoztak az idősebbek „hipokrízise”  ellen,  s a 20. század második felében a legtöbb nyugati ország reálisabb és engedékenyebb  attitűdre váltott a fiatalok erotikus viselkedését illetően.

Híres szerelmi történetek 19. századi illusztrációi (balról): Eros és Psyche, Narcissus, Ganymedes, Apollo és Hyacinthus, Romeo és Julia. Source: FCIT, http://etc.usf.edu/clipart

Erotikus  viselkedés, 2

Sok férfi és nő számára az ifjúkorban kerül sor az első szexuális érintkezésre egy partnerrel.  Ez a „szerelembe esés” és egyes testi reagálások „igazi” jelentősége felfedezésének időszaka.  A korábbi nemi szerep szkriptezés „szexuális” jelentése is ilyenkor derül ki. Azok a viselkedésbeli különbségek, amelyeket a lányok és fiúk eddig ápoltak, most új színben tűnnek fel és erősítik köztük a kölcsönös vonzalmat.  Ennek folytán képessé – és érdekeltté – válnak a szándékos, erotikus viselkedésre.

Viszont az is tény, hogy az ifjúkor a „szkriptek konfúziójának”  is  „klasszikus”  periódusa, vagyis az az időszak, amikor a fiataloknak választaniuk kell  számos, versengő szexuális szkript közül.  Ugyanakkor más problémákkal is foglalkozniuk kell:  a szülőktől való, fokozatos emancipálódással,  a párkapcsolat létesítésének hiányzó tapasztalatával, az emberi szexuális anatómia és fiziológia iránti kiváncsisággal, a nagyobb személyes szabadság vágyával és a megszorítások elleni lázongással, a minden tekintély iránti, növekvő bizalmatlansággal, azzal a vággyal, hogy „megtalálja helyét a világban”, a jövő megtervezésével, a társak általi elfogadás igényével, de közben a függetlenség megőrzésével is  stb.  Vagyis a fiataloknak új, szociális készségeket kell kialakítaniuk és sokat tanulniuk önmagukról és a világról, miközben a testük jelentős változásokon megy át.

Tehát modern világunkban az ifjúkor keresési, próbálkozási periódus, fiatalnak és isőseknek egyaránt. A szülők és más felnőttek rendszerint helytelenítenek minden korai szexuális kísérletezést, mert védeni akarják a fiatalokat, ám ők gyakran túlvédettnek, sőt, elnyomottnak érzik magukat.  Mindenesetre legtöbbjük elég gyorsan eljut az első közösüléshez, akár helyeslik ezt a felnőttek, akár nem.

Erotikus  viselkedés,  3

Az első közösüléskor az átlagos életkor ma világszerte a 17. és 18. életév között van, s egyes nyugati országokban ez még alacsonyabb.  Az adatok országonként eltérőek,  de a korábbi kezdés általánosnak mondható.  Az 1950-es években  az átlagos életkor még 21 év körül volt az első közösüléskor, de már akkor csökkenni kezdett.  A fogamzásgátló tavletták bevezetése a 60-as években, és a 70-es évek „szexuális forradalma”  csak erősítette ezt a tendenciát.  De azt se feledjük, hogy a fiúk és lányok világszerte egyre korábban jutnak a serdülőkorba, ugyanakkor a házasságkötés ideje többnyire egyre későbbre tolódik.  Ez  azt is jelenti, hogy a fiatalok egyre kevésbé várnak szexuális kapcsolat-igényükkel a házasságig. Az aktuális statisztikai adatok ezen a téren elég meglepőek:

Átlag-életkor az első közösülésnél (lányok és fiúk)
 egyes országokban
Forrás: Durex Global Sex Survey 2004

Egyes európai országokban
Source: IPPF European Network 2006

Erotikus  viselkedés,  4

A  fiatalok házasság előtti közösülései  problematikusak lehetnek.  Az első koitusz gyakran kiábrándító élmény, főleg a lányoknak, s ezért jó ideig nem szokták megismételni. A fiúk is elégedetlenek lehetnek az ügyetlenségük és tapasztalatlanságuk miatt.  Az ilyen kudarcok  a szeretkezések folytatásával rendszerint megszűnnek.  Komolyabb problémát jelent a jogos félelem a  nemi uton terjedő fertőzésektől és betegségektől  (STD), valamint a nem kívánt terhességtől.  Ezért fontos, hogy mindkét nem tagjai  ismerjék az ilyen  fertőzések megelőzésének és a fogamzásgátlásnak a lehetőségeit.

Sajnos, sokan nem ismerik, vagy nem alkalmazzák ezeket. Egyes fiatalok idővel elsajátítják a „biztonságos szex” különböző technikáit, például a „pettinget”,  vagyis a közösülés nélküli szeretkezést.  Az ilyen technikák gyakran évekkel megelőzik az első közösülést, de gyakorolhatják azok a párok is, akiknek hagyományőrző társadalmuk miatt vigyázniuk kell a „szüzességükre” a házasságkötés előtt. 

Ezzel kapcsolatban ma gyakran elfelejtik, hogy  az emberi történelem legnagyobb részében a fiataloknak nem kellett sokáig várniuk a házasságkötésre.  Ahogy megtörtént a serdülés, bekerültek a felnőttek közösségébe, és saját családot alapíthattak. A lányokat rögtön „férjhez adták”, amint fogamzóképessé váltak, a fiúk pedig – ha gazdasági okokból várniuk is kellett néhány évet – rendelkeztek a nemi élet más lehetőségeivel.  A múlt sok társadalmában az átmeneti homoszexuális kapcsolatokat és a prostituáltak látogatását nem vették túl szigorúan.  Vagyis a fiataloktól nem várták el, hogy hosszú ideig szexuálisan absztinensek legyenek. Természetesnek tartották, hogy a serdülőkor után mindenki igényli a szexet és joga is van hozzá.

Korai házasság
A korai életkorban kötött házasság volt a norma  a múlt sok társadalmában.  Europában ez az arisztokrácia politikai érdekeit szolgálta még az újkorban is. Képünk Marie Adelaide of Savoy (12 éves) és a Duke of Bourgogne (14 éves) házasságkötését mutatja (Versailles 1697). Jobbra XIV Lajos király, a vőlegény nagyapja látható.

Erotikus  viselkedés,  5

A nem-házas fiataloknak adott tanács, hogy halasszák el szexuális kapcsolatukat, ésszerűnek tűnhet, tekintettel a mai AIDS járványra és az esetleges, nem kívánt terhességekre,  de általában egyre kevesebben követik.  A serdülés kora világszerte csökken, a házasságkötések kora pedig emelkedik.  Ez különösen igaz a fejlődő országokra, amelyekben  a világ fiataljainak 85%-a él.  Többségük nehezen fogadja el a házasság előtti szexuális éheztetés periódusának meghosszabbítását.  Sajnos, sokan nem tudnak eleget a nemi uton terjedő betegségekről, a nemzésről és fogamzásgátlásról ahhoz, hogy felelősségtudó döntéseket hozzanak.  Sőt, gyakran hiányzik a bátorságuk és önbizalmuk is a nem kívánatos szexuális közeledések elutasításához.  A szexuális visszaéléseknek különösen a lányok esnek áldozatul.  Azonkívül sok fejlődő országban  felbomlottak a szociális kontroll hagyományos mechanizmusai.  Az ősi vallási és politikai doktrinák elvesztették befolyásukat, miközben a nyugati életstílust mohón és gyakran kritikátlanul elfogadják. Ez viszont néha egy ultra-konzervativ reagálást provokál, amely megosztja a közvéleményt és növeli a fiatalok morális bizonytalanságát.

Észak-Amerika	Latin Amerika és a Caribbean	Szub-Szaharai Afrika
Europa	Arab államok régiója	Ázsia és a Pacific

Az ifjúság aránya  régiónként,  2003-2050
A grafikon az ifjúkorúak számarányát mutatja milliókban, a különböző régiókban,  2003-ban és 2050-ben. Mint látjuk,  legnagyobb arányban ma is és ajövőben a Szahara alatti Afrikában és az Ázsia/Pacific régióban fordulnak elő. (“Ifjúkorúnak” itt a 10 és 19 év közöttiek számítanak. A legtöbb  demográfiai vizsgálatban a “fiatalok” kifejezés a 10-től  24 évesekre vonatkozik, míg az “ifjúság” a 15—24 éveseket jelenti.)
Source: UNFPA www.unfpa.org/swp/2003/english/ch1/

Erotikus  viselkedés,  6

Mint említettük, az európai klasszikus irodalomban sok példa található azonos neműek közti erotikus viselkedésre.  Különösen az ógörög és római mitológia, filozófia és költészet ábrázol szerep-modelleket azoknak a fiataloknak, akik erotikusan a saját nemükhöz vonzódnak.  Az ilyen fiatalok mindenütt kisebbségben vannak, de törekvéseik elismerést igényelnek. A társadalmak attitűdje az azonos neműek erotikus viselkedése iránt különböző, de alapjában ilyen:

· Mellőzés.  Nem veszik „komolyan” és szándékosan mellőzik.

· Tilalom.  Az ilyen viselkedést elítélik, megtiltják és büntetik.

· Tolerálás.  A viselkedést vonakodva és nehezen, de eltűrik. 

· Elfogadás.  A viselkedést teljesen elfogadják.

Napjainkban mind a négy attitűdre találhatunk példát világszerte, a különböző társadalmakban, s néha még ugyanazon társadalmon belül is.  A legutóbbi évtizedekben a legtöbb európai társadalom a tilalomtól a tolerálás felé mozdult, s néhány a teljes elfogadásig jutott.  Ez főleg a „meleg szabadság” mozgalmának köszönhető, és a revideált orvosi kézikönyveknek, amelyek már nem tekintik betegségnek a „homoszexualitást”.

A szivárvány lobogót
 Gilbert Baker tervezte 1978-ban,  San Francisco „Gay Freedom Day” ünnepségére. Azóta  szimbóluma lett a  "melegek szabadságának", amit az egész világon elismernek.

A jelentős haladás ellenére egyes fiataloknak még gondot okoz a szexuális orientációjuk a modern társadalmakban is.  Problémát jelenthet, hogy a kortárs csoport vagy a szülők nem fogadják el, a vallással kerül konfliktusba, elszigetelődik, depressziv lesz vagy épp öngyilkosságra gondol.

A tisztesség ezért megkívánja annak az előítéletnek az elutasítását, hogy minden fiatal mindig csak a másik nem iránt érdeklődik. El kell ismerni, hogy a szexuális érdeklődés iránya különböző lehet.  Ez azt is jelenti, hogy az oktatók ne zárják el és ne cenzúrázzák a klasszikus szövegeket, ne hamisítsák meg a történelmet, a világ egyoldalú szemléletének érdekében.  A reális valóság-ismeret szerint a fiatalok homoerotikus viselkedése sohasem volt ritkaság. Persze gyakran csak átmeneti jelenség, ám ez is indokolja a stigmatizálás mellőzését.  Másrészt a magukat már „melegnek” vagy „leszbikusnak”  tekintő tinédzserek  segítséget igényelnek az ön-elfogadáshoz.

Reproduktiv  viselkedés

A serdüléssel a lányok és fiúk a nemzésre, a reprodukcióra is képessé válnak.  A fejlett országokban a lányok első menzesze 8-12 éves korukban jön meg;  a fiúk első magömlése pedig 12-14 évesen történik.  Ez azt jelenti, hogy testileg igen korán szülővé válhatnak.  Rendszerint azonban pszichológiailag és szociálisan még alkalmatlanok a szülőségre.

Sajnos, sok fiatal fogamzásgátlás nélkül kezd közösülni, s nem tudja felmérni a következményeket. Az első koitusz legtöbbször nem előre tervezett, s csak „megtörténik”.  Ez különösen a nagyon fiatal párok esetén van így.  Holott a már menstruáló lány könnyen terhes lehet, mindjárt az első alkalommal.  Egyes párok sohasem védekeznek, s így könnyen bekövetkezhet náluk egy nem kívánt terhesség.  Ez még a legjobb feltételek esetén is komoly probléma, de a körülmények gyakran egyáltalán nem kedvezőek.  Különösen a lány nem kerülheti el a következményeket..Még ha egészséges és elfogadott csecsemőt szűl is, ez komoly terhet jelent a lányanyának és szüleinek.  Ám legtöbbször a művi abortuszt tekintik az egyedül elfogadható megoldásnak. Egyebektől eltekintve ez is súlyos terhet rak a lányra.

A nem kívánt terhességek problémáját csak a korán kezdett és korszerű szexuális egészség-neveléssel lehet megoldani.  Csaak a saját testük működését megértő, a fogamzásgátlást és a nemi uton terjedő metegségek megelőzését ismerő fiatalok reproduktiv viselkedése lehet racionális és felelősségtudó.

Sweden France Canada Great Britain United States
	Teenagerek: Szülések és abortuszok  néhány országban (1990-es évek)  1,000 nőre jutó 15-19 évesek aránya	Teenagerek: Közösülések néhány országban (990-es évek)  20-24 éves nők %-a, akik már tizenéves korukban közösültek.
	Szülés	15 évesen
	Abortusz	18 évesen
		20 évesen
	Source: Guttmacher Institute, New York, NY.

A  fejlődés  szakaszai

Felnőttkor

Az ember szexuális fejlődése nem fejeződik be az ifjúkorral, hanem folytatódik a felnőttkorban.  Legtöbb nő és férfi a felnőttkorban válik szülővé,  s ez önmagában megváltoztatja életüket és viselkedésüket.  Ettől függetlenül a nemi szerepük és erotikus preferenciáik is változhatnak.  A nőiesség és férfiasság különböző modelljei válhatnak divatossá,  új szexuális technikákat lehet kipróbálni és preferálni, sőt, idővel még a szexuális orientáció is módosulhat.

Mindenesetre a felnőttek szexuális kapcsolatai napjainkban sokféle formát ölthetnek. A másnemű személlyel kötött hagyományoss, élethosszig tartó házasság mellett megtalálhatjuk a „szinglik”,az illegálisan „együttélők” modern életstílusát, és a szexuális „kommunákkal”  kisérletező csoportokat. Egyes férfiak és nők „nyitott házasságban”  élnek, mások a „sorozatos monogámiát”  gyakorolják (vagyis a házasságok és válások ismétlődését).  Azonkívül néhány országban az azonos vagy másnemű párok „regisztrált partnerségét” is elismnerik, míg néhol az azonos neműek házasságot is köthetnek.

Érthető, hogy életük során sokan kipróbálják az említettek valamelyikét, s ezért nehéz  általánosítható következtetéseket levonni a mai szexuális kapcsolatokról.  Ám viszonylag biztosan állítható, hogy  a tartós és boldog kapcsolatok inkább a kölcsönös tisztelettől, bizalomtól és megértéstől függenek, mint a szexuális aktivitástól.  A „szexmek” fontos, másodlagos szerepe lehet, de gyakorisága és intenzitása szükségképpen csökken az életkor előre-haladtával.  Viszont a gyengédségben és testi közelségben kifejeződő szeretet  döntő tényezővé válik.

.

Nemi szerep-viselkedés

Az egyén nemi szerepe megalapozódik a születésnél,  megerősödik a gyermek- és ifjúkor során, de módosítható még a felnőttkorban is.  Mellőzve a komoly nemi szerep-zavarok eseteit  (amelyek egy másik kurzusba tartoznak),  azt látjuk, hogy a nőiesség és férfiasság fogalmai még  az átlagos férfiak és nők számára is változtak a legutóbbi évtizedekben, s változnak ma is.  Nehéz megjósolni, hová vezetnek bennünket ezek a változások.  Időközben azonban a választások növekvő szabadsága növekvő zavart is okozott:

Többé már nem nyilvánvaló, milyen valójában egy „igazi nő” és egy „igazi férfi”.  Ma szinte mindenki egyetért abban, hogy az engedelmes háziasszony és a parancsoló pátriárka szerepei nem korszerűek, s a „passziv” nö” és „aktiv férfi” sztereotipiái is már rég elavultak.  Az alternativ nemi szerep szkriptek azonban, amelyeket napjainkban kínálnak, túlságosan sokfélék és túl gyors változásuk nem biztosít stabilitást. Nőknek:  az érzéki csábító és divat-modell;  a „dolgozó anya”; az önzetlen gondozó;  az okos üzletasszony;  a vállalati  ügyintéző; a politikai aktivista, vagy az otthonteremtő és a család központja.  Férfiaknak:  az „otthonülő férj”;  vagy a „playboy” és „hölgyek lovagja”;  a vakmerő kalandor;  a merész vállalkozó, a nyughatatlan menedzser, a megbízható munkaerő és „erős, de csendes típus”;  vagy a megértő lelki társ, a szebvedélyes szerető;  imádnivaló férj és gondos apa, vagy a komoly szakember, aki nagyvonalúan segít feleségének a háztartásban  stb.  E változatos kínálat mögött  gyakran az a hallgatólagos feltételezés is rejlik, hogy ideális esetben mindezen sszerepeket össze lehet és kell kapcsolni.  Mindez mindkét nem számára megnehezítette egy olyan szerep megtalálását, amely nemcsak a saját, belső igényeiket elégíti ki, hanem arra is képessé teszi őket, hogy egy megfelelőnek talált partnerrel együtt éljenek. A nemi szerep-bizonytalanság aztán a pár erotikus viselkedését is befolyásolhatja.

Dolgozó nők
A 20. század folyamán a nők sok olyan munkában kezdtek érvényesülni, amely korábban a férfiak számára volt fenntartva. Egyebek közt ez változtatta meg a hagyományos női nemi szerepet.

Szexuális  reagálás

Házasság és szexuális teljesítmény A fiatalasszonyok és férjeik szexuális teljesítménye magasabb szintű, mint  a hasonló korú, de nem házas férfiaké és nőké. Ám idővel mindkét csoport. teljesítmény-szintjei csökkennek egy minden idősebb nő számára közös, alacsonyabb szintre és egy másik, minden idősebb férfi számára közös, alacsonyabb szintre.

Fiatal férfiak számára a házasság változást hoz a szexuális teljesítményükben.  20 éves koruk előtt a nős férfiaknak átlag heti  5 orgazmusuk van, míg a nőtleneknek csak alig több, mint 3.  Ám később mindkét csoport gyakorisági görbéi hanyatlani kezdenek. 50 éves korban minden férfinek átlag heti 2-nél kevesebb orgazmusa van;  a  60-as éveikben járóknak 1-nél alig több, a 70 éveseknek pedig 1-nél is kevesebb.  Ezek  Alfred C. Kinsey  megállapításai a 20. század közepén, ám e számok pontosságát különböző okok miatt megkérdőjelezték.  Az általuk jelzett tendencia azonban még ma is érvényes.  Sőt, azóta ezt több új vizsgálat is megerősítette. Másrészt viszont a nőknél  Kinsey és munkatársai egy elég lapos görbével illusztráltak egy sokkal alacsonyabb gyakorisági szintet, amely egész életükre jellemző.  Sem kezdeti, meredek emelkedést, sem későbbi, jelentős hanyatlást nem találtak.  A férfiakhoz hasonlóan a házasság változást hozott a fiatal nőknél is.  Eleinte átlag heti 2-3 orgazmusuk volt. Ám még 30 és 50 éves koruk között is kb. heti 2 orgazmushoz jutottak.  Másrészt a nem házas nők egész életük során alig heti 1  orgazmust jeleztek, hasonlóképpen, mint az 50 év feletti, férjes nők. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a számok csak átlagot jelentenek, s egyénileg rendkívül nagyok a különbségek.  Azonkívül a számok csak orgazmusokra vonatkoznak.  Semmit sem mondanak az orgazmusok eredetéről, s ami még fontosabb, figyelmen kívül hagynak minden más szexuális reagálást. Mégis, épp ez a látszólag értelmetlen redukció a „számolható” eseményekre jól mutatja, hogyan alakul az évek során a férfiak és nők szexuális reagálása. Kinsey megállapításai ezért fontosak.

Erotikus  viselkedés

A  felnőtt erotikus viselkedés, a nemi szerep-viselkedéshez hasonlóan, szintén egy szkriptet illetve szkriptek kombinációját követi.  Ez még  a házasok és nem házasok koituszának  egyszerű esetére is igaz.  A működő intrapszichikus és interperszonális szkripteket  itt színezik az általános, kulturális szkriptek arról, hogy miért fontosak a közösülések, mi a céljuk, ideális gyakoriságuk és „normális”  időtartamuk.  A szkriptek azt is megmondják, hol és mikor kerülhet vagy nem kerülhet rá sor, kinek kell kezdeményezni  stb.  Kulturális szkriptek határozzák meg, hogy a közösülés mellett a szexuális interakció milyen más formái  megengedettek vagy tilosak, és milyen feltételek esetén.  Mindez azt jelenti, hogy a szocio-kulturális környezet változásai valószínűleg az egyéni erotikus viselkedést is megváltoztatják.

Például a legutóbbi fél évszázadban az orális szeretkezés a házas és nem házas heteroszexuális pároknál egyaránt gyakoribbá vált az USA-ban.  Ez kétségtelenül a nyugati országok egyre liberálisabb szociális légkörének köszönhető.  Ez a légkör vezetett először a homoszexuális férfiaknál az anáűlis közösülés elterjedéséhez is, de az AIDS hirtelen megjelenése után  ez a gyakorlat drámaian visszaesett.  Vagyis:  az egyének interaktiv szexuális viselkedése bármely más, szociális viselkedéshez hasonlóan, többé-kevésbé tükrözi a nagyobb, szociális változásokat.

Azonban mindig az egyének ragaszkodnak a régebbi viselkedés-mintákhoz.  Erre jó példa a férfiak által a nagyobb függetlenségre törekvő nők ellen elkövetett erőszak.  Ez az erőszak jórészt kulturálisan szkriptezett,  s a patriarchális idők maradványa, amikor a férfiak dominanciája még elfogadott volt.  Egyes férfiak ma is ezt az elavult szkriptet követik, s átviszik azt az erotikus kapcsolatukba is.  Ez gyakran eredményez szexuális diszharmóniát, funkciózavarokat és végül az utak szétválását.

A pozitiv oldalon: napjainkban sok pár teremt nagyobb harmüniát, különösen későbbi éveikben, mert el mernek hagyni sok, hagyományos sztereotipiát.  Figyelmen kívül hagyva a nemi szerep-viselkedés és az erotikus viselkedés intézményes szkriptjeit, kreativabbá és egyénibbé válnak kapcsolatukban. Ennek folytán pedig nagyobb kielégülést is találnak.

Mindettől eltekintve azonban ne feledjük, hogy a felnőttkor az életnek az a szakasza, amikor a gyermekkor és ifjúkor szexuális szkriptezésének eredményei is láthatóvá válnak.  Az egyén erotikus preferenciái kibontakoznak, s ez jelentős egyéni különbségeket hoz létre.Ennek megfelelően a különböző egyének a szexuális viselkedés egy vagy több típusát gyakorolják.

Reproduktiv  viselkedés, 1

Egyéni szinten a nők és férfiak rendszerint a felnőttkorban akarnak szülővé válni.  A modern társadalmakban  az ifjúkori szülőség nem jellemző, s gyakran egy nem kívánt terhesség eredménye.  Ezzel szemben a legtöbb felnőtt ma tudatosan vállal gyermeket,  s azt is eldöntik, hogy mikor, hányat és milyen időközönként vállaljanak.  A  fogamzásgátlás  mai módszereit alkalmazva az erotikus és a reproduktiv viselkedés számukra teljesen szétválasztható.  Ezt a szemléletet valójában sok kormány bátorítja, az ellenőrizetlen népesség-növekedés miatt.  Jó példa erre Kína, ahol a „páronként egy gyermek”  hivatalos politikája mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy  a szex és a reprodukció  többé nem elválaszthatatlanok egymástól.

Ugyanakkor egyes vallási hagyományok még ragaszkodnak ehhez: a katolikus egyház például elvárja, hogy a közösülés mindig tegye lehetővé a fogamzást.  E doktrina szerint a fogamzásgátlás legtöbb formája „mesterkélt”  és erkölcstelen.

A fogamzásgátlók használatát napjainkban a legtöbb ország az egyén lelkiismeretére bizza. Ez arra a módra is érvényes, ahogyan a párok a meddőséget  kezelik.  Egyesek elfogadják, mint Isten akaratát, s berendezkednek a gyermektelen életre;  mások az örökbe-fogadást választják, s vannak, akik a  meddőség leküzdésének modern módszereit veszik igénybe.

Reproduktiv  viselkedés,  2

Az ember reproduktiv viselkedése nemzetközi szinten egyre több gondot okoz.  Thomas Malthus  óta, vaagyis kb. 200 éve a demográfusok aggódnak a „túlnépesedés” miatt, s megoldandó problémának tartják a születési arányok növekedését.  Bár Malthus legszörnyűbb jóslatai nem váltak be, amitől félt az többnyire még ma is aktuális.  A téma részletezése nem ide tartozik, de legalább egy dolgot meg kell említenünk.

Bizonyosnak tűnik, hogy egyes szegény országokban folytatódni fog a rendkívül magas születési arány.  Vagyis  a szegény pároknak világszerte sokkal több gyermekük lesz, mint a gazdag pároknak.  Másként fogalmazva:  A gazdag országoknak, ahol a gyermekek fejlődési lehetőségei sokkal jobbak, sokkal alacsonyabb a születési arányuk, mint a szegény országoknak, ahol a minőségi oktatás és a jól fizetett munkák sokkal ritkábbak. E trendek okait nem nehéz meglelni.  A fejlett országok női naagyobb szexuális szabadsággal rendelkeznek, könnyen hozzájutnak a fogamzásgátlókhoz, s így elkerülhetik a terhességeket, miközben saját karrierjüket építik.  A fejletlen országok női viszont gyakran képzetlenek, háziasszonyi és anya-szerepre kényszerülnek, s nehezen jutnak fogamzásgátlókhoz.

Eltekintve azoktól a gazdasági és környezeti problémáktól, amelyek ebből az egyenlőtlen népesség-növekedésből adódnak, fölmerül a kérdés, hogy egy ország meddig mehet vagy menjen népességének kontrollja terén?  Még nehezebb megválaszolni egy, a jövőben felmerülhető kérdést:  A gazdag országoknak mennyiben szabad vagy kell kontrollálniuk a szegény országok népesedését?

Átlagos évi népesség-növekedési  arányok, 1980-2015

Szegények       Jobb módúak         Gazdagok

1980 - 1998 1998 - 2015

 A grafikon százalékos arányban mutatja három ország-csoport népesség-növekedését:La szegényekét, a jobb módúakét és a gazdagokét. A növekedési ráták mindhárom csoportban csökkennek. Ám az abszolút számok várhatóan növekednek a közeljövőben, mert egy szélesebb népesedési alapról indulnak. A növekedési ráták  nyilván magasabbak lesznek a  szegény és a közepes jövedelmű országokban, mint a gazdag országokban.
Source: World Bank

Öregkor

Az öregkori szexuális viselkedés újabban divatos téma lett. Nemcsak a tudományos közlemények, hanem  a népszerű magazinok és könyvek is egyre nagyobb figyelmet szentelnek ennek a korábban elhanyagolt témának. 

Az  elhanyagolás egyik oka az egyéni „életciklus”  szerencsétlen  ideája, amely szerint az öregkor visszatérés a korai életszakaszba, vagyis egy „második gyermekkor”.  Az igen fiatalokról és öregekről pedig egyaránt feltételezték, hogy nincsenek szexuális igényeik.  Sőt, a „nyugdijas házakban” és az „idős-gondozókban” az öreg férfiaktól és nőktől gyakran szándékosan elzárták a meglévő, vagy új szexuális kapcsolatok lehetőségét.  Ez a helyzet csak az 1970-es években kezdett megváltozni.  A nyugati média hirtelen fölfedezte az öregeket, mint a népesség növekvő hányadát és mint a hirdetések és más, marketing stratégiák célpontját.  Kezdték megérteni, hogy ma legtöbben tovább élnek, egészségesek maradnak és több pénzük van, mint korábban bármikor.  Vagyis az öregek potenciális vevők igen sokféle termékre, a külföldi utazástól kezdve a gyógyüdülőkig, a lakókocsikig, sportfelszerelésekig, szépítő krémekig, vitamin-tablettákig, divatcikkekig és a szórakozásig.  Ennek folytán az öregeket körül-udvarolták, dícsérték és úgy ábrázolták, mint a hedonista élvezet-hajszolók új, „henyélő osztályát”, amelynek változatlanul nagy az erotikus étvágya.  

 Ám ez az új kép épp olyan hamis, mint a régi.  Az öregedés biológiai folyamata elkerülhetetlenül  a testi erő fogyásához vezet, s ez az erotikus energiát is csökkenti.  Fogy a szexuális kapacitás és teljesítmény, s a test  elárulja az életkort.  A haj megőszül  vagy elfogy, az izmok petyhüdnek, a bőr ráncosodik, romlik a hallás és a látás, s minden mozgás és testi reagálás lelassul.  Ám szerencsére mindezek nem jelentik azt, hogy vége a kielégítő szexuális kapcsolatoknak.  Anélkül, hogy letagadnák saját, testi hanyatlásukat,  az idős nők és férfiak még találhatnak erotikus kielégülést, ha figyelmen kívül hagyják az „öregkori szex” néhány hagyományos, sztereotipikus  szkriptjét. 

Gender Role  (nemi szerep)

Gyakran megfigyelt jelenség, hogy az évek múlásával az idős párok kezdenek hasonlítani egymásra.  Ez nem annyira a testi hasonlóságukat jelenti,  inkább a viselkedésüket, az attitűdjeiket, ahogyan reagálnak egymásra és a környezetükre. Külsőleg a nemi szerep-különbségeik éppoly nyilvánvalóak, mint korábban,  de a fokozatosan mélyülő, kölcsönös alkalmazkodásuk  speciális egyensúlyt teremt köztük, és felpuhít egyes, korábban feltűnő, feminin vagy maszkulin vonásokat.  Ez persze nem minden párra jellemző,  még kevésbé azokra, akik egyedül élének.  A megfigyelés mégis utal a korábban említett igazságra.  Éppen a korán megalapozott és minden társas viselkedést meghatározó  nemi szerep változhat és gyakran változik is a felnőttkorban, s ez a változási folyamat az idősebb korban is folytatódhat.  Sok szülő átrendezi egymás közt a munkamegosztást, amikor gyermekeik felnőnek és  elhagyják a családi otthont.  További tényező lehet a nyugdijba kerülés.  A saját érdeklődés követésének újonnan elnyert szabadsága  azt jelentheti, hogy az asszony önkéntes munkát vállal, vagy tovább tanul valamelyik főiskolán illetve egyetemen.  Másrészt a férj esetleg inkább otthon marad, főz, takarít és valamilyen hobbival foglalkozik.  A pár egy egészen új vállalkozásba is foghat, egyenlő esélyekkel.

 A nemi szerepek még az öregkorban is sokféleképpen változhatnak, s ezek a változások érinthetik a férfi—nő viszonyt is.  Sőt,  a korábbi viselkedési minták abbahagyásának   és a hagyományos szkriptek újraírásának képessége  döntő fontosságú lehet a felnőttkorból az öregkorba való sikeres átmenet szempontjából,  legalábbis a szexualitás  területén.  Például:  A folytatódó elégedettség egyik legnagyobb akadálya lehet az a követelmény, hogy mindig a férfi kezdeményezzen, s hogy a férfi „passzivitása”  a szeretkezés során elfogadhatatlan.  Az idős nők viszont félhetnek, hogy elvesztik nőiességüket, ha irányítanak és  erotikus variációkat kezdeményeznek.  Ilyen gátlások nélkül egy idős pár sokkal könnyebben találhat kielégülést.

Szexuális  reagálás

 Amint láttuk, az életkor előre-haladtával a szexuális reagálás gyengül.  Ez főleg a férfiak többségére igaz, akiknek szexuális kapacitása, motivációja és teljesítménye jelentősen csökken  50 éves koruk felett.  Nőknél a csökkenés kevésbé feltűnő,  akiknek teljesítményszintje rendszerint kezdettől alacsonyabb a férfiakénál.  Ám valójában mindkét nemnél folytatódhat a kielégítő szeretkezés, ha szakítanak az irreális elvárásokkal és  a szexszel kapcsolatos, elavult szkriptekkel.  Egy nő számára ugyanis a menopauza nem jelenti a nemi élet befejezését.  Ellenkezőleg:  sok nő ilyenkor válik aktivabbá, mert többé nem kell félniük a terhességtől és nem kell törődniük a fogamzásgátlással. 

Az idős nők fiziológiailag a hüvelyfal vékonyodását és a hüvelyváladék csökkenését tapasztalják.  Ez helyileg alkalmazott, hormonális gyógyszerekkel kezelhető.  (Egy általánosabb hormonpótlás az egyébként egészséges nőknél és férfiaknál  nem mindig ajánlatos. Egyes esetekben hasznos lehet, de máskor kontraindikált.)  Nőknél előfordulhat a hüvelyizmok gyengülése is, ami tágabbá teszi a hüvelyt.  Az ilyen „laza” hüvely hatékonyan szűkíthető a  PC  izmok  erősítésével.  Sőt, a férfiak is javíthatják szexuális reagálásukat az ilyen gyakorlatok révén.  Mindazonáltal az idős férfiak pénisze lassabban merevedik,  s nem olyan erősen, mint korábban.  Másrészt az orgazmus és magömlés elérésének igénye már nem olyan sürgető,  így hosszabb ideig képes közösülni, mint ifjabb korában.  Mindenesetre, amíg a pár viszonya intim marad és őszintén megbeszélnek mindent,  a gyengébb szexuális reagálás nem feltétlenül zavarja  erotikus kapcsolatukat. Sőt, javíthatja.

A pubococcygeus  izom (PC izom) A függőágy-szerű izom elöl a szeméremcsonttól hátul a coccyx-ig nyúlik.. (Bal) Nőknél körülveszi a hüvelyt.

Erotikus  viselkedés

 Az egyedül élő idős férfiak és nők számára nagy kihívás, hogy találjanak valahol intimitást és gyengédséget.  Sajnos,  modern kultúránk a házasságon kívül alig nyújt más  szkriptet az öregek szexuális kielégüléséhez.  A  „szingli”  vagy özvegy  idősek  nem találnak szociálisan jóváhagyott modelleket az erotikus kapcsolatokra,  s így kénytelenek egyéni megoldást keresni.  Néhány idős pár  külön lakik egymástól, de gyakran látogatják egymást, vagy rendszeresen együtt nyaralnak.  Mások közös háztartásban élnek, de nem házasodnak össze (mert ez számukra anyagilag előnyösebb).  Olyanok is vannak, akik hasonló helyzetű idősekkel élnek együtt.  Újabban sok „nyugdijas-ház”  vagy idős-otthon  is kezdi eltűrni, sőt, segíteni lakóinak szexuális kapcsolatait.

Mindazonáltal ezek és a hasonló kísérletek ma még egy morális  „szürke zónában”  vannak, s nélkülözik a teljes, szociális elismerést.  Túl sok idős ember nélkülözi a testi intimitást és a szexuális gyengédséget.  Társadalmunkban jelentős feladat  olyan kulturális szkriptek  alkotása, amelyek megkönnyítik az idősek erotikus igényeinek teljesülését.  A fejlett világban egyre növekszik a sohasem házasodó  „szinglik”  és a házasság után egyedül élő nők és férfiak aránya.  Ugyanakkor az élettartam meghosszabbodik,  így ez a probléma nyilván még sürgetőbbé válik a jövőben.  Az alábbi ábra a helyzet alakulását illusztrálja az USA-ban,  1970  és 1994 között, ám az általános trend folytatódik  és sok más országban is megfigyelhető.

Az egyedül élő felnőttek százalékaránya, kor és nem szerint (balra: nők; jobbra: férfiak)

Forrás:  U.S. Census Bureau                                                                                                                             

A  szexuális viselkedés tárgyai és alap-típusai

Wilhelm von Humboldt (1767 -1835), a nagy német tudós és egyetemi reformer volt az első modern szerző, aki az emberi szexuális viselkedés morálisan semleges osztályozását bevezette.

Wilhelm von Humboldt, 1826/27-ben felvázolt egy nagyobb,  szexológiai  tanulmányt, “A  függőség története az emberi fajban” címmel.. Ebben a „teremtő ösztön”  és  a  prostitúció történetét kívánta vizsgálni. A  tanulmány, sajnos, sohasem készült el, de vázlatában Humboldt  elsőként vezette az emberi szexuális viselkedés morálisan semleges osztályozását.  Eszerint annak négyféle tárgya lehetséges: Önmaga A másik nem Azonos neműek Állatok Ez az osztályozás még ma is megfelelő, általános bevezetést  nyújt  e nagyon bonyolult témába,  ezért kurzusunk következő részeiben  ezt fogjuk alkalmazni..A mai tudományos terminológiát követve azonban beszélni fogunk a “heteroszexuális” és “homoszexuális  közösülés”  második és harmadik esetéről is (a “hetero-“ és “homo-“ görögül egyszerűen “különbözőt” és “hasonlót” jelent).

1. Szexuális  öningerlés

Atum, az élet megteremtője (Egy ősi, egyyptomi festményből)  Egy ősi, egyiptomi mítosz szerint a teremtő isten, Atum, egyedül lévén a világban, péniszét ingerelte és leszopta saját ondóját. Majd azt kiköpve, megalkotta az első nőt és az első férfit.. Egy ősi. szumer mítosz szerint  Enki isten maszturbált és magömléséből származott az Eufrates és Tigris életadó folyója.

Az ember  (és sok fejlett állat)  képes partnerek nélkül is szexuálisan felizgulni és kielégülni.  Az ilyen  öningerlés  bármely életkorban lehetséges.  Megtörténhet akaratlanul is, miközben az egyén alszik,  vagy a szándékos maszturbáció során.  Vagyis, amíg egészségesek vagyunk, a testünk mindig képes a szexuális reagálásra, függetlenül attól, hogy egyedül vagyunk, vagy társakkal. A szexuális öningerlés a múltban és ma is az ember leggyakoribb szexuális tevékenysége.  Ezt az ősidők óta a világon mindenütt leírták és ábrázolták.  Sőt, néhány ősi teremtés-mítoszban az istenek szexuális öningerlését úgy ábrázolták, hogy az minden élet eredetének tűnt. .

Története

A  szexuális öningerléssel kapcsolatos attitűdök igen különbözőek voltak világszerte, a történelem egymást követő  szakaszaiban.  Volt idő, amikor ajánlották az egészség érdekében,  máskor viszont az egészség  komoly veszélyeztetőjének tartották.  Egyes vallási vezetők súlyos bűnnek nevezték, mások viszont nem törődtek vele.  Még ha csak a nyugati civilizáció történetét vesszük figyelembe,  akkor is azt látjuk, hogy  a vélemények erősen változtak,  a  morális közfelfogás többször teljesen átalakult.

Antikvitás

Claudius Galenus  (Galen) (129-201 AD),  az ókori Róma legnagyobb orvosa  a maszturbációt egészségesként  ajánlotta

Régen gyakran azt hitték, hogy akaratlan orgazmus akkor történik, ha  éjszaka egy angyal, egy szellem vagy démon meglátogatja az alvó embert. Ez a körülményektől függően jó vagy rossz élmény lehetett.  Az ókori görög és római orvosok szerint  a bent rekedt ondó mérgező lehet, s ezért ajánlatos azt rendszeresen kiengedni.  Partnerek hiánya esetén pedig a szexuális öningerlés lehet hasznos alternativa.  Az egyén egészségére nézve mindkét lehetőség kedvező.  Másrészt viszont  az ókori zsidók szerint az ondót mindig meg kell őrizni a gyermek-nemzéshez, s nem szabad „elvesztegetni”.  Ezért az alvás közbeni orgazmusok sajnálatosak, az önkielégítés pedig súlyos bűn. .

Középkor

Az ondó esetleges  „elvesztésétől”  való félelem a férfi önkielégítésének általános elítéléséhez vezetett a kereszténységben.  Bár a Biblia sohasem említi a maszturbációt, később a keresztények egyszerűen átvették a hagyományosan negativ, zsidó attitűdöket.

  Ám  a maszturbáció még a középkori Európában sem tűnt komoly problémának.  Bár a különböző bűnbánati írásokban elítélték, a korabeli egyházi iratok többsége alig említi, vagy csak homályosan utal rá.  Még a 16. században megjelenő, népszerű katekizmusok sem foglalkoztak a témával.  Ez a kihagyás első pillantásra különösnek tűnhet,  de érthetővé válik, ha  tudjuk, hogy a szexualitás középkori fogalma meglehetősen szűk volt.  Sőt, maga a fogalom is ismeretlen volt.  Általában csak a felnőttek közösülését tartották kifejezetten szexuálisnak.  Ezért úgy tűnik, hogy legalábbis a nőknek és gyermekeknek nem volt különösebb bűntudatuk a maszturbáció miatt.  Inkább egyszerűen egy testi feszültség enyhítésének gondolták, hasonlóan a vakaródzáshoz.

Az újkor kezdete

A  16. és 17. században Európa még alig törődött a gyermeki szexualitással és öningerléssel.  Például  IV. Henrik  francia király megmutatta kisfiának azt az ágyat, amelyben őt nemzették, s aztán önmagát is megmutatta, „saját péniszét kezével ingerelte, mondván: Fogd meg, ami téged teremtett.”  Sőt, ahogyan az udvari orvos jelentette, a kis herceg, a későbbi  XIII. Lajos  péniszét a dajka és az udvarhölgyek gyakran dédelgették.  Mihelyt sétálni tudott, ő is szívesen meztelenkedett a felnőttek előtt, akik aztán játszottak vele és puszilgatták a péniszét.  A maszturbációt illetően a királyi udvar Galenusz tanításait követte. Amikor a herceg elérte a serdülőkort,  „öltöztetője”  egyszer merev pénisszel látta őt kiszállni a fürdőből. A buzgó szolga erre rögtön ingerelni kezdte kezével az ifjút, mert  „ez olyan gyógymód, amelynek alkalmazását Angliában látta”.

Henri IV (1553-1610)	Louis XIII (1601-1643)
IV. Henrik  és  XIII. Lajos  francia királyok szexuálisan gátlástalanok voltak, s udvari orvosaik még a „klasszikus” orvosi tanításokat követték. Ezért ők a maszturbációt természetesnek és egészségesnek tartották.

Korai  18. század

Angliában  1710-ben egy névtelen pamflet jelent meg ezzel a címmel:  „Onánia, az önfertőzés förtelmes bűne és annak minden szörnyű következménye mindkét nemnél. Ellátva lelki és testi tanácsokkal azoknak, akik már beszennyezték magukat ezzel az utálatos szokással.”   A szerző, akiről ma úgy tudják, hogy korábban pap volt, de kuruzsló lett, s olvasóit az ondó veszélyes „elvesztegetésének” régi teóriáival örvendeztette meg.  Ő az ilyen viselkedést  „onániának” nevezte, utalással a bibliai Onan-ra, akit az isten azért büntetett, mert nem akarta megtermékenyíteni testvérének özvegyét.  A  szokásnak megfelelően közösült ugyan vele, de a fogamzást  a közösülés megszakításával akadályozta meg.  (Genezis, 38.8-10.) Sajnos, a szerző abszurd gondolatai és félrevezető fogalmai hamarosan  széles körűen elterjedtek és elfogadásra találtak.  A pamfletet gyorsan lefordították több európai nyelvre, s több, mint nyolc kiadásban fogyott el.

Tissot és Rush

Egy tekintélyes  svácji orvos, Samuel Tissot  1760-ban még befolyásosabb könyvet publikált ezzel a címmel: „Onanizmus, avagy tanulmány a maszturbáció által okozott betegségekről”.  A  szerző szerint a maszturbáció nemcsak bűn és bűntett, hanem közvetlenül felelős számos, súlyos betegségért, mint pl. a  „tüdővész, a látás romlása, emésztési zavarok, az impotencia és az elmebaj.”  Tissot nak látványos sikere volt. Széleskörűen idézték, mint a maszturbáció témájának legnagyobb tekintélyét, s az emberiség megmentőjének nevezték.  Néhány évtizeden belül szemlélete hivatalos, orvosi doktrina lett.  A nyugati világ orvosai kezdték a maszturbációt csaknem minden testi probléma gyökerének tartani.

1812-ben, amikor  Benjamin Rush  publikálta „Orvosi kutatások és megfigyelések az elmebajokról”  című könyvét,  a maszturbáció káros hatásait  már mindenütt tényként fogadták el.  Rush  szerint az „onanizmus” nemcsak elmabajt okoz, hanem  „ondócsökkenést, impotenciát, vizelési zavarokat, tabes dorsalist, tüdő-zsugorodást, dyspepsiát, a látás beszűkülését, vertigot, epilepsziát, hypochondriasist, emlékezetvesztést, manalgiát, elhízást és halált.”

(balra) Samuel Tissot (1728-1797) befolyásos és “felvilágosult”  svájci orvos. (jobbra) Benjamin Rush (1745-1813), amerikai orvos, egyike az 1776-os Függetlenségi Nyilatkozat aláíróinak. Később az „amerikai pszichiatria atyjaként” tisztelték..

Graham és Kellogg

A  19. századi Amerikában a maszturbáció bűne elleni küzdelem két, legnagyobb harcosa az „egészséges életmód”  radikális propagálója volt. Ők régi, pszichiátriai aggályokat a diétázás gondjaival hoztak kapcsolatba, új területeket foglaltak el és erősen befolyásolták az USA középosztályi kultúráját.  Sylvester Graham,  egy presbiteri tisztviselő, akire még ma is a ’Graham  kréker’  feltalálójaként emlékeznek, Azonkívül olyan vegetariánus diétát is ajánlott, amely állítólag csökkentette a nemi vágyakat. Ám leginkább az „önmagunkkal visszaélés” elleni népszerű előadóként és szerzőként vált ismertté.  Sikeresen ijesztette meg sok hallgatóját és olvasóját azzal, hogy szinte minden egészségügyi problémát erre a „káros szokásra” vezetett vissza.

A másik, még befolyásosabb, maszturbáció-ellenes  harcos  Dr. John H. Kellogg  orvos volt.  A fanatikus vegetariánus egy gyógyintézetet vezetett  Battle Creek-ben (Michigan), ahol pácienseit beöntésekkel és különböző magokból álló diétával kezelte  8többek közt pattogatott kukoricával).  Ő  is elítélt minden szexuális tevékenységet, mint egészségtelent. Házassága  „elhálatlan”  maradt;  a maszturbációt pedig különösen károsnak tartotta, mint „az éjszaka csendes gyilkosát”.  A maszturbálókat nem engedte be a kórházába, mert reménytelennek tartotta őket.  Minden olyan betegséget, amely a kezelésnek ellenállt,  titkos maszturbációval magyarázott.

(balra) Sylvester Graham (1795-1851) (jobbra) John Harvey Kellogg (1852-1943)

“Maszturbációs  őrület”

Anti-maszturbációs eszközök 1 + 2 “Szüzességi övek” az erekciók megakadályozására. (A második lehetővé teszi a vizelést) 3 + 4 Tüskés pénisz-gyűrűk az erekciók megelőzésére

A  19. század során egyre több orvos hozta kapcsolatba a maszturbációt a súlyos elmebajokkal.  Ahogyan azt 1867-ben  Henry  Maudsley, korának legnevesebb angol pszichiátere magyarázta,  a maszturbációs őrületet  „a korai szakaszban az érzelmek extrém perverziója és a gondolkozás ennek megfelelő torzulása jellemezte,  később pedig az intelligencia hiánya révén éjszakai hallucinációk, öngyilkossági és gyilkossági hajlamok”.  Vagyis a  maszturbálókat potenciális gyilkosoknak tekintették, s csak az tűnt ésszerűnek, ha  zárva tartják őket egy azilumban. Hogy még rosszabb legyen, a „betegséget” későbbi szakaszaiban gyógyíthatatlannak tartották.  Az orvostudomány csak annyit tehetett, hogy a prevencióra koncentrál  és a betegség korai felismerésére.  A  szülőknek ezért azt javasolták, hogy éjszakára kötözzék gyermekeik kezét az ágy széléhez, vagy viseltessenek a fiúkkal  vas tüskékkel ellátott péniszgyűrűt.  Különleges kötések és „szüzességi övek”  tették a nemi szerveket hozzáférhetetlenné.  Az orvosok ügyes mechanikai érzékkel  zseniális szerkezeteket találtak ki, hogy „megvédjenek”  mindenkit, nehogy „visszaéljen önmagával”. Végül, ha mindez kevés volt,  sebészi beavatkozást ajánlottak.  Ezek legnépszerűbbje a  férfiak infibulációja  volt (vagyis fémgyűrűt helyezni a fitymába, így akadályozni az erekciót), a  nőknél  klitoridektomia  (vagyis a csikló kivágása). De a nemi szervek beidegzésének megszűntetése, sőt, néha a kasztráci is szükségesnek tűnt.  Nyilvánvaló, hogy ezek a mechanikai eszközök és a sebészeti beavatkozások a figyelmet állandóan a nemi szervekre és azok funkcióira terelték. Igy csaknem lehetetlenné vált a „páciensek” számára,hogy akár egy pillanatra is elfelejtsék a „problémáikat”. Nem csoda, hogy sokuk számára  a maszturbáció  gondja valóságos megszállottságot eredményezett.. .

20.  század

Wilhelm Reich
(1897-1957)  radikális osztrák pszichoanalitikus, ismét terápiaként ajánlotta a maszturbációt

A  19. század vége felé, amikor a legtöbb nyugati társadalom már indusztrializálódott, s kezdte élvezni gazdasági fejlődésének gyümölcseit, lassan megindult a szexuális liberalizálódás folyamata, s a maszturbációval kapcsolatban uralkodó orvosi doktrina is megkérdőjeleződött.  Először néhány pszichiáter kezdte kétségbe vonni, hogy elmebaj okozója lehet, s egyáltalán van-e közük egymáshoz. Az „ön-visszaélés”  talán csak egy „rossz szokás”, vagy a „fejlődésbeli megrekedés”  tünete.  Ám néhány orvos makacsul állította, hogy egy fiatalember testi fejlődése az ondójának megőrzésétől függ, s testileg gyengülhet, ha túl korán elvesztegeti azt.  Ám ezt az elméletet bizonyítékok híján hamar elvetették. Igy divatossá vált csupán a „túlzásba vitt” maszturbáció veszélyeire figyelmeztetni, s ez egy ideig kényelmes visszaeső poziciónak bizonyult. Minthogy a „túlzásba vitelt”  sohasem határozták meg pontosan, semmilyen tudományos bizonyíték nem volt, így senkit sem rettentett el az önkielégítéstől.  Másrészt egyes pszichoanalitikusok, pl. Wilhelm Reich  a maszturbációt gyógyhatásúnak kezdték tartani,  legalábbis a nők számára.  Végül a modern szexológia sikeresen demonstrálta, hogy a maszturbáció önmagában semmilyen testi vagy lelki kárt nem okoz, a „túlzásba vitel”  pedig nagyon viszonylagos.  Míg egyesek sohasem maszturbálnak egész életükben, mások viszont naponta többször, évtizedeken keresztül, s egyik viselkedés épp olyan „természetes”, „normális” és „egészséges”, mint a másik.

Nők és férfiak maszturbációja gyermekkortól a középkoruakig
Azon nők összesített százalékaránya (piros) és a férfiaké (kék), akik orgazmussal masturbáltak, adott életkorban
Forrás: Kinsey et al., 1948

Viszont,  míg a szexuális tevékenység merevsége és rutinja kétségkívül rossz,  nincs különösebb varázsa  az örökké változó  torna-mutatványoknak sem.  Nem létezik olyasmi sem, mint a koitusz legjobb, sőt, „természetes” vagy „normális” poziciója.  Végül is a fantáziadús szexuális partnerek igényeik és vágyaik kielégítése során spontán módon, a körülményeknek megfelelően variálják  közeledéseiket, s így megtalálják a saját, újszerű koitális pozícióikat.  Az ilyen poziciók részletes leírása felesleges, sőt, káros is lehet, mert erősítheti a koitusz mechanisztikus szemléletét.

Továbbá, valószínűleg értelmetlen egyáltalán felsorolni a különböző, jól körülírt koitális poziciókat.  A koitusz mindig magába foglal egész sor olyan mozgást, amelyek folyamatos egészet alkotnak, s legtöbb partner egyik pozicióról a másikra tér át anélkül, hogy megtervezné vagy tudatosan akarná.  Pedánsnak tűnik  összeírni 10, 12, 20  vagy még több külön poziciót és mindegyiknek  valamilyen jelentést tulajdonítani.  Persze bárki megkülönböztethet néhány alapvető koitusz-technikát, bár kevés ilyen van:  a partnerek állhatnak, ülhetnek vagy fekhetnek;  szembe nézhetnek egymással, vagy a nő hátat fordíthat a férfinek, bármelyikük lehet felül, vagy fekhetnek oldalt.

Orgazmus  az  alvás  során

Régóta  köztudott, hogy az ember alvás közben is képes szexuális reagálások átélésére.  Egyes kultúrákban és történelmi periódusokban azonban csak a férfiakat tartották képesnek erre.  Például a Bibliából tudjuk, hogy az ókori zsidóknál annak a férfinek, akinek álmában orgazmusa volt,  rituális fürdőt kellett vennie, hogy megtisztuljon.  Akaratlan magömlését  „polluciónka”, szennyeződésnek hitték, ami őt „tisztátalanná”  tette. (Leviticus  15, Deuteronomy 23)  Nők számára nem állítottak hasonló követelményt.  Minthogy a nőknek nincs magömlésük,  senki sem törődött esetleges, spontán orgazmusaikkal.

 A középkorban azonban ez némileg megváltozott, mert újjáéledni látszott  az éjjeli démonok  ókori, babonás hite.  A  szexuális álmokat ennek megfelelően az ördög látogatásának tulajdonították, aki vagy egy férfi alatt fekvő nő  (egy ún. succubus) formájában  jelent meg, vagy egy nőn fekvő férfi  (egy incubus) formájában.  Ez az elképzelés később fontos szerepet játszott a  „boszorkányok”  ún.  „felfedezésében”  és  15.-17.  századi üldözésében, ami a tömeghisztéria  és az emberi ostobaság egyik legszomorúbb epizódja volt.

Incubus
Középkori könyv- illusztráció

 Szakkifejezések

 Vallási és orvosi tekintélyek ezt a jelenséget még az utóbbi évtizedekben is  „éjszakai pollúciónak”,  vagy  „éjjeli magömlésnek”  szokták nevezni.  Csak a 20. század közepe táján  tudtak Kinsey és munkatársai megbízhatóbb adatokat gyüjteni az ilyenfajta szexuális kielégülések gyakoriságáról.  Adataik szerint nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is vannak orgazmusaik az alvás során, bár náluk  ritkábban.  Ennek folytán Kinsey már nem  „éjszakai magömlésekről”  beszélt, hanem „éjszakai szexuális álmokról”.  Ez a kifejezés már  mindkét nemre alkalmazható,  ám nem elég pontos.  Hiszen szexuális álmok egy délutáni alvás közben is előfordulhatnak, s akkor  „nappali szexuális álmokról”  kellene beszélni.  Ezért  az  „alvás közbeni orgazmus”  tűnik a legegyszerűbb és legpontosabb kifejezésnek.   

Természetes  funkciója

Szexuális álmok Az ifjú herceg csókjával fölébresztett “alvó Szépségről” és „Hófehérkéről” szóló tündérmesék  szimbolikus formában  a lányok szexuális álmairól szólnak.

Az  alvás közbeni orgazmusok csaknem mindig szexuális álmokhoz kapcsolódnak, különösen a férfiaknál.  Ha nemileg érettek,  akkor magömlésük is van, vagyis  „nedves álmaik”  vannak.  Ezek az álmok szokatlan, sőt, tiltott viselkedést is tartalmazhatnak,  például közösülést egy közeli rokonnal,, gyermekekkel vagy állatokkal,  csoportszexet,  exhibicionizmust  és sok más tevékenységet,  amit az egyén az ébrenlét során megengedhetetlennek tartana.  Az alvás során azonban normális gátlásaink és önkontrollunk sokkal kevésbé hatékonyak, s tudattalan vágyainkat így ártalmatlan, szimbolikus módon élhetjük ki.  A tudatos gátak hiánya magyarázza azt a jelenséget is, hogy sokan  (különösen a nők)  jóval gyorsabban jutnak orgazmushoz álmukban,  mint éber állapotban. Az ilyen élményekkel kapcsolatos vallási és orvosi attitűdök ma általában nagyon elnézőek.  Sokan egyáltalán nem törődnek velük, vagy csak akkor tartják bűnnek, ha azokat tudatosan elősegítik és élvezik.  Ma széleskörűen elterjedt nézet, hogy az alvás közbeni orgazmusok  szükségesek és egészségesek, s  akár a  szexuális  absztinencia  „természetes” ellensúlyozását jelenthetik.  Ez a népszerű vélemény azonban tévesnek tűnik.  Például  Kinsey megállapításai szerint, azok a nők, akik hirtelen elvesztik a heti többszöri, szeretkezéses  orgazmus lehetőségét, nem élnek át jóval több, alvás közbeni orgazmust.  Tény viszont, hogy egyes nőknél az akaratlan orgazmusok száma csak akkor nőtt, ha az ébrenléti orgazmusaik száma is növekedett.  Vagyis  az alvás közbeni orgazmus  az emberi test normális funkciója lehet, de nem pótolja a  tudatos  szexuális tevékenységet.

Maszturbáció

Fent: Két műpéniszt  (dildókat) maszturbációra használó nő Lent: Maszturbáló szatir (Ókori görög vázafestmények nyomán)

A  „maszturbáció”  szava a  latin  masturbare  igéből származik,  amely kézzel történő  ingerlést  jelent.  (manus = kéz  +  turbare = megzavarni) A szakkifejezést csak kb. 200 éve vezették be az angol nyelvbe.  Korábban olyan, pontatlanabb utalásokat és leírásokat használtak, mint „kamaszos szenvedélyek”  vagy  „magányos  élvezkedés”.  Napjainkra azonban a  „maszturbáció”  szó a legtöbb európai nyelvben meghonosodott,  a szakkönyvekben pedig minden egyéb kifejezést helyettesített.  Ilyenformán ebben a kurzusban is ezt a  közismert  kifejezést kell alkalmaznunk.   Mindazonáltal fontos tudnunk, hogy ez a kifejezés valójában pontatlan  és félrevezető, hiszen a férfiak és nők is képesek magukat a kéz használata nélkül szexuálisan  ingerelni. Ezért a modern szexológusok szerint  maszturbáció  „bármely szándékos, testi öningerlés,  amely  szexuális reagálást  eredményez.”

 Korai  élmények

 Mind a nők, mind a férfiak már csecsemőkorban maguktól megtanulhatnak maszturbálni.  Miközben nemi szerveikkel játszanak, rájöhetnek, hogy ez kellemes érzés, s aztán később is igyekeznek megismételni ezt az élményt.  A tudatos és rendszeres maszturbáció azonban többnyire csak a serdülőkorban kezdődik.  A  fiúkat gyakran más fiúk tanítják maszturbálni,  vagy  beszélgetéseik során hallanak erről.  Minthogy a szexuális témákat a fiúk sokkal őszintébben szokták megvitatni, mint a lányok,  rendszerint korábban jutnak több, szexuális információhoz.  A lányok viszont többnyire egyedül és véletlenül fedezik fel a maszturbációt.  Egyesek a  „petting”  révén jönnek rá,  mások könyvekben vagy magazinokban olvasnak róla.  Egyes lányoknál még az is előfordul, hogy maszturbálnak, de csak évek múlva jönnek rá, hogy ez valójában maszturbáció.

  Nők

 A nők egyik vagy mindkét kezüket használják a maszturbációhoz.  Legtöbbször az egész vulvát ingerlik, vagy finoman simogatják a csikló makkját és a kisajkakat  (labia minora).  Vannak nők, akik egyidejűleg a mellbimbóikkal is játszanak;  s  előfordulhat, hogy a mellek ingerlése önmagában is  orgazmust eredményez.

A  kezek  használata helyett mind a nők, mind a férfiak nemi szervüket valamilyen tárgyhoz dörzsölhetik, például egy párnához,  törülközőhöz, lepedőhöz, vagy a matrachoz.  Egyes nők  a kerékpározás révén is orgazmushoz jutnak. Sok nő úgy is tud maszturbálni, hogy keresztbe tett, vagy egymáshoz szorított lábakkal  ritmikusan előre—hátra mozog.  Előfordul, hogy a ritmikus izomfeszítés önmagában is elegendő az orgazmus kiváltásához. 

Sok férfi azt hiszi, hogy a nők az ujjaikat vagy valamilyen hengeraléakú tárgyat vezetnek a hüvelyükbe, amikor maszturbálnak.  Ám azok a nők, akik különböző tárgyakat vezetnek be mélyen a hüvelyükbe, gyakran csak a férfiak kedvéért teszik ezt.  Az e célra használt tárgyak rendszerint egyszerű  háztartási eszközök,  pl. gyertya vagy uborka.  Ősidők óta ismertek a műpéniszek vagy  dildók. A  dildókat fából, gumiból vagy plasztikból készítik.  Ma már más  maszturbációs eszközök is vannak a piacon,  pl. pénisz alakú elektromos vibrátorok.  Vannak már olyan vibrátorok vagy masszirozó gépek is,  amelyek a külső nemi szervek ingerlését szolgálják.  Az ilyen eszközök sokkal hatékonyabb szexuális ingerlést biztosítanak,  mint a hüvelybe vezethetők.    

A  vibrátorok három tipusa

 Férfiak

A  szándékos szexuális öningerlés a férfiaknál is sokféle módon történhet.  Az esetek jelentős részében főleg a kezeket használják:  simogatják vagy dörzsölik a péniszüket, egészen az orgazmusig.  Ugyanakkor egyik kezükkel a test más erogén zónáit is ingerelhetik.  Szexuális izgalmuk fokozása érdekében például  megemelhetik a herezacskót, vagy az anusba vezetik egyik ujjukat.  Néha még az is előfordul, hogy  egy kemény tárggyal, pl. egy dróttal ingerlik a húgycsövüket.  (Közben persze nem tudják, hogy ez fájdalmas és veszélyes lehet.)  A piacon  többféle mechanikus és elektromos segédeszközt árusítanak a férfi maszturbációhoz (pl. vákuum pumpákat).  Ezek az eszközök  ritmikus, szívó hatást gyakorolnak a péniszre,  s valamilyen terápiás hatásuk is lehet a testileg fogyatékos vagy szexuális funkciózavartól szenvedő férfiakra.  Ám az egészséges férfiak számára semmilyen előnyt nem nyújtanak a maszturbáció „hagyományosabb”  formáihoz képest.

“Szexuális  segédeszközök”

A különböző “sex shopok” ma sok országban árulnak “szex játékokat” vagy “segédeszközöket”.
(Balra) Egy átlátszó, kemény anyagból készült vákuum pumpa, az erekció megkönnyítésére.
(Jobbra) Egy elemmel hajtott, vibráló cső, puha anyagból készült, maszturbációs segédeszköz.

 Gyakori  tevékenység

Néhány orvosi tankönyvben a maszturbációt csaknem kizárólag ifjúkori tevékenységnek tekintik. Köztudott, hogy sok tinédzser számára valóban a leggyakoribb, sőt, egyetlen módja a szexuális kielégülésnek.  Ám ez nem jelenti, hogy csak az emberi szexuális fejlődés korai szakaszaira jellemző, s hogy csak a fiatalok számára „megfelelő”.  Egyszerűen arról van szó, hogy a fiataloknak kevés a lehetőségük a közösülésre.  Valójában azonban sok felnőtt is maszturbál, a házaspárokat is beleértve.  Önmagában az a tény, hogy egy házas egyén maszturbál,  semmit sem árul el a házastársi kapcsolatról.  Egy férj vagy feleség a rendszeres közösülések mellett is igényelheti és évezheti ezt. 

Az idősebb férfiak és nők is újra, jobban érdeklődhetnek a maszturbáció iránt, ha egyedül élnek, vagy ha a partnerük beteg, gyenge vagy más okból alkalmatlan.  Ezekben és sok más esetben a maszturbáció a közösülés pótléka lehet, ami csökkenti a feszültséget, működteti a testet, stimulálhatja a fantáziát és karban tartja a szexuális kapacitást.  Végül pedig a maszturbáció igen fontos lehet a valamilyen fogyatékossággal élők számára, akiknek nagy segítséget nyújthatnak a ma kapható mechanikus vagy elektronikus  segédeszközök.  

 A maszturbáció és a házasélet  éves gyakorisága
Mr. C., egy európai férfi, házas és két gyermek apja, feljegyezte szexuális életét, gyermekkorától 67 éves korig.
Amint azt a két görbe mutatja, a maszturbáció (piros) volt házassága előtt az egyetlen kielégülési mód, de ez folytatódott a házasélete során is  (kék). Mr. C viselkedése nem feltétlenül tipikus. Ám a grafikon megmutatja
a férfi szexuális kapacitás tipikus kiugrását a pubertást követően …    .

2. Heteroszexuális  közösülés

A szexuális közösülés korai ábrázolás Sziklarajz, ca. 1500  I.e. Guangxi province, Kina Courtesy China Sex Museum, Tongli

A szótár szerint  a közösülés  szó  (latin: intercurrere= kapcsolódni) bármilyen cserére vagy kommunikációra utal két személy között.  Igy  általában beszélhetnénk  szociális közösülésről, vagy két, egymás felé forduló ember esetén vizuális közösülésről, , két beszélgető ember közötti orális közösülésről, két kezet rázó ember között pedig manuális közösülésről. Ám ezt a kifejezést sok tankönyv jóval szűkebben értelmezi.  A közösülés ekkor csak a kommunikáció egy sajátos fajtáját jelenti:  éspedig a szexuális közösülést.  Sőt, gyakran csak ennek egy sajátos fajtáját, a vaginális közösülést, vagyis a koituszt jelenti számukra.  Sajnos, ezt a leszűkített jelentést a közvélemény ma már széles körűen elfogadta. A népszerűsítő írások például  gyakarn különbséget tesznek a „közösülés” (koitusz) és a „petting” (a szexuális intimitás minden más formája)  között. Azt is kijelentik, hogy a „közösülés”  drámai eseményét meg kell előznie az „előjátéknak” és követnie kell az „utójátéknak”. Vagyis szerintük az igazán lényeges szexuális kapcsolat csak a pénisz és a vagina között jöhet létre. Ez nagyon szűk látókörre vall.  Hiszen, mint ahogyan az 1. kurzusban láttuk, az emberi szexuális reagálás az egész testre kiterjed, az orgazmus pedig sokféle módon érhető el.  A koitusz valóban a szexuális kapcsolat leggyakoribb formája, de semmiképpen sem az egyetlen.  Sőt, sok nő és férfi számára még csak nem is a leginkább kedvelt.  Továbbá igen sokan fizikailag képtelenek a koituszra, bizonyos fogyatékosságok, sérülések vagy betegségek miatt. Mindazonáltal  közülük sokan képesek és gyakorolják is a közösülés egyéb formáit, s így kielégítő szexuális kapcsolatuk lehet.

Nemcsak koitusz

Koitusz. Leonardo da Vinci (1452 - 1519) anatómiai ábrája Windsor, British Royal Collection

A koitusz a szexuális közösülés egyetlen olyan formája, amely nemzést eredményezhet,  s ezért kultúránkban már régóta a legfőbbnek tartják.  A zsidó és keresztény vallási hagyományok szerint a szex és a nemzés elválaszthatatlannak számított.  Minden olyan szexuális aktivitást, amely jellegénél fogva nem vezethetett terhességhez, bűnösnek és mélyen elítélendőnek tartottak.  Sőt, a legtöbb nyugati országban a vallás szerinti bűn gyakran jogilag is bűncselekménnyé vált.  A  nem közösüléses szeretkezés súlyos bűnnek szűmított,  így a büntetés is igen szigorú lehetett.  Végül a pszichiáterek a bűnt betegséggé változtatták;  mondván, hogy azok a felnőttek, akik a koituszt nem részesítik előnyben bármely más szexuális játékkal szemben, azok elmebetegek, vagy legalábbis „éretlenek”. A koitusz jelentőségének eltúlzása  sokak életét elrontotta. A modern szexterapeuták szerint a pénisz és vagina folytonos előtérbe helyezése a férfiak és nők más „erogén zónáit”  lassan érzéketlenné tette, s ezzel akadályozta nemi működésüket  (lásd az  5. kurzust).  Ameddig a koituszt kiáltották ki a szeretkezés egyetlen  vagy legjobb formájának, addig minden más forma egyértelműen alacsonyabb rendűnek számított.   Legjobb esetben „pótléknak” vagy a „lényeges esemény előjátékának” illetve „epilógusának”  tekintették Vagyis a párok szinte kötelezőnek érezhették, hogy spontán erotikus próbálkozásaiknak közösüléssel kell végződniük. Szeretkezéseiket így továbbra is különböző szakaszokra kellett tagolniuk, ezért képtelenek voltak erotikus potenciáljukat szabadon alakítani.

Saját meghatározásunk

Ebben a kurzusban nem követjük a legtöbb szexuális vagy házassági kézikönyv szokásos megközelítését, hanem átfogóbb módon tárgyaljuk a témát. Igy, ahelyett, hogy speciális és bonyolult preferenciákkal terhelnénk az olvasót,  igen egyszerű definicióval kezdjük.

         Szexuális kapcsolat bármely olyan kommunikáció,  amely szexuális reagálást
         tartalmaz.

Az ilyen kommunikációnak persze sokféle formája lehet.  Szexuálisan reagálhatunk egymásra,  ha ölelkezünk és csókolózunk, de akkor is, ha csak egymás szemébe nézünk, vagy  telefonon beszélünk egymással. Vagyis nem kell megérinteni egymás nemi szervét, sőt, egyáltalán nem kell testi kapcsolatba kerülni. Mégis, amíg van valamilyen „megérintettség”  és a szexuális érzések kölcsönös tudomásul vétele, addig a szó valódi értelmében szexuális kapcsolatról beszélhetünk..

A szexuális  kapcsolatok alapvető típusai

 Tudományos szerzők gyakran tartják szükségesnek, hogy jellemezzék és osztályozzák mindazt, ami a szeretkezéskor történik.  Például még a közvetlen testi kapcsolat nélküli érintkezést is feloszthatják néhány al-típusra.  Igy azt az egyént, akit egy obszcén telefonhívás felizgat, s aki még bátorítja is a hívót,  „vokális és hallási közösülőnek”  tartják.  Ugyanígy beszélhetünk  „levélváltásos szexről”  vagy „internetes szexről” olyanok között, akik egymásnak szexuálisan izgató leveleket, fényképeket és e-maileket küldenek, vagy webkamerákkal figyelik egymást.

  Ám a köznapi életben ez a terminológia felesleges és könnyen pedánsnak, erőltetettnek tűnik.  Ezért praktikus okokból a legtöbb szakember néhány alapvető terminust használ, amelyek a szexuális kapcsolatoknak csak olyan formáira vonatkoznak, ahol  közvetlen testi kapcsolat jön létre legalább az egyik fél nemi szervével. Ez jelentősen leegyszerűsíti a dolgokat.  Ezért itt ezt a szokást követjük, s a szexuális kapcsolat négy alaptípusát különböztetjük meg.

Manuális  közösülésről  beszélünk (lat. manus: kéz), ha az egyik partner nemi szerve  kapcsolatba kerül a másikuk kezével.

Orális  közösülésről  beszélünk (lat. os: száj), ha az egyik partner nemi szerve kapcsolatba kerül a másikuk szájával.

Genitális  közösülésről  van szó (lat. genitalia: nemző szervek), ha az egyik partner nemi szerve kapcsolatba kerül a másikuk nemi szervével.

Anális  közösülés (lat. anus: végbélnyílás), ha az egyik partner nemi szerve kapcsolatba kerül a másikuk ánuszával.

Nem kizárólagos

Erotikus szobor egy ősi,  hindu  templomról, Khajuraho-ban, India közepén, az i.u. 10. századból Courtesy of Sudheer Birodkar

A szexuális kapcsolat  4  alaptípusa nem jelent kizárólagos alternativát  vagy szeparált közeledést.  Tény, hogy egyes férfiak és nők a szexuális kapcsolatnak csupán egyetlen típusára szorítkoznak, de a legtöbb pár ma inkább váltogatja a szeretkezés különböző formáit. Igy közösülésük először manuális lehet, aztán orális és végül genitális.  A pedánsak még többféléről beszélnek, például  „vizuális közösülésről”, amikor a partnerek egymás szemlélésével erősítik szexuális reagálásukat.  De lehet szólni „femorális közösülésről”  (latin  femora:  comb) is, valamint   „mammális közösülésről” (latin  mamma:  mell),  amikor  a férfi péniszét a partnerének combjai vagy a mellei közé helyezi.  A párok órákat tölthetnek egymás karjaiban, s kipróbálhatják a szeretkezés minden variációját, mielőtt kielégülnek.  Máskor meg egyszerűen élvezik egymás kölcsönös ingerlésénét anélkül, hogy orgazmusra törekednének.  Mindezek egyike sem módosítja  definiciónkat.   Másrészt  vegyük figyelembe, hogy itt csak az ilyen interakciók szexuális jellege érdekel bennünket.  Például a manuális közösülés definiciója nem alkalmazható egy páciens nemi szervének orvos általi vizsgálatára.  Az a puszta tény, hogy valakinek a nemi szerve  kapcsolatba kerül egy másik személy kezével, szájával, nemi szervével vagy ánuszával, önmagában még nem indokolja, hogy szexuális kapcsolatnak nevezzük.  Ez a kifejezés csak akkor indokolt, ha legalább az egyikük szexuálisan reagál, s a másik  ezt észleli és elfogadja.  Ez többek közt azt is jelenti, hogy a pusztán kiváncsiságból egymás nemi szervét megérintő gyermekek esetén sem beszélhetünk szexuális kapcsolatról..

Nincs érvényes standard

Közösülni készülő pár.  Ógörög váza-festmény Staatl. Museen zu Berlin, SPK

Bár viszonylag könnyű egyetérteni a szexuális kapcsolat általános definiciójában, ésszerűtlen lenne standard leírást  adni róla. Az  emberek között a szex lényegében személyes ügy.  A szexuális érdeklődés egyénileg különböző, s így monden pár másként szeretkezik.  Vannak, akik egész életükben egyféle mintát követnek,   mások az adott alkalomnak megfelelő módokat keresnek, vagy tetszés szerint variálják szeretkezésüket.  Vannak párok, akiknek néhány perces, sőt, másodperces szeretkezés is elegendő, míg másoknál órákig tart.   Egyesek sohasem ismétlik meg az élményt vagy csak hosszabb időközönként;  mások viszont évekig naponta többször közösülnek. Semmi baj sincs ezekkel a szokásokkal mindaddig, amíg megfelelnek az  érintetteknek; épp ezért nevetséges, ha bármely „tekintély”  mást tanácsol.   Ám a nyugati történelem hosszú periódusaiban mégis csak a koituszt, azaz a nemzést biztosító közösülést tartották „természetesnek” és elfogadhatónak.  Szerencsére időközben a legtöbb vallási, jogi és orvosi tekitály felvilágosultabb attitűdöt fogadott el.  Megértették, hogy a szexuális kapcsolatban a partnerek egész személyisége vesz részt  és hogy a szexuális érintkezés bizonyos testrészekre szűkítésének igénye  természetellenes.  A szexuális kísérletezés széleskörűen elfogadottá vált.  A következő szekciók a szexuális közösülések széles körére utalnak anélkül, hogy  a reprodukciót vagy az orgazmust hangsúlyoznák.  A szöveg nem foglal állást  a szexuális közösülés semmilyen standardja, normája vagy célja mellett,  kivéve a  kölcsönös élvezetet.

Manuális  közösülés

 A manuális közösülést úgy határozhatjuk meg, mint szexuális kapcsolatot az egyik személy nemi szerve és a másik személy keze(i)  között.

A régebbi házassági kézikönyvek az ilyen kapcsolatot gyakran „pettingnek” vagy a koitusz  „előjátékának”  nevezték.  Egy nő nemi szervének intenziv kézzel ingerlését  szükségesnek tekintették  a nő teljes felizgatásához, s a férfiakat ennek rendszeres alkalmazására bíztatták, hogy így járjanak partnernőjük kedvében. Sajnos, sok férfi úgy gondolt erre az „előjátékra”,  mint egy újabb, kellemetlen férfi kötelességre.  Azonkívül, minthogy keveset tudtak a női szexuális reagálásról,  néhányan  annyira túlingerelték a klitoriszt, hogy inkább fájdalmat okoztak, mint gyönyört.  A nők viszont gyakran egyáltalán nem kedvelték a férfi nemi szerv megérintését.  Vagyis a manuális közösülést ritkán tekintették kölcsönösen élvezetes élménynek.  Ám napjainkban megvalósulni látszik a szexuális attitűdök általános változása.  Ma sok férfi és nő őszintén közli egymással, hogy mit kedvelnek a szexben, és sokkal inkább hajlandóak kísérletezni. Igy kezdik megérteni, hogy a koitusz nem az egyetel módja a szexuális kielégülésnek.  Sőt, rájöhetnek, hogy nagy élvezetet adhatnak és kaphatnak egymás testének megérintése, simogatása és masszirozása révén is.  Mi több,  a modern szexuálteraoeuták  arra is rájöttek, hogy az ilyen, kölcsönös gyengédség feloldhatja a szexuális gátlásokat, s így segíthet a szexuális funkciózavarok leküzdésében.

Férfi - nő

Maria Theresia (1717 -1780)  Austria főhercegnője, Magyarország és Bohemia királynője, a római birodalom császárnője. Házassága kezdetén udvari  orvosa ezt a tanácsot adta férjének (latinul): “Ceterum censeo vulvam Sanctissimae Majestatis ante coitum esse titillandam" (Azt hiszem, hogy őfelsége vulváját a koitusz előtt csiklandozni kell). Őfelsége  16 gyermeket szült..

Miközben a partnerek fokozatosan megismerik egymás erogén zónáit,  valószínűleg újra és újra visszatérnek azokoz, amelyek a legérzékenyebbek, vagyis a nemi szervekhez.  Igy természetesen manuális közösülésbe kezdenek.  Azt is felfedezik, hogy bármelyikük kezdeményezhet, vagy akár egyszerre is ingerelhetik egymást.  Ez utóbbi esetben persze kölcsönös maszturbációról beszélhetünk.  A nőt maszturbálni kívánó férfinek nyilván meg kell kérdeznie őt: hol és hogyan szereti az ingerlést.  (Aligha van két, egyformán maszturbáló nő.)  Többnyire azt a választ kapja, hogy a csikló makkja túl érzékeny a direkt ingerléshez, s hogy sokkal jobb a csikló oldalát és a kisajkakat  (labia minora)  símogatni. Továbbá, ahogy a nő szexuálisan felizgul,  hüvelya magától nedvesedni kezd, a férfi pedig ezt a váladékot ujjaival a csikló környékére viheti, hogy annak esetleges kidörzsölését elkerülje.  Arról sem szabad elfeledkeznie, hogy az izgalom növekedésével a csikló vissza-húzódik fitymája alá, s így elérhetetlenné válik.  Ám, ha követi a nő „instrukcióit” és továbbra is ingerli a vulva egészét, rendszerint orgazmushoz juttathatja a nőt.  Sőt, minthogy sok nő gyors egymásutánban több orgazmusra képes,  akár folytathatja is ezt az ingerlést, vagy átválthat az orális vagy genitális közösülésre. .

Nő - férfi

Elszorítási technika. Az orgazmusukat nehezen időzítő férfiakat segítheti a szexterapeuták által gyakran ajánlott módszer. A nő maszturbálja a férfit, s amikor az közel jut az orgazmushoz, alkalmazzon “elszorítást”.   a péniszen, az ábrán mutatott módon. Igy a nő segíthet partnerének az orgazmus késleltetésében. (A részleteket lásd itt.)

Minthogy a hagyományos házassági kézikönyvek a nőt szexuálisan passzivnak jellemzik, ritkán ajánlják neki, hogy ingerelje férjének nemi szervét.  Ám nagyon sok férfi szereti és élvezi péniszének dédelgetését.  Valójában semmilyen más ingerlés nem eredményezi a férfi szexuális felizgulását ilyen gyorsan.  A férfit hatékonyan ingerelni kívánó nőnek persze ajánlatos megkérdeznie, hogyan szereti ő pénisze ingerlését.    Legtöbbször azzal is fokozhatja a férfi élvezetét, ha benyálazza ujjait, vagy vizes alapú sikosítót használ.  Ha a férfi eközben orgazmust él át, általában némi időre van szüksége egy újabb erekcióhoz.  Ám még ekkor is képes kielégíteni a nőt, ha erre igénye van.  Ilyenkor alkalmazható a manuális vagy orális technika. Egyes nők idegenkednek  a férfi péniszének kézzel ingerlésétől, mert azt hiszik, hogy ez nem nőies, inkább gyerekes vagy bűnös.  Azt is gondolhatják, hogy egy „igazi”  férfi úgysem engedné magát ilyen módon „használni”. Ám ezeket a nőket emlékeztetni lehet arra, hogy  a férfiak a történelem során  épp az ilyen szolgáltatásokért is  fizettek a prostituáltaknak, és hogy még ma is egyes masszázs-szalonok szép jövedelemre tesznek szert ebből. Mint említettem, a modern szexterapeuták számára már rég nyilvánvaló a manuális közösülés terápiás értéke, s közülük sokan ajánlják pácienseiknek ennek gyakorlását.  E tanács oka egyszerű:  Azok a férfiak és nők, akik megtanultak egymásnak kézi ingerléssel örömet szerezni, általában a szexuális közösülés minden más formájának gyakorlásába is könnyen belejönnek.

Orális  közösülés

Orális  közösülés. Kolumbusz előtti kőedény, Mochica kultura, Peru.

Az orális közösülés lényege a szexuális kapcsolat az egyén nemi szerve és partnerének szája között. A nemi szervek és a száj a test két, legkönnyebben ingerelhető erogén zónája, igy természetes, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljenek. Az ilyen viselkedés igen gyakori csaknem minden emlősállatnál, és biológiai szempontból semmi sem indokolná, hogy az ember, mint legfejlettebb és legszenzitívebb emlős miért lenne kivétel ez alól. Ám egyes társadalmakban és történelmi korszakokban az orális közösülést bűnnek, törvényszegésnek vagy betegségnek tekintették és az ezt gyakorló párokat szigorúan megbüntették.  Hagyományos vallási, jogi és pszichiátriai elítélése ellenére az orális közösülést mégis mindig, széleskörűen gyakorolták kultúránkban.  Ez aligha meglepő, minthogy nagyon is kielégítő lehet mind a férfi, mind a nő számára.  Azonkívül nem vezethet gyermeknemzéshez és így nagyon megfelel azoknak a pároknak, akik aggódnak a nem kívánt terhesség miatt és nem jutnak megfelelő fogamzásgátlókhoz. A nem házas tinédzserek is élvezhetik az orális közösülés előnyeit.  Hiszen nemcsak elkerülhetővé teszi a terhességet, hanem a lány „szüzességét”  is megőrzi.  Ugyanezért a fiúk éppúgy szeretnek a lány szájába ejakulálni, mint a vaginájába.  Vagyis sok pár rátalál az orális közösülés különböző formáira, és szívesen elégül ki így.

Felláció

Felláció. Fiatal férfit leszop egy nő. (Ógörög váza.kép.)

A "felláció" (lat. fellare: szopni) kifejezés  a férfi nemi szerv nyalását és szopását jelenti. Sok férfi élvezi a pénisz szopását, és sok nő szereti partnerét ily módon kielégíteni.  A férfi külső nemi szervei rendkívül érzékenyek az érintésre, s az ajkak, a nyelv, valamint a nő szájának meleg, nedves belseje a legkellemesebb szexuális ingerlést biztosítja.  Egyébként  a nő már azzal is nagyon felizgathatja a férfit, hogy csókolgatja a combjának tövét a herezacskó mellett, vagy gyengéden nyalogatja a heréket.  A szájával ingerelheti a környék más erogén zónáit is,  így a herezacskó és az ánusz közötti teret (a perineumot), vagy magát az ánuszt. A pénisz szopásához persze meg kell kérdezni a férfit, hogyan szereti ő ezt, s a nőnek tudnia kell, hogy némi gyakorlásra van szüksége, mielőtt sikerül így orgazmushoz juttatni a férfit.  Az ajkak és a nyelv lassú és erősödő mozgása rendszerint igen hatékony.  Ugyanakkor vigyáznia kell, hogy fogaival ne érintse a péniszt.  A férfi orgazmusának közeledtével az orális ingerlés gyorsulhat, s közben egyik vagy mindkét kezével ingerelheti a pénisz  törzsét.  De pusztán a felizgatás eszközeként is alkalmazhatja a fellációt, hogy aztán áttérjen a szeretkezés más formáira   Itt is, mint mindig, egyedül a pár egyéni ízlése a mérvadó. Sok nő örül a magömlés folytán a szájába került ondónak, s kedveli annak sajátos ízét.  Az ondó tiszta és ártalmatlan anyag, amit káros hatások nélkül le lehet nyelni.  Ez alól viszont kivétel az olyan férfi fertőzött ondója, aki nemi úton terjedő betegséget hordoz.

	“69”
	Apró Kinai porcelán figura Qing Dynasty, a 19. század vége. Courtesy China Sex Museum, Tongli		A "hatvankilenc" jelű szleng kifejezés az orális közösülésnek azt a formáját jelöli, amelyben a partnerek egyidejűleg nyalogatják egymás nemi szervét.  Ebben a helyzetben a testük egymáshoz viszonyítva hasonló a 69-es szám elfordított alakjához. Az egyidejű, kölcsönös orális közösülés nagyon élvezetes lehet mindkét partner számára, s persze orgazmust eredményezhet. De legtöbb férfi és nő inkább a felizgatás eszközeként alkalmazza, s aztán áttérnek a szeretkezés más formáira, mert ebben a szokatlan helyzetben nehéz egymáshoz alkalmazkodni. Ez az alkalmazkodás kicsit könnyebb, ha inkább az oldalukon feküsznek, mint egymáson.  De még így is  többnyire csak egyikük képes elélvezni.  Ezért jobbnak tűnik másként folytatni a közösülést.
Kunnilingváció
Kunnilingváció Egy bordély ezüst kapudisze  a kínai Beijing-ben, a. 19. században. Courtesy China Sex Museum, Tongli		A "kunnilingváció" (lat. cunnus: vulva és linguere: nyalni) a női nemi szerv nyalását vagy szopását jelenti. A nő külső nemi szerve és annak környéke általában testének legérzékenyebb erogén zónája.  Épp ezért könnyen ingerelhetők gyengéd simogatással, vagy szenvedélyes csókokkal.  A férfi nagyon felizgathatja a nőt combtövének, vagy az ánusz környékének nyalogatásával és csókolgatásával.  Élvezetét tovább fokozhatja, ha ugyanezt teszi a kisajkakkal és a csiklóval.  Sőt, némi gyakorlattal  az orgazmushoz is eljuttathatja őt így.  Ajánlatos, hogy a nemi szerv szájjal ingerlésekor a férfi kérdezze meg a nőt, milyen ingerlést élvez legjobban, s aztán kövesse az ő irányítását. Ha a férfi merevedése nem kielégítő, akkor is kielégítheti a nőt egy hosszabb, orális ingerléssel.  Másrészt  kunnilingvációt  alkalmazhat a nő felizgatására, s aztán áttérhet a szexuális közösülés más formáira. A szexuális izgalom növekedésével  a női hüvely sikosító váladékot termel.  Egészséges nőnél ez a váladék teljesen tiszta, s így bármilyen káros hatás nélkül lenyelhető.  Ez alól nyilvánvalóan kivétel a nemi úton terjedő betegségben  szenvedő nő fertőzött hüvelyváladéka.   Az utóbbi években a kozmetikai ipar kezdett  bizonyos „női higiéné” spray-ket és illetos hövely-öblítőkat gyártani. Ezek a felesleges termékek megzavarhatják a hüvely  „háztartásának”  egyensúlyát,  s fertőzést és gyulladást okozhatnak.  Ezért a nő lehetőleg kerüljön minden hüvely-öblítést, s egyszerűen szappanos vízzel mossa meg nemi szervét.  A  szokatlan hüvely-váladékok és szagok biztos jelei annak, hogy valami nincs rendben.  Ilyenkor egy orvost kell felkeresni.   Egyes párok a női menstruáció során esztétikai okokból kerülik a  kunnilingvációt.  Ez egyéni ízlés dolga.  Ám feltétlenül indokolt, hogy  a terhesség utolsó szakaszában senki se nyalogassa a nő nemi szervét, mert a hüvelybe kerülő levegő károsíthatja a nő és a magzat egészségét. A terhesség utolső szakaszában egyébként óvatosság ajánlatos a szexuális kapcsolatok minden formája terén. (Lásd: „terhesség”)

Figyelmeztetés

HIV/AIDS veszély Az alkalmi partnerek fertőzöttek lehetnek HIV virussal, anélkül, hogy tudnának róla. Ezért az oralis közösülés a fertőzés veszélyét jelenti, különösen az ondó, a hüvelyváladék lenyelése esetén. Courtesy BZgA, Cologne

Tekintettel a jelenlegi  HIV / AIDS  járványra és más, világszerte egyre egyre inkább, nemi úton terjedő betegségekre  (STD), férfiaknak és nőknek egyaránt tisztában kell lenniük az orális közösülés révén létre jöhető fertőzés veszélyével, különösen alkalmi, új, ismeretlen partnerek esetén.  De még ismerős partnerek is fertőzöttek lehetnek, ha alkalmi partnereik voltak.  Igy ugyanis átadhatják a virust a gyanútlan állandó partnerüknek, aki lenyeli a fertőzött ondót, hüvelyváladékot vagy menstruációs vért.  Az orális közösülés útján történő  HIV / AIDS fertőzés veszélye nem túl nagy, de létezik. .

Genitális  közösülés

A koitusz spirituális  jelentősége. Erotikus Buddha alak, Kina, Qing Dynasty (1644-1911 A.D.). Courtesy China Sex Museum, Tongli

A genitális közösülés  szexuális kapcsolatot jelent két személy nemi szervei között. A nemi szervek az emberi test legérzékenyebb erogén zónái;  ezért a férfiak és nők túlnyomó többsége számára a genitális kapcsolat a szexuális közösülések legkedveltebb formája.  Anatómiai szempontból a pénisz és a vagina könnyen  egyesülnek.  A történelem során csak a férfi és női test ilyen egyesülése  (lat.  Copulatio)  tette lehetővé a fogamzást és születést.  (Ma a fogamzás már mesterséges megtermékenyítéssel is elérhető.)  A nyugati zsidó-keresztény kultúrában a szexet hagyományosan a nemzés céljának rendelték alá.  Ezért napjainkig a pénisz és a vagina egyesítését tartották a szexuális kapcsolatok  egyedül normális módjának.  A kézi és orális ingerlést néha megengedték, ha azt a partnerek csupán a koitusz előkészítéseként alkalmazták.  Enélkül azonban a szexuális kapcsolat bűnösnek számított.  Sőt, legtöbb nyugati országban  az ilyen bűnt ugyanúgy büntették, mint a törvényszegő bűn-cselekményeket;  a 19. száazdban pedig a pszichiáterek mindezt az elmebaj jelének tartották.  Ám az idők folyamán egyre több pszichiáter kezdte vizsgálni a szexuális viselkedés céljával kapcsolatos közvélekedést, s ennek eredményeként ma elfogadják, hogy a maszturbáció és az orális közösülés egészségesek, sőt, terápiás hatásúak lehetnek.  A szexualitás ilyen újszerű szemlélete szerint  akoitusztól eltérő szex mindaddig nem jelent problémát, amíg az érintettek azt kielégítőnek találják.  Persze okunk van feltételezni, hogy  a genitális közösülés sohasem válik népszerűtlenné.  A múltban  csaknem mindenkinek ez volt a szeretkezés legkedveltebb formája,  s ez bizonyára így marad a jövőben is.

A  nemi szervek egymáshoz illesztése

Szerelmesen ölelkező pár. Hindu templom  Khajuraho-ban, central India.

Amikor a nem-házas tinédzserek először kísérlezetnek a szexuális kapcsolattal,  gyakran kerülik a pénisz bevezetését a hüvelybe, mert félnek a nem kívánt terhességtől, bagy mert a lány meg akarja őrizni a „szüzességét”.  Ám, minthogy legalábbis a fiú közben nagyon felizgul, a lány néha megengedi neki a „heavy petting” révén történő kielégülést.  Például  az a lány, aki nem nagyon izgult fel, megengedi, hogy a fiú ruhástól ráfeküdjön és közösülő mozdulatokat végezzen.  Igy legtöbb fiú könnyen kielégül, s ezt egymás között  „száraz  megbúbolásnak”  nevezik.  Ahogy a lány fokozatosan több szabadságot engedélyez, egyre több ruhát levethetnek, s végül a pár teljesen meztelenül folytatja a szeretkezést.  A lány azonban még egy ideig félhet a fogamzástól, vagy  szüzességének elvesztésétől.  De félhet a vérzéstől és a fájdalomtól, vagy a nemi úton terjedő betegségektől is.  Ám azt esetleg megengedi, hogy a fiú péniszét a vulvához dörzsölje, amíg nem akar abba behatolni.  A férfi és női nemi szerv ilyen egymáshoz illesztését mindkét partner élvezheti, s némi gyakorlattal mindketten ki is elégülhetnek ezzel a technikával.   Végül is a pénisz direkt ingerlést kap, s ahogy a vulva bizonyos részeit súrolja,  közvetlenül ingerelheti a csiklót és a kisajkakat.   Még az általában koituszt gyakorló párok is  élvezhetik néha a szexuális közösülésnek ezt az egyszerű  formáját, ha a nő belső nemi szervei valamilyen sérülés vagy betegség miatt túl érzékennyé válnak.

Koitusz

Óegyiptomi hieroglifa,  amely összekapcsolja a férfi és női nemi szervek szimbolumait  és  koituszra utal

A "koitusz" és "koitálás" (lat. coire:  összejönni) jelenti a pénisz bevezetését a vaginába – valószínűleg ez a szexualis  közösülések leggyakoribb formája.  Csak ez a forma vezethet  gyermek-nemzéshez is.  Voltak olyan emberi társadalmak, ahol a férfiak és nők szexuális kapcsolatát a koituszra korlátozták, vagyis a vaginális közösülésre, mellőzve minden előjátékot, variációkat és improvizálást.  Az ilyen társadalmak rendszerint erősen hangsúlyozták a szex nemző funkcióját  és elítéltek minden szexuális élvezetet, különösen a nők esetében.  De még a mi kultúránkban is vannak olyan férfiak, akiket csak a pénisz és a vagina egyesítése érdekel, s számukra minden másféle szeretkezés nevetséges pepecselés.  Mi több, koitusazuk sohasem tarthat néhány másodpercnél tovább, s így – egy gyors orgazmustól eltekintve – ezek a férfiak nem sok örömet találhatnak a szexben. Partnernőik pedig többnyire teljesen kielégületlenek maradnak.  Ám vannak olyan párok is,  akik szexuális kapcsolatukat  egy lassú, kifinomult és változatos szertartássá változtatják.  A koituszban ők egymás kielégítésének csak egyik lehetőségét látják, de ha elkezdik, akkor ez akár órákig is tarthat. Az utóbbi évtizedekben a megbízható fogamzásgátlók a férfiakat és nőket megszabadították a nem kívánt terhesség veszélyétől.  Ez pedig élvezhetőbbé tette számukra a koituszt.

 Az első koitusz

A koituszt elég könnyű elkezdeni,  de mint minden más szeretkezési forma esetén, a kölcsönös és teljes kielégülés itt is csaknem mindig a gyakorlat és tapasztalat eredménye. 

Különösen a fiatalok gyakran várnak tőle rögtön túl sokat.  A legtöbb fiú és lány sokat álmodozik és beszél is az első koituszáról, bár az még meg sem történt, s reményeik, félelmeik és fantáuiáik a valódi élményt akár valamilyen  „antiklimaxszá” is torzíthatják.  Erre jó példa a lány „deflorációjának”, vagyis a szűzhártya átszakításának tulajdonított, nagy jelentőség.  Persze a szűzhártyát átszakíthatja a tamponhasználat, a maszturbáció vagy valamilyen sport-gyakorlat.  Mégis a legtöbb nőnél érintetlen marad  mindaddig, amíg a pénisz először benyomul a vaginába.  Sok fiatalembernek  szélsőséges és irreális elképzelései vannak erről, ami már évekkel korábban gondokat okoz nekik.  Igy a fiú aggódhat, hogy pénisze elég merev lesz-e a szűzhártya átszakításához,  a lány pedig előre félhet valamilyen fájdalmas testi sérüléstől.  Ám az ilyen aggályok  indokolatlanok.  Semmi szükség sincs arra, hogy a férfi kemény és brutális legyen, ugyanis a szüzhártya könnyen átszakad.  Sőt, a fokozatos, lassú és gyengéd közeledés a legjobb.  A nők ugyan érezhetnek némi kellemetlenséget és enyhe vérzést, de komolyabb fájdalomtól nem kell tartaniuk.  Csak igen ritkán bizonyul a szűzhártya túl vastagnak, ám ilyenkor egy orvos könnyen megoldja a problémát rendelőjében, egyszerű sebészeti eljárással.

A szűzhártya különböző alakjai
A  szűzhártya minden nőnél eltérő alakú.
A hüvelynyílást csaknem teljesen elzárhatja, vagy lehet néhány kis  vagy egy nagy nyílása.
Az utóbbi esetben átszakítottnak tűnhet,  bár még teljesen intakt.

Koitusz

Koitusz hátulról   Agyagszobor, Várna környékén, Bulgaria, ca. 2000 B.C.

A koitusz technikái, 1 A pároknak általában azt tanácsolják, hogy ne hirtelen és elhamarkodva kezdjenek koitálni,  hanem  lassan és tudatosan készüljenek fel rá.  Például eredményesebb lehet, ha először valamilyen manuális vagy orális közösüléssel próbálkoznak. Ily módon a nő akár több orgazmushoz is juthat a koitusz előtt.  Mindenesetre a koituszt csak akkor kell elkezdeni, ha a vagina elegendő, sikosító váladékot termel. Enélkül ugyanis a pénisz bevezetése fájdalmas lehet mindkét partner számára.  (A természetes hüvelyváladék csak az idősebb korban válik hiányossá egyes nőknél. Ez azonban hormonális terápiával megszűntethető.  Vannak azonkívül gyárilag előre sikosított kondomok is a piacon, s ezek segíthetnek ilyen esetben.  Viszont bizonyos háztartási sikosítókat, pl. a vazelint, amely a manuális ingerlésnél jól használható, nem ajánlatos a hüvelybe vinni.) Ha a nő hüvelye eléggé síkos, a férfi fokozatosan bevezetheti péniszét. Nem szükséges nagyon mélyen behatolni, mert a nő – szexuális izgalma ellenére – egy ideig még némi feszültséget érezhet.  Ilyenkor a férfi azzal segíthet, hogy péniszét csak lassan mozgatja  a hüvely alsó részében.  Aztán, amikor a nő már belejött, a behatolást saját mozgásával mélyítheti.  A medencemozgások a közösülés során minden emlősnél természetesek, s tulajdonképpen már az emberi csecsemőknél is megfigyelhetők, amikor kezdik felfedezni szexuális reagálókészségüket.  Bár ez a viselkedés ösztönös lehet, a tapasztalt szeretkezők jelentősen továbbfejleszthetik.

A koitusz  technikái,  2

A szexuálisan tapasztalatlan férfiak azt hihetik, hogy  az egyforma, mély és gyors lökések a leghatékonyabbak; valójában viszont ez ritkán válik be.  Legalábbis a közösülés kezdetén a férfi több gyönyört adhat és kaphat, ha lassan mozog és nem hatol be mélyen a hüvelybe.  Nagyon tanulságos lehet számára, ha eleinte a nőre hagyja a kezdeményezést.  Ő többnyire a hosszú és óvatos mozgásokat részesíti előnyben, amikor a pénisz makkja visszahúzódik a hüvelynyílás felé , minden mélyebb behatolás előtt.  Ennek egyszerű oka van:  a szexuális izgalom fokozódásával a hüvely belső része kitágul,  míg a külső harmada beszűkül, ahogy a vérbőség növekszik.  Vagyis a hüvely külső harmada (az ún.  orgazmikus platform)  teszi lehetővé a pénisz legjobb ingerlését  (lásd: Női szexuális reagálás)  

 Nem árt tudni, hogy sok nő irányítani tudja a hüvelynyílás körüli izmokat.  Igy erősen körülfogjűk a péniszt, s ezzel tovább erősítik a kölcsönös ingerlést.  (Azok a nők, akiknek hüvelynyílása tág és ernyedt, akik  nincsenek tudatában hüvelyizmaiknak, vagy erőtleneknek találják azokat, megfelelő gyakorlatokkal sokat javíthatnak ezen a helyzeten  (lásd:  PC-izmok)

A pubococcygeus (PC)  izom

Koitusz ülő helyzetben Ez a kis kinai porcelán figura bemutatja a hátulról (lat. a tergo) történő közösülést Qing Dynasty, a 19. század vége. Courtesy China Sex Museum, Tongli

A koitusz  technikái, 3 A közösülés folytatása során a férfi és nő rendszerint gyorsítja a medence-mozgásokat és törekszik mélyebben hatolni a hüvelybe. Néha csak az egyik partner végzi ezeket a mozgásokat, míg a másikuk viszonylag passziv marad;  máskor  mindketten együtt mozognak. Továbbá az általános ritmusuknak megfelelően eléggé variálhatják is lökéseiket a mély és a felszínes között, s így lehetővé válik, hogy a pénisz makkja előre—hátra mozogjon a hüvely belsejében.  Egy-egy párt csak a gyakorlat taníthat meg arra, hogyan szerezhetik a legnagyobb élvezetet a közösülésben.  Ha érzékenyek egymás reagálásaira, akkor könnyen megtanulják, hogyan elégíthetik ki egymást legjobban. Végeredményben  a koitusz mindenekelőtt  két egyén intim kapcsolata,  és semmilyen technikai tanácsadás nem ér annyit, mint  kettejük  közvetlen és nyilt kommunikációja.   Főleg a nő sohase féljen közölni a férfivel, hogy milyen ingerlést kedvel,  s meg kell értenie, hogy mindkettejük érdekében cselekszik, ha  saját szexuális igényeire hagyatkozik.  A  férfi törekedhet  saját orgazmusának megfelelő időzítésére,  a nőnek sohasem kell magát visszafognia.  Sőt, folytathatja orgazmusait, amíg tart a férfi erekciója.

Koitusz
Koitusz  álló helyzetben A nagy japán művész, Katushika Hokusai humoros festménye (1760-1849)	A koitusz technikái, 4 Sajnos, sok férfi és nő élvezetét csökkenti, hogy a genitális közösülésben túlságosan törődnek az orgazmussal.  Mivel a férfiak tudják, hogy náluk az orgazmus gyorsan bekövetkezhet,  aggódhatnak, hogy ki tudják-e várni partnerük kielégülését.  Másrészt a nők is félhetnek, hogy nem jutnak elég gyorsan orgazmushoz, vagy teljesen el fog maradni az orgazmus.  Az ilyen titkolt aggályok persze jelentősen megzavarhatják a pár kommunikációját, sőt, lehetetlenné tehetik a normális funkcionálást. Úgy tűnik, hogy legtöbb pár több örömet találna a szexben, ha  inkább a koitusz folyamatára figyelnének, mint  az orgazmusra.  Nincs olyan szabály, amely kimondaná, hogy  minden szexuális kapcsolat  fő célja az orgazmus legyen.  Sőt, ha szeretkezésre kerül sor,  akkor csak ártalmas lehet, ha közben  bármilyen kitűzött cél megvalósítására törekednek.  A  koituszt nem annak „csúcspontja”  vagy  „sikeres”  befejezése teszi értékessé, hanem a megosztott élvezet élménye.  Ezért a tapasztalt szeretők számára  a szexuális izgalom feszültségének gondos felépítése fontosabb, mint annak végső feloldása.  Az orgazmus olyasmi, ami akaratlanul,  egyszerűen  megtörténik  a szexuális ingerlés közben;  nem pedig egy jutalom, amit fáradságosan el kell nyerni.
Közösülni kezdő pár. Sziklarajz, Keleti Han Dynasty, 1. század, A.D., Courtesy China Sex Museum, Tongli		A koitusz  technikái, 5  Néhány régebbi házassági tanácsadó könyvben  a párokat nemcsak az orgazmus elérésére, hanem  az egyidejű orgazmus elérésére is bíztatták.  Azt ígérték, hogy így teljes extázist fognak átélni.  Valójában azonban ez a tanács többet ártott, mint használt, könnyű megérteni, hogy miért. Mindenekelőtt ez a hangsúlyt nem a folyamatra, hanem annak eredményére helyezte. Másrészt  mindkét partnert arra kényszerítette, hogy folyton egymás izgalmi fázisának fokára figyeljenek és a párhuzamosságot erőltessék.  Az ilyen attitűd aztán gyakran meggátolta, hogy egyáltalán kielégüljenek.  S végül azok a férfiak és nők, akiknek nem sikerült reagálásukat időzíteni, frusztráltnak érezhették megukat. Szerencsére  a koitusznak ez a mechanikus  szemlélete már kiment a divatból.  Időközben a legtöbb  „szex szakértő” realistább lett, s már elismerik:  Az orgazmus egyidejűsége nem bizonyítja, hogy a kapcsolat tökéletes.   Ma egyre inkább megértik, hogy  jobb egyáltalán nem aggódni az orgazmusok miatt.  Ehelyett jobb, ha a párok az intimitás minden pillanatát élvezni tudják, anélkül, hogy bármit teljesíteni vagy bizonyítani akarnának.  Paradox módon kiderült, hogy éppen ez a nem-követelő, lezser szeretkezés  nyújtja a legmélyebb kielégülést.  Gyakran segít feloldani a régi gátlásokat, s ezáltal növeli  az egyén erotikus kapacitását. Persze több orgazmushoz is vezet  (lásd: Szexuális diszfunkciók és kezelésük).

  A koitusz technikái, 6

A múltban néhány keresztény kultúrában elvátzák, hogy a hívők csak egyetlen testhelyzetben közösüljenek:  szemtől szembe úgy, hogy a nő hanyatt felszik, a férfi pedig ráfekszik. (Afrika, Ázsia és a Csendes óceáni szigetek gátlástalanabb  „pogányai”  kinevették ezt a „misszionárius poziciót”.)  Ám a  19. században, a kultúraközi kapcsolatok szaporodásával az európaiak és amerikaiak rájöttek, hogy   szexuális attitűdjeik szükségtelenül merevek.  Kezdték vizsgálni az ógörög vázafestményeket, a római falfestményeket, a kínai és japán fafaragásokat, a hindu szerelmi kézikönyveket, hogy új és izgalmas közösülési poziciókat találjanak, s felfedezéseik nyomán azt hitték:  megtalálták az igazi szexuális kielégülés rég elvesztett titkait.

Kelet és Nyugat
Ez a 18. századi hindu festmény egy hindu nőt és egy
europai férfit ábrázol, “misszionárius pozicióban”.

Coitus

Közösülni  kezdő pár. Egy ógörög vázafestmény nyomán, Staatl. Museen zu Berlin, SPK

A  koitusz  technikái, 7 Szokás volt azt hinni, hogy bizonyos közösülési módok nagyon hatékonyak, mert  lehetővé teszik a férfi számára, hogy péniszével ingerelje a nő csiklóját.  Ugyanezért  egyes más módokat csekélyebb értékűnek tekintettek, mert  azokban a pénisz egyáltalán nem ingerelte a csiklót.  A modern szexológia kimutatta, hogy mindkét feltételezés téves. Ugyanis a szexuális izgalom fokozódásával a csikló visszahúzódik, s így hozzáférhetetlenné válik a direkt ingerlés számára.  Indirekt módon azonban mégis ingerlést kap , részben a fitymáján keresztül, hiszen a pénisz mozgása a hüvelyben  állandóan mozgatja, lökdösi a kisajkakat és az egész vulvát.  Ez az indirekt ingerlés csaknem mindig biztosított. Nem számít, hogy a péniszt milyen irányból, vagy milyen szögben mozgatják. De van egy olyan helyzet, amit sok nő különösen kielégítőnek talál, mert csaknem teljes kontrollt biztosít nekik a közösülő mozgásokon:  szétvetett lábbal meglovagolva a passzivan hanyatt fekvő férfit. Ez a testhelyzet igen népszerű volt az ókori görögök és rómaiak közt is és teljesen  „normálisnak”  tartották. Ma ezt a szexuálterapeuták gyakran ajánlják, mert segíthet a különböző szexuális funkciózavarok  leküzdésében.   .

Coitus

Nagyobb esély a terhességre Ez a közösülési helyzet megnöveli a terhesség esélyét, mert lehetővé teszi a méhszájhoz közeli magömlést..

A koitusz  technikái, 8 Vannak olyan nők is, akik inkább passzívak maradnak  és hanyattfekve szívesen viselik a férfitest súlyát.  Számukra épp a „misszionárius  pozíció”  tűnik a legmegfelelőbbnek.  Továbbá, ha ebben a helyzetben behajlítják lábaikat, ezzel lehetővé teszik, hogy a pénisz mélyen hatoljon a hüvelybe;  így megnövelik a fogamzás esélyét.  (A hüvelybe kerülő ondó így egy ún. ondótartályt képez a méhnyak közelében, s a nő azzal segítheti elő a fogamzást, ha egy ideig hanyatt fekve marad a közösülés után.)  Azonkívül a mély behatolás önmagában is  szexuálisan kielégítő lehet sok nő számára, s így spontán módon fölvehetnek olyan testhelyzetet, amely ezt lehetővé teszi.  Végül az is megállapítható, hogy a kövérek vagy soványak számára kényelmesebb oldalt fekve közösülni. Ebben a helyzetben a hátulról történő behatolás  a legkevésbé stresszes  Természetesen épp ezért ajánlatos az előrehaladottan terhes nőknek is.

	Figyelmeztetés
HIV/AIDS veszély Az alkalmi partnerek HIV- fertőzöttek lehetnek,anélkül hogy tudnának róla. Ezért  velük védekezés nélkül közösülni a “fogadó” partner számára veszélyes. Courtesy BZgA, Cologne		Tekintettel a mai  HIV / AIDS  járványra, továbbá  más, nemi úton terjedő betegségek  (STD)  világméretű szaporodására, a férfiak és nők egyaránt kell, hogy ügyeljenek a koitusz révén történő fertőzés elkerülésére, főleg alkalmi, új és ismeretlen partnerek esetén.  Még a bizalmas partnerekkel is előfordulhat, hogy tudtuk nélkül megfertőződnek, ha alkalmi partnerekkel közösültek.  A nők számára nagyobb a veszély, ha fertőzött ondó kerül a testükbe. (Ez azt jelenti többek közt, hogy a női prostituáltak fertőzési veszélye nagyobb, mint férfi ügyfeleiké.)  A férfiak kevésbé fertőződnek a hüvelyváladék vagy menstruációs vér révén, főleg, ha kondomot használnak. Tény, hogy a HIV fertőzés elsősorban koitusz útján terjed

Anális  közösülés

Ógörög vázafestmény nyomán..

A heteroszexuális  anális közösülés szexuális kapcsolatot jelent a pénisz és a női ánusz között.  A legtöbb egyén ánusza igen érzékeny az érintésre, épp ezért egyike a legfontosabb erogén zónáknak.  Igy nem meglepő, hogy sokán élvezik az anális ingerlés valamilyen formáját a szex során. Például vevezetik az ujjukat vagy valamilyen tárgyat az ánuszukba a maszturbáció közben, vagy  igényelnek némi anális manipulációt az orális vagy genitális közösülés közben.  Egyes férfiak és nők  kifejezetten kedvelik az ánusz orális ingerlését, s erre partnereik is szívesen vállalkoznak.  (Szaknyelven ezt hívják  anilinctus-nak.)  Sajnos, ez a gyakorlat a legkínosabb tisztálkodás esetén is fertőzést eredményezhet (hepatitisszel és más, nemi úton terjedő betegségekkel). Végül megemlítendő, hogy egyes férfiak élvezik, ha péniszüket  a nő fenekébe dughatják, s abban mozgaják egészen az orgazmusig. Ez bizonyos élvezetet a nő számára is jelenthet  (ha a sikosításról gondoskodnak).

Az anális közösülés  indokai
A heteroszexuális anális közösülés, bár nem gyakori, de nem is olyan ritka, mint gondolnánk. Az érintettek  kulturális hátterétől függően, három fő indokra hivatkoznak::
	1. A nő “szüzességének” megőrzésére, 2. a terhesség elkerülésére, 3. az erotikus változatosság biztosítására.
Ezek az indokok, persze össze is kapcsolódhatnak. Az első indok feltehetőleg  az olyan, „hagyományos” társadalmakban élő pároknak fontos, ahol elítélik a nem házas partnerek szexuális kapcsolatát. Az ilyen társadalmak előírják, hogy a házasságot kötő nők sértetlen szűzhártyával bizonyítsák, hogy  szexuálisan érintetlenek és “ártatlanok”. A nem házas párok számára ezért az anális közösülés  nyilván alternativát jelent. A második indok valószínűleg olyan társadalmakban vagy helyzetekben jelentkezik, ahol a fogamzásgátlók hozzáférhetetlenek. Iyen esetbe a pár azért gyakorolja az  anális közösülést, mert ezzel elkerülhető a terhesség. A harmadik indok olyan pároknál jelenik meg, akik szívesen variálják szexuális együttléteiket  és szívesen kísérleteznek a testi intimitás különböző formáival.

At  anális  közösülés technikái

A sikosítók különbözö formában kaphatók.  Két okból jó, ha vízben oldhatók:: 1.Nem irritálnak és könnyen lemoshatók, 2. az olajos sikosítóktól eltérően, nem teszik tönkre az alkalmazott kondomot.

Egyes nők nagyon élvezik az anális közösülést.  Ám a hüvelytől eltérően  az ánusz nem termel síkosító anyagot, ezért ajánlatos  valamilyen vízben oldható sikosítót alkalmazni.  A sikosítót legcélszerűbb magára az ánuszra  kenni.  Ez egyben lehetővé teszi az anális szfinkter gyengéd masszirozását, ajár egy ujj bevezetésével is.  Az ilyen előkészítés után a pénisz könnyebben bevezethető.  Ennek lassan kell történnie, s ha megtörtént, egy ideig nem mozgatni, amíg az anális szfinkter teljesen ellazul.  Ezután az egyik vagy mindkét partner elkezdheti az óvatos medencemozgásokat. Az ezt a gyakorlatot eddig nem alkalmazó nő először kellemetlennek vagy éppen fájdalmasnak érezheti a pénisz ánuszába vezetését. Ám néhány gyengéd  próbálkozás után elkezdheti élvezni azt, még ha nem is elégül ki általa.  Természetesen a partnere ezt az anális közösülés során manuális ingerléssel elősegítheti, s ha így orgazmushoz jut, az anális szfinkter ennek eredménykénti összehúzódásai a péniszre is további ingerlést gyakorolnak.

Az anális  közösülés technikái, 2

Bronz figurák, Elefántcsont part.  A két kis alak többféle módon illeszthető egymáshoz a közösülés különböző formáit mutatva.

Az anális közösülést nyilván sokféle testhelyzetben lehet gyakorolni.  Ám legtöbbször a nő egyszerűen áll vagy térdel és előre hajol, vagy hasra fekszik, miközben a férfi hátulról közelíti meg. Vagy hanyatt fekszik, s térdben behajlított lábait magasra emeli, miközben a férfi  szemtől szembe közelít hozzá. Az anális közösülés változatosságot hozhat a szexuális kapcsolatba, ha a partnerek ezt igénylik és élvezni tudják.  Egyetlen, fontos egészségügyi szabályt kell figyelembe venniük:  A pár sohase váltson az anális közösülésről a koituszra anélkül, hogy előtte alaposan meg ne mosná a péniszt.  Máskülönben a végbél baktériumai a hüvelybe kerülhetnek és ott fertőzést okozhatnak.  Az ilyen problémák megelőzhetők, ha a végbélből való kihúzás után azonnal megmossák a péniszt vízzel és szappannal, s csak az után térnek át a közösülés más formáira.

Kulturális  attitűdök

Az anális közösülést mind a zsidó, mind a keresztény hagyományok ősidők óta bűnnek és perverziónak tekintették, s ezt az attitűdöt később az iszlám is átvette.  A középkori keresztények  „természet elleni bűnnek” vagy „buziságnak” (egy bulgáriai eretnek szekta nyomán), esetleg „szodomiának” (a bibliai Szodoma városa nyomán)  nevezték.  Amint e kifejezések mutatják, ezt a viselkedést mindenekelőtt vallás elleni bűnnek tekintették.  Ám később polgári bűnné változtatták, amely súlyos büntetéssel járt.  (Néhány büntető törvénykönyv az orális közösülést is büntette.)  Idővel ugyan enyhültek ezek a kemény  „szodomia-törvények”, s ritkábban alkalmazták azokat, de néhány nyugati országban egészen a 21. századig megmaradtak.  Az ilyen törvények egyaránt vonatkoznak a hetero-  és a homoszexuális párokra.

Szodoma lerombolása
A Biblia szerint Isten lerombolta Szodoma városát, lakóinak bűnei miatt (Genesis 19).
A középkorban ezeket a bűnöket általában “természet elleni” szexuális viselkedésnek tartották,
ide értve különösen az anális közösülést férfiak vagy vegyes párok esetében.
(12. századi  mozaik, Monreale Cathedral, Szicilia.)

Figyelmeztetés
HIV/AIDS veszély Az alkalmi partnerek HIV- fertőzöttek lehetnek anélkül, hogy tudnának róla.Ezért a védekezés nélküli anális közösülés velük igen veszélyes lehet, különösen a “fogadó” partnerre. Courtesy BZgA, Cologne	Tekintettel a mai HIV / AIDS járványra és a  nemi úton terjedő betegségek  (STD)  világméretű szaporodására,  a férfiaknak és nőknek egyaránt tisztában kell lenniük azzal a fertőződési veszéllyel, amit az alkalmi, új és ismeretlen partnerrel folytatott anális közösülés jelenthet.  Még egy  intim partner is akaratlanul megfertőződhet, ha alkalmi partnerrel létesít szexuális kapcsolatot.  Legnagyobb veszély a nőt fenyegeti, ha fertőzött ondó kerül a testébe.  A férfi veszélye ugyan kisebb, de mindenképpen ajánlatos kondomot használnia.  Tény, hogy a heteroszexuális, anális közösülés egyik lehetséges módja a HIV  fertőzésnek és az AIDS-nek. Végül még egy veszélyes viselkedést kell megemlítenünk:  az ánusz  szájjal ingerlését  (anilinctus).  Ez egész sor betegség  (pl.  sigellozis, amöbiázis, lambliázis, szalmonellózis, parazita féreg-fertőzés  stb.)  veszélyét hozza magával;  továbbá az olyan „klassikus”  nemi betegségekét, mint a gonorrhea, a szifilisz, a hepatitis B   stb.
3. Homoszexuális  közösülés
Egy öreg férfi udvarol egy fiatalnak. (Ógörög váza-festmény )	Az emberek, mint bármely más emlős, nemcsak azonos nemű partnerekkel képesek közösülni,  hanem másneműekkel is.  Vagyis a férfiak és a nők nemcsak heteroszexuális, hanem homoszexuális közösülésre is képesek. Szexuális viselkedés azonos neműekkel már a gyermekkorban is gyakori, de serdülőkorban sem szokatlan.  Sőt, a pubertás előtt vagy alatt a fiúk és lányok kultúránkban inkább azonos neműekkel kerülhetnek intim kapcsolatba, mint más neműekkel.  Ezen időszak során gyakran eltanácsolják őket a heteroszexuális játékoktól, miközben homoszexuális játékaikat többnyire figyelmen kívül hagyják.  A helyzet csak később változik meg.  Tizenéves korba kerülve a fiúktól és lányoktól elvárják, hogy kizárólagosan heteroszexuális érdeklődésűek legyenek, s minden homo-szexuális próbálkozást szigorúan elítélnek.  Mégis sokan egész életükön át folytatják s homoszexuális kapcsolatokat.  Egyesek számára az ilyen kapcsolatok pusztán elszigetelt eseményei az egyébként túlnyomórészt heteroszexuális életnek.  Másoknál ezek gyakoribbá válnak, s vannak olyanok is, akiknél  ez marad a szexuális megnyilvánulások előnyben részesített, vagy kizárólagos formája.

 A  Kinsey  skála

Az emberi szexuális viselkedésről szóló két, hatalmas tanulmányában  Alfred C. Kinsey  és munkatársai a téma tisztázásának nagyon praktikus módszerét alkalmazták.  Hét-fokozatú skálát alkottak  (0-tól 6-ig terjedő kategóriákkal), amelyekben a hetero-  és homoszexuális tapasztalatok arányát mérték az egész lakosságban.  A skála egyik végén  (a 0 kategóriába)  helyezték el azokat, akik csak heteroszexuális tapasztalatokkal rendelkeztek, a másik végén pedig  (a 6. kategóriába)  a kizárólag homoszexuális élményekkel rendelkezőket.  E két, szélső érték közé kerültek azok, akik különböző mértékben  (1-től 5. kategória)  mind  a hetero-,  mind a homoszexuális  élményekbe belekóstoltak.  Kinsey alapvető megállapításait ez a skála összegzi.

Forrás: Kinsey et al., Sexual Behavior in the Human Male, (1948) p. 638.

 Fokozat  kérdése

Ezekben a kategóriákban persze nincs semmi új, vagy éppen forradalmi.  Mindig közismert volt, hogy sokan csak heteroszexuális közösülésre hajlandóak, míg mások csak homoszexuálisra. Az sem volt titok, hogy egyesek mindkét nembeliekkel közösülnek.  Ám Kinsey nagy vizsgálatai előtt  a legtöbb „szakember” azt hitte, hogy  a kizárólag heteroszexuális életűek aránya olyan nagy, a többiek aránya pedig olyan kicsimy, hogy az már szóra sem érdemes.  Vagyis  a homoszexuális aktusokat olyan ritkának tartották, mintha azok pusztán „természetellenes” kivételek lennének.

Kinsey megmutatta, hogy ez a hagyományos szemlélet teljesen téves.  Statisztikáiból kiderült például, hogy a középkorú férfiak közel 50%-ának  (és a nők kb. 20%-ának)  már volt valamilyen erotikus élménye saját nemének képviselőivel.  Ezeket a számokat később vitatták,  s más kutatók jóval alacsonyabb százalékarányokat mutattak ki.  Ám Kinsey alapvető megállapításai kiállták az idők próbáját:  a hetero-  és homoszexualitás mindössze fokozat kérdése.

Szexuális  orientáció

• A szexuális  orientáció  nem más, mint az egyén  heteroszexualitása  vagy homoszexualitása. Ezt a szexuális partnerek előnyben részesítése alapján  lehet meghatározni.
  
• Az egyének olyan mértékben hetero- vagy homoszexuálisok, amilyen mértékben erotikusan azonos vagy más nemű  partnerekhez vonzódnak.  A.
  legtöbben  egyértelműen a más nemű partnereket részesítik előnyben (heteroszexualitás).
  
• Ám egy kisebbség erotikusan  mind a nőkhöz, mind a férfiakhoz vonzódik (biszexualitás),  egy még kisebb kisebbség pedig főleg azonos nemű partnerekhez vonzódik (homoszexualitás).

Az élmények  kontinuuma
Alfred C. Kinsey (1894-1956) nem fogadta el az emberek felosztását a “homoszexuálisok” és “heteroszexuálisok” külön csoportjaira.	Kinsey megállapításainak logikus konklúzióit is levonta , így:
	„A férfiak nem oszthatók fel két külön csoportra, heteroszexuálisokra és homoszexuálisokra. A világot nem lehet birkákra és kecskékre osztani.  Nem minden fekete és nem minden fehér… A természet ritkán osztható különálló kategóriákra.  Csak az emberi elme talál ki kategóriákat és próbálja a tényeket külön rekeszekbe erőltetni.  Az élővilág minden szempontból egy folyamaosság. Minél előbb megtanuljuk ezt az emberi szexuális viselkedésre alkalmazni, annál előbb értjük meg a szex realitásait …Mindezekről világosabb képet kaphatnánk, ha az embereket nem kategorizálnánk heteroszexuálisként, vagy homoszexuálisként, hanem olyan egyénekként, akik rendelkezhetnek heteroszexuális és homoszexuális élményekkel egyaránt.” Alfred C. Kinsey et al., Sexual Behavior in the Human Male (1948) p. 639
	.Ám, mint azt tudjuk,  a mindennapi életben nem ismerik ezt a tudományos megközelítést, hanem továbbra is  „melegekről”  és „normálisakról”  beszélnek, mintha két, élesen különböző csoportról lenne szó.  Sői, különböző szociálpolitikai okok miatt sok „meleg” is így nevezi magát.  A többiek azonban el akarják ismertetni a szexuális orientációk sokkal szélesebb  spektrumát.  (Ez az egész témakör egy másik kurzus tárgya lesz.  Előzetes információk találhatók website-unk  „biszexualitás”  címszavánál.

Nem  személyek, hanem  viselkedések

Pederasztia Az ókori görögök a homosze- xuális viselkedést a férfi szexualitás normális részének tartották és paiderastia-nak (szószerint fiúszeretet, a pais:   fiú, vagy fiatalember, az eran: szeretni). E szerelmi viszonyokat sohasem tartották a házasság vagy az apaság akadályának. (Egy ógörög vázafestmény nyomán.) Staatl. Museen zu Berlin, SPK

Kinsey is elismerte, hogy még ugyanazon egyén  hetero- és homoszexuális viselkedésének egyensúlya is változhat idővel.  Vannak olyan férfiak és nők, akiknek viselkedése életük egy szakaszában kizárólag heteroszexuális jellegű,  máskor meg kizárólag homoszexuális.  Néhányan egyszerre mindkét viselkedést gyakorolják, de változó intenzitással.  Mások egyforma erotikus érdeklődést mutatnak mindkét nem iránt, s csak fokozatosan erősödik az egyik vagy másik nem iránti hajlamuk.  Ez a hajlam azonban nem mindig marad állandó. Sőt, az egyén helyzete Kinsey skáláján többször változhat az évek során.   Ha indokolatlan az egész népességet „heteroszexuálisokra”  és  „homoszexuálisokra”  osztani, akkor épp olyan indokolatlan  bármely egyént  „heteroszexuálisnak”  vagy „homoszexuálisnak”  nevezni.  Ugyanezért lehetetlen meghatározni, hogy hányan „homoszexuálisak”.  és hányan „heteroszexuálisak”.  Csak azt lehet meghatározni, hogy egy adott időpontban  hányan tartoznak a Kinsey skála valamelyik rubrikájába.  Az olyan kérdésekre, mint  „Hányan vannak a  homo-szexuálisok?”  vagy  „Homoszexuális vagyok?”, tudományos értelemben nem lehet válaszolni.  Vagyis a homoszexuális viselkedés nem korlátozódik egy „homoszexuális”  kisebbségre, hanem többé vagy kevésbé sok más egyénnél is megtalálható, akikre nem illik ez a címke.   Ezért a következőkben annak feltételezése nélkül írjuk le a homoszexuális közösülés alapvető formáit, hogy az csak  sajátságos egyének között fordulhat elő.

 A homoszexuális  közösülés alap-típusai

Amit fentebb a heteroszexuális közösülésről olvastunk, az lényegében a homoszexuális közösülésre is érvényes.  A legtöbb szexológus itt is a közösülés néhány alap-formájára  utal, amelyek közvetlen testi kapcsolatot jelentenek legalább az egyik résztvevő nemi szerveivel.  Ez jelentősen leegyszerűsíti a kérdést.  Ezért itt ismét a szexuális közösülések négy alap-típusát különböztetjük meg:

Az egyik a manuális  közösülés  (lat. manus: kéz), amikor az egyik partner nemi szervei  kapcsolatba kerülnek a másik partner kezével.

A másik az orális  közösülés  (lat. os: száj), amikor az egyik partner nemi szervei kapcsolatba kerülnek a másik partner szájával.

A  genitális  közösülésnél  (lat. genitalia: nemző szervek) az egyik partner nemi szervei kapcsolatba kerülnek a másik partner nemi szerveivel.

Az  anális  közösülés  (lat. anus: végbélnyílás) esetén az egyik partner nemi szervei kapcsolatba kerülnek a másik partner ánuszával.

Manuális  közösülés

A manuális közösülés  szexuális kapcsolatot jelent  egy személy nemi szervei és egy másik személy kezei között.  Mind a férfi, mind a női párok kézzel ingerelhetik egymás nemi szerveit.  Ha valaki azonos nemű partnert maszturbál, akkor saját tapasztalatából tudja, hogyan gondoskodjon a kielégülésről.  Mindenesetre a  manuális közösülés valószínűleg a legegyszerűbb és igen gyakori formája  a homosexuális  tevékenységnek. S a “biztonságos szexnek”  is  a legbiztonságosabb formája..

Nők

Szeretkezni kezdő nők Kínai festmény .a 20.század elejéről. Courtesy China Sex Museum, Tongli

Nők között a manuális közösülés majdnem olyan, mint a férfiak között.  Persze a nők általában az egész testük simogatását igénylik, s  nem csak a nemi szervük ingerlését tartják fontosnak, mint a férfiak.  Mégis a nők tudják legjobban, mi okoz élvezetet egy nőnek,  s a kölcsönös maszturbációval könnyen juttatják egymást orgazmushoz.  Továbbá, minthogy a szexuális izgalom a nőknél vaginális lubrikációval jár, nincs szükségük mesterséges sikosítókra.  Sok férfi téves elképzelése ellenére a nők általában semmit sem dugnak a hüvelyükbe, amikor maszturbálnak,  hanem egyszerűen a külső nemi szerveiket ingerlik,, például a csikló törzsét  (nem a makkját),  a kisajkakat és a hüvelynyílást.  Mindezeket egy elektromos vibrátorral is igen hatékonyan tudják ingerelni.

Férfiak

Szeretkezni kezdő férfi pár. Kinai  festmény,Qing-Dynasty. Courtesy China Sex Museum, Tongli

A kölcsönös maszturbációt kezdő férfiak néha nyálat vagy mesterséges sikosítókat használnak, hogy elkerüljék a pénisz érzékeny régióinak sérülését.  Ezt a célt legjobban a vízben oldható sikosítók szolgálják.  Elegendő sikosító használata esetén a partnerek könnyen átválthatnak a genitális közösülésre, vagyis a nemi szervek összeillesztésére.  Néhány férfi szereti kézbe venni a saját és a partnere péniszét, s így kölcsönösen maszturbálják egymást.  De sok olyan férfi is van, aki viszonzás nélkül élvezi, ha maszturbálják.

Orális  közösülés

Ölelkező nők. Japán fametszet, 19. század

Az orális közösülésben az egyik partner nemi szerve szexuális kapcsolatba kerül a másik partner szájával.  A nemi szerv és a száj a test két, legönnyebben ingerelhető erogén zónája,  így nem meglepő, hogy időnként közvetlenül érintkeznek.  Az ilyen viselkedés csaknem minden emlősnél gyakori, s biológiai szempontból semmi sem indokolná, hogy miért kellene az embernek, mint legfejlettebb és legérzékenyebb emlősnek ebből kimaradnia.  Azonban néhány társadalomban és történelmi periódusban az orális közösülést bűnös dolognak, bűnténynek vagy betegségnek tartották, s akikre ez rábizonyult, azokat szigorúan megbüntették.  Ám a vallási, jogi vagy orvosi elítélés ellenére a nyugati országokban az orális közösülést a hetero-  és homoszexuális párok széles körűen gíakorolják. Az alkalmazott technikák persze mindkét esetben ugyanazok

 Férfiak: felláció

A  „felláció”  kifejezést  (lat.  Fellare:  nyalni)  a férfi nemi szervek nyalásának vagy szopásának leírására használják.  Amikor két férfi szeretkezik,  nyilvánvalóan fellációt is alkalmazhatnak felváltva egymás kielégítésére.  Sőt, akár egyidejűleg is gyakorolhatják a kölcsönös, orális közösülést  (lásd alább a „69”-ezést).

A múltban egyesek megkülönböztették a fellációban résztvevő  „aktiv”  és „passziv”  partnereket, ezáltal fejükre állítva e szavak értelmét.  E fura különbségtétel szerint  a nyaló férfi, élénk mozgásai ellenére „passziv”, nőies szerepet játszott,  miközben akit nyaltak, tétlensége és mozdulatlansága ellenére  „aktiv” lett volna.  E  fordított logika bizarrságának eredményeként csak az élénken mozgó, „passziv”  partner volt homoszexuális, míg a mozdulatlan „aktiv” partner heteroszexuálisnak számított.  (Az érvelés másik verziójában a fogadó fél (vagyis aki a péniszt a szájába fogadja)  mindig női szerepet játszik,  míg a behatoló (aki péniszével behatol) szerepe mindig férfias.  Persze a „nőies szerepet” itt is homoszexuálisnak, a „férfias szerepet pedig heteroszexuálisnak tartották.)

Nem csoda, hogy sok bűntudatos, biszexuális férfi és hímnemű prostituált arra használta ezt a torz logikát, hogy racionalizálja saját, homoszexuális cselekedeteit.  Ragaszkodtak  a mozdulatlan, de mégis „aktiv”  szerepükhöz, kerültek minden mozgást, s igyekeztek minél nyugodtabbnak látszani. S aztán állították, hogy ők valójában semmi „rendelleneset” nem csináltak. Valójában az aktivitásnak és passzivitásnak semmi köze akár a biológiai nemhez, a genderhez, akár a szexuális orientációhoz.  Akit egy férfi orgazmushoz tud juttatni, az  szexuálisan reagál rá, s ezt a tényt semmiféle szofisztika nem másítja meg.

 Nők: kunnilingváció

 A  „kunnilingváció” (lat.  Cunnus:  vulva;  linguere:  nyalni)  kifejezés a női nemi szervek nyalását és szopását jelenti.  Sok nő élvezi nemi szerveinek nyalását, s ha egy másik nővel szeretkezik, szívesen viszonozza ezt a kedvességet.  Természetesen a nők is képesek az egyidejű és kölcsönös, orális közösülésre  (lásd: „69”).  A nők a kunnilingvációt vagy az ingerlés eszközeként használják, mielőtt rátérnek a szexuális kapcsolat más formáira,  vagy önmagában gyakorolják  egészen az orgazmusig.  Minthogy a nő tapasztalatból tudja, hogy számára mi nyújt élvezetet,  rendszerint könnyen biztosítja a leghatékonyabb ingerlést partnere számára.

"69"

A  „hatvankilencezés”  szleng kifejezése az orális közösülés olyan formáját jelenti,  amelyben a partnerek egyidejűleg nyalják egymás nemi szervét. Eközben az egymáshoz viszonyított testhelyzetük  hasonlít az elfordított  69-es számhoz.  Nyilvánvaló, hogy ezt a férfi és női párok egyaránt  alkalmazzák.  Az egyidejű és kölcsönös orális közösülés a felizgatás eszköze is lehet, de folytatható az orgazmusog is, különösen, ha  a partnerek kényelmes, oldalukon fekvő helyzetet vesznek fel.

Figyelmeztetés

HIV/AIDS veszély Az alkalmi partnerek HIV/AIDS fertőzöttek lehetnek anélkül, hogy tudnának róla.. Ezért az orális  közösülés velük fertőzési veszélyt jelent. Courtesy BZgA, Cologne

Tekintettel a mai  HIV / AIDS  világjárványra  és a  nemi úton terjedő betegségek  (STD-k) világ-méretű szaporodására, mind a nőknek, mind a férfiaknak ismerniük kell az alkalmi, új és ismeretlen partnerekkel folytatott orális közösülések révén bekövetkező fertőzések veszélyét.  Még az ismerős partner is fertőzötté válhat anélkül, hogy tudna róla, ha alkalmi partnerei voltak.  Igy átadhatják a virust a mit sem sejtő, állandó partnerüknek, akik lenyelik a fertőzött ondót, hüvelyváladékot vagy menstruációs vért.  Az orális közösülés útján bekövetkező  HIV / AIDS fertőzés veszélye nem túl nagy, de létezik.

Genitális  közösülés

Két férfi erekcióval közelít egymáshoz Sziklarajz, kb. 1500 i.e, Guangxi tartomány, Kina Courtesy China Sex Museum, Tongli

A genitális közösülés szexuális kapcsolatot jelent két személy nemi szervei között.  Freud és követői szerint az egyéni szexuális fejlődés célja a  „genitális érettség”;  ezért a felnőttek szexuális viselkedésének egyetlen, igazán „érett”  formája a genitális közösülés.  Végül is csak ez vezethet nemzéshez.  Ám, minthohy két férfi vagy két nő nem képes (együttesen)  nemzésre,  nemi szerveik kapcsolata semmi hasonló célt nem szolgál,  így sokkal több gyönyört találhatnak a szeretkezés más formáiban.  A férfi és női párok néha mégis rátérnek a genitális közösülésre és kielégülést találhatnak abban.  Ez könnyen érthető, hiszen  mind a férfi, mind a női nemi szervek rendkívül érzékenyek az érintéses ingerlésre.  Persze anatómiai okok miatt a genitális közösülés azonos nemű partnerek között valamelyest különbözik a férfi és nő közötti közösüléstől.  Ám ez a különbség jóval jelentéktelenebb,  mint ahogy azt egyesek elképzelik.

A nemi szervek összeillesztése

Szeretkező női pár. Kínai porcelán tál, Qing dynasty (19. század) Courtesy China Sex Museum, Tongli

A férfi és női homoszexuális párok szorosan tudnak ölelkezni meztelenül, s így nemi szerveiket közvetlen kapcsolatba hozzák.  Ilyenkor a ritmikus medence-mozgással  gondoskodnak a kölcsönösen hatékony ingerlésről. A péniszükkel ily módon érintkező férfiak gyakran sikosítókat használnak, hogy erősítsék az élvezetet és megelőzzék az érzékeny felületek horzsolódását és repedezését.  A védelmet biztosító sikosító nélkül a pénisz makkja könnyen megsérül a partner szemérem-szőrzetéhez dörzsölődve.  Sok férfi kedveli azt is, hogy kézbe veszi mindkét péniszt, s ingerli egészen az orgazmusig.  Ezt az eljárást persze manuális közösülésnek is nevezhetjük. A nemi szervek összeillesztése két nő számára is kielégítő lehet, vagyis igy mindketten elérhetik az orgazmust.  Ahogy már rámutattunk, a nők szexuális ingerlésének legfőbb területei a heteroszexuális koitusz során is a csikló, a kisajkak és a hüvelybemenet.  Ugyanezek  kapnak ingerlést akkor is, ha  két nő egymáshoz dörzsöli azokat.  Egyes nők azonban éppen a hüvelyi behatolást élvezik legjobben.  Az ilyen nők ugyan nem idegenkednek a homoszexuális közösüléstől, de azt kevésbé élvezik, mint a koituszt.

Szimulált koitusz

Dupla jade dildo amit két nő egyszerre használhat. Kina, Song Dynasty, ca. 1000 AD Courtesy China Sex Museum, Tongli

Két nő szimulálhatja a koituszt, ha egyikük egy mesterséges péniszt vezet a hüvelyébe.  Sok férfi is élvezettel szemléli ezt a tevékenységet;  a szükséges műpéniszek pedig postai úton megrendelhetők vagy megvehetők a „szex shopokban”. Ám a gyakorlatban igen kevés nő próbálkozik ezzel. S ha mégis, akkor nem annyira a saját élvezete kedvéért, hanem egy férfi néző szórakoztatása végett.  Mint említettük, egy nő, ha szeretkezni kezd, eleinte inkább általános gyengédséget igényel.  Aztán, ha már elért bizonyos izgalmi szintet, az említett, külső nemi szervek folyamatos ingerlése az orgazmus elérésének fontos tényezője marad.

Anális  közösülés

Az anális közösülés  szexuális  kapcsolatot jelent az egyik partner pénisze és a másik  partner  ánusza  között.

Minthogy az ánusz a test egyik legérzékenyebb erogén zónája,  sok férfi és nő élvezi  az anális ingerlés valamilyen formáját a szeretkezések során.  Tény, hogy egyesek az ujjukat vagy valamilyen hengeres tárgyat vezetnek a végbelükbe, így biztosítva többlet-ingerlést a maszturbáció során.  Aligha meglepő, hogy a homoszexuális férfiak időnként közvetlen kapcsolatot teremtenek a pénisz és az ánusz között. Egy férfi nagyon könnyen bevezetheti péniszét partnerének végbelébe.  Ám, minthogy az ánusz – a hüvelytől eltérően – nem termel sikosító váladékot, ajánlatos mesterséges sikosítót használni.  Ezek közül  a vízben oldódó krémek és oldatok a  legnépszerűbbek, s ezeket legjobb közvetlenül az ánuszra kenni.  Ezt követően kezdődhet a lassú behatolás.  De olyan férfiak is vannak, akik  péniszüket inkább  a partnerük combtöve közé dörzsölik.

Bár az anális közösülés kielégülést jelenthet mindkét partnernek, közel sem olyan gyakori, mint sokan képzelik.  Végül is kultúránk a legtöbb embert arra kondicionálta, hogy aaz ánuszt piszkosnak és undorítónak találják a székletürítő funkciója miatt.  (Bár kevésbé, de a nemi szerveket is  ellenszenvesnek látják sokan, a vizeléshez kapcsolódás miatt.)  Ráadásul erős vallási és szociális tabu tiltja a pénisz és az ánusz közötti kapcsolatot, amely néhány országban bűncselekménynek számít.  Igy nem meglepő, hogy  egyes homoszexuális férfiak épp oly hevesen tiltakoznak az anális közösülés ellen, mint sok  hetero- szexuális.

Végül is megállapítható, hogy a nők között – anatómiai okok miatt – nem lehet szó anális közösülésről.  Ez alól egyetlen kivétel a műpéniszt magára erősítő nő.  Ez a lehetőség azonban inkább elméleti, mint gyakorlati, minthogy a női párok rendszerint a szexuális közösülés más formáit kedvelik.

A végbélbe vezetett tárgyak

Azt is meg kell említenünk, hogy egyes férfiak szívesen vezetnek be partnerük végbelébe különböző tárgyakat. Ezek a tárgyak néha elég hosszúak és kemények.  Igen ritkán még egész kezüket is bevezetik  (ez az ún. „fisfucking”).  Csak feltételezhető, hogy a szóbanforgó férfiak nincsenek annak tudatában, hogy ez milyen veszélyes.  Mindenekelőtt fennáll a fertőzés veszélye a körmök karcolása és az alattuk meggyűlt piszok miatt. Nagy a veszélye a belső sérüléseknek is, amiket ugyan nem lehet érezni, de súlyos belső vérzésekhez, sőt, halálhoz is vezethetnek.  Továbbá, míg a végbélnyílás izmai alkalmazkodni tudnak egy lassan bevezetett, normális péniszhez, amely nem túl kemény, inkább rugalmas, egy ököl, vagy más, hasonló nagyságú tárgy valószínűleg túlfeszíti.  Vagyis, míg az anális közösülés nem okoz problémát,  az ún.  „fistfucking” komoly sérülésekhez vezethet, különösen, ha szokássá válik.  Voltak olyan esetek, amikor az ánusz teljesen működésképtelenné vált, s egy sebésznek kellett azt összevarrni, hogy aztán az alhas falán kelljen kivezető nyílást létrehozni a széklet ürítéséhez.  

Vibratorok az ánuszba vagy vaginába vezetéshez
Néhány országban a “sex shop-ok” elemmel hajtott vibrátorok különböző tipusait árulják, amelyeket  anális és/vagy vaginális bevezetésre használnak. Külső részük általában latex, s többnyire pénisz. alakúak.Egyes üzletek anális dugaszokat is árulnak. 

Kulturális  attitűdök

A 17. századi Angliában  John Atherton (1598 - 1640) püspök szigorú büntető törvényt hozott a “szodomia” vagy “buziság” (anális közösölés) ellen. Végül azonban őt magát és „bűntársát”, John Childe-ot is elítélték  és felakasztották. (Anonym pamphlet 1641)

Az anális közösülést – főleg férfiak között – a zsidó és keresztény tradició igen régóta bűnösnek és perverznek tekintette, s ezt az attitűdöt később az iszlám is átvette.  A keresztény középkorban ezt „természet elleni bűnnek”, „buziságnak” vagy „szodomiának”  tartották  és súlyosan büntették.  Sőt, az ilyen „szodomia-törvények”  néhány nyugati országban egészen a 20. század második feléig érvényben maradtak, míg végül eltörölték azokat. E történelmi törvénykezés folytatódó pszichés hatásától függetlenül is sokan tekintik az ánuszt piszkosnak és ellenszenvesnek, székletürítő funkciója miatt.  (Kevésbé ugyan, de sokan a nemi szerveket is gusztustalannak találják,  vizeletürítő funkciója miatt.)  Az ilyen egyéni attitűdök gyakran mélyen gyökereznek és tiszteletben tartandók.  Végül is, bárki számára arrogánsnak és sértőnek tűnhet , ha olyan szexuális tevékenységre szólítják fel, amit nem kedvel.  Ám a tudósok, akik a kérdést pártatlanul, történelmi és globális perspektivában vizsgálják, rájönnek, hogy az anális közösülés elítélése sehol és soha nem volt univerzális.

Figyelmeztetés

HIV/AIDS veszély Az alkalmi partnerek HIV fertőzöttek lehetnek anélkül, hogy tudnának róla.  Ezért a védekezés nélküli anális közösülés velük a fertőzés veszélyével jár, különösen a „fogadó” partner számára. Courtesy BZgA, Cologne

Tekintettel a jelenlegi  HIV / AIDS világjárványra  és a  nemi úton terjedő betegségek (STD-k)  világméretű szaporodására, a férfiaknak ismerniük kell az alkalmi, új és ismeretlen partnerekkel történő anális közösülés  fertőzési veszélyét.  Még a bizalmas partnerek is megfertőződhetnek, ha alkalmi partnerekkel közösülnek. A veszély annál a partnernél a legnagyobb, akibe behatolnak, s igy esetleg fertőzött ondót kap.  A behatoló partner veszélye kisebb, de ajánlatos kondomot használnia.  A homoszexuális anális közösülés a  HIV fertőzés egyik fő lehetősége. Végül még egy veszélyes viselkedést  kell megemlítenünk: az ánusz nyalását  (anilingváció).  Ez egész sor komoly, belgyógyászati betegség  (sigellózis, amőbiázis, lambliázis, szalmonellózis, parazita féreg-fertőzés stb.) veszélyét hozza magával,  továbbá az olyan, „klasszikus”, nemi úton terjedő betegségeket, mint a gonorrhea, szifilisz, hepatitisz B  és hasonlók.

4. Szexuális  kapcsolat  állatokkal

Vallási nézetek
Fent:  Zeusz, a görögök legfőbb istene hattyú alakjában elcsábította  Ledát, Sparta királynőjét.
(Ókori görög szobor nyomán)
Lent: Néhány ősi hindu templom szobrai minden szexuális aktivitást bemutatnak..
(Példa a Lakshmana Templomból, Khajuraho, Central India)

Számos kultúra mítoszai és népmeséi tartalmaznak utalásokat az emberi lények és más állatfajok, például medvék, farkasok, lovak, kígyók és krokodilok közötti szexuális közösülésre.  Az ezzel kapcsolatos attitűdök nem mindig voltak negativak.  Az olyan vallások például, amelyek hittek a „lélekvándorlásban”, vagyis abban, hogy bárki újjászülethet akár állatként is,  egész más attitűddel rendelkeztek, mint azok, amelyek az embert kivételesnek és az állatvilággal semmiféle spirituális kapcsolatban nem állónak látják.   

A legtöbb ősi mesében az állatok az ember gyorsan támadt szenvedélyének tárgyai.  Ám az ógörög és római szerzők olyan eseteket is leírtak, amelyeben egy állat kezdeményezte a kapcsolatot.  Aelian (Claudius Aelianus,  i.u. 2. század)  történetében például  egy delfin szerelmes lett egy fiúba, udvarolt neki és barátja lett.   Amikor aztán a fiú egy balesetben meghalt, a sztomorú delfin elvesztette az életkedvét. A görögök abban is hittek, hogy  Zeusz, a legfőbb isten időnként állatformát ölt, hogy elnyerje egy másként elérhetetlen nő kegyeit.  Europát például bikaként közelítette meg, Lédát  pedig hattyúként.  A görög mitológiában olvashatjuk továbbá, hogy Kréta királynője,  Pasiphae  közösült egy bikával, s aztán megszűlte  Minotaurust,  egy bikafejű emberi szörnyeteget.  Hasonló meséket alkottak Ázsia, Afrika és Amerika különböző,történelem előtti népcsoportjai. Egy bizonyos eszkimó törzs tagjai például hittek abban, hogy a „fehér”  emberi faj egy nő és egy kutya közösülésének eredménye.

Története,1

Művészi szempontok Az ember szexuális kapcsolatát állatokkal  minden ősi kultúrában leírták és ábrázolták.A képen egy férfi közösül egy szamárral.Sziklarajz, Val Camonica, Italy, ca. 3000 i.e.

A zsidó-keresztény társadalmakban az emberek és állatok közötti szexuális kapcsolat igen sokáig büntetendő cselekmény volt.  Ahogyan a Biblia írja, az ókori zsidók az ilyen viselkedést halállal büntették  (Leviticus 20).  A Talmud még azt sem engedte meg, hogy egy özvegy ölebet tartson, mert esetleg szexuális célokra használhatta (Abodah Zarah 22b; Baba Metziah 7.1.a)  E negativ zsidó attitűdöket később  a keresztény egyházak is átvették, s befolyásolták a polgári törvénykezést is a legtöbb nyugati országban. Ezt a bűnt „szodomiának”  hívták, a bibliai Szodoma városa nyomán, amelyet  Isten elpusztított a „természetellenes” szexuális viselkedések miatt (Genesis 19).  A középkori gondolkodás szerint ez a nem-koitális szexuális viselkedés minden formáját jelentette, különösen a homoszexuális aktusokat, de az állatokkal való szexuális kapcsolatot is. (Bár a Biblia nem írja, hogy Szodoma lakói állatokkal is közösültek volna.)  A történelem ironikus fordulata folytán a szodomia-törvényeket végül éppen a zsidók ellen alkalmazták.  Egyes középkori teológusok szerint egy keresztény szexuális kapcsolata egy zsidóval, vagy egy mohamedánnal, az épp olyan „természetellenes”, mint ha állattal közösül,  „ugyanis az ilyen személy a törvény és hitünk szerint nem különbözik a vad-állatoktól”.  A vétket nagyon súlyosnak tartották.  Az ilyen férfiakat és nőket évszázadokon át, s még az újkor kezdetén is élve elégették, máglyahalálra ítélték vagy felakasztották az állatokkal való szexuális kapcsolatuk miatt.  Néha az állatokat is kivégezték velük együtt. Ezek a vallási vagy jogi hagyományok a nyugati orvosi gondolkodásban is tükröződtek.  Igy a papok és törvényhozók szerint bűnnek és bűncselekménynek tűnő viselkedést a pszichiáterek gyakran betegségnek  deklarálták. Számukra  az állatokkal közösülés egy „rendellenesség”, egy „aberráció”, „abnormalitás” vagy „perverzió”  tünete.  Amit az egyház és az állam  „szodomiának”  és  „természetellenes bűncselekménynek”  nevezett,  azt a pszichiátria  „zoofiliaként” vagy  „bestialitásként”  ítélte el.  Az ilyen viselkedést tanusítókat elmebetegnek tartották.  A pszichiáterek csak a 20. században váltak önkritikusabbá, s kezdték kerülni az ilyen pontatlan és sommás ítéleteket.

 Történet, 2

Nagy Frigyes  (1712-1786), porosz király, figyelmen kívül hagyta az ember és állat szexuális kapcsolatát szigorúan büntető vallásos tradiciót..

Auguste Forel
(1848-1931) követelte a szodomia-ellenes törvények eltörlését.

A  18. században, a „felvilágosodás korában”  az ember  és valamely állat szexuális kapcsolatának vallási elítélése és büntetőjogi üldözése legtöbb nyugati országban enyhébbé vált.  Például a porosz  Nagy Frigyes,  aki  felvilágosult uralkodónak tekintette magát, s nem érezte kötelezőnek a vallási dogmákat, dzexuális kérdésekben egyszerűen pragmatikus volt.  Amikor egyik lovas-katonájáról kiderült, hogy közösült a kancájával, a király egyszerű büntetést szabott ki: „Tegyék át a gyalogsághoz!”  A 19. században a vallási befolyás fokozatosan csökkent az európai polgári és büntetőjogi törvénykezésben, s végül a 20. század elején  a kiváló, svájci pszichiáter,  Auguste Forel  erőteljesen követelte minden „szodomia”-törvény eltörlését:  „Amikor egy szegény imbecilis… kopulál egy tehénnel, az utóbbi nem sérül, de a tulajdonosa sem… Ám a bíró még akkor is bünteti a szodomiát, ha a vádlott birtokolja az állatot.  Milyen alapon büntet a jog egy olyan aktust, amely nem árt senkinek?  Ez nyilvánvalóan a vallásos miszticizmus maradványa, hasonlóan  a Szentlélek elleni vétek büntetéséhez. (1)  A következő évtizedekben aztán  sok nyugati országban elkezdődött a büntető törvénykönyvek kritikai felülvizsgálata, s végül eltörölték  az állatokkal való szexuális kapcsolatot büntető törvényeket.  Napjainkban ilyen törvények már csak igen kevés helyen léteznek.

(1) Forel, A. Die sexuelle Frage (1905), engl ed: New York 1926., p. 400

 Gyakorisága

Ritka  viselkedés
Az ember szexuális kapcsolata  állatokkal mindig ritka volt. Rendszerint csak paraszti és állattenyésztő környezetben fordult elő.
(Hindu festmény nyomán, i.e. 19. század)

A múlt nomád társadalmaiban a magányos pásztor és állatai közötti szexuális kapcsolat gyakoribb lehetett, de modern világunkban az ilyen kapcsolat egészen ritka.  Persze ezen a téren nehéz pontos adatokat beszerezni, ám  A. C. Kinsey megállapításai ma is helytállónak tűnnek.  Eszerint az emberikai férfiak kb. 8%-a, a nőknek pedig 4%-a  rendelkezett ilyen tapasztalattal, s többnyire ezek is epizódikusak voltak.  Ha egyáltalán előfordul szexuális kapcsolat az ember és állat között, ez ma inkább csak falusi tájakon történik meg.  Például a farmokon felnövő fiúk megfigyelhetik az állatok párzását, s így hajlamossá válhatnak szexuális próbálkozásra velük.  Koitálni próbálhatnak például tehenekkel, pónilovakkal, birkákkal, kutyákkal, sőt, kacsákkal vagy tyúkokkal is.  Ilyesmivel legfeljebb néhányszor próbálkoznak,  bár néhány kivételes esetben egy fiú tartósabb kapcsolatba kerülhet egy kiválasztott állattal..  Persze nem a koitusz a szexuális kapcsolat egyetlen, lehetséges formája. Néhány fiú egyszerűen maszturbálja az állatot  (ahogyan a mesterséges megtermékenyítés érdekében ondót szereznek a farmerek), vagy pedig az állattal nyalatják péniszüket vagy ánuszukat. Hasonló technikát nők is használnak, bár ez még ritkábban fordul elő, mint férfiaknál. 

Ha a szexuális közösülés ember és állat között viszonylag ritka is, egyáltalán nem szokatlan különböző fajú  állatok között.  Egyes esetekben (pl. lovak és szamarak, oroszlán és tigris között) az ilyen párzásból még utód is születhet  (öszvér  stb.)  Az  ember-állatnak persze nincs közeli rokona az emlősök között, s ez elég ok lehet arra, hogy korlátozza velük a szexuális kapcsolatot.  Az ilyen kapcsolat egyébként sem vezethet emberi vagy állati terhességhez.

 Egy ritka  viselkedés

Ember és állat szexuális kapcsolata.
Sziklarajz  Kinából, Guangxi province, ca. 1500 i.e.
(Courtesy China Sex Museum, Tongli, China)

Ma, amikor már elegendő adat áll rendelkezésre az emberek és állatok szexuális kapcsolatának ritkaságáról, meglehetősen furcsának tűnik, hogy kiváló vallási, jogi és pszichiátriai tekintélyek egyáltalán figyelmet fordítanak erre.  Ma már tudjuk, hogy  az ilyen szexuális viselkedés valójában nagyon ritka.  Egészen ritka a férfiak között, de még ritkább a nők között.  Vagyis,  szociális szempontból elég jelentéktelen.  Ezért feltételezzük, hogy ennek erős, szociális elítélése eredetileg csak bizonyos vallási célokat szolgált.

Valószínű, hogy a jövőben társadalmunk jogi és orvosi tekintélyei sokkal kevésbé foglalkoznak majd az emberek és állatok szexuális kapcsolatával.  Végül is,  amíg az állatot nem bántják vagy kínozzák, addig nincs szüksége szociális beavatkozásra.  Indokolatlan az is, hogy pszichiátriai címkéket ragasszanak az ilyen érintkezések elszigetelt kísérleteire.  Csak az állatokat mindig előnyben részesítő férfiak és nőj tekinthetők  szexuálisan problematikusnak.  Ilyen esetben épp úgy, mint a szexuális viselkedés minden olyan esetében, amit az egyén betegesnek vagy kezelhetetlennek talál,  a szaksegítség nagyon is ajánlható.  

A szexuális viselkedés  változatai

Mint láttuk, a szexuális viselkedés különböző irányokba fejlődhet szakaszosan.  Velünk született, biológiai potenciálon alapul, s olyan kulturális hatások alakítják, amelyek koronként és területenként különböznek.

Ne feledjük, hogy még a veleszületett tulajdonságok is különböznek mindenkinél, s még ugyanazon kultúrán belül is különbségek vannak:  például a falusiak  és a városiak  szexuális értékrendje és lehetőségei között,

a gazdagok és szegények, az öregek és fiatalok, a képzettek és képzetlenek, a hívők és hitetlenek között, de még a hasonló szociális háttérrel rendelkező családok között is. Továbbá, ma sok országban különböző etnikai csoportok vannak, vagy bevándorlók, akik őrzik saját hagyományaikat;  így a helyzet még bonyolultabbá válik.  Mindenesetre egyéni fejlődése során mindenki rengeteg szexuális szkripttel találkozik, amelyek közül ki kell választania a neki megfelelőt . A végleges választás  egy interaktiv folyamat eredménye, amely az adott körülményektől függ, s ahogy ezek a körülmények egyénenként különböznek, éppúgy eltér az eredményük is.

Épp ezért nem meglepő, hogy  az emberi szexuális viselkedés igen különböző lehet, s a szexuális igények egyénileg nagyon különbözhetnek. Sőt, ezek az igények néha olyan szokatlanok, hogy problematikussá válhatnak. Igaz ugyan, hogy minden társadalom tolerálja a szexuális viselkedés változatainak bizonyos fajtáit, s „normálisként”  fogadja el a széles viselkedési színkép egy-egy szeletét.  Ám a  normális  szexualitásnak nincs általánosan elfogadott meghatározása.  A  szociális körülményektől függően  a szexuális viselkedés eltérő változatait tekinthetik divatosnak, érdekesnek vagy elfogadhatónak  illetve rossznak és utálatosnak.  Az utóbbiak akár büntetendők is lehetnek. Mindez a helytől és időtől függ.

  Ebben a kurzusban lehetetlen az emberi szexuális viselkedés végtelen sok változatát vagy azok legtöbbjét ismertetni. Az ezekre adott, sokféle múltbeli vagy mai szociális reagálást sem tudjuk bemutatni. Bemutatunk viszont egy újabb trendet:  Az utóbbi évtizedekben növekvő igény mutatkozott az egyetemes szexuális jogok iránt, s ennek eredményeként sok ország ma toleránsabban kezeli a szexuális változatokat. Ennek rövid dokumentálása és egy történelmi bevezetés után bemutatjuk a nem tipikus szexuális viselkedés   legalább néhány ismertebb mintáját. 

Szexuális  jogok

 Napjainkban sokan igénylik a szexuális jogokat, mint emberi jogaik tartozékát.  Ez az igény viszonylag új az emberi történelemben. De hát maga az emberi jogok igénye is új.  Bár vannak előzményei néhány régebbi civilizációban, az egyetemes emberi jogok mozgalma csak a 18. században vált nemzetközi tényezővé.  Legbátrabb úttörői a „Felvilágosodás korának” európai és amerikai szerzői voltak. Közös céljuk volt egy olyan társadalom megalapozása, amelyben  mindenki egyenlő jogokat élvez.  Az 1776-os amerikai „Függetlenségi Nyilatkozat”  először szögezte le, hogy mindenki rendelkezhet  „az élet, a szabadság és a boldogulás elidegeníthetetlen jogaival”.  Az 1789-es francia forradalom deklarálta  a Férfiak és polgárok jogainak Nyilatkozatát, amely más országokban is szociális mozgalmakat inspirált, s végül 1948-ban oda vezetett, hogy az Egyesült Nemzetek deklarálta az egyetemes emberi jogokat.

 (Ennek részletesebb történetéért klikkelj  ide.)

Az amerikai  Függetlenségi  Nyilatkozat (1776)
E dokumentumot  “a boldogulás elidegeníthetetlen joga” miatt egyes jogvédők a szexuális jogok igényének első megfogalmazásaként és igazolásaként említik, amely többek közt a testi élvezet jogára is utal.
(Illusztrációnk az eredeti címet és a szöveg első sorait mutatja.)

Szexuális  jogok, 2

 Azonban már annakidején kiderült, hogy az amerikai Nyilatkozat ellenére a déli államokban folytatódott a rabszolgaság;  a francia nyilatkozat hallgatott a nők jogairól, akik elnyomottak maradtak. De az Egyesült Nemzetek nyilatkozata is mellőzte a szexuális jogokat, amelyek pedig már évtizedekkel korábban fontos szociális kérdéssé váltak.  Az  Emberi  szexuális jogok Magna Chartáját  már 1930-ban  közzétették, ám a fasizmus növekvő veszélye és a második világháború miatt egyszerűen feledésbe merült.  Amikor aztán az U.N. végül deklarálta az emberi jogokaat,  René Guyon  rögtön bírálta a szexuális jogok kihagyását, s az erről szóló pamfletet  elküldte minden, általa ismert szexológusnak.

Az UN Nyilatkozat és bírálata A jobboldali ábra Guyon  “Emberi jogok és a szexuális szabadság tagadása” (1951) című pamfletjének címoldalát mutatja.

Végül különböző kisebb és nagyobb társadalmi csopoirtok adták ki az Emberi szexuális és reproduktiv jogok deklarációját. Ezek közül a legfontosabb  a Szexológiai Világszövetség által 1999-ben elfogadott. Nyilatkozat a szexuális jogokról,  amelynek szövege a következő:

Nyilatkozat a szexuális jogokról

 A szexualitás  minden ember személyiségének integráns része. Teljes kibontakozása az olyan emberi alapszükségletek kielégítésétől függ, mint az érintés, az intimitás, érzelemnyilvánítás, élvezet, gyengédség és szeretet szükséglete. A  szexualitás az egyén és a társadalom interakciójában  szerveződik. Teljes kibontakozása az egyéni, az interperszonális és a társadalmi jóllét szempontjából egyaránt fontos. A szexuális  jogok univerzális emberi jogok, amelyek minden ember veleszületett szabadságán, méltóságán és egyenlőségén alapulnak. Ahogyan az egészség alapvető emberi jog, ugyanilyen a szexuális egészség is. Az emberek és társadalmaik egészséges szexualitásának biztosítása érdekében az alábbi szexuális jogokat minden társadalomnak el kell ismernie, támogatnia és védelmeznie kell. A szexuális egészség olyan környezetben jöhet létre, amely a szexuális jogokat elismeri és tiszteletben tartja.

1. A szexuális  szabadság joga.  Ez lehetővé teszi az egyén teljes szexuális potenciáljának kifejeződését, azonban mindig és minden helyzetben kizárja a  szexuális kényszer, kihasználás és visszaélés  minden  formáját.

2. A  szexuális autonómia  és a nemi szervek sértetlenségének és védelmének joga. Ez megadja a saját nemi élettel kapcsolatos, autonóm döntések lehetőségét, összhangban a személyes és szociális, etikai értékekkel. Jelenti egyben a saját test kontrollját és élvezetét bármiféle kínzás, csonkítás vagy erőszak nélkül.

3. A  szexuális magánélet  joga. Ez jogot biztosít a személyes döntésekre és viselkedésre az intimitás vonatkozásában mindaddig, amíg nem sérti mások szexuális jogait.

4. A  szexuális egyenlőség joga. Ez mentességet biztosít mindenfajta diszkriminációtól, amely a nemi hovatartozás, a szexuális orientáció, az életkor, a fajta, a szociális osztály, a vallás, vagy a testi és értelmi fogyatékosság miatt történne.

5. A  szexuális élvezet  joga. A szexuális élvezet, az önkielégítést is beleértve, a  testi, lelki és szellemi jó közérzet egyik forrása.

6. Az érzelmek szexuális  kifejezésének joga. A szexuális megnyilvánulás több, mint erotikus élvezet vagy nemi aktus. Az egyénnek joga van  szexualitását kommunikáció, érintés, érzelmi megnyilvánulás és szerelem útján kifejezni.

7. A  szabad  szexuális kapcsolatok  joga. Ez annak lehetőségét jelenti, hogy az egyén  - ha akar – házasságot köthet, de el is válhat, vagy másfajta, felelősségteljes szexuális kapcsolatot létesíthet.

8. A  szabad és felelős döntés joga a gyermeknemzést illetően. Bárki eldöntheti, hogy akar-e gyermeket vagy nem, hogy hány gyermeket akar és mikor, továbbá joga van a születésszabályozás eszközeinek használatához.

9. A tudományosan megalapozott szexuális információkhoz való jog. Ez azt jelenti, hogy a szexuális ismereteket tudományos kutatások révén kell biztosítani és a társadalom minden szintjén akadálytalanul kell terjeszteni.

10. Az átfogó  szexuális neveléshez való jog. Ez egy egész életen át tartó folyamat biztosítását jelenti, amelyben minden társadalmi intézménynek részt kell vennie.

11. A  szexuális egészség védelmének és ápolásának joga. A szexuális egészség-gondozásnak minden szexuális probléma és betegség megelőzése és kezelése érdekében rendelkezésre kell állnia.

Elfogadva  Hong Kong-ban, a 14.szexologiai világkongresszuson, August 26, 1999

Történelmi háttér: a bűntől a betegségig

Konstantin I (ca. 280-337), aki halálos ágyán lett keresztény, volt az első keresztény római császár. Birodalmának keleti részén “új Rómát” teremtett: a fővárost  Byzantiumba hozta, amit Konstantinápolynak (az ő városának) nevezett. Követői a kereszténységet állam-vallássá tették, s az emberi szexualitás vallásos szemléletét egész Európára kiterjesztették.

Az i.u. 4. században  I. Konstantin  („a Nagy”)  lett az első keresztény római császár, s utódainak korában a kereszténység államvallássá vált. Ennek eredményeként  Európa fokozatosan elfogadta az emberi szexualitás keresztény szemléletét.  Egy régebbi, zsidó hagyomány és egyes aszketikus ókori filozófiák által is támogatottan ez a szemlélet a római császárság bukása után is fennmaradt, s egészen a modern korig uralkodott a nyugati világban. A  keresztény doktrina szerint a szexuális tevékenységet csak a nemzés célja igazolhatja.  A szex minden olyan formája bűnös, amely nem ezt a célt szolgálja.  Sőt, bűncselekményként évszázadokig szigorúan büntették az orális és anális közösülést, az állatokkal vagy azonos neműekkel való szexuális érintkezést. Csak  kb. 200 éve kezdte néhány európai ország megszüntetni büntető törvénykönyvében a vallási befolyást és nem büntetni a szexuális „förtelmeket”. Igy, ha senki sem károsodott, a jog egyszerűen figyelmen kívül hagyta a viselkedést.   Ám, ahol a jog visszalépett, ott belépett az orvoslás. A kialakuló pszichiátria a régi bűnt elmebajjá változtatta, s így a „förtelmek” mint „szexuális  pszichopátiák” születtek újjá.  A pszichiáterek még az olyan teológiai megjelöléseket is használták, mint a „perverzió”, az „aberráció” és a „deviáció”, hogy jellemezzék e betegségeket.  A középkorban ezeket a szavakat az eretnekekre alkalmazták, vagyis a „téves” vallási hiedelmekre;  ma viszont a „téves” szexuális viselkedésre.  Igy a korábbi eretnekek  és bűnözők az orvosok pácienseivé váltak, akiket nem büntetni kell, hanem gyógyítani.  Csak a 20. azázad vége felé kezdték végül az orvosok követni a jogászokat, s eltávolítani a teológiai fogalmakat a diagnosztikus kézikönyvekből.  Az újonnan „felvilágosult”  orvosok  rájöttek, hogy a vallásos  eszmék és kifejezések kritikátlan átvétele  moralizáló  és tudománytalan volt.  Ezért megpróbáltak objektiv kritériumokat találni a szexuális viselkedés megítélésére.  Nem kívántak többé „perverziókról” stb.  beszélni, hanem új,  tisztán leíró és morálisan semleges kifejezéseket kerestek.

Történelmi háttér, 2: „Parafilia“

Friedrich S. Krauss (1859 -1938)  osztrák ethnologus, alkotta a  „parafilia“ kifejezést. Ő a Balkánon erotikus folklort gyüjtött, kiadta az  “Anthropophyteia” (1904-1913) c. lapot és társkiadója volt az első szexológiai lapnak (Zeitschrift für Sexualwissenschaft), amelyet Magnus Hirschfeld alapított 1908-ban.

Amikor az orvosi szakma belefáradt abba, hogy tudományos, vagyis tisztán leíró, morálisan semleges kifejezéseket találjon az elítélő  „perverzió”, „aberráció” és „deviáció”  helyett, akkor végül az ún. „parafilia”  terminusát alkalmazta  (görög  para:  mellett,  filia: szeretet) A logika szempontjából azonban ez nem nevezhető jobbnak. A parafilia a meghatározása szerint  másodrangú szeretet.  A szó még feltételezi egy „igazi”, „reális”, „naturális”  és „helyes”  szeretet létezését, amelynek mellett , mögött vagy alatt kisebb testvérei állnak, éppúgy, mint az „igazi”  orvos mellett vagy mögött  áll a paramedikális  személyzet. Tudományos szempontból ez egy megalapozatlan feltételezés.  Akik ezt a kifejezést használják, azok azt hiszik, hogy ők ismerik a szexuális viselkedés „igazi” célját és jelentését, s illetékesek mindannak kijavítására,  ami nem felel meg az ő elképzelésüknek. Ők legfeljebb ideológusok, bár nem tudnak róla.  Valójában a „parafilia” különböző meghatározásainak egyike sem felel meg az objektivitás legalapvetőbb elveinek. Ugyanis vagy moralizálók és naivak, menthetetlenül homályosak, sőt, tautologikusak.  Példáué:  sok szerző beszél „atipikus és extrém szexuális viselkedésről”,  mások „szexuális objektumok vagy helyzetek keltette izgalomról, amely  zavarja a kölcsönösen élvezetes szexuális tevékenységet”.  Egyesek pedig megállapítják, hogy „a parafiliák a szexuális késztetés zavarai, amelyeket deviánsnak tekinthető viselkedés jellemez”, vagy pedig kategórikusan kijelentik: „a parafiliák pszichiátriai zavarok, amelyek deviáns szexuális viselkedésben nyilvánulnak meg.” Az utóbbi két meghatározás tautologikus és teljesen értelmetlen  („a parafiliák zavarok és ezért deviánsak”). Ez olyan, mintha azt mondaná: „egy házasságon kívüli viszony házasságtörésként nyilvánul meg”, vagy „a szegénység a pénz hiányának következménye”. Az ilyen üres formulák semmit sem érnek  atudományos vitákban, mert semmit sem magyaráznak meg, s nyitottak mindenféle mesterkélt értelmezés számára.  Ám a többi meghatározás sem sokkal jobb.  Sok emberi viselkedés „atipikus” anélkül, hogy  lelki zavarra utalna;  pl. magas hegycsúcsok megmászása,  világ körüli kerékpárút,  kolostorba vonulás és némasági fogadalom,  porcelán gyűszűk gyüjtése és hasonlók. Az  „extrém”  szó viszonylagos;  konkrét jelentése a beszélőtől és kontextustól függően változó.  A „kölcsönösen élvezetes szexuális tevékenység”  a nyugati középosztály kulturális ideálja, s korántsem egyetemes, sem történelmileg, sem földrajzilag.  Másrészt  sok ugynevezett parafilikus aktivitás lehet kölcsönös és élvezetes.  Vagyis a „parafilia”  kifejezés éppolyan ideologikus és tudománytalan, mint azok, amelyeket helyesbíteni próbál.

Történelmi háttér, 3: Szexologia

Iwan Bloch (1872-1922) német dermatologus, ő alakította ki a szexologiának, mint önálló tudománynak a fogalmát. 1913-ban  ő alapította meg Berlinben az első szexologiai társaságot  Magnus Hirschfeld-del  és néhány  más kollégájával.

A  19. században, amikor a pszichiáterek elkezdték vizsgálni az emberi szexualitást, feltételezték, hogy az legtöbbször  „normális”, s hogy a néhány „perverzió” többé-kevésbé azonos az egyház által régóta elítélt bűnökkel és bűncselekményekkel.  Ám amikor a közelebbi vizsgálat a szexuális érdeklődések meglepő változatosságát derítette fel, az orvosok  rögtön elkezdték ezeket megnevezni, felsorolni és osztályozni.  Az új eset-tanulmányok áradata a „szexuális patológiák”  egyre hosszabbodó listáját eredményezte, új, furcsán hangzó görög és latin nevekkel – az „algolagniától”  (a fájdalom erotikus élvezete)  a „zoofiliáig” (az állatok erotikus kedvelése).  Ugyanakkor az is kiderült, hogy ez aa végtelen diagnosztikus lista valójában nagyon különöböző elemek keveréke, amelyek egyikére sem volt standard kezelés.  Helyette  az egyéni esettől függően ugyanarra a diagnozisra is különböző terápiát kellett alakalmazni.  S ami a legrosszabb, a legtöbb ilyen terápia sikertelennek bizonyult. Ebben a helyzetben újszerű megközelítésre volt szükség, s erről a szexualitás speciális, új tudománya, a szexológia gondoskodott, amely összekapcsolta a természet- és társadalomtudományok módszereit.  Ahogyan megalapítója,  Iwan Bloch  írta: “A.szex kettős természete,  biologiai és kculturális  aspektusai szükségessé teszik egy új tudománynak, a szexológiának, mint önálló tudománynak  a megalapozását, amelyet nem kell bármely más tudomány tartozékának tekinteni. …Ahova ez vezetne,azt láttuk azok pusztán orvosi megközelítésén, akik azt hitték, hogy gazdagítják a tudományt, amikor csupán új, idegen hangzású kifejezéseket találtak… A szexualitás pusztán orvosi (pszichiátriai)  szemlélete… nem elegendő a szex és az emberi élet minden más területe sokféle kapcsolatának megértéséhez. Ezek a kapcsolatok teljes egészükben a szexológia témái.” (1) (1)  Iwan Bloch, Die Prostitution, vol. I, Berlin: Louis Marcus 1912, pp. vii-viii

Történelmi  háttér, 4

A  20. század folyamán a szexológusok széleskörű biológiai, fiziológiai, pszichológiai, szociológiai, etnológiai és történelmi kutatésokat folytattak, s megállapításaik végül több önkritikára késztették a pszichiátereket.  Ennek eredményeként többször felülvizsgálták a diagnosztikai kézikönyveiket.  A nemi és gender identitás zavarainak  pszichiátriai felsorolása például ma már nem tartalmazza  a „homoszexualitást” és a „zoofiliát”, s néhány más „parafilia” eltávolításáról is vita folyik.  Sőt, egyes terapeuták  az egész kategória eltávolítását  tartják szükségesnek.  Jelen kurzusunk szempontjából azonban  e vita részletei nem lényegesek.  Fontosak viszont az alapját képező kérdések:  Elmebajként vagy mentális zavarként kell-e osztályoznunk az emberi szexuális viselkedés bizonyos változatait?  Ha igen, melyeket?  S mi legyen a kritériuma egy ilyen osztályozásnak?  Milyen következményekkel jár ez az egyénre és a társadalomra nézve?  S milyenekkel az orvostudományra nézve?  Vajon az orvosi modell nyújtja a legjobb magyarázatot az erotikus különlegességekre?  Vagy vannak más, esetleg jobb modellek is? 

 Diagnosztikus és statisztikai kézikönyve (DSM)
az Amerikai Pszichiatriai Társaságnak.
        Az utóbbi évtizedekben a kézikönyvet többször módosították, s további revizió  is várható.  Balra: III. kiadás -  átdolgozva 1987-ben. Jobbra: IV. kiadás - felülvizsgálva 1994-ben.

Történelmi háttér, 5. A  „parafiliák” részleges listája

Az alábbi hosszú lista korántsem teljes.  Az évek során sok  „szakember” hobbi-szerűen talált ki  „tudományos”  hangzású, új szakszavakat  minden új, szexuális  változatra, amire felfigyelt.  Végül a  „parafiliák” hosszú listája keletkezett,  új szavak összefüggéstelen gyüjteménye, amelyben nagyon problematikus és következetlen változatok keveredtek egymással.

Itt csak azért közlünk egy ilyen listát, mert szójegyzékként segíthet megérteni bizonyos orvosi szövegeket,  amelyek ilyen szavakat tartalmaznak..

Parafíliák	A szexuális vonzalmat vagy izgalmat okozza:
Akrotomofília	Partner csonkítása, testrészeinek amputálása
Adoleszcentizmus	Kamasz szerepviselkedés felvétele
Algolagnia, Algofília	Fájdalom
Amputáció fetisiszta	Partner csonkítása, testrészeinek amputálása
Androgünofília	Biszexuális orientáció
Andromimezis	Férfi szerepviselkedés
Andromimetofíilia	Partner, aki férfi szerepviselkedést vesz fel vagy FTM (nőből férfivá váló) transzszexuális
Apodizofília	Exhibicionizmus
Apotemnofília	Fantáziálás arról, hogy a személy testrészeit amputálják
Aquafília	Víz
Aszfixofília	Erotikus önfojtogatás
Autoagonisztofília	Megfigyelés tárgyának lenni vagy színpadon vagy filmen szerepelni szexuális aktivitás közben
Autoasszinatofília	Saját mazochisztikus halál színrevitele, eljátszása
Autoerotikus halál	Halálközeli élmény vagy elképzelt halál (melyeket tényleges halál követhet a személy téves számítása következtében)
Autoflagelláció	Önkorbácsolás
Automazochizmus	Önmaga által előidézett fájdalom
Autonekrofília	Önmaga tetemnek képzelése
Autonepiofília	Gyermek szerepviselkedés felvétele vagy csecsemőként való kezeltség (úgy is mint infantilizmus)
Autopedofília	Gyermek szerepviselkedés vagy mások által gyermekként való kezeltség
Autofília	Önmaga szexuális szeretete, önmaga iránti szerelem
Autoszkopofília	Saját test vagy genitáliák látványa
Bestialitás	Állatokkal való szex
Biasztofília	Idegenek megijesztése vagy erőszakos megtámadása
„Bondage & discipline” (B/D ~”Szolgaság és fenyítés”)	Szadomazochisztikus gyakorlatok és fantáziák
Krematizofília	A szexuális szolgáltatásokért való fizetés, vagy fizetésre való kényszerítettség
Koprográfia	Ürüléket ábrázoló falfirka készítése
Koprolagnia	Az ürülékre gondolás, az ürülék látványa, szaglása, érintése
Koprofágia	Ürülék fogyasztása
Koprofília	Az ürülék szaga vagy íze vagy mások defekációjának látványa
Diaperizmus	A személy bepelenkázása
Ekutőrizmus	Hányás
Emetofília	Állatok oríficumokban (nyílásokban)
Endoszomatofília	Szexuális együttlétekről való beszámoló vagy azok megfigyelése
Eonizmus	Férfi cross-dressing (a másik nem adott társadalomban jellemző ruháinak viselése)
Ephebofília	Posztpubertás, fiatal kamasz partner
Erotikus pirománia	Gyújtogatás
Erotikus fojtogatás	Erotikus önfojtogatás
Erotolália	Obszcén beszéd
Erotománia	A szexszel, szexuális vonatkozásokkal való preokkupáció, azok beteges felfokozása
Exhibicionizmus	Saját nemi szervek nyilvános mutogatása, felfedése
Etetési fetisizmus	Szexuális partnerek etetése abból a célból, hogy túlsúlyossá váljanak
Fetisizmus	Élettelen tárgy vagy nemszexuális testrész (pl. lábfej)
Formikofília	Apró állatok, hangyák, rovarok vagy csigák csúszása-mászása a genitáliákon
Frottőrizmus	Idegen személynek dörgölőzés nyilvános helyen
Gerontofília	Magánál sokkal idősebb szexuális partner preferenciája
Golden shower (szó szerint: „Arany zuhany”)	Partnerre vizelés
Ginemimézis	Női szerepviselkedés felvétele
Ginemimetofília	Transzvesztita vagy MTF (férfiból nővé váló) transzszexuális szexuális partner preferálása
Homicidofília	Kéjgyilkosság
Homofília	Azonos nemű partner
Hibrisztofília	Bűnöző személy mint szexuális partner preferálása
Hifefília	Emberi vagy állati bőr, szőr, szőrme, haj vagy szövet fogdosása, érintése
Hipoxifília	Erotikus önfojtogatás
Infantilizmus	Gyerek szerepviselkedés felvétele vagy csecsemőként való kezeltség; még: autonepiofília
Juvenilizmus	Fiatal személy szerepviselkedésének felvétele és a szexuális partner által ekként való kezeltség
Kleptománia, Kleptofília	Megszállott lopás
Klizmofília	Ha a személynek beöntést adnak
Mazochizmus	Büntetés, fenyítés, megalázás elszenvedése; rabszolgaságra való kényszerítettség
Mixoszkópia	Mások megfigyelése azok szexuális közösülése közben
Bestiális Mixoszkópia	Mások megfigyelése azok állatokkal való szexuális közösülése közben
Monopediománia	Egylábú partner
Morphofília	Olyan partner preferálása, akinek testi karakterisztikumai feltűnően különböznek vagy kimagaslanak a saját testéhez képest
Multifília	Ismétlődő rövidtávú romantikus fellángolások, szerelembeesések
Mizofília	Valami mocskos, szennyes (pl. alsónemű, egészségügyi betét)
Narratofília	„malac” vagy obszcén szavak használata vagy hallása vagy ertoikus történet olvasása vagy hallása a szexuális partner jelenlétében
Nekrománia	Tetemek és halál
Nekrofília	Szexuális érintkezés tetemekkel
Nepiofília	Gyermekek; pedofíliás vonzalom gyermekek iránt
Olfaktofília	Különböző (főleg szexuális) testtájakból, áradó szagok és illatok
Ozmolagnia	Különböző (főleg szexuális) testtájakból, áradó szagok és illatok
Pederasztia	Kamaszfiúk
Pedománia	Kislányok és kisfiúk a pubertás kezdeti szakaszai előtt
Pedofília	Kislányok és kisfiúk a pubertás kezdeti szakaszai előtt
Peeping Tom (szó szerint: kukucskáló tamás)	Voyeur: olyan személy, aki szeret másokat nézni azok vetkőzése vagy szexuális aktivitása közben
Peodeiktofília	Exhibicionizmus: Meglepetés vagy sokk kiváltása a pénisz megmutatása által
Piktofília	Erotikus képek, filmek, stb. nézése
Podofília	Lábfej
Polyiterofília	Ugyanazon aktivitás sokszoros ismétlése számos partnerrel
Pornografománia	Szexuálisan obszcén anyag írása, ilyen graffitik készítése
Pornolagnia	Prostituáltak
Rape	Kényszerített szexuális közösülés
Rapizmus, Raptofília	A szexuális támadás nem beleegyező áldozatának ellenállása
Reniflőrizmus	Bizonyos szagok
Retifizmus	Női cipők
Szadizmus	Mások megalázása, büntetése, kínzása, fájdalom okozása
Szadomazochizmus	Szadista és mazochista kölcsönös interakciója
Szalirománia	Szenny, csúnyaság, deformitás
Szkatofília	Szexuális vagy obszcén dolgokról való beszéd ismeretlen személynek
Szkoptofília, passzív	Mások a személy nemi szerveit nézik
Szkoptofília, aktív	Mások szexuális aktusainak vagy nemi szerveinek nézése
Szomnofília	Alvó idegenhez való behatolás, belopakodás és az ő simogatása
Stigmatofília	Tetovált vagy sebhelyes partner, vagy saját tetoválások készíttetése főleg a nemi szervekre
Szimforofília	Egy katasztrófa megtervezése és megvalósulásának irányítása, majd bekövetkeztének megfigyelése
Telefonos szkatofília	Szexuális vagy obszcén dolgokról való beszéd ismeretlen személynek telefonon keresztül; ennek újabb változata a számítógépes szkatofília
Tusőrizmus	Egy idegen erotikus testrészének lopott megérintése, fogdosása (pl. mellek vagy nemi szervek)
Transzvesztitizmus	Cross-dressing (a másik nem adott társadalomban jellemző ruháinak viselése)
Transzvesztofília	Fetisiszta cross-dressing (a másik nem adott társadalomban jellemző ruháinak viselése)
Troilizmus	A szexuális partner másokkal való szexuális együttlétének megfigyelése
Undinizmus	Vizelet és vizelés
Urolagnia	A vizelet szaga és íze
Urofília	Ha a személyt mások levizelik vagy a vizelet lenyelése
Voyeurizmus	Mások titokban való megfigyelése azok vetkőzése vagy szexuális aktivitása közben
Wetlook parafília	Nedves ruhában megjelenés
Zoolagnia	Az állatokkal való szexuális kontaktus preferálása vagy állatok szaga
Zoofília	Állatokkal való szex
Zooszadizmus	Állatkínzás, fájdalom okozása állatoknak

Történelmi háttér 6: Egy gyakorlati megkülönböztetés

A „parafíliák” egyre bővülő listája végül a pszichiáterek szemében is elégtelennek bizonyult, ezét megkezdték annak lerövidítését és átdolgozását. Ezek az átdolgozások valószínűleg a jövőben is folytatódnak majd. Addig is megszületett egy általános konszenzus arról, hogy az erotikus változatok két fajtája között különbséget kell tenni:

1. Olyan erotikus [viselkedési] változatok, melyek nem ártanak másoknak és egyszerűen furák vagy ritkák: Ezeket legjobb esetben ignorálja vagy tolerálja a társadalom, amíg azok a személy magánszférájában maradnak és nem hívják fel magukra túlzott mértékben a közfigyelmet. Amennyiben mégis, akkor a megfelelő szociális reakció a körülményektől függ. Egyéni párok számára létezik egy egyszerű szabály: ha egy ilyen változat stabilizálja vagy legalábbis nem rontja a kapcsolatot, nincsen probléma. Azonban amennyiben egyet nem értést és diszharmóniát okoz, akkor a párnak talán jobb megoldás a szétválás és alkalmasabb partnerek keresése.

2. Olyan erotikus változatok, melyek valamilyen konkrét ártalommal járnak a másik személy számára vagy zavaróak/ nyugtalanítóak a szóbanforgó egyén számára (pl. mert kényszeres jellegűek): Az egyéni esettől függően a professzionális segítség hasznos vagy egyenesen szükséges lehet. Ez lehet valamilyen pszichiátriai vagy másfajta orvosi kezelés, de lehet a nem orvosi jellegű, pszichológiai tanácsadás egy formája is. Ha törvényszegés történt, a jogi szankciók egy formájára is sor kerülhet: letartóztatás és bírósági tárgyalás, esetleg büntetés. Egyes esetekben a büntetés megnövelt idejű ,vagy nyomonkövetéses terápia lehet. Nagyon ritka esetben a támadó sok évre vagy akár élete végéig pszichiátriai intézmény gondozásába kerül. Máskor előfordulhat, hogy nem találják felelősnek a bűntettben és büntetés nélkül, szabadon távozhat.

A problematika összetettsége nem teszi lehetővé a téma alapos tárgyalását ezen a kurzuson. Mindazonáltal az alábbi rövid bekezdésekben legalábbis néhány példát bemutatunk mindkét fajta erotikus viselkedési változatból.

Két példa

A következő bekezdések rövid leírást adnak a szexuális viselkedés két legismertebb alternatív változatáról: a fetisizmusról és a szadomazochizmusról. Mindkettő különböző további variációkban lehet jelen, ezért nehéz feladat szabatos összefoglalást írni róluk. Azonban mintegy bevezetésképpen a következő vázlatos, előzetes definíciók segítségünkre lehetnek:

- A fetisizmus testrészekhez, élettelen tárgyakhoz vagy speciális aktivitásokhoz köthető erotikus megszállottsággal jellemezhető.

- A szadomazochizmus azt a vágyat fejezi ki, hogy a szexuális együttlétben a személy domináns vagy alárendelt szerepet kíván játszani..

 Ahogyan az majd leírásainkból kiderül, a valóság ennél egy kissé komplikáltabb: itt valójában sok tényezős, sok- dimenziós viselkedésekkel van dolgunk, és ezekkel kapcsolatban sok minden továbbra is ismeretlen számunkra.

Nincs egyetértés például ennek és a legtöbb más változatnak okait illetően. Valószínű, hogy egyesek bizonyos erotikus furcsaságokra hajlamosító diszpozíciókkal születnek, de a döntő hatás kétségkívül a szociális környezetnek tulajdonítható. Az a sajátos mód, ahogyan ezek az egyének a sajátos környezetükkel interakcióba lépnek, határozza meg az egymástól eltérő, specifikus kimeneteleket. Csak egy dolog bizonyos: senki sem választja szándékosan erotikus érdeklődéseit.

A pszichoanalitikusok és különböző tanuláselméleti szakemberek a korai vagy késői gyermekkorban, a serdülőkorban, vagy akár a felnőttkorban létrejövő kondicionálási hatásokban gondolkodnak. Általános értelemben e magyarázatok kétségkívül megállják a helyüket. Azonban, ha az általános helyett inkább az egyedi specifikumokra tekintünk, a bizonyítékok nem kielégítők.

Ugyanez érvényes ama különböző metódusokra, melyeket a problematikus fetisiszta és szadomazochisztikus tendenciák „korrigálására” fejlesztettek ki. Pszichoanalízist, hipnózist, kognitív és viselkedéses terápiákat alkalmaztak eddig, vegyes eredményekkel. A szexuális rögeszmék és kényszerek súlyos eseteinél gyógyszeres kezelések segítettek csökkenteni a szexuális késztetéseket és az elme  megszállottságát nem kívánt erotikus fantáziákkal..

Szerencsére a fetisizmus és a szadomazochizmus leggyakrabban szociálisan ártalmatlan, nem fenyegető formákban jelenik meg. Valójában az elmúlt néhány évtizedben új szubkultúrák kialakulásának alapját képezték: szervezetek, klubok, újságok, hírlevelek, weboldalak, egyes specializálódott shopok stb. informálják az érintetteket és kínálnak lehetőséget arra, hogy a hasonló gondolkodású emberek találkozhassanak. Ily módon mintegy szexuális kisebbségekké fejlődtek, ami magával hozza azt az igényt, hogy hagyják őket békén. .

Két példa: 1. Fetisizmus

Alfred Binet (1857- 1911) francia orvos és pszichologus, az intelligencia tesztek (IQ Teszt) uttörője. Ő vezette be az „erogén zónák“ és az “erotikus fetisizmus” fogalmát is. „Le fétichisme dans l’amour” (Fetisizmus a szerelemben”) c. dolgozata 1882-ben jelent meg..

A “fétis” szó (portug.: feitico, lat.: factitius= artefakt)  eredetileg  egy tiszteletre méltó tárgyat, egy bálványt, varázserejű vallásis  dolgot jelent.  Sok primitiv társadalomban imádták, sőt, imádják az ilyen fétiseket.  Az emberi szexuális viselkedés vonatkozásában a fogalom bármire utalhat – egy tárgyra, testrészre vagy tevékenységre  -  ha szexuálisan izgatólag hat valakire.  Ám jegyezzük meg:  ezt az izgalmat nem a személy egésze, hanem annak egy része, vagy egy hozzá tartozó tárgy, bármilyen tárgy, vagy egy olyan tevékenység váltja ki, amelynek erotikus jelentősége van a “fetisiszta”  számára. Vagyis:  a “szexuális fetisizmus”  fogalma  testrészek, tárgyak vagy  sajátos tevékenységek iránti erotikus elbűvöltségre utal, ellentétben a szexuális partner egész személyiségével. Valamilyen korlátolt fetisizmus azonban  nagyon elterjedt. Időnként szinte mindenki megőriz és fontosnak tart egy szerelmes leveket, egy fényképet, zsebkendőt, virágot, hajtincset, egy ruhadarabot  és hasonlókat, amelyek felidézik az egykori kedves emlékét.  Sőt, néha az ilyen tárgyak akár szexuálisan izgatóak is lehetnek.  Ám az ilyen kis epizódok jelentéktelenek, ha “komoly” fetisizmusról van szó.  Komollyá akkor válik, ha a fetisiszta viselkedés kizárólagos és kényszeres jellegű lesz, s megzavarja vagy tönkreteszi a  kedvező, kölcsönösen kielégítő kapcsolatot egy szexuális partnerrel.  Ám még ilyenkor is a körülményekről függ, hogy egy terapeuta vagy bárki más megpróbálja megváltoztatni azt  (pl. lásd  itt ) Vagyis,  amikor szexuális fetisizmusról beszélünk,  mindig szociális kontextusokról és fokozatokról van szó.   Hiszen  minden partner másként reagál a különböző szexuális kényszerekre és egyeseket akár könnyen tolerálhat is, különösen, ha azok valahogy találkoznak a saját kedvteléseivel.  Ezért nyilvánvaló, hogy még a “komoly” szexuális fetisizmus sem mindig problematikus.  Ameddig egy párnak ez nem okoz problémát, addig alig indokolt, hogy egy kívülálló elítélje viselkedésüket.  Még az is megkérdőjelezhető, hogy hasznos-e az ilyen eseteket “fetisizmusnak”  tartani.

A fetisizmusok részleges listája

Az emberi test bármely része a fejbúbtól a kislábujjakig válhat az erotikus fetisizmus tárgyává – a haj, a fülek, a szemek, az orr, a nyak, a vállak, a karok, a kezek és az ujjak, a mellek, a has, a nemi szervek, a fenék, a lábak, a lábfej és a test más kisebb vagy nagyobb része. Néhány esetben még a fizikai deformitások mint például a túlsúlyosság is képezheti az esszenciális stimulánst. Alkalmasint fetisiszta érdeklődésre tarthatnak számot torz vagy akár hiányzó testrészek – egy púp, a golyva vagy egy amputáció. Messzemenően lehetséges, hogy egy fetisiszta számára olyan kiváltképpen privát emberi tevékenységek, mint a vizelés vagy székelés válnak erotikusan izgatóvá. Ugyanez igaz lehet a nedves ruhákra, maszkokra, egyenruhákra, pelenkákra ill. arra, hogy a személy csecsemőként viselkedik. Végül pedig az élettelen tárgyakra térve, a lehetőségek gyakorlatilag kimeríthetetlenek. Bármi a fetisizmus fókuszába kerülhet – ruhadarabok, mint pl kalap, kesztyű, cipő, fehérneműk; vagy anyagok mint pl. szőr, bőr, latex, selyem; vagy eszközök mint pl nyereg, bot, korbács, bilincs, és még rengeteg minden. A számtalan tényleges és potenciális fetisizmus összeírása egyesek számára szórakoztató időtöltés lehet, ám végül is nevetséges vállalkozás. Mindezen megkötések mellett a következő rövid és erősen hiányos listát kínáljuk pusztán a lecke illusztrálása céljából: az ember esetében a szexuális viselkedés nem uniformis és nem is lehet az. Erotikus potenciáljukat annyi különböző pszichoszociális tényező alakítja, hogy mindenképpen hatalmas varianciával tud csak kifejeződni. Ahogyan itt is láthatjuk, egyetlen „parafília” mint pl a fetisizmus maga is számos, eltérő fontosságú alkategóriára ágazik szét.

Néhány fetisizmus (abc-rendben)

Amputáció fetisizmus Vakság fetisizmus Bondage & discipline (B&D) Mell fetisizmus Csizma fetisizmus Fenék fetisizmus Fog fetisizmus Fogszabályozó fetisizmus Szőrtelenítés fetisizmus Pelenka fetisizmus Baba fetisizmus Fül fetisizmus Szemgolyó fetisizmus Szellentés fetisizmus Fekális fetisizmus Etetés fetisizmus Fityma fetisizmus Lábfej fetisizmus

Szeplő fetisizmus Szőr fetisizmus Kesztyű fetisizmus Haj fetisizmus Kéz fetisizmus Infantilizmus (gyermek imitálása) Latex fetisizmus Bőr fetisizmus Maszk fetisizmus Medikális fetisizmus Tej fetisizmus Anyajegy fetisizmus Izom fetisizmus Köldök fetisizmus Nyak fetisizmus Orr fetisizmus Harisnya fetisizmus Piercing fetisizmus

Terhesség fetisizmus Gumi fetisizmus Ondó fetisizmus Cipő fetisizmus Selyem fetisizmus Zokni fetisizmus Nyál fetisizmus Szobor fetisizmus Kancsalság fetisizmus Vetkőzés fetisizmus Tetoválás fetisizmus Transzvesztita fetisizmus (transzvesztofília) Vizelet fetisizmus Alsónemű fetisizmus Egyenruha fetisizmus Wetlook fetisizmus Birkózás fetisizmus

Történelmi példa – Lábelkötés

Kínai erotikus  szobrocska
A jade szobrokon a 15.századtól kezdve

világosan láthatók a kis, hegyes lábfejek,

 a lábelkötés gyakorlatának eredményei.
Courtesy China Sex Museum, Tongli

Idevágó példaként írható le a női lábfej elkötésének egykor népszerű, ma már elhagyott kínai szokása: a korai gyermekkortól kezdve a lány lábfejét nagyon szoros kötésbe tekerték, mely megakadályozta azok normális növekedését. Ezt a fájdalmas eljárást éveken keresztül folytatták, míg végül elérték a felnőtt kínai nő lábfejének tipikusan deformált állapotát és nagyon kis méretét.

Már létező szokásként először a Song dinasztia idejében (960-1279) dokumentálták, mely a felső osztályoktól eredt, és évszázadok alatt elterjedt a közép- és alsó osztályokban is. Tehát egy viszonylag ritka jelenségből nőtte ki magát egy közel univerzális, gyakorlatilag Kína minden fiatal lányát érintő szokássá. A Qing dinasztia ideje alatt (1636-1911) a lábelkötés olyannyira elterjedtté vált és olyan szigorúan kivitelezték, hogy a legtöbb kínai nő rokkanttá vált és alig tudott járni. 1000 év elteltével, a monarchia végével és az első köztársasági kormány működésének kezdetével, 1911-ben mint barbár gyakorlatot a lábelkötést betiltották. A lábelkötés okait az alábbiakban foglalhatjuk össze

A természetellenesen kis lábak..

1. mint státuszszimbólumok

Az arisztokrata nők megnyomorított lábai társadalmi rangjukat és azt a tényt demonstrálták, hogy nem kell dolgozniuk.

2.   mint az elnyomás jelei

A megnyomorított lábú nők nem tudnak gyorsan mozogni és ezzel megelőzhető volt „szökésük”. A háztartáshoz voltak kötve és annak területére korlátozva. Ez biztosította férfjüknek való engedelmességüket is.

3. mint a szexuális vágy tárgyai

A megnyomorított női láb erotikusan vonzónak számított és növelte egy lány házasodási esélyeit. Sok lányt adtak el feleségnek vagy ágyasnak gazdag férfiaknak, akik jelentős összegeket fizettek a szülőknek.

Az utolsó pont érdekes a szexuálpszichológusok számára, mert kulturálisan intézményesített, széleskörű férfi lábfetisizmusra utal.

Történelmi példa – lábelkötés, 2

A kis lábfejekkel kapcsolatos erotikus megszállottság évszázadokon át a kínai kultúra integráns részét alkotta. Természetesen ma már nem lehetséges felbecsülni, hogy ténylegesen hány férfi osztozott ebben a megszállottságban. Valószínűleg csak egy kisebbség tette ezt, a többiek számára pedig mindez vagy nem volt túl fontos, vagy teljesen irreleváns volt. Azt azonban tudjuk, hogy a lábak kis mérete jelentette a valódi vonzerőt. A férfiak többnyire nem magát a lábfejet nézték, hanem az apró „lótuszcipőket”, azok különleges színei és díszítései nyűgözték le őket. A cipők mint a női szexuális kívánatosság biztosítékai ennélfogva fetisis- jelleget öltöttek. Egyesek ezt talán „közvetett fetisizmusnak” hívnák, minthogy a rögeszme tárgya a kívánatos testrészre irányul. Vagyis az egész személy helyettesítőjének [lábfej] a helyettesítője [cipő] adja a megszállottság tárgyát. Az emögött működő szövevényes motivációk felfejtése nem kis feladat.

Bárhogy legyen is, a lábfej- és cipő-fetisizmus számos formája a nyugati világban is ismert. Nem csak a lábfejek, de a talpak és a lábujjak képezték és képezik férfiak szexuális fétiseit. Ez érvényes a lábbelikre is, különösen olyankor, amikor a nagyon magas sarkak vagy szép kidolgozású csizmák éppen divatosak. Más férfiak erotikusan vonzódnak a harisnyákhoz, harisnytartókhoz és zoknikhoz. Felesleges is mondani, hogy mindezek homoszexuális kontextusban is megtalálhatók: egyes férfiakat izgalomba hoz más férfiak lábfeje, csizmája vagy zoknija. Mégegyszer fontos megjegyezni, hogy a fetisizmus kulcsfontosságú aspektusa a mértéke, és  hogy problémává válik-e, az nagymértékben a kontextustól függ. A kínai birodalom idejében egyetlen lábfej-fetisisztát sem tekintettek volna abnormálisnak, mivel azt az egész szociális környezet természetesnek vette és kiszolgálta. Eképpen a kínai lábelkötés egy korábbi leckét igazol: a szexuális normalitás és abnormalitás nem abszolútumok, hanem a különböző kultúrák által eltérőn definiáltak.

“Lotusz cipők”

A kínai erotikus ideál a 7-8 cm (3 hüvelyk) hosszú „arany lotusz láb” volt. Az ennél kissé hosszabb lábakat nevezték „ezüst lotusz”-nak (10 cm vagy 4 hüvelyk) és „vas lotusz”-nak azokat, amik ennél is hosszabbak voltak.  Fetisiszta elragadtatás övezte mindezeket. Balról jobbra: 1. porcelán, 8,5 cm hosszú, Quing dinasztia. 2. és 3. Ezüst lotusz cipők. 4. Fénykép egy kínai nő megnyomorított lábáról.

Két példa: 2. Szadomazochizmus

Két híres  író Richard von Krafft-Ebing osztrák pszichiáter eseteket gyűjtött az általa „szexuális pszichopatológiá”-knak nevezett jelenségekhez. Két híres író nevét hazsnálta fel kettő  karakterizálásához: Szadizmus és Mazochizmus. (Balra) Donatien Alphonse Francois Sade (1740-1814), azaz De Sade márki, a francia arisztokrata, szándékosan írt botrányos regényeket, amelyekben az erényt büntették, a gonoszságot jutalmazták. A cselekmény obszcenitása és a karakterek kegyetlensége révén igyekezte megcáfolni kortársainak azon „megvilágosodott” nézetét, miszerint az emberi lények „természetüknél fogva jók”. (Jobbra) Leopold von Sacher-Masoch (1836-1895) osztrák író néhány írásában feltárta domináns nők iránt érzett rajongását, például a „Venus im Pelz”-ben  (Bundás Vénusz, 1870). Krafft-Ebing címkézése nem mulattatta.

A „szadomazochizmus” kollektív fogalma a szexuális szadizmus és mazochizmus egymásban tükröződő jelenségére utal. A szadizmus lényege a szexuális partner uralma, a mazochizmusé a szexuális partnernek való alávetettség. A múltban nem mindig értették meg, hogy e jelenségek ugyanannak két oldalát képezik, s hogy a szadista és a mazochista közti kapcsolat nem mindig az, aminek első pillantásra tűnik. Paradox dologról van szó. Alkalmasint a szadomazochista pár akár szerepet is cserélhet: egyazon személy bizonyos szexuális együttlétekkor a szadistát, azaz a domináns szerepet, más együttlétekkor a mazochistát, azaz a szubmisszív szerepet játszhatja.

Mielőtt belemennénk az igen összetett jelenség részleteibe, hasznos lehet a következő történelmi vázlat áttekintése:

Két példa: 2. Szadomazochizmus

Történelmi háttér: kegyetlenség és szadizmus

Két kortárs: Az egyik kegyetlen, a másik szadisztikus Ezen két figura segítségével illusztrálhatjuk a kegyetlenség és a szadizmus közti különbséget. Mindkét férfi szörnyűséges és atipikus volt a maga módján. Az egyik nyilvánossá tett kegyetlenségét használta arra, hogy félelmet gerjesszen hazájában és külföldön; a másik a magánéletben gyakorolta szadizmusát saját szexuális kielégülése végett. (Balra) III. Vlad Tepes (a ’Tepes’ vagy angolul Impaler a karóba húzásra mint általa „kedvelt” kivégzési módra utal), azaz Drakula (1431-1476) nem vámpír volt, hanem Erdély (ma: Románia része) uralkodója. Hírhedt volt kegyetlenségéről és valós vagy vélt ellenségeinek tömeges kivégzéseiről, amelyek során azokat kihegyezett farudakra (karóba) húzták. Mindazonáltal, tudásunk szerint nem volt szadista. (Jobbra) Gilles de Montmorency-Laval, Baron de Rais, azaz „Kékszakáll” (1404-1440) Jeanne D’Arc katonatársa volt és a történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosa. Gyermekek – főleg kisfiúk – tucatjait rabolta el, hogy kastélyában megkínozza és megölje őket. Végül elfogták, bíróság elé állították, majd felakasztották. Bűntettei egyértelműen szadisztikus természetűek voltak és Sade márki néhány írásának modelljéül is szolgáltak. De Rais szintén modellje lett a Kékszakáll legendának, amelyben a lovag minden feleségét megölte nem sokkal esküvőjük után..

A történelem számos példával szolgál kegyetlen és vérszomjas uralkodókból, Caligula római császártól kezdve Rettegett Iván orosz cáron át Drakuláig, avagy más néven Vlad Tepes-ig. kegyetlenségüknek azonban semmi köze nincs az itt tárgyalt szadizmushoz. Ugyanez igaz a múlt hivatalos kínzóira, akik vallomást próbáltak kicsikarni a vádlottakból. Ők egyszerűen a legális rendszer végrehajtói voltak, melynek integráns részét képezte a kínzás. Még a náci koncentrációs táborok őrei is a szabályzatnak megfelelően csak „tették a dolgukat”, ami nem nyújtott számukra erotikus élvezetet. Az előzőekben felhozott példák mindegyike esetében világos a kegyetlenség, ám a szadizmus kétséges.

A kegyetlenség és a szadizmus két különböző dolog. Egy viselkedés csak akkor szadisztikus, amennyiben szexuális izgalmat vált ki vagy erősít meg. A szadizmus összeköthető a kegyetlenséggel és erőszakkal, ám a legtöbb esetben erről nincs szó. Az ún. kéjgyilkosok mindig is ritkán fordultak elő. Az olyan látványos esetek, mint amilyen például Gilles de Rais-é, időről időre megrémítik a közvéleményt és a szadisztikus viselkedés általános képét formálják, de az ilyen esetek félrevezetőek. A legtöbb szadista beleegyező, szubmisszív partnert keres magának. Ez valamilyen fájdalom okozását foglalhatja magában, de többnyire verbális szidalmakat, szerepjátékokat és a szabad mozgás akadályozását („kikötözés”) jelenti. Az ilyen jellegű szadomazochisztikus kontaktus beleegyező szexuális partnerek közt gyakoribb, mint azt korábban hitték. Az utóbbi néhány évtizedben egyre inkább  nyílttá vált a nyugati országokban, és az internet által egyre ismertebbé válik szerte a világon.

Történelmi háttér, 2: pedagógiai és vallási hagyományok

 A szadizmust régóta egyszerűen azonosítják a kegyetlenséggel és „a fájdalomokozásból eredő élvezet”-tel definiálják. A mazochizmust pedig „fájdalomérzetből eredő élvezet”-ként határozzák meg. Ennek megfelelően a régi pszichiátriai terminus, az „algolagnia”: a fájdalom élvezete (görögül algos: fájdalom és lagnia: kéj, vágy). Ez a nézet erősen korlátolt, de természetesen érthető. Évszázadokon át a verés az oktatás-nevelés bevett eszköze volt, mind otthon, mind az osztályteremben. Sok felnőtt emlékszik ezekre a verésekre és kínzója kegyetlen örömére. Egyszerűen csak logikusnak tűnt annak feltételezése, hogy valamiféle torz örömöt jelentett a kínzók számára  fájdalom okozása a kiszolgáltatott diákjaiknak  . Így a „szadizmus” új terminusa tökéletesen illeszkedőnek tűnt a viselkedésük jellemzésére. Másrészről viszont, szintén évszázadokon át, tanúi lehettek az emberek bizonyos elkötelezett egyének és csoportok vallásos eksztázisának, akik lelkük megmentése érdekében kínozták testüket. Úgy tűnt, hogy élvezik a maguk okozta fájdalmat, így esetükre a mazochizmus új terminusa alkalmasnak látszott. Végül pedig, művelt nők és férfiak előtt vált világossá a verések és a szexuális izgalom közti közvetlen kapcsolat. Jean-Jaques-Rousseau a halála után megjelent, önéletrajzi jellegű Vallomások című művében egy érdekes személyes titkot tárt az olvasók elé: 8 évesen szexuális élvezetet okozott neki, amikor 30 éves női gondozója elfenekelte, és ettől a pillanattól kezdve egész hátralévő életében vágyakozott az effajta büntetésre. A „mazochizmus” kifejezés hazsnálata erre a vágyra vonatkozóan csak széleskörű értelmében lehet alkalmas.

Mindazonáltal, ahogy azt látni fogjuk, a fájdalom csak egy lehetséges aspektusa a szadomazochizmusnak, és semmi esetre sem esszenciális velejárója.

Verések a nevelés és a vallás részeként (Balra) Elfenekelés. A gyermekek verése évszázadokon át integráns részét képezte a nevelésnek minden nyugati országban. A szülők és tanárok olyan eszközöket használtak az ifjúság fegyelmezésére, mint a lapát, a bot, a vessző,  korbács, a szíj. Az a mondás, miszerint ~Ha kíméled a botot, elrontod a gyereket~ összegezte ezt a fajta filozófiát. Csak a 18. században kezdték e gyakorlat hasznosságát kétségbe vonni a „felvilágosult” nevelők. Ez nagyban Rousseau írásainak következménye volt. Emellett szeméyles élete is figyelmeztető példával szolgált az elfenekelés szexuális fejlődésre gyakorolt negatív hatására. (Reneszánsz rajz) (Jobbra) Önostorozás. Számos vallásban a vezeklés hagyományos formájának számít az önverés. A keresztény országokban ez a szokás a középkorban tetőzött, amikor ún. flagellánsok nagy csoportjai jártak településről településre, hogy a vallási buzgalmat demonstrálandó önmagukat a nyilvánosság előtt véresre ostorozzák. Lehetséges, hogy legalábbis néhányuk számára e gyakorlatnak szexuális konnotációi voltak (fametszet, Nürnbergi Krónika)).

A hatalom paradoxona

A szadomazochizmust  manapság gyakran egyszerűen „S&M”-nek neveznek (néha a „slave” és „master”, azaz szolga és mester szavakkal magyarázva). Mivel lényege a dominálás és az önalávetés, ezért beszélhetünk „D&S”-ről (a ’domination’ és ’submission’ szavakból) is, vagy mivel leggyakrabban a lekötözés és fenyítés elemeit tartalmazza, „B&D”-ről (a ’bondage’ és ’discipline’ szavakból) is. Bárhogyan is nevezzük, jellemzően két, együttműködő partnert involvál, akik megegyeznek abban, hogy eljátszanak egy szadomazochisztikus „jelenetet”.

E „jelenetek” során a szadista dominálja a szubmisszív partnert, verbális szidalmazás, megalázás, testi büntetés, megkötözés és alkalmasint fizikai fájdalom okozása révén. Mivel a mazochista kérte ezt a bánásmódot a másiktól és ő határolja be korlátait, tulajdonképpen saját szexuális céljaira használja a szadistát. A mazochista bármikor megállíthatja a szadista akciókat a „biztonsági szó” („safe word”) kiejtésével, melyben előzetesen megegyeztek. Vagyis minden külső látszat ellenére ők a valódi domináns felek a kapcsolatban, s ez a paradoxon adja az ilyen együttlétek „sava-borsát”. Ez magyarázza, hogy a prostitúció során miért választja a vásárló gyakran a mazochisztikus, önalávető szerepet. A férfi fizet azért a prostituáltnak, hogy az szadisztikus szerepjátékával kielégítse mazochista vágyait. Röviden szólva az események kontrollja révén valójában ő marad a folyamat irányítója. Ha közelebbről vizsgáljuk a „szcéna” pszichológiáját, különösen az S&M szubkultúrán belül, nagymértékben komplex képet láthatunk: a szadomazochisztikus együttlét egyidejűleg több szinten zajlik: 1. A kívülről látható szinten, ahol a szadista („top”) dominálja a mazochistát („bottom”). 2. A szerződéses szinten, ahol a mazochista állítja fel a határokat, így ellentmondva a látszólagos jeleknek. Ez a valódi ellentmondás szintje, mivel a kontrolláló „bottom” (aki „alul” van) ugyanakkor a „top” (aki „felül” van) által irányított kíván lenni. Utóbbi, tiszteletben tartva a meghatározott korlátokat, ezzel egyidejűleg korlátlan kontrollt kíván gyakorolni. Röviden szólva itt egy pszichológiailag oszcilláló helyzetről van szó. 3. A ritualisztikus szinten az alul lévő fél valódi tehetetlenséget él meg, a felül lévő pedig, a kölcsönös megegyezés keretein belül, valódi hatalmat él át. Ezen élmények okozhatják és növelhetik a bizalom és a valódi partnerkapcsolat mély érzéseit, legalábbis az anyagiaktól mentes együttlétek esetében.

Ez a túlságosan is rövid vázlat is elegendő lehet ahhoz, hogy megmagyarázza, miért akarja az S&M szubkultúrában egyre több nő és férfi inkább a mazochisztikus szerepet játszani, és nem a szadisztikusat. Nagyon ritka a valódi szadista. Végső soron minden ember szeret irányítani és dominálni, és a szexuális mazochizmus erre nyújt paradox lehetőséget. Igaz, hogy alkalmasint a személyek szerepet cserélnek, de az idő nagy részében az egyéni szexuális preferenciák állandók maradnak. Végül pedig meg kell említeni, hogy a szadomazochizmus az emberek túlnyomó többségét kevéssé vagy egyáltalán nem vonzza. Néhányaknak lehet ilyen jellegű tapasztalatuk, de egy idő után felhagynak a dologgal, mert nélkülözik a szükséges diszpozíciókat

Szexuális kisebbségek: Bevezetés

Minden társadalom „normális”-ként fogadja el az emberi szexuális viselkedési spektrum bizonyos szegmensét. Egyes társadalmak a normalitás sokkal szélesebb spektrumát ismerik el, mint mások. Éppen ezért bizonyos viselkedéseket egy adott helyen „normális”-nak tekintenek, más helyen viszont „abnormális”-nak. Némely társadalmak toleránsak még az „abnormális” viselkedéssel szemben is, hacsak az nem egyértelműen ártalmas, viszont sok más társadalom súlyosan bünteti és igyekszik elnyomni még a szociálisan ártalmatlan szexuális „abnormalitásokat” is, például a két beleegyező felnőtt fél közt létrejövő, másokra hatással nem lévő privát viselkedéseket is,  amelyek ugyanakkor megszegik a kinyilvánított szexuális normát. Az ilyen büntetésekkel szemben eze a felnőtt személyek igazságtalanul korlátozottnak és elnyomottnak érzik magukat. Nagyon gyakran azonban semmit sem tehetnek az elnyomás ellen. Egyszerűen el kell viselniük és várniuk kell egy nagyobb mértékű társadalmi változásra, ami megengedi azt számukra.  Valóban, kedvező körülmények között a különböző, szexuálisan elnyomott egyének csoportot alkothatnak és „szexuális kisebbségekké” tömörülhetnek a „szexuális jogaikért” való küzdelem érdekében. A „szexuális kisebbség” terminus viszonylag új. A nemzeti, etnikai és vallási kisebbségek régebbi koncepciója alapján alkották, néhány országban a korábban elnyomott szociális csoportok mintájára, akiket  ma  már egyenlő polgári jogokat érdemlőként ismernek el. Azonban még mielőtt továbbmennénk, érdemes egy közelebbi pillantást vetnünk magára a szociális „kisebbség” fogalmára..

Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsa

1992-ben az Egyesült Nemzetek ezt a határozatit fogadta el néhány, akkor már „hivatalosan elismert” kisebbség védelmére. Itt az első két (kissé rövidített)  cikk látható.

Nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó szeméylek jogainak deklarációja
Adopted by General Assembly resolution 47/135 of 18 December 1992

1. cikkely

1. Az államnak védenie kell a kisebbségeket és azok nemzeti vagy etnikai, kulturális, vallási és nyelvi identitását.... .
2. Cikkely
1. A nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek tagjai.. jogosultak arra, hogy szabadon, minden interferenciától vagy a diszkrimináció bármely formájától mentesen élvezzék saját kultúrájukat, hogy saját vallásukat IRÁNyítsák és gyakorolják, és hogy saját nyelvükön beszéljenek mind a magánszérájukban, mind pedig nyilvánosan..

Szexuális kisebbségek: Bevezetés, 2. – A többség és kisebbségei

A kisebbséget itt nem pusztán kis létszámú csoport értelemben használjuk, hiszen emberek sok, igen apró csoportját, mint például a zenész gyerekeket vagy matematikai zseniket, nem hívjuk kisebbségnek. Másrészt pedig néhány igen nagy létszámú csoport , akár a statisztikailag többségnek számítók – mint például a Dél-Afrikai Köztársaság fekete lakossága az apartheid idején, vagy a világ számos országában a nők – is alkalmasint számot tartanak a kisebbségi státuszra.  Úgy tűnik tehát, hogy a szociális kisebbség koncepciójának meghatározó eleme a szociális vagy politikai egyenlőtlenség, egy fokozott hátrányos helyzet, a negatív diszkrimináció, a hatalom hiánya. Mindazonáltal, ha a hatalom, szociális erő hiánya totális, egy kisebbség sem képes megalakítani magát. Az elnyomott egyének ez esetben egymástól izoláltak maradnak, és ha felhívják magukra a figyelmet, egyesével kiválasztják és a társadalmi béke megzavarásával vádolják meg őket. Csak abban az esetben formálhatnak kisebbséget, ha másokkal közösséget alkotnak ugyanazon cél érdekében, a nyilvánosság előtt mint csoport prezentálják magukat, és ily módon szociális hatóerővé válnak, legalábbis potenciálisan. Más szavakkal:

A kisebbségek olyan elnyomott egyének csoportjai, akik valamilyen közös érdek alapján egymással szolidaritást vállalnak, és ily módon némi hatóerőre tesznek szert, még akkor is, ha ez nagymértékben szimbolikus marad is. Bármennyire is szimbolikus ez a hatóerő, azt mindenképpen lehetővé teszi számukra, hogy követeljék az elnyomásuk megszűntetését.

Vagyis: a kisebbségként való önazonosítás az első lépés a többség általi elismertség  felé, még ha ez az elismertség nem is áll másból, mint új inzultusokból ás további támadásokból. Ebből következően egyfajta paradoxonnal állunk szemben: az elnyomottaknak szükségük van egy minimális hatóerőre ahhoz, hogy hatóerejük igazságtalan hiányát demonstrálni tudják. Ugyanakkor végső céljuk – és ez a második paradoxon – hogy egy már toleránsabb többséghez csatlakozzanak mint „normális” polgárok és ezáltal elveszítsék kisebbségi státuszukat. Azonban ebben az esetben  még továbbra is kultiválhatják „kisebbségi kultúrájukat”, mivel azt akkor már általánosan mint nem fenyegetőt és mint folklorisztikusat észlelik.

Szexuális kisebbségek: Bevezetés, 3 – Harc az elismertségért

A kisebbség formálódásának és esetleges felbomlásának mintázata a szexuális viselkedések területén is megfigyelhető.  Itt is érvényes, hogy az elnyomás valamilyen formája létrehozza és fenntartja egy csoport szolidaritását bizonyos atipikus szexuális érdeklődéssel rendelkező egyének között. Szerveződésük után e csoportok egyenlő jogokat követelnek. A többség aztán vehemensen elutasítja követelésüket arra hivatkozva, hogy az új csoport nem reprezentál  legitim kisebbséget, hanem  sokkal inkább elszigetelt excentrikusok, bűnözők és pszichopaták elfogadhatatlan követeléseit. Helytelen lehet érvényesként elismert etnikai, rassz szerinti és vallási kisebbségeket diszkriminálni, ám a szexuális „abnormalitás” nem kaphatja meg ugyanezt a státust.

Erre  válaszképpen az új kisebbség fő szexuális érdeklődését igyekszik a formális szerveződés fókuszába helyezni, hogy demonstráljon és ’nevelje’ a közvéleményt, hogy új tagokat szerezzen, és hogy jelentős létszámával hatással legyen a többségre. Ha a csoport egyszer elér egy bizonyos, nem várt méretet és gazdasági és politikai befolyásra tesz szert, a többség RELENTS és elismeri a sokáig megtagadott kisebbségi státuszt. Ez a végét jelenti a diszkrimináció legalábbis egy részének, és ugyanakkor jelent  némi szexuális jogosultságot is. Amikor a diszkrimináció teljes mértékben megszűnik és a teljes jogegyenlőség biztosított lesz, a kisebbség feloszlik és csatlakozik a többséghez. Amennyiben küldetése teljesült, az őt meghatározó, addigi problematika szociálisan és politikailag elveszti jelentőségét. Mint bármely más csoport, megőrizhet egyfajta karakterprofilt avégett, hogy a köz látóterében megmaradjon és hogy kinyilvánítsa részességét a politikai befolyásban, most már azonban csak egy színt jelent a modern társadalmak sokszínű szociális palettáján.

Többségek és kisebbségek a különböző országokban

	Többség	Kisebbség
etnikai: mexikóiak	Mexikóban	Az USÁ-ban
“rassz”: feketék	Dél-Afrikában	Az USÁ-ban
vallási: sintoisták	Japánban	Az USÁ-ban

Többségek és kisebbségek San Fransisco-ban

	Többség	Kisebbség
etnikai: mexikóiak	A Mission District-ben	Az egész várost tekintve
“rassz”: feketék	A Hunters Point-ban	Az egész várost tekintve
vallási: sintoisták	Japan Town-ban [japán városrész]	Az egész várost tekintve
szexuális: melegek és leszbikusok	a Castro District-ben	Az egész várost tekintve

Szexuális kisebbségek: Bevezetés, 4

Egy  szexuális kisebbség  nehéz kezdetének, növekedésének és sikereinek jó példája tanulmányozható  San Francisco amerikai városban.

Ez a híres város a Csendes Óceán partján az „aranyláz” napjai, vagyis a 19. század közepe óta  mindenféle etnikai és vallási hátterű  embereket gyüjtött össze.  Mint a kisebbségek városa, híres volt társadalmi toleranciájáról is.  Ám ez a tolerancia sohasem terjedt ki  a kínai bevándorlókra, akik sokféle diszkriminációtól szenvedtek és legalábbis a 2. világháború után kiközösítették a homoszexuális férfiakat is.  Tény, hogy még az 1960-as években is a „meleg” bárokban a rendőrség razziázott és a törzsvendégeket letartóztatta.  A férfi homoszexuális kapcsolat ugyanis súlyos bűn volt Kaliforniában.

Mindazonáltal néhány bátor egyén fáradhatatlan munkája – nemcsak San Franciscoban, hanem más amerikai városokban is – már megalapozta  a „melegek” polgárjogi mozgalmát.  Aztán, amikor 1969 júniusában a rendőrség rajtaütött egy „meleg” báron New York Christopher utcájában, ellenállásba ütközött és erőteljes tüntetést váltott ki.  San Francisco „meleg és leszbikus közössége” szintén kész volt egy hasonló válaszra.

A város etnikai kisebbségei már rég megszokták, hogy demonstrálják jelenlétüket és szavazati erejüket az évente megrendezett ünnepi felvonulásokon, kezdve februárban a kínai Újévvel és befejezve októberben az olasz Kolumbusz Nappal. Tény, hogy csaknem minden hónapban volt egy parádé, kivéve a júniust.  Ez kedvező lehetőséget biztosított egy nagy „meleg” felvonuláshoz, amely egyszerűen a már meglevő sémát alkalmazta ugyanazon cél érdekében:  egy szociális kisebbség elismeréséért.  Ez a stratégia nem várt sikert aratott.  Amint a polgármester és más politikusok látták a potenciális szavazók rendkívüli tömegét, csatlakoztak a menethez, mintha mindig velük lettek volna.  Hamarosan megválasztották a városi tanács első „meleg” tagját, törölték a kalifornia törvények melegeket sujtó részét, és a homoszexualitásnak mint betegségnek a diagnózisa eltűnt  az amerikai pszichiáterek diagnosztikus kézikönyvéből.  Igy San Francisco „melegjei és leszbikusai” elindultak a „normalizálódás” és a teljes szociális elfogadás felé.  (A kisebbségi parádék sok más, amerikai városban is megszokottá váltak, s a „melegek” parádéi is ugyanezt a meglevő

Mintát követték.  Ám San Francisco nyújtja a legtanulságosabb példát.)

Illusztráció:  Évenkénti parádék San Fransisco-ban 

Hónap	Kisebbség	Parádé
Február	Kínaiak
Kínai Újév
Március	Írek
St. Patrick Napja
Április	Japánok
„Cseresznye bimbó” Fesztivál
Május	Mexikóiak
Cinco de Mayo
Június	Melegek és Leszbikusok
„Christopher Street Day”
Július	Filippínók
Filippin-Amerikai Barátság Napja
Október	Olaszok

Szexuális kisebbségek: Bevezetés, 5.

San Francisco példája egy másik ok miatt is tanulságos: A „meleg felvonuláson” a város minden etnikai kisebbségéből érkeznek résztvevők – kínaiak, írek, japánok, mexikóiak, fülöp-szigetekiek, olaszok és sokan mások. Ez azt mutatja, hogy ugyanazon személy egyidejűleg számos kisebbség tagja lehet. Például a kínai  kisebbség egy tagja ugyanakkor buddhista lehet, és ebből következően egy vallási kisebbség tagja is. Emellett előfordulhat, hogy csak kínaiul beszél és olvas, ami egy nyelvi kisebbség tagjává is teszi. Továbbá lehet, hogy kerekesszékhez van kötve, aminek révén a mozgássérültek kisebbségéhez is tartozik. Végül pedig, mint „meleg” személy tartozhat a szexuális kisebbségek egyikéhez is. Egy személy egyidejűleg több szexuális kisebbség tagja lehet, melyek közül néhány nagyobb szociális elfogadottsággal rendelkezik, mint a többi. Léteznek például „meleg” transzszexuálisok, biszexuális „swinger”-ek, és leszbikus szadomazochista fetisiszták. Ha ezek ugyanakkor valamilyen etnikai, vallási, avagy nyelvi kisebbségnek is tagjai, a helyzet tovább bonyolódik. Nem minden kisebbség szenved ugyanolyan fajtájú és mértékű diszkriminációtól, ami felveti a kérdést: melyik kisebbségi csoporttagság milyen konzekvenciákkal jár, a különböző egyének számára a különböző helyzetekben? Nyilvánvaló, hogy az eltérő alkalmak eltérő csoporttagság-tudatot hívnak létre: - egy tolószékes, leszbikus, kínai-amerikai személy nem csupán a februári, kínai újévet ünneplő parádéhpz csatlakozhat, hanem a júniusi „meleg” felvonuláshoz,  más esetben pedig részt vehet a mozgássérültek jogaiért küzdő politikai demonstráción.  Ahogyan ez a példa is mutatja, egyetlen kisebbségi státusz sem határozza meg a személyt mint egészet. Egy kisebbségi címke ragasztása valakire bizonyos esetekben hasznos, sőt, akár elkerülhetetlen lehet, de ugyanakkor félrevezető is. Ez ugyanúgy érvényes az öncímkézések esetében is. Az emberi élet túl összetett az egyszerű kategoriákhoz képest. Különösképpen pedig a humán szexualitás szférájában fenyeget az a veszély, hogy sztereotipizáljuk az embereket, és a személyiség más, fontos aspektusait illetően vakok leszünk. Ám, ha az embereket nem a maguk egyediségében, szuverén személyiségként látjuk, sem nem fair, sem nem valószerű: A valóságban nincsenek  „melegek”, „fetisiszták” vagy „szadomazochisták”. Csak konkrét személyek vannak, akik bizonyos körülmények között a maguk speciális szexuális viselkedését mutatják, de ez keveset, vagy semmit sem mond nekünk az élete egyéb részeiről. Az effajta címkéknek igen korlátozott használati értékük van, és soha nem lesznek adekvátak vagy akár megfelelőek az emberi lény leírására. Minden nő és férfi mindig jóval több, mint valamely kisebbségi csoport tagja.

Szexuális kisebbségek: Bevezetés, 6.

A idő és tér körülményei határozzák meg, hogy egy szexuális kisebbség egyáltalán megalakulhat-e, és azt is meghatározzák, hogy mely szexuális kisebbségeknek van esélyük létjogosultságuk elismerésére. Például egy „meleg és leszbikus” kisebbség elképzelhetetlen lett volna az ókori Görögországban és Rómában, mivel a homoszexuális érintkezés nem jelentett problémát, hanem természetesnek vették. Ugyanez a középkori Európában is elképzelhetetlen lett volna, de más okból: A homoszexuális érintkezést olyan szigorúan elítélték és perelték, hogy a védelem oldalára állni kész öngyilkosság lett volna. Manapság a világ különböző részei egészen eltérő képet mutatnak: Némely nyugati államban a „meleg és leszbikus” kisebbség elismerésre és egyenlő jogokra tett szert, más országokban még folyik a küzdelem az egyenlő polgári jogokért, amely megint más országokban még meg sem kezdődött. Dél-Afrikában az azonos nemű párok összeházasodhatnak, Ugandában a férfi homoszexuális érintkezést életfogytig tartó bebörtönzéssel sújthatják. A különböző államok különböző politikákat folytatnak nem csak Afrikában, de Ázsiában és Amerikában is. Továbbá ezek maguk is sokszor változóban vannak, így nehéz volna összegezni őket. Mindez más szexuális kisebbségekre nézve is igaz. Néhány közülük csak újabban vált szervezett közösséggé egyes nyugati államokban: biszexuálisok, fetisiszták, szadomazochisták, swingerek, transzvesztiták, transzszexuálisok és aszexuálisok. Nyitott kérdés, hogy ezek közül melyek növik ki magukat úgy, hogy közben elérik céljaikat, és melyek indulnak hanyatlásnak  és maradnak sikertelenek. Egyelőre az is tisztázatlan, hogy a világ más részein csoporttá tudják-e szervezni magukat. A szexuális kisebbségek nem abszolút, stabil antropológiai állandók. Bizonyos, gyakran gyorsan változó szociális és politikai körülmények függvényében alakulnak illetve tűnnek el. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az emberi szexuális viselkedés lényegesen változik. Végül is az egy nagyon hosszú evolúciós folyamat eredménye, és mindenhol nagyjából ugyanaz maradt időtlen idők óta. Az egyes viselkedési formák felé irányuló szociális attitűdök viszont már sokszor változtak a történelem folyamán.

A következő bekezdések rövid leírást adnak a ma legjobban ismert szexuális kisebbségekről. Ugyanakkor tény, hogy ezek között lehetnek átfedések, és hogy bizonyos egyének több ilyen kisebbség tagjaként is azonosítják magukat.

Szexuális kisebbségek: Bevezetés, 6.
Illusztráció
Szexuális kisebbségek megalakulása és felbomlása 1. a szexuálisan elnyomott személyek szolidárisak egymással és szervezett csoporttá alakulnak. Mint frissen alakult kisebbség (C) arra törekednek, hogy a „hivatalosan elismert” nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek (A, B, D és E) mellett helyet kapjanak. 2. az új szexuális kisebbség azonos célokon osztozik a többivel – a társadalom teljes értékű tagjaiként, azonos polgári jogaik elismertségért. 3. Amikor teljes elfogadottságra tesznek szert, a kisebbségként feloszlanak és beleolvadnak a teljes népességbe. Néhány közülük megtartja és mutatja tipikus szokásait, de ezek most már egy nem vitatott, kvázi-folklorisztikus keretben jelennek meg.
Szexuális kisebbségek: 1. Melegek és leszbikusok
Magnus Hirschfeld (1868-1935), német orvos volt a szexologia legjelentősebb úttörője.. 1897-ben ő és néhány barátja megalapította a világ első “melegjogi” szervezetét, a Tudományos-Humanitárius Bizottságot (Wissenschaftlich- humanitäres Komitée, WhK)	Amikor Magnus Hirschfeld világkörüli útja során 1931-ben Japánba érkezett, egy japán orvos az alábbi kérdést tette fel neki: “Miért van az, hogy az ember annyit hall a homoszexualitásról Németországban, de semmit sem  itt, Japánban?”  Hirschfeld válasza még ma is megfontolásra érdemes: ”Ez, kedves kollégám, azért lehet, mert az nálunk tiltott, nálatok viszont megengedett.” Valójában Hirschfeld már munkájának egészen korai szakaszában rájött, hogy a „homoszexuális probléma” alapvetően nem más, mint a szexuális realitások elfogadásának megtagadása a társadalom által. Németországban a férfi homoszexuális kapcsolat törvény általi tiltása nagymértékű képmutatáshoz vezetett, sok tisztességes, rendes állampolgárra és magas pozícióban lévő férfire nézve fenyegetést jelentett, lehetővé tette a zsarolást, és sok,  egyébként feddhetetlen karriert tönkretevő  botrányt eredményezett. Franciaországban és Olaszországban, ahol nem léteztek ilyen törvények, nem is fordultak elő hasonló problémák, ahogy Japán esetében sem. Hirschfeld és néhány barátja ezért megalapította a világ első „melegjogi” szervezetét 1879-ben, a WhK-t. A szervezet sok kiemelkedő személyiség aláírását gyűjtötte össze (többek között Albert Einstein-ét) egy, a német országgyűléstől jogi reformot követelő petícióhoz. Azonban Hirschfeld a maga életében már nem lehetett tanúja e reformoknak. Ugyanis ezek csak 1994-ben, majdnem 100 évvel az első erőfeszítések után válhattak valóra.

Szexuális kisebbségek: 1. Melegek és leszbikusok, 2

A „Meleg és Leszbikus Jogok” harcosai az USÁ-ban
Az amerikai homoszexuális férfiak és nők helyzete épp olyan rossz volt, ha nem rosszabb, mint német sorstársaiké. Csak számtalan ember évtizedeken át tartó küzdelme révén tudták elérni a kisebbségi státuszt. Néhány élharcost mutatunk be az alábbiakban.  .

Balról: 1. Henry Gerber (1892-1972), született Bajorországban, az első világháború előtt emigrált az Egyesült Államokba. Magnus Hirschfeld németországi törekvései által inspirálva megalapította az első amerikai „melegjogi” szervezetet Chicago-ban, 1924-ben – a Society for Human Rights-ot (Társaság az Emberi Jogokért), ami kiadott egy újságot, a Friendship and Freedom-ot (Barátság és Szabadság), ám ezt a hatóságok a következő évben megszüntették. 2. Harry Hay (1912-2002), egy brit születésú amerikai aktivista néhány barátjával 1950-ben, Los Angeles-ben megalapította a Mattachine Foundation-t (Mattachine Alapítvány), később Mattachine Society-t, az Egyesült Államok második, sikeresebb „melegjogi” szervezetét. A „Mattachine” név  francia, középkori táncosok színtársulatára utal, akik arcukon maszkkal szerepeltek. A szervezet 1953-ban megkezdte a One Magazine , majd 1955-ben a Mattachine Review publikálását. 3. Phyllis Lyon (szül. 1924) és Del Martin (szül. 1921),  San Fransisco-ban élnek, alapították meg az Egyesült Államok első leszbikus szervezetét – A The Daughters of Bilitis-t (Bilitis lányai) 1955-ben. A következő évben a szervezet megkezdte saját újságának, a The Ladder (A Létra) kiadását. A „bilitis” nevet a francia író, Pierre Louys egy művéből, a The Songs of Bilitis-ből (Bilitis dalai, 1894) vették.

A homoszexuális férfiak az USÁ-ban soha nem élveztek egyenlő jogokat az ún. „szodomita törvények” miatt. Ráadásul mind a homoszexuális férfiak, mind a homoszexuális nők mentálisan betegnek számítottak a pszichiáterek szerint, a vallási vezetők szerint pedig bűnösöknek. Azonban még a háromszoros hátrányos helyzet ellenére is, a kezdetben néhány, később már számos személy fáradhatatlan munkája révén megalakult a „meleg és leszbikus közösség”, amely megszerezte az elnyomott kisebbség stászuszát. (az angol „gay”  szó, mely vidámat, boldogot vagy színeset jelent, fokozatosan kibővült a „homoszexuális” új jelentésével a 20.századi amerikai szlengben. A „leszbikus” szó Leszbosz szigetére utal, Sappho, az ókori görög költőnő otthonára, aki szerelmes verseket írt női tanítványaihoz).
 Az amerikai „melegjogi” küzdelem sok más országban inspirálta a hasonló mozgalmakat. Néhány ezek közül, átvéve ugyanazon jelmondatokat és politikai taktikákat, céljainak legalább egy részét elérte, és néhány esetben akár még sikeresebbnek bizonyult amerikai modelljeinél. Végül 1973-ban az Amerikai Pszichiátriai Társaság módosította diagnosztikus kézikönyvét, és a betegségek listájáról törölte a homoszexualitást, 2003-ban pedig az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kinyilvánította, hogy a szodomita törvények alkotmányellenesek. Eközben egyes keresztény és zsidó vallási vezetők is elkezdték közösségeik teljes értékű tagjaiként elfogadni a melegeket és leszbikusokat. Mindazonáltal az egyenlő jogok iránti követelések nem mindegyike teljesült, és az általános kép szerint a helyzet változatos ebből a szempontból: némely amerikai nagyvárosban a korábbi diszkrimináció nagy része eltűnt, azonban a vidék nagy részén továbbra is fennáll.

Szexuális kisebbségek: 1. Melegek és leszbikusok, 3

Nem minden államnak van meleg és leszbikus szexuális kisebbsége. Ez nem azt jelenti, hogy ott nem fordul elő homoszexuális viselkedés, hanem hogy egyes országok olyannyira toleránsak, hogy nincs szükség ilyen kisebbség megszervezésére.  Más országok pedig olyan mértékben elnyomóak, hogy a szerveződés lehetetlen. Általános értelemben viszont megállapítható egy, világszerte (pontosabban a világ nagy részén) a nagyobb szexuális tolerancia irányába mutató tendencia. Ez részben annak köszönhető, hogy az egészségügyi hatóságok felismerték, hogy nem lehetséges hatékony AIDS-prevenció addig, amíg a homoszexuális viselkedés illegális. Amíg emberek nagy tömegeinek hazudniuk kell fertőzésük eredetéről, nem dolgozható ki hatékony stratégia, és a kockázat mindenki más számára is megnő.
Amíg sok meleg és leszbikus még mindig küzdelmének első szakaszánál tart, addig mások jelentős sikereket értek el. Valóban, néhány nyugati országban a legfontosabb, még fennálló probléma az azonos neműek közti házasság kérdése. Az ellenzők azzal érvelnek, hogy a házasság igazi értelme a gyermeknevelés, és éppen ezért azt kizárólag eltérő nemű partnerek számára kell fenntartani. Ugyanakkor ez az érv nem dominálhat hosszú ideig, hiszen a házasság mindig is megengedett volt posztmenopauzális nők számára. Emellett sok homoszexuális férfinak és nőnek vannak heteroszexuális kapcsolatokból származó gyermekei, és az ő nevelésükben a (külön)válást követően is részt kívánnak venni. A leszbikus pároknak módjukban áll, és élnek is azzal a lehetőséggel, hogy mesterséges megtermékenyítés útján váljanak szülőkké. Az előbbi realitások tekintetében néhány ország a teljes jogú házasság jogával ruházta fel az azonos nemű párokat; pl. Dél-Afrika, Kanada, Belgium, Spanyolország és Hollandia. Némely ország a házasság nem minden privilégiumával együtt járó, regisztrált párkapcsolatot teszi lehetővé azonos nemű párok számára: pl. Dánia, Norvégia, Svédország, Izland, Finnország, Franciaország, Németország, Portugália, Csehország, Szlovénia, az Egyesült Királyság és Új-Zéland. Megint más államok az azonos neműek nem regisztrált párkapcsolatát ismerik el valamilyen jogi módon. Az USÁ-ban nagyfokú az azonos neműek házasságával szembeni ellenállás, de néhány állam bizonyos mértékig támogató. A helyzet folyamatosan változik, így nem lehet végleges listát készíteni. Az új fejleményekkel kapcsolatban speciális weboldalak tájékoztatnak .

Szexuális kisebbségek: 1. Biszexuálisok

A biszexuális mozgalom úttörői
Mind a homoszexuális, mind a heteroszexuális világ által elnyomottnak érezve az amerikai biszexuálisok az 1970-es években szerveződésbe kezdtek. Itt most az új mozgalom két fontos alakját mutatjuk be.

Marguerite Rubenstein (szül.1930), amerikai terapeuta az 1976-ban a San Fransisco-i Bisexual Center megalapítása mögötti fő hajtóerő volt. Ez volt az első biszexuális szervezet, mely saját központjában változatos szolgáltatásokat kínált. Egy korábbi csoport, a National Liberation Group (Országos Biszexuális Csoport) 1972-ben alakult, New York-ban.  . Fritz Klein (1932 -2006), amerikai pszichiáter és a biszexuális mozgalom élharcosa 1978-ban publikálta a a The Bisexual Option (A biszexuális opció) című művét, az első, kifejezetten a biszexualitásnak szentelt pszichológiai tanulmányt.  

Amikor a melegek és leszbikusok mint kisebbség igyekeztek a társadalom elismerésére szert tenni, megkísérelték létszámuk növelését akképpen, hogy potenciális tagjaikat arra kérték: bújjanak elő a rejtőzködésből, hagyjanak fel azzal, hogy heteroszexuálisnak állítják be magukat, és ehelyett nyilvánítsák ki homoszexualitásukat.
Mindez közvetve az emberi nem két, egymást kölcsönösen kizáró táborához vezetett – a „melegek” (gays) és a „heteró”-k (straight – szó szerint: egyenes, világos, tiszta stb.) különválásához, avagy Alfred Kinsey szavaival élve a “sheep and goats” (juhok és kecskék – Jézus példabeszédének egyikére utalva]) két csoportjához. Azonban ez a felosztás nem illeszkedett ama igen nagy számú nő és férfi esetéhez, akik mindkét nemhez vonzódnak erotikusan. Valójában utóbbiak most már mind a homoszexuális kisebbség, mind a heteroszexuális többség elnyomását is magukon érezték, mindkét oldalt egyoldalú  „mono-szexuálisok”-nak nevezve. Válaszképpen tehát elkezdték megszervezni különálló kisebbségüket – a biszexuálisokat. Ahogy mozgalmuk szélesedett, az amerikai biszexuálisok 1990-ben, San Fransisco-ban megrendezték első országos kongresszusukat. Hálózatba szerveződve a hasonló csoportokkal szerveződhetett meg az első Nemzetközi Biszexualitás Kongresszus  Amszterdamban, 1991-ben, amelyet több másik követett. Manapság a biszexuális mozgalom sok „transzgender” személyt is magába foglal, ás magát egy nagyobb felszabadítási mozgalom részeként tekinti, mely igyekszik megdönteni a hagyományosan polarizált gender [társadalmi nemi] kategóriákat. 

Szexuális Kisebbségek: 1. Biszexuálisok 2

A téma első tudományos nagygyűlését Berlinben tartották, 1990-ben (“Bisexualities” azaz Biszexualitások címmel). Ezen különböző tudományágak nézőpontjaiból vizsgálták a problematikát, például a történelem és a biológia szemszögéből. Az azóta eltelt időben a kongresszus eredményeit széles körben elfogadták és átültették a gyakorlatba, különösképpen a szexuális úton terjedő betegségek és az AIDS prevenció területén.

A biszexualitással foglalkozó első tudományos kongresszus, Berlin, 1990.
A kongresszus legfontosabb tanulmányait mind német (“Bisexualitäten” 1994), mind angol nyelven (“Bisexualities” 1998) kiadták. A kongresszus szervezői és a könyv szerkesztői E.J. Haeberle és R. Gindorf voltak.

Szexuális kisebbségek: 3. “Swingerek”

A jelenlegi definíció szerint a „swingelés” „rekreációs célú szociális-szexuális  megegyezés „beleegyező felnőttek között”. Gyakorlatiasan szólva ezt azt jelenti, hogy két vagy több heteroszexuális pár kölcsönösen megegyezik abban, hogy egymás partnereivel szexuális kapcsolatba lépnek vagy megosztják egymással partnereiket otthonukban vagy különleges klubokban vagy más találkozóhelyeken. Sok nyugati országban a swingereket illethetjük a szexuális kisebbség címkéjével, mivel igen jól szervezettnek tekinthetők speciális weboldalaikkal, hírleveleikkel, konferenciáikkal, országos egyesületeikkel és helyi szervezeteikkel. Némelyek még eltérő országokban élő, hasonló gondolkodású, egymást meglátogató párok nemzetkozi „szeretői hálózatot”-ait is megalakítják. Számos üzleti jellegű „swinger klub” is létezik, ahol részvételi díj fizetendő és ahol az érdeklődők különböző szolgáltatásokat vehetnek igénybe. Úgy tűnik, hogy a swingerek általában véve konzervatívak, életük nem szexuális aspektusait tekintve. Azonban a „swinger közösség” semmi esetre sem egységes. Tagjaik eltérő kulturális és nevelési háttérrel rendelkeznek.

Swinger klubok tipikus hirdetése
Számos országban léteznek rendszeresen tartott ill. működtetett swinger partik és éjszakai klubok.
A találkahelyek skálája a nagyméretű városi vagy vidéki otthonoktól a pazar, úszómedencés és jacuzzi-s házakon át a luxusklubokig terjed. Bebocsátást általában csak párok és nők nyernek, de vegyesen szinglik és párok és biszexuális nők is. (A könnyű azonosíthatóság elkerülése érdekében a nevet és más részleteket megváltoztattunk a hirdetésben, de a tartalom hiteles.)

Szexuális kisebbségek: 4. Fetisiszták

Ahogy azt már láthattuk, a fetisizmus fokozat kérdése, lehetséges tárgyainak tartománya pedig gyakorlatilag végtelen. Ez azt is jelenti, hogy lehetetlen az összes fetisisztát egyetlen nagy mozgalomba összegyűjteni. Azonban egyes bőr-, gumi- és latexfetisiszták, csakúgy, mint néhány más feisiszta úgy találta,  elég nagy számú a közösségük ahhoz, hogy szexuális kisebbség szerveződjön belőlük a maguk bárjaival és klubjaival, helyi, regionális és országos szervezeteivel, hírleveleikkel, weboldalaikkal, különleges üzleteikkel és nemzetközi találkozóikkal. Ezáltal megalkották saját szubkultúrájukat, mely egyes esetekben hatást gyakorol az általános közízlésre is, a reklámszakma és divatvilág trendjein keresztül. 

Tipikus bőrfétis-találkozó hirdetés
Sok nyugati országban helyi, regionális, és országos szinten folyik a bőrfetisiszta találkozók szervezése. Ezeknek résztvevői lehetnek heteroszexuálisok vagy homoszexuálisok, vagy mindkettő vegyesen (A könnyű azonosíthatóság elkerülése érdekében a hirdetés design-ját, a nevet és más részleteket megváltoztattunk. A tartalom azonban hiteles.)

Szexuális kisebbségek: 5. Szadomazochisták

A bőrfetisiszták és a szadomazochisták közt van némi átfedés. Sok nő és férfi mindkét típusú szexuális variációban érdekelt. Ennek következtében néhány szervezett csoport mindkét tábort egyszerre szolgálja. De azért vannak speciálisan a „Bondage & Discipline”-nek vagy az „S/M”-nek szentelt szervezetek. Ezeknek megvannak a maguk weboldalai, újságjai, hírlevelei, és sok közülük helyi, országos és nemzetközi találkozókat tart. Egyesek közülük a nyilvánosságot igyekeznek tájékoztatni céljaikról és aktivitásaikról; mások tagjaik informálására és nekik megfelelő találkozóhelyek ajánlására koncentrálnak.

Egy BDSM rendezvény tipikus honlapja
A BDSM rövidítés a Bondage & Discipline és a szado-mazochizmus kezdőbetűiből áll össze. Az e címke alatt szerveződő különböző csoportoknak megvan a maguk honlapja, és számos tájékoztatást, programot ajánlanak. Azt is lehetővé teszik továbbá, hogy a hasonló beállítottságú emberek megtalálják egymást.

(A könnyű azonosíthatóság elkerülése érdekében a teljes design-t és különböző részleteket megváltoztattunk vagy mellőztünk, de a tartalom hiteles.)

Szexuális kisebbségek: 6. Transzvesztiták

Magnus Hirschfeld (1868-1935) alkotta meg a “transzvesztita” és a “transzvesztizmus“ (lat. trans: át és vestis: ruha). Előtte az emberek egyszerűen egyenlőségjelet tettek a „cross-dressing” és a homoszexualitás között. Hirschfeld, akit speciális tudományos érdeklődés fűzött a „szexuális intermediáló szakaszok”-hoz, felismerte e nézet helytelenségét. Ezért bevezette az új fogalmat és a szükséges distinkciókat.

A „transzvesztita” fogalmát Magnus Hirschfeld alkotta meg 1910-ben, olyan személyekre vonatkoztatva, akiknek szokása a másik nem tipikus ruháiba öltözni. Ebben az időben a kutatók még nem tettek világos megkülönböztetést a nemi szerep és a szexuális orientáció között, ezért a női ruhába öltöző férfiakat egyszerűen „homoszexuálisok”-nak gondolták és egy csoportba sorolták velük. Hirschfeld azonban rájött ennek téves voltára. Ugyanis sokaknak, ha nem a legtöbbeknek e férfi „cross-dresser”-ek közül heteroszexuális orientációja volt, ezért egy új terminusra volt szükség speciális csoportjuk azonosítására. Valójában, mint az kiderült, a transzvesztiták sem alkotnak egységes csoportot. A közelebbi vizsgálódás kiderítette, hogy nemcsak heteroszexuális és homoszexuális, de férfi és női transzvesztiták is vannak. Továbbá egyesek közülük csak alkalmanként öltik magukra a másik nem ruháit, míg mások gyakran vagy rendszeresen, és ezt különböző okokból teszik. Röviden szólva, amikor a kutatók elkezdték tanulmányozni a transzvesztizmus sajátos jelenségét, egy multidimenzionális szexuális variációra bukkantak, mely további megkülönböztetéseket  igényel.

Fogalmak tisztázása

Hirschfeldet eredeti megkülönböztetése az évek során továbbiakhoz vezette. Például később megalkotta a „transzszexualizmus” fogalmát is, és utána mások is folytatták a kutatást e területen. Mindenesetre ma a másik nem ruhájába öltöző személyek több különböző csoportját azonosítjuk: 

1. A transzvesztiták (TV) olyan személyek, akik alkalmanként, gyakran vagy állandóan a másik nem ruháiba öltöznek és annak gesztusait és sajátos modorát is átveszik. Azonban ez a viselkedés nem egy valós önazonosságot fejez ki a másik nemmel. Ellenkezőleg, a transzvesztiták élvezik a saját nemi identitásukkal ellentétes nemi szerepet eljátszani, miközben saját női vagy férfi mivoltukkal kapcsolatban nincsenek kétségeik. Férfi transzvesztizmus esetében “gynemimézis”-ről (nők utánzása), női transzvesztiták esetében  “andromimézis”-ről  (férfiak utánzása) beszélünk.
2. A transzvesztita fetisiszták (avagy transzvesztofilek) számára szexuális izgalommal jár a másik nem ruháiba öltözni.
3. A transzszexuálisok (TS) azok a személyek, akiknek nőként vagy férfiként való önazonosításuk ellentétes fizikai nemükkel. Rosszul érzik magukat „téves” testükben, és ezért igyekeznek külső megjelenésüket belső meggyőződésüknek megfelelővé alakítani. Néhányuk szintén speciális kisebbséggé szerveződött (lásd alább).
4. Az interszexuálisok vagy interszex személyek azok, akik valamilyen fizikai nemi rendellenességgel születtek, és orvosi felügyeletre van szükségük felnőtt nővé és férfivá alakulásuk során. (lásd interszexualitás).

Az utóbbi évtizedekben a “cross-dressing” általános fogalma vált népszerűvé, mivel egyszerűen csak a viselkedést írja le anélkül, hogy annak szokásjellegére vagy konkrét motivációjára utalna. Éppen ezért a fenti esetek mindegyikében és más esetekben (pl szertartásos alkalmak, jelmezbálok stb.) használható. Nem így a “transzgender” szó esetében, ami maga is eléggé általános jelentésű, de magában foglalja a hagyományos női és férfi nemi szerepektől való tudatos eltérést. A “transzgenderizmus” és “transzgenderista” fogalmak eredetileg ama transzszexuálisokra vonatkoztak, akik  érdekeltek a nem-átalakító sebészeti eljárásokban (az ún. „nem-változtatás”-ban), és a „nemek közötti” állapotot választották. Ma e szavak használati köre jelentősen kibővült és magába foglal bármely olyan viselkedést, mely szembeszáll a nőiesség és férfiasság hagyományos meghatározásaival. Az ilyenfajta viselkedés sokaknál, számtalan változatban megtalálható. Akár  cross dressing-gel jár ez a viselkedés, akár nem, mindenképpen kifejezi a tradícionális nemi szerepek elutasítását.  Végül, ajánlatos ügyelni arra, hogy: a gender (társadalmi nem) és a szexuális orientáció egymástól független fogalmak. Ezért: az ilyen csoportokba tartozó egyének szexuális orientációjáról önmagában semmit sem állapíthatunk meg: az lehet heteroszexuális, biszexuális vagy homoszexuális.

Transgender szimbólum
mely egyesíti a nő és férfi biológiai jeleit és egy keresztezett nyilat is ad hozzájuk mint a kettő kombinációját.

Fogalmak, 2: A speciális használat egy formája

Némely országban „transzvesztiták”-nak hívják azokat a férfi prostituáltakat, akik női ruhába öltöznek és női modorosságokat vesznek fel. Azonban ez a fajta szóhasználat külöbözik a szexológusok által használttól. A szóban forgó férfiak – legtöbben közülük fiatalok – valójában nem szexuális, hanem kizárólag gazdasági okokból öltöznek nőnek. Nőnek öltözve ugyanis a kliensek egy bizonyos típusát vonzzák – férfiakat, akik maguknak sem merik bevallani homoszexuális érdeklődésüket. Ezek a férfiak ezért nőnek öltözött férfiakat keresnek, és közülük a legfemininebbet választják. Ily módon maguk előtt is úgy tehetnek, mintha valójában nem is vennének részt homoszexuális viselkedésben. Sőt úgy érezhetik, hogy az ezekkel a „transzvesztiták”-kal való szexuális érintkezés igazolja és növeli férfiasságukat.

Ez a jelenség főleg olyan helyeken szokott előfordulni, ahol a férfi homoszexualitás azonosnak számít a nőiességgel, és ahol „férfiasságkultusz” uralkodik, például a mediterrán országokban és Latin-Amerikában. A prostituáltak maguk vagy transzvesztiták vagy nem, a szó tudományos értelmében. Azonosulhatnak vagy nem azonsulhatnak a női nemi szereppel, és meghatározó erotikus beállítódásuk lehet homoszexuális, heteroszexuális vagy biszexuális is. Számukra a döntő kérdés nem a „nem”, hanem a pénz. Igen érdekes, hogy sok „maszkulin” kliensük a „passzív”, befogadói szerepet részesíti előnyben a közösülés során, az „aktív” szerepet a „transzvesztitá”-ra osztva. Az előbbiek nagy jelentőségűek az AIDS-megelőző programokra nézve.  

Szexuális kisebbségek: 6. Transzvesztiták

Történelmi jegyzetek

Ahogy azt az első kurzus során kifejtettük, a nő és férfi közötti szigorú határvonás nem mindig felel meg a biológiai tényeknek. Végül is a “szexuális különbségek fokozati különbségek”. A valóságban vannak – és mindig is voltak – kivételek, azaz atipikus anatómiai és pszichológiai fejlődés.

Az ezekre a kivételekre adott szociális reakciók történelmi periódusonként és földrajzi területenként változóak. Egyes társadalmak ragaszkodtak a világos és szűk sztenderdekhez, ami a nők és férfiak öltözködését és viselkedését illeti, és semmi vagy csak nagyon kis türelmet mutattak azokkal az egyénekkel szemben, akik ezeket nem akarták vagy tudták elfogadni. Más társadalmak valamilyen módon magukba illesztették ezeket a személyeket speciális státuszok adása révén, megint más társadalmak mindenkit, tipikusakat és atipikusakat egyaránt teljes értékű tagjaikként fogadnak el. 

A gender nonkomformitásnak valójában sok különböző oka lehet. Néhány ezek közül biológiai – a személy teste nem felel meg az általános elvárásoknak. Más okok pszichológiaiak – a személy nem érzi kényelmesnek a nemi szerep előírásokat. Egyes társadalmakban egyes szertartások alkalmával a cross dressing megengedett vagy akár kötelező is – például a karneváli szezonban, álarcosbálokon, a színpadon. Végül pedig tudjuk, hogy a szociális attitűdök változhatnak és változnak is az idővel, s ezért nagyon nehéz volna általánosítani. Bármely esetben is, a nemmel és nemi szereppel kapcsolatos problematika túl nagy és túl összetett ahhoz, hogy a jelen keretek között érdemben tárgyalhassuk. Egy másik kurzus tárgyait képezik majd. A következő bekezdésekben mégis adunk egy rövid történeti vázlatot a cross dressing legalább néhány aspektusáról

Szexuális kisebbségek: 6. Transzvesztiták
„Kétlelkű” férfiak
Őslakos amerikai  berdache George Catlin (1796-1872) “Dance to the Berdache” (Tánc a berdache-hez) című rajzának részlete	Sok írás előtti kultúrában a különösen tehetséges egyének sámánként viselkedtek, azaz a természet és a szellemvilág közti közvetítőként. A sámánizmus a vallás nagyon régi formája, és egykor a világ minden részén fellelhető volt. Ma csak kevés területen él tovább, de bizonyos sámánikus befolyásnak más vallásokban is nyomára lehet bukkanni. A sámánok a „természetfeletti” szakértői és értelmezni tudják az álmokat. Emellett gyógyítók is és sok más módon segítik törzsüket. A legtöbb sámán férfi, és sok kultúrában „kétlelkű” férfi – egy férfi és egy női lélekkel. A női lelkük kifejeződhet női nemi szerep felvételében, női ruha viselésében, és férfival való „házasságban”. Sok őslakos amerikai törzs ismert el „kétlelkű” férfiakat és bánt velük nagy tisztelettel. Nyugati megfigyelők hívták az ilyen férfit  “berdache”-nek (francia, arab eredetű szó bardajo: "kitartott fiú"). Ez a nem megfelelő, félrevezető megnevezés széles körben elterjedt, mivel az emberek már nem emlékeznek eredetére. A berdache-nek gyógyító, tanító, spirituális vezető és jós szerepe volt. „Nő-férfi”-ként magas szociális státuszt élvezett és szabadon közlekedett a nők és férfiak világa között. Indiában létezik a férfiaknak egy másik csoportja, amely női nemi szerepet vesz fel – a hidzsrák. Néha „India harmadik nemé”-nek hívják ezeket a férfiakat, akik elutasítják férfi mivoltukat, sebészeti úton eltávolíttatják nemi szerveiket és csatlakoznak a hidzsra közösséghez, mely támogatást nyújt nekik. Az ilyen közösség egyfajta családként működik. Esküvőkön és más jeles eseményeken való énekléssel, tánccal keresik meg a kenyerüket. Sok hidzsra prostituáltként is dolgozik. Mindannyiukat különleges spirituális ajándékkal megáldott kisebbségként ismerik el. Bahuchara Mata anyaistennőjük hatalma által meg tudnak áldani vagy átkozni másokat, és ezért helyzetüknek vallási aspektusa is van. Azonban az utóbbi évtizedek gyors modernizációja aláásta létezésük hagyományos alapjait, így egyre inkább marginalizálódnak.

Színházi hagyományok

A másik nem öltözékének viselése mögött nagy színházi hagyomány áll. Sok kultúrában  évszázadokon keresztül a nők számára nem volt megengedett, hogy színpadon játsszanak, ezért az összes női szerepet is férfiak vagy fiúk játszották. Példa erre a “pekingi opera” [avagy Csing-csü: hagyományos kínai játékszínforma], vagy a japán kabuki. A nyugati kultúrát illetően a legjobb példa az angol színház Shakespeare idejében. Ő és drámaíró társai is “fiú színészekkel” játszatták el az összes női szerepet, azaz fiatal, serdülőkor körüli fiúkkal, akik Oféliaként, Júliaként, Kleopátraként és Lady Macbeth-ként meg tudták győzni és meg is győzték a közönséget. A 17. században végül engedélyezték a női színészeket és operaénekeseket, de a legnagyobb operaénekes sztárok a castrati-k voltak, azaz magas hangú kasztrált férfiak. Amikor az ilyen magas hangok a férfiszerepekben feleslegessé váltak a 19. század folyamán, különös módon fordult ellenkezőjére a helyzet: szerepeiket férfikosztümös női énekesek vették át, az ún. “trouser” (nadrágos) szerepekről van szó. Sok zeneszerző kapott a fejlődés kínálta lehetőségen, és szándékosan írt ilyen szerepeket operáiba. A színházi cross dressing másik példáját adja a hagyományos brit   Christmas Pantomime (Karácsonyi Pantomim), ahol a szőke herceget illetve „principal boy”-t  nő játssza, vagy a „Péter Pán”, ahol Pétert játssza színésznő. Vagy a modern televíziós személyiség esete, mint pl. a férfi által játszott „Dame Edna” (Edna néni – egy Barry Humpries nevű ausztrál színész által megtestesített népszerű fiktív tévés személyiség). 
Ez a fajta színházi cross dressing azonban nem tekinthető transzvesztizmusnak a szó modern értelmében, igy belőle az előadó szexuális érdeklődésere és viselkedésére következtetni nem lehet.  Ugyan nem lehet kizárni minden esetben, de általában véve valószínűleg semmilyen szexuális jelentősége nincs a színházi cross dressing-nek a színész számára. Néhány híres, női szerepeket játszó ázsiai színész közismerten homoszexuális volt, ám helytelen ezt tipikusnak tartani. A legtöbb előadó számára most és régebben is, mindez csak egy színészi vagy énekesi munka volt. Más lehet a helyzet bizonyos modern, az ún. traveszti műsorokban fellépő “nőimitátorok”-nál, de még ilyenkor sem volna célszerű bármit is feltételezni az előadók önazonosulását, erotikus érdeklődését vagy szexuális orientációját tekintve. A színpadi életük és a magánéletük között a vártnál kevesebb átfedés lehetséges.   

Cross dressing a színpadon
Balról: Fiatal fiú Lady Macbeth-et játszik Shakespeare színházában
Férfi színész “pekingi operá”-ban játszik hercegnőt
Férfi színész (onnagata) japán kabukiban játszik női szerepet
Női mezzoszoprán Octavian “nadrágos szerep”-ében Richard Strauss Rózsalovag című operájában

 Híres  cross-dresserek

Cross-dressing és háború
(Balról) Achilleusz nőnek öltözve fedezte fel a fegyvereket (ókori római mozaik alapján)
Hua Mulan harchoz készülődik (kínai festmény alapján) Jeanne d’Arc páncélzatába öltözve
(kortárs festmény alapján)

A mitológia és a történelem számos példáját kínálja a cross-dressing-nek. Például a legendás harcos, Achilleusz félt, hogy fia elpusztul a trójai háborúban. Ezért lánynak öltöztette be, és egy támogató király lányai közt bujtatta el. Azonban Odüsszeusz rájött erre, amikor a palota nagytermében ékszereket és fegyvereket mutatott. Az egyetlen „lány”, aki a fegyvereket nézte meg, természetesen Achilleusz volt. Azonnal hadrendbe állították, és valóban meg is halt a háborúban. Egy másik híres, valószínűleg csak mondabeli figura volt Hua Mulan, egy régi kínai költemény hősnője, aki férfinak öltözött és apja helyére beállt a hadseregbe. Annak ellenére, hogy csatában való bátorságát elismerték, visszautasított minden kinevezést és hazatért, hogy életét nőként folytassa. Valós történelmi példa a 15. századi parasztlányé, Jeanne d’Arc-é, aki győzelemre vezette a francia hadsereget Anglia ellen. Végül az ellenség fogságába esett, eretnekséggel vádolták meg, majd nyilvánosan máglyán megégették.
E hősi figurák mellett sok háborúban volt példa rá, hogy egyszerű nők öltöztek férfinak és csatlakoztak a hadsereghez. Legtöbbször titokban maradt valódi nemük addig, amíg ők maguk fel nem fedték azt. Ilyen eseteket egészen a 20. századig jelentettek. Ma már sok hadsereg fogad női katonákat, ennélfogva a korábbi félrevezetés feleslegessé vált.

Szexuális kisebbségek: 6. Transzvesztiták

Híres Cross-dresser-ek, 2

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy az emberek számos eltérő okból és eltérő ideig öltözhetnek a másik nem ruhájába. Egyesek számára ez a viselkedés epizodikus, másoknak állandó szokása. A legtöbb esetben közönséges állampolgárokról van szó, akik igyekeznek átlagos életet élni. De természetesen fellelhetők a történelemben híres személyiségek is, akik ismertek voltak cross-dressing szokásukról. A 19.század pszichológusait (a pszichológia tudománya hivatalosan csak néhány évvel a 19-20. század fordulója után alakult meg) olyannyira lenyűgözte Chevalier d’Eon esete, hogy az „eonizmus” fogalmát használták arra, amire később a transzvesztizmust. A nőként való viselkedése mögötti motivációk azonban nem váltak ismertté. Korai éveiben legalábbis lehetséges, hogy csak álruhaként viselt női ruhákat titkos kémküldetései során, de lehetséges, hogy transszexuális is volt egy olyan időszakban, amikor ez az elképzelés még ismeretlen volt, és a nem-átalakító műtétek még nem voltak lehetségesek. A nagyon feminin francia író, George Sand, több híres férfi szeretője, csak karrierje kezdetén öltözött a másik nem ruháiba a szabad, lázadó szellem kifejezéseképpen. Radclyffe Hall, aki szexuálisan a nőkhöz vonzódott, abban az időben élt, amikor a leszbikus párnak tartalmaznia kellett egy maszkulin („butch”) és egy feminin („femme”) felet. A „butch” szerep neki megfelelőbb volt.

 Nemiszerep-cserék
(Balról) Chevalier d’Eon de Beaumont (1728-1810), francia diplomata neves kardforgató volt. Testileg férfiként néha mint férfi (balra), máskor nőként (jobbra) élt. Vívótehetségét mindkét nemi szerepben megcsillogtatta. George Sand (1804-1876), született Amantine-Aurore-Lucile Dupin de Francueil, íróként férfi nevet vett fel, és egy ideig azzal is megbotránkoztatta kortársait, hogy férfiruhába öltözött és szivarozott. Radclyffe Hall (1880 -1943), a nagyhatású leszbikus regény, a „Magány kútja” (The Well of Loneliness) brit szerzője a férfias megjelenést kultiválta  

Szexuális kisebbségek: 6. Transzvesztiták

Szervezeteik

A transzvesztiták által alkotott szexuális kisebbség viszonylag kislétszámú, ebből következően szervezeteik is kisméretűek. Legtöbbjük csak helyi vagy regionális jellegű. Sok közülük a nagyobb országos és nemzetközi egyesületek támogatását keresi és veszi igénybe. Azonban emellett azért léteznek speciálisan transzvesztita csoportok is, akiknek megvannak a maguk hírlevelei, társas eseményei, tájékoztatási programjaik és weboldalaik. Lényegi szolgáltatásokat nyújtanak tagjaiknak és azok házastársának. Ugyanis sok transzvesztita házas és gyermekei vannak. A családjaik sokszor nem értik meg ezt a fajta viselkedésüket, de sokat profitálhatnak abból, hogy a csoport segítségével más, hasonló helyzetben lévő emberekkel találkoznak

 Transvesztita szervezet tipikus honlapja
Sok transzvesztita szervezet rendelkezik saját honlappal és számos oktatási és társas programot kínál. Továbbá lehetővé teszi a hasonló gondolkodású emberek számára, hogy megtalálják egymást

(A könnyű azonosíthatóság elkerülése érdekében a nevet és más részleteket megváltoztattunk a hirdetésben, de a tartalom hiteles.)

Szexuális kisebbségek: 7. Transszexuálisok

Harry Benjamin (1885-1986), német származású, amerikai orvos,  Eugen Steinach tanítványa, Magnus Hirschfeld barátja,ő írta az első, nagy tanulmányt a transszexualizmusról.

A  „transszexualizmus” fogalma először az 1920-as években, egy tanulmányban jelent meg,  de csak Harry  Benjamin: The Transsexual Phenomenon  c. könyve nyomán vált szélesebb körben ismertté, 1966-ban..  Elsőként Benjamin tanulmányozta alaposabban a transszexualizmust, tájékoztatta róla a közvéleményt és kidolgozott bizonyos módszereket az éruntettek segítése érdekében.  Gondolatait fiatalabb kollégái fejlesztették tovább, akik egy társulatot is alakítottak.  Ennek mai neve:  World Professional Association for Transgender Health  (WPATH), vagyis a Transzneműek Egészségének Világszervezete. Az idevágó problematika túlságosan összetett ahhoz, hogy a jelen kurzusban érdemben tárgyalhassuk. Az egy következő, gender-re fókuszáló speciális kurzus tárgya lesz. A következő bekezdésekben viszont legalább némi információt az olvasó elé tárunk, ami segíthet megérteni, hogy sok trasszexuális miért vesz részt a kisebbséggé szerveződésben

Fogalmak

A “transszexualizmus” kifejezéstt (lat. trans: át és sexus: nem) Magnus Hirschfeld alkotta 1923-ban és csak néhány specialista kezdte fokozatosan elfogadni, aki ezáltal a transzvesztiták egy alcsoportját igyekezett azonosítani. Végül aztán a “transszexuális” szó a köznyelv részévé vált és elnyerte mai jelentését. A jelenlegi használat szerint körülbelül az alábbi meghatározást fogadják el legszélesebb körben:

A transzszexuális (TS) személyek azok, akik a testi nemükkel ellentétes neműként azonosítják magukat. Kényelmetlenül érzik magukat „téves” testükben és ezért igyekeznek külső megjelenésüket legbelső meggyőződésükhöz igazítani.

A “transszexuális” elnevezést bírálók azonban két okból is félrevezetőnek találták a fogalmat: 1. A személynek nem „szexuális”, hanem gender problémája van. 2. A személy nem „lépett át” sehova. Ellenkezőleg, a testi nemének ellentmondó, nőként vagy férfiként való identifikációja szilárd és megváltoztathatatlan. Ezért sok tudományos szerző már nem transszexualizmusról, hanem “gender diszfóriá”-ról beszél (görög, dysphoria: irritált hangulat, állapot a dys-: előtagként vmiféle hiányra, zavarra, fájdalmasra utal, és phorein: hordozni, viselni). Ez az új terminus egyszerűen a gender (=társadalmi nem ) és a szexus (testi nem) össze nem illésére utal.
Egyesek a “transzgender” szót részesítik előnyben a “transszexuális” helyett, mert így az ember elkerüli azt a félreértést, hogy esetleg egy szexuális diszfunkcióról vagy a szexuális orientációról van szó. Azonban ez a kifejezés - a “transzgenderizmus”  („transzneműség” szóhoz hasonlóan – ma már magában foglal minden olyan viselkedést, amely a hagyományos nőiesség és férfiasság meghatározásainak ellentmond. Nem minden ilyen viselkedést mutató egyén transszexuális.

Vagyis a jelenleg létező elnevezések egyike sem teljes mértékben kielégítő.  Ugyanis félreértésekhez vezethetnek, és a jövőben igen célszerű lenne őket pontosabb fogalmakkal felváltani. Addig is a „transszexuális” és „transszexualizmus” szavakat használjuk e kurzus keretében, mert ezek közismertek és a legtöbb akadémikus szerző által használtak. 

Szexuális kisebbségek: 7. Transszexuálisok

Történelmi jegyzetek

Teiresziász [a görög mitológiában vak jós] egyszer nőként találkozik két párosodó kígyóval. Miután megüti őket a botjával, visszaváltozik férfivá.. (16.századi fametszet részlete)..

Legjobb tudomásunk szerint a transszexualizmus a világ minden részén mindig is létezett. Természetesen a tudományos fogalom maga ismeretlen volt, de ez nem változtat azon, hogy bizonyos emberek testi nemükkel ellentétes neműként azonosították magukat. Valójában a „nem-változtatások” jó ideje lenyűgöző hatást tesznek az emberiségre. Sok kultúra legendái és mítoszai mesélnek férfivá változó nőkről és nővé változó férfiakról, némely esetben átmeneti, máskor végleges változások során. Ezt néha isteni beavatkozásnak vagy valamifajta varázslatnak tulajdonították. Bizonyos ősi elbeszélések is tartalmaznak kettős nemű (double-sexed ill. double-gendered, vagyis testileg vagy ˇlelkileg kétnemű) figurákat, vagy egy „harmadik nem”-et. Az alkalmankénti vagy szokásszintű cross-dressing példái is előfordulnak. Vagyis a „gender nonkonformitás” minden ma ismert formájának hosszú történelme van. Ami pedig mindenekelőtt az effajta nonkonformitás iránti különböző attitűdök történetét illeti – az a tisztelet magas fokától a tolerancián át a kegyetlen elnyomásig  terjed.
Egy jól ismert, „klasszikus” példa Teiresziász, az ókori görög jós mítikus alakja, aki mindkét nemet „belülről” ismerte. Fiatal férfiként párosodó kígyókra ütve nővé változott. Hét évvel később újra meglátta a kígyókat és újra rájuk ütött, s akkor visszaváltozott férfivá. Zeusz főisten és felesége, Héra ezután megkérdezte tőle, hogy ki tapasztalja a nagyobb örömöt a nemi közösülés során – a férfi vagy a nő. Mire ő így válaszolt: „A nő.”, erre a feldühödött Héra megvakította, de kompenzációképpen Zeusz a jövőbelátás képességét adta neki. 
Az ókori világ nem használta az eltérő transzgenderizmusok modern megkülönböztetéseit, de egészében véve meglehetősen toleráns volt a gender nonkonfomitással szemben

Szexuális kisebbségek: 7. Transszexuálisok

Történelmi jegyzetek, 2

Európában és Amerikában évszázadokon át szenvedték el a diszkrimináció mindenféle formáját azok, akik eltértek a hagyományos nemi szerepektől. Végül a szexológiai kutatások és a sebészeti technikák fejlődése új helyzetbe hozta az egész kérdéskört. Megkezdődött az eltérő gender problémák megkülönböztetése és a különböző formákra adott eltérő megoldások ajánlása.
Magnus Hirschfeld, aki a “transzvesztizmus” és a  “transszexualizmus” kifejezések megalkotója volt, az 1920-as és ’30-as években a nem-átalakító műtétek első próbálkozásainál mint tanácsadó közreműködött. A közvéleményben azonban csak a 20. század közepére tudatosodott a jelenség.
1951-ben egy fiatal amerikai katona, egy bizonyos George William Jorgensen Dániába utazott, majd egy évvel később vonzó nőként, Christine Jorgensen-ként tért vissza. Habár nem ő volt az első, aki a nem-átalakító műtétek sorozatán átesett, de a drámai és sikeres változás példaképe lett. Az esetét övező, nemzetközi szintű nyilvánosság lehetővé tette számára, hogy a szórakoztató iparban csináljon karriert. A legfontosabb ugyanakkor, hogy mint ügye szószólója, rivaldafényben maradásával felhívta a nyilvánosság figyelmét a transszexualizmusra, s ezen a téren nagy sikereket mondhatott magáénak
Az utóbbi évtizedekben a hormonkezelések és a sebészeti technikák nagy mértékben fejlődtek és finomodtak, így nagyon sok transszexuális számára lehetővé vált a férfiből nővé való átalakulás, és  viszont. Továbbá több ország modernizálta a polgári jogokat és ma már engedélyezi a személyes dokumentumokban (születési bizonyítvány, személyazonosságot igazoló iratok, útlevél stb.) a szükséges változtatásokat. Azonban semmi esetre sem megoldott még az összes probléma, ezért még mindig szükséges a transszexuálisok számára támogató csoportokat alakítani, tovább folytatni a közvélemény felvilágosítását és folytatni a lobbizást a törvényhozásban, a további reformok érdekében. 

Christine Jorgensen (1926 –1989) volt az első, nemzetközi hírűvé vált transszexuális..
Balra: Újságcímlap. Jobbra: Színpadi show-jának újsághirdetése  

Szexuális kisebbségek: 7. Transszexuálisok

“Nem-változtatás”

A “nem-változtatás” közismert fogalma félrevezető, mivel nem veszi tekintetbe a szex (azaz a testi nem) és a gender kritikus megkülönböztetését. Ahogy azt korábban megjegyeztük, nem „szexuális”, hanem gender problémáról van szó.  A személy kromoszómális neme és férfiként vagy nőként való önazonosítása nem változik, csak a testet hozzák összhangba ez utóbbival. Ezt hormonális kezelések és komoly szépészeti műtétek révén hajtják végre, melyek során eltávolítják az egyik nem elsődleges és másodlagos nemi jellegeit, és amennyire az lehetséges, a másik neméivel helyettesítik. Ezt “nem-átalakító sebészet”-nek hívják, és két változata van -  “male to female (M-F)” (azaz férfiból nővé változtató) és “female to male (F-M)” (azaz nőből férfivá változtató). Egyértelmű okok miatt a férfiból nővé operálás általában sikeresebb, mivel a mesterséges vagina kialakítása könnyebb, mint a mesterséges péniszé. Mindamellett a modern sebészeti eljárások olyan eredmények elérését tették lehetővé, melyek elég kielégítőek az érintettek számára.

Szexuális kisebbségek: 7. Transszexuálisok

Sebészi beavatkozás nélkül

Vannak olyan transzszexuálisok is, akik ellenzik a nem-átalakító műtéteket. Olyanok akarnak maradni, amilyenek, és az előbbiek helyett inkább nagyobb társadalmi elfogadást követelnek mindenféle szexuális diverzitás számára. Egyes kutatók szerint valójában nemcsak a nemi szerep, hanem a nemi identifikáció, önazonosítás is szociálisan konstruált. Végső elemzésben ezek alapján kiderül, hogy minden gender probléma a szükségtelenül szűk nőiesség- és férfiasságdefiníciók szélesebb körű társadalmi problematikájára vezethető vissza. E nézet szerint a transszexualizmus nem orvosi állapot, hanem bizonyos személyeknek bizonyos helyzetekben a helytelen szociális nyomásra és indokolatlan kulturális előírásokra adott válasza. Röviden szólva a sebészeti beavatkozás egy alapvetőbb kérdésre adott helytelen válasz: hogyan építhetünk fel olyan társadalmat, amely a humán szexualitás körülményeinek teljes spektrumát elfogadja
Ezt a magyarázatot vitatják azok, akik biológiai okot sejtenek a jelenség hátterében, és még mindig ez utóbbiak érvei látszanak meggyőzőbbnek. Ugyanakkor egyelőre egyik oldalnak sem sikerült döntő bizonyítékkal előállnia. Bárhogy is van, megállapíthatjuk, hogy a transszexualizmus rejtélye továbbra is messze van a megoldástól.
A jelen kurzus nem teszi számunkra lehetővé a részletek megismertetését. Ez egy másik, speciális gender kurzus tárgya lesz. 

Szexuális kisebbségek: 7. Transszexuálisok

Szervezeteik

A trasszexuális személyek száma ismeretlen. A becslések az egy százaléktól a néhány tízezredig terjednek. Bárhogy is van,  viszonylag csekély kisebbséget jelentenek. Úgy tűnik, ugyanannyi férfi és nő tartozik hozzájuk, de úgy tűnik, hogy utóbbiaknak kevésbé van késztetésük arra, hogy kezelést keressenek a maguk számára. Valójában, ahogy azt már megjegyeztük, a transszexuálisok egy része nem kívánja magát sebészeti beavatkozásoknak alávetni. Ezért és más okok miatt valószínűleg soha nem fogunk megbízható statisztikai adatokkal rendelkezni [számukat illetően].

Mivel a transszexuálisok általában óriási pszichológiai és szociális nyomásnak vannak kitéve, üdvözlik a támogató csoportok által felkínált segítséget. Ezek a csoportok rendszerint kis méretűek, de lehetőséget nyújtanak tagjaiknak, hogy hasonló helyzetben lévőkkel találkozzanak, megosszák egymással tapasztalataikat, és csatlakozzanak mind a családjaik és barátaik, mind kollégáik és az egész társadalom felvilágosítására törekvő erőkhöz. Sajnálatos módon sok országban a transszexuálisoknak manapság is súlyos diszkriminációkat kell elszenvedniük, és a megreformálatlan, méltánytalan polgári jogrend áldozataivá válnak. Ezért sok trasszexuális a kiterjedtebb,  nemzetközi szervezetekben is tevékenykedik, melyek a  gender, transzgender és interszex üggyel foglakoznak. Weboldalaik megfelelő betekintést nyújtanak a terület számos megoldatlan problémájába.

Transzszexuális szervezet tipikus weboldala
Mivel a transszexuálisok száma meglehetősen alacsony, ez igaz szervezeteikre is. legtöbbjük helyi vagy regionális jellegű, de fontos funkciót töltenek be tagjaik életében, morális támaszt  és sok gyakorlati kérdésben is segítéget nyújtanak. (A könnyű azonosíthatóság elkerülése érdekében a nevet és más részleteket megváltoztattunk a hirdetésben, de a tartalom hiteles.)

Szexuális kisebbségek: 8. Aszexuálisok

Az utóbbi években újabb csoport igyekezett szexuális kisebbséggé szerveződni – az „aszexuálisok”.
A biológiában az “aszexuális” szó “nem nélküli”-t jelent, azaz a nemi szervek vagy a szexuális aktivitás hiányára utal. A szó jellemző használatára példa az „aszexuális reprodukció” kifejezés (mely a mikroorganizmusok között gyakori, de néhány növény, sőt még néhány állat esetében is előfordul).
Az ebben az új mozgalomban résztvevő egyének azonban fizikailag egészséges emberi lények, akik új definícióval hivatkoznak magukra: Az aszexuálisok olyan személyek, akik nem érdeklődnek a nemi közösülés semmilyen formája iránt, és nem éreznek szexuális vonzalmat mások iránt. A szexuális zavar címkéjét elutasítva bizonyos aktivisták szerint az aszexualitás külön szexuális orientációnak vagy külön nemi identitásnak számít, de ezt mások vitatják. Bárhogy is van, sok aszexuális úgy érzi, hogy ignorálják vagy félreértik, s bizonyos fokig el is nyomják, mivel az őt körülvevő világ nem veszi őt komolyan. A számokba kapaszkodva igyekeznek elkerülni a konformitás nyomását. Hogy mekkora lehet ez a potenciális kisebbség, bárki csak találgathatja. Egy tanulmány a népeség kb. 1%-ára becsülte, de sokkal több kutatásra van szükség, mielőtt egy ilyen számot hitelesíthetnénk.

Bárhogy is legyen, az aszexualitást, mint sok mást a humán szexualitás terén, fokozat kérdéseként kell kezelnünk. Némely magát aszexuálisnak valló személynek mégis lehet némi szexuális érdeklődése. Jelenleg a terminus nagyon különböző dolgokat fed le a szexuális averziótól kezdve a hiányzó vagy alacsony szexuális vágyon át a gátoltságig és a részleges vagy teljes regresszióig. Egyes egyének egyszerűen csak késleltetett testi fejlődéssel lehetnek jellemezhetők. Az életkor valóban fontos tényező lehet. Ezen okoknál fogva nehéz volna konkrét számokat mondani. Ugyanezen az alapon kétségbe vonható, hogy az aszexuálisok mint kisebbség szervezetileg hosszú, sikeres pályafutás elé néznek.

Aszexuális szervezet tipikus honlapja.
(A könnyű azonosíthatóság elkerülése érdekében a nevet és más részleteket megváltoztattunk a hirdetésben, de a tartalom hiteles.)

Tiltott szexuális viselkedés és nemi erőszak

Ahogy láthattuk, bizonyos szexuális változatok problematikusak lehetnek az érintett személyek számára. Néhány országban a problémák meglehetősen súlyosak. Például előfordulhat, hogy a fetisiszták, transszexuálisok és trranszvesztiták olyan mértékben elnyomottak, hogy nem tudnak kisebbségekké szerveződni. A „swinger”-ek, melegek, leszbikusok és biszexuálisok szexuális viselkedése pedig akár a törvény által is büntethető lehet. Ebben az értelemben ezek a változatok néhány helyen már tiltott viselkedésnek számítanak. Ennek létezik természetesen egy történeti dimenziója is: a progresszív szociális és jogi reformok vagy az újonnan beiktatott elnyomó kormányzatok bármely irányban igen drasztikusan módosíthatják a körülményeket. Ez megtörtént már a múltban, megtörténik a jelenben, és minden bizonnyal a jövőben is meg fog történni. Mindazonáltal hasznosnak tűnik azoknak a szexuális viselkedéseknek a külön megvitatása, melyek a legtöbb kultúrában  legalábbis nagyrészt tiltottak voltak. Például a felnőttek szexuális kapcsolatát a  gyermekekkel  szinte mindig is széles körben elítélték, habár néhány kivételt megemlíthetnénk. A prostitúció kérdése már kevéssé egyértelmű: Ma sok országban tilos, másokban viszont legalizálták, és, ahogy azt minden történész tudja, a múlt sok régi nagy kultúrájának hivatalosan elfogadott és szabályozott jellemzője volt, beleértve a keresztény középkort. Feleslegesnek tűnik megjegyezni, hogy a gyermekprostitúció midenhol illegális.  Végül pedig meg kell tárgyalnunk, legalábbis valamilyen alapfokon, a szexuális erőszak kérdéskörét is. Megint csak igaz, hogy annak némely formáját mindig is – s még ma is – tolerálják, vagy akár ösztönzik is bizonyos helyzetekben. Egyes országokban a gyermekek elleni szexuális erőszak legsúlyosabb formája – a női nemi szervek csonkítása – legálisan és „jó lelkiismerettel” történik. A következő részekben az említettekkel kapcsolatban nyújtunk általános betekintést. A problematika összetettsége, s a szociális és jogi válaszok nagy változatossága miatt nem tudunk igazán specifikusan foglalkozni a kérdésekkel e kurzus keretében. Az ember azt gondolná, hogy legalábbis az említett problémák legalitásának--illegalitásának terén létezik univerzális konszenzus, de nem ez a helyzet. Globális perspektívából nézve egyszerűen túl sokféle, az emberi szexuális viselkedés szabályozását megkísérlő, szerteágazó jogrendszer létezik.
Felnőtt személy szexuális érintkezése gyermekekkel
A felnőttek gyermekekkel való szexuális kapcsolata bonyolult téma egy ilyen általános kurzus számára, mint amilyen ez is. Bevezetésképpen hasznos lehet három idevonatkozó nemzetközi egyezményt megemlíteni:
Az Egyesült Nemzetek egyezménye a gyermekek jogairól, 1990 Az Egyesült Nemzetek opcionális protokolja a gyermekek jogaira vonatkozó egyezmény gyermekkereskedelmet, gyermekprostitúciót és gyermekpornográfiát érintő részeiről, 2002 Az EU Tanácsa keretmegyezése a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, 2003 Az első UN-egyezményt időközben a legtöbb országban jóváhagyták, és a második is jó úton halad efelé. A viszonylag új EU keretmegegyezést viszont támadják a gyermekkort behatároló túl tág definíciójáért. Azonban az csak a megelőző UN egyezmények példáját követi. Voltaképpen mindhárom szöveg a “gyermek” fogalmát “minden 18 év alatti emberi lény”-re érti. A fenti dokumentumok szerzőit kétségkívül az a nemes szándék hajtotta, hogy a fontos személyi jogokat a gyermekekre is kiterjessze és számukra is biztosítsa. Azonban, ahogy azt sok szexológus és jogász kiemelte, az emberi szexualitás szférájában nem volna bölcs dolog bizonyos jogokat a kamaszoktól „azok saját érdekében” megtagadni egyszerűen azáltal, hogy gyermeknek titulálják őket. A gyermekkor jogi kiterjesztése a pubertásra makacsul semmibe veszi a biológiai tényeket és szükségképpen súlyosan negatív következményekkel jár. Valóban, az új definíció az egyébként ártalmatlan tinédzserek kriminalizációjához vezet. Például a törvény megszegését jelenti, amennyiben kamaszok „buja” fényképeket készítenek egymásról, vagy „ellenszolgáltatás fejében” közösülnek egymással, amely ellenszolgáltatás lehet akár egy mozimeghívás is (1). Továbbá a definíció közvetlen ellentmondásban áll sok orzág büntetőjog-rendszerével, nem is említve a jelenleg érvényben lévő pszichiátriai kézikönyveket. Ahogy a példa is mutatja, nem létezik ma közmegyezés a „gyermek” meghatározását illetően, és nincs konszenzus a kamaszkorúak szexuális jogairól és kötelességeiről sem. A jelenlegi következetlen nézetek jobbára társadamunknak a fiatalsággal szemben továbbra is fennnálló ambivalenciáját tükrözik. (1) Helmut Graupner JD, “The 17-Year-Old Child: An Absurdity of the Late 20th Century”, Journal of Psychology & Human Sexuality, Vol. 16, Nr 2/3. To read the abstract, click here.

Felnőtt személy szexuális érintkezése  gyermekekkel: Definíciók

A felnőttek és gyermekek közötti szexuális kontaktus  kérdése épp annyira vitatott, mint amennyire összetett. A problémák már a „szexuális érintkezés”, „felnőtt” és „gyermekek” meghatározásánál kezdődnek. Sok személy használja ezeket a terminusokat eltérő jelentéssel, különböző kontextusokban, néhányan igen tág jelentést  adnak.

- “szexuális érintkezés”: valamely, „a megszokottól eltérő”, szenvedélyes testi kapcsolat.
- “felnőtt”:  a „gyermek”-nél láthatólag idősebb, szexuálisan érett személy
- “gyermek”: minden 18 év alatti személy. (Ezt a definíciót alkalmazza az Egyesült Nemzetek és az Európai Unió)  

Mások ezt önkényesnek, valószerűtlennek, nem gyakorlatiasnak és következetlennek tartják és az alábbi, szűkebb definíciókat használják:

- “szexuális érintkezés”: fizikai vagy vizuális kontaktus a részvevők legalább egyikének nemi szerveivel, szexuális stimuláció céljából.  
- “felnőtt”: legalábbis a szavazásra jogosító kort megélt személy (18 év és afeletti).
- “gyermek”: a pubertást még el nem ért lányok és fiúk. (Ezt a meghatározást használják a pszichiátriai kézikönyvek és a legtöbb ország büntetőjogi törvénykönyve.)

Felnőtt személy szexuális érintkezése  gyermekekkel: Definíciók, 2.

A kérdéskör még bonyolultabbá válik, ha tekintetbe vesszük azt az életkort, amikortól kezdve az egyén jogilag képessé válik arra, hogy nemi közösülésbe beleegyezzen. Ez az ún. “beleegyezési korhatár” különbözik az egyes országokban; 13 évtől (Spanyolország) 20 évig terjed (Tunézia). Továbbá a törvénykezés eltérő korhatárokat állapít meg a szexuális kontaktus különböző formái számára, s a heteroszexuális és homoszexuális tevékenységet is megkülönbözteti egymástól (utóbbi sok országban illegális még felnőttek számára is). A legalacsonyabb korhatár továbbá magasabb lehet az üzleti jellegű szex esetében a nem üzleti jellegűhöz képest. Mindazonáltal bárhogy határozzák is meg a beleegyezési korhatárt, a “kiskorú” lánnyal vagy fiúval történő szexuális érintkezés bűncselekmény. Az angolok erre gyakran a “sex with a minor” kifejezéssel hivatkoznak, ami zavart okozhat, mivel szigorú értelemben a „minor” szó olyan személyre vonatkozik, aki még nem érte el a felnőttkort. [Magyarországon a kiskorú fogalma szintén magába foglalja a gyermekkorú (14 év alatt)  és a fiatalkorú (14-18 év) fogalmát is – a ford.], Ám a jogi felnőttkor általában magasabb, mint a „beleegyezési korhatár”. Mindenesetre egy beleegyezési korhatárnál fiatalabb személy beleegyezése jogilag érvénytelen, így a kontaktus kimeríti a “megrontás” (angolul: statutory rape) fogalmát, azaz a jogi rendelkezések szerinti erőszakot

Végül megemlítendő, hogy gyakran jelentős az eltérés a jog és a közvélemény között. Egyes országokban az átlag népesség szerint a jogilag megállapított korhatárok túl szigorúak és nem reálisak. Éppen ezért azokat lelkiismeretfurdalás nélkül hagyják figyelmen kívül. Más országokban az emberek túl engedékenynek találják a törvényt. Ami gyakran akár a legtöbb állampolgár számára ismeretlen marad és csak ritkán vagy szelektíven érvényesítik.

Felnőtt személy szexuális érintkezése  gyermekekkel: Definíciók, 3

Amikor manapság a felnőttek gyermekekkel való szexuális kapcsolatát vitatják meg, a leggyakrabban hallott kifejezés a „pedofília” (szó szerint: gyermekek szeretete; a görög pais: fiú, vagy gyermek, és philia: szeretet szavakból). A pszichiátriában pedofíliának nevezik egy felnőtt gyermekek iránt érzett erotikus szeretetét, szerelmét vagy szexuális vonzalmát. Valóban léteznek olyan felnőtt személyek – legtöbbjük férfi – akik tartósan és intenzíven érzik ezt a fajta vonzalmat. Őket “pedofilok”-nak nevezzük. A pszichiátriai kézikönyvekben a pedofíliát mint mentális zavart a parafíliák közé sorolják.
Azonban fontos két alapvető tényt megérteni:

1. Nem minden felnőtt pedofil, aki szexuális kontaktusba lép egy gyermekkel,
2. nem minden pedofil lép szexuális kontaktusba gyermekekkel.

Félretéve a „gyermek” eltérő jogi definícióit és a különböző beleegyezési korhatárokat, léteznek „félreérthetetlen” esetek, amiken egyszerűen nem lehet vitatkozni. Némely felnőtt szexuális kontaktusba lép olyan gyermekekkel, azaz kislányokkal és/vagy kisfiúkkal, akik még nem érték el a pubertást.
A legtöbb ilyen felnőtt nem pedofil. „valódi” szexuális érdeklődésük másfelé tereli őket, éppen ezért viselkedésük alkalmi vagy epizodikus marad. Ők egyszerűen csak megragadnak egy lehetőséget, vagy követnek egy múló impulzust, avagy kiváncsiak, vagy visszaélnek egy váratlan helyzettel, vagy kényelmesnek találják kihasználni egy gyermek kiszolgáltatottságát. Az ilyen felnőtt személyeket „szituációs támadók”-nak („situational offenders”) hívják, szembeállítva a „preferenciális támadók”-kal, azaz a pedofilekkel, akik kifejezetten a gyermekeket „részesítik előnyben” .
Ugyanakkor sok pedofilnak sikerül kontroll alatt tartani saját késztetéseit. Egyesek közülük szándékosan kerülik a gyermekek társaságát. Ez az önkontroll a pedofilek preventív terápiájának célja, mivel a szexuális érdeklődés nehezen változtatható meg. 

Felnőtt személy szexuális érintkezése  gyermekekkel: Definíciók, 4
Pederasztia Ókori görög vázafestmény részlete, mely a felnőtt szeretőt (az erasztészt) ábrázolja, amint az megcsókolja kamaszkorú kedvesét (az erómenoszt).	Mielőtt tovább haladnánk, hasznos lehet tisztázni nem csak a pedofília, de néhány más, ebben a kontextusban gyakran hallott kifejezést is:
	Pedofília: Ismétlődő, intenzív, szexuálisan izgató fantáziák, szeuxális késztetések illetve serdületlen (13 éves vagy annál fiatalabb) gyermekkel vagy gyermekekkel történő szexuális aktivitás. Hebefília (gr. hebe: fiatal): Egy felnőtt személy – rendszerint férfi – szexuális vonzalma serdülő fiatalok iránt. Néha az „ephebofília” szinonimájaként használják. Ephebofília (rr. ephebos: serdülő): Egy felnőtt személy – rendszerint férfi – szexuális vonzalma fiatal, a pubertást már elérő személyek iránt. Néha az "hebephilia” szinonimájaként használják. Pederasztia (gr. eran: szeretni): Egy felnőtt személy – rendszerint férfi – szexuális vonzalma pubertáson épp túljutó (14-17 éves) fiatalok iránt. Ezt a terminust sokszor helytelenül használják, de hasznos felidézni az eredeti jelentését: Az ókori Görögországban a paiderastia egy szociálisan jóváhagyott szokás volt, melynek során egy felnőtt férfi szerető (az erasztész) egy kamaszfiúnak udvarolt és szeretőjévé tette (erómenosz). Bár ez a viszony általában szexuális kontaktussal járt, mindenekfelett ugyanakkor oktató-nevelő célokat szolgált.
	Ezek a fogalmak világosan megkülönböztetik a pre- és a posztpubertásban lévő fiatal személyeket, és közvetve a gyermekkor orvostudományban, pszichiátriában, pszichológiában, biológiában, etnológiában, szociológiában és történelemtudományban (ám a büntetőjogban nem mindig) elfogadott definícióját adják:  A gyermekek a pubertás előtt lévő lányok és fiúk. Csak a velük való szexuális kontaktus vágyát kell “pedofíliá”-nak hívni. Nem reális és nem bölcs dolog ezt a megkülönböztetést figyelmen kívül hagyni. A pedofília ritka. A hebefília gyakoribb és más megítélés alá kell, hogy essen.

Felnőtt személy szexuális érintkezése  gyermekekkel: Történelmi jegyzetek

Lewis Carroll (1832-1898). Az „Alíz Csodaországban” angol szerzője a nagyon fiatal lányokhoz vonzódott, de soha nem érintkezett velük szexuálisan. Lent Aliz eredeti ábrázolása látható, az a fajta kislány, aki iránt az író vonzalmat érzett.

Sok történelmi példa létezik felnőttek és gyermekek szexuális kontaktusára. A nyugati világban a legismertebb talán a római császár, Tiberius (i.e.42-i.u.37) volt, aki nemcsak felnőtteket és fiatalokat tartott szexuális célokra a Capri szigetén lévő palotájában, hanem kisfiúkat és kislányokat is. Mindazonáltal ezért még az ókorban is elítélték. A kisgyermekek tabunak számítottak szexuális értelemben, habár a lányokat és a fiúkat attól kezdve, hogy megközelítették vagy elérték a pubertást, már alkalmas partnereknek találták. Tiberius nem volt pedofil, hanem egyszerűen csak kihasználta császári hatalmát és  mindenfajta szexuális orgiát megengedhetett magának. A keresztény Európában és Amerikában az effajta viselkedés soha nem volt elfogadott. Ugyanakkor mindig is voltak – és vannak – olyan felnőttek, akik erotikusan vonzódtak gyermekekhez. Érdekes példája ennek Lewis Carroll (Charles Lutwidge Dodgson írói álneve), az “Alíz Csodaországban” és az  “Alíz Tükörországban” szerzője. Kereste a kislányok társaságát, szórakoztatta őket, történeteket mesélt nekik, és a szülők engedélyével néhányukról meztelen fotókat készített. Azonban soha nem lépte át az „illem” határait és soha nem kísérelt meg semmiféle szoros fizikai kontaktust. A jelenleg érvényes terminológiával élve ő valószínűleg pedofil volt, akinek sikerült kontrollálnia szexuális impulzusait. Ma ennek a példának a követésére ösztönzik a pedofileket. A jelenlegi kezelések mindenekelőtt arra törekszenek, hogy megelőzzék a törvénysértést. Ugyanis egy pedofil nevelése a fantáziáival való együttélésre anélkül, hogy azokat a valóságban is kiélné, mind őt, mind azokat a gyermekeket védi, akikkel találkozik.

Felnőtt személy szexuális érintkezése  gyermekekkel: Történelmi jegyzetek, 2.

Georg Christoph Lichtenberg (1742-1799) Németországban, a göttingeni egyetem fizika-, matematika- és asztronómiaprofesszora volt. Szellemes aforizmáit máig széleskörben olvassák. 1777-ben találkozott a 13 éves Maria Stechard-dal, hazavitte, ahol az szolgálójává és szeretőjévé lett. 18 évesen halt meg.

Mialatt a nyugati országokban régóta helytelenítik a gyermekekkel létesített szexuális kapcsolatot, a fiatal serdülőkkel való ilyen kapcsolat általában más megítélés alá esik. Végtére is a múltban sok kultúrában a lányokat azonnal férjhez adták, amint elérték a pubertást. Másfelől az ókori Kínában egy „gyermek vőlegény” feleségül vehetett egy felnőtt nőt, megoszthatta az ágyát vele és megkezdhette  vele a nemi közösülést, amint azt szexuális reagálásai számára lehetővé tették (1).  A 18.századi Németországban a nagy tiszteletnek örvendő egyetemi professzor, Georg Christoph Lichtenberg számára lehetséges volt, hogy egy 13 éves lánnyal éljen együtt (2). A 20. században két irodalmi mestermű írta le felnőtt férfiak nagyon fiatal személy iránt érzett szenvedélyes szerelmét. A Mann-féle “Halál Velencében” című műben a vágy tárgya egy 14 éves fiú; Nabokov “Lolita”-jában egy 12 éves lány (3). A beléjük szerető férfiakat egyáltalán nem szörnyetegként, hanem tragikus figurákként  ábrázolják, akik megérdemlik az olvasó együttérzését. Az 1970-es és a korai 1980-as években még  olyan kezdeményezések is történtek az USÁ-ban és más országokban, melyek a fiúkat szerető férfiak szerveződésére irányultak, ám ezek hamarosan erős ellenállásba ütköztek, még a „meleg felszabadítási mozgalom” részéről is.  Mindazonáltal az 1980-as évek elején egy svájci filmrendező hivatalos anyagi támogatást kapott egy 13 éves, római fiú prostituálttal való viszonyának féldokumentum jellegű megfilmesítésére. A film elnyerte egy filmfesztivál katolikus zsűrijének dicséretét (4). Azóta azonban a nyugati közvélemény drámai változáson esett át. Ma minden effajta viszonyt súlyosan elítélnek. Voltaképpen sok országban bűncselekményeknek számítanak, és az őket elkövető felnőttek a legkisebb együttérzésre sem számíthatnak, sem a bíróság, sem a társadalom egésze részéről. (1) M.L.Ng kommentárját lásd itt. (2) Lásd Gert Hoffmann könyvét: Die kleine Stechardin, 1999, Anglia; W.W. Norton Lichtenberg and the Little Flower Girl című 2004-es könyvét. (3) Thomas Mann: “Halál Velencében” 1912 (megfilmesítette Luchino Visconti 1971-ben; operára átírta Benjamin Britten 1973-ban); Vladimir Nabokov: Lolita, 1955 (megfilmesítette Stanley Kubrick 1963-ban) (4) “Er moretto”, Simon Bischoff 1985-ös filmje

Felnőtt személy szexuális érintkezése  gyermekekkel: Etnológiai jegyzet

James Cook kapitányt  (1728 -1779), az angol felfedezőt egy tradicionális esemény megtekintésére invitálták Tahitin – profik által bemutatott nyilvános nemi közösülésről volt szó, ebben az esetben egy férfi és egy prepubertás kislány között. A helyi szokásokat tiszteletben tartva a kapitány  nem avatkozott közbe, s nem fejezte ki helytelenítését. Lásd még  itt.

Amikor az etnológusok az írásbeliség előtti kultúrákban felfedezték, leírták és elemezték felnőtt személyek szexuális érintkezését gyermekekkel, rájöttek, hogy nyugati koncepcióik nem mindig  érvényesek. Modern definícióik a gyermekkorról, serdülőkorról és felnőttkorról, a beleegyezési korhatárról, sőt még a „szexuális érintkezésről” sem illettek bele az Európán kívüli nép valóságába. Sok ezek közül mindenfajta szexuális kontaktust tiltott olyan partnerek közt, akik közt jelentős a korkülönbség, de némelyik megengedte vagy akár meg is követelte azt, bizonyos körülmények között. A legnyilvánvalóbb és legelterjedtebb példa erre az olyan lányok megházasítása, akik épphogy elérték a pubertást. A férjek többnyire felnőtt személyek voltak, néha idősebb serdülő fiúk. (Valójában ez a gyakorlat sokáig a nyugati országokban is megtalálható volt.) Azonban egyes társadalmakban bátorították is a nagyon fiatal lányokat, hogy felnőtt férfival közösüljenek. Például, amikor Cook kapitány Tahitire érkezett, őt és legénységét meginvitálták egy felnőtt férfi és egy 11-12 éves lány közti nyilvános nemi közösülés megtekintésére (1). Egy afrikai törzs abban hitt, hogy a szexuálisan éretlen lányoknak egy harcos ondójára van szükségük megfelelő fizikai fejlődésükhöz (2). Egyes törzsekben a pubertást elérő fiatal fiúkat arra ösztönözték vagy azt követeleték meg tőlük, hogy egy idősebb nővel essenek át az első nemi közösülésen (3). Végül pedig, sok társadalomban a szülők vagy dajkák stimulálták a csecsemők és fiatal gyermekek nemi szerveit,vagy megtanították őket maszturbálni, amint elérték a serdülőkort (4). (Ez a gyakorlat a középkori Európában is elterjedt volt.) A jelen kurzus keretei közt ez a néhány példa elegendőképpen alátámasztja az alábbi kijelentést: A jelenlegi nyugati elképzeléseinket, attitűdjeinket és törvényi szabályozásunkat a felnőtt személyek gyermekekkel való szexuális érintkezését illetően nem osztják ill. osztották mindenhol és minden történelmi korban. Ez persze nem azt jelenti, hogy a modern, iparosodott társadalmunknak át kéne vennie az ókori Görögország, a Kínai Birodalom, a törzsi Afrika vagy a gyarmatosítás előtti Tahiti szokásait. Azt viszont jelenti, hogy tudatában kell lennünk a történelmi kontextusnak, amiben élünk. Ez határozza meg a jelenkori erkölcsi értékeinket, de ez a kontextus változhat, ahogyan értékeink is. (1) James Cook: Account of a Voyage Around the World (Beszámoló egy világkörüli utazásról) (1769)

Felnőtt személy szexuális érintkezése  gyermekekkel: Pedofília

A tanító és tanítványai Egy pedofil ironikus-realista ábrázolása. (Egy 19. századi illusztráció)

Az „erotikus pedofília“ kifejezést Richard von Krafft-Ebing vezette be nagy hatású Psychopathia sexualis című 1886-os tanulmányában. Ezt „az elme szexuális betegségének” tartotta, a szadizmussal és mazochizmussal együtt (amely kifejezéseket szintén ő vezette be). Kollégái sok kifejezését és elképzelését átvették, és ma a pszichiátria szakmája a pedofília következő jellemzését ajánlja:   “Intenzív szexuális fantáziák, szexuális késztetések vagy magatartás legalább 6 hónapon keresztül ismétlődően, melynek keretében serdületlen (általában 13 éves vagy fiatalabb) gyermek(ek)kel történik szexuális tevékenység.” A definíció azzal folytatódik, hogy “a személy viselkedése e szexuális késztetések vagy  fantáziák hatására észrevehető szenvedést vagy kapcsolati nehézséget okoz”. Továbbá kijelenti, hogy „a pedofil személy legalább 16 éves és legalább 5 évvel idősebb a szexuális aktivitásban részt vevő gyermek(ek)nél.” Nem sorolandó ide “az a késői serdülőkorban lévő személy, aki folyamatos szexuális kapcsolatban van egy 12-13 éves személlyel (legyen szó akár hetero, - akár homoszexuálisról)”. A definícó végül az alábbi megfigyeléseket közli: “A pedofil személyek általában egy meghatározott kortartományba tartozó gyermekek iránti vonzalomról számolnak be. Némely személyek a fiúkat, mások a lányokat preferálják, megint másokat mindkét nembe tartozó gyerekek felizgatják. Nagyobb mértékben számolnak be lány áldozatokkal járó pedofíliáról, mint fiú áldozatokkal járóról.” (1) (1) Pszichés zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve, negyedik kiadás (DSM-IV,TR), 2000

Felnőtt személy  szexuális érintkezése  gyermekekkel: Pedofília, 2.

Az említett kritériumokon kívül a pszichiátriai diagnózis azt is meghatározza, hogy a felnőtt személy lányokhoz, fiúkhoz vagy mindkét nemhez vonzódik-e szexuálisan. Különbséget tesz a „kizárólagos típus” (vagyis azok a pedofil személyek, akik kizárólag gyermekek iránt éreznek szexuális vonzalmat) és „nem kizárólagos típus” (vagyis azok a pedofil személyek, akik felnőttek iránt is vonzódnak) között. Végül pedig azt is meg kell állapítani, hogy az eset incesztusra korlátozott-e.

Nem létezik “tipikus pedofil”. Mindazonáltal tudjuk, hogy a legtöbb pedofil férfi, és sokan közülük házasok. Szexuális érdeklődésük általában serdülőkorukban kezd megnyilvánulni, néha felnőttkorban. Amikor a pedofilek gyermekekhez közelednek, eleinte rejtegetik erotikus motivációjukat, ugyanakkor általában  igen érzékenyek a gyermekek érdeklődésére és szükségleteire. Ritkán alkalmaznak erőszakot, inkább igyekeznek elnyerni a gyerek bizalmát és beleegyezését valamiféle szexuális érintkezésbe, általában rövid orális, genitális vagy anális közösülésbe. Az erőszak, a kényszerítés és a behatolásos közösülés viszonylag kevés esetben fordul elő. A gyermekek elleni erőszakos szexuális támadók súlyos személyiségzavart mutatnak a pedofília mellett.
A pedofília okai ismeretlenek. Némely kutatók biológiai okot sejtenek, mások pszichoszociális okok kombinációját. Az sem ismert, hogy adott populációkban hány pedofil személy van. Bárhogy is van, ahogyan azt már említettük, a legtöbb, gyermekek elleni szexuális támadást nem pedofilek követik el, hanem nem pedofil férfiak.

Felnőtt személy szexuális érintkezése  gyermekekkel: Pedofília, 3.

A legtöbb pedofil, aki pszichiátriai kezelésen megjelenik, ezt azért teszi, mert bírósági határozat kötelezi erre, habár néhányan önként jelentkeznek. Általában valamiféle pszichoterápiás kezelésben részesülnek, de bizonyos esetekben ezt olyan gyógyszer alkalmazásával kombinálhatják, mely tompítja a szexuális késztetéseket. Egészében véve a terápiás hatékonyság bizonytalan. A legtöbb esetben a pedofil gyermekek iránti szexuális érdeklődése fennmarad, de amennyiben megtanulja kontrollálni impulzusait és nem szegi meg a törvényt, az már elfogadható kimenetelnek tekinthető.  
Az utóbbi években vita alakult ki a pedofília más parafíliák melletti mentális zavarként való besorolásáról. Az amerikai diagnosztikus kézikönyvet (DSM-IV-TR) kritizálták amiatt, hogy a pedofíla meghatározásához hozzátartozik, hogy “klinikailag jelentős szenvedést vagy a szociális, foglakozási vagy más fontos funkciók romlását okozza.”  A kritikusok számára ez azt implikálja, hogy egy boldogan funkcionáló felnőtt, aki számára nem okoz szenvedést a gyermekekkel való szexuális érintkezés, az nem pedofil. (A kézikönyv szerzői részéről mindenesetre egyáltalán nem szándékos ez az implikáció.) Másfelől, némely specialista szerint a DSM felsorolása bármely esetben elhibázott, mivel kényelmes mentséget biztosít a pedofilek számára – ha mentálisan betegek, nem felelősek cselekedeteikért (lásd itt). Mások  megint más okból kifogásolják a listát: A tény önmagában, hogy egy viselkedés immorális és/vagy kriminális, nem feltétlenül jelenti, hogy egyben egy betegség tünete volna. És mi van akkor, ha ez a viselkedés szociálisan elfogadott, mint ahogy az volt sok különböző kultúrában és történelmi időben? Minden ebben résztvevő személy mentálisan beteg lett volna? Mi a helyzet azokkal a nem pedofil személyekkel, akiknek vannak erotikus fantáziái gyermekekről? Mi van akkor, ha ki is élik e fantáziáikat? Milyen kritériumok alapján lehetne vagy kellene ezt a személyt mentálisan zavartnak nyilvánítani? A pszichiátria érdekében áll, hogy magát „gondolatrendőrséggé” alakítsa? Nem volna helyesebb kizárólag a nyílt szexuális viselkedésekkel foglalkozni? Nem kéne az erkölcsöt a morális hatóságokra, a bűntettet a törvényhozásra, a rendőrségre és a bíróságokra hagyni? (1)

(1) Richard Green, MD, JD  “Is Pedofília a Mental Disorder?”, („Mentális zavar-e a pedofília?) Archives of Sexual Behavior, vol. 31, Nr. 6

Felnőtt személy szexuális érintkezése  gyermekekkel: Pedofília: Szervezetek

Pedofil szervezetek által használt szimbólum    A szimbólum egy felnőtt női szívből (rózsaszín) és egy felnőtt férfi szívből áll (kék). A két kisebb, kislányt és kisfiút szimbolizáló szívvel együtt egy pillangó szárnyait adják.

A pedofilek jelenlegi próbálkozásai a csoporttá szerveződésre nagy valószínűséggel nem jutnak messzire. Mindenekelőtt, az általános ellenségesség, amivel szembe kell nézniük, a leginkább érintetteket eltántorítja attól, hogy csatlakozzanak. Másodszor, a pedofiloknak a beleegyezési korhatár leszállítására vagy akár az életkori határok teljes eltörlésére vonatkozó követelései esélytelenek a tekintetbevételre. Harmadrészt, azok a kicsiny szerveződések, amelyek midezek ellenére mégis fennállnak, állandó veszélynek vannak kitéve a tekintetben, hogy kellemetlen alakok szivárognak be és forgatják fel, a szervezetet saját önző céljaikra felhasználva: „gyermekpornográfia” előállítására, fellelésére és cseréjére, gyermekek közelébe férkőzéséhez lehetőségek találására, stb. Mindazonáltal, ez nem tántorít el egyes pedofileket és hebefileket a maguk képviseleti csoportjának alakításától. Egyes észrevételeik, követeléseik megvitatásra érdemesek, és valójában némely pszichiáter, jogász, rendészeti tisztviselő és más szakember osztja is őket. A pedofília diagnózisának eltávolítása a pszichiátriai kézikönyvekből; az olyan törvények felülvizsgálata, melyek minden 18 év alatti személyt gyermeknek tekintenek;   több, a témát célzó kutatás készítése; a közvélemény tájékoztatása; a pedofil elítéltek segítése, stb. Mindemellett összességében a felnőtt személyek gyermekekkel és fiatalkorúakkal való szexuális érintkezése olyan szigorúan tiltott dolog marad, hogy a belátható jövőben nem várható sok változás. Addig is, nemcsak a pedofilek, de a hebefilek is izolált szexuális „outsiderek” maradnak, akiknek nincs reményük arra, hogy mint szexuális kisebbség elismertessenek. Folyamatosan igyekeznek megszerveződni, de minden oldalról masszív ellenállásba ütköznek.

Felnőtt személy szexuális érintkezése  gyermekekkel: Pedofília: Jogi vonatkozások

Felnőtt személy gyermekekkel való szexuális érintkezése szinte minden országban bűncselekménynek számít. Ha pubertásban vagy röviddel azután lévő fiatalok érintettek, a jog kevésbé egységes (lásd itt). Bárhogy is van, a közvéleményt elsősorban a prepubertásos lányokat és fiúkat kereső felnőttek aggasztják. Ezt az aggodalmat gyakran azok a feltűnést keltő sajtóhírek fokozzák, melyek elég sok, gyermekek szexuális bántalmazásával vádolt személyről szólnak. Azonban a legnagyobb nyilvánosságot kapott ilyenfajta, az USÁ-ban, Németországban és Franciaországban lezajlott, csoportos bírósági tárgyalásokon felmentő ítélet született (1). Ezekben az esetekben bosszú-szomjas vagy akár téveszmés személyek hoztak fel hamis vádakat, az újságok és a televízió pedig táplálta a tömeghisztériát és az ellenségesség általános atmoszféráját teremtette meg a vádlottak számára. A rendőrség felületes munkát végzett, a gyerekeket sugalmazó kérdéseknek tették ki, amelyek érvénytelenítették vallomásaikat, a „szakértők” teljesen alkalmatlannak bizonyultak stb. Ami ezekből a tárgyalásokból tanulságként levonható, hogy a gyermekek elleni szexuális támadások üldözése könnyen méltánytalanná válhat bármelyik fél számára: - a hamis vádakat túl könnyen hihetik el. A gyermekek nem csupán a szexuális támadók által, de a nem megfelelő jogi szisztéma által is viktimizálódhatnak, mely utóbbi újra és újra kihallgattathatja őket, változó eredményekkel. Ez eltorzíthatja és alááshatja az esetet, amelynek során végül az ártatlanokat büntetik és a bűnösök szabadon távozhatnak. (Ezekről a kérdésekről részletesebben: - klikkelj ide). Szerencsére az elmúlt években a bíróságok sok államban hatékonyabbá váltak. Igyekeznek emelni a szakértőik képzettségét és ügyelnek arra, hogy ne „vezessék meg” gyermek tanúikat. Őket mostanság általában már csak egyszer hallgatják ki speciálisan kiképzett kérdezők, és ezt videóra rögzítik. Ily módon a gyermekek teljes mértékben távol maradhatnak a tárgyalóteremtől, és elkerülhetik az ismételt, nem megfelelő és agresszív vallatás okozta lelki sérüléseket.  
A felmerülő problémák összetettsége miatt nem lehetséges egy ilyen általános kurzus keretei között igazságot tenni. Ahhoz, hogy bármelyik kérdéssel hatékonyan lehessen foglalkozni, több speciális, haladó kurzusra volna szükség.

(1) a McMartin-eset, Los Angeles, USA, 1983-90;  csoportos tárgyalás Worms-ban, Németországban, 1994-97; az Outreau-tárgyalás, Franciaország, 2001-05. Ezek csupán a leglátványosabb és leghírhedtebb példák.

Felnőtt személy szexuális érintkezése  gyermekekkel: Pedofília: Jogi vonatkozások, 2.

Ahogy azt láthattuk, a bíróságok nem eléggé körültekintőek a gyermekek elleni szexuális támadások tárgyalásakor. Ez a figyelmeztetés ugyanakkor nem szándékozik tagadni a tagadhatatlan tényeket: Valóban léteznek a gyermekek ellen elkövetett, súlyos, szexuális bűncselekmények, melyek ellen vádat kell emelni. Azonban ezek száma alacsonyabb, mint amennyit a közvéleménnyel elhitetnek. Nem csupán a „gyermekmolesztálók” szenzációs csoportos tárgyalásai, de borzalmas gyermek-gyilkosságok is kiterjedt médiafigyelmet vonnak magukra és egyaránt sokkolják az újságolvasókat és a televízió-nézőket is. Mindamellett a közvéleményben gyakran egy eltorzult kép marad meg. A „jelentett esetek” és az „elítélet támadók” hosszú távú statisztikájára vetett egyszerű pillantás is józanságra vezethet ennek az ellentmondásos témának a sokszor túlfűtött megvitatásakor. Például erős bizonyítékok támasztják alá, hogy a gyermekek elleni fizikai és szexuális visszaélések száma az 1990-es években csökkent az Egyesült Államokban. Egy másik érdekes statisztikát találhatunk a Német Szövetségi Köztársaságban: - egy 44 éves periódus alatt nem emelkedett szignifikánsan az elítélések száma.

Német rendőrségi statisztika a gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélésekről

 Jelentett esetek  Letartóztatások  Bizonyított esetek
 Az egyesülés utáni teljes Szövetségi Köztársaság  Kizárólag a volt Nyugat-Németország
Forrás: Hartmut A.G. Bosinski, Häufigkeit und Symptome sexuallen Kindesmißbrauchs („A gyermekek elleni szexuális visszaélések gyakorisága és tünetei”)
in: Sexuologie 8 (1) 2000, pp. 55-62 (p. 56)

Felnőtt személy szexuális érintkezése  gyermekekkel:

Pedofília: Pszichológiai vonatkozások

A legtöbb, gyermekek ellen elkövetett szexuális támadást olyan férfiak vagy kamaszfiúk követik el, akiket az áldozat ismer. Lehet az áldozat apja, nagyapja, nagybácsija vagy unokatestvére, de gyakrabban a családhoz kapcsolódó barát vagy ismerős, szomszéd vagy bébiszitter. Idegenekről csak az esetek kisebb részénél van szó. A női elkövetők viszonylag ritkák. Sokan az elkövetők közül maguk is hasonló támadások áldozatai voltak gyermekkorukban. Sokszor  a szexuális érintkezés nem elszigetelt eset, hanem viszonylag tartósan fennáll, melynek során a felnőtt általában igyekszik tartós viszonyt kialakítani a gyermekkel.
Ami a gyermekeket illeti, ők a körülményektől függően egészen különböző módon reagálhatnak a szexuális kontaktusra. Sok múlik azon, hogy milyen idősek voltak a támadás elszenvedésekor, továbbá a kapcsolat típusán, és az elkövetővel való viszony szorosságán. Ha egy közeli hozzátartozóról vagy más, bizalmas viszonyról van szó, ahol a felnőtt visszaélt ezzzel a bizalommal, a gyermekek nagyobb eséllyel szenvednek el súlyos lelki károkat. Például magatartászavarok különböző formái alakulhatnak ki, vagy az önértékelés elvesztése következhet be, továbbá szorngásrohamok és depresszió. Egyes gyerekeknek egy ideig szükségük van pszichológiai tanácsadásra vagy terápiára. Mások úgy tűnik, hogy nem szenvednek tartós sérülést. Nyilvánvaló, hogy ha a gyermek nem traumatizálódott az elkövető miatt, nem volna szabad megzavarni, „kiborítani” más, „segíteni akaró” felnőttek inadekvát reakcióival sem. Ahogy azt már mondottuk, sok múlik a szituáció speciális körülményein – hogy milyen régóta tartott a viszony, mielőtt felfedezték volna; hogy sor került-e kényszer vagy erőszak alkalmazására; hogyan kezelik a tény felfedezését; vagy mennyire bizonyul támogatónak a család. A szülők és testvérek nyugodt reakciója és feltétlen szeretete óriási pozitív hatással lehet. Fontos továbbá, hogy a gyermek meg tudja érteni, hogy „nem az ő hibája volt”.  
Mindenesetre fontos észben tartani, hogy minden egyes eset egyedi,  a befolyásoló tényezők sajátos kombinációja folytán. Ekképpen a válaszok speciális kombinációját igényli azoktól, akik az ilyen gyermekeknek segíteni akarnak.

Felnőttek szexuális kapcsolata gyemekekkel: Incesztus

Ozirisz és Izisz

Ozirisz, a halál ősi, egyiptomi istene feleségül vette hugát, Iziszt, az élet istennőjét (aki a képen gyermekével, horusszal látható).  Példájukat követték egyes fáraók, akik hagyománnyá tették a királyi incesztust.  E hagyomány pontos eredete és jelentése még vitatott, s az is, hogy ezt mennyi ideig folytatták. Ám tudjuk, hogy a híres Kleopátra, aki XII. Ptolemaios lánya volt, férjhez ment két öccséhez, előbb XIII., majd  XIV.Ptolemaios-hoz.

 Az emberi faj ősidők óta figyelembe vette az  „incesztus tabut”, vagyis a közeli rokonok közti szexuális kapcsolat tilalmát.  Kivételeket ez alól csak az ősi Egyiptomban, az ősi Hawai-ban és néhány más, Csendes-óceáni és Kolumbusz előtti, amerikei kultúrában találunk. Ám e kivételek még itt is csak a királyi családoknál és a felsőbb osztályok egyes tagjainál érvényesültek.

 E tabu eredete nem egészen világos, hiszen megelőz mindenfajta genetikai ismeretet.  Ezért a beltenyészet esetleges negativ hatásai nem jöhetnek számításba.  Néhány kutató szerint egyszerűen az motíválta, hogy  megelőzzék a féltékenységet az együtt élő dolgozó rokonok között.  Mindenesetre a tilalom megelőzte a családon belüli házasságokat  (az endogámiát) és a családon kívüli párválasztásra  (exogámia)  kényszerített.  Igy az egyébként nem rokon családok léptek rokoni kapcsolatba, s kötöttek szövetséget.  E folyamat során a szövetséges családok egyre bővülő hálózata  megalapozta azok kollektiv gazdasági, kulturális és politikai fejlődését.  Ebben az értelemben   az incesztus-tabu  a forrása bármely, szélesebb körű emberi szolidaritásnak és szilárd alapja minden, bonyolultabb társadalmi rendszernek.

Zeus és Hera
Zeus, az ókori görögök legfőbb istene és felesége, Hera szintén testvérek voltak. Ám a görögök számára ez mégsem volt követendő példa. Forrás: FCIT

Felnőttek szexuális kapcsolata gyermekekkel: Incesztus:  Irodalmi jegyzet

”Lot  és lányai”
Az özvegy Lot bibliai történetében a két lánya őt leitatta, hogy megtermékenyítse őket és így a család  tovább éljen. Ez mindkettejüknek sikerült, s mindketten fiút szűltek. Hendrik Goltzius (1558-1617) festménye.

Az évszázadok során sok író foglalkozott az incesztus témájával, Lot és lányai bibliai történetétől kezdve (Genezis  19: 30-36)  Szofoklesz  „Ödipusz király” című drámájáig (i.e. 425),  John Ford  „T’is Pity She’s a Whore” („Sajnos, ő utcalány”) (1633)  c. játékáig és Richard Wagner  „A  valkürök” (1870)  c. operájáig.  Ezekben a nagy  mesterművekben  az alakokat együttérzéssel kezelik, s inkább szánják, mint elítélik.  Mindazonáltal incesztusukat tartják a tragédia forrásának.  Ez rendszerint a hallgatóság érzelmeit tükrözi, amennyiben az incesztusban egyetértő felnőttek vesznek részt, vagy legalábbis nagyjából hasonló korú testvérek.  Ilyenkor sokan némi rokonszenvre és megértésre hajlamosak.  Ám toleranciájuk gyorsan elpárolog, ha erőszakról és gyermekekről van szó.

 Felnőttek szexuális kapcsolata gyermekekkel: Incesztus: Jogi  szempontok

Legtöbben valószínűleg elfogadják az incesztusnak azt a definicióját, hogy az „szexuális kapcsolat közeli rokonok között”. Ám a büntetőjog számára ez pontatlan.  Mit jelent pontosan a „szexuális kapcsolat”?  Csak koituszt, vagy manuális, orális, anális, sőt, vizuális közösülést is?  S mi számít „közeli rokonságnak”? Csak a legközelebbi vérrokonokat, pl. szülők és gyermekek, testvérek, vagy ide értendők a féltestvérek, unokatestvérek és fél-unokatestvérek is?  Ugyanígy  a nevelő-szülők és a nevelt gyerekek is?  S azonos nemű rokonok között is előfordulhat incesztus?

Különböző törvényhozók különböző válaszokat adtak ezekre a kérdésekre, s a büntetések is eltérőek.  Sőt, egyes országokban az incesztus nem bűncselekmény,  ha az érintettek hasonló korúak, pl. két gyerek, vagy két felnőtt. (1)  A felnőttek és gyermekek közötti incesztust gyakran eltérő szabályok alapján üldözik. Mindezek folytán a jelen kurzus nem megy bele a részletekbe.  Ehelyett néhány általános megfigyelést közlünk a felnőttek és gyermekek közötti incesztusról.

(1) Franciao., Belgium, Luxemburg, Hollandia, Portugal, Japan, Töröko. és sok Latin-Amerikai ország

Felnőttek szexuális kapcsolata gyermekekkel: Incesztus: Pszichlkai szempontok

Az incestus legtöbb országban bűntény, de minthogy általában  a magánéletben történik, nem könnyű észrevenni és büntetni.  Legtöbbször nem kerülnek bíróság elé az érintett apák és lányaik. Pedig a lányok néha még a pubertást sem érték el.  Ám ez többnyire nem jelenti azt, hogy az apa pedofil. (Kivételek azok a  pedofilek, akik azért nősülnek meg, hogy közelebb kerüljenek a gyermekekhez.) Az apa egyszerűen kihasználja egy védtelen és könnyen elérhető szexuális tárgy alőnyét. S ezt jól mutatja az is, hogy gyermekét  mint önző vágyainak tárgyát kezeli. Alkalmazhat hizelgést, igérgetést, megtévesztést, megfélemlítést, kényszerítést, fenyegetést vagy testi erőszakot, s ha az incesztus titokban marad, akár évekig is folytatódhat.

A lány számára ez az élmény pszichológiailag csaknem mindig romboló hatású. Hosszú évekig tarthat, amíg kiheveri ezt a traumát, ha egyáltalán képes kiheverni. Akár az anyját is azzal vádolhatja – néha joggal --, hogy „félre nézett” és nem segített neki. Az apa—lánya incesztus végered,ányben tűrhetetlen helyzetet teremt egy családban. (Az anya—fia incesztus következményei enyhébbek lehetnek, mindenesetre jóval ritkábbak.)

Egyes családok különböző okok miatt inkább elhallgatják a bűntényt.  Pl. szükségük lehet  az eltartójukra, félnek a nyilvános botránytól, vagy reménykednek a „saját megoldásban”. A bírósági tárgyalás és ítélet biztosan nem elegendő egy ilyen eset megoldásához.  A család minden tagjának, az apát is beleértve, pszichológiai segítségre van szüksége, hogy a  kölcsönös bizalom minimumát visszaszerezhessék.  Kapcsolatuk azonban legtöbbször mégis tönkremegy.

Felnőttek szexuális kapcsolata gyermekekkel:  gyermek-prostitúció
Egyes felnőttek olyan lányokkal és fiúkkal létesítenek szexuális kapcsolatot, akik szegénységük miatt prostitúcióra kényszerülnek.  A gyermek-prostitúció legtöbbször szegény országokban fordul elő és komoly nemzetközi problémát jelent. Mint említettük, az Egyesült Nemzetek és az Európai Unió  hivatalos dokumentumai  egyaránt követelik a gyermekek jogait és szexuális kihasználásuk megszűntatését.  Azonkívül az UNICEF  és az UNESCO is régóta hangsúlyozzák ezeket a célokat, pl. a témával foglalkozó, nemzetközi kongresszusok szponzorálása révén, és együttműködve  olyan csoportokkal és szervezetekkel, amelyek a gyermek-prostitúció, gyermek-pornográfia és a gyermekek szexuális célú adás-vétele ellen küzdenek.  Egyes ilyen csoportok ugyan  „a gyermekek kereskedelmi célú, szexuális kihasználásának” megszűntetését követelik,  ám ez félreérthető. Világossá kell tenni, hogy még a nem-kereskedelmi clú kihasználásuk sem megengedett.  Bármely emberi lény, bármilyen kihasználása helytelen, akár kereskedelmi célú, akár nem.
	Három  szervezet, amely a gyermek-prostitúció megszűntetéséért küzd Az Egyesült Nemzeteken és az Europai Union kívül más szervezetek is próbálják megvédeni a gyermekeket a szexuális kihasználástól. Közülük a legfőbbek: 1. az UNICEF – az Egyesült Nemzetek gyermekmentő Alapja  2. az UNESCO – az Egyesült Nemzetek pedagógiai, tudományos és kulturális szervezete.  3. az ECPAT szervezetek és egyének hálózata, akik együtt dolgoznak a gyermekek szexuális kihasználásának megszűntetéséért. (Klikkelj a logokra.)

Felnőttek szexuális kapcsolata gyermekekkel: gyermek-prostitúció, 2

A gyermek-prostitúció problémája szorosan összefügg a gyermek-kereskedelemmel,  vagyis azzal, hogy kihasználás céljából egyik helyről a másikra viszik őket.  A szülők és maguk a gyermekek rendszerint nem tudják, mi vár rájuk, amikor elfogadják, hogy bizonyos „ügynökök” messzire vigyék őket.  Azt hiszik, rendes munkát találnak, de hamar kiderül, hogy lelkiismeretlen bűnözők kezébe kerültek.  A kihasználás többnyire gazdasági jellegű – olcsó munkaerőként vagy ingyen-cselédként használják őket.  De szexuális célokra is történik  nemzeti vagy nemzetközi kereskedelem – a gyermekeket prostitúcióra kényszerítik, hogy pénzt szerezzenek „alkalmazóiknak”.  Az UNICEF becslése szerint világszerte évente kb. egymillió fiatal esik ennek áldozatul.

Az utóbbi évtizedekben a problémát a turista-ipar súlyosbítja, amely már „szex-turizmust” is folytat.  Nehéz kimutatni, hány gyermeket zsákmányol ki ez az „üzletág”.  A becslések a „gyermek” fogalmazásának meghatározásával együtt változnak.  Míg a nemzetközi szervezetek szerint gyermek „minden, 18 éven aluli egyén”,  addig sok nemzeti büntető törvény jóval szűkebben határozza ezt meg.  Továbbá, mint láttuk, az „egyetértési életkort” is eltérően határozzák meg, s ez elködösíti az egészet.  Végül is nem mindig világos, hogy mit értenek a „kiskorú” fogsalmán.  De nem vitás, hogy sokszor igen fiatal serdülőkről, sőt, serdülés előtti lányokról és fiúkról van szó.

Gyermek-prostitúció néhány országban
(a számok ezerrel szorzandók)
 Az UNICEF becslései szerint világszerte rengeteg gyermeket kihasználnak szexuálisan. A grafikon hat országban mutatja  a gyermek prostituáltak számát. Brazilia vonatkozásában az arány valahol az 500 000 és a 2 millio között van. Itt a középarány látható.
Source: UNICEF

Felnőttek szexuális kapcsolata gyermekekkel: gyermek-prostitúció, 3

A gyermekkereskedelem fő útjai a szegény országokból a gazdagok felé vezetnek. Vagyis általában délről északra és keletről nyugatra.  Ám a valódi útvonalak gyorsan  változhatnak a gazdasági feltételek változásával.  A kereskedőket csak a pénz érdekli, és a „piacaik” igényeit követik.  Gyermek-prostitúció ma főleg Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában található, valamint Kelet-Európa szegényebb országaiban.  Ezek a szex-turizmusnak is célpontjai.

A  szex-turizmus persze épp ellenkező irányban halad, vagyis a gazdagabb országokból a szegényebbek felé --  északról délre és nyugatról keletre.  Az USA,  Ausztrália, Európa és Japán viszonylag gazdag turistái fizetni tudnak a szexuális kapcsolatokért a fejletlen országokban, s egyes turisták a gyermekeket keresik.  Ez persze nem jelenti, hogy a helyi férfiak nem használják ki a bőséges szexuális kínálatot. Sőt, közülük sokan, tévesen azt hiszik, hogy az AIDS azzal is gyógyítható, ha szűz lánnyal közösülnek;  ez a babona aztán sok fiatal lányt sodor veszélybe.  Sok fejlődő országban  a lányok alacsony szociális  státusza különösen sebezhetővé teszi őket a szexuális kizsákmányolásra. De a munkanélküliség és a szakképzés hiánya a fiúkat is gyakran prostitúcióra kényszeríti.

Szex turizmus Délkelet- Ázsiában
Az ábra a szex-turisták által kedvelt fő irányokat mutatja a különböző fejlett országokból. Fontos azonban, hogy e turisták közül csak kevesen érdeklődnek a gyermekek iránt. Túlnyomó többségük nemileg érett prostituáltakat keres, akik teljes szexuális reagálásra képesek – főleg fiatal nőket, néha fiatal férfiakat.

 Felnőttek szexuális kapcsolata gyermekekkel: gyermek-prostitúció, 4

Amint azt az előző részek kimutatták, a gyermek-prostitúció gyökere a szegénység.  Ez igaz volt a viktoriánus Anglia  gyermek-prostituáltjaira éppúgy, mint napjaink sok, fejlődő országára.  A  szegénység kényszerít egyes lányokat és fiúkat arra, hogy „szex munkásként” támogassák szüleiket és rokonaikat.  Mások még elkeserítőbb helyzetben vannak.  Mint elhagyott „utcagyerekek”, életfenntartásuk múlik a kolduláson, a lopásokon és a prostitúción.

Ezért meg kell értenünk, hogy a nemzeti és nemzetközi szervezeteknek a gyermek-prostitúció megszűntetésére irányuló erőfeszítései csak akkor lehetnek sikeresek, ha sikerül elősegíteniük a szegénység megszűntetését.  A kongresszusok szervezése, a „gyermekkor fogalmának olyan kitágítása, hogy a serdülőkort is magába foglalja, szigorúbb büntető törvények beiktatása, az ügyfelek büntetése vagy a bordélyok bezárása  stb.  csak tüneti kezelést jelent, s nem érinti a súlyosabb, alapvető okokat.  Ezek a jó szándékú próbálkozások célt tévesztenek, ha figyelmen kívül hagyják a szegénység gazdasági és politikai okait.  Még a legnagyobb „tisztító kampányyok” sem segítenek a gyermekeken, amíg szegények maradnak, s ez prostitúcióra kényszeríti őket.

A szexuális kihasználás és a szegénység leküzdése
Az UNICEF által sponzorált kongresszus  2001-ben, Yokohama-ban (Japan) a szigorúbb törvények és végrehajtásuk követelése terén elég bátor volt ugyan, de a szegénység tekintetében megelégedett bizonyos általános kijelentésekkel: “Üdvözöljük a bekövetkező fejlődést  - a gyermeki jogok nagyobb hangsúlyozását, a gyermekek jobb képzési lehetőségeit, a családok és gyermekek szociális támogatását szegénységük ellensúlyozására.”.
  (Részletekért klikkelj a logora.)

Felnőttek szexuális kapcsolata gyermekekkel: gyermek-pornográfia

Az akár egyedül, akár másokkal szexuális tevékenységet folytató gyermekek ábrázolása gyakorlatilag mindenütt tilos, mint „gyermek-pornográfia”.  Az esettől függően ez tartalmazhat  meztelen gyermekeket  „provokativ pózokban”,  vagy akár nyilvánvaló szexuális vonatkozások nélkül is.  A „gyermek”  jogi meghatározása itt is azt jelenti: „bármely  18 éven aluli személy”.  Az ábrázolások gyakran személyi számítógépek révén terjednek, rajzok, festmények, fotók formájában, vagy  mint filmek, videók, DVD-k és webkamerák által készített képek. Ilyen képanyagok előállítása és birtoklása súlyos bűncselekmény.

Az általában vett  „pornográfiához”  hasonlóan a „gyermek-pornográfiának” sincs elfogadott, konkrét meghatározása,  a különböző kultúrájú emberek eltérő attitűdjei miatt. Sőt, még a hasonló kulturális hátterűek nézetei is válzozhatnak idővel.   Az 1970-es években például  az USA-ban és Európában a meztelen gyermekeket ábrázoló, tankönyvek széles körű használatát jóváhagyták a pedagógia  szakemberei.  Ma viszont ugyanezeket pornográfnak tartják és kivonták a forgalomból. Ugyanígy a Lewis Carrol  által jó száz éve a meztelen kislányokról készített fotóknak nemcsak a szüleik örültek, hanem számtalan fotó-rajongó is; újabban azonban ezek is gyanússá váltak. Végül, ahogyan azt az olasz reneszánsz és barokk templomok látogatói könnyen észre vehetik, ezek gyakran tartalmaznak olyan festményeket, freskókat és szobrokat  meztelenül pózoló gyermekekről, amelyekért ma egy művészt rögtön letartóztatnának.

Mindazonáltal egy elég széles  „szürke zónán”  kívül  sok nyiltan szexuális fotó és film létezik, amelyekről mindenki egyetért abban, hogy nem készülhettek volna el a gyermekek szexuális kihasználása nélkül.  Sőt, egyes gyermekek nyilvánvalóan a szexuális erőszak áldozatai.

Felnőttek szexuális kapcsolata gyermekekkel: gyermek-pornográfia, 2
A Virtuális Globális Munkacsoport a törvény-alkalmazási ügynökségek szövetsége, amelyek világszerte együtt harcolnak a gyermekekkel szembeni online visszaélések ellen. (Részletek a logon.)	Ma minden, gyermekekkel kapcsolatos pornográf anyagot gyűjtenek, továbbítanak és megosztanak az interneten.  Ebben az új helyzetben  új törvények születtek, s ugyanakkor e törvények végrehajtásának testületeit nemzetközi együttrműködésekkel erősítik.  Az ilyen együttműködés jó példája a  Virtuális és Globális Munkacsoport,  amelynek feladata a gyermekek védelme az „online visszaélésektől”. Ez utóbbi meghatározása a következő:
	Online visszaélés a gyermekek rovására: 1. szexuális visszaélésben részt vevő gyermekekről képek készítése és letöltése, 2. online közeledés egy gyermekhez szexuális céllal. Ez lehet online szex (pl.. szexuális tevékenység üzenetváltások vagy webkamera útján), vagy offline szex (pl.   a gyermek online előkészítése a tényleges szexuális együttlét céljából).
	E megállapításból nyilvánvaló, hogy a Munkacsoport nem csupán a gyermek-pornográfia ellen küzd, hanem figyelembe veszi a tényleges szexuális kapcsolat lehetőségét, s így ezt is igyekszik megelőzni.  Egy ilyen kapcsolat feltételezése logikusnak tűnik, bár egyelőre nem tudjuk, hogy ez mennyire időszerű és mekkora jelentősége van.  Azt sem tudjuk, hány gyermeket és felnőttet érint a szexuális kihasználás valamely formája.  A Munkacsoport becslése szerint  „a fiatal internet-használók 25-35%-a találkozott már szexuális témájú anyagokkal.”  Ám ennek a becsült számnak a konkrét  jelentése ismét csak bizonytalan. Minden a „fiatal”  és a „szexuális témájú anyag” meghatározásától függ. Bárhogy is van, kétségtelen, hogy az internet új lehetőségeket teremtett, amit a bűnözők kihasználnak. S így különösen a gyermekeket kell megvédeni azoktól a felnőttektől, akik szexuális céljaikra akarják őket felhasználni.

 Felnőttek szexuális kapcsolata gyermekekkel: gyermek-pornográfia, 3

A  gyermekek kereskedelmi és pszichikus kihasználása pornográf célokra  a látszólag ártalmatlan „nudista portréktól”  az extrém szexuális erőszak jeleneteiig terjed.  Az ilyen anyagok producerei az egész világon és az élet minden területén megtalálhatók.  Sőt, esetenként még a gyermekek szülei is köztük vannak.  Általános egyetértés szerint minden ilyen kihasználót le kell leplezni és el kell fogni. Ám ez a feladat nehezebbé válik, ha tinédzserekről van szó, akik egyértelműen szexuális képeket készítenek magukról, s azokat megosztják hasonló korú barátaikkal.  Hiszen nemcsak az internet, hanem ma már sok mobil telefon is lehetővé teszi képek küldését.  S amennyiben a küldő fiatalabb, mint 18 éves, akkor jogilag gyermeknek számít.  Ám  elköveti a gyermek-pornográfia terjesztésének bűnét;  a fogadó pedig a kép birtoklásának bűnét.  Vagyis az érintett tinédzserek egyidejűleg elkövetők és áldozatok is.  Ilyen cserék már ma is, a jövőben pedig feltehetőleg még inkább előfordulnak,  de eddig még nem keltettek szélesebb körű figyelmet.  Majd kiderül, hogyan kezeli ezeket a törvény és a végrehajtás.

Ez csak egy példa a sok közül, ami a gyermek-pornográfia elleni küzdelmet illeti.  A következőkben néhány további példát ismerhetünk meg.

 Felnőttek szexuális kapcsolata gyermekekkel: gyermek-pornográfia, 4

A gyermekkor különböző meghatározásai és az „egyetértési életkor” eltérései a különböző országokban már jól mutatják, hogy a gyermek-pornográfia elleni küzdelem nem éppen egyszerű feladat.  Sőt, néhány  megoldatlan technikai és jogi problémát is eredményezett;  például

• Néhány, gyermek-pornográfia gyüjtésével vádolt férfit a bíróság felmentett, mert kiderült, hogy  számítógépüket egy speciális computer virus (“Trojan horse”) fertőzte meg és tudtuk nélkül töltötte le a kérdéses képeket.
• Civil szabadelvűek rámutattak, hogy problematikus pusztán bizonyos képek birtoklásáért büntetni embereket,  bármilyen is azok jellege. Az ilyen kormányzati beavatkozás a privát szférába zavaró precedens lehet és egyfajta „gondolat-rendőrség” felállításával végződhet, amely megpróbálhat elnyomni mindenfajta népszerűtlen érdeklődést és rendhagyó véleményt.
• A gyermekpornográfia birtoklásának büntetését azzal indokolták, hogy különben jutalmaznák a gyártóinak bűneit és még több gyermek károsítására és kihasználására bátorítanák őket. Holott a modern computer technológia lehetővé teszi “virtuális” pornográf  képek előállítását, vagyis mesterséges, de reálisnak tűnő képeket olyan gyermekekről, akik sohasem léteztek. Az ilyen képek betiltása egész sor új kérdést vet fel. Ezért az USA  Legfelsőbb Bírósága leszavazta az ilyen tilalmat, mert az megsértené az alkotmányosan garantált szabad szólás jogát. (United States Supreme Court in Ashcroft v. Free Speech Coalition, 2002)

Tekintettel az ilyen és más, hasonló ügyekre, a magánjogvédő csoportok figyelemmel kísérik az újabb fejleményeket és figyelmeztetnek  mindenfajta szélsőségre..

Egy szabadelvű civil szervezet weblapja tájékoztat az internet-használat jogairól.
(Klikkeljen a képre.).

Prostitúció

A “prostitúció” szó (lat. prostitutio = ajánlat, kínálat) a manapság gyakran „szexmunká”-nak nevezett dolog hagyományos, tudálékos megnevezése. Ezt  a nyers és közvetlen kifejezést őszintének is tekinthetjük, de a használóknak meg kell érteniük, hogy  nagyon speciális munkáról beszélnek. Voltaképpen ez egy semmi máshoz nem hasonlítható munka.
Az alapvető tények elég egyszerűek: Némely nők és férfiak rendszeresen fogadnak el anyagi ellenszolgáltatást (pénz, ajándékok) ügyfeleik szexuális kívánságainak kielégítéséért cserébe. Hagyományosan mindez közvetlen testi érintkezést is magába foglal, de a jelenlegi elektronikus forradalom a prostitúció új formáit teszi lehetővé a “telefonszex”-től kezdve az interneten és mobiltelefon képernyőjén keresztüli interaktív vizuális kapcsolatig: Nők és férfiak, egyedül vagy partnerekkel lehetővé teszik fizető ügyfeleik számára, hogy hallgassák vagy nézzék őket szexuális aktivitás közben, és egyes vásárlók még  a szexuális aktivitás típusát is meghatározhatják és irányíthatják, amiért fizetnek. 
Ez az utóbbi időkben zajló „fejlődés” új kérdéseket vet fel a csere természetével kapcsolatban. Például gyakran érvelnek amellett –eléggé indokoltan –, hogy a prostituáltat mindig kizsákmányolják a kliensei. Ám a mai elektronikus „távolsági prostitúció” úgy tűnik, felcseréli a szerepeket: Egyesek pénzt kapnak szexuális szolgáltatásaikért olyan anonim nézőktől, akikkel sohasem találkoztak élőben. Valójában a szexmunkások ma már több klienst tudnak egyidejűleg kiszolgálni, ebből következően megsokszorozzák az egyes szexuális aktusok utáni bevételüket. Egy semleges megfigyelő tehát joggal kérdezheti: „Ha kihasználásról van szó, akkor ki használ ki, kit?”
A válasz semmi esetre sem nyilvánvaló. Valójában minél tovább figyeli valalki ezt a rejtélyt, annál inkább belátja, hogy menynire bonyolult a prostitúció egész témája. Az új technológia pusztán láthatóvá teszi néhány oylan aspektusát, ami mindig is jelen volt, de nem mindig vették észre.

		Prostitúció: Történelmi jegyzet
		Táncoló prostituáltak Kínai porcelánfigurák i.sz. 8.-9. század (A Tongli városban található Kínai Szexmúzeum jóvoltából) A prostitúciót mindig is “a világ legősibb mesterségé”-nek nevezték, és valóban, emberemlékezet óta létezett és létezik minden régi és modern civilizációban. Az ókori Közel-Keleten még vallásos aspektusa is volt annak, mikor a „szent prostituáltak” egy termékenységistennőt szolgálva dolgoztak, és keresetük a templomé lett. Azonban a Bibliából tudjuk, hogy az effajta ritualisztikus „templomi prostitúció”-t az izraeliták szigorúan elítélték. Mindazonáltal profán formájában a prostitúció az egész ókori világban virágzott. Így amikor az archeológusok Pompeii i.sz. 79-ben elpusztult római városát feltárták, nem lepődtek meg azon, hogy találtak néhány bordélyházat, az egyiket a „Hic habitat felicitas” („A boldogság itt lakozik”) felirattal. A középkori Európában a prostitúciót hivatalosan tolerálták, Aquinói Szent Tamás nézeteinek megfelelően, miszerint annak felszámolása zavart okozna a közösségben és hogy „még a palotáknak is vannak csatornái.”. A birodalmi Kínában a prostitúciót évszázadokon keresztül a kormány szabályozta, de idővel folyamatosan terjeszkedő magánvállalkozássá vált. A népköztársaság 1949-es megalakulásával azonban a prostitúció illegális lett.. Tulajdonképpen a kínai történelem során ismétlődő kísérletek történtek a prostitúció felszámolására, ám ezek hosszú távon mind hatástalannak bizonyultak. Ez más országokra is igaz. Az USA például az első világháború után bezáratta az addig legális bordélyházait, de csupán a prostitúció új formáinak megszületését érte el, a „pick-up” bároktól kezdve a „masszázs-szalonok”-on át a „streetwalker”-ekig (utcai prostituált), „call girl”-ökig és „escort service”-ekig. Európában manapság két ellentétes stratégiát alkalmaznak: vagy: letartóztatják a prostituáltak ügyfeleit (Svédország), vagy „rendes foglalkozássá” változtatják a prostitúciót, egészség- és nyugdijbiztosítással (Hollandia). Ez utóbbi megközelítés látszik meggyökeresedni a többi európai országban is. Mivel a prostitúció története könnyen tanulmányozható másutt, ezért a jelen kurzus csak annak néhány olyan aspektusát kínálja, mely a mai helyzet szempontjából is jelentős.
		Prostitúció: Történelmi jegyzet, 2.
		A “szexológia atyja”, Iwan Bloch a prostitúciót tartotta az új tudomány legérdekesebb és legrentábilisabb tárgyának, mivel mind biológiai, mind szociokulturális aspektusai vannak. Tanulmányozása éppen ezért interdiszciplináris megközelítést igényelt – a természet- és a társadalomtudományok együttműködését. Valójában maga Bloch is megkezdte nagyratörő kutatását eme irányvonalak mentén, de meghalt, mielőtt azt befejezhette volna  (“Die Prostitution”, első kötet, 1912). Egy másik, soha be nem fejezett, a prostitúcióról szóló kutatás jóval korábbi felvázolása Wilhelm von Humboldt nevéhez fűződik, a “History of Dependency in the Human Race” („Az emberi nem függőségének története”, 1826-27) részeként. Humboldt-nak már rövid vázlatában sikerült rátalálnia a prostitúció megértésének kulcsfogalmára, a függőségre, kiszolgáltatottságra. A prostitúció olyan körülmények között jön létre és virágzik, ahol bizonyos emberek gazdaságilag, szociálisan és pszichológiailag függnek más emberektől, akik ebből fakadóan kihasználhatják őket. Ez különösen igaz sok nőre, akiket férfiaktól való függésre kényszerítenek, de igaz a férfi prostituáltakra is, akiknek a jövedelme a klienseiktől függ. Habár ez nem a teljes igazság – a valóság bonyolultabb –, Humboldt meglátása még mindig a a prostitúció legígéretesebb tudományos megközelítését kínálja. Megmagyarázza például, hogy miért növekszik a prostitúció a fokozott szegénységgel, hogy a szexuális célú embercsempészet főleg miért nőket és gyermekeket érint, és hogy a szexturizmus célországai miért a szegény országok. Azt is megmagyarázza, hogy miért csökken a prostituáltak száma, ha a nők számára hozzáférhetőséget biztosítanak az oktatáshoz, így lehetővé téve a gazdasági és szociális helyzetük javítását. Bordély érmék Egy bordélyházba lépve ilyen zsetonokat vásároltak, majd használtak a szexuális szolgáltatásokért való fizetségként. (Balra) Érmék a birodalmi Kínából. (Jobbra) Érmék az ókori Rómából. (A Tongli városban található Kínai Szexmúzeum jóvoltából)
Prostitúció: Történelmi jegyzet, 3.
Stefan Zweig (1881-1942) briliáns írónak száműzetésbe kellett menekülnie, amikor a náci Németország annektálta Ausztriát.Népszerű könyveit, mint az összes többi zsidó szerzőiét, betiltották. Sikerült befejeznie emlékiratait és Brazíliába költöznie, de idővel hatalmába kerítette a kétségbeesés és öngyilkosságot követett el. A mű poszthumusz jelent meg.			Sokan, akik manapság fájlalják a prostitúció létezését, nem tudják – vagy elfelejtették – hogy az sokkal elterjedtebb volt a „régi szép időkben”. Valójában a korai 20. századig nemcsak Sanghaj és más ázsiai városok rossz hírű negyedeiben volt sokkal több prostituált, mint ma, hanem Európa és az USA nagyvárosaiban is. Stefan Zweig írt emlékeirataiban arról, milyen volt a birodalmi Bécsben felnőni: “A mai generációnak aligha lehet fogalma a prostitúció kiterjedtségéről a világháború előtti Európában…. Azokban az időkben annyira tele voltak a járdák utcanőkkel, hogy nehezebb volt elkerülni őket, mint megtalálni. Ezen felül ott volt a számos „zárt ház”, nightclub, kabaré és táncparkett a táncoló és éneklő lányokkal, a bárok a hoszteszeikkel. A női árut nyíltan kínálták a nap minden órájában, különböző árkategóriákban, és egy férfi számára nem volt nehezebb nőt szerezni egy negyedórára, órára vagy egy éjszakára, mint vásárolni egy csomag cigarettát vagy újságot.” (Stefan Zweig, Die Welt von Gestern (A tegnap világa) 1944. Ahogy azt maga Zweig már megjegyezte, az első világháború után kezdett változni a kép, amikor is a nők növekvő számban jelentek meg a rendes munkaerőpiacon (helyettesítve a háborúban elhunyt férfiakat), és amikor az új szexuális szabadság a fiatalok számára több lehetőséget kínált a találkozásra és nyílt interakcióra. Ez pedig megkönnyítette a fiatal férfiak számára, hogy felhagyjanak a prostituáltak látogatásával. Természetesen a háborút közvetlenül követő néhány évben az általános gazdasági nyomor miatt kezdetben növekedett a prostitúció, de a nők emancipálódásának kezdetével egy olyan folyamat indult be, amely fokozatosan csökkentette kiszolgáltatottságukat, és ez a folyamat a mai napig tart. A kivételek mindig a gazdasági visszaesésekhez köthetők, például az USÁ-ban az 1930-as évek nagy gazdasági válságához, vagy Nyugat-Európában a második világháború utáni nyomorhoz, vagy napjainkban a gazdag Nyugathoz csatlakozó, elmaradt kelet-európai államokhoz. E visszaesések ellenére azonban Európában és az USÁ-ban a prostitúció nem érte el újra a korábbi kiterjedését.
	Prostitúció: Történelmi jegyzet, 4.
	Az első világháború után a nyugati, iparosodott országokban a prostitúció fokozatosan csökkent. Mindazonáltal, különböző okoknál fogva továbbra is jelentős társadalmi probléma maradt. Akár tiltották, szabályozták vagy tolerálták, állandóan emlékeztetett egy átfogó szociális, politikai és morális képmutatásra, és sok nő folytatódó kiszolgáltatottságát is demonstrálta, akik  jogilag kettős mérce áldozatai voltak. Például ahol a prostitúció illegális volt, a rendőrség csak a prostituáltat tartóztatta le, sohasem az ügyfeleiket. A késői 1960-as és korai 1970-es évek új „szexuális forradalmával” azonban a dolgok változni kezdtek. 1973-ban San Fransisco-ban megalapították a prostituáltak első jogvédő szervezetét, a COYOTE-t (Call Off Your Old Tired Ethics – „Mondj le a maradi erkölcsről”). Ezt más hasonló szervezetek megalapítása követte sok országban.  A fejlődés mára globális méreteket öltött. Valóban, 1985-ben már napvilágot láthatott a World Charter For Prostituts' Rights, („a Prostituáltak Jogainak Világnyilatkozata”). A prostituáltak szerveződésének mozgalma hamarosan egy oktatási hálózat kiépítéséhez vezetett, és hasznosságát az AIDS elleni küzdelemben bizonyította, egy új, szexuális úton terjedő betegség elleni küzdelemben, ami mind a női, mind a férfi szexmunkások együttműködését igényli, ha valaha legyőzhető egyáltalán. Bármikor sikerül is ezt a kooperációt elérni, az AIDS-prevenció jelentős haladást ért el. A utóbbi időben pedig még több, prostitúcióról szóló, informatív weboldalt találhatunk az interneten.

Prostitúció: Jogi vonatkozások

A prostitúció a világ legtöbb országában illegális. Lehet egyszerű vétség (mint például az USÁ-ban), vagy halálbüntetéssel járó súlyos bűncselekmény (ahogy néhány muszlim országban). Azonban bármiről is szóljon a jog, mindezen országokban is virágzik a „szexipar”.
E tényt figyelembe véve, más országok eltérő megközelítéseket igyekeztek találni. Mivel a prostitúció kriminalizálása azt nem szünteti meg, és éppenséggel annak legkevésbé kívánatos jellemzőit erősítheti fel, remélhetőleg valamilyen más mód hatásosabbank bizonyulhat. Például:

• Dekriminalizáció, azaz a prostitúció elleni büntetőjog hatályon kívül helyezése.
• Legalizáció, azaz legális tevékenységgé tenni, melyre bizonyos általános szabályok vonatkoznak
• Reguláció, azaz a prostitúció kontrollálása bizonyos hivatali szabályozás  révén.

Voltaképpen a prostitúcióra vonatkozóan nincs általános megegyezés e fogalmak egzakt jelentéséről. Néha egymással felcserélhetőként használják őket (a dekriminalizációt gyakran egyenlővé teszik a legalizációval, amit pedig gyakran egyenlővé tesznek a regulációval). Ez megnehezítheti a téma tárgyalását. A jelen kurzusban mi a fentebb adott definíciók szerrint használjuk a fogalmakat.
A dekriminalizáció a legkevésbé homályos a három megközelítés közül. Egyszerűen sorsára hagyja a prostituáltakat. Ugyanakkor nem oldja meg a sokszor jelentős jövedelmük utáni adózásnak a problémáját. Ilyen értelemben igazságtalan és nem fair azokkal az emberekkel szemben, akik másfajta munkát végezve adófizetésre kötelesek.
A legalizáció lehetőséget teremthet a megadóztatásnak, de sokszor nem megy ilyen messzire, és csak kicsivel jelent többet, mint a dekriminalizáció. Ugyanakkor keveredhet a regulációval is, amennyiben az általános szabályok specifikusabbá válnak..
A valamely kormányzati hatóság általi reguláció esetében részletekbe, sokszor egészen kis részletekbe menő szabályozásról van szó. Ami például előírhatja a bordélyházak engedélykérését, és rendszeres ellenőrzését. Megkövetelheti továbbá, hogy a prostituáltak munkaengedélyt váltsanak ki, regisztráljanak, fizessenek munkanélküliségi és egészségbiztosítást, rendszeres orvosi ellenőrzésnek vessék alá magukat, használjanak kondomot, stb.
A gyakorlatban mindhárom megközelítési módnak megvannak a maga előnyei és hátulütői. Egyik sem jelent tökéletes megoldást a prostitúcióval kapcsolatos problémákra. A tény, hogy a problémák léteznek, tagadhatatlan.

Prostitúció: Jogi vonatkozások, 2.

Az 1949-es ENSZ-egyezmény
Az egyezményben a prostitúciós célú nemzetközi kereskedelem elleni küzdelemre szolgáló módszerek leírása található. Az azóta eltelt időben számos ország csatlakozott az egyezményhez, de némelyek elutasították a ratifikációt. (Részletekért klikkelj a logóra.)

Már 1949-ben elfogadott az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése egy, a prostitúciós célú kizsákmányolás felszámolását célzó egyezményt. A dokumentum többek közt előírja az aláíró országok számára a kerítők és bordélyház-tulajdonosok megbüntetését, és a prostituáltak nyilvántartásba vételének megszüntetését. Úgy tűnik azonban, hogy e követelések közül nem mindegyik kapcsán létezik univerzális egyetértés. Egyes országok elutasították az aláírást és fenntartják a jogot, hogy a maguk egészen különböző politikáját folytassák. Valójában az ENSZ 1979-ben implicit módon támogatónak tűnt fel a prostitúció dekriminalizációja tekintetében, amikor elfogadott egy Egyezményt a Nők Elleni Diszkrimináció Minden Formája Ellen.
Hollandiában például legális foglalkozás a prostitúció. A prostotuáltak általában egyéni vállalkozók és jövedelemadót fizetnek. Nincsenek nyilvántartásba véve és nem kötelesek rendszeres orvosi ellenőrzésnek alávetni magukat. Prostituáltak 18 év feletti személyek lehetnek, a klienseknek legalább 16 évesnek kell lenniük. 
Néhány más ország nem ment ilyen messzire, de szintén meglehetősen liberális politikát alkalmaz a dekriminalizációtól kezdve a reguláció változatos formáiig. Álljon itt néhány példa: Németország, Svájc, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Írország, Dánia, Belgium, Görögország, Bulgária, Törökország, Kanada, Costa Rica, Brazília, Új-Zéland, és Ausztrália néhány állama. Japánban a prostitúciónak csak néhány formáját tiltják. Az USA Nevada államában a regulációs megközelítést alkalmazzák.

Ez a felsorolás nem teljes, és nem tud pontos képet adni. Először is, még ahol a prostitúció mint olyan legális, sok hozzá kapcsolódó tevékenység (hirdetés, „kérelmezés”, strichelés, kerítés, bordélyház vezetése, stb.) esetleg  nem az. Mi több, a vonatkozó jogszabályok egzakt szövegezése államról államra változik, és sokszor vita merül fel a tekintetben, hogy mi legális és mi nem. Végül pedig, nagy különbségek vannak a törvényvégrehajtás terén is.

Prostitúció: Jogi vonatkozások, 3.

Svédországban egyedülálló megközelítéssel próbálkoznak: Szexuális szolgáltatások eladása legális, de vásárlása bűncselekmény. Ily módon a prostituált szabadon távozhat, míg vásárlóját felelősségre vonják. Ennek a törvénykezésnek a mögöttes okfejtése a kormány törvényolvasata szerint:

"Svédországban a prostitúciót a nők és gyermekek elleni férfierőszak egyik aspektusának tekintik. Azt a nők és gyermekek kizsákmányolása egy formájaként ismerik el hivatalosan, s jelentős társadalmi problémát képez, mely nem csupán a prostituált nőre vagy gyermekre nézve káros, hanem a társadalom egészére nézve is…. A nemek közti egyenlőség elérhetetlen marad addig, amíg a férfiak megvásárolják, eladják és kizsákmányolják a nőket és a gyermekeket azáltal, hogy prostituálják őket.”

E törvényt 1999-es beiktatása óta a támogatói nagy sikerként értékelték és más törvényhozó testületeknek is ajánlották. Ellenzői viszont teljesen elhibázottnak látják és óva intenek más országokat ugyanazon hiba elkövetésétől, ami Svédországban megesett. E sokszor szenvedélyes vita során sokféle olyan jogi, pszichológiai, szociológiai és gazdasági érv és állítás merül fel, melyet nem könnyű bizonyítani. A jelen kurzus alkalmával nekünk éppen ezért be kell érnünk annyival, hogy elirányítunk néhány, a probléma két különböző oldalán álló, eredeti forráshoz.

Prostitúció: Jogi vonatkozások, 4.

A svéd törvénykezés egyik oka az a kriminális tevékenység, amikor szegény országokból (jelen esetben Kelet-Európából) jövő fiatal nőket gazdag nyugati országokba csábítanak azzal az ígérettel, hogy jól fizető, rendes álláshoz jutnak, valójában viszont prostitúcióra kényszerítik őket. Ez az úgynevezett emberkereskedelem - virágzó iparág, többnyire a szervezett bűnözéshez kapcsolódik, ami gazdaggá teszi a kereskedőket, akik  a nőket a legszörnyűbb módon zsákmányolják ki.
A probléma a „szexipar” növekvő globalizációjával még súlyosabbá vált. A szexuális célú embercsempészet most már kontinensek között zajlik és a rajta kereshető haszon óriási. Ennek megfelelően, a kizsákmányolás szintje súlyosbodott. Ilyen és más okoknál fogva a legtöbb kormány egyetért abban, hogy ezt az „üzletet” meg kell fékezni. Azonban az ehhez vezető legjobb útról már eltérőek a vélemények. Svédország úgy határozott, hogy a szexuális szolgáltatások igánybevételének megtiltása vezet majd sikerhez, más országok viszont úgy látják, hogy csak a prostitúció teljes dekriminalizációja, legalizációja és regulációja erősíti majd meg a nők helyzetét és szabadítja meg őket a bűnöző elemek kontrollja alól. 

Emberkereskedelem, emberi testet használó csempészet
Ez az ENSZ weboldal egyebek mellett információt szolgáltat a szexuális és más célú csempészet globális mintázatairól. (Klikkelj a logóra.)

Prostitúció: Jogi vonatkozások, 5.

A prostitúció egyik legnegatívabb aspektusa mindig is az volt, ahogy egyes férfiak kihasználják a prostituáltakat, őket kontrollálva és keresetüket elszedve. Az ilyen férfit általában “strici”-nek hívják. Van néhány olyan nő is, aki részesedik a prostituáltak keresetéből, például bordélyház működtetése révén. Az ilyen nőt többnyire “madam”-nak hívják. Némely madam valóban törődik „lányai” jóllétével, és létezhetnek olyan stricik is, akik nagyon igényelt védelmet és stabilitást biztosítanak „nőik” számára, de nem ők okozzák a jelenlegi növekvő aggodalmat. A „való világ” rettenetesen fest, és sok kormány éppen ezért akkor is bünteti prostituáltak futtatását, ha maga a prostitúció nem is számít bűnnek, bűncselekménynek. (Mindamellett sok törvényhozás megengedi az olyan bordélyházak működtetését, melyeket nem definiálnak futtatásként.) Bárhogy is van, ahol a prostitúció illegális, ott általában több prostituált áll függő viszonyban striciktől. Viszont a prostitúció dekriminalizációja csökkenti a stricik számát és befolyását.
Ma a legsúlyosabb problémát a futtatás és a csempászet közti kapcsolat jelenti. Ezeknek az áldozatait vagy hozzásegítik ahhoz, hogy turistavízummal lépjenek be az új országba, vagy illegálisan viszik őket oda. Legális tartózkodási engedély nélkül azonban a teljes kiszolgáltatottság csapdájába, és a fizikai abúzus és gazdasági kizsákmányolás áldozatául esnek. Ily módon, nagyon is akaratuk ellenére segítik finanszírozni azt a bűnözői hálózatot, mely kereseteikből él. 

Idegen “szex-munkások” Németországban
2001-ben a német Szövetségi Bűnügyi Hivatal 987, emberkereskedelem áldozatául esett személy esetét elemezte. Közülük 69% Kelet-Európából érkezett. 3%-uk fiatalabb volt 18 évesnél; 51%-uk 18 és 24 év közti volt; 32,3%-uk volt idősebb, mint 24 év. A többiek életkora ismeretlen volt. A térkép a származási országuk szerinti megoszlásukat (Litvánia 12,1%, Lettország 4,1% stb.) mutatja. A térkép nem jelöli.hogy: az áldozatok 9,9%-a Afrikából ill. Ázsiából jött; 21% más régiókból. (Forrás: Bundeskriminalamt (BKA) – Szövetségi Bűnügyi Hivatal)

Prostitúció: Jogi vonatkozások, 6.

Nemcsak az illegális, de akár a legális prostitúció is összefonódhat a bűnözés különböző formáival, az adócsalástól kezdve a futtatáson át a droghasználatig és fizikai erőszakig. Ezek a bűncselekmények kevésbé gyakoriak és súlyosak ott, ahol a prostitúció mint oylan megengedett, de még ott sem feltétlenül tűnnek el.
Ennek ellenére a prostitúciót gyakran „áldozat nélküli” bűncselekménynek hívják. Hogyan lehet ezt indokolni? És mit lehet kezdeni egy áldozat nélküli bűncselekménnyel?                      

Az áldozat nélküli bűncselekmény javak vagy szolgáltatások illegális, önkéntes cseréje olyan személyek között, akik jogilag döntésképesek. Ez a csere mindkettejük érdekét szolgálja, és addig tekinthető áldozat nélkülinek, amíg nincs közvetlen vagy közvetett hatással másokra. Mindazonáltal a közvetlen résztvevők számára valami olyat biztosít, amely számukra kívánatos és amit a jog igyekszik megtagadni tőlük. Éppen ezért nekik egyáltalán nem áll érdekükben a jog érvényesítése. Nem fognak eljárást kezdeményezni, s nem fognak bizonyítékokkal szolgálni a hatóságok számára.  

Ahogy azt a definíció világossá teszi, a törvény végrehajtása az áldozat nélküli bűncselekmények esetében igen nehéz. Valójában ez hajlamosíthat olyan módszerek bevonására, mint amilyen például a szisztematikus kémkedés és besúgás, titkos őrizet, beépített ügynökök használata, a becsapás és a csapdába ejtés. Ezek viszont újabb bűncselekményeket szülhetnek, mint amilyen a megvesztegetés és a rendőri korrupció
Amíg az áldozat nélküli bűncselekmények elméleti koncepciója meglehetősen világos, addig gyakorlati alkalmazása vitatott lehet. Némely bűncselekmény csak első látásra áldozat nélküli, de valójában nem résztvevő harmadik feleket tesz áldozattá. Például,  aki házvezetőként alkalmaz egy illegális bevándorlót, az becsapja az adóhivatalt. Bizonyos drogok fogyasztása, legyen szó legálisakról vagy illegálisakról (alkohol, marihuána, kokain, stb.) nemcsak a használóját károsíthatja ítélőképessége csökkentése révén, hanem indirekt módon a családját is, amennyiben önpusztító szenvedélybeteggé válik. Akár teljesen ismeretlen személyeknek is kárt okozhat, amennyiben közlekedési balesethez vezet. Vagyis, habár a droghasználat magánügy lehet, a közt érntő következményei lehetnek. Más esetek kevésbé egyértelműek: A közreműködéssel elkövetett öngyilkosság például áldozat nélkülinek számíthat a fenti definíció szerint, de megsért egy olyan erkölcsi elvet, melyet sok társadalom becsben tart. A komoly viták idővel elvezethetnek ahhoz, hogy az effajta bonyolult problémákat egyik vagy másik irányban eldöntsék. (A közreműködéssel elkövetett öngyilkosságot néhány törvénykezés már legalizálta.) Hasonlóképpen a „statutory rape” (ld. korábban) újradefiniálandóvá válhat egy intenzív vita hatására. (Egyes országokban a „beleegyezési korhatárt” leszállították, vagy megemelték a változó közvélemény nyomására.)
De akkor mi a helyzet a prostitúcióval?

Prostitúció: Jogi vonatkozások, 7.

A prostitúció megfelel az áldozat nélküli bűncselekmény fogalmának, egészen addig, amíg nincs hatással másokra és egy önkéntes, privát csere marad olyan felek között, akik jogilag döntésképesek. A prostitúcióról szóló vita ezért általában a következő két problémára fókuszál:

1. A prostitúció sok esetben önkéntes, másokban azonban nem. A prostituáltak a csempészek vagy futtatóik kényszere alatt állhatnak, vagy eygszerűen drogproblémáik vagy szegénységük kényszerítheti őket szolgáltatásaik áruba bocsátására. Beleegyezésük éppen ezért megkérdőjelezhető. Más oldalról nézve mennyire számít érvényesnek olyan személyek beleegyezése, akiket szegénységük arra kényszerít, hogy alacsony jövedelmű, olyan foglalkozást válasszanak, melyről tudni lehet, hogy veszélyes az egészségükre nézve?   
   
2. A prostitúció mint két vagy több ember közti személyes tranzakció,  nincs mindig hatással másokra, de néha igen. Például az idegen prostituáltak, mint a csempészet áldozatai általában megsértik a vízum- és tartózkodási előírásokat, és jövedelmükre nézve adócsalást követnek el. Valójában adócsalást a hazai, legális, munkaengedéllyal rendelkező prostituáltak is elkövethetnek. Ez méltánytalan és aláássa a közrendet. Végső soron pedig minden, törvénytisztelő állampolgárnak kárt okozhatnak.

Ahogy a példák mutatják, az „áldozat nélküli bűncselekmény” koncepciója nem mindig illik a prostitúció esetére. Ez néha valóban nélkülözheti az áldozatokat, de máskor viktimizálja a prostituáltat, vagy a társadalom egészét, vagy mindkettőt. Azonban minden prostituáltat eleve és minden körülmények között áldozatnak tekinteni is túlzás. Ez tagadná a valóságot, miszerint némely prostituált független kezelője saját ügyeinek és elégedett a hozott döntésével. Ez különösen igaz azokra a saját alkalmazásukban álló nőkre, akik az elektronikus média különböző berkeiben dolgoznak, és valójában soha nem találkoznak személyesen klienseikkel. Ebben az esetben az is több mint kérdéses, hogy a sok, internacionális „online kliens” vád alá helyezése keresztülvihető volna-e, vagy bármilyen értelmes célt szolgálna. Igazából a közvélemény nem feltétlenül támogatja az ilyen politika szigorú alkalmazását szerte a világon. A másik oldalról nézve, ha nem viszik mindehol szigorúan keresztül, önkényes lesz, és így igazságtalan.

Prostitúció: Jogi vonatkozások, 8. Az az elképzelés, miszerint a prostitúció felszámolható azáltal, hogy letartóztatjuk az ügyfeleiket, s ezáltal megszüntetjük a keresletet, nem realisztikus. A prostitúció „keresleti oldalát” kevéssé vizsgálták, de amikor a kutatók mégis vették a fáradságot, akkor nagyon összetett kép rajzolódott ki, amely ellenáll a könnyű általánosításoknak (1). Még a „kínálati oldal” is bonyolultabbnak bizolnyult a vártnál. Összefoglalva, amennyiben a prostitúció probléma, soha nem „minden-vagy-semmi”, fekete-fehér jelenség, hanem mindig egy árnyalatos és sok fokozatú jelenségről van szó.  A leginkább kizsákmányoltak „szex-rabszolgaságától” a független nők jövedelmező üzletéig terjedhet. Egyes nőknek bizonyos szegénységi szinten a puszta megélhetése függ a prostitúciótól; mások csak részmunkaidőben dolgoznak ily módon, hogy így gyarapítsák egyébként is kielégítő jövedelmüket. Egyes prostituáltak az állami szabályozást részesítenék előnyben és a biztonságot, amit az lehetővé tenne; mások ezt ellenzik, mivel élvezik szabadságukat. Ahol a szexuális szolgáltatások adásvétele illegális, ott ez feketén működik tovább, a nők számára egyre romló munkakörülményekkel, de a reguláció sem hoz feltétlenül mindent a felszínre. Az illegális prostitúció egyes formái továbbra is fennállnak, mert sok nő ezt nem akarja „rendes hivatásaként” űzni, az ezzel járó ellenőrzések miatt. Röviden szólva: nincs egyetlen válasz. Mindössze egyetlen dolog tűnik bizonyosnak: Azok az országok, ahol magát a prostitúciót  nem tekintik bűncselekménynek, nagyobb eséllyel csökkentik a hozzá kapcsolódó bűnözés mértékét. Könnyebbé válik számukra továbbá a szexuális úton terjedő betegségek terjedése elleni küzdelem, beleértve a HIV/AIDS-et is.  (1) Julia O'Connell Davidson, Men, middlemen, and migrants - The demand side of "sex trafficking", in EUROZINE, 07, 27, 2006). (A teljes szövegért klikkelj ide).

Prostitúció: Jogi vonatkozások, 9.

 Akár legális, akár illegális, a prostitúció a világ minden részén létezik. Ez a tény a HIV/AIDS univerzális járványával vált evidenssé. Az is kiderült, hogy a kliensek nagyobb eséllyel fertőzik meg a prostituáltat, mint fordítva. Nem utolsó sorban kiderült, hogy sok országban a prostitúció a HIV vírus terjedésének legfőbb csatornáját jelenti. Különösen a fejlődő országokban jellemző, hogy sok prostituált nem tudja, hogyan védheti meg magát, vagy ha tudja is, nem áll módjában azt megtenni (kondomhiány, képtelenség arra, hogy ragaszkodjon annak használatához stb.). A közegészség ilyen fenyegetettségének tekintetében a hatóságoknak nem volt más választásuk, mint a prostituáltak együttműködését keresni, ahol lehet, azokét, akik saját keresetükből élnek. Mindez pedig hozzájárult a némileg nagyobb józansághoz és realizmushoz a prostitúcióról szóló, gyakran forrófejű, ugyanakkor túlságosan is elméleti vitákban. Thaiföldön például, ahol a prostitúció illegális, egy, a prostituáltak kondomhasználatának növeléséért folyó kampány megnyerte a bordélyház-tulajdonosokat is, ebből következően nagyon sikeresnek bizonyult. Németországban, ahol a prostitúció  legális, a kormény AIDS-prevenciós anyagot osztott szét a bevándorló szex-munkások között, mégpedig a saját nyelvükön. Más országok másféle megoldásokkal  próbálkoztak, vagy még keresik azt.

AIDS prevenció, bevándorló szex-munkásoknak
A német kormány egy prostituáltak szervezetével együttműködve ingyenes AIDS-prevenciós csomagot és brosúrát osztott szét emigráns szex-munkások között, azok saját nyelvén. Ezeket a nőket gyakran nehéz elérni illegális tartózkodási státuszuk miatt. Itt egy orosz nyelvű brosúrát mutatunk be és a kondomokat, síkosítót, törlőkendőket és tampont tartalmazó csomagok egyikét.
Forrás: Federal Center for Health Education (BZgA) (Szövetségi Egészségnevelő Központ).

Prostitúció: Női prostitúció

A prostituáltaknak mindig is voltak különböző típusai és osztályai. Az ókori Kínában például megkülönböztettek szalon-prostituáltakat, katonai prostituáltakat, „belső” prostituáltakat és piaci prostituáltakat. Az egyes történelmi időszakokban tapasztalható, hivatalos tolerancia fokától függően különbséget lehetett tenni legális és illegális prostituáltak között. Az ókori Görögországban, ahol a prostitúció legális volt, két fő típus létezett – az átlagos prostituált (porne) és a felsőbb osztályba tartozó kurtizán (hetéra). Az ókori Rómában sok különböző kategória létezett a kocsmák felszolgáló lányaitól (copae) kezdve az utcai prostituáltakon (lupae) és „éjszakai sétálókon” (noctiliae) át a gazdagok kitartott nőiig (delicatae). Ezen felül a birodalmi Kínában, csakúgy, mint az ókori Görögországban vagy Rómában, voltak állami szabályozás alatt álló bordélyházak.

A prostitúció eltérő formáit mai modern világunkban is megtalálhatjuk, és a jelenkori elektronikus forradalom még újabbakat teremt. Ugyanakkor a praktikus részletei országról országra nagy mértékben változók, mivel azok számos szociokuilturális tényező által meghatározottak. Ezek magukba foglalják a büntető- és a civil jogokat, interpretációjukat és végrehajtásukat, vallási hagyományokat, a nők általános helyzetét, a szegénység mértékét, a turizmus típusát és mértékét, a technológiai fejlettség fokát és még sok mást. A jelen kurzus ennélfogva nem nyújthat sem teljes, de még legalább adekvát leírást sem a prostitúció fellelhető formáiról. Ehelyett csak néhény jellemző példát fogunk megemlíteni. Ezek közül egyesek csak bizonyos országokban léteznek: pl. utcai prostitúció, bordélyházak, magánlakáson történő prostitúció és nightklubok, “call girl”-ök és “escort” szolgálatok, “telefonszex”, és internet prostitúció.

Prostitúció: Női prostitúció: Utcai prostitúció

Az utcai prostituáltak az út mentén vagy utcasarkokon állnak, klienseikre várva. A helyek a város bizonyos részein, vagy éppen a város határain kívül találhatók, és teljes mértékben ismertek a rendőrség számára. Általában bizonyos számú nő ’sorakozik’ a szóban forgó utcán. Egyes kliensek gyalog közelítik meg a helyszínt, ám a legtöbben autóikban érkeznek, lehúzzák az autóablakot és megegyeznek az egyik hölggyel. Ha megtörtént a megegyezés, a nő beszáll a kocsiba. A szexuális szolgáltatást gyakran azonnal, a kocsiban nyújtják, vagy egy közeli sikátorban, vagy egy erre a célra,  rövid időre kivehető szobában. 
Ez a prostitúció legalacsonyabb státuszú – és legkevésbé megfizetett – formája. Sok nő stricik fennhatósága alatt áll. Néhányan drogfüggők (általában heroin- és crack,  kokainfüggők). A munka gyakran veszélyes, mert a nők brutális vagy akár pszichopata kliensek áldozataivá válhatnak. Azoknak a nőknek van legnagyobb esélyük arra, hogy megverjék, kirabolják vagy megfertőzzék őket, akik dorghasználók, mivel nagyon sok pénzre van szükségük, ebből következően nem engedhetik meg maguknak, hogy válogassanak illetve ragaszkodjanak a kondomhasználathoz.

Prostitúció: Női prostitúció: létesítmények

A legtöbb prostituált speciális létesítményekben dolgozik, mint  amilyenek a bordélyházak, night klubok vagy magánlakások. Ezek a helyek nagyban eltérhetnek egymástól méretüket és komfortjukat tekintve. A munkakörülmények ennek megfelelően a borzalmastól a luxusig változnak. A nőt lealjasíthatják és kizsákmányolhatják a létesítmény tulajdonosai, de lehetnek jól fizető alkalmazásban is. Sokukat az egyik létesítményből a másikba való vándorlásra kényszerítenek, mert így az új helyen egy ideig „újak” a kliensek számára. Egyesek önalkalmazásban lehetnek, és pusztán csak bérelnek egy helyet a létesítményen belül. Más önalkalmazásban lévő nők saját otthonaikban dolgoznak. Röviden, a kép valóban változatos.
Szükségtelen megjegyezni, hogy  az effajta, házon belüli prostitúció egzakt formái  a helyi körülményektől függnek – a jogi helyzettől, építési és zóna-szabályoktól, a jogalkalmazás intenzitásától, a gazdasági feltételektől  az adott városban vagy országban stb. Egyes intézmények csak bizonyos régiókra jellemzők, másutt viszont nem is léteznek.  Akad sok “vegyes” forma is, amikor egy vállalkozás-tipus keveredik egy másikkal.  Végül ne feledjük, hogy a prostitúció, mint bármely más üzlet, állandóan változik és alkalmazkodik az új kihívásokhoz. Ezért az alábbiakban csak néhány példát említhetünk..

Prostitúció: Női prostitúció: „Hívásra”

Call Girl-ök
A ”call girl”-ök fiatal prostituáltak, akik szolgáltatásaikat vagy saját maguk hirdetik újságokban, helyi magazinokban, vagy egy ügynökség szervezésében dolgoznak. A kliensek felhívhatják őket telefonon, és megbeszélhetnek egy találkozót saját otthonukban vagy egy hotelszobában. Sok call girl-nek megvannak a maga „törzsvendégei”, akik rendszeresen igénybe veszik a szolgáltatásait.

Escort service-ek
Az „escort szolgálatok” újságokban, magazinokban és akár telefonkönyvekben (a szaknévsorban) hirdetik magukat, de növekvő számban az interneten is. Némelyek közülük  „high class” (elsőrendű, luxus) szolgálatokká. specializálódnak, azaz elegáns, „prezentálható” kísérőket biztosítanak, akik egyaránt rendelkeznek előnyös külsővel,  kifinomult modorral, és képesek komoly beszélgetésekbe elegyedni. Nagyon gyakran egyszerűen társaságot biztosítanak vagyonos férfiak számára, üzleti vagy társasági eseményeken, és nem feltétlenül nyújtanak szexuális szolgáltatásokat. Mindazonáltal sok ügynökség szexuális célokra kínál „escort”-okat, és ezeket a hölgyeket néhány napra vagy akár hetekre is alkalmazni lehet, például egy egész vakációra
Manapság sok „escort-szolgálatnak” megvan a maga weboldala fotógalériákkal „ felnőtt szórakoztatóikról”. Ezek egyszerűen ügynökségek női és férfi prostituáltakkal, akik előnyös külsejüknél fogva „jó árat” követelhetnek. Ők vagy illetéket fizetnek minden egyes megbízásuk után vagy bevételeik egy bizonyos százalékát adják. Időközben ez a fajta üzlet nemzetközi méretűvé nőtte ki magát.

Egy escort szolgálat weboldala
Sok országban az escort service-ek az interneten hirdetik magukat. Néhányan országhatárokon átívelő szolgáltatásokat kínálnak. Az itt bemutatott példa több weboldal vegyítése révén készült. (A könnyű azonosíthatóság elkerülése érdekében a nevet és más részleteket megváltoztattunk a hirdetésben, de a tartalom hiteles.)

Prostitúció: Női prostitúció: Elektronikus

Az elmúlt években a prostitúció több elektronikus formájának a fejlődése és elterjedése volt tapasztalható. Ennek számos oka van, de a legnyilvánvalóbbak a következők:

1. A folyamatban lévő “elektronikus forradalom” a telefont, a mobiltelefont, a képtelefont, az internetet és a webkamerát illetően.
2. A HIV/AIDS fertőződéstől való félelem, és a „távolsági szex” „biztonságos volta”.
3. Sok egyén növekvő szociális izolációja  modern társadalmunkban.
4. Az elektronikus prostitúció elérhetősége mindenhol, még olyan helyeken is, amelyek egyébként nem nyújtanak lehetőségeket a vásárolható szexre.

Ezek a faktorok együttvéve  egyre növekvő iparág felé visznek, mely még nem érte el a csúcspontját. Azonban már most is új kérdéseket vet fel a prostituáltak és klienseik közti kapcsolat természetét illetően.

Telefonszex

A “telefonszex” az AIDS járvány növekvő fenyegetésével. az 1980-as években vált népszerűvé. Egy bizonyos telefonszám felhívásával a vásárló vagy szexuálisan stimuláló szöveggel ill. hangfelvételekkel kapcsolódik össze (olcsó változat), vagy élőben egy, vele egyéni beszélgetést folytató nővel (drágább változat). A felhasználó célja mindkét esetben ugyanaz. Hallgatás közben maszturbál, majd az orgazmus elérése után megszakítja a hívást. Különböző módokon lehet fizetni ezért a szolgáltatásért; a leggyakoribb a hitelkártya használata. A felvételek esetében általában a speciális díjazású telefonhívás maga jelenti a fizetséget
Mivel az ebben az üzletágban dolgozó nők csak a hangjukat használják, koruk és kinézetük rejtett marad. Ugyanakkor érzékenyeknek kell lenniük vásárlóik fantáziáira és kívánságaira ahhoz, hogy sikeresek legyenek. A telefonszex „biztonságos” és kényelmes mindkét fél számára. A nőknek maguknak nem szükséges szexuálisan felizgulniuk és emocionálisan sem kell bevonódniuk. Továbbá stricikre sincs szükségük, dolgozhatnak saját otthonaikban vagy más nőkkel együtt egy hívásközpontban. Sokuk számára ez csak részmunka. A jövőben a képernyős mobiltelefonok a telefonszexhez egy új dimenziót tehetnek hozzá.

Internetes prostitúció

Az internet új lehetőségeket nyitott meg a prostitúció üzletága előtt. A szexuális szolgáltatást most már nagy távolságokat átívelve, webkamerán keresztül is nyújthatják, éspedig digitális „webkamerák” segítségével, melyek közvetlenül egyik helyről a másikra közvetítenek képeket az interneten keresztül. Itt is igaz, hogy nincs közvetlen testi kontaktus a prostituált és a felhasználó között. Utóbbi láthatja és hallhatja amit az előbbi csinál, de meg nem érintheti őt. Nem utolsó sorban előbbi szexuális szolgáltatásokat nyújthat, utóbbi pedig fizethet érte. Jelenleg többféle formája létezik az internetes prostitúciónak. A legelterjedtebbek ezek:

1. Szexuálisan explicit állóképek
2. Előre rögzített filmek és videók
3. Webkamerák az interakció lehetősége nélkül
4. Interaktív webkamerák

Ezek közül egyeseket magánszemélyek, másokat nagy cégek állítanak elő. Néhány weboldal még ingyenes, nem-hivatásos (amatőr) személyek által készített képeket vagy videókat is kínál olxanokról, akik élvezik közszemlére tenni magukat és/vagy partnereket keresnek. Elvileg minden más, szexuálisan stimuláló anyag csak előfizetéses, hitelkártyás felhasználók számára elérhető, akiknek bizonyítaniuk kell, hogy nagykorúak.
Fontos kivétel  ez alól a szabály alól a tetszőleges korú magánszemélyek közti személyes webkamerás kapcsolat, beleértve a tinédzsereket is. Néhányan közülük arra használják az ilyen kapcsolatokat, hogy nézzék egymást vetkőzés vagy maszturbálás közben, de ezért természetesen nem számolnak fel semmilyen díjat, éppen ezért ennek semmi köze a prostitúcióhoz. Hogy egyébként legálisak-e cselekedeteik, az az adott országtól függ. Mindenesetre a tinédzserek mindenképpen megszegik a törvényt, ha az a „gyermeket” 18 év alatti személyként határozza meg és tiltja a „gyermek-pronográfia” birtoklását és terjesztését. Ily módon ezek a tinédzserek ugyan tudtukon kívül, de egyidejűleg válnak elkövetőkké és áldozatokká.

Internetes prostitúció, 2.

Állóképek, filmek és videók
Azok az előre rögzített, szexuálisan explicit anyagok az interneten, melyek nem interaktívak, nem igazán illenek a jelen kontextusba. Ezek inkább a pornográfia, mint a prostitúció kategóriájába illeszkednek. Az a tény, hogy a felhasználók fizetnek érte, nem változtat ezen a tényen. Vannak bizonyos kivételek, de általánosságban véve a szexuális szolgáltatás és a fizetés között itt túlságosan közvetett a kapcsolat.

Nem interaktív webkamerák
A prostitúció fogalmát kimerítő esetnek tekinthető a szexuális tevékenység díjazás fejében történő webkamerás továbbítása, még akkor is, ha a tevékenység nem interaktív. A néző nem befolyásolhatja a tevékenységet és nem formálhatja azt kívánságai szerint, de széles kínálatból választhatja ki azt, ami legvalószínűbben elégíti ki szexuális preferenciáit. Aztán fizet is a szolgáltatásért.

Interaktív és kommunikációs webkamerák
Vannak olyan webkamerás közvetítetések is, ahol a nők interakcióban állnak a nézőkkel, követve azok személyes instrukcióit. Egyes esetekben a hölgyeknek női és/vagy férfi partnereik is vannak, akikkel együtt teszik meg, amit a nézők látni akarnak. Utóbbiak e-mail-en keresztül vagy közvetlenül a nőhöz és partnereihez beszélve közölhetik kívánságaikat, hasonlóképpen egy videókonferenciához.
Ezeket a webkamerákat gyakran önalkalmazott nők működtetik, néha férjük támogatásával. Ugyanakkor fiatal, egyedülálló nők is használják ezt a lehetőséget pénzkeresésre, és a jövedelem valóban jelentős lehet. Ezért nem is kétséges, hogy itt a prostitúciónak egy új formájával van dolgunk. Azonban az már sokkal kevéssé világos, hogy ez mit jelent jogi, gazdasági és pszichológiai értelemben. Ha a prostitúció nők elleni erőszaknak számít, ebben az esetben ez hogyan mutatható ki és demonstrálható? Ha kizsákmányolásról van szó, ki zsákmányol ki, kit?

Szexuálisan explicit webcam szolgáltatás internetes hirdetése
A könnyű azonosíthatóság elkerülése érdekében a nevet és más részleteket megváltoztattunk a hirdetésben, de a tartalom hiteles.

Prostitúció: Női prostitúció: Összefoglalás

A női prostitúció a különböző – múltbeli, jelenlegi és jövőbeli – megnyilvánulási formáival  kihívást állít a szexológiai kutatás elé. Egy olyan jelenségről van szó, amely a biológiai és szociokulturális jellemzőket a legkomplikáltabb módon vegyíti: A fizikai késztetéseket és pszichológiai szükségleteket oly módon alakítja és elégíti ki, mely a nemi egyenlőtlenségek ősrégi mintázataiban fejeződik ki. A prostitúció megértése ezért talán lehetetlen az emberi kiszolgáltatottság sokféle formájának és oldalának megismerése nélkül. 
Mindenekelőtt fel kell ismernünk, hogy a női nem általánosságban véve még mindig nagy mértékben kiszolgáltatott a férfi nemnek, nem pusztán gazdaságilag, de politikailag és kulturálisan is. Számos patriarchális struktúra még a modern, iparosodott és posztindusztriális társadalmakban is fennáll. A kiszolgáltatottság legfontosabb fajtája azonban mégis a pszichológiai lehet. A mód, ahogyan a női és férfi nemiszerep-viselkedést még ma is tanítják és tanulják, pszichológiai egyensúlyhiányt hoz létre, ami pedig megnyitja az utat a kizsákmányolások különböző fajtái előtt. A nők gazdasági kizsákmányolása annál egyszerűbb, minél inkább folytatódik munkahelyi hátrányos megkülönböztetésük. Szociális státuszuk  általában világszerte alacsonyabb, nem részesülnek ugyanolyan szintű oktatásban, nem ugyanakkora fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, és nagyobb részük él szegénységben. Ez pedig elősegíti az üzérkedők általi kizsákmányolásukat. Valójában sok „szex-munkás” puszta megélhetése függ a csekély jövedelmétől. Továbbá nem véletlen, hogy a szex-turizmus nagy központjai szegény országokban találhatók. Végül pedig, a közvetlenül vagy közvetetten a prostitúcióra vonatkozó büntető- és polgári jogok nagyrészt férfi törvényhozók alkotásai.

Prostitúció: Női prostitúció.  Összefoglalás, 2.

A nőknek a világ legtöbb régiójában létező, folytatódó kiszolgáltatottsága tekintetében a nőmozgalmak régóta követelnek reformokat, és némi haladás valóban történt, legalábbis sok nyugati államban. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyen reformok, habár örvendetesek, de nem hatékonyak a női prostitúció gyakorlatában tettenérthető, még mindig evidens, alapvető nemi egyenlőtlenség megváltoztatása terén. Azonban valódi „nemi forradalom” egyelőre még sehol sem történt, ezért a folytatódó reformok jelentik az egyetlen reális lehetőséget
Láthattuk, hogy a női aktivisták nem mindig értenek egyet az egyes reformok kérdésében: Például Svédország és Hollandia összeegyeztethetetlen prostitúció-politikáinak mindkét oldalán találhatunk feministákat. Hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban milyen válaszok születnek, azt csak a tapasztalat mutathatja meg. Ugyanezt lehetne elmondani az prostitúció jövőbeli alakulásáról is. Némely megfigyelők ebben a potenciális szerepcserét látják, teljesen autonóm, a gyenge férfiakat kihasználó nőkkel. Mások legalábbis egy újfajta egyenlőséget látnak a hatalmi erőviszonyokban. Megint mások számára a változások csak felszínesek és jelentéktelenek. A szexológiai kutatás nézőpontjából a kérdés megoldatlan marad. A prostitúció új típusait még nem vizsgálták eléggé ahhoz, hogy érvényes megállapításokat lehessen tenni.

Prostitúció: Női prostitúció: Összefoglalás, 3.

A női prostitúció erőteljes, de ambivalens társadalmi attitűdöket hív elő, mivel két érzékeny témát érint – a nők szerepét és a szexuális tevékenységet. Az ambivalncia egy részét kétségkívül a rossz lelkiismeret okozza. Sok emebr érzi, hogy a nőkkel való bánásmód hagyományos módja alapvetően igazságtalan és ez az igazságtalanság az egész, emberi szexuális viselkedést kontrolláló rendszert megfertőzi. Egy patriarchális rendszer egészen addig működhet, amíg a nők elfogadják a nekik tulajdonított szerepeket, és ahogy  kiderül, nem csupán a hűséges háziasszony feleség, hanem a prostituált is segít a férfi dominancia elvének támogatásában. A szexuális tevékenység sem jelent fenyegetést addig, amíg az a reprodukciót, vagy a férfi élvezetének célját szolgálja. Ennek alapján azonban kettős fenyegetés jöhet létre a jövőben: A nők meg akarhatják határozni a saját szociális szerepeiket és követelhetik saját élvezetüket. Ez aztán mindenki számára nagyon is megváltoztathatja a szexuális tevékenység jelentését és felszabadíthatja azt jelenlegi patriarchális kénszereitől – ez olyan jövőbeni kilátás, amely egyszerre ébreszt félelmet és ugyanakkor a vágy tárgya is lehet.

Prostitúció: Férfi prostitúció

A férfi prostitúció soha nem volt olyan elterjedt, mint a női prostitúció, de ez is  visszavezethető az antikvitásra. Megintcsak, a birodalmi Kína, az ókori Görögország és Róma jól ismert példák. Ezekben az országokban a férfi „szex-ipart” szabályozták, de a történelem folyamán sok más országban létezett a férfi prostitúció számos formális és informális változata. Mindazonáltal a férfi prostitúció mindig is sokkal több férfi, mint női klienst szolgált ki. Ennek két fő oka van:

1. A nőknek csupán egy elenyésző kisebbsége volt valaha is szociálisan és gazdaságilag elég gazdag ahhoz, hogy szexuális szolgáltatásokat vásároljon.

2. A férfiak egy jelentős számú kisebbsége orientációját tekintve biszexuális vagy homoszexuális, azaz vagy a nők iránti vonzalom mellett a férfiakhoz is vonzódnak, vagy kizárólag férfiakhoz vonzódnak. E férfiak közül egyesek számára nem jelent problémát, hogy a szexuális szolgáltatásért fizessenek egy másik férfinak.

Mint látható, a férfi prostitúció egy természeténél fogva korlátozott igényt elégít ki. A nőknek és a férfiaknak csak egy kisebbsége jelent potenciális keresletet. Éppen ezért, a férfi prostitúció soha nem volt és nem is lesz olyan elterjedt és jelentős, mint a női prostitúció. A következő részben a témákat fontossági sorrendben fogjuk tárgyalni – először a homoszexuális, majd a heteroszexuális  férfi prostitúciót.

Prostitúció: Férfi prostitúció: Homoszexuális prostitúció

Hasonlóképpen női kollégáikhoz, a férfi prostituáltakat is több kategóriába lehet sorolni – az utcai és bárokban található prostituáltaktól (“hustler”-ek = „strichelő prostik”) kezdve a „call boy”-okig és elit “escort”-okig, habár a határok néha átjárhatók. Az ember-kereskedelem, a stricik és a férfi bordélyok mindig is ritkák voltak az iparágban. A legtöbb férfi prostituált önállóan dolgozik, de egyes országokban vannak  “go-go fiúk”, “asztaltáncosok”, és “bárban dolgozók” is, akik jövedelmüket megosztják a bár tulajdonosaival, és néhány különösen attraktív férfi ügynökségeken keresztül dolgozik.
A férfi prostituáltak számára a fiatalság és a csinos külső mindennél fontosabb, így „karrierjük” általában sokkal rövidebb, mint a női prostituáltaké. A legtöbb esetben a fiatal férfinak nem áll szándékában hosszú időn keresztül „szex-munkásként” dolgozni, hanem csak korlátozott ideig dolgozik így, vagy speciális helyzetekben. Ennél fogva könnyebbnek találják az egész „szcéna” elhagyását és a „rendes” életbe való visszatérést. Ez igaz lehet például azokra a kamaszokra, akiknek „zsebpénzre” van szükségük vagy azokra a diákokra, akik megélhetésüket vagy tandíjukat prostitúcióval keresik meg. Másrészről elszökött és munkanélküli vagy hajléktalan fiatal férfiak gyakran esnek a kommerciális szex világának csapdájába, míg néhány év múlva már nem lesz igény rájuk. Nagyon kevés férfi prostituált idősebb 30 évnél; a legtöbben közülük 18 és 25 év közöttiek.

Prostitúció: Férfi prostitúció: Homoszexuális prostitúció

Hagyományos, 1.

“Hustler”-ek
Fiatal férfiak nemcsak kültereken várakozva kínálhatják szexuális szolgáltatásaikat (út mellett, vasúti pályaudvarok környékén, stb.), hanem bárokban és videótermekben is. Az „utcai kurvák” és a „bárkurvák” ezért ugyanazok a személyek lehetnek a külterek és belterek között ingázva akár egy napon belül. A hustler-ek nem ugyanazokba a tiszta kategóriákba tartoznak, mint a női prostituáltak. Egyes hustler-ek állandó „bármunkássá” is válhatnak és egy bizonyos bárhoz köthetik magukat, ahol bevételüket megosztják a tulajjal. Másokból “call boy”-ok válnak.

“Erotikus táncosok”
Egyes “table dance” („asztali tánc”) bárok és „szexmozik” félmeztelen vagy meztelen férfi táncosokat mutatnak be férfi vendégeik szórakoztatására. Néhány táncos külön díjazás ellenében, külön termekben privát, „intim szakaszokra” (ún. „intimate sessions”) is elérhetők.

Hagyományos, 2

Kitartott fiúk
Egyes fiatal férfiakat jómódú idősebb férfiak invitálnak meg, hogy maradjanak velük, mint „kitartott fiúk”, azaz mint állandó társak, akik a szobáért, ellátásért és zsebpénzért vagy akár fizetésért cserébe szexuális szolgáltatásokat nyújtanak. E megállapodások közül némelyek csak pár hétig vagy hónapig tartanak, mások sok évig vagy akár évtizedekig is. Ezekben az esetekben természetesen a két férfi közötti viszony alapvető módon megváltozik, és egy idő múlva semmi köze nem lesz a  prostitúcióhoz.

Call boy-ok
Egyes férfi prostituáltak újságokban, „meleg” magazinokban vagy az interneten hirdetik szolgáltatásaikat. Többé-kevésbé a „call-girl”-ökhöz hasonló módon dolgoznak, vagy önállóan, vagy egy ügynökség kötelékében.

Escort-ok
Egyes különösen vonzó, fiatal férfiak leszerződnek egy ügynökséghez és viszonylag jól fizetett  “escort”-okká válnak. Csakúgy, mint a női escortok, meghatározott összeget vagy bevételeik bizonyos részét az ügynökségek kapják. A férfi escort biznisznek már nemzetközi kiterjedtsége van.

Férfi escort service weboldala
Sok országban „meleg” escort szolgálatok hirdetik magukat az interneten. Némelyek országhatárokon átívelő szolgáltatásokat kínálnak. Az itt bemutatott példa több weboldal vegyítése révén készült. (A könnyű azonosíthatóság elkerülése érdekében a nevet és más részleteket megváltoztattunk a hirdetésben, de a tartalom hiteles.)

Elektronikus

Az utóbbi években nemcsak a női, de a férfi prostitúcióban is észlelhető volt az elektronikus üzleti lehetőségek expanziója. Valójában a férfi elektronikus prostitúció is jelentős iparággá nőtte ki magát, habár közel sem olyan kiterjedt, mint női megfelelője. Megint csak megemlítjük, hogy nem szolgálhatunk a jelen keretek között a téma adekvát megvitatásával, de a következő néhány példával legalább a legfontosabb fejlődési irányokat illusztrálni tudjuk.

Telefonszex
A „meleg” telefonszex hasonlóképpen működik, mint a nők és férfiak között: A hívó telefonos összeköttetésbe kerül egy felvétellel vagy egy élő férfival, akivel a hang útján kommunikálhat. A fizetés módja is azonos: hitelkártya vagy speciális telefondíjak. Ugyanakkor természetesen telefonszex „közönséges férfiak” között is létezik, akik nem számítanak fel díjzást vagy hasonlót egymás számára, habár bizonyos esetekben egy ügynökségnek fizetnek, amiért az biztosította a kapcsolat létrejöttét. Újra megjegyzendő, hogy az újabb mobiltelefonok a gyakorlatot új dimenzió hozzáadásával gazdagíthatják.

Fotók, filmek és videók
Azok az előre rögzített, szexuálisan explicit anyagok az interneten, melyek nem interaktívak, nem igazán illenek a jelen kontextusba. Ezek inkább a pornográfia, mint a prostitúció kategóriájába illeszkednek. Az a tény, hogy a felhasználók fizetnek érte, nem változtat ezen. Vannak bizonyos kivételek, de általánosságban véve a szexuális szolgáltatás és a fizetés között túlságosan közvetett a kapcsolat.

Nem interaktív webkamerák
Egyes élő webkamerás közvetítések szexuálisan explicitek, de nem interaktívak. Ezek ugyanakkor kimerítik a prostitúció fogalmát. A néző nem befolyásolhatja a tevékenységet és nem formálhatja azt kívánságai szerint, de széles kínálatból választhatja ki azt, ami legvalószínűbben elégíti ki szexuális preferenciáit. Aztán hitelkártyával fizet is a szolgáltatásért.

Interaktív és kommunikációs webkamerák
Vannak olyan webkamerás közvetítések is, ahol a férfiak interakcióban állnak férfi nézőikkel. Ezek e-mail-en keresztül, vagy közvetlenül a férfiakhoz intézhetik kívánságaikat, hasonlóképpen egy videókonferenciához. Ebben az esetben kétségkívül a prostitúció új formájával állunk szemben, mely az elkövetkezendő néhány évben meglepő irányokba fejlődhet tovább.

“Meleg” webkamerás ügynökség weboldala
Az ilyen ügynökségek kapcsolatot hoznak létre egy férfival vagy férfi párokkal, akik díjazás fejében hajlandók a webkameráik előtt szexuális aktusokat végrehajtani. Ahogy arra az oldalon utalnak, személyes interaktív találkozások is létrehozhatók. (A könnyű azonosíthatóság elkerülése érdekében a nevet és más részleteket megváltoztattunk a hirdetésben, de a tartalom hiteles.) 

Prostitúció: Férfi prostitúció: Heteroszexuális prostitúció

A férfi heteroszexuális prostituáltak általában két fő kategóriába sorolhatók:

1. “On call” férfiak (call boy-ok és escort-ok), és
2. Rövidtávú szeretők

A heteroszexuális és homoszexuális férfi prostitúció sok tekintetben hasonló. Ugyanakkor látnunk kell, hogy van néhány fontos különbség. Egészében véve a szexuális szolgáltatásaikat nőknek áruló férfiak nem tapasztalnak ugyanolyan fokú megbélyegzettséget. Sokuk számára ez csak „részmunkaidős” foglalkozás. Ritkán érzik lealacsonyítva magukat és könnyebbnek találják prostituált karrierjük befejezését is.

On Call

A call boy-ok és escort-ok számára a női vásárlók kiszolgálása eléggé hasonló, mint „meleg” kollégáiké. A nők közvetlenül őket hívják fel, vagy egy ügynökségen keresztül jutnak el hozzájuk, és megbeszélnek eg találkozót. Ugyanakkor van egy különbség: A nők általában többet akarnak, mint szimpla fizikai attraktivitást. Azt várják a férfitól, akit megfizetnek, hogy legyen egy bizonyos stílusa, legyen érzékeny a hangulatukra és képes legyen az értelmes társalgásra. Röviden, a heteroszexuális férfi prostituálttal szemben támasztott elvárások relatíve magasak, ennek megfelelő a díjazásuk is.
Japánban bizonyos drága férfi escort klubok és bárok kizárólag vagyonos női vásárlók ellátására szakosodtak. A fiatal, vonzó férfiak (host-ok) bizonyos részesedést kapnak a mérhetetlenül túlárazott italok bevételéből, ezért arra serkentik a nőket, hogy nagy számlát csináljanak. Hivatalosan nincs szó szexuális szolgáltatások kínálásáról, de mindenki tud kivételekről, különösen a kevéssé elegáns létesítmények esetében.  

Escort szolgálat weboldala nők számára
Egyes ügynökségek pusztán társaságként kínálják escort-jaikat, míg mások női vásárlóik szexuális érdeklődését is felébresztik. Escortjaik szexuális szolgáltatásokat is nyújtanak. Az itt bemutatott példa több weboldal vegyítése révén készült. (A könnyű azonosíthatóság elkerülése érdekében a nevet és más részleteket megváltoztattunk a hirdetésben, de a tartalom hiteles.)

Rövidtávú szeretők

 Több amerikai, európai és növekvő számban japán nő tölti vakációját távoli országokban abból a célból, hogy egy alkalmi szeretővel találkozzanak. Az ilyen fiatalembernél fontosak a fizikai jellemzők. Ennek az ún. női szexturizmusnak  preferált célországai a dél-európai, afrikai és karibi államok, de más, sok munkanélküli vagy alul-alkalmazott férfival rendelkező régiók is kezdenek népszerűvé válni.
A nők gyakran egyedül utaznak és a helyi szállodák alkalmazottjai, pincérek, bárpultosok, kertészek, taxisofőrök, idegenvezetők, életmentők, strandfelügyelők, szuvenír-árusok, stb. körében keresik egzotikus „vakációs barátjukat”, és miután találtak egyet-kettőt, vacsora-meghívásokkal, ruhákkal, ajándékokkal vagy készpénzzel jutalmazzák őket. Némely országban egyes férfiak ugyanakkor nem várnak semmilyen ellenszolgáltatást. Számukra elegendő férfiasságuk és szexuális képességeik bizonyítása.
Ez arra utal, hogy a férfiak ritkán érzik  magukat kizsákmányoltnak, vagy lealacsonyítottnak az ilyen megállapodások miatt. Még ha el is fogadnak ajándékokat vagy pénzt, nem érzik prostituáltnak magukat. Valójában barátaik akár irigyelhetik is őket és nagyobb presztízsre tehetnek szert. Vagyis, a „szexipar” e formája különleges eset, és nem lehet egyszerűen hasonlítani a prostitúció más formáihoz. Ugyanakkor a teljes képet beárnyékolja a HIV/AIDS fertőzöttség magas aránya a fejlődő országok férfilakosságát tekintve, különösen a Karib-térségben és Afrikában.

A női szex-turimus célállomásai
Az egyes európai országokból, Észak-Amerikából, Ausztráliából és Japánból érkező nők (sárga színnel jelölve) alkalmi partnereket keresnek távoli régiókban, különösen a fejlődő országokban (piros színnel jelölve). Preferált célállomások: Dél-Európa, Afrika és a Karib-térség, de újabban Indonézia, Thaiföld és a Fidzsi-szigetek is népszerűvé váltak, csakúgy, mint néhány latin-amerikai ország. Mindazonáltal fontos emlékezni arra, hogy a férfi szexturizmus sokkal kiterjedtebb. Összehasonlítva a kettőt, a női szexturizmus voltaképpen jelentéktelen.

 Nemi erőszak: Bevezetés, 1

Világ-jelentés:  erőszak és egészség, Krug EG et al., eds., World Health Organization (WHO),
Genf, 2002.
A „Nemi erőszakról”  szóló 6. fejezet vázlatáért,
klikkelj ide..
A jelentés teljes szövegéért klikk ide..

 2002-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kiadott egy jelentést az egészségről és erőszakról. Ennek egy hosszabb fejezete a nemi erőszakról (6. fej.). ezt írja:

“A nemi erőszak súlyos és gyakori közegészségügyi  probléma, amely évente milliókat érint világszerte. Ebben sok szociális, kulturális és gazdasági tényező játszik szerepet. A nők elleni nemi erőszak fő oka a nemek szociális egyenlőtlenségee.”

 A jelentés a nemi erőszak következő formáit említi:

• Erőszak a házasságban vagy az együttjárás  során

• Idegenek általi erőszak.

• Rendszeres erőszak fegyveres konfliktus során.

• Nem kívánt szexuális közeledés, vagy szexuális zaklatás, beleértve a szex igényét ajándékok ellenében

• Szexuális visszaélés értelmi vagy testi fogyatékosokkal

• Szexuális visszaélés gyermekekkel

• Kikényszerített házasság vagy együttélés,akár gyermekekkel is.

• A fogamzásgátlók, vagy a nemi úton terjedő betegségek elleni védekezés egyéb módjai alkalmazásának megtagadása.

•  Abortusz kierőszakolása.

• Erőszak alkalmazása a nők szexuális integritása ellen,beleértve a genitális csonkítást és az ellenőrzött, kötelező szüzességet

• A prostitúció kikényszerítését és a szexuális kizsákmányolást célzó emberkereskedelmet.

 A jelentés azt is megállapítja, hogy a nemi erőszak fő célja “gyakran a megerőszakolt egyén feletti hatalom és dominancia kinyilvánítása”..

 Nemi erőszak: Bevezetés, 2

A nemi erőszak legtöbbször nemi szerepen alapuló erőszak. Ahogyan az ENSz  1992-ben megállapította:

“A nemi szerepen alapuló erőszak a diszkrimináció olyan formája, amely súlyosan akadályozza, hogy a nők szabadon élvezhessék egyenlő jogaikat a férfiakkal.  …A hagyományos attitűdök révén a nőket alárendeltnek tekintik a férfiakkal szemben. Vagy mint sztereotip szerepek hordozói, olyan széltében elterjedt szokások elszenvedői, mint a családi erőszak és visszaélések, a kikényszerített házasság,  elősegített halál,sorsdöntő támadások és női körülmetélés. Az ilyen előítéletek és szokások szentesíteni látszanak a nemi szerepeken alapuló erőszakot, mint a nők védelmének és ellenőrzésének formáit.”

Amint látni fogjuk, létezik férfi erőszak férfiak ellen is, továbbá női szexuális erőszak férfiak és nők ellen. Ám az esetek túlnyomó többségében aaz erőszak nagyon is  “gender-alapú”:  Nők az áldozatok, a férfiak pedig a támadók.

Az ENSz a nők diszkriminálása ellen
 1979-ben az ENSz hozott egy Határozatot a nők diszkriminálása ellen, s 1992-ben kiadta a 19. sz. Általános Javaslatát, amelyben leszögezte, hogy a gender-alapú erőszak a diszkrimináció egyik formája. Ennek, és minden más Javaslatának teljes szövegéhez klikkeljen  ide..

 Nemi erőszak: szexuális  zaklatás

Az ENSz 19. Ajánlásában  (1992, lásd  itt ) a szexuális zaklatással is foglalkozott:

“Az alkalmazásbeli egyenlőséget komolyan gátolhatja, ha a nők gender-specifikus erőszakot szenvednek el a munkahelyükön, például szexuális zaklatást.

A szexuális zaklatás olyan, kellemetlen szexuális jellegű viselkedést jelent, mint testi közelekés és érintkezés, szexuális színezetű megjegyzések, pornográfia és szexuális igények mutatása, akár szavakkal, akár cselekvéssel. Az ilyen viselkedés megalázó lehet és  egészségi vagy biztonsági problémát jelenthet, Diszkriminációs jellegű, ha a nő indokoltan gondolja, hogy  ellenkezése kedvezőtlen lenne az alkalmazójához való viszonyra, munkaerőkénti elfogadására, vagy hogy ellenséges munkahelyi légkört teremtene.”

Itt ismét figyelembe kell vennünk, hogy nők és férfiak egyaránt elkövetői vagy áldozatai lehetnek a szexuális zaklatásoknak.  De azt is fontos tudnunk, hogy legtöbbször nők az áldozatai a szexuális zaklatásnak.

Az Egyesült Államokban az  Egyenlő Alkalmazási Feltételek Bizottsága  megállapította, hogy a szexuális zaklatás  sérti a Civil Jogok Törvényét (1964), ezért irányelveket adott ki annak kezelésére. Ezek megállapítják:

“A szexuális zaklatást a kellemetlen szexuális közeledések, szexuális előnyök igénye és egyéb, verbális vagy testi, szexuális jellegű viselkedés jelenti, ha ez a viselkedés explicit vagy implicit módon érinti egy személy munkaerőkénti alkalmazását, gátolja munkahelyi teljesítményét, vagy megfélemlítő, ellenséges, támadó munkahelyi környezetet eredményez.”

A szexuális zaklatás sokféle formát ölthet, az esetebkénti obszcén megjegyzésektől  az állandó csábításig és megerőszakolási kísérletekig. A súlyos és valóban veszélyes eseteket azonban rendszerint büntetni lehet a büntetőjog révén.

Nemi erőszak: A  szexuális  zaklatás  formái

A szexuálisan motivált, testi erőszak nyilvánvaló esetein kívül  is egész sor olyan támadó viselkedés létezik, amelyeket eddig nem vettek elég komolyan. Egy amerikai tanulmány az állami alkalmazottakról a szexuális zaklatás hat formáját állapította meg:

- Kéretlen levelek, telefonhívások, vagy szexuális jellegű anyagok
- Kéretlen és szándékos érintés, odahajlás, sarokba szorítás vagy megcsipés
- Kéretlen,  szexuálisan szuggesztiv pillantások vagy gesztusok
- Szexuális kedvezmények kicsikarása
- Randevúzás kicsikarása

-   Kéretlen szexuális ugratás, viccelődés, megjegyzések vagy kérdések

Senkinek sem meglepő, hogy az 1995-ben készült tanulmány szerint sokkal több nő szenvedett el ilyen megalázó viselkedést, mint férfi.  Az alábbi grafikon bemutatja, hogyan alakult a helyzet, 14 éven át.  Alig hihető, hogy ez a mérleg sokat változott volna azóta.

Szexuális zaklatás az USA  állami munkahelyein

Hány alkalmazott tapasztalt szexuálisan zaklató viselkedést az utóbbi két évben?
A statisztika szerint sokkal több nő, mint férfi (kék) tapasztalt szexuális zaklatást.
Forrás: Sexual Harassment in the Federal Workplace: Trends, Progress, Continuing Challenges
A Report to the President and the Congress of the United States by the U.S. Merit Systems Protection Board. A teljes szövegért klikkelj  ide..

Nemi erőszak: A szexuális zaklatás formái, 2

Az USA  Oktatási  Minisztériuma  2001ben felülvizsgálta a hallgatók szexuális zaklatásával  kapcsolatos irányelveit (1).  Megállapította, hogy

“A szexuális zaklatás nem kívánatos, szexuális jellegű viselkedés. Megnyilvánulhat kellemetlen szexuális közeledésben, szexuális előnyök követelésében és egyéb,verbális, nonverbális, vag testi, szexuális jellegű magatartásban. Egy hallgató szexuális zaklatása a szex miatt meggátolhatja vagy korlátozhatja, hogy a hallgató részt tudjon venni az iskolai program által nyújtott, kedvező lehetőségekben.”

 Ám az új vezérfonalak is hangsúlyozzák:

“Fontos tudni, Hogy a szexuális zaklatás tiltása…nem vonatkozik a jogos, nem-szexuális érintésre, vagy más, nem szexuális magatartásra. Például  amikor egy főiskolai sportvezető megölelget egy hallgatót, aki gólt rúgott, vagy egy óvónő  ölbe vesz és vigasztal egy kisgyermeket, ezek nem tekinthetők szexuális harassment. Similarly, one student's demonstration of a sports maneuver or technique requiring contact zaklatásnak. Ám bizonyos körülmények esetén a nem-szexuális vislkedésnek is lehet szexuális háttere  és szexuális zaklatás válhat belőle.  Például egy tanár ismételt ölelései  nem megfelelő körülmények esetén zaklató helyzetet teremthetnek.”

Ez utóbbi figyelmeztetés egy dilemmára  és a szexuális zaklatás elleni törvényekkel való, esetleges visszaélésre utal. Bár sok a nyilvánvaló eset, de vannak olyanok is, amelyeket eltérően lehet megítélni.  Bizonyos szavak és gesztusok félreérthetőek.  Egy ölelést, amely teljesen ártalmatlannak tűnik az egyik ember számára,  egy másik szexuális tartalmúnak láthat. Végül is a különböző kulturális háttérrel rendelkező emberek gyakran egészen eltérő hagyományok, szokások és érzelmek alapján ítélik meg a testi közelség fokozatait, vagy a másik érintésének gyakoriságát.  Mindenesetre az USA-hoz hasonló, multikulturális környezetben  sok pedagógus elbizonytalanodott és túl óvatossá vált abban, hogy milyen közel kerülhet tanítványaihoz.  Ez valami mesterként emocionális távolság-tartáshoz vezethet, s így hiányozhat a melegség a tanár—diák  viszonyból.  Vagyis, bár a szexuális zaklatás ellen küzdeni kell, de ugyanúgy el kell kerülni a testi vagy verbáűlis családiasság minden mozzanatának elítélését is.

 (1) U.S. Department of Education: Revised Sexual Harassment Guidance:  Harassment of Students by School Employees, other Students, or Third Parties. A teljes szövegért klikkelj  ide..

 Nemi erőszak: A szexuális zaklatás  formái, 3

Egy amerikai jelentés az  iskolai szexuális zaklatásról  a 8—11. osztályosokat  (14-17 évesek)  mérte fel.  Megállapította, hogy  a fiú és lány tanulók  négyötöde tapasztalta már  a szexuális zaklatás valamiulyen formáját az iskolában.  Sőt, a jelentés szerint  „gyakran történik szexuális zaklatás – szavakkal vagy viselkedéssel – a tanárok orra előtt;  már az alsó tagozaton megkezdődhet, és egyaránt bosszantja a lányokat és a fiúkat.”  Végeredményben „A szexuális zaklatás része az iskola mindennapi életének.” (1)  Egy másik jelentés az egyetemeken, főiskolákon előforduló szexuális zaklatásokról  a  18-24  éves hallgatóknál megállapította, hogy „közel kétharmaduk szerint már találkoztak szexuális zaklatással  az egyetemen” és hogy „a hallgatók közel egyharmada tapasztalt testi zaklatást, pl.szexuális célzatú megérintést, markolászást, csipkedést.”  A jelentés végül megállapította, hogy „a leszbikus, meleg, biszexuális vagy transzgender hallgatókat sokkal inkább zaklatják szexuálisan, mint a heteroszexuálisokat.” (2).

 Nem biztos, hogy általánosan érvényes következtetéseket lehet levonni  ezekből a tényekből. Például egy  Finnország-i szexuális felmérésben  megkérdezték, volt-e részük szexuális zaklatásban  18 éves koruk előtt.  A válaszok általában hasonlítottak más finn és amerikai válaszokhoz:  a nőket és a homoszexuális férfiakat gyakrabban zaklatták szexuálisan, mint a hasonló korú heteroszexuálisokat. Az arányok azonban nagyon különböztek:  csak a nők 17%-a és a férfiak 8%-a jelzett ilyen tapasztalatot.  Másrészt viszont közülük sokakat  nemcsak egy személy, hanem többen (barátok és idegenek stb.) is zaklattak.   

Ezek az eltérő adatok jelentős kulturális különbségeket tükrözhetnek az USA és Európa között, nemcsak magában a viselkedésben, hanem abban is, ahogyan ezt a megkérdezettek látják, a kutatók pedig vizsgálják.  Könnyen lehet, hogy egyes kultúrák szexuálisan agresszivebbek, mint mások.  De az is lehet, hogy egyesek szenzitivebbek a szexuális zaklatás egész témájára. Végül pedig a különböző országokban használt, eltérő kutatási módszerek gyakran megnehezítik az érvényes összehasonlításokat.

(1) AAUW: Hostile Hallways - Bullying, Teasing, and Sexual Harassment in School (2001).
 A teljes szövegért klikkelj  ide..
(2) AAUW: Drawing the Line - Sexual Harassment on Campus (2006). A részletekért  klikkelj  ide..

Szexuális  zaklatás Finnországban
A grafikon a 18 év alatti, tizenéves nők és férfiak (kék) százalékarányát mutatja, akiket különböző személyek szexuálisan zaklattak.
Forrás: O. Kontula and E. Haavio-Mannila, Sexual Pleasures - Enhancement of Sex Life in Finland, 1971-1992,

Szexuális erőszak: Megerőszakolás

A múltban a nemi erőszakot gyakran nagyon szűk értelemben, mint „kikényszerített szexuális közösülés” használták, közösülés alatt vaginális közösülést, azaz a koituszt értve. Ennek eredményeképpen sok erőszakos szexuális cselekedet nem minősült nemi erőszaknak és nem is akként emeltek ellene vádat, ide értendő például a kényszerített manuális, orális és anális közösülés nőkkel vagy férfiakkal. Az ilyen viselkedést szexuális támadásként büntethették, de soha nem olyan súlyosan, mint a megerőszakolást. Továbbá sok büntető törvénykönyv nem tartalmazott a feleségüket megerőszakoló férjek, vagy a prostituáltat megerőszakoló kliens elleni törvényt.
Időközben, nagyrészt a nőmozgalom felvilágosító törekvéseinek köszönhetően sok jogrendszer megreformálta a vonatkozó törvényeit. Ezek most már elismerik az alábbi két tényt:

- a megerőszakolás nem is annyira szexuális, mint inkább erőszakos bűncselekmény és
- a nemi erőszak semmi esetre sem korlátozódik egyfajta szexuális tevékenységre.

Ma már azt is tudomásul veszik, hogy mind a nők, mind a férfiak lehetnek áldozatok, és hogy egy házastárs vagy egy prostituált megerőszakolása ugyanolyan bűncselekmény, mint bármely más nemi erőszak.
A mai helyzet megtárgyalása előtt azonban hasznos lehet egy pillantást vetni a nemi erőszak történetére.

 Nemi erőszak: Történelmi jegyzetek

Az ókori görög mitológiában Zeusz, a főisten néhány esetben egy-egy halandóba szeretett bele - Europa hercegnőbe és egy Ganümédész nevű ifjúba. Miután elrabolta őket és szeretkezett velük, bőkezű jutalmat is adott: Európát Kréta királynőjévé, Ganümédészt pohárnokává tette.
Az ókori Róma alapításának mítosza sokszoros nemi erőszaktételről tanúskodik: Mivel a város nem rendelkezett a népesség folyamatos növekedéséhez szükséges számú nővel, meghívta a szomszédos szabinokat egy vallási ünnepre. Az ünnepségek közepén a házigazdák hiretelen rátámadtak vendégeikre, majd elrabolták és megerőszakolták a szabin nőket. Erőszaktevőikkel házasságot kötve a nők a római polgárok várva várt új generációjának adtak életet.
Ez az ókori mítosz a nemi erőszak mögött álló két motívumra is utal: spontán szexuális impulzus (Zeusz) és előre megfontolt leigázás (Róma városa). Ezek a hajtóerők gyakran keverednek, és ez emberi történelem mai napjáig nyomon követhetőek.

Nemi erőszak az ókori görög és római mitológiában
(Balra) “Europa elrablása”: Hogy a hercegnő közelébe juthasson, Zeusz bika alakját öltötte magára. Amikor a hercegnő felmászott a hátára, Zeusz elrabolta őt. Első századi pompeii falfestmény részlete.
(Ganümédész elrablása érdekében Zeusz sas alakját öltötte magára.)
(Jobbra) “A szabin nők elrablása” Nicolas Poussin (1594–1665) festményének részlete

Nemi erőszak:  Történelmi jegyzetek, 2

A National Organization for Women (NOW, ~Nők Országos Szervezete), egy nagy és befolyásos feminista csoport az Egyesült Államokban, folyamatosan küzd a nők elleni erőszak minden formájával szemben. Részletekért kattints a logo-ra.

Az ókori Rómában és sok más ókori kultúrában a nők elleni erőszak mindenekelőtt a családjuk ellen irányuló cselekedet volt. Nem az ő beleegyezésének a hiánya volt a döntő kérdés. Ahogy azt a mitológiai példákban láthattuk, az erőszakos szöktetés és a nemi erőszak gyakran együtt járt, és a nő családjától való elrablása számított a legsúlyosabb tettnek. Az effajta sértés halálbüntetést is vonhatott maga után, de járhatott a nő apjának vagy férjének fizetett díjjal is. Egy szűz megerőszakolása különösen súlyos bűntettnek számított. A feleségeket, a prostituáltakat és a rabszolgákat jogi értelemben nem lehetett megerőszakolni. Nem volt joguk ellenállni a szexuális kezdeményezésnek. Mielőtt az USÁ-ban a polgárháború (1861-65) után betiltották volna a rabszolgaságot, a déli államok tartották a régi törvényeiket. Ennek értemében a fekete női rabszolgák szexuálisan hozzáférhetők voltak fehér gazdáik számára, és bármineű ellenkezés hiábavaló volt. Azonban a fehér nőket megerőszakoló fekete férfiakat kivégezték, gyakran az ügy pártatlan megtárgyalása nélkül. A fekete nők megerőszakolásával megvádolt fehér férfiakat ritkán büntették bármilyen mértékben is. Az amerikai, nemi erőszakra vonatkozó törvények hosszú időn keresztül kiegyensúlyozatlanok maradtak: Az USÁ-ban a 20. század folyamán a nemi erőszak miatt kivégzett férfiak 90%-a fekete volt. Ez ugyanakkor nemcsak igazságtalan volt. A nemi erőszakra vonatkozó törvények végrehajtásának volt egy másik súlyos hibája:   a bíróknak és esküdteknek gyanúval kellett kezelniük a megerőszakolás okán történő vádemeléseket, így nem voltak mindig pártatlanok. Túl gyakran történt meg, hogy a női áldozatnak nem hittek, sőt valójában támadták őket a bíróságon. Személyiségüket és szexuális erkölcsüket kérdőjelezték meg, és magánéletük legapróbb részleteit nyilvánosan vették górcső alá. Röviden szólva, a nemi erőszak áldozatai nagy eséllyel viktimizálódtak másodszorra is a jogi rendszer által. Amikor az 1960-as években egy újra fellendülő nőmozgalom kezdte megcélozni ezeket a problémákat, történt némi említésre méltó fejlődés.A korai 1970-es években például a National Organization for Women (NOW, ~Nők Országos Szervezete) kapányba kezdett a nemi erőszak erőszakos bűncselekményként való újradefiniálásáért, és országszerte Nemi Erőszak Krízisközpontok felállításáért, ahol szexuális támadások áldozatai kérhetnek segítséget, támogatást és tanácsot. Továbbá, az USÁ-ban és más országokban  a  házastárs vagy a prostituáltak megerőszakolása is bűncselekménnyé vált.

 Nemi erőszak: Történelmi jegyzetek, 3

Az utóbbi évtizedek törvénymódosításai sok országban eredményeztek nagyobb méltányosságot, és biztosítanak nagyobb védelmet a nemi erőszak áldozatainak. Többé már nem kell bizonygatniuk, hogy „ a végletekig ellenálltak”, hogy bizonyítsák beleegyezésük hiányát. Ezen felül a törvények maguk ma már gyakran nem-semleges meghatározásokat használnak, mint például „szexuális támadó”, ami mindkét nemre alkalmazható, és azzal a további előnnyel is jár, hogy a szexuális erőszak bármely formájára vonatkozhat, nem kizárólag az erőszakos koituszra.
További, nagyon fontos lépés történt 1998-ban, amikor az ENSZ  Büntető    törvényszéke Ruandában háborús bűnné nyilvánította a szexuális erőszakot. A nemi erőszak az idők kezdete óta a háború eszköze volt, és mint ilyet, már a Bibliában is említették. Még inkább, mint bármi más, a nemi erőszak az ellenség megalázását szolgálja a lehető legnagyobb mértékben, főleg, ha a nők teherbe esnek és arra kényszerítik őket, hogy kihordják a nem kívánt gyermeket. Az ókori perzsa, görög és római hadsereg szokásszerűen erőszakolt meg nőket és fiatal férfiakat a leigázott városokban. A keresztény középkorban az első hadi törvénykönyvek elkezdték tiltani és büntetni az ilyen cselekedeteket. Azonban, ahogy azt minden történelemszakos diák és tulajdonképpen minden újságolvasó ember tudja, a mai napig továbbra is ez zajlott és zajlik sok háborúban, gyakran a katonai vezetők engedélyével.  Hosszú idő telhet el addig, amíg az erőszak eme formáját hatékony kontroll alá vonják, de a ruandai ítélet legalább egy igéretes precedenst állított fel.

Nemi erőszak és háború
A kép a trójai háború egy epizódját ábrázolja: Aiax kirángatja a templomból Kasszandrát, hogy megerőszakolja őt. (ókori görög vázafestmény az i.e. 4. századból)

 Nemi erőszak: Definíció

A nemi erőszakot jelentő angol ”rape” szó a latin “rapere”  (=erőszakkal megragadni) igéből származik. Ahogy láthattuk, eredetileg egyszerre vonatkozott az elrablásra és a szexuális támadásra, mivel azok ugyanazon tett két oldalát jelentették. A szónak még ma is fennmaradt némi nem-szexuális konnnotációja (lásd pl. a “rape of a country” =egy ország meggyalázása kifejezésben vagy Alexander Pope 1712-es “The Rape of the Lock” című versében). A jelen kontextusban az alábbi definíciónak megfelelően használjuk a kifejezést:

A nemi erőszak olyan szexuális érintkezés, ahol a felek egyike nem adta érvényes beleegyezését.

Ez a definíció a szexuális erőszak minden formájára illik, de nem osztja mindenki. Sok törvényhozás sokkal szűkebben értelmezi a nemi erőszakot, azt a „beleegyezést nélkülöző vaginális közösülés”-re korlátozza, és ez egyértelműen nem foglalja magában az orális és anális közösülést. Más törvényhozásokban ezeket is belefoglalják, de csak akkor, ha azok pénisz általi behatolással is jártak. Mások megijnt messzebbre mennek és belefoglalják a tárgyakkal, pl. seprűnyéllel, üveggel, vibrátorral, stb. történő penetrációt is. Megint mások ide tartozónak tekintik a maszturbációra való kényszerítést és a nemi szervek puszta felfedését is. Egyes jogi meghatározások csak a nők elleni nemi erőszakot fedik le, és a férfiak ellen elkövetett nemi erőszak eseteit külön törvények szabályozzák. Végül pedig, nincs univerzális megegyezés atekintetben, hogy mikor van szó érvényes beleegyezésről. Végül is, még hogyha gyakorlatilag meg is adják a beleegyezést, az érvénytelen lehet, mivel a beleegyező személy kiskorú, vagy mentálisan sérült, fenyegetett, vagy valamilyen módon kényszerítik, avagy alkoholos vagy más befolyásoltság alatt áll. Az ilyen esetek is büntetendők, habár ezeket eltérően kezelik a különböző országokban.

 Nemi erőszak: Női áldozatok

Ahogy azt a jelen kurzus előző fejezetei demonstrálták, az emberi szexuális viselkedés változatosságának elvileg nincsenek határai. Bármely ilyen viselkedés lehet ugyanakkor kényszerített, s definíciónk szerint bármely ilyen jellegű kényszerítés nemi erőszaknak számít. Azonban az eltérő jogi hagyományok miatt ezek közül nem mindent büntetnek mindenhol. Nyilvánvaló, hogy ez a bevezető kurzus nem mehet bele a részletekbe, de a tájékozódás érdekében hasznos lehet a legfontosabb nemi erőszakoknak egy rövid listáját közölnünk:

Gyermekek elleni nemi erőszak
Amikor felnőtt személyek lépnek szexuális kontaktusba gyermekekkel, akkor a definíció szerint magától értetődően nemi erőszakról van szó, bármifélék legyenek is a körülmények.  Ekkor törvény szerinti nemi erőszakról („statutory rape”) beszélünk, mivel a gyermek nem adhat jogilag érvényes beleegyezést. Amennyiben szülők vagy testvérek is érintettek, az eset egyben az incesztus fogalmát is kimeríti.

Törvény szerinti nemi erőszak
Általában a törvény igyekszik megvédeni a tizenéveseket a felnőtt személyek ártalmas kezdeményezéseitől azáltal, hogy megállapítanak egy minimális „beleegyezési korhatárt”. A kiskorú tinédszerek nem adhatnak törvényes beleegyezést, és a velük való bármely szexuális kontaktus nemi erőszaknak számít. Mindazonáltal az eltérő országokban eltérő beleegyezési korhatárok vannak érvényben.

Ismerős által elkövetett nemi erőszak
Némely nőket olyan személyek erőszakolják meg, akiket az áldozat ismer (barátok, randevúpartnerek). A bizalom ilyen megtörése minidg sokkoló az áldozat számára, de gyakran nem könnyű büntetni, mivel a támadó gyakran azt állítja, hogy a nő belegyezését adta. A látványos esetek néha felmentéssel, néha elítélő ítélettel végződtek. 

Házastársi nemi erőszak
A múltban a házastársak közt történő nemi erőszak nem számított bűncselekménynek, de az utóbbi évtizedekben a jogreformok révén az ilyen eseteket is egyre inkább lefedi a törvény. Az áldozat számára az ilyen fajta háztartáson belüli erőszak is igen traumatikus hatású lehet, mivel a nő általában nagyon nehezen jut segítséghez.  

Idegen által elkövetett nemi erőszak
A nemi erőszak más eseteihez viszonyítva az ilyen tipísú bűncselekmény relatíve ritka. Ugyanakkor az áldozat számára általában igen traumatikus hatású, és az elkövető gyakran különösen erőszakos vagy veszélyes.

Prostituált ellen elkövetett nemi erőszak
A veszélyeztetett környezetben (utcán, egy lakásban egyedül, vagy ’on call’) dolgozó prostituált ki van téve az agresszív vagy súlyosan zavart kliensek általi megerőszakolás és/vagy fizikai károkozás veszélyének. Amely országokban a prostituált jogait elismerik, ott a támadót vád alá lehet és fogják is helyezni.

Csoportos nemi erőszak
Egyes esetekben három vagy több férfi vesz részt az egyetlen áldozat elleni nemi erőszakban. Ez a három vagy több férfi által elkövetett csoportos nemi erpszak gyakran különösen erőszakos és megalázó, mivel a férfiak egy gyakran magát megerősítő csoport-mentalitást vesznek fel, amely gyakran felerősödik a bűncselekmény elkövetése során. Ily módon a férfiak mint csoport, olyan szélsőségekig mehetnek el, amit mint egyének elkerülnének. Az effajta nemi erőszakot az angol szleng-ben „gang bang”-nek hívják, de időközben a kifejezést egyre inkább alkalmazzák a beleegyezéses esetekre is, például a “swingerek” találkozóira.

Nemi erőszak mint kínzás
A nemi erőszakot gyakran használják női és férfi foglyok kínzásának részeként.  

---

Megjegyzés: Az oldal tetején látható kép  a “Lucretia megerőszakolásá”-nak,  Tiziano (kb. 1490 – 1576) egy festményének részletét ábrázolja. Lucretia, a régi római történelem legendás alakjának történetét egy ókori történész, Titus Livius (i.e. 59 – i.u.17) beszélte el. Miután megerőszakolták, megölte magát, ezáltal a római női hősiesség egyik példaképévé vált. Lásd még “Lukrecia megerőszakolása”-t (1594), William Shakespeare egy elbeszélő költeményét, és Benjamin Britten 1946-os operáját, a „Lukrecia megerőszakolásá“-t.

 Nemi erőszak: Női áldozatok: A nemi erőszak lényege

Mára felismerték, hogy nemcsak az áldozat testébe való vaginális, orális vagy anális behatolás meríti ki a nemi erőszak fogalmát. A nemi közösülés bármely formája, mely nélkülözi a partner érvényes beleegyezését, nemi erőszak. A beleegyezés hiánya az, ami bűncselekménnyé teszi. A nemi erőszak meghatározó jellemzője ennél fogva nem egy bizonyos szexuális cselekedet, hanem egy személy testi és lelki integritásának  a megsértése.

A nemi erőszak lényege az erőszak és a hatalommal való visszaélés. Nem a kontrollálhatatlan vágy vagy szexuális túlhajtottság kifejeződése, hanem a düh és gyűlölet manifesztációja.

A nemi erőszak áldozatai számára éppen ezért a legnagyobb trauma nem valamelyik szexuális részlet, hanem az erőszak, a tehetetlenség és beszennyezés élménye.

Szexuális támadások veszélyének tudata Egy kisméretű, zöld, ruhán és kabáthajtókán viselhető szalag, melyet a szexuális támadások áldozatai támogatásának kifejezéseként használnak.	Amennyiben nemi erőszak történt, minden lehetségeset meg kell tenni az elkövető letartóztatásának és bíróság elé állításának érdekében. Ez legtöbb esetben az áldozat segédletét igényli. Ugyanakkor ő általában meglehetősen zavart állapotban van, és segítségre van szüksége az élmény feldolgozásához. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a rendőrség és az orvosszakértők szorosan együttműködjenek annak érdekében, hogy a szükséges bizonyítékok felkutatása során ne traumatizálják még inkább az áldozatot.   Számos országban sokat fejlődött ez a fajta együttműködés az utóbbi években. Ezzel egyidejűleg a rendőrtisztek és orvosok érzékenyebbé váltak az erőszak áldozatának szükségletei iránt. Bármely esetben, az áldozatnak a nemi erőszak megtörténte után azonnal meg kell kísérelnie:
biztonságos helyre jutni, távol a támadótól (saját otthonába, egy barátja otthonába, egy kórházi rendelőbe, egy rendőrőrsre) orvosi segítséghez jutni. Nem szabad ruhát cserélnie vagy megmosakodnia. Az orvosok és nővérek erőszakosságot kimutató teszteket végeznek és bizonyítékokat szolgáltatnak. Eközben a lehetséges sérüléseket is diagnosztizálhatják és kezelhetik. jelenteni a bűncselekményt a rendőrségnek és részletes információval szolgálni számukra a támadásra vonatkozóan. Ez segíthet nekik az erőszaktevő letartóztatásában.
Ha ezeket az azonnali lépéseket megtették, a nemi erőszak áldozatainak célszerű (nemierőszak-specialistával történő személyes vagy csoportos) tanácsadást keresniük. A pszichológiai trauma súlyos és hosszantartó lehet. Az áldozatnak nem kéne egyedül próbálni megbirkózni a történtekkel.

 Nemi erőszak: Női áldozatok: Az áldozatok segítése, 2

A támadás utáni első pár napban illetve héten az áldozatok általában különböző pszichológiai problémákat tapasztalnak, amiket illetően a skála a koncentrálási nehézségektől, általános idegességtől, irritabilitástól és rendszertelen alvástól a visszatérő rémálmokig, fleshback.ekig és szorongásrohamokig terjed. A támadás egyes részeteivel kapcsolatos emlékek bizonyos fokig elnyomódhatnak, vagy az áldozat gondolatban újra és újra végigélheti azokat. Az ilyen élmények akár hónapokon át folytatódhatnak. Egyes esetekben  a nem kívánt terhességtől vagy szexuális úton terjedő betegségtől is tartani kell. Ezek tesztelése némi időt vehet igénybe. Ez a másik oka annak, amiért fontos a tartós orvosi felügyelet.

Az áldozatok különbözőképpen küzdhetnek meg a traumával. Egyesek nem tudják elfojtani érzéseiket: Sírnak, reszketnek a dühtől, vagy kényszeredetten nevetnek. Mások kívülről nyugodtnak és racionálisnak tűnhetnek, de ez csak belső zűrzavarukat fedi. Sokan akár tagadásban is lehetnek, mivel a valóság túlságosan fájdalmas ahhoz, hogy emlékezzenek rá. Egyes kutatók egy kétfázisú “Nemi erőszak trauma szindrómá”-ról beszélnek, mely kezdetben az orvosi értelemben vett sokkhoz hasonlít, kásőbb pedig a poszttraumás stressz szindrómára (PTSD).   
A nemi erőszak áldozatai gyakran érzik úgy, hogy becspták őket és gyanakvóvá válnak. Izolálódhatnak, megnehezítve így azt, hogy mások segítsenek nekik. Ugyanakkor azonban a pszichológai segítség elengedhetetlen a felépülésükhöz. A családtagoknak, barátoknak, tanácsadóknak és terapeutáknak türelemmel kell lenniük, és ítélkezés nélkül meghallgatniuk az áldozatot, feltétel nélküli támogatást kínálva. Fontos továbbá megértetni az áldozattal, hogy nem hibáztatható azért, ami történt vele.
Ma sok országban léteznek krízisközpontok és forró-vonalak a nemi erőszak áldozatai számára, melyek tanácsokat és segítséget nyújtanak. Nemcsak az áldozatok, de a családtagok és barátok számára is hasznos lehet felvenni velük a kapcsolatot. Ugyanakkor az áldozatokat nem szabad erőltetni a kapcsolatfelvételre. Még ha minden szükséges segítséget megkapnak is, az áldozatoknak szükségük van időre a történtek feldolgozásához. 

Egy, a szexuális támadások ellen fellépő amerikai szervezet

A Rape, Abuse & Incest National Network (~Megerőszakolás, Abúzus & Incesztus Országos Hálózata) az USA legnagyobb szexuális támadás-elleni szervezete. A RAINN működteti a National Sexual Assault Hotline-t (Országos Szexuális Támadás Forróvonal) és programokat szervez a szexuális támadások megelőzéséért, az áldozatok segítéséért, és az elkövetők felelősségrevonásának biztosításáért. (Részletekért kattints a logo-ra.)

 Nemi erőszak: Férfi áldozatok: Bevezetés

Az a tény, hogy a nemi erőszak lényege nem a szexuális vágy, hanem az erőszak, elég evidenssé válik, amikor férfiak férfiakat erőszakolnak meg. Ez már Lót bibliai történetében is világos volt. Amikor két idegen férfi (valójában angyal) számára biztosított menedéket otthonában, Szodoma városának minden lakója, “fiatalok és öregek, az utolsó szálig mindenki körülvette a házat”  és követelte Lóttól, hogy adja ki vendégeit, hogy megerőszakolhassák őket (Genezis 19:4). Világos, hogy ezek között az emberek között nem mindenkit, az utolsó szálig homoszexuális vágy hajtott . Ehelyett megátalkodott idegengyűlöletüket akarták demonstrálni azzal, hogy a lehető leggyalázatosabb módon megsértik a vendégjogot. (Emiatt utasították vissza Lót ajánlatát, hogy inkább lányait erőszakolják meg). A nemi erőszak a megvetés legerősebb kifejezése volt, a leigázás végső formája. Ebből következően a győztes ókori hadseregek számára elvi kérdés volt a legyőzött sereg katonáinak megerőszakolása. Ezek ilyen megalázása teljesítette ki a győzelmet.

 Nemi erőszak: Férfi áldozatok, 2

Az áldozatok megalázása volt mindig a férfiak megerőszakolásának célja, ahogy ma is az. Valójában, paradox módon egyes esetekben a melegellenes erőszak egy formájával állunk szemben, azzal a móddal, ahogyan a heteroszexuális férfiak kifejezik a homoszexuálisok iránti gyűlöletüket. A kényszerített orális vagy anális közösülés során átkozzák és sértegetik áldozataikat. Egyes jogszabályokban ezt a fajta erőszakot “gyűlölet-bűncselekményként” azonosítják. Az effajta gyűlölet-bűncselekmények a támadás minden fajtáját magukba foglalják, és egy kis hányaduk szexuális támadás.
Ha a nemi erőszakot a fogságba ejtett ellenség kínzásaként alkalmazzák, ugyanazt a mintázatot találhatjuk meg. A kínzók is gúnyolják áldozataikat a támadás alatt, és néha nők  közreműködésével vagy jelenlétével fokozzák a megalázó hatást.
Eltekintve az ilyen extrém és ritka esetektől, a férfiak ellen elkövetett nemi erőszak leggyakrabban börtön-körülmények között zajlik, ahol az erősebb bentlakók hatalmat gyakorolnak a fiatalabbak és gyengébbek felett. Nem ritkán fordul elő, hogy ezek a helyzetek csoportos nemi erőszakká fajulnak. Ugyanakkor a legtöbb, férfiak ellen elkövetett nemi erőszak a börtönök falain kívül történik.

Gyűlölet-bűncselekmények Kanadában 2001-ben és 2002-ben
(Áldozatkategóriák százalékban)
Kanadában a gyűlölet-bűncselekményeket "rasszon, nemzeti hovatartozáson vagy etnikai eredeten, nyelven, bőrszínen, vallási hovatartozáson, nemen, életkoron, mentális vagy fizikai fogyatékosságon, szexuális orientáción vagy bármely más, hasonló tényezőn alapuló torzítás, előítélet vagy gyűlölet által motivált” támadásokként definiálták. Ahogyan azt a fenti rendőrségi statisztika mutatja, a nemkeresztény (zsidó és muszlim) és a nemfehér rasszok (fekete, ázsiai származás) jelentik a gyűlölet fő célpontjait. A homoszexualitás, a támadások 9%-át motiválta, szintén jelentős tényező: “A szexuális orientációjuk miatt célkeresztbe kerülő  egyének más csoportok tagjainál nagyobb eséllyel válnak erőszak áldozataivá, beleértve a támadásokat.” Mindenestre a szexuális támadások az ilyen eseteknek csak kis részét teszik ki. Forrás: Statistics Canada (The Daily, 2004, június 1.)

 Nemi erőszak: Férfi áldozatok, 3

A becslések szerint a nemi erőszak összes felnőtt áldozata közül 10% férfi. Ugyanakkor erős a sejtés, hogy a legtöbb, férfiak ellen elkövetett nemi erőszakot nem jelentik az áldozatok. A pontos számokra nehezen lehet szert tenni, mivel a férfiak gyakran vonakodnak elmondani bárkinek, hogy megerőszakolták őket. Sokan félnek attól, hogy homoszexuálisnak bélyegzik őket, és általánosságban kevés együttérzésre számítanak a hatóságok, a családjuk, barátaik és ismerőseik részéről. Még inkább, mint a női nemi erőszak esetében, az emberek a férfi nemi erőszakkal szembesülve hajlamosak az „áldozatot hibáztatni”.
A legtöbb, szexuálisan érett férfiakkal szemben elkövetett nemi erőszak kültereken történik: eldugott sikátorokban, parkokban vagy elhagyatott, távoli helyeken, vagy kocsikban, ha stoppos az érintett.  A kamaszfiúk nagyobb eséllyel válnak áldozatokká, mint a felnőtt férfiak.
A férfiak ellen elkövetett nemi erőszak általában kényszerített orális és/vagy anális közösülés formáját ölti. Néhány támadó kényszeríti az áldozatot a különféle szexuális tettekre és a fizikai fenyegetés sem ritka, beleértve késekkel, lőfegyverekkel vagy más fegyverekkel való fenyegetést sem. A férfi nemi erőszak áldozatai a nőkhöz képest szintén nagyobb eséllyel szenvednek el súlyos sérüléseket.
Néhány nagyon ritka esetben nők erőszakolnak meg férfiakat, például pisztollyal kényszerítve őket kunnilingvációra.

 Nemi erőszak: Férfi áldozatok: Az áldozatok segítése

Amit a  a nemi erőszak női áldozatainak segítségnyújtásáról elmondtunk, az a férfi áldozatokra vonatkozóan is érvényes. A támadás után, amilyen gyorsan csak lehet, nekik is meg kell kísérelniük

• biztonságos helyre jutni,
• orvosi segítséget keresni és a fizikai bizonyítékokat biztosítani,
• a bűncselekményt jelenteni a rendőrségnek és segíteni őket az elkövető letartóztatásában.

Amint ezeket az azonnali lépéseket megtették, a nemi erőszak áldozatainak is célszerű tanácsadást igénybe venniük, mert a pszichológiai trauma súlyos és hosszantartó lehet. Az áldozatnak nem volna célszerű azzal próbálkoznia, hogy egyedül küzdjön meg vele. A férfi áldozatok is ugyanazokat a problémákat tapasztalhatják, mint a női áldozat: idegesség, szorongás, flashback-ek, álmatlanság, visszatérő rémálmok, érzelmi izoláció és depresszió. Röviden szólva ők is szenvedhetnek a “nemi erőszak trauma szindrómától”, ami az első szakaszban az orvosi értelemben vett sokkos állapotra hasonlít, a második szakasz pedig a poszttraumás stressz zavarra (PTSD).
Ugyanakkor mindezeken felül a férfi áldozatoknak gyakran további speciális nehézségekkel kell szembenézniük, mivel mind az áldozat, mind az elkövető férfi volt.

 Nemi erőszak: Férfi áldozatok: Az áldozatok segítése, 2

Mivel a férfiak ellen elkövetett nemi erőszak során legtöbbször azonos nemű a két fél, a homoszexualitás problematikája mindig a levegőben van. Ezen oknál fogva sok áldozat vonakodik jelenteni az esetet: Nem akarják, hogy „homoszexuálisnak” címkézzék őket”. Ugyanakkor, ahogy azt már többször hangsúlyoztuk, a nemi erőszak erőszakos bűncselekmény, és a szexuális orientáció egy ettől teljesen különböző kérdés. Valójában sok esetben mind az elkövető, mind az áldozat heteroszexuális beállítottságú. Még hogyha valamelyikük (vagy mindkettejük) „meleg” is, ez sem változtat azon a tényen, hogy erőszakos támadás elkövetéséről van szó. Ez esetben csakis a támadás és az áldozatra gyakorolt, gyakran pusztító hatású következmények a releváns kérdések.
Ezt sokszor még az áldozatok is nehezen értik meg. Ahogy a női áldozatok, úgy a férfiak is hibáztathatják magukat, hogy ők provokálták a nemi erőszakot, vagy hogy nem álltak ellen eléggé. A női áldozatokkal ellentétben azonban egyes férfiak azért hibáztatják magukat, mert élvezték. Ez azért történik, mert a körülmények ellenére a férfiak adnak némi szexuális választ vagy akár ejakulálnak is. Valójában sok elkövető törekszik arra, hogy áldozata ejakuláljon, mivel ez teszi teljessé a megalázását. Mindazonáltal az áldozat nemi erőszak során adott szexuális válasza nem jelenti a beleegyezését vagy az élvezetét. Pusztán akaratlan fiziológiai válaszokat mutat. A tapasztalás azonban még így is nagyon kellemetlen és zavaró lehet az áldozat számára,  ily módon növeli az érzelmi stresszt

 Nemi erőszak: Férfi áldozatok: Az áldozatok segítése, 3

A heteroszexuális férfi áldozatok számára a nemi erőszak traumája különösen súlyos lehet. Az átélt élmény hatására elkezdhetik megkérdőjelezni saját szexuális orientációjukat. Ezért súlyosabbnak találhatják a támadás szexuális vonatkozását, mint a velejáró erőszakot. Belső konfliktusuk megoldása érdekében jól informált és támagató tanácsadók segítségére van szükségük.
Tulajdonképpen minden, nemi erőszakon átesett férfi áldozatnak szüksége van tanácsadói segítségre, nem csak a pszichológiai problémák, hanem praktikus dolgok miatt is. Mindenekelőtt meg kell érteniük, hogy „nem az ő hibájuk volt”, és őket nem lehet hibáztatni azért, amit ellenük követtek el. Mádodszor, kezelni kell általános pszichológiai distresszüket, és el kell indítani, majd kísérni kell őket a gyógyuláshoz vezető úton. A családnak és a barátoknak is folyamatos, feltétlen támogatást kell nyújtaniuk.
Végül pedig, néhány egészen konkrét aggodalommal is szembe kell nézni, például egy lehetséges szexuális úton terjedő betegséggel való fertőződéssel. E betegségek közül soknak nincsenek azonnal tapasztalható tünetei. Ez különösen igaz a HIV/AIDS fertőzésre. A nemi erőszak áldozatait ezért számos lehetséges fertőzés miatt kell tesztelni, némely esetben ismételten és hosszú időn keresztül. Ugyanez vonatkozik börtönben elkövetett nemi erőszak áldozataira. Ugyan a rabok közötti nemi erőszak nem jelenti a férfi nemi erőszak eseteinek többségét, ám fontos szociális problémát jelent, amivel feltétlenül foglalkozni kell. Meg kell érteni: a nemi erőszak e típusa nem a homoszexualitás kérdéskörébe tartozik, mert a legtöbb börtönlakó heteroszexuális orientációjú. Ehelyett a zárt intézetekben fokozottan előforduló fizikai erőszak kiterjedt problémájáról van szó. Világos, minden börtön és fogvatartó intézet felelős bentlakói fizikai biztonságáért, s ez egy olyan felelősség, melynek sokszor nem tesznek eleget. Sok országban  vannak olyan érdekvédelmi csoportok, melyek a hatóságokat erre a kötelességükre emlékeztetik.

Egy, a börtönlakók közti nemi erőszak ellen küzdő amerikai szervezet
Ezt az országos szervezetet annak érdekében hozták létre, hogy “véget vessen a  fogságban lévő férfiak, nők és fiatalok ellen elkövetett szexuális erőszaknak.” Számos, a témával kapcsolatos forráshoz való hozzáférést biztosít. (Részletekért klikkelj a logo-ra.)

 Nemi erőszak: Összefoglalás

Nyilvánvaló, hogy a nemi erőszak sok országban jelent súlyos problémát. Ugyanakkor különösen nehéz, ha nem lehetetlen megbízható adatokhoz jutni a probléma kiterjedtségét illetően. Ennek egyik oka a nemi erőszak eltérő definíciója a különböző jogszabályozásokban. (Az USÁ-ban az egyes államokban is eltérő meghatározások vannak érvényben.) Globális perspektívából nézve a kép még inkább zavaró, mivel az egyes országok büntető-törvénykönyvei nagy mértékben különböznek egymástól. Továbbá sok nemi erőszakos eset nem kerül bejelentésre, míg másfelől nem ritka a nemi erőszak hamis vádja sem. Ennek eredményeképpen a nemi erőszakra vonatkozó statisztikákról úgy tűnik, hogy megbízhatatlanok, és az országok közti összehasonlítások is problematikusak. Mindenesetre egyetlen ország felhalmozódott statisztikáit tekintve legalábbis bizonyos trendek felismerhetők. Egészében véve ezek a trendek viszonylag kedvező irányba mutatnak.
Az USÁ-ban például a nemi erőszak eseteinek lassú, de biztos csökkenése tapasztalható az elmúlt 30 évben (a “nemi erőszakot” itt szűken, „kényszerített behatolás” értelemben használják.)

A nemi erőszak rátái állandónak bizonyultak az elmúlt években
Korrigált viktimizációs ráta 1000 főre (12 évesnél idősebbek)

1000 főre jutó nemi erőszak rátájának grafikonja, 1973-2005
A nemi erőszakot itt mint kényszerített nemi közösülést határozzák meg, beleértve mind a pszichológiai, mind a fizikai kényszerítést. A kényszerített nemi közösülés a támadó(k) általi penetrációt foglalja magába. A grafikon mind a sikeres, mind a megkísérelt nemi erőszakokat ábrázolja, mind női, mind férfi áldozatok esetében, valamint a heteroszexuális és homoszexuális jellegű nemi erőszakot is.
A megkísérelt nemi erőszakba beletartozik a nemi erőszakkal való verbális fenyegetés is. Részletekért kattints ide.
Forrás: US Department of Justice, Bureau of Justice Statistics.

Nemi erőszak: Összefoglalás, 2

Akár szűken vagy tág értelemben definiálják a nemi erőszakot, nem számít, hogy mennyire megbízhatók vagy megbízhatatlanok a nemi erőszakra vonatkozó statisztikák, abban általános az egyetértés, hogy az effajta szexuális erőszak csökkentésének legjobb módja a megelőzés.
Nyilvánvaló, hogy az alsóbb és felsőbb iskolákban az átfogó szexuális nevelés és az orvosok, nővérek, szociális munkások, pszichológusok, házassági és család-tanácsadók, a papság és voltaképpen a rendőrség szexológiai tréningje nagy mértékben hozzájárulhat a nemi erőszak megelőzéséhez. Azok az egyének, akik megértik saját és mások szexualitását, könnyebben felismernek egy veszélyes helyzetet, így nagyobb eséllyel kerülik el a támadást. Minden esetben, amikor valakiket a nemi erőszak áldozatainak segítésére szólítanak fel, az illetőknek érteniük kell a szexuális erőszak okait és formáit. Számba kell venniük minden egyes eset pszichoszociális kontextusát, és tudniuk kell, hogy az mit jelenthetett az egyén szexuális egészségére nézve.
Erre a belátásra építve ma számos szervezet kínál sokféle, releváns információt nemcsak a különböző területről érkező szakmabeliek, hanem a laikus közvélemény számára is. Amíg nem tudnak segíteni az egyes áldozatoknak, addig számos hasznos címmel szolgálhatnak, ezáltal hozzájárulva a nemi erőszak és a szexuális erőszak más formának megelőzéséhez.

Két amerikai internetes forrás
Ezek a központok hasznos információval szolgálnak a szexuális erőszak számos vonatkozásával kapcsolatban mind a szakmabeliek, mind a laikusok számára. (Klikkelj a logokra.)

Szexuális erőszak: A nemi szervek csonkítása: Bevezetés

A férfi és női nemi szervek díszítését, sebészeti átalakítását és akár szándékos csonkítását az ókor óta számos kultúrában gyakorolják.  

Férfiak
A férfiak esetében a legismertebb példa a cirkumcízió (körülmetélés), azaz a pénisz fitymájának sebészeti eltávolítása. Ennek okai lehetnek higiénikusak (fimózis), vallásiak (zsidók, muszlimok), vagy kulturálisak (ma az USÁ-ban). Ez a viszonylag eygszerű operáció általában nem jár jelentős testi következményekkel, kivéve – néhány mostani kutatási eredmény szerint –, hogy csökkenti a HIV/AIDS fertőzés esélyét. Drasztikusabbak a sebészetileg behelyezett, rugalmas vagy rugalmatlan anyagok, melyek kiállnak a pénisz oldalaiból. Ez sok írástudatlan kultúrában megtalálható, és a nyugati országokban is átvették egyes férfiak body piercing (testékszer) formájában. Az ókori világban a pénisz piercing egy speciális formája volt az infibuláció, melyet néha a férfi rabszolgákon alkalmaztak azért, hogy ne közösülhessenek: a fitymát túlhúzták a makkon, hogy egészen fedje azt, majd egy beépített fémgyűrűvel rögzítették. Ez lehetetlenné tette az erekciót. A 19. században egyes nyugati orvosok is alkalmazták ezt a módszert a maszturbáció megakadályozására. Egészen más, szépészeti okokból végezték, még radikálisabb operáció formájában a szubincíziót: A pénisz alsó felét hosszában felhasították, szabaddá téve a húgycsövet. Ennek eredményeképpen nylvánvalóan kissé megnehezült a vizelés és a megtermékenyítés. Mindazonáltal ez a férfi büszkeség növelésére szolgáló gyakorlat elterjedt volt számos ausztráliai, afrikai, dél-amerikai és csendes-óceáni törzsnél. Végül pedig ott a kasztráció, a férfi nemi szervek nagyon súlyos csonkítása, melyet sok évszázadon át gyakoroltak mind a keleti, mind a nyugati kultúrákban.

Nők
Sok kultúrában a női nemi szervek is sebészeti átalakítás tárgyai voltak. Egy viszonylag egyszerű sebészeti eljárással például bemetszhető, karcolható illetve részlegesen, vagy teljesen eltávolítható a női fityma. A férfi megfelelőjéhez hasonlóan női körülmetélésnek nevezik. Azonban a 19. században számos nyugati orvos is egyúttal a csikló makkját is eltávolította, a maszturbáció megakadályozása céljából. Ez  az ún. klitoridektómia, egy komoly operáció, mely a női nemi szervek veszélyes és megnyomorító csonkításához vezet.  Mint tradícionális szokás a világ bizonyos pontjain továbbra is létezik. Végül pedig megemlítendő, hogy az ókorban infibulációt néha női rabszolgákon is végeztek. Ebben az esetben a gyűrűt a vulva nagyajkaihoz (labia majora) rögzítették., A cél  megint csak a közösülés megakadályozása volt.

Infibuláció
Az ókorban, de alkalmasint a modern időkben is infibuláltak egyes férfiakat és nőket, azaz egy gyűrűvel látták el külső nemi szerveiket a nemi közösülés megakadályozása céljából. Az “infibuláció” kifejezés a latin fibula: szeg, tű vagy kapocs szóból származik. (Balra) Infibulált pénisz. (Jobbra) Infibulált vulva.

Szexuális erőszak. A női nemi szervek csonkítása: Fogalmak

Az utóbbi évtizedekben  egyes országokban a női nemi szervek bizonyos hagyományos átalakítása az egész világ figyelmét felhívta magára. A leggyakrabban előkerülő fogalmak ebben a kontextusban a “női cirkumcízió”, angolul a “genital cutting”, azaz körülbelül „genitális vágás” és “női nemiszerv csonkítás (FGM - female genital mutilation). Sajnálatos módon e kifejezések egyike sem teljesen megfelelő. Az első szinte minden esetben eufemizmus, mivel ritkaság kizárólag a klitoriális fityma eltávolítása. Az esetek többségében sokkal többről van szó. A homályos második fogalom is elsiklik a tény felett, hogy az operáció általában a női nemi szervek súlyos, tartós sérüléseihez vezet. Ebben az értelemben a harmadik kifejezés közelít leginkább a lényeghez. Problématikus azonban a „genitális” melléknév. A „genitáliák” főnév „nemzőszervek”-et vagy „reproduktív szervek”-et jelent. Ez előítéletes és nem megfelelő kifejezés a nemi szervekre. Ebben az esetben különösen félrevezető, mivel sok esetben klitoridektómiáról, azaz a klitoriális makk kimetszéséről van szó. A klitorisznak azonban nincsen szerepe a reprodukcióban és ennélfogva nem „genitális” szerv. Végül, ahogy azt majd látjuk, az eljárás gyakran jóval tovább megy a klitoridektómiánál és további súlyos sérüléseket okoz. Ezért legpontosabb jellemzésként a „női nemi szervek csonkítása” kifejezést tekinthetjük.

Szexuális erőszak: A női nemi szervek csonkítása: Változatok

Ma a női nemi szervek csonkítása Afrika és a Közel-Kelet egyes részein vitatott nemzetközi kérdéssé vált. Az egyszerű cirkumcíziót, azaz a klitoriális fityma eltávolítását általában nem vitatják, de az alábbi eljárásokat igen:

1. Klitoridektómia, azaz a klitoriális makk sebészeti eltávolítása.
2. Excízió, azaz kliterodektómia és egyúttal a kisajkak (labia minora) teljes vagy részleges eltávolítása.
3. Az infibuláció egészen speciális formája, azaz egy excízió és egyúttal a nagyajkak (labia majora) részleges vagy teljes eltávolítása. A megmaradó részeknek az összevarrása, megszüntetve a vaginális nyílást. Csak egy kis rés marad meg, ahol a vizelet és a mestruációs vér távozhat.

Ezeket az operációkat általában érzéstelenítés nélkül végzik idősebb nők a nagyon fiatal lányokon. Koruk a helyi szokásoktól függően változik, a kisgyermekkortól a korai kamaszkorig. A legtöbb esetben 3 és 8 év közöttiek. Az eszközök gyakran nem sterilizált kések vagy pengék. A következő fejezetek a csonkítás e három formájáról szolgálnak részletekkel.

Szexuális erőszak: A  nemi szervek csonkítása: Eredet

Férfi körülmetélés az ókori Egyiptomban (Festmény, i.e. 3. évezred)

Úgy tűnik, hogy a nemi szervek csonkítása az i.e. 3. évezredi Egyiptomból ered. Mindenesetre tudjuk, hogy a régi zsidók a férfi körülmetélés gyakorlatát az egyiptomiaktól vették át, és Egyiptomból való kivonulásuk után törzsük védjegyévé tették. Ugyanakkor egyes kutatók nem hisznek egy bizonyos származási helyben, hanem úgy gondolják, hogy a szokás egymástól függetlenül jelentkezett sok különböző régióban. Igy a férfi körülmetélés eredeti jelentése és célja ismeretlen marad. Lehetett vallási áldozat, vagy a férfiasság mércéje, azaz a fájdalom elviselésének képessége, avagy kifejleszthették a lányok első mentruációjának megfelelőjeként, vagy szűzhártyájuk elszakadásának párhuzamaként.  Ami a női nemi szervek csonkítását illeti, eredetének részletei még kevésbé ismertek. Ugyanakkor van arra bizonyíték, hogy Egyiptomban az i.e. első évezredben az uralkodó osztály nőtagjain végezték. Az oprációt tekinthették úgy, mint mágikus erejük fokozásának módját. Bárhogy is van, idővel más régiók népei is átvették ezt a szokást, és Észak-Afrika arabok általi meghódításával a világ más részein is elterjedt. Az utóbbi időben az afrikai emigránsok átvitték az USÁ-ba és Európába, ahol orvosaikat megkérik az operáció elvégzésére, ezáltal dilemma elé állítva őket: orvosi etikájuk ugyanis nem engedi meg a végrehajtást. Ám, ha visszautasítják, akkor, a csonkítást valamilyen laikus fogja elvégezni. Ebből a célból a szülők akár „vakációra” os küldhetik kislányukat származási országukba.

Szexuális erőszak: A női nemi szervek csonkítása: Előfordulás

A női nemi szervek csonkítása ma Afrika és az Arab-félsziget bizonyos részein lelhető fel. (Korlátozott mértékben Pakisztánban, Indiában, Malajziában és Indonéziában is gyakorolják.) Az alábbi térkép a legfontosabb országokat mutatja és a legfontosabb szokásban lévő csonkítást is jelöli. Ahogy  látható, a szokás sok, de közel sem minden muszlim országban gyakori. Voltaképpen a muszlim világ nagy része előtt ez a gyakorlat ismeretlen. Világos, hogy ez inkább a regionális kutúrának, mintsem a vallásnak a része.

 Előfordulása, országok és csonkítási formák szerint
A térkép azokat az országokat mutatja, ahol a női nemi szervek csonkításának hagyományát gyakorolják. A színek a csonkítás két fő formáját jelölik a különböző régiókban:  
 Excízió Infibuláció
Forrás: ENSZ szervek, Terre des femmes, Amnesty International, afrol News

1 Mauritánia	8 Mali	15 Nigéria	22 Egyiptom	29 Szomália
2 Szenegál	9 Burkina Faso	16 Csád	23 Szudán	30 Dzsibuti
3 Gambia	10 Elefántcsontpart	17 Kamerun	24 Ugésa	31 Szaúd-Arábia
4 Guinea Bissau	11 Ghana	18 Közép-Afrikai Köztársaság	25 Eritrea	32 Jemen
5 Guinea	12 Togo	19 Kongo	26 Etiópia	33 Omán
6 Sierra Leone	13 Benin	20 Kongói Demokratikus Köztársaság	27 Kenya	34 Egyesült Arab Emirátusok
7 Libéria	14 Niger	21 Líbia	28 Tanzánia

Szexuális erőszak: A női nemi szervek csonkítása: Előfordulás, 2

Jól ismertek a régiók, ahol a női nemi szervek csonkításának hagyománya  megtalálható. Ugyanakkor pontos adatok a valós prevalenciára vonatkozóan nincsenek. A legtöbb hozzáférhető adat becsléseken alapul, különböző nagy és kis minta alapján történő általánosításon, és a használt metódusok nem mindig engedik meg az érvényes összehasonlítást. Továbbá a szokás egyazon országon belül is korlátozódhat csak bizonyos etnikai csoportokra. Ennek megfelelően a jelen statisztika csak egy hozzávetőleges képet nyújthat.
Az ENSZ becslései szerint kb. 130 millió nő érintett szerte a világon, évente kb. 2 millió új esettel. [Az Egészségügyi Világszervezet becslése 170 millió nőre terjed ki az egész világot tekintve. Ezek közül 150 millió valószínűleg Afrikában él.]  A következő listát egy afrikai online hírszolgálat tette közzé. Nem szolgál konkrét adatokkal, de az országonként érintett nők százalékos arányát közli, és különbséget tesz a csonkítás különböző formái között is:  

Csonkítási gyakorlat ország és típus szerint
Ország	Prevalencia	Típus
Benin	5-50%	excízió
Burkina Faso	Eléri a 70%-ot	excízió
Kamerun	lokális	klitoridektómia és excízió
Közép-Afrikai Köztársaság	45-50%	klitoridektómia és excízió
Csád	60%	excízió és infibuláció
Comore-szigetek	Kifejezetten lokális	excízió
Elefántcsontpart	Eléri a 60%-ot	excízió
Kongói Demokratikus Köztársaság	lokális	excízió
Dzsibuti	98%	excízió és infibuláció
Egyiptom	85-95%	klitoridektómia, excízió és infibuláció
Eritrea	95%	klitoridektómia, excízió és infibuláció
Etiópia	70-90%	klitoridektómia, excízió és infibuláció
Gambia	60-90%	excízió és infibuláció
Ghána	15-30%	excízió
Guinea	65-90%	klitoridektómia, excízió és infibuláció
Guinea Bissau	lokális	klitoridektómia és excízió
Kenya	50%	klitoridektómia, excízió és bizonyos mértékben infibuláció
Libéria	50%	excízió
Mali	94%	klitoridektómia, excízió és infibuláció
Mauritánia	25%	klitoridektómia és excízió
Niger	lokális	excízió
Nigéria	60-90%	klitoridektómia, excízió, bizonyos mértékben infibuláció
Szenegál	20%	excízió
Sierra Leone	90%	excízió
Szomália	98%	infibuláció
Szudán	90%	infibuláció és excízió
Tanzánia	18%	excízió, infibuláció
Togo	12%	excízió
Tunézia	lokális	klitoridektómia és excízió
Az Amnesty International, az USA kormánya, ENSZ hatóságok és afrol archívumok alapján

Forrás: afrol News. További információkért klikkelj ide.

Szexuális erőszak: A női nemi szervek csonkítása: Indoklások

A női nemi szervek szándékos csonkítása kétségkívül a gyermekek elleni szexuális erőszak egyik legsúlyosabb formája. Ugyanakkor még mindig rutinszerűen végzik ma is számos országban, mégpedig jó lelkiismerettel. Tulajdonképpen az ebben résztvevő felnőttek számára ez ünneplésre ad okot. A szülők hálásan fizetnek a nagy tiszteletnek örvendő idős asszonyoknak, vagy akár orvosoknak és nővéreknek, hogy végrehajtsák kislányaikon a „gyermekek elleni szexuális abúzus” eme kegyetlen és megnyomorító gyakorlatát. Miért?
Az eltérő kultúrák eltérő válaszokat adnak erre a kérdésre. Például egyesek azt állítják, hogy a csonkítást az alábbiak miatt  kell végrehajtani:  

- mert az a felnőttkorba való bevezetés tradicionális formája,
- mert higiénikus,
- mert a szépség jele,
- mert a szüzesség, erkölcsösség szimbóluma,
- mert vallási előírás,
- mert gazdasági szükségszerűség.

A következő bekezdésekben röviden ezeket az indoklásokat tárgyaljuk.  

Nemi erőszak: A női nemi szervek csonkítása: Indoklások 2

Az etnológia, mitológia és az ókori történelem tudósai foglalkoztak a nemi csonkítások eredeti jelentésével és néhány érdekes elméletet fejlesztettek ki. Például: Bizonyos prehisztorikus vallásokban csak az istenek rendelkezhettek mind női, mind férfi erőkkel, és nem akarták, hogy az emberek ebben versenyre keljenek velük. Így a halandó férfiaknak fel kellett áldozniuk „női” elemüket, ami fitymájukban lakozott, és a nőknek ki kellett metszeniük „férfi” elemüket, ami klitoriszukban lakozott. Ezek és további lenyűgöző spekulációk mindazonáltal túlhaladják a jelen kurzus kereteit. Itt és most csak néhány praktikus, újabb érvre koncentrálunk.

Tradíció
A legtöbb nő, aki védi a nemi csonkítás gyakorlatát, a tradíció szerepére mutat rá. Ennek a hagyománynak a megszegése kiközösítetté tenné őket. Az operáció a közösségbe való belépést szimbolizálja, mely általában rituálék és szertartások elmélyítésével is együttjár. Röviden szólva ez egy lány jövőbeli feleség- és anyaszerepére való felkészülésének része. A beavatást visszautasító lány egyúttal ezeket a szerepeket is visszautasítaná – mely cselekedet egyes társadalmakban egyenlő a szociális öngyilkossággal. Mindenesetre a konformitás nyomását nemcsak maga a lány, hanem szülei is érzik.
Ez a nyomás csak azáltal szüntethető meg, hogy az egész közösségnek segítenek tradíciói megreformálásában.

Nemi erőszak: A női nemi szervek csonkítása: Indoklások 3

Higiénia
 A női nemi szervek csonkításának egyes érvei egyszerűen támogatóinak orvosi tudatlanságát  fedik fel. Egyes közösségekben például azt hiszik, hogy az eljárás fokozza a termékenységet, vagy hogy a klitoriális makk akadályozza a baba születését és emiatt jó előre el kell távolítani. Mások meggyőződéssel állítják, hogy az operáció megvédi a lányokat a vaginális kelésektől és sok más egészségügyi problémától.
Az effajta tudatlanságot csak oktatással lehet megszüntetni.  

Szépség
Sok közösségben a csonkítatlan női nemi szerveket csúnyának és undorítónak találják, és az uralkodó női szépségideál megkövetel bizonyos hagyományos változtatásokat. Egyes közösségek arról is meggyőzték magukat, hogy a „körülmetéletlen” vulvának rossz szaga van, melyet az operáció megszüntet.  
Ezeket a mélyre ágyazott meggyőződéseket nagyon nehéz megváltoztatni.

Nemi erőszak: A női nemi szervek csonkítása: Indoklások 4

Szüzesség / Erkölcsösség
A gyakorlat férfi védelmezőinek többféle érve van, néhányat nyíltan vallanak:  
1. Az operáció révén, szexuális kapacitásának lecsökkentése által a nő „tiszta” marad. A nő érzékisége „természettől fogva” erőteljes, és saját érdekében kontrollálni kell, hiszen legnagyobb erényük a szüzességük. A női szexuális vágy a „tisztátalanság” és becstelenség jele. Túl sok szexuális örörm lehetővé tétele a nők számára nagy eséllyel teszi terméketlenné őket és a promiszkuitás és prostitúció világába vezeti őket. Egy nőnek szűznek kell maradnia a házasságig, azután pedig szexuális igényeket nélkülözőnek. Ezáltal hű marad és megőrzi férje becsületét. Ugyanakkor úgy is „tisztátalanná” válhat, ha örömet okoz magának. A maszturbációt éppen ezért meg kell előzni egy időben történő klitoridektómiával.

2. Az előző nézeteket valló férfiak közül sokan azt is gondolják, hogy a női nemi szervek különböző csonkításai az ő szexuális élvezetüket ugyanakkor fokozzák. Eképpen a házaséletet zéró összegű játszmaként képzelik el: A férj csak felesége rovására tehet szert nyereségre. Az ő szexuális élvezete fokozódik, mivel az asszonyé csökkent.

Végső elemzésben ezek a hiedelmek és attitűdök a patriarchális társadalmi struktúrákban gyökereznek. Megváltoztatni őket nagyon nehéz és hosszú időt vesz igénybe.

 Nemi erőszak: A női nemi szervek csonkítása: Indoklások 5

Vallás
Egyes iszlám közösségek úgy vélik, hogy a női nemi szervek csonkítását a vallásuk írja elő. Valójában a gyakorlat Mohamed próféta születése előttre vezethető vissza és sehol sem említik a Koránban. A támogatói ezért a hadith-ot idézik, azaz a próféta csekedeteit és mondásait leíró beszámolókat. Mindazonáltal ezek némelyikét, úgy tűnik, félremagyarázták. Valójában egy hivatalos nyilatkozat alkalmával, Egyiptom legmagasabb iszlám tekintélye, Al-Azhar nagysejkje újra megerősítette, hogy „az iszlámban nem létezik olyan vallási tan, mely igazolná a gyakorlatot”. Bárhogy legyen is, a muszlimok a világ nagy részén nem követik ezt a gyakorlatot, míg egyes nem muszlimok igen. 

Gazdasági  tényezők
 A női nemi szervek csonkításának ökonómiai vonatkozásai is vannak:  
1. Az operációk az ezeket végzők jövedelem-forrását jelentik. A gyakorlat beszüntetése megfosztaná őket a megélhetésüktől.  
2. Egyes kultúrákban azok a lányok, akik excízión vagy infibuláción estek át, magasabb összegért kelnek el menyasszonyként, azaz szüleik több pénzt kapnak a férjhezadásukért a vőlegény családjától. Ez nagy húzóerőt jelent a lány szülei számára, hogy elvégeztessék az operációt.
3. Az érintett kultúrák legtöbbjében a nők számára a gazdasági biztonság elérésének egyetlen módja a férjhezmenetel. Azonban az operáció nélkül nincs esélyük féjet találni.  

Ezeknek a körülményeknek a megváltoztatása kétségkívül nagyon nagy feladat.

 Nemi erőszak: A női nemi szervek csonkítása: Prevenció

A női nemi szervek csonkításának gyakorlatát alátámasztani kívánó indokok gyakran összekapcsolódnak egymással. Így általában több ok kombinációjáról van szó a gyakorlat védelmekor. Ezek közül az indokok közül egy-kettőnek nagyobb súlya lehet egy közösségben, de nem feltétlenül egy másikban, ahol a kulturális hagyományok és prioritások különbözőek.
Ebből a megállapításból következik, hogy nem létezik egyetlen univerzális megoldás a gyakorlat megszüntetésére illetve megelőzésére. Nem elég azt az emebri jogok megsértésének nyilvánítani és kifejezni valamiféle általános helytelenítést. Még kevésbé ígéretes megpróbálkozni a törvényi szabályozás útján történő megszüntetéssel. Az effajta szexuális erőszak megelőzésében elkötelezett emberek kínkeservesen megtanulták, hogy először is meg kell érteniük a kulturális kontextust, melyben a gyakorlat előfordul. Csak ezután állíthatják zászlójuk alá a változás leghatékonyabb helyi közvetítőit. Velük együtt már képesek sikeres politikát kialakítani és a közös célért dolgozni.
Ez nem jelenti azt, hogy az elvek világos kinyilatkoztatása felesleges volna. Ellenkezőleg, mindig az jelenti a kezdő lépést. Ezért sok nemzetközi szervezet megtette ezt az első lépést, és hivatalosan elítélte a női nemi szervek hagyományos csonkítását. A következő bekezdésekben néhány ilyen szervezetet sorolunk fel.

 Nemi erőszak: A női nemi szervek csonkítása: Prevenció:
Hivatalos Nyilatkozatok

Egyesült Nemzetek
2007 márciusában az ENSZ Nők Helyzetével foglakozó Bizottsága (UN Commission of the Status of Women (CSW) felszólította a világot a női nemi szervek csonkításának és a kényszerített házasságoknak a betiltására. Körülbelül 6000, kormányzati és nőmozgalmi csoportokhoz tartozó nő csatlakozott a szándéknyilatkozathoz. Ebben többek közt arra szólítják fel az államokat, hogy "tegyenek meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy megvédjék a lányokat és asszonyokat a női nemi szerv csonkításoktól, beleértve azt, hogy a jogalkotás és törvény végrehajtás eszközeivel tiltsák be ezt a fajta erőszakot és vessenek véget az eddigi büntetlenségnek.” 

UNICEF
Az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermek Szükségalapja (United Nations International Children's Emergency Fund (UNICEF) is nagyon világosan foglalt állást. A női nemi szervek csonkítása álláspontjuk szerint “a lányok alapvető jogainak megsértése. Diszkriminatív és sérti az esélyegyenlőség, az egészséghez való jog, az erőszaktól, sérüléstől, abúzutól-, kínzástól és kegyetlen vagy embertelen és megalázó bánásmódtól való mentesség jogának elvét”. Az UNICEF továbbá hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jogrendszer e jogokat már védelmébe vette. (További információkért kattints ide.)

Orvosi Világszövetség
Az Orvosi Világszövetség (World Medical Association) egy olyan szervezet, melyet a világon mindenki számára elérhető, lehető legmagasabb színvonalú orvosi ellátás biztosításának célkítűzésével hoztak létre. Világosan “elítéli a genitális csonkítás gyakorlatát, beleértve a nők és lányok körülmetélését, és elítéli az orvosok ilyen eljárásokban való részvételét.”

Nemi erőszak: A női nemi szervek csonkítása: Prevenció: Stratégiák
Minden, a nemi csonkításokat hivatalosan elítélő kormányzati szerv és nem-kormányzati szervezet természetesen tisztában van azzal, hogy nyilatkozatukat konkrét tetteknek kell követniük. Arra is rájöttek, hogy kevés dolog vihető végbe az érintett közösségek önkéntes együttműködése nélkül. Sok esetben nagymérvű társadalmi változásokat kell véghezvinni, mely csak akkor lehetséges, ha azoknak mindenki látja az előnyeit. A hagyományos csonkítások megszüntetéséért folyó kampányoknak ezért kombinálniuk kell a jogi reformokat a felvilágosító neveléssel, s ezeket a vallási tekintélyeknek és a közösség más vezetőinek is támogatniuk kell. CARE International Ez a jólismert, globális szegénység ellen küzdő szervezet a női nemi szervek csonkítása ellen is küzd. 2006-ban a CARE elnöke ezért arra kérte a világ polgárait, hogy írják alá a megszüntetés érdekében írt petíciót. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg azt is hangsúlyozta, hogy ezt a célt mindenképpen csak tiszteletteljes közösségi párbeszéd útján lehet elérni:
“Megközelítésünk tartalmazza:   - A legfontosabb közösségi vezetők, vallási vezetők és a falu véneinek felvilágosítását,   - közösségi párbeszéd kezdeményezését és nyilvános viták tartását,   - a gyakorlatot elhagyó családok  változtatásának támogatását.”
Ily módon a CARE hosszútávú tapasztalataiból merítve jelöli ki egy gyakorlati megoldás útját. (Részletekért kattints ide.) UNICEF Az UNICEF ugyanebben a szellemben adta ki gyakorlati útmutatóját  ugyanezen cél elérése kapcsán: “Egy ártalmas társadalmi szokás megváltoztatása: Női genitális csonkítás / metszés.” Ez az ismertető a közösségi tevékenységre is koncentrál. Indítványozza “a változásra képes környezet” megalkotását. Ennélfogva hangsúlyozza:
	-  A párbeszédet és a nem ítélkező vitákat,, -  az átmenet alternatív rítusait (beavató szertartásokat), -  a kivitelezők alternatív munkalehetőségeit, és  -  az  együttműködést az iparosodott államokba emigrált populációval.
(A teljes szövegért kattints ide.)

Nemi erőszak. A női nemi szervek csonkítása. Stratégiák, 3

A kairói Al Azhar Az1957 óta létező postai bélyeg az Al Azhar ezeréves fennállásának állít emléket. A mecsetet az i.u. 10. században építették, és az rövid idő elteltével egy egyetem központjává vált. Az egyik legrégebbi a világon. a szunnita muzulmánok az iszlám tanulmányok legrangosabb intézményének tartják.

A vallási és civil támogatás bevonásának fontos lépése történt a hagyományos nemi csonkítások megszüntetésének kérdésében 2003-ban, Kairóban. 28, e gyakorlatban érintett afrikai és arab ország képviselői adták ki a Női Genitális Csonkítás Megszüntetésének Kairói Nyilatkozatát. Ez a dokumentum azért volt fontos, mert nem az ’értetlen’ nyugati agitátoroknak tulajdonítható. Különösen jelentős volt Egyiptom két legnagyobb befolyású iszlám illetve keresztény vezetőjének, az  Al-Azhar-i nagysejknek, H.E. Mohammed Sayed Tantawy sejknek, és a Kopt Pápának, III. Shenoudának a nyilatkozata. Mindketten megerősítették, hogy “sem az iszlám, sem a keresztény vallásban nincsen a gyakorlatot igazoló tan.” A Kairói Nyilatkozat a változás lokális és nemzetközi ágensei közti együttműködés új alapjait alkotta meg. (A teljes szövegért kattints iide.)

További olvasmányok

I. Online könyvtárunkban
Az online könyvtárunkban fellelhető különböző könyvek és cikkek további információval szolgálnak, melyek hasznosnak bizonyulhatnak a tananyagunkban elmélyedők számára. Mivel a szövegek különböző szerzők tollából születtek különböző időben, alkalmasint terminológiájukban is különbözőek lehetnek, néhány közülük akár elavult vagy helytelen fogalmakat és kifejezéseket használhat. Mindazonáltal mégis hozzájárulhatnak a jelen kurzus tartalmának kikerekítéséhez.  

1. Robert T. Francoeur, szerk.
   The International Encyclopedia of Sexuality
   Klikkelj a “Témák”-ra és olvasd, hogyan áll 63 országban, Argentinától Vietnámig:
   “4. Autoerotikus viselkedések és mintázatok”,
   “5. Interperszonális heteroszexuális viselkedések”,
   “6. Homoerotikus, homoszexuális, és ambiszexuális viselkedések”, és
   “8. Jelentős, szokásostól eltérő szexuális viselkedések”
   
2. Diederik F. Janssen
   Growing Up Sexually (Az antropológiai irodalom négy részes áttekintése)
   
3. Sexual Behavior Surveys (weboldalunkon)
   
4. Haeberle, Bullough &  Bullough, szerk.
   Human Sexuality: An Encyclopedia

Bestialitás Biszexualitás Gyermekek és szex, I. rész Gyemekek és szex, II. rész Udvarlás Eroticizmus Házasságon kívüli szex Kisgyermekkori szexualitás Nyelv és szex

Tanuláselméletek Leszbianizmus Limerence (Romantikus vágy) Szerelem és szex Szerelmi térképek Maszturbáció Maszturbációs elmezavar Párválasztás

Onanizmus Orális-genitális szex Petting Feromonok Élvezet és szex Premaritális szexualitás Szexuális orientáció A szexualitás szociológiai elméletei

II. Külső hivatkozások
Néhány kurzusunk tartalmaz külső linkeket, melyek részletesebb információkat kínálnak az egyes témákról. Itt az ilyen linkek kibővített listájával szolgálunk. Ahogy azt látni fogjuk, ezek nem nyújtanak egységes képet. Sok közülük objektív tudományos információkkal szolgál, míg másokat érdekcsoportok írtak és ezért az ő speciális céljaikat és megfontolásaikat tükrözik. Némelyek közülük szándékosan polemizálnak,vagy  egymással ellentétes álláspontot képviselnek. Vagyis külső hivatkozásaink nem feltétlenül tükrözik a  jelen kurzus szerzőjének nézeteit, és az itteni felsorolás nem jelenti a jóváhagyásukat.(lásd még a Felelősségnyilatkozatot). E külső weboldalak tartalma  természetesen szerzőiknek a munkája, melyért a Szexológiai Archívum felelősséget nem vállal. Ugyanakkor összességükben ezek az oldalak hasznosak lehetnek a tantermi vita elősegítésében és a szóbanforgó problémák komplexitásának megértésében a hallgatók számára. Emelt szinten a jegyzetek készítése különösen célravezető lehet.

1. Szexuális  nevelés
2. A fiatalok és a szexuálitás
3. Szexualitás és öregedés
4. Gender, transzgender és interszex kérdések
5. Szexuális orientáció
6. Prostitúció
7. Szex és erőszak
8. Szexuális zaklatás
9. A szex kulturális aspektusai
10. Szex és vallás

Ellenőrző kérdések
	Igaz vagy téves
	Több-választásos
	Rövid esszék
	Hosszú esszék

Ellenőrző kérdések - Igaz vagy téves

Igaz  Téves
1.	A "szexuális viselkedés" szó néhányszor előfordul Shakespeare  műveiben
2.	Krafft-Ebing "Psychopathia sexualis" c. könyve latin nyelven íródott.
3.	Alfred C. Kinsey a "szexuális  viselkedés" új meghatározását javasolta.
4.	A nemi szerep-viselkedést a pubertás után tanulják.
5.	A "szexuális  motiváció" kifejezés az egyén felizgulási és orgazmus-készségére utal.
6.	Az egyének szexuális kapacitása, motivációja és teljesítménye a serdüléstől az öregkorig  változatlan marad.
7.	A szexuális kapacitás a legtöbb felnőtt férfinél az életkorral fokozatosan csökken,  különösen az 50 éves kor után.
8.	John Gagnon és William Simon  biologusként dolgoztak a  Kinsey Intézetben
9.	A szexuális szkriptek társadalmanként sokfélék lehetnek, de az adott társadalmon belül egységesek.
10.	Az egyedül élő férfiak és nők aránya az utóbbi évtizedekben növekedett..
11.	Az ókori görögök és rómaiak azt hitték, hogy a maszturbáció megbetegíthet.
12.	Wilhelm Reich a maszturbációt igen veszélyesnek tartotta az egészségre nézve.
13.	A succubus egy gonosz démon, aki alvó nőkkel közösül, rájuk fekve.
14.	Mind a nőknek, mind a férfiaknak lehet  orgazmusuk  alvás közben.
15.	Egészséges felnőttek sohasem  maszturbálnak.
16.	A régebbi európai és amerikai törvényekben a "szodomia" az orális és anális közösülésre egyaránt vonatkozott.
17.	A régebbi európai és amerikai törvényekben a „szodomia”  az állatokkal való szexuális kapcsolatot jelentette.
18.	Orális közösülés révén nem lehet HIV fertőzést kapni.
19.	A  PC izmot nem lehet gyakorlatokkal  megerősíteni.
20.	A "misszionárius pozicióban" közösülő párok ezáltal megnövelhetik a fogamzás és terhesség esélyét.
21.	A múltban mind a heteroszexuális, mind a homoszexuális párokat elítélhették a  szodomia európai és amerikai törvényei alapján.
22.	A 19. század elején minden európai és amerikai szodomia törvényt eltöröltek.
23.	Az ókori görögök a pederasztiát sohasem tartották  a házasság vagy az apaság akadályának.
24.	Az egész kéz bevezetése a végbélbe súlyos sérülésekhez, sőt, halálhoz is  vezethet.
25.	A  végbélnyílás  nyalása  veszélyes fertőzéseket eredményezhet.
26.	A görög mitológia szerint a Minotaurus, vagyis a bikafejű emberszörny egy nő  és egy bika közösüléséből született.
27.	Az állatokkal való közösülés ritkán fordul elő a modern társadalmakban.
28.	A "sex", mint angol szó, először egy  Biblia-fordításban jelent meg..
29.	A Kinsey skála  az egyének szexuális kapacitását méri.
30.	Egy férfi szexuális  teljesítménye nagyobb lehet, mint a szexuális kapacitása.
31.	Egy nő szexuális  teljesítménye nagyobb lehet, mint a szexuális  motivációja.
32.	Egy férfi szexuális motivációja nagyobb lehet, mint a szexuális  teljesítménye.
33.	Egy nő szexuális kapacitása nagyobb lehet, mint a szexuális  motivációja..
34.	A Kinsey skála csak az orgazmusokat méri.
35.	A 18. századi Europában a maszturbációt az orvosok az egészségre kedvezőként  ajánlották.
36.	Wilhelm von Humboldt volt az első  modern szerző, aki az emberi szexuális viselkedés  morálisan semleges osztályozását  ajánlotta.
37.	Az oralis közösülést az ókori görögök nem ismerték.
38.	Az oralis  közösülést a Kolumbus előtti Amerikában  sem ismerték.
39.	A szexuális öningerlés a leggyakoribb  szexuális  tevékenység  az  embereknél..
40.	Alfred Kinsey szerint a nőknél ritkább a homoszexuális viselkedés, mint a férfiaknál. .
41.	Kinsey szerint a homoszexuálisokat egyértelműen meg lehet különböztetni  a heteroszexuálisoktól
42.	Sigmund Freud az emberi szexuális fejlődés első szakaszát "latencia periodusnak" nevezte.
43.	Az öt éves gyermekeknek mintegy  felének már volt orgazmusa.
44.	A 3 évesnél fiatalabb gyermekek  még képtelenek az orgazmusra.
45.	Richard von Krafft-Ebing vezette be az "erotikus fetisizmus". fogalmát.
46.	Alfred Binet javasolta a "szodomia" törvények eltörlését.
47.	Auguste Forel  alkotta a „szadizmus" és "mazochizmus"  kifejezéseket
48.	John Money vezette be a "sex" és "gender" megkülönböztetését.
49.	Jean-Jacques Rousseau sürgette, hogy a gyermekek  minél korábban kapjanak  szexuális  nevelést..
50.	Az ön-korbácsolás sohasem volt vallásos szokás a kereszténységben..
51.	A női nemiszerv megcsonkítása vallási követelmény az iszlámban
52.	Az incesztus minden országban illegális.
53.	A legtöbb transzvesztita  heteroszexuális  beállítottságú.
54.	Az ókori Kínában nem volt prostitúció.
55.	Svédországban a prostitúció  illegális, de csak a prostituáltakat büntetik, sohasem  az ügyfeleiket.
56.	Hollandiában a prostitúció illegális, de csak a prostituáltakat büntetik, sohasem  az ügyfeleiket.
57.	Serdülő fiúk esetén nagyobb a megerőszakolás veszélye, mint a felnőtteknél..
58.	Az Egyesült Nemzetek hivatalos dokumentumai a "gyermeket" mint "minden, 16 év alatti emberi lényt” határozzák meg.
59.	A gyermekek elleni, legtöbb szexuális visszaélést nem a pedofilek, hanem más férfiak követik el.
60.	A gyermekek elleni szexuális visszaélések száma az utóbbi évtizedekben  nőtt.
61.	Az ókori Egyiptomban  az incesztus  egyes fáraók királyi hagyománya  volt.
62.	Az első társulatot a prostituáltak jogaiért 1905-ben, Bécsben alapították.
63.	Nem létezik női szex turizmus
64.	Cleopatrát egymás után két fivére vette feleségül.
65.	A nyugati országokban a házastárs megerőszakolása mindig bűntett volt.
66.	A régebbi "transzvesztizmus" és az újabb "transszexualizmus" kifejezés ugyanazt jelenti.
67.	Sigmund Freud "életösztön" kifejezése az "Ödipusz  komplexust" jelenti.
68.	Sigmund Freud  "halálösztöne" a "Thanatos"
69.	A férfi szexuális motivációja azt mutatja, hogy "mire képes szexuálisan"
70.	A nő szexuális teljesítménye azt mutatja, hogy "milyen szexuális igényei vannak"
71.	Egy lány szexuális kapacitása azt mutatja, hogy "mire képes szexuálisan"
72.	A "hebefilia" jelentése: "szexuális vonzódás  kisgyermekekhez"
73.	A  gonorrhea  oralis  közösülés révén is terjedhet.
74.	A "szexuális  kisebbség" már ógörög filozófusok  is használták.
75.	A "swinging" kifejezés a szadomazochizmus  bizonyos formáira utal.
76.	A homoszexuális szabadságjogok első mozgalma a középkori Itáliában indult
77.	A transzvesztitáknak nincsenek  szervezeteik.
78.	Harry Benjamin volt az első, aki extenziven tanulmányozta a transszexualizmust
79.	Shakespeare korában Julia szerepét a "Romeo és Juliában" egy fiú játszotta
80.	Shakespeare korában Romeo szerepét a "Romeo és Juliában" egy szinésznő játszotta.
81.	A "parafilia" fogalmát  Friedrich S. Krauss  vezette be
82.	A "Tudományos-Humanitárius Bizottság" volt az első szervezet, amely  a prostitúció  legalizálásáért küzdött
83.	Az első leszbikus szervezetet San Franciscoban alapították.
84.	Nem minden  pedofil létesít szexuális  kapcsolatot egy gyermekkel.
85.	Nem minden felnőtt pedofil, aki szexuális kapcsolatot létesít  egy gyermekkel.
86.	A "szubincizió" a clitoris  kimetszésére utal.
87.	A nőket gyakran  „infibulálták” a maszturbálás megelőzése érdekében.
88.	A férfiakat sohasem  infibulálták.
89.	A "fáraós circumcisio" a férfi körülmetélésének speciális formája.
90.	A női nemi szervek megcsonkításának hagyományos gyakorlatát elítélte  a   World Medical Association
91.	A középkori, keresztény  Európában nem volt prostitúció.
92.	A  pubertás és a felnőttkor közötti periódus a világon mindenütt legalább 10 évig  tartott.
93.	Az első szexuális közösülés átlagos életkora világszerte a 15 éves kor.
94.	A férfiak rendszerint 20 éves koruk előtt érik el a legnagyobb szexuális kapacitásukat.
95.	A szegény pároknak világszerte több gyernekük van, mint a gazdag pároknak.
96.	A szexuális  reagálás az életkor előrehaladtával gyengül.
97.	Az  amerikai Psychiatriai Társaság mai Diagnosztikus és Statisztikai Kézikönyvében (DSM IV) a zoofilia mint szexuális  zavar szerepel.
98.	Az "autofilia" jelentése: fetisiszta vonzódás az automobilokhoz
99.	A szadizmus a fájdalomélmény vágyát jelenti a szexuális  együttlét során.
100.	Chritine Jorgensen egy híres  transzvesztita  volt
101.	Minden transszexuális igényli a nemét megváltoztató műtétet.
102.	Iwan Bloch a prostitúciót a szexológia számára legfontosabb és leghálásabb témának  tartotta
103.	Az electronikus forradalom a prostitució új formáit hozta létre.
104.	Dél-Afrika teljesen elismeri az azonos neműek házasságait.
105.	Franciaországban elfogadják a regisztrált, azonos nemű kapcsolatokat.
106.	Öt éves korban a gyermekek közel fele már átélt  orgazmust
107.	A lányok hamarabb érnek testileg, mint a fiúk.
108.	Napjainkban sokkal hamarabb házasodnak, mint 500 évvel ezelőtt
109.	A fiúk ma világszerte később serdülnek, mint 100 évvel ezelőtt
110.	A fejlett országokban a lányok első menstruációja manapság  8 és 12 éves koruk közt következik be.

Ellenőrző kérdések – Több-választásos

Klikkeljen a helyes válaszra.
Több helyes válasz is előfordulhat.

1. Sigmund Freud modellje a korai szexuális fejlődésről  bizonyos  sorrendet követ.  Melyik a helyes sorrend?
     oralis, anális, fallikus
     fallikus, genitalis, oralis
     anális, orális, genitális
   
   
2. Általában a szexuális szkriptezés :három aspektusát különböztetik meg:
     intrakulturális, interperszonális, pszichologiai
     internacionális, interperszonális, intervenciós
     intrapszichikus, interperszonalis, kulturális
   
   
3. Az alábbi orvosok közül nelyik tartotta a maszturbációt  egészségesnek?
     Samuel Tissot
     Galen
     Benjamin Rush
   
   
4. Az alábbi oirvosok közül ki figyelmeztetett a maszturbáció veszélyeire?
     John Kellogg
     Wilhelm Reich
     Henry Maudsley
   
   
5. Az ember szexuális kapcsolatát állatokkal minek nevezték a pszichiaterek?
     bestialitás
     buggery
     zoophilia
   
   
6. Az ember és állat szexuális kapcsolatát elítélő törvények eltörlését  követelték:
     Samuel Tissot
     Auguste Forel
     Paolo Mantegazza
   
   
7. A "szex" éd s "gender" megkülönböztetését  kezdeményezte:
     Sigmund Freud
     Friedrich S. Krauss
     John Money
   
   
8. A "parafilia" kifejezést  bevezette:

  Sigmund Freud
  Friedrich S. Krauss
  John Money

9. A "pharaonic circumcision" kifejezés utal
     a clitoridectomiára
     az infibulációra
     az excisióra
   
   
10. Az "Ember – mint gép" c. jelentős könyvet írták
      a 20. században
      a 19. században
      a 18. században
    
    
11.  Ki volt Sylvester Graham?
      orvos és  pszichiater
      egy pék
      egy presbyterianus ügyvivő
    
    
12. Az alábbiak közül melyik nem része az emberi szexuális viselkedés  három,  alap-vető tényezőjének?
      szexuális motiváció
      szexuális élvezet
      szexuális  kapacitás
    
    
13. A "szexuális szkriptezés" fogalmát  bevezették:
      William Hartman és Marilyn Fithian
      William Masters és Virginia Johnson
      William Simon és John Gagnon
    
    
14. Az alábbiaj jözül  melyik  a szkriptezés három aspektusának helyes listája?
      szociális, pszichoszociális, interperszonalis
      interperszonális, pszichoszocialis, kulturális
      intrapszichikus, interperszonalis, kulturalis
    
    
15.  Ki a szerzője az "Emile, vagy a nevelésről"  c. könyvnek?
      Samuel Tissot
      Voltaire
      Jean-Jacques Rousseau
    
    
16.  Az alábbiak közül melyik nem jelent ritualis bevezetést a felnőttkorba?
      bar mitzvah
      confirmáció
      áldozás
    
    
17.  A jövő évtizedekben az alábbi világrészek közül melyikben növekszik leginkább az ifjúság aránya?
      Latin-Amerika és a Karib térség
      Szub-Szaharai Afrika
      Ázsia és a  Csendes-óceán térsége
    
    
18.  Melyik népesség-csoportnál várható a legnagyobb növekedés a jövőben?

  a szegényeknél
  a középosztálynál

           A gazdagoknál

19. A megerőszakolás női áldozatának a bűntény, után mielőbb
      tisztálkodnia  kell
      biztonságos helyre sietni
      jelenteni a bűntényt a rendőrségnek
    
    
20.  A női nemi szervek csonkításának hagyományos gyakorlatát az érintett afrikai és arab országok hivatalosan elítélték  a
      A szexuális erőszak elleni határozatban;  Mekka, 1921
      A női genitális csonkítás elleni damaszkuszi Proklamációban, 1954
      A női genitális csonkítások megszűntetésének Kairo-i Deklarációja, 2003
    
    
21.  A szexuális szkriptezés
      lineáris  folyamat
      interaktiv folyamat
      befejeződik a pubertás előtt
    
    
22.  Az incestus témájával néhány remek szinielőadás foglalkozik. Például:
      "Oedipus  Király"  Szofoklesztől
      "Trisztán és Izolda"  Richard Wagnertől
      "Romeo és Julia"  William Shakespeare-től
    
    
23.  Több regény foglalkozik egy felnőttnek egy alig tizenéves iránti vonzalmával. Pl.
      "Halál Velencében"  Thomas Mann-tól
      "Huckleberry Finn"  Mark Twain-től
      "Lolita"  Vladimir Nabokov-tól
    
    
24.  A nemi erőszak néhány esete Roma történetéhez kapcsolódik. Például::
      Lucretia elrablása
      Europa elrablása
      A szabin nők elrablása
    
    
25.  Az alábbiak közül melyiket tanuljuk előbb?
      az erotikus viselkedést
      a nemi szerep-viselkedést
      a reproduktiv viselkedést
    

Témák a rövid esszékhez: 6-ot a 10-ből

Válasszon 6-ot az alábbi 10 témából és írjon egy rövid esszét a választott témákról.  Ehhez  3 óra áll rendelkezésre.

I.	Vázolja röviden a “szexuális viselkedés” fogalmának történetét. Ismertesse röviden a“szodomia törvények”  történetét.. Mutassa be a különbséget a szexuális kapacitás és a boldogság-képesség között. Vitassa meg az egyéni “élet-ciklus” fogalmát. Mutassa be a szexuális szkriptek különböző forrásait. Mutassa be a  szexuális szkriptezés kulturális  aspektusait. Magyarázza meg a “paradigma-váltás” kifejezést. Ismertesse a ”parafilia” fogalmát, annak történetét, jelentését  és hatásait az egyén és a társadalom számára Mutassa be a fetisizmus lényegét Ismertesse a nemi erőszak különböző formáit.
II.	Ismertesse a „szexuális viselkedés” fogalmának különböző jelentéseit Mutassa be a szexuális kapacitás, szexuális motiváció és szexuális teljesítmény közötti viszonyt. Ismertesse a szexuális viselkedés régi és új modeljeit . Mutassa be, hogyan változik az egyén szexuális viselkedése a születéstől az öregkorig. Ismertesse a szexuális szkriptezés interaktiv folyamatát . Ismertesse a szexuális viselkedés változatainak vallási és orvosi  modelljeit Világítsa meg a szadomazochizmus lényegét Vitassa meg a “gyermeki szexualitás” fogalmát. Ismertesse a “gyermek”, a “kiskorú”, és a “beleegyezési életkor” fogalmát. Magyarázza meg a szexuális kisebbségek kialakulását és megszűnését
III.	Ismertesse a prostitució gazdasági vonatkozásait Vitassa meg az incesztus tabu különböző magyarázatait Ismertesse a „gyermek-pornográfia” elleni harc néhány problematikus aspektusát Mutassa be a női nemi szervek hagyományos csonkítása megszűntetésének legígéretesebb stratégiáit. Vitassa meg a “nemi ösztön” fogalmát. Ismertesse a különbséget a “nemi szerep-viselkedés”, az “erotikus viselkedés”, a “reproduktiv viselkedés”, és az “élet-fenntartó viselkedés” között.. Foglalja össze Sigmund Freud elméletét a szexuális fejlődésről. Cáfolja a női nemi szervek csonkításának különböző indoklásait. Magyarázza meg az “áldozat nélküli bűntény” fogalmát.. Ismertesse a fetisizmus legalább öt formáját.

 A hosszú esszék témái: 3-ból 3

 Kérjük, írjon egy esszét  az alábbi témákról.
 Ehhez 3 óra áll rendelkezésére.

I.	Ismertesse a maszturbáció elleni europai és amerikai orvosi kampányok történetét, ezek kulturális hátterét és hatásukat a nyugati szexuális attitűdökre. Értékelje a szexuális szkriptezés elméletét, hozzájárulását az új felismerésekhez  és esetleges korlátait. Értékelje a vallás befolyását a szexualitás nyugati, orvosi elméleteihez.
II.	Értékelje az emberi “nemi ösztön”  fogalmát Ismertesse a „szexuális viselkedés” fogalmának történetét és komplikációit. Magyarázza meg a szexuális kisebbségek fogalmát néhány példával.
III.	Értékelje a női és férfi prostitúció főbb formáit. A női nemi szervek csonkításáról: Ismertesse előfordulását, indoklását, és megelőzésének stratégiáit Ismertesse a felnőttek és gyermekek közötti nemi kapcsolatok történelmi, néprajzi, jogi, és pszichologiai aspektusait.