|
|
|
|
Hogyan használjuk?
A kurzus klikkeléssel lépésről lépésre követhető..
Megjegyzés: Az ellenőrző kérdésekre adott válaszok értékelése azoknak az egyetemeknek, klinikáknak vagy szervezeteknek a feladata, amelyek kurzusainkat használják. Ők valamilyen speciális software-t is alkalmazhatnak, hogy az ellenőrzést interaktivvá tegyék hallgatóik számára.
|
A
lánygyermekeknek és a nőknek sokféle problémájuk lehet, amelyek nemi
szerveiket és szexuális reagálásukat érintik. Egyes problémák
jelentéktelenek lehetnek, mások viszont komoly gondokat okoznak. Sőt,
bonyolult lelki vonatkozásaik is lehetnek, vagy összefügghetnek más
egészségi problémákkal, amelyeket itt nem tárgyalhatunk. A meddőség és a
nemi úton terjedő betegségek problémáiról két másik kurzusunkban esik szó.
Az alábbi részekben csupán a nők néhány, viszonylag gyakori testi problémáit
írjuk le. |
|||||||
Klitorális adhéziók |
|||||||
A csiklónak (klitorisz) a péniszhez hasonlóan fitymája van, amely egy síkos folyadékot termel. Ez teszi lehetővé a fityma visszahúzódását a sima és egészséges makkról. Ám, ha a nemi szerveket nem tartják eléggé tisztán, vagyis ezt a folyadékot nem mossák le rendszeresen, akkor összegyűlik és szmegmának nevezett, sajtszerű anyagot alkot. Ez a szmegma kiszáradhat és irritálhatja a csiklót. Ez lehet enyhe, de állandó gyulladást is okozhat és komoly fájdalommal járhat. Sőt, később a sok szmegmától a fityma hozzá ragadhat a makkhoz és a csikló törzséhez. Ennek folytán a fityma már nem tud visszahúzódni a csikló makkjáról, s így a nemi életet fájdalmassá teheti. Egyes nőknél ez lehet az oka az orgazmus elmaradásának. Kezelése |
|||||||
PMS |
|||||||
“Premenstrual syndrome” (PMS) – ez a gyűjtőneve azoknak a testi és lelki tüneteknek, amelyek a nő menstruációja előtti napokban megjelenhetnek. „Premenstruális feszültségnek” is nevezik, s egészen a menstruáció első napjáig tarthat. Ám, ha a menzesz megkezdődött, a tünetek rendszerint eltűnnek. A PMS okai: hormonális változások a nő testében; ám az nem világos, hogy ezek miért és hogyan okoznak különböző tüneteket, s ezek miért eltérőek az egyes nőknél. A testi és különösen a lelki tünetek néha olyan komolyak, hogy a nők gyakorlatilag munkaképtelenné válnak. Az orvosok ezt „premenstruális, diszfóriás zavarnak” (PMDD) nevezik. Amikor a nők elérik a menopauzát, vagyis amikor a menstruációik megszűnnek, akkor a PMS is eltűnik. A PMS leggyakoribb tüneteit az alábbi ábra mutatja. A PMS lehetséges tünetei |
|
Kezelése |
|
PMS napló |
|
|
|
Premenstruális problémáinak tudatosítása érdekében a nő naplót vezethet, amelyben feljegyzi, melyik nap jeletkeztek tünetek. A súlyosság fokát egyszerű vonással (enyhe) vagy ikszeléssel (súlyos) jelezheti. Egy ilyen napló lehetővé teszi, hogy a nő bizonyos mértékig kontrollálni tudja a PMS-t. |
Alhasi fájdalmak |
||||||||||||
Sok nő érez időnként alhasi fájdalmakat, különösen a menstruáció előtt vagy alatt. Ez feltehetőleg kapcsolódik a premenstruális szindrómához (PMS). Ám lehetnek más okai is, például egy nemi úton terjedő fertőzés, a húgyhólyag gyulladása (cisztitisz), vagy valamilyen probléma a vesékkel, a méhhel, a petevezetékkel vagy a petefészkekkel. Az is lehet, hogy a fájdalom az emésztő rendszerből ered (gyomor, belek). A fájdalom néha éles és könnyen azonosítható, máskor bizonytalan és nehezen lokalizálható. Ám egy hirtelen, súlyos alhasi fájdalom esetén a nőnek azonnal orvosi segítséget kell keresnie, már csak azért is, hogy elkerüljön egy esetleg veszélyes állapotot. Mindenképpen ajánlatos, hogy a nők jól ismerjék saját nemi szerveiket és menstruációs szokásaikat. Ismerniük kell a nemi úton terjedő betegségek esetleges tüneteit is. Igy könnyen eldönthetik, mikor forduljanak orvoshoz és hogyan segítsék elő a helyes diagnózist..
Endometriozis Az endometriozis egy krónikus betegség, amelynek oka, hogy a méh nyálkahártya darabjai a test belsejében szétszóródnak. Egészséges nőkben az endometrium csak a méh belsejében található, ahol periodikusan növekszik, majd lebomlik és a hüvelyen át a menstruációs vérzés formájában kiürül a testből. (lásd: A menstruációs ciklus három szakasza). Ám, ha endometriális szövet növekszik a méhen kívül, akkor lebomolva nem tudja elhagyni a testet. A periodikus belső vérzés így fájdalmas sebeket, hólyagokat, cisztákat és más zavarokat, sőt, meddőséget is eredményezhet. Az endometriozis oka még ismeretlen. Egy elmélet szerint a menstruációs vér a petevezetékekbe kerülhet (retrográd menstruáció). Egy másik elmélet bizonyos környezeti eredetű mérgeket tesz felelőssé, vagy feltételezi, hogy ez a betegség “családi eredetű”, vagyis egy genetikus hajlam veszélyeztet egyes nőket – de vannak más elméletek is. Egyelőre tehát tisztázatlan, hogy hány szülőképes korú nőt érint ez a veszély. Pontos adatok helyett a becslések 10%-tól 25%-ig terjednek. Kétségtelen viszont, hogy a meddő nők között az endometriozis sokkal gyakoribb, mint általában a nők között.
Az endometriozis néhány lehetséges helye Egészséges nőkben az endometrium (1) csak a méhben (2) található. Ha endometriális szövet kerül a méhen kívülre (piros területek), akkor endometriozisról beszélünk. Leginkább a petefészkeket érinti, de megjelenhet a petevezetékekben, a méh külső felszínén, a méh és a végbél között, a méhnyakban és a hüvelyben, a húgyhólyagban, a hasüregben stb. . . Endometriozis: tünetei és diagnózisa Előfordulhat, hogy az endometriozisnak nincsenek tünetei. Ha vannak, az periodikus hasi fájdalmakat és meddőséget jelent. A fájdalmak általában a menstruáció előtt vagy alatt jelentkeznek, utána pedig csökkennek. Egyes nőknél a fájdalmak idővel súlyosbodnak, másoknál viszont kezelés nélkül elmúlnak. De lehetségesek más tünetek is: derékfájdalmak, hasmenés vagy szorulás, fejfájás és hasonlók. Nyilván sok múlik azon, hogy hol található az endometriális szövet és milyen méretű az. Nincs azonban közvetlen összefüggés a fájdalom intenzitása és az endometriozis mérete között. A betegség teljesen egyéni és igen eltérően jelentkezhet. Ha egy nőnél felmerül ennek gyanúja, ajánlatos konzultálnia egy orvossal a pontos diagnózis érdekében. Az endometriozis diagnosztizálása általában két lépésben történik: alhas-vizsgálattal és laparoszkópiával. Az alhas-vizsgálat megerősítheti az endometriozis gyanúját. Amikor az orvos két kézzel vizsgálja az alhast, puha csomócskákat vagy más rendellenességet érezhet egyes helyeken. Az ezt követő laparoszkópia aztán vagy megerősíti, vagy eloszlatja ezt a gyanút. Megerősítés esetén az endometriozist enyheként, közepesként, súlyosként vagy kiterjedtként osztályozzák, ami elősegíti a szükséges kezelés meghatározását.
Endometriozis: Kezelés Az endometriozist laparoszkópia révén lehet megállapítani (a görög lapara: oldal és skopein: látni szóból). A laparoszkópia sebészeti eljárás, amely rendszerint teljes érzéstelenítéssal jár. Az alhason kis vágát ejtenek, és az alhast carbon dioxid gázzal kitágítják, hogy az ottani szerveket láthatóbbá tegyék. Egy csőszerű eszköz bevezetése révén az orvos így szemügyre veheti a méh, a petefészkek és a petevezetékek felszínét. Egy másik kis bemetszésen át egy próbacső is bevezethető, amely a gyanús szövetből mintát vehet. Egyes enyhébb esetekben az endometriális szövet már teljesen eltávolítható a diagnosztikai eljárás során. Amennyiben az endometriozis bebizonyosodott, ugyanez a technika alkalmas annak eltávolítására. Igy a laparoszkópia a sebészeti kezelés célját is szolgálhatja. Sebészeti eljárásra azonban nem mindig van szükség. A kezelés függ a betegség helyétől és fokától, a páciens életkorától és gyermekvállalási igényétől. Bár az endometriozis nem gyógyítható, a tüneteket sokféleképpen lehet kezelni. Az eset jellegétől függően megfelelő gyógyszerekkel csökkenthetők a fájdalmak és az erős vérzések. Egyes nők hasznosnak érzik az olyan kiegészítő kezeléseket, mint az akupunktura, a gyógynövények vagy a homeopátia. Egyes hormonális gyógyszerek zsugoríthatják az endometriális szövetet, vagy lassíthatják annak növekedését. A meddőség kezeléséhez rendszerint speciális eljárásokra van szükség az eset jellegétől függően. Végül tudnunk kell, hogy az endometriozis még a sebészeti kezelés után is kiújulhat. Tehát, minthogy a betegség sokféle formában jelentkezhet az egyes nőknél, ezért fontos a gondos diagnózis és a teendők alapos megbeszélése az orvos és a páciens között..
Laparoszkópia A laparoszkopia nemcsak a diagnosztizálásban, hanem az endometriozis kezelésében is alkalmazható. Az utóbbi esetben nemcsak egy kis minta, hanem lehetőleg az egész endometrialis szövet eltávolítható. Képünk az előbbi esetet iillusztrálja. Mutatja a gázzal töltött alhas-üreget (1), a laparoszkopot, amely megvilágítja az egyik petefészket (2), és a vizsgáló-csövet (3).Endometriozis: Segítség Az endometriozistól szenvedő nők napjainkban tanácsot kaphatnak olyan szervezetektől és csoportoktól, amelyek az interneten információkat és segítséget nyújtanak. Egyes ilyen csoportok felvilágosító könyveket, füzeteket, újságokat és videokat publikálnak, sőt, továbbképző tanfolyamokat indítanak. Azonkívül telefonos válság-központokat és levelező hálózatot tartanak fenn. Vagy helyi csoportokat létesítenek és nyilvántartják a társszervezeteket, sőt, támogatják az orvosi kutatómunkát is. Tehát sokat segíthetnek az endometriozisban szenvedőknek és családjuknak.
Egy segítő csoport weblapja Ez a példa az USA-ból származik. A részletekért klikkelj a logora.
|
A
kisfiúknak, a fiatal vagy felnőtt férfiaknak sokféle problémájuk lehet,
amelyek érinthetik a testi megjelenésüket, a nemi szerveiket vagy a
szexuális reagálásukat. Ezek a problémák vagy a születés előtti, hiányos
vagy hibás testi fejlődésből, vagy a később bekövetkező sérülésekből és
betegségekből adódnak. E problémák közül csak a gyakoribbakat tárgyaljuk
itt. Közülük egyesek viszonylag enyhék, mások súlyosabbak, néhány pedig
sürgős orvosi segítséget igényel. A meddőség és a nemi úton terjedő
betegségek problémáit két másik kurzusunkban tárgyaljuk. |
Fimozis |
|||||||||||||||||||
A fimózis a fityma szűkülete, amely lehetetlenné teszi annak lehúzását a pénisz makkjáról. Ez az
állapot a kisebb fiúknál teljesen természetes. Rendszerint
magától megváltozik a serdülőkor előtt vagy alatt. Ezért gyermekkorban nem
kell vele törődni, kivéve, ha ismétlődő, helyi gyulladás lép fel, vagy a
vizelés komoly nehézséget jelent. Előfordul, hogy a fityma visszahúzható,
de aztán nem lehet újra előre húzni. Ehelyett a makk mögött marad, mintegy
„fojtogatja” azt, vagyis elzárja a véráramlást, fájdalmas duzzanatot kelt
és komolyan károsíthatja a péniszt. Ez az állapot a parafimózis.
Kezelése Az ilyen meggondolásoktól függetlenül a fiúk cirkumciziója, vagyis körülmetélése – gyermekkorban, vagy a serdülés előtt illetve alatt – ősi hagyomány bizonyos vallásokban, pl. a zsidóknál és az iszlámban. De a nem vallási okból végrehajtott körülmetélés is régóta népszerű az USA-ban és más, nyugati országokban. |
|||||||||||||||||||
.
|
|
|
Varicocele |
|||||||
A varicocele (a latin varix= viszértágulás + a görög kele= szünet vagy üreg szavakból) ama kis vénák hálózatának kitágulása, amelyek a vért a heréktől a szív felé továbbítják. Ez akkor történik, ha e vénák egyirányú szelepei elvékonyodnak, így a vér még könnyen folyik a herékbe, de nehezen folyik vissza. Ennek folytán a vér felgyülemlik és kitágítja a vénákat; a visszértágulat csomóját hozza létre. Ilyen varicocele általában csak a herezacskó baloldalán található. Ez az állapot elég gyakorik, különösen a fiatal férfiaknál (a férfiak kb. 10%-a érintett). Többnyire nem okoz különösebb tüneteket, a csak véletlenül szokott kiderülni valamilyen testi vizsgálat folyamán. Ám, ha a varicocele nagy, akkor kellemetlen érzést, sőt, fájdalmat válthat ki a herékben. Akár kékes duzzanatot válthat ki, amely észrevehető a herezacskó bőrén keresztül. A varicocelétől a here is sorvadhat, s minthogy megemeli a hőmérsékletet a herezacskóban, oka lehet a férfi terméketlenségének.
Kezelése A kezelés a diagnózistól függ. Ha a varicocele nem okoz tüneteket, vagy csak egészen enyhéket, akkor a herezacskó megtámasztása vagy azt kissé megemelve tartó alsónemű viselése elegendő lehet. .Ám, ha a páciens fájdalmat érez, ha heréje sorvad és/vagy ha igényli a kezelést a terméketlensége miatt, akkor műtétre lehet szükség. A tágult vénákat néhány hagyományos sebészi technikával össze lehet szűkíteni. Ennek orvosi megjelölése: „varicocele lekötés”. De van egy újabb , kevésbé kidolgozott, nem sebészi eljárás, a „varicocele embolizálása”. Ez abból áll, hogy egy kis vágáson át, jobbról egy vékony csövet vezetnek a varicocelébe, hogy lecsapolják azt. A cső lehetővé teszi egy kis tekercs elhelyezését, amely blokkolja a vénát, ezáltal ugyanúgy hat, mint a lekötés. |
Hydrocele |
|||||||||||
A hydrocele (a görög hydor= víz + kele= szünet vagy mélyedés szóból) a here körül összegyűlt folyadék. Ez az állapot inkább csecsemőknél fordul elő, mint felnőtteknél. S legtöbbször csak a herezacskó egyik oldalán jelenik meg. Mindkét oldali hydrocele csak az esetek kb. 10%-ára jellemző. A hydrocele legtöbbször veleszületett, vagyis az újszülött fiú hozza magával. Oka a következő: amikor a szülés előtt a herék leszállnak a herezacskóba, velük együtt egy tömlő is leszáll némi folyadékkal A tömlő rendszerint bezárul, a folyadék pedig felszívódik. Ám, ha nem szívódik fel és a zárt tömlőben marad, akkor ún. non-communicating hydrocele keletkezik. Ez az állapot azonban az élet első 18 hónapjában magától rendeződik. Néhány esetben a tömlő nyitva marad, a folyadék pedig szabadon mozoghat a herezacskó és az alhas között. Ezt úgy hívják: communicating hydrocele. Az éjszakai nyugalom után rendszerint kisebb, egy aktiv nap után pedig nagyobb.
Kezelése A kis hydrocele, amely nem okoz tüneteket, kezelést sem igényel. Ám, ha kellemetlen vagy nagysága miatt túlságosan feltűnő, akkor indokolt az orvosi kezelés. Egy felnőttnél megjelenő hydrocele valamilyen belső károsodásra vagy súlyos betegségre utalhat. Ezért mindig szükség van alapos kivizsgálásra és pontos diagnózisra, az egyéb problémák kiiktatása érdekében. Kettő lehet ezek közül a hernia, vagy a here-csavarodás (lásd ott). Egy másfél évesnél idősebb fiú nyilvánvaló hydrocele-je szintén orvosi figyelmet igényel. A hydrocele ugyanis gyakran növekszik az idő múlásával. Leggyakrabban sebészetileg kezelik; néha tűvel leszívják a folyadékot és ugyanígy valamilyen gyógyszert juttatnak be a tömlőbe.. |
|||||||||||
Spermatocele |
|
||||||||||
Spermatocele (a görög spermatos= spermium + kele= szünet vagy mélyedés szóból): egy vagy több jóindulatú ciszta vagy tágulat, a spermavezeték (ondóvezeték) folyadékával. A folyadék spermiumokat tartalmaz (innen kapta a nevét). Rendszerint a mellékherék csúcsán találhatók, közel a herék csúcsához. Igen aprók, vagy elég nagyok és észrevehetők lehetnek, s előfordulhatnak csak az egyik vagy mindkét oldalon. Lehetnek kellemetlenek vagy fájdalmasak, vagy észrevehetetlenek. Ez az állapot elég gyakori, de legtöbb férfinek nincsenek tünetei, s így nem is tud róla. A jelenség okait nem ismerjük. Kezelése Az egyszerű, apró spermatocele nem igényel kezelést. .Sőt, akkor sem, ha nagyobb, de tünetmentes. Ám, ha növekszik és fájdalmat okoz, akkor indokolt lehet az orvosi beavatkozás. Ez a spermatocele sebészi eltávolításából is állhat („spermatocelectomy”). |
|
|
Le-nem-szállt herék |
||||||||||||||||||||
|
Amikor a fiú-magzat növekszik anyjának méhében, heréi az alhasában fejlődnek, s aztán, röviddel a szülés előtt leszállnak a herezacskóba. Ám bizonyos esetekben ez nem történik meg, és az újszülött le-nem-szállt herékkel születik. Az állapot az újszülött fiúk 4%-ánál fordul elő; viszont a koraszülöttek 30%-ánál. Az is lehetséges, hogy a két here közül csak az egyik száll le. Néha az is előfordul, hogy egy here, amely már leszállt a herezacskóba, ismét felhúzódik az ágyékba (ez az ún. visszahúzódott here). Az orvos rendszerint vissza tudja nyomni onnan. A le-nem-szállt herék legtöbbször maguktól leszállnak a herezacskóba az első néhány hónapban. Ám, ha ez nem történik meg, akkor kezelésre van szükség, mert az alhasban a heréket a normális testhőmérséklet éri, amely túl magas a spermiumok termeléséhez, s ez terméketlenséghez vezethet. Megvan a veszélye a herniának, sőt, a tumor képződésének is.
Kezelése
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||
|
|||||||||||||||
Bevezetés: Egy komplex probléma |
|||||||||||||||
Az emberi lények két nemre – nőkre és férfiakra – tagozódása gyakorlatilag mindenki által és mindig elfogadott volt. Például, amikor egy gyermek születik, egyetlen pillantás a nemi szervére rendszerint eldönti a kérdést mindenki számára: agyermek vagy lány, vagy fiú. Azonban, amint azt az első kurzusban (Emberi szexuális anatómia és fiziológia) láttuk, az ügy nem mindig ilyen egyszerű. A tipikus női és férfi anatómiai képződmények mellett akad néhány atipikus „köztes” eset, ami megnehezítheti az újszülött nemének megállapítását. Napjainkban az ilyen eseteket rendszerint az interszexualitás címszó alatt összegzik. Közülük némelyek alaposabb vizsgálat esetén egyértelmű túlsúlyt mutatnak a női vagy férfi jelleggel, s ez megkönnyíti a megfelelő megoldást. Azonban esetenként a probléma olyan bonyolultnak bizonyul, hogy hosszas tűnődéseket és konzultációkat, messzire nyúló erkölcsi döntéseket igényel. Ezek a döntések nemcsak az esettel foglalkozó orvosokat és pszichológusokat konfrontálják, hanem a szülők és esetleg a felnövő gyermek, serdülő vagy felnőtt számára is konfliktusokat jelentenek. Sőt, a legutóbbi években sok interszexuális felnőtt kezdett szervezkedni és kifejezte frusztrációját a jóindulatú, de rövidlátó orvosok által korábban róla hozott döntések miatt. A hagyományos orvosi gyakorlatnak ez a kritikája minden szociokulturális hagyományunkat érinti, mert azok ragaszkodnak a nemek világos és éles elkülönítéséhez, s nincs türelmük ahhoz, ami „a kettő között” van. |
|||||||||||||||
Definició |
|||||||||||||||
Az interszexualitás azon személyek állapota, akik kifejezetten atipikus formájú nemi szervekkel, vagy kromoszomális rendellenességgel születtek. Ez határozatlan testi megjelenést eredményezhet, s megneheziti a nem közvetlen és egyértelmű meghatározását. Az állapot többnyire a külső nemi szerveket érinti, s ennek megfelelően már a születésnél felismerhető. Máskor viszont, ha a belső nemi szervek érintettek, a probléma eleinte „rejtett” lehet, s csak sokkal később, egy orvosi vizsgálatnál derül ki. Vannak esetek, amikor mind a külső, mind a belső nemi szervek érintettek, vagy ellentétben állnak az egyén kromoszomális nemével (XY nők). Egyes problémák korai műtéttel megoldhatók. A komplikáltabb esetekben a műtéteket és egyéb kezeléseket inkább kerülni kell, vagy későbbi évekre kell azokat halasztani. Néhány szerző az „interszexualitás” fogalmát igen szélesen értelmezi és kiterjeszti az olyan, viszonylag egyszerű állapotokra is, mint a nagyon kiemelkedő csikló, vagy a nagyon kis pénisz, vagy a hypospadia, sőt, a le-nem-szállt herék. Itt azonban ezt nem követjük. Amíg nincsenek más, anatómiai szabálytalanságok, ez utóbbiakat célszerűbb a saját helyüknek megfelelően értékelni. A csikló vagy a pénisz „helyes” mérete egyéni vélemény kérdése, s így a „korrektiv” intervenciók feleslegesek, sőt, károsak lehetnek. Ezzel szemben az egyszerű hypospadiát minden további nélkül rendbe lehet hozni műtétileg. A le-nem-szállt herék is idejekorán orvosi beavatkozást igényelnek a későbbi, komoly problémák elkerülése érdekében. |
|||||||||||||||
Terminusok |
|||||||||||||||
Az „interszexualitás” (a latin inter= között és sexus= szex szavakból) modern terminusa a mai orvosi és szociálpolitikai vitában felváltotta már a „hermafroditizmus” költőibb fogalmát. (Bár ezt a hagyományos terminust a növények és állatok biológiájában még használják.) Az ősi görög legenda szerint Hermaphroditos szép, fiatal férfi volt, a hírvivő Hermész (a latin Mercurius) isten és a szerelem istennőjének, Aphrodite-nek (latinul Venus) a fia. Amikor ő visszautasította egy nimfa szerelmét, a nő olyan szenvedélyesen ölelte át, hogy teste egybeolvadt vele. Ennek megfelelően az ókortól az újkorig a férfi és női testi jellemzőket mutató egyént hermafroditának nevezték. Egy másik ősi terminus az „androgyn” (görögül andros= férfi, gyn= nő), amely egy kétnemű személyt jelentett, vagyis egy erősen „kettős” lényt, aki egy férfi és egy női testből van összegyúrva. Ma az „androgyn” csak melléknévként van forgalomban, s rendszerint az olyan testekre vagy arcokra utal, amelyek férfias és nőies vonásokat egyesítenek. Napjainkban a mitológiai utalásokat túl pontatlannak tekintik tudományos szempontból, s így az orvosok és az érintett egyének egyaránt kerülik azokat. Ez érvényes azokra a régebbi elvekre is, amelyek különbséget tettek az ún. „női pszeudo-hermafroditák” (petefészekkel), a „férfi pszeudo-hermafroditák” (herékkel) és „valódi hermafroditák” (petefészekkel és herékkel) között. E megkülönböztetéseket egykor hasznosnak tekintették, de időközben stigmatizálónak, mesterkéltnek bizonyultak. Helyettük ma az általánosabb „interszexuális személy” vagy röviden „interszex” terminusokat használják. A modern kutatás megmutatta, hogy az interszexualitásnak fokozatai vannak, s az atipikus testi változások széles spektrumát tartalmazzák, különböző lehetséges okokkal. Ezért egyetlen megközelítés sem magyaráz minden esetet. Mindig csak egy igen alapos vizsgálat és gondos mérlegelés mutathat útat a szükséges egyéni eljárásokhoz
|
|||||||||||||||
|
|
|
|
||||||||||||||
Biológiai lábjegyzet: növények és állatok |
|
||||||||||||||
Mielőtt az emberi interszexualitást részletesebben megtárgyalnánk, hasznos lehet legalább egy futólagos pillantást vetni az alacsonyabbrendű állatok „hermefroditizmusára”. Vannak növény- vagy állatfajok, amelyek mind férfi, mind női nemi szervekkel rendelkeznek, így növelik túlélési esélyeiket. A biológusok ezeket a fajokat „hermafroditikusnak” nevezik. A rengeteg hermafroditikus növény mellett igen sok kettős nemű állat létezik, különösen a gerinctelenek és a halak között. Egyesek akár nőstényként, akár hímként párosodnak, mások a helyzettől függően változtatják nemüket. Ez sajátos példája az élet rendkívüli változatosságának Földünkön.
Ám ahogy felfelé haladunk az evolúciós létrán, ez a hasznos hermafroditizmus egyre ritkábbá válik. A nőstény és hím jellemzők megléte egy emlős testében atipikus, problematikus fejlemény. A legjobb példát jól ismerik a marhatenyésztők. Az ún. „freemartin” egy nőstény borjú, amely megszületése előtt bizonyos hormonokat megoszt hím ikertestvérével. Ezek a „maszkulinizáló” hormonok aztán megakadályozzák nőstény nemi szerveinek normális fejlődését. Az eredmény csaknem mindig sterilitás. Szerencsére az ikerterhesség ritka a marháknál. Itt elég ez a néhány emlékeztető. A következő szöveg az emberi interszexualitásra szorítkozik.. |
|
||||||||||||||
|
|||||||||||||||
Történelmi lábjegyzetek: Mitologia és alkimia |
|||||||||||||||
Az interszexualitás ősidőktől kezdve ismerték és megfigyelték az egész világon, de a különböző kultúrák igen eltérően kezelték. Nemcsak, hogy más kifejezésekkel írták le, hanem különböző magyarázatokat is találtak rá. Minthogy egyes ilyen fogalmak fontos szerepet játszottak a nyugati filozófia és művészet történetében, ehhez két lábjegyzetet csatolunk: 1. Kettős nemű személyek jelennek meg sok ősi mítoszban a világ teremtéséről, a klasszikus eposzokban, sőt, a filozófiai vitákban is. Itt csak egy jól ismert példát említünk az ókori Görögországból. 2. A férfi és női elemek vegyítése („hermafroditizmus”) a középkori alkímiának is fontos koncepciója volt. A Nap (arany, férfi) és a Hold (ezüst, nő) szimbólumait gyakran egyesítették a tökéletesség új, kétnemű szimbólumában. Itt csupán néhány alapvető információt közlünk. |
|||||||||||||||
|
|
||||||||||||||
|
|
||||||||
Történelmi lábjegyzetek - Alkimia |
||||||||
A középkorban széltében művelt alkimia egy tudomány-előtti vállalkozás volt, amely a kémiát, a fizikát, a metallurgiát és az orvoslást vallásos miszticizmussal kombinálta. Az alkimisták gyakran titkos laboratóriumaikban igyekeztek megtalálni a „bölcsek kövét”, vagyis egy olyan anyagot, amely bármely fémet ezüstté vagy arannyá változtatna és egy „élet-elixirt” is teremtene, vagyis az örök élet italát. Sok alkimista írásnak metaforikus jellege is van, vagyis a szöveg szó szerinti jelentése mögött (fémek átalakítása, elixirt főzése) gyakran a „spirituális alkimia” titkos tanítása rejlett. Ennek tipikus példája a baloldalt látható, ősi illusztráció: egy androgyn alakot mutat. Anélkül, hogy a kép minden misztikus részletét érintenénk, egyértelműen látható egy két-nemű személy, a Nappal (lat. sol), egyik oldalon az arany szimbólumával, a másikon pedig a Hold (lat. luna), az ezüst szimbólumával. Ez az alak a szív és az ész közötti tökéletes összhangot jelképezi. Az alak egy szárnyas sárkányon áll, s ez a spiritualizált szenvedélyeket jelképezi. A sárkány pedig egy szárnyas globuszon ül -- ez a felvilágosulttá (beavatottá) vált lélek stb. Igy az egész kép alkimista szimbólumokkal illusztrálja a tökéletességhez vezető, szellemi utazást. Ennek része a férfi és női elemek ötvözése. |
||||||||
Interszexualitás |
Az interszexuális spektrum: A nem – fokozat kérdése |
Amint azt
az 1. kurzusban láttuk, egy személy testét a férfi vagy női jelleg
szempontjából vizsgálva az alábbi 5 tényezőt kell figyelembe vennünk: Ez az öt
faktor együttesen adja a személy biológiai, pontosabban testi nemét,
amit a köznyelv gyakran egyszerűen nemnek nevez. . A testi nem – fokozat kérdése.. |
|
Hogyan öröklődik a CAH? Az így született gyermekek két abnormális gént örökölnek a szüleiktől, pontosabban mindegyiktől egyet. Maguknak a szülőknek nem lehet ilyen állapotuk, ha – mint legtöbbször – mindegyiküknek csak egy ilyen génje van. Igy ők csak „hordozói a CAH vonásoknak”. Ám még ez sem jelenti feltétlenül azt, hogy minden gyermeküknek átadják. Az esély valójában egy a négyhez, tehát, ha négy gyermekük van, akkor csak az egyik lesz CAH-os. Ez magyarázza, hogy miéárt olyan ritka a CAH, bár a népességnek kb. 2%-a hordozza.
|
||||||||||||||||
|
|
|
|
Kezelés és támogatás
Az 5-ARD könnyen félrediagnosztizáható, mintha az AIS (lásd ott) egyik formája lenne, s a külsőleg nőies testük miatt a legtöbb, érintett gyermeket egyszerűen lányként nevelik. A serdülőkorban megjelenő, férfi jellegű változások azonban elárulják a valódi állapotot. A modern nyugati társadalmakban általában nem sok türelmet tanúsítottak az olyan lányok iránt, akik a serdülés során fiúvá változtak, s aztán férfiként éltek. Régebben ezért különböző, korai sebészeti beavatkozásokkal, rutinszerűen megpróbálták „normalizálni”, nőnek megőrizni ezeket a gyermekeket, a kromoszomális nemük ellenére. Ezt a hagyományos gyakorlatot mostanában különböző interszex csoportok támadják. Más a helyzet, ha a lány nagyon erősen identifikálódott női szerepével. Ilyenkor indokolt a megfelelő műtét elvégzése a serdülés előtt. Ám, tekintettel az ezzel összefüggő pszichoszociális és jogi bonyodalmakra (később rossz bánásmód címén bírósági eljárás indulhat), a szülőknek és orvosoknak egyaránt tiszteletben kell tartaniuk a gyermek véleményét és ajánlatos információkat szerezni a jogászoktól és a támogató csoportoktól.
Támogató csoportok
Régebben az 5-ARD-s egyének és családjuk gyakran elszigetelődtek és nehezen jutottak elegendő információhoz erről az állapotról. Mostanában azonban több támogató csoport szerveződött. Ezek megfelelő tájékoztatásról gondoskodnak. Az alábbi csoport például szintén támogatja az 5-ARD-s egyéneket
|
|
|
|||||||||||
|
|
|
|
|
|
Szocio-kulturális attitűdök - vallásos hagyományok |
||
A három nagy, monoteista, patriarchális vallásban -- zsidóság, kereszténység, iszlám – hagyománya van annak, hogy az emberi szexualitást három alapvető szempontból abszolútnak és változhatatlannak tartják.: |
||
|
A „természetes” a monoteista értelmezés szerint azt jelenti, hogy „összhangban Isten akaratával” vagy „összhangban Isten természeti törvényével”. Ez tehát nem tudományos, semleges, leíró kifejezés, hanem pozitiv, vallásos értékítélet. Végeredményben tehát a „természetes” itt egyszerűen „jót” jelent. Az Isten akaratától való eltérés pedig rosszat.
|
||||||||||||||||||
A tolerancia különböző fokai |
||||||||||||||||||
A természet hagyományos, monoteista szemlélete szerint az interszexualitás, a feminizmus, a homoszexualitás és biszexualitás szabálytalanságok és eltérések az Isten által kijelölt rendtől. Végül is az interszexek eltérnek a „természetes” testi nemtől, a feministák provokálják a „természetes” nemi szerepet, a homoszexuálisok pedig megsértik a szexuális orientáció „természetes” normáját.
Csak akkor váltak toleránsabbá, amikor néhány vallási vezető kezdte elfogadni a modern természettudománynak legalább néhány megállapítását. Napjainkban már van néhány „liberális” zsidó kongregáció és keresztény egyház, amely támogatja a korábbi „deviánsokat” és teljes tagságot, egyenlő jogokat biztosít nekik. (Az iszlám csak a kb. i.u. 800 és 1300 közötti „aranykora” idején volt viszonylag toleráns; ezt követően azonban intoleránsabbá vált.) Összességükben a monoteista vallások még mindig ellenállnak azoknak a próbálkozásoknak, amelyek a tudomány fényében újraértelmezik a hagyományos szexuális dogmákat. Ezért, minthogy ezek a dogmák még mindig befolyásolják az általános, szocio-kulturális légkört, az interszexuális személyek és más „norma-sértők” még mindig nehéz küzdelmet folytatnak. Másrészt viszont néhány ázsiai vallás, pl. a hinduizmus, buddhizmus, taoizmus, konfucianizmus, a sinto stb., sohasem rendelkezett ilyen dogmákkal, s így sokkal könnyebben elfogadja a szexuális variációk szélesebb spektrumát.
|
Szocio-kulturális attitűdök - Legális hagyományok |
||||||
Minden legális hagyomány vallási eredetű, mert eredetileg minden törvény „isteni törvény” volt. Ez akkor is így maradt, amikor a törvényeket kezdték írásba foglalni. Minden ősi törvényhozó – Hammurabi babiloniai uralkodótól (i.e. 18. század) a bibliai Mózesig (i.e. 13. század) – törvényeinek forrásaként valamilyen isteni akaratra hivatkozott. Az egyiptomi fáraók isteni eredetüket hirdették, Kína és Japán uralkodói önmagukat a menny fiainak nevezték, a római császárokat istenként tisztelték, de még az i.u. 7. században fellépő Mohammed próféta is isteni sugallatra hivatkozott; a mai iszlám törvények is ezt vallják. A nyugati törvényhozók csak az utóbbi évszázadokban kezdték kiküszöbölni a vallási befolyást a törvényekből, például Napoleon francia császár az ő forradalmi Büntető Törvénykönyvéből (1811). Azóta a nyugati törvények egyre inkább világiak lettek, s különösen az emberi szexualitás terén fokozatosan pragmatikusabbak. A modern demokráciákban a törvényt a törvényhozó személyek művének tekintik, akiket azért választottak, hogy kifejezzék választóik akaratát. E népakaratnak azonban tiszteletben kell tartania bizonyos alapvető civil jogokat. Igy például a vallási, faji és etnikai kisebbségek alapvető jogai védettek maradnak, függetlenül attól, hogy mit kíván a többség. Az utóbbi évtizedekben az ilyen alapvető jogokban a szexuális kisebbségek is részesültek bizonyos mértékig. Mindazonáltal az interszexualitás ügyében a törvényhozás még elégtelen. Ezért az interszex érdekvédő csoportok további jogi reformokat igényelnek, különösen az alábbi területeken: |
||||||
Személyazonosítás |
||||||
A jog gyakorlatilag minden kultúrában csak két nemet ismer el – a női és a férfi nemet. Vagy az egyiket, vagy a másikat jegyzik be a hivatalos dokumentumokba, pl. a születési, iskolavégzési vagy egészségügyi iratokba, autóvezetői engedélyekbe, személyazonossági kártyákba, útlevelekbe stb. A törvény számára egy személy vagy férfi, vagy nő. Nincs más opció. Míg ez a hagyományos, egyszerű és szigorú különbségtétel hasznos a túlnyomó többség számára, egy kisebbségnek problémákat okozhat. Ám egyes nyugati országokban ma a törvény megenged bizonyos kivételeket. A transszexuálisok személyi okmányait meg lehet változtatni a nem sikeres műtéti megváltoztatása után, ám ez a változtatás csak nőről férfire, vagy férfiről nőre történhet. Eddig csak egyetlen eset történt Ausztráliában, ahol egy interszexuális egyénnek sikerült olyan útlevelet szerezni, amelyben nemét „X”-ként jelölték, vagyis hogy sem nő, sem férfi. Ez a precedens hasznos lehetne másoknak, de hogy gyakorlati megoldás lehetne minden interszexuálisnak, az több mint kétséges. Tekintettel az interszexualitás széles spektrumára, feltételezhetőleg legtöbbjük örülne, ha választhatna a férfi és a női nem között. Gondjuk némileg más. Minthogy sok interszexuálist nem ismernek fel vagy rosszul diagnosztizálnak szültésükkor, s olyan nemi szerepben nevelnek, amit később elvetnek, azt kívánják, hogy ne a testi nemük legyen a döntő, hanem a saját szexuális identifikációjuk. Még ha az ifjúkorban vagy felnőttkorban túl késő is bármit változtatni a biológiai státuson, ne ez legyen az egyedüli kritérium. Inkább azt a belső meggyőződést kellene figyelembe venni, hogy férfinek vagy nőnek érzi magát. Ha ez minden személyi okmány megváltoztatását igényli, akkor ezt meg kellene könnyíteni. Más szavakkal: a legtöbb interszexuális nem ellenzi a szűk férfi / nő alternativát, inkább csak annak rugalmatlan alkalmazását. Ha a törvény engedékenyebb lenne, ez sokakat segítene, akik ma még szükségtelen problémákkal küzdenek. |
||||||
Házasság |
||||||
A törvény hagyományosan legtöbb országban csak a házasságot tekinti egyedül lehetségesnek a nők és férfiak között. A házastársak pontos száma nem volt mindig meghatározott, minthogy néhány kulturában megengedettek voltak a poligámia különböző formái. Ám mindig úgy gondolták – ha nem is mondták ki --, hogy a házasság különböző nemű személyek között történik. Sőt, a polgári törvények sok modern, nyugati társadalomban a házasságot egyértelműen egy férfi és egy nő társulásaként határozták meg. Azonban, amint már láttuk ebben a kurzusban, nem mindig könnyű meghatározni, ki nő és ki férfi. A modern szexológiai kutatás ezen a területen sok, korábban ismeretlen bonyodalmat feltárt; többek közt a férfi és női nem közötti átmenetek egész színképét, amely nincs összhangban a mai törvényekkel. Azt is megmutatta, hogy egy személy szexuális ön.identifikációja ellentmondhat bármely anatómiai látszatnak. Ezért egy korai nemi szerep-kijelölést később esetleg meg kell változtatni, s így szükségessé válhat a személyazonossági papirok átírása. Ám ha ez a személy már házas az okmányváltoztatás idején, akkor felmerül a kérdés, hogy a házasság – mostmár két azonos nemű személy között – érvényben maradhat-e. Az azonosneműek házasságai csak újabban váltak lehetővé néhány nyugati országban, de néhány más ország és sok vallás hevesen ellenzi azokat. A házasságban élő transszexuálisoknak pedig, akik új személyazonossági papirokat igényelnek a „nem-változtatás” után, először el kell válniuk. Ez komoly gond az interszexuálisoknak is, mert közülük sokan „jóhiszeműen” egy másneművel házasodnak. Sőt, az állapotuk évekig titokban maradhat, amíg aztán egy orvos utána nem néz a meddőségük okainak. Ő ekkor ellentmondást találhat a nemi szerep és a biológiai tények között. Ha a meglepő diagnózis ellenére az illető nemi identifikációja változatlan marad, akkor az újonnan felismert „valódi” testi nemet egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Az orvos és a pár ezt titokban tartja, s ennél a törvény sem bölcsebb. Ám néhány eset kezdettől fogva bonyolultabbnak bizonyulhat, s nehezen megoldható. Ha nyilvánosságra kerülnek, megkérdőjelezhetnek sok hallgatag feltételezést a házassággal kapcsolatban. Az interszex védői kimutatják, hogy pl. a gyermeknemzési képtelenség sohasem volt akadálya a házasságnak, hiszen a nők a klimaktérium után is mindig megházasodhattak. Ugyanígy a közösülési képtelenség sem volt soha akadály, hiszen még a krónikus beteg, súlyosan fogyatékos vagy igen öreg személyek is házasságot köthettek. Ez ért tulajdonképpen a szeretet, a barátság, az együvé tartozás és az anyagi biztonság is mindig elismert és elegendő indoka volt a házasságnak. Ebből következően nincs logikus magyarázat arra, hogy miért kellene azt különböző nemű párokra korlátozni. Nem meglepő tehát, hogy a modern társadalmakban növekszik annak igénye, hogy a házasság egyetemes emberi jog legyen, tekintet nélkül a partnerek testi nemére |
||||||
Szexuális jogok |
||||||
A hagyományos nyugati jogrendszerben az interszexuális személyek a szexuális kisebbségekhez hasonlóan sohasem rendelkeztek sajátos jogokkal. A szexuális jogok megfogalmazásának korai kísérletét az 1930-as években egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Még az Egyesült Nemzetek Univerzális Nyilatkozata az emberi jogokról (1948) sem tartalmazta a szexuális jogokat. Jó fél évszázaddal később, 1999-ben a Szexológiai Világszervezet (ma Világszervezet a Szexuális Egészségért) Hong Kong-i kongresszusán kiadta nyilatkozatát a szexuális jogokról. Ez összegezte azokat az igényeket, amelyeket különböző csoportok az 1960-as években kezdődő „szexuális forradalom” óta támasztottak. Időközben néhány más szervezet is kiadta saját nyilatkozatát a szexuális jogokról, pl. az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2002-ben. Ám e dokumentumok egyike sem foglalkozik az interszexuálisok speciális gondjaival. Szó van a „nemi integritás” vagy „ testi integritás” jogáról, de nincs kifejezett utalás a csecsemőkori, rutinszerű , sebészi „nem-normalizálásról”. Ugyanígy nincs utalás a felnőttkori nem-átalakításra, vagy arra, hogy megmaradhat-e a házasság, ha a személyazonossági iratokban a nemet átírják a másik nemre. S persze nincs említés egy harmadik lehetőségről, az X-ről = sem nő, sem férfi. Másrészt nincs egyetértés még az interszexuálisak között sem, hogy ezeket a hiányosságokat pótolni kell, tehát újabb jogokat kell igényelni. Nagyon is elég lehet az alábbi szövegek tágabb és pontosabb interpretációja. |
||||||
|
|
A jogok evoluciója |
A WAS Deklarációja a szexuális jogokról többek közt proklamálja |
2. A jogot a szexuális autonómiához, integritáshoz és a nemi szervek biztonságához. Ez magában foglalja a nemi élettel kapcsolatos autonóm döntések képességét, az egyén személyes és szociális erkölcsi rendjének megfelelően. Tartalmazza saját testünk ellenőrzését és élvezetét bármilyen kínzástól, csonkítástól és erőszaktól mentesen. 4.
A szexuális egyenlőség jogát.
Ez szabadságot jelent a
diszkrimináció minden formájától, tekintet nélkül a nemre, nemi szerepre és
orientációra, az életkorra, fajra, szociális helyzetre, vallásra vagy testi
és lelki fogyatékosságra. |
|
A WHO deklarációja többek közt a következőket igényli: |
Mindenki
jogát arra, hogy kényszertől, diszkriminációtól és erőszaktól mentesen… |
Az Europai Unio Alapvető Jogok Kartája (2000), említi |
A
személyes integritás joga: |
Ezek és hasonló megfogalmazások a további haladás alapját képezhetik. A szexuális jogokat illetően a jogszabályok még alakulnak, s a mai interszex érdekvédelmi és támogató csoportok elkötelezetten igyekeznek ezt a haladást elősegíteni. |
Az interszex jogok mozgalma |
|
Mint már említettük, a 20. század utolsó évtizedeiben különböző szexuális kisebbségek kezdtek szerveződni és sokáig megtagadott civil jogaikat követelni. Mi több, az internet megjelenésével új és igen hatékony eszközt találtak igényeik közvetítésére. Ugyanakkor a tudósok és kutatási eszközeik is fejlettebbek lettek. Az interszexualitással kapcsolatban például az új vizsgálatok demonstrálták, hogy az gyakoribb és változatosabb, mint azt korábban feltételezték. Tény, hogy atipikus testi állapotok széles spektrumából áll, amelyek egyéni megközelítést igényelnek. A kisebbségek önszerveződése, az „elektronikus forradalom” és a tudományos haladás eredményeként az 1990-es évek elején megalakult az első érdekvédő és támogató csoport : Északamerika Interszex Társasága (ISNA). Ez és más országok hasonló csoportjai kezdtek konfrontálódni az önelégült orvosi és jogi „establishment”-tel. Provokálták a hagyományos orvosi vélekedéseket és sikerült növelniük nemcsak az orvosok tudatosságát, hanem a közvéleményét is. A meglevő, általánosabb szexuális jogi deklarációkra alapozva az interszex jogok mozgalma egyszerű végső célokat követ: önmeghatározást, mentességet a diszkriminációktól és teljes civil jogokat mindenkinek, tekintet nélkül a külső vagy belső nemi szerveik jellegére. |
Az interszexualitás kezelése |
||
Szocio-kulturális attitűdök – orvosi tradiciók |
||
A joghoz hasonlóan az orvoslásnak is vallási gyökerei vannak. Sok ezer évig csak a szellemek, az istenek vagy Isten tudhatott gyógyítani. Ha egy sámán, varázsló, füves ember vagy pap megpróbált gyógyítani, mindenki tudta, hogy ez a kezelés önmagában még nem gyógyít. Sokkal fontosabb volt az isteni erők segítsége. A nyugati világban az ókori Görögország és Róma orvosai szakítottak először ezzel a tradicióval. Kezdték figyelmen kívül hagyni a természetfelettit és tudományos principiumokat alkalmazni az orvosi gyakorlatban. A középkorban munkájukat tovább fejlesztették a híres iszlám orvosok. Összegzett ismereteik viszont megalapozták Európa első orvosi iskoláit. A kutatás kiterjesztése és gyorsítása pedig ezekben az intézményekben előkészítette az újkor rendkívüli tudományos fejlődését. . Volt
azonban egy kivétel. A szexuálterápia még a 20. században is jócskán
leragadt a vallásos, tudomány-előtti fogalmaknál. A régi „bűnöket”
egyszerűen betegségeknek nevezte és kötelességének tartotta megőrizni vagy
érvényesíteni a szexuális konformitást. Ezért, éppúgy, mint előttük a
teológusok, az orvosoknak is kevés türelmük volt bármiféle szexuális
variációhoz. Az interszexualitás esetében a lehető legkorábbi
nem-kijelölést és „korrektiv” műtétet jelentett. Nem volt kétség afelől,
hogy egy interszexuális test azonnali „normalizálása” mindig a „gyermek
érdekét” szolgálta. Végül is csak két nem volt, és mindent, ami köztük
lehetett (volna) ki kellett küszöbölni vagy elnyomni, mint egészségtelent.
Az olyan orvosi fogalmak tükrözték ezt a szemléletet, mint a „defekt”,
„zavar”, „torzulás” és „abnormalitás”. |
Folytatódó változások |
Az utóbbi évtizedekben az interszexualitás kutatása jelentősen előre haladt. Az interszex érdekvédő csoportoknak is köszönhetően az interszexuális állapotok orvosi kezelése kevésbé dogmatikussá és körültekintőbbé vált. Mindenesetre van egy általános trend az orvoslásban afelé, hogy a pácienseknek több jogot biztosítsanak és beleszólást az őket érintő orvosi döntésekbe. Az internetből az derül ki, hogy sok páciens is tájékozottabbá vált mint valaha. Ennek következtében javult az orvos—beteg viszony és az orvosi gyakorlat. Mindez az interszexuális páciensekre is igaz. Mindazonáltal, tekintettel az interszexualitásra, még átmeneti helyzetben vagyunk. Az erőteljesebb globális kommunikáció ellenére sok „hagyományőrző” nem tud szabadulni az elavult koncepcióktól, és sok interszexuális egyén, valamint családja marad elszigetelt és tájékozatlan. A meglevő hiányok áthidalása érdekében még sok lépésre van szükség. Különösen ígéretesek ezek:
A következő részek néhány példát mutatnak. |
Mai irányelvek |
||||||
Néhány éve Milton Diamond amerikai biológus és Keith Sigmundson kanadai pszichiáter új irányelveket javasolt az interszexuálisok orvosi kezelésére, a születéstől kezdve a serdülőkoron át a felnőttkorig. Ezek az irányelvek a biológusok, orvosok, pszichológusok, jogászok és a különböző interszex támogató csoportok közötti viták eredményei. Orvosok számára itt összegezzük ennek főbb pontjait: |
||||||
|
||||||
|
||||||
Támogató csoportok |
||||||
Mint többször említettük, ma már létezik néhány interszex érdekvéső és támogató csoport. Közülük egyesek sokféle interszex állapottal foglalkoznak, mások egyes kromoszomális vagy hormonális problémákra korlátozódnak. Ám mindezen csoportokat egyesíti egy közös cél: az atipikus külső és/vagy belső nemi szervekkel született egyének orvosi, pszichológiai, szociális és jogi helyzetének javítása. E cél elérése érdekében a csoportok igyekeznek felvilágosítani nemcsak az érintett személyeket és családjukat, hanem az orvosokat, jogászokat, sőt, a közvéleményt is. E missziójuk során állandó párbeszédre törekszenek a kutatókkal, orvosokkal és jogászokkal. Cikkeket is írnak és interjúkat adnak. Még fontosabb, hogy megpróbálnak pontos információkat szerezni, s lehetőleg konkrét segítséget nyújtani az érintetteknek. Egyik leghatékonyabb eszközük az internet. Számos website-juk nagyon informativ még a szakemberek számára is, nemcsak, mert a legújabb tudományos megállapításokról tudósítanak, hanem azért is, mert közlik a páciensek igen tanulságos élményeit és elvárásait. Vagyis az interszex támogató csoportok ma fontos részei az interszexualitással való törődésnek. Fő céljaikat így lehet összegezni: |
||||||
|
Linkek |
||||||||
Azok kedvéért, akik szeretnék a témát tovább követni, itt egy áttekintést adunk a legfontosabb támogató csoportokról, beleértve a már máshol említetteket. (A részletes információkért egyszerűen klikkeljen az alábbi logokra).
|
Kiegészítő olvasmányként néhány cikket ajánlunk egy enciklopédiából, online könyvtárunkban:
Ugyancsak ajánljuk:
Az alábbi publikációk nem érhetők el online, de ajánlhatók az akadémiai könyvtárakat elérőknek:
Ellenőrző kérdések - Többszörös választás Klikkelj a helyes válaszra. Néha több válasz is helyes. 1. Az alábbiak közül melyik nem orvosi
vészhelyzet? 5. A szmegma jelentése: a
spermiumok mikroszkópos vizsgálata hermafroditizmusnak hormonális tényezők
|