Az Internet egyre nagyobb szerepet játszik hazánkban is a szexuális kultúra terjesztésében. Különösen azoknak nyujthat segítséget, akik a funkcionális szexuális zavarok kezelésével kapcsolatban keresnek információt, akár, mint (leendő) páciensek, akár, mint (leendő) szakemberek. Pillanatnyilag három ilyen "honlapról" (web-site) tudunk beszámolni. Ezek közül kettő igen hasonló célkitűzésű és szemléletű; elsődlegesen a szexuálterápia és részben a szexuális nevelés terén igyekszik felvilágosításokat nyujtani. A harmadik pedig Szemlénk honlapja, amely a fentieken kívül a szexuálpszichológia, szexuálszociológia és általában a szexológia modern információ-anyagát követi nyomon és közvetíti a világháló révén is.

Ebből adódóan ezuttal elsősorban az említett két web-lapot ismertetjük, összehasonlítva, hogy mit tudnak nyujtani a szexuálterápia iránt érdeklődőknek. Mindkettő jónéhány, a főoldalhoz kapcsolódó oldalból áll. A Magyar Szexológiai Társaságnak 15, Molnár Tamás szakpszichológusnak pedig még több web-oldala van pillanatnyilag (1999 októberében). Ezek között mindkettőnél van egy-két, nem a témához tartozó oldal, pl. a Szexológiai Társaság web-lapján az "Immun-rendszer lelki vezérlettel", Molnár Tamásnál pedig az "IQ-teszt" és a "Személyiségteszt". Másrészt jelentős átfedések vannak a két web-lap között, aminek magyarázata, hogy Molnár Tamás tagja a Szexológiai Társaságnak, s részt vett a Társaság web-lapjának kialakításában. (Úgy tűnik, a 15 web-oldal közül legalább négyet ő írt, s ezek csaknem szó szerint a saját web-lapján is szerepelnek.)

Vegyük szemügyre először a Szexológiai Társaság web-lapját, melynek web-címe: http://www.szexologia.hu

A főoldal közli, hogy "a Társaság 1989-ben alakult, olyan pszichológusokból, akik nagyrészt szexuálterápiával foglalkoznak. Elnöke dr. Lux Elvira klinikai szakpszichológus." Ezután körvonalazza, hogy kik lehetnek tagjai a Társaságnak, amely viszont tagja az Európai Szexológusok Társaságának, s megkapja annak negyedévenként megjelenő értesítéseit. A Társaság célját 3 pontban foglalták össze:

• A szexológia és határterületei fejlesztésének elősegítése,
• a tagok tudományos ismereteinek bővítése,
• magas szintű ismeretterjesztés és részvétel a lakosság egészségnevelésében.

Ezek kétségkivül tetszetős és nagyigényű célok; más kérdés, hogy az elmult tíz év alatt mennyit tudtak ebből megvalósítani -- ami, sajnos, nem derül ki a web-lapból. Érdekes, hogy a célok között nincs utalás a szexuálterápiára, holott a tagok "nagyrészt" ezzel foglalkoznak. Annál is inkább különös ez, mert a társaság névsorát közló web-oldal szerint csaknem minden tag "szexuálterapeuta", a megadott telefonszámon elérhető és szolgáltatásait kínálja. Hazánkban azonban nincsenek hivatalosan elismert, diplomával rendelkező szexuálterapeuták, ezért e megjelölés használatának jogosultsága legalábbis kétséges.

A harmadik web-oldal, a "Szakirodalomjegyzék 1995-től" összesen 24 címet tartalmaz. Valamennyi 1995-ben jelent meg, s két könyv kivételével kisebb-nagyobb cikkekről van szó, amelyek legnagyobbrészt az AIDS-prevencióról szólnak. Ez az irodalomjegyzék tehát szegényes és egyoldalú, ráadásul kizárólag magyar publikációkat sorol fel, vagyis sem a Társaság tagjairól, sem a web-lap olvasóiról nem tételez fel idegen nyelvtudást.

A "Hogyan merült fel érdeklődésem a szexológia iránt?" című web- oldal minden jel szerint Molnár Tamás írása, ugyanúgy, mint a következő, amelynek címe: "Mikor és miben segíthet a szexuálterapeuta vagy a szexuálpszichológus?" Igy ezekre majd az ő web-lapja kapcsán térek ki. "A szex misztériuma" című web-oldal,dr. Pándy Mária írása bevezetés nélkül egy levelet közöl, amit egy boldog szerelmes írt a "kedves doktornő"-nek arról, hogy "nemcsak problémák vannak a szexben", s hogy milyen csodálatos érzés a szerelem. Pándy Mária hosszasan reagál erre a levélre, s különböző irodalmi hivatkozásokkal a szerelmesek szeretkezését misztikus élménynek tartja. (Ami nem éppen tudományos megállapítás; inkább misztifikálás.)

Az "Együttélés", illetve "Nehéz együttélni, de érdemes" című web- oldalt szintén dr. Pándy Mária írta. Ez a 4 oldalas ismeretterjesztő cikk sok fogalmazási és sajtóhibájával együtt is reálisabb szemléletet tükröz, mint az előző; ugyanakkor tele van naív és frázisszerű jótanácsokkal. Mint írja, a házassági válságok megoldására "általánosan érvényes receptet" nem tud adni, "legfeljebb néhány megszívlelendő tanácsot".

Ide kapcsolódna a "Hogyan renováljuk házasságunkat?" című web- oldal is, szintén dr. Pándy Máriától. Úgy tűnik, ez az egyik legjobb írás az egész honlapon. Bár itt is tanácsokat ad (elsősorban a feleségeknek), de ezek sokkal konkrétabbak, s alcímekkel is bőven tagoltak, tehát áttekinthetőbbek. A továbbfejlesztés persze erre is ráférne, hiszen a kiemelt alcímek alatt gyakran csak egy-két utalásszerű sor található. Különösen hiányos a "PC izom torna" gyakorlására való felhívás, amiről egyébként is külön web-oldal szól.

Ugyanígy dr. Pándy Mária írta a "Férfibajok" című web-oldalt, amely hat "férfibajt" vesz sorra: az erekciós zavarokat, a korai és a késői magömlést, a nemzőképtelenséget, az aktus közbeni fájdalmakat és az un. perverziókat. Ez a ritkásan szedett 4 oldal megintcsak elsősorban a nőknek szól (hiszen így kezdődik: "Ha baj van párunkkal az ágyban...") Ami nem lenne baj, de problematikus megfogalmazások itt is előfordulnak. Ilyen pl.: "Ha a férfi izgalmi állapota ellenére nem következik be merevedés". Ami azért furcsa, mert a férfi szexuális izgalmi állapota tulajdonképpen egyenlő a merevedéssel. Abban igaza van, hogy "a görcsös akarás semmiképpen nem vezet eredményre", de ennek indoklása, miszerint "a szexuális központ a jobb agyféltekében... csak ellazulással hozható működésbe" -- már megkérdőjelezhető. Ugyanis "a szexuális agyközpontot" nem sikerült még lokalizálni egyértelműen, s pusztán ellazulással egyetlen agyközpont sem aktiválható.

Az jó, hogy az erekciózavarok lehetséges okai közül 17-et is felsorol, de miért a szomatikus okokkal kezdi (ezzel erősítve a laikusok amúgy is erős szomatizáló tendenciáját), hiszen ezek jóval ritkábbak, mint a pszichés okok. A korai magömlésről írt két kis bekezdés elég semmitmondó; nem utal sem a leggyakoribb okra (elsietett önkielégítés), sem a bevált, tudományosan megalapozott megoldásra. Hasonló a helyzet a másik négy "férfibaj" esetében, különösen a perverzió kapcsán, aminek a fogalmát sem tisztázza, sőt, az orális ingerlést is perverziónak tartja.

A fennmaradó web-oldalak közül elsősorban a "Szexlexikon" válogatott címszavaira voltam kíváncsi. Ebben tíz címszó található, a "biszexualitástól" a "kisebbségi komplexusig" (de nem betűrendben), a szöveg közt sok dőltbetűs, ?-es szóval, amelyekből azonban többnyire nem lett címszó. Eltekintve attól, hogy a szómagyarázatokban sok a fogalmazási és gépelési hiba, a fő baj, hogy a magyarázatok tudálékosak és primitívek, leragadtak az ortodox freudizmus szintjén. A számomra ismeretlen dr. Lóth László által írt web-oldal jobb lett volna, ha nem kerül be a Társaság web-lapjába.

Molnár Tamás honlapjára áttérve; ez az áttérés csak részleges, mert -- ahogy említettem -- többet ő fogalmazott a Szexológiai Társaság web-oldalai közül. Igy pl. a "Hogyan merült fel érdeklődésem a szexológia iránt?", a "Mikor és miben segíthet a szexuálterapeuta?", a "Kegel gyakorlatok" és "A női orgazmus" címűeket.

Web-lapja az "Üdvözlöm honlapomon" című bemutatkozással kezdődik. Itt rövid szakmai önéletrajzot közöl önmagáról, hangsúlyozva hogy szemléletében igyekszik korszerű és integratív lenni, s megadja munkahelyi és otthoni címét, ill. telefonját, felajánlva szexuálterápiás szaksegítségét. Honlapjának címe is kifejezetten erre utal: http://www.szexterapia.com

A "Segítségnyujtás" című web-oldal bemutatja, milyen esetekben segíthet egy szexuálpszichológus vagy szexuálterapeuta. Tíz "fő esetet" sorol fel (bár a végén hozzáteszi, hogy a felsorolás nem teljes).Mindegyikről néhány soros definiciót ad, ami ugyan gyakran pontatlan -- pl. a partnerek szexuális igényeinek különbözőségét ő "temperamentumbeli eltérésnek" tartja --, de nagyobb tévedések nem fordulnak elő.

Egy másik web-oldal "A korai magömlésről" szól. Itt már a korszerű, un. "elszorításos technika" jelenik meg, bár nem egészen úgy, ahogyan azt Masters és Johnson, e technika kidolgozói leírták. Ők ugyanis sohasem javasolták, hogy a férfi az elszorítást először az önkielégítés során próbálja ki, hiszen ez utóbbinál egyszerűen az ingerlés átmeneti leállításával is könnyen lehet késleltetni a magömlést. "Előrejelzési szakaszról" sem írtak, csak kb. 3--5 mp-es elkerülhetetlenségi szakaszról, aminek közeledtével a hímvessző 3--4 mp-es elszorítása megelőzheti, leállíthatja a magömlési reflexet.

Az egyoldalas ismertetés végén megjegyzi, hogy "a korai magömlés kezelésének más technikái is vannak, pl. start--stop technika, fantáziálás stb. Nem is beszélve a feltáró, analitikus jellegű kezelésekről." Ez számomra azért furcsa, mert a start--stop technikát inkább merevedési zavarok esetén szokták alkalmazni; a "fantáziálás" megemlítésével pedig nem tud mit kezdeni az olvasó -- legalább annyit tett volna hozzá, hogy "figyelemelterelő jellegű". A pszichoanalitikus kezelésekről pedig bebizonyosodott, hogy kevéssé hatékonyak és nem rentábilisak a korai magömlések megszűntetésére.

Ezen a ponton kétségkívül véleménykülönbségekbe ütközünk. Egy másik web-oldalon ("Irányzatok a szexterápiákban, és saját szemléletem") Molnár Tamás első helyen a pszichoanalízist említi, mint "szexterápiás irányzatot", s bár aztán megemlít még hármat (a kognitiv, a viselkedésterápiás és a rendszerelméleti modelleket), szerinte "nem állítható tudományosan, hogy valamelyik irányzat is igazabb, hatékonyabb lenne, mint a másik." Azzal egyetértek, hogy "ezeket a modelleket ötvözni kell", ám ez nem jelentheti azt, hogy bármelyik pszichoterápiás irányzat egyformán hatékony a szexuális zavarok kezelésében. A modern szexuálterápiát Masters és Johnson működésétől számítjuk, ők pedig alapjában véve viselkedésterapeuták voltak. Az up to date szexuálterápia egyik legautentikusabb mai képviselője, E. J. Haeberle professzor, akinek "Szexuális zavarok és kezelésük" című, összefoglaló tanulmányát Szemlénk eddigi számaiban folytatólag közöltük, hangsúlyozottan nem analitikus szemléletű.

Hasonló véleménykülönbség tapasztalható köztünk a "Női orgazmus" témájával (és web-oldalával) kapcsolatban is, amiről Szemlénk 99/3. számában, Molnár Tamás vitacikke kapcsán már 4 pontba foglalt ellenvéleményt vázoltam fel. Ugyanez vonatkozik az említett web-oldalra is, ezért erre itt nem térek ki.

"Az izgalmi görbe" című web-oldal érdekes módon mutatja be a szexuális reagálás ciklusát. Először egy sematikus ábrát, grafikont közöl, amelyen a férfiak és nők átlagos izgalmi görbéje látható. Ez ugyan emlékeztet a szakkönyvekben látható ábrákra, de azoktól eltérően a ciklust nem négy, hanem öt szakaszra tagolja. Feltételezi ugyanis, hogy az izgalomba jövés szakaszát megelőzi a "vágy és a szexuális irányulás szakasza", amelyben "felfigyelünk a számunkra vonzó szexuális ingerre". Lehet, hogy (többnyire) csakugyan ezzel kezdődik a szexuális izgalomba jövés, ám ez a pillanat semmiképpen sem tekinthető külön izgalmi szakasznak.

Tudomásom szerint a szexológiában eddig még senki sem kérdőjelezte meg a szexuális reakcióciklus Masters és Johnson által megállapított négy szakaszát, s Molnár Tamás deklarációja sem győzött meg a kibővítés indokoltságáról. Az általa rajzolt izgalmi görbén is furcsa, hogy a férfinél kimarad az izgalomba jövés szakasza, s izgalmi szintje mindjárt a plato fázisba ugrik. Ugyanígy furcsa az a megállapítása, hogy a nőknél "az előjáték nagyrészt a plato szakaszra esik." Vajon azt akarja ezzel mondani, hogy a nők már az előjátékok során az orgazmust megelőző izgalmi szinten vannak? (Bár így lenne! Akkor talán nem is létezne "korai magömlés".)

Egy másik "kibővítési" próbálkozása, ami viszont már valamivel indokoltabbnak látszik, hogy az orgazmust a férfiaknál 3--6 mp-cel (s nem "4--10 mp-cel") megelőző, un. elkerülhetetlenségi szakaszt szerinte megelőzi egy 10--20 mp-es "előrejelzési szakasz", ugyancsak a platofázison belül, amikor még elkerülhető az orgazmus (illetve a magömlés) az ingerlés leállításával, vagy elleningerek adásával (elszorítás). Ahogyan erről a korai magömléssel kapcsolatban már volt szó, valóban lehet érezni néhány másodperccel előbb a fokozódó izomfeszülést, s ezt nevezhetjük "előrejelzési szakasznak", bár aligha külön szakasza az izgalmi ciklusnak. Itt inkább az a figyelemreméltó, hogy az orgazmus, mint lelki élmény az említett fiziológiai reflex nélkül is bekövetkezhet, s ennek időtartama sem függ a reflexes izomösszehúzódások számától. (Mint ahogy ez utóbbiak sem feltétlenül járnak orgazmussal.) Azt viszont nem tudom, mire alapozza Molnár Tamás, hogy "a nők kb. 25--35%-a kizárólag hüvelyi ingerléssel is eljut az orgazmusig." Erről megbízható adattal nem találkoztam.

A "Könyvajánlóm" című web-oldalon egy listát találunk, kb. 20 db. magyar kiadású könyvről, amelyek legtöbbjéhez néhány szavas ajánlás vagy kommentár is csatlakozik. Néhányukat a "Könyvismertetőim" című web-oldalon részletesebben is bemutatja, így pl. Tara Barker: Az orgazmus iskolája, vagy D. Freeman: Házassági krízisek és M.E. Vargo: Ők és mi. Melegek a társadalomban című könyvét. Itt nem szerepelnek, de a "Referálásaim" c. web-oldalon nem könyvekről, hanem angolnyelvű szexológiai folyóiratok egyes cikkeiről készített recenziók is találhatóak. Ilyen pl. a "Hogyan merült fel érdeklődésem a szexológia iránt?" című recenzió. Ezek és a könyvrecenziók általában a Szexológiai Szemlében is megjelentek.

Aztán itt van még a "Levelezéseim" című web-oldal, amelyben öt levelet közöl, saját válaszaival együtt, éspedig az óvodai öningerlésről, majd a serdülőkoriról, aztán a pszichés meddőségről, a vaginizmusról és a Balaton vizében történő szeretkezésről. Válaszai általában elfogadhatóak. Legérdekesebb köztük a pszichés meddőség esetismertetése; ehhez egy 11 éve tartó párterápia kapcsolódik, amelynek során sikerült elérnie a meddőség megszűntetését és a kapcsolat rendezését.

Végül egy kérdőívet is összeállított és közreadott web-lapján Molnár Tamás, hogy az érdeklődők felmérhessék saját tájékozottságukat a szexuális kultúra témakörében. A kérdőív 28 tételből áll, amelyekre "igen, igaz", illetve "nem, nem igaz" választ lehet adni. Valójában tehát szexuális attitűd-inventárról van szó. Az attitűdök kiválasztása elfogadható, megfogalmazásuk azonban gyakran pontatlan és/vagy félreérthető volt, ezért 14 tételnél konkrét változtatásokat javasoltam, amik aztán meg is történtek. A válaszok alapján összegzett pontszámok Molnár Tamás szerint megmutatják, hogy az illető jól tájékozott (>18), közepesen (>10) vagy gyengén (<10) tájékozott. S bemutatja azt is, hogy "mik lettek volna az előremutató válaszok". Végül pedig véleményt kér a tesztről. Ezt jó kezdeményezésnek tartom, mert valóban elősegítheti a szexuális kultúra terjesztését (talán méginkább, mint a többi weboldal).

Mindezekhez csatlakozik még egy "linkexchange szolgáltatás", amelyben öt webhely címét és adatait közli: a fentebb említett három web-lapon kívül a Pszichológiai és a Pszichiátriai Társaságét is.

Ha mármost összehasonlítjuk a Szexológiai Társaság és Molnár Tamás web-lapját, akkor megállapíthatjuk, hogy az utóbbi bővebb, rugalmasabb és érdekesebb, mint az előbbi, de mindkettőnek vannak fogyatékosságai, tehát továbbfejlesztésre szorulnak. A Szexológiai Szemle web-lapját nehéz ezekhez hasonlítani, mert valahogy más jellegű: nem kíván direkt szexuális felvilágosításokat nyujtani, és nem ajánl fel személyre szóló, terápiás szolgáltatásokat, hanem csak felhívja a figyelmet a Szemlére, mint a szexológiai önképzés és továbbképzés lehetőségére; közli az eddigi számok tartalomjegyzékét, néhány jellemző cikkel és kiegészítő információval együtt.